A napokban újabb látogatást tettünk Pol-e Khomri egyik óvodájában és árvaházában. Első alkalommal felmérést végeztünk az óvoda vezetőségénél érdeklődtünk mennyi gyermek jár hozzájuk és mire lenne szükségük. Az árvaházban 17 gyermek volt ebből 10 álladó bentlakó, a többi gyereknek vannak élő rokonai, akiknél az éjszakát töltik. Délelőttönként iskolába járnak délután pedig hat tanár foglalkozik velük.

Az épület, amelyben el vannak helyezve tiszta volt, a tíz gyermek egy hálóterembe van elhelyezve éjszakára, napközben pedig tanteremben vagy kinn a szabadban folytatják a foglalkozásokat. Szeretnék, ha az MH PRT egy új épületet építene nekik. A terem, amelyben a gyerekek tanulnak ürese a falon egy tábla amelyre a tanárnő ír a gyerekek pedig ha van mibe leírják. Hogy üres teremben a földön ülve tanulnak a gyerekek számos helyen találkoztam, de annyira kicsi volt itt a tanterem, hogy ha még padok is lettek volna, benne nem férne el ennyi gyerek.

Az óvodában 48 gyermeket visznek a szülők nap, mint nap és délután mennek értük. Az óvónők nagy büszkeséggel mutatták be a foglalkoztató helyiséget és a gyerekeket, megmutatták, hogy a gyerekek milyen kiállítást készítettek a játékokból, amelyeket az előző PRT-k adományoztak nekik. Mi mesekönyveket, színes ceruzákat, kirakós játékot, fajátékokat vittünk nekik, melyeket szétosztottunk közöttük. A gyerekek és az óvónők örültek a látogatásunknak, hálásak voltak nekünk mindenért, amit vittünk. A következő látogatásunk alkalmával oktatótáblát, játékokat, labdákat, rajzlapokat, füzeteket, tollakat, ceruzákat szeretnénk vinni.

A Nőket és Gyermeket Támogató Szervezetet (Head of Women and Children Support Institution) is meglátogattuk ahol fiatal lányoktól az idősebbekig nőkig minden korosztállyal találkoztunk. Itt a lányok megtanulnak varrni, hímezni, aminek nagy hasznát tudják venni a későbbiekben is, valamint angol nyelvoktatás is folyik náluk, ezért füzeteket, tollakat, ceruzákat vittünk. Az MH PRT korábban hat varrógépet adományozott nekik, amelyeket folyamatosan használtak. Második látogatásunk alkalmával még 40 gépet kaptak tőlünk.

Kértek bennünket hogy a kéthetente megrendezésre kerülő piacra had jöjjenek el ők is, így az általuk készített felsőruházatokat, kendőket értékesíteni tudják az értük kapott pénzből tudnának néhány dolgot vásárolni. Ezt a kérést nem nehéz teljesítenünk a következő piacra már jöhetnek is.

A gyerekekkel foglalkozó intézmények iskolák, óvodák, árvaházak az egész tartományban nagyon szegények sajnos annyit adni mi magyarok sem tudunk, amennyire szükségük lenne. Az itt élő emberek akármennyire is szegények arcukon a boldogság jelei vannak, a gyerekeik is mindig mosolyognak, pedig nekik aztán tényleg alig van valamijük.