|
|
|
MH 5. Bocskai István Lövészdandár
2005.03.15.
"Becsület•Bátorság•Helytállás"
Katonai szervezetünk alapvető feladatai közé tartozik a haza fegyveres védelme és az államhatár biztosítása, valamint a válságkezelés feladataiban való részvétel. Feladata továbbá a személyi állomány, illetve az alegységek általános katonai és szakkiképzése, harcászati felkészítése, és a katasztrófavédelmi feladatokban való részvétel.
Helyőrségünk, Debrecen
Debrecen Megyei Jogú Város területe 461,65 km2 , lakossága kb. 207 000 fő, amely a megye lélekszámának 38 százaléka. Debrecen környéke már az ókorban is lakott hely volt. Az időszámítás után nyolcadik évszázad végéig a vándorló életmódot folytató magyar nép érkezéséig számos egyéb más vándorló nép lakta ezt a területet: vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok, bolgárok. A mai Debrecen pereme gyakran volt nagy birodalmak, népek közötti határvidék. A város északi részén lévő Nagyerdőben és a keleti erdős pusztákon megtalált Ördögárok is nagy határvédelmi rendszer része volt.
A négy égtájat összekötő utak találkozásánál létrejött Debrecen településtörténete a honfoglalás utáni évszázadokban alig ismert. A város a tatárjárás utáni évtizedekben kezdett kiemelkedni a környékbeli falvak közül.
A város neve 1235-ben, egy egyházi okiratban olvasható először.
A városfejlődés fontos állomása volt a Nagy Lajos királytól elnyert privilégiumlevél, amely Debrecent a szabadalmas mezővárosok közé emelte, majd a szabad bírói és tanácsválasztási jog igen nagy lehetőséget teremtett a zömmel iparos-állattenyésztő tevékenységet folytató lakosság előtt. A XVI. századból fennmaradt városi jegyzőkönyvek már jól működő nyugati és észak-európai kapcsolatokat jelölnek: bécsi, sziléziai, lengyel.
A települést –katonák, erős bástyák és várfalak helyett- a város körüli 4-5 méter mély árok védte.
A vallási reformmozgalom hamar gyökeret vert Debrecenben, amely a XVI. század derekától kizárólag protestáns lakosságúvá vált. Debrecen építészeti jelképe a kéttornyú református Nagytemplom.
1693-ban I. Lipót Debrecent szabad királyi városai közé emelte.
Az 1848. március 15-én kitört magyar forradalom Debrecenre is nagy hatással volt. Az események nyomán kibontakozó szabadságharc Debrecennek különleges szerepet szánt: 1849. év első felében öt hónapra ide költözött az ország kormánya. Az Országgyűlés a Református Kollégium oratóriumában tartotta üléseit. Kossuth Lajos a református Nagytemplomban mondta ki a Bécsben székelő osztrák uralkodóház, a Habsburg ház trónfosztását.
A XIX. század közepe után konszolidálódott a város helyzete. Az ipari fejlődések eredményeként Debrecent 1857-ben érte utol a vasút Pest felől, és a város vasúti gócponttá vált. 1865-ben megnyitották a mai Csokonai Színházat.
Debrecen szerves része a Nagyerdő, mely féltve őrzött kincse a városnak. Parkerdei része kedvelt kirándulóhelye a lakosságnak. A város repülőtere 1919-től létezik.
Az első világháború, az azt követő forrongások, a román megszállás, majd a világháborút lezáró békediktátummal kialakított országhatárok között Debrecen – történelmében nem először – az ország szélére sodródott. A megváltozott körülmények között a gazdasági válság, az eladósodásból való kilábalás egyik kiútját a külkapcsolatok, a turizmus fejlesztésében látták és találták meg a város vezetői. Ennek keretében került sor a húszas-harmincas évek során a Nagyerdő parkerdejének nagyszabású rendezésére, fejlesztésére, benne az oktatást, gyógyítást, gyógyulást, pihenést, sportolást, kegyeletet szolgáló létesítmények megvalósításával (egyetemek, klinikák, fedett uszoda, Magyarország első stadionja, az erdei köztemető). Jó kezdeményezésnek bizonyult a városi tulajdonú óriáslegelő, a Hortobágy mint turisztikai látványosság bekapcsolása a nemzetközi turizmusba. Ekkor fejezték be – többek között – az egyetem építését is.
A II. világháború végén a bombázások és más harci cselekmények szinte megsemmisítették a nagyvárost. Az esztelen pusztításban az épületek 70%-a szenvedett valamilyen sérülést (több mint fele romba dőlt, vagy súlyosan sérült lett). Amikor 1944-ben megindult a Debrecenben évszázados hagyományokra visszamutató „főnixi” újjáéledés, helyreállítás, egy rövid időre ismét Magyarország fővárosa lett Debrecen: itt ülésezett a háború végén az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A harcok elülte után a városi gazdák, iparosok, kereskedők a világégés előtti állapotok helyreállításához fogtak hozzá. Ezúttal azonban a történelem egészen más irányt mutatott. A tulajdonrendszer erőszakos megváltoztatása évszázados hagyományok, beidegződések kényszerű feladását jelentette. Nem csak polgárai, de Debrecen, a nagybirtokos város is elvesztette birtokait és területének több mint felét. Egyebek mellett elcsatolták Hortobágyot, megszűnt Gut és Savóskút hatalmas erdői feletti rendelkezési joga. A város határából kisebb-nagyobb területek a környező falvakhoz kerültek, illetve új községeket alakítottak ki külsőségein (Ebes, Nagyhegyes).
Az 1950 és 1956 közötti esztendőket a nagyarányú iparosítás jellemezte a városban. Ebben az időben jött létre például a Hajdúsági Gyógyszergyár, az Orvosi Műszergyár, valamint a Magyar Gördülőcsapágy Művek. Az ipari munkásság aztán az egyetemi ifjúsággal összefogva az élére állt 1956. október 23-án a debreceni forradalmi eseményeknek. Aznap – a budapesti tüntetést megelőzve –, már délelőtt 11 órakor az felvonultak a debreceni egyetemisták, követeléseiket már délután megjelentette a Néplap, s kora este itt dördült el az első – halálos áldozatokat is követelő – ’56-os sortűz az országban.
Az 1956-ot követő időszakban Debrecenben a hagyományos iparágak megerősödése mellett újabb ipari tevékenységek jelentek meg. A város gazdasági potenciálját – a gyógyszergyáron, az orvosi műszergyáron és a csapágygyáron kívül – többek közt a vasúti járműjavító, a nyomda, a dohánygyár, a baromfifeldolgozó, a tejipari vállalat, a konzervgyár, a húsipari vállalat, a ruhagyár, a megyei építőipari vállalat, a házgyár, a híradástechnikai gyár, a mezőgazdasági gépgyár reprezentálták. A hatvanas évektől a város lélekszámának gyarapodásával párhuzamosan a hagyományos életkeretek is átalakultak. A Debrecent körülvevő kertségek egy részének helyén (Libakert, Vénkert, Újkert, Tócóskert) lakótelepeket létesítettek. A történelmi belvároson ütött sebet a Kölcsey Ferenc művelődési központ megépítése, mely létesítmény ennek dacára a város és a megye kulturális életének valódi centruma lett.
Az 1989-1990-es rendszerváltás Debrecen gazdaságát érzékenyen érintette. A nagy múltú, több ezer embert foglalkoztató üzemek fokozatosan tulajdonost váltottak, megszűntek, átalakultak. A napjainkig (2007) eltelt időszakban a város korábban jelentős ipari üzemei közül eredeti formájában megszűnt a csapágygyár – maga az iparág viszont továbbra is jelentős foglalkoztató –, a baromfifeldolgozó és a dohánygyár. Jelentős fejlődésnek indult azonban például a gyógyszergyártás, a város ipari parkjába világszínvonalú méréstechnikai termékeket, gép- és autóipari alkatrészeket, elektronikai cikkeket, turbinaalkatrészeket gyártó üzemek települtek, s – nem csekély mértékben a helyi beruházásoknak is köszönhetően – megerősödött az építőipar is. Több multinacionális kereskedőcég hozott létre bevásárlóközpontokat a városban. Mára új atlétikai edzőcentruma, sportcsarnoka, versenyuszodája, konferenciaközpontja van Debrecennek, s megújult a város főtere is.
Egyre emelkedő tendenciát mutat a város tulajdonában lévő Debreceni Repülőtér forgalma, s a város elérhetőségét nagyban javított az, hogy immár az M3-ashoz csatlakozó M35-ös autópályán is elérhető.
Debrecen város híres szülöttei: Maróthi György, Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Újházy Ede, Medgyessy Ferenc, Ecsedi István, Juhász Géza
Hódmezővásárhely Budapesttől mintegy 200 km-re elhelyezkedő megyei jogú város. Lakossága 52000 fő, területe 900 km2. A város – Budapest után – Magyarország második legnagyobb területű települése. Hódmezővásárhely az Alföld délkeleti részén, a Békés-Csanádi hátság és a Tisza melléki szikes, agyagos rétség találkozásánál fekszik. A régészek a város határában közel hatezer éves nyomokat találtak. A tatárjárás előtt itt már hét templomos falu létezett.
A történelmi írások szerint a város területén zajlott a Hód-tavi csata 1282. augusztus 18-án, amelyben IV. (Kun) László király legyőzte az ellene fellázadt kun sereget, ezzel megszilárdította a hatalmát. Ezután újabb falvak épültek, melyek a török pusztításnak estek áldozatul. A későbbi várossá fejlődés a XV. század közepére tehető. A török kiűzésének idején, 1693-ban ismét török-tatár csapatok dúlták végig a vidéket, amelynek a város is áldozatul esett. Az elmenekült lakosság csak 1699-ben települt vissza. A 1848-49-es forradalom és szabadságharcban vásárhelyi nemzetőrök is részt vettek. Hódmezővásárhely 1873-ban nyerte el az önálló törvényhatósági jogot.
Ettől kezdve mutatkoztak az urbanizáció első jelei, növekedett a népesség. 1890-ben Hódmezővásárhely az ország negyedik legnépesebb városa. A századforduló közepén alakult ki a városközpont mai képe és a város sajátos településszerkezete, nagy határra kiterjedő tanyarendszerrel. A világháború azonban megakadályozta a városfejlődést Az elöljárók és a módosabb polgárok többsége elmenekült. Az 1960-as évek végén nagyüzemek jöttek létre. A korszerűtlen ipar drágán termelt, a politikai és gazdasági csőd az 1980-as évek végén bontakozott ki. 1990-ben Hódmezővásárhely megyei jogú város lett, ekkor alakította ki önkormányzati szervezetét. 1997-ben, a magyar városok közül elsőként, Hódmezővásárhelyet tüntették ki az Európai Tanács Európa Díjának becsületzászlajával. Ezzel a díjjal ismerték el a város tevékenységeit a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában, az infrastruktúra fejlesztésében és a környezetvédelemben.
A Kossuth tér – a város főtere – teljes egészében parkosított. A tér déli oldalán magasodik az 1892-93-ban, eklektikus stílusban épült városháza. Híres dísztermében az önkormányzat tartja időszakos üléseit. A tér nyugati oldalán áll az 1905-ben felépült Fekete Sas szálloda, amely neobarokk stílusban épült. Reprezentatív nagyterme bálok és városi rendezvények színhelye.
Az 1722 óta működő református iskola 1896-ban emelt épületében a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban látható Vásárhely neves szülötteinek panteonja.
A városban épült egy izraelita templom is, eklektikus stílusban.
A város külterületén, a csomorkányi úton emelkedik a csomorkányi templomrom, az egykori Árpád-kori templom falmaradványaival.
A város a híres Furioso – North Star mezőhegyesi félvér ló tenyésztésének egyik legjelentősebb központja volt. Ma a fajta nemzetközi tenyésztőközpontja a Hód – Mezőgazda Aranyági Ménesének százéves tangazdaságában található. A ménes lovai országos díjugrató és díjlovagló versenyek eredményes résztvevői.
A képzőművészet remekei a vásárhelyi kerámiák is. Megőrizve a hagyományt az itt dolgozó fazekasmesterek továbbfejlesztették az ősi formákat és motívumokat. A vásárhelyi hímzés is hírnevet szerzett. Különböző varrásminták felhasználásával terítőket, függönyöket készítettek. A mártélyi tájvédelmi körzetben helyezkedik el a Mártélyi Iskolamúzeum, az ún. népiskola eredeti felszerelésével a tanyai iskolákra emlékeztet.
Szintén itt található az élő – és holt Tisza, amelyet horgászparadicsomként emlegetnek, a vízpart pedig igazi kikapcsolódást jelent az idejáró embereknek.
Hajdúhadház és környéke már a rézkorban is lakott település volt. A város Debrecentől kb. 20 km-re helyezkedik el É-K-i irányba. A település Bocskai hajdúiról kapta a nevét. A hajdúk Bocskai előtt a hódítók elől menekülő földönfutó, nyomorban tengődő parasztemberek voltak. A letelepítéssel együtt valamennyi hajdú kollektív nemességet is kapott, és ezzel a teljes adómentesség is megillette őket. A Vay Ádám kiképzőbázis épülete a város úgynevezett „Liget” térségében található. A laktanya barakkjaiban egy fél évszázad ideéig a szovjet laktanya volt, majd a szovjet csapatok kivonulása után a Bocskai István Lövészdandár költözött ide. A közelmúltban a bázis felvette Vay Ádám nevét, a 2004-ben felszámolt nyíregyházi laktanya emlékére.
Névadónk
Bocskai István nagybirtokos családban született 1557-ben, Kolozsvárott. Ifjabb éveiben a bécsi udvarnál apródoskodott, majd visszatért Erdélybe, és mint az ifjú Báthory Zsigmond fejedelem nagybátyja, annak legbefolyásosabb tanácsadója volt.
Ő volt Várad kapitánya, s így ő parancsnokolt Erdély legfontosabb végvárán túl az erdélyi haderőnek is. 1591-ben a török ellen megindított 15 éves háborúban az egyik legeredményesebb hadvezérnek bizonyult.
1602-ben a császáriak átvették Erdély irányítását. Megindult a protestánsok üldözése, és a nagybirtokok elkobzása. Bocskai ekkor szabadul a császári bizalmatlanság következtében elszenvedett kétéves fogságából, Prágából.
A török földre menekült bujdosók megkeresik, kérik, álljon az élükre, vállalja el az erdélyi fejedelemséget, kezdjen harcot a császár ellen. Bocskai a hajdúkra támaszkodva sikerrel fordul szembe a zsoldossereggel. 1605. szeptemberében – Erdély felszabadítását követően – a rendek Erdély fejedelmévé választották.
A török szultán 1605. novemberében királyi koronát küldött számára, melyet Bocskai nem fogadott el, nem akart az országra kettős harcot kényszeríteni.
A béke érdekében tett fáradozásait 1606 nyarán siker koronázta, de ez után fél évvel, december 29-én Kassán hosszas szenvedés után meghalt.
A lövészdandár rövid története:
Több mint 50 évvel ezelőtt, 1951. november 1-jén alakult meg a dandár jogelődje lövészezredeként, Mezőtúron.
Az 1960-as évektől kezdve az ezred különleges kiképzési feladatokat is végzett. Ilyen volt a hivatásos tiszthelyettes képzés, a hivatásos tiszti hallgatók alapkiképzése, rövidített sorkatonai szolgálatot teljesítők kiképzése.
Számos átalakítást és átfegyverzést követően 1987-ben az ezredet gépesített lövészdandárrá szervezték át. 1990-ben megkezdődött a Debrecenbe történő átköltözés előkészítése, mely 1991-ben fejeződött be. 1990. szeptember 29-én ünnepi megemlékezés keretében a dandár felvette Bocskai István, Erdély fejedelmének nevét. 1996-ban a 2. gépesített lövészzászlóalj, majd 2000-ben a műszaki század is Nyíregyházára települt, ezzel a dandár három helyőrségessé vált (a dandár kiképző bázisa a harmadik helyőrségben, Hajdúhadházon található). 2004-ben a korábban a nyíregyházi helyőrségben elhelyezett alegységek Debrecenbe, valamint Hajdúhadházra költöztek.
Ezzel egyidőben a dandár alárendeltségébe került a korábban a hódmezővásárhelyi 62. Bercsényi Miklós Gépesített lövészdandárhoz tartozó két könnyű lövész zászlóalj, így a katonai szervezet továbbra is három helyőrséges katonai szervezetként végzi feladatait.
A dandár elnevezése 2004. április 01-től Magyar Honvédség 5. Bocskai István Könnyű Lövészdandárra változott.
2004. november 3-án a sorkatonai szolgálat megszűnésével leszerelt a dandártól is az utolsó sorkatona.
2005. év elején érkezett haza az Irakban békemissziót teljesített személyi állomány.
Májusban zajlott az „MLF Clever Ferret 2005” gyakorlat Szlovéniában Postojna körzetében.
2005. júniusában a hajdúhadházi kiképzőbázis felvette Vay Ádám nevét, a 2004-ben felszámolt nyíregyházi laktanya emlékére.
2006. tavaszán a dandár az árvízi veszélyhelyzet idején a Tisza vonalában Tiszalúctól Szegedig segítette a települések árvízi védekezését.
2007-ben Debrecenbe diszlokált a 5/24 Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj, illetve megszűnt a 2. könnyűlövész zászlóalj. Ezzel egy időben Hódmezővásárhelyen megalakult a Művelettámogató Műszaki Zászlóalj.
A dandár elnevezése Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandárra változott. A lövészdandár dandártörzse két helyőrségben végzi munkáját, Debrecenben és Hódmezővásárhelyen.
A dandár eredményesen teljesített a „Bevetési Irány 2007” gyakorlaton.
A katonai szervezet szerves része a térségek kulturális életének. A debreceni és hódmezővásárhelyi zenekar méltán híres és minden év végén hangversenyt ad a debreceni Aranybika és a hódmezővásárhelyi Fekete Sas szállóban. Emellett kétévente Debrecenben rendezik a Nemzetközi Katonazenekari fesztivált, és minden évben állandó szereplője a helyőrségi zenekar a debreceni virágkarneválnak is.
Minden évben laktanya-nyílt nap keretében ünnepeljük a lövészek védőszentjének, Szent Lászlónak napját. A hivatásos, szerződéses állomány családtagjai minden évben kivették részüket a programokból. A László-napi rendezvényt dandárunk életét bemutató összeállítás, harceszköz-, és harcművészeti bemutatók, katonai-, sport-, és ügyességi vetélkedők, főzőverseny és szórakoztató műsor színesítik.
2006. december 15-én ünnepeltük a 39. császári és királyi gyalogezred megalapításának 250. évfordulóját.
A dandár szerves részt vállal a toborzásban is, állandó kapcsolatban van a toborzó munkatársakkal, és segíti az ifjúsági rendezvények lebonyolítását, valamint a regionális honvédelmi nevelést. Rendszeresen látogatnak szervezett formában diákcsoportok a laktanyába és a kiképzőbázisra, valamint állandó kapcsolatot tart fenn az 1. lövészzászlóalj a derecskei I. Rákóczi György Rendvédelmi Szakközépiskolával.
A dandár állománya rendszeresen és eredményesen szerepel a különböző honvédségi sportversenyeken.
2007. szeptemberében Debrecen és Hajdúhadház térségében rendeztük a XII. Szent Márton Nemzetközi Felderítőversenyt, ahol a magyar csapatok közül első helyen végzett az 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő zászlóalj csapata.
A Bocskai dandár ebben az évben megrendezte az „Aranycsapat focikupát”, melyen Buzánszky Jenő, a legendás aranycsapat játékosa, illetve az MLSZ képviselői is jelen voltak.
A Hódmezővásárhely helyőrségben működő Honvéd Bercsényi Sportegyesület révén nyitott a laktanya a civil lakosság felé, helyi viszonylatban versenyképes sportolási lehetőségeivel. Az egyesület számos honvédségi és civil sportrendezvényt szervezett és bonyolított le.
Katonai szervezetünknél a legjellemzőbb szerződéses legénységi beosztások a következők:
Lövész
felderítő
géppuskairányzó
harcjármű irányzó
RPG irányzó
gép- és harcjármű vezető
Ezen legjellemzőbb beosztásokon kívül más beosztásokban is teljesítenek szolgálatot szerződéses katonák (felderítő, tüzér, műszaki, logisztikai beosztásokban).
A katonai szervezet célja az, hogy érettségivel és lehetőség szerint nyelvtudással rendelkező katonákkal gyarapítsa létszámát.
A több éve szolgálatot teljesítő, a kiképzésben kiemelkedő eredményt elért szerződéses tisztesi állomány tiszthelyettesi rendfokozatot kaphat, tovább tanulhat.
Ezáltal a dandár szerződéses állományának gerincét képezheti.
A dandár nemzetközi feladatvállalásban résztvevő alegységei:
A NATO csatlakozás után a dandár feladatrendszere számos új nemzetközi kötelezettséggel bővült. Egy lövészzászlóalj a Többnemzetiségű Szárazföldi Kötelék (MLF), a műszaki század a „Tisza” Zászlóalj, míg a hódmezővásárhelyi lövészzászlóalj a Magyar-Román Közös Békefenntartó Zászlóalj magyar komponensét alkotja.
A Többnemzetiségű Szárazföldi Kötelék dandár méretű nemzetközi erő, mely - elsősorban békefenntartói feladatok végrehajtására - olasz, magyar, szlovén részvétellel jött létre.
A „Tisza” Zászlóaljat Ukrajna, Románia, Szlovákia és Magyarország kijelölt műszaki alegységei alkotják, feladata elsősorban az árvízi védekezés segítése.
A békefenntartási feladatok jelentős szerepet játszanak a dandár életében. Az alakulat katonái 1999 óta a világ hét térségében teljesítettek missziós szolgálatot.
2005-ben az 5/1. könnyű lövészzászlóalj az év második felében felkészült az MLF erők kötelékében, 2006. január hónaptól történő alkalmazására és a terveknek megfelelően végrehajtotta az erői átcsoportosítását a műveleti területre. A felkészítés időszakában végrehajtotta a ”CLEVER FERRET 05” parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatot, melynek felmérése OPEVAL ellenőrzés keretében került végrehajtásra.
2006. januárjától a dandár egy százada (az 5/1. lövészzászlóalj állományából) a koszovói Pecben teljesít békemissziós szolgálatot.
2007. július elején utazott ide a KFOR század harmadik váltóállománya, akik ez év elején érkeztek haza.
Az 5/3. Bercsényi Miklós lövészzászlóalj 2007. július elsejéig végrehajtotta a szükséges összekovácsolásokat, ezt követően pedig egy századával az EU Harccsoportban lát el készenléti szolgálatot. Szeptember hónapban közös Parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatot, valamint harcászati gyakorlatot hajtott végre a Román 191. lövész dandár kijelölt erőivel a Bakony Harckiképző Központ 1. sz. gyakorlóterén.
Az 5/62. lövészzászlóalj 2007. május hónapban eredményes CREVAL ellenőrzésen vett részt. Az első félévben a CREVAL- ra való felkészüléssel párhuzamosan a zászlóalj végrehajtotta az ŐBZ-17 és az ALTHEA műveletben résztvevő állomány felkészítését és május 30-31-én sikeres zárógyakorlatot hajtott végre.
Az 5/1. lövészzászlóalj egy százada NRF-8 szolgálatot látott el 2007. januártól júniusig, ez idő alatt szinten tartó foglalkozások kerültek levezetésre számukra.
A TISZA többnemzetű zászlóaljtörzs, és a zászlóaljba beosztott harctámogató műszaki század állománya 2007. szeptember hónapban „SZŐKE LAVINA 2007” század törzsgyakorláson, (egy éles mozzanattal) vett részt Hódmezővásárhelyen és Szentesen.
Főbb technikai eszközei
A dandár fegyverzete alapvetően könnyű fegyverzet (AK-63 gépkarabély, PKM könnyű géppuska, SZVD távcsöves puska, RPG-7 gránátvető). Tüzérségi támogatásra 82 mm-es aknavetők, páncélelhárításra Fagott rakéták kerültek rendszeresítésre. A dandár természetesen rendelkezik harcjárművekkel (BTR 80, BTR 80A), illetve speciális feladatok végrehajtásához gépjárművekkel, műszaki és vegyvédelmi eszközökkel, valamint a vezetést biztosító hiradótechnikai eszközökkel.
Szervezeti felépítés:
Vezető szervek
Harctámogató alegységek
Törzstámogató század
Híradószázad
Műszaki század
Művelettámogató Műszaki Zászlóalj
Helyőrségtámogató Parancsnokság (Debrecen)
Helyőrségtámogató alegység (Hódmezővásárhely)
Harcoló alegységek
Harckiszolgáló támogató alegységek
A szervezet által kijelölt kommunikációért felelős személy:
Ilyés Edit
Tel: 52/505-206
Mobil: 06-30/633-0617
HM: 02-43-6206
Fax: 52/505-234
HM:02-43-6334
E-mail: ilyes.edit@regiment.hu
MH 5. Bocskai István Lövészdandár
Cím: 4002, Debrecen, Füredi út 59-63.
Postacím: 4002, Debrecen Pf.: 227
Telefon: 06-52-505-200, HM: 02-43-61-11
Fax: 06-52-505-234, HM: 02-43-63-34
Képek az alakulat életéből
Kapcsolódó cikkek:
|
|
|
|
|
|
