Az előzmények még a múlt évre vezetnek vissza, amikor az MH Tartományi Újjáépítési Csoport a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal együtt Baghlan tartomány több területén kezdett el folyómeder alakításba, melyek az árvíztől való védelmet biztosítják az ott élőknek. Ezek a projektek azonban nem mindenhol találtak egyetértésre – egyéni sérelmek miatt – annak ellenére, hogy a szerződés megkötésekor még mindenki örömmel fogadta a hírt. E sérelmek megvitatásában kérte három falu: Zekker-Khel, Kara Barak és Baluch az MH PRT segítéségét.

A „tárgyalásra” a magyar kontingens táborában került sor. Nagy számban érkeztek a törzsi vezetők, tartományi hivatalvezetők, a Shura vezetője, valamint a tartományi kormányzó képviseletében, a rendőrfőnök. A megjelentek „rangjai” is jelzik, mekkora érték Afganisztánban a föld. A projekt megközelítőleg egy kilométer hosszan alakítana ki folyómedret és zárna el mintegy 120 hektárnyi legelőt Zekker-Khel falu állatállományától. Ezzel viszont megvédené a falvakat az áradás okozta rombolástól, ahogy történt ez két évvel ezelőtt is Baluchban és Kara Barakban ahol 50 lakás lett a földdel egyenlő és ment tönkre az egész évi termés.
Rózsa Tibor ezredes, kontingensparancsnok vállalta fel a közvetítői szerepet. Elmondta: „Kiemelten kezeljük ezeket a projekteket, ezzel is hangsúlyozva, mennyire fontosak számunkra a vidéki emberek gondjai. Viszont ha nem tudunk megegyezni, akkor más falvakban valósítjuk meg ezt a fejlesztést. Remélem belátóak lesznek, és sikerül megállapodnunk, mert ennek tükrében fogom meghozni a végső döntést. Most pedig kérek mindenkit, mondja el a véleményét és javaslatát az esettel kapcsolatosan.”
Elsőként a Vízügyi Igazgatóság képviselője kért szót: „Röviden ismertetném az esetet. Előkerült egy dokumentum Zekker-Khel falu egyik lakójától, mi szerint a vitatott földterület az ő tulajdona, ezt az okmányt azonban a rendőrség hamisnak nyilvánította. Szeretném mindenkivel tudatni, hogy ez a terület a kormányé. Fontos számunkra a folyómeder kialakítása, hogy ne történhessen meg a két évvel ezelőtti árvízi tragédia. Kérek mindenkit, hogy tárgyaljunk békésen és szülessen megfelelő döntés.”
Ezután szinte mindenki egyszerre kezdett el beszélni, próbálták elmondani sérelmeiket és vadul érveltek saját álláspontjaik mellett. Sehol sem volt nyoma annak a kedvességnek, amikor megérkezésükkor baráti ölelésekkel üdvözölték egymást.
A hangoskodás egy pillanat alatt véget ért, amikor a Kara Barak-i idősek tanácsának elnöke kezdett el beszélni. Őt nem csak falujában, de szinte az egész járásban nagy tisztelet övez. „Többször fordultunk a kormányhoz, hogy segítsen a folyószabályozásban. Levelünkre nem jött válasz, itt most segíthetnek nekünk, tegyük félre a sérelmeket és gondoljunk azokra az emberekre, akikért felelősséggel tartozunk. Gondoljuk meg jól, ha elutasítjuk a magyarok ajánlatát, erről a területről el fognak költözni a családok, mert nem akarnak kockáztatni, hogy minden évben elmossa az ár a házaikat és a termőföldjeiket.”
Több szó nem is kellett, ez a beszéd megtette a hatását, mindenki csak helyeslően bólogatott. A közel kétórás megbeszélés végén Rózsa ezredes a projekt kivitelezése mellett foglalt állást – mire mindenki megköszönte a kedvező döntést –, de kérte, küldjék meg a hivatalos nyilatkozatot, miszerint a vitatott földterület a kormány tulajdona.