Dr. Radó György 1918-ban született Debrecenben. Iskoláit – beleértve az orvosi egyetemet is – itt végezte. 1942-ben behívták katonának, majd munkaszolgálatosként a keleti frontra került. 1944. szeptemberében sikerült megszöknie és eljutnia Budapestre, ahol az antifasiszta ellenállásba bekapcsolódva illegalitásban élt.

1945 után előbb a hajdúböszörményi, majd a budafoki bőr- és nemibeteg gondozóban, később az OKI venerológiai osztályán dolgozott orvosként. 1946-ban szerzett szakorvosi képesítést bőrgyógyászatból. 1949. februárjában hivatásos orvostisztként lépett a hadseregbe. Különböző minisztériumi beosztások után 1953. júniusában lett a Központi Honvédkórház parancsnoka.
Az 1956. októberétől a forradalom egész ideje alatt szervezte és irányította a kórházba özönlő nagyszámú sérült ellátását. Nem tett különbséget sebesült és sebesült között, egyaránt mentett ávóst, felkelőt, szovjet kiskatonát. Később ezekre az időkre ő maga így emlékezett: „Az orvosi eskü és – mondhatnám – a tízparancsolat elveinek végig megfeleltünk.” A kórházra kitűzték a forradalom zászlaját, Radó Györgyöt megválasztották a forradalmi bizottság elnökének. November 4. után igyekezett minél több üldözött felkelőnek menedéket nyújtani, kapcsolatot tartott Király Bélával, Maléter Pállal. Megakadályozta, hogy a sebesült felkelők az ÁVÓ kezébe kerüljenek, gondoskodott politikai helyettese biztonságáról is.
Mindez elég volt ahhoz, hogy később a megtorlás egyik áldozata legyen. 1957. január 2-án felfüggesztették állásából, május 21-én letartóztatták. Bár ezt megelőzően többen kérték, hogy meneküljön nyugatra, ő azonban itthon maradt. Lelkiismerete tiszta volt, el sem tudta képzelni, hogy valami baja történhet. Hazaárulással, szovjet katonák meggyilkolásával, államellenes szervezkedéssel vádolták. Ezen állítások abszurditását részben éppen a vele kapcsolatba került szovjet tisztek igazolták. Így elkerülte a kötelet, és 12 éves börtönítélettel „megúszta”! Büntetésének legnagyobb részét börtönorvosként Vácott töltötte.
Szabadulása után bőrgyógyász szakorvosként dolgozott a II. kerültei bőr- és nemibeteg gondozóban. Később a szakmai kollégium, valamint a Magyar Angiológiai Társaság és a Magyar Dermatológiai Társaság vezetőségi tagja lett. 22 közleménye jelent meg magyar és német kiadványokban. Munkássága elismeréseként tagja lett a német és a francia Phlebológiai Társaságnak.
Dr. Radó György a rendszerváltást követően kapta meg az őt megillető vezérőrnagyi kinevezést. Nem ünnepeltette magát: minden időben a végtelen szerénység és tisztesség, a megértő-megbocsátó bölcsesség, a jóindulatú kedvesség jellemezte.
Dr. Radó György orvos vezérőrnagy egyénisége példaként állhat minden időben az egészségügyi dolgozók előtt. Nevének viselése erősíti a szervezeti kultúránkat, lehetőséget adva arra, hogy a jelen és a jövő nemzedéke méltóképpen tisztelegjen a volt kórházparancsnok emléke előtt.