2007. október 10-n Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés Elnöke látogatás tett az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Misszió főparancsnokságán.

Ciprus 2007. október 10. Természeténél fogva ez a nap sem különbözött volna a többitől, mégis más volt, hiszen egy hónapnyi megfeszített munka és szervezés megtestesülését hozta el, amikor valamivel 11 óra után Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés Elnöke és az őt kísérő delegáció, rendőri felvezetés mellett begördült az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Misszió főparancsnokságának főkapuján. Igaz a látogatás a hivatalos tájékoztatás szerint sem volt hivatalos, de talán éppen ez nehezítette vagy tette érdekesebbé a készülődés időszakát. Nem voltak meghatározott elvárások és mégis jócskán akadtak szabályok, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A programra vonatkozóan megküldött irányelvek sem voltak túl szigorúak, de ezek megfeleltetése egy közel száz fős kontingens mindennapjaihoz, igenis komoly körültekintést igényeltek. Mi úgy érezzük sikeresek voltunk, és reméljük a házelnök asszony is ezzel az érzéssel hagyta el kis közösségünket. De nézzük mi is történt valójában!

11.30-11.50 Találkozó Michael MØLLER-rel, az ENSZ Főtitkára ciprusi ügyekben illetékes különmegbízottjával, a misszió vezetőjével, valamint Rafael José BARNI vezérőrnaggyal, az UNFICYP katonai parancsnokával.

Az állomány nagy többsége számára nem túl jelentős állomás, hiszen az általános meglátás szerint ez csak a jól megszokott protokoll részét képezi, mások azonban olyan lehetőségként élik meg, ahol (és mi lehetne ennél jobb fórum) tovább erősödhet a Magyar Kontingens megbecsültsége és elismertsége, nem utolsó sorban érdekérvényesítési lehetősége.

11.50-12.15 A Házelnök Asszony látogatást tesz a parancsnokságon dolgozó magyar katonák szabadidős központjában („MAGYAR CLUB”), találkozik a Nicosia-ban szolgálatot teljesítő állománnyal.

Ezt a programrészt már meglehetősen komolyabb érdeklődés kísérte, hiszen itt már mi is részeseivé váltunk a történéseknek. A rövid hivatalos fogadást kötetlen beszélgetés követte, ahol mindenki megfogalmazhatta a misszió során tapasztaltakat, illetve magyarázatot, segítséget kaphatott azokra a felvetésekre, amelyek válasz híján sokszor tehetik nehezebbé a katonák missziós életét. Jóleső érzéssel tapasztalhattuk, hogy a delegáció tagjai legalább ilyen nagy érdeklődést mutattak katonáink hétköznapi életével, munkájával kapcsolatosan.

13.00-13.30 EBÉD az UNFICYP magyar kontingens katonáival.

Valójában ez az esemény, habár valóban részét képezte a látogatásnak, mégse került volna említésre, ha az Athienou városában települő magyar szakasz, és nem utolsó sorban a magyar konyha kiváló hozzáértéssel elkészített remekei, nem vívták volna ki oly sokszor a misszió nemzetközi publikumának elismerését. Az ebéd jóízű elfogyasztása alatt kötetlen beszélgetés alakult ki, oldva az esetlegesen még katonáinkban meglévő feszültséget.

13.45 – 14.00 Tájékoztató a magyar kontingens tevékenységéről.

Munka, munka és munka. Bár sokakat befolyásolhat az a tévhit, hogy az itt folyó tevékenység inkább hasonlítható egy nyaraláshoz, mint tényleges katonai szolgálathoz, de meg kell állapítani, hogy a valóság ismerete mindenki számára kiábrándító lenne. Az alaprendeltetésnek való megfelelés érdekében itt nincs kötött munkaidő, ezzel szemben van 7/24-es szolgálat, ami a hét 7 napjának 24 órájában jelent állandó elfoglaltságot. Tesszük mindezt úgy, hogy a magyar katonák a kezdetek óta kiemelkedő résztvevőiként vannak számon tartva a missziónak.

14.00-14.15 „Camp Szt. István” tábor bemutatása.

Ez a mi táborunk. Az 1997-es esztendő fémjelzi a kezdetet, amikor az első magyar század birtokába vehette ezt, az UNFICYP egészéhez, illetve a részt vállaló nemzetek táboraihoz mérten is kis területet. A fejlesztések elkerülték, a megvonások gyakran megtalálták ezt a közösséget, összességében azonban még mindig példa értékű a tábor fejlődése, hiszen a központi segítség (és költségvetés) hiányát megannyiszor pótolták saját erejükkel, leleményességükkel és tenniakarásukkal a magyar katonák.

14.15 – 15.00 Kötetlen találkozó az Athienou-ban állomásozó magyar kontingens katonáival.

Mindenki elment aki tehette, hiszen nem mindennapi lehetőség olyan emberekkel találkozni, akiket eddig talán csak a hírműsorokban láttak, és vissza nem térő alkalom a máshol talán kisebb érdeklődéssel kísért kérdések és esetleges problémák felvetésére, amelyre a megszokottaktól eltérően, elismerésreméltóan közvetlen légkörben került sor. Azon kevesek, akik szolgálati elfoglaltságuk miatt nem lehettek aktív résztvevői a látogatás "forgatagának", és nem kis sajnálatukra, csak a többiek beszámolóiból kaphattak ízelítőt az ottani lehtőségekről és hangulatról, nyújtson némi vigaszt az a tudat, hogy a látogatás során felvetett problémák megoldása, az ő helyzetük javulását is eredményezi majd.

A találkozó egyben a program végét is jelentette. A delegáció elhagyta a tábort. Az állomány visszatért a mindennapos megszokott feladatokhoz. Néhányan talán még felvetették magukban, hogy mi lett volna, ha nem olyan bátortalanok és meg merik kérdezni azt, ami régóta foglalkoztatja őket, mások vágyódva gondoltak rá, milyen jó is lenne azon a gépen ülni, ami rövidesen már az otthon felé repül. Ahány ember annyiféle érzés, ám el kell ismerni, hogy újra egy olyan eseménynek voltunk részesei, ami nem minden nap adatik meg az embernek, és segített kiszakadni a napi rutin monotonságából, hírt hozott az otthonról és beszédtémát adott az elkövetkező időszakra.

Szerencsére egyre többen kíváncsiak ránk, a hazától, ha nem is lélekben, de testben távol lévőkre, és egyre több embernek sikerül bebizonyítanunk, hogy amit itt teszünk, az lehet, hogy kevésbé veszélyes, ám annál felelősségteljesebb küldetés.