Az előzetes terveknek megfelelően 2008. március 29-én indult útba egy katonai konvoj a Baghlan tartomány délnyugati részén található nehezen megközelíthető hegyi falvakba, 150 km-re az MH PRT táborától.

Már a művelet megtervezése is eltért az eddig megszokottaktól: nagyobb hangsúlyt fektettünk a feladat előkészítésére, a tervezési folyamatra, illetve az információk feldolgozására – az előző PRT váltások által elkészített és rendelkezésre álló adatbázisok frissítésével – mint a korábbiakban az szokásos volt. A komplex műveleti tervezés a legapróbb részletekre is kitért, a művelet sikere és a katonák biztonsága érdekében.
„A tartomány déli részén nagyon szeretik a magyarokat, mindenki barátságosan integetett az elhaladó konvojnak. Ezt a szeretetteljes fogadtatást nem minden nemzetnek adják meg. Várják, hogy mikor érkeznek legközelebb a magyar katonák, és segítenek”. (Egy, a feladatban résztvevő CIMIC szakember.)
A két napra tervezett feladat több – jelen esetben négy – műveleti szálon futott. Egyszerre tartalmazta az összekötő, a felderítő, a CIMIC és a PSYOPS feladatokat. A komplex feladat-végrehajtás csökkenti a konvojt ért támadások kockázatát, hiszen a négy helyett csak egyszer kellett megtenni ezt az utat, ezen kívül nagy előnnyel járt, hogy komplexitásában tudtuk a küldetést végrehajtani, amely során rengeteg információval gazdagodott a csapat.
„Az egyik falun átvezető patak mellett huszonhét orosz harckocsi roncsot számoltam meg, amik még az oroszokkal folytatott háborúból maradhattak itt. Ez egy katona számára annyit jelent, hogy egy teljes zászlóalj semmisült meg a múltbéli harcokban. Nem tudni pontosan, mi is történhetett itt, de az a három- vagy négyszáz ember, aki életét vesztette, ugyanolyan katona volt, mint mi. És most a roncsok tetejére épült házakban integető afgánokat látunk. Hátborzongató érzés volt”. (Egy, a feladatban résztvevő biztosító katona.)
A tartomány délnyugati régiójában az időszakos áradások problémákat jelentenek, amelyet tetéz a folyamatos ivóvíz ellátás hiánya, ezzel is megnehezítve a mindennapi életet. A rossz közlekedési viszonyok pedig még jobban megbonyolítják a helyzetet, hiszen nagymértékben befolyásolják a falvak, városok fejlődésének ütemét.
A vidéki iskolákban sátrakban, vagy sok helyen sátrak nélkül, földre terített szőnyegeken folyik az oktatás nem éppen kedvező éghajlati viszonyok mellett. A tanszerekből, írószerekből mindig hiány van.
A CIMIC szakemberek felmérték ennek a régiónak a helyzetét, és a lehetőségeket az új projectek elindítására. A munkák elvégezéséhez az MH PRT helyi vállalkozókat és munkásokat szerződtet a rendelkezésére álló költségvetésből, ezzel is munkalehetőséget teremtve a helyi embereknek, a folyamatban lévő projecteket pedig időközönként ellenőrzik, mint ahogy most is tették Tala-wa-Barfakban, a klinika építésénél.
„Amikor a konvoj megérkezett Dushiba, az iskola igazgatója másfél napon keresztül az út mellett várta, hogy mikor megy visszafele a menetoszlop, hogy tudjon velünk beszélni.” (Az összekötő csoport parancsnoka).
Az oktatás támogatása az MH PRT egyik kiemelt feladata. Az afgán újév márciusban kezdődött, ami egyben az új iskolaév kezdetét is jelentette. A tanévnyitás alkalmából az MH PRT írószereket, füzeteket, tolltartókat, krétákat, táblát és röplabdákat adományozott több iskolának Talában és Dushiban, valamint a rabati leányiskolának. A leányiskolánál jóval jobb helyzetben lévő fiúiskolában az összekötő csoport megbeszélést folytatott az esetleges jöbőbeni támogatás lehetőségeiről.
„Tisztán kivehető volt, hogy ez idáig a járás mely részéig jutottak el a magyar katonák. A betonút végéig lelkesen integető emberekkel találkoztunk, utána már csak egy nyomsávos köves utak, vagy földutak voltak. Még egy-két faluban hallotta ISAF katonákról, de az azt követő településeken csak néztek ránk, mint a marslakókra.” (A PSYOPS szakember).
A hosszabb idejű (5-6 napos) feladatok lehetővé teszik azt, hogy több településen is megforduljanak erőink, olyan helyeken is, ahol még egyáltalán nem jártak magyar katonák. Saját támogatottságunk és biztonságunk miatt fontos szerepe van annak, hogy az itt élő emberek megértsék a katonai jelenlét okait és felismerjék a benne rejlő lehetőségeket. Ezért az összekötő csoport felvette a kapcsolatot a települések kormányzóival, a rendőrfőnökeivel, és az iskolaigazgatókkal, a PSYOPS pedig „Road Show” jelleggel mozgó filmklubot működtetett, amelyben az országról, itteni szerepvállalásunkról és a magyar katonák tevékenységéről mutatott be filmeket a helybélieknek.
„Jó volt látni, ahogyan az első hosszabb úton egy csapatként, szervezetten és jó hangulatban dolgoztak együtt a katonák, annak ellenére, hogy a konvoj állománya öt különböző alakulattól érkezett, és most első alkalommal dolgoztak együtt”. (A PRT misszió parancsnokhelyettese).