1. Változatlanul fenntartom, hogy katonáink kiképzése nem lehet rendben, hiszen rövid időn belül két tűzszerészünk is hősi halált halt Afganisztánban. Ez nem véletlen. Sejtésemet cikkem megírása előtt honvédségi forrásból is igazolták. Újságíró vagyok, jogom van véleményes cikket írni az esetről. Maga a kiképzés minősítése persze önmagában megfoghatatlan – Ön szerint kiválóan sikerült, szerintem nem. A két haláleset mindenesetre finoman szólva is gyengíti a HM álláspontját.



2. Afganisztán vélt vagy valós veszélytelenségéről szólva a "kormánybarát sajtóra" utaltam, ennek ellenére Ön a minisztérium és a honvédség becsületét védi. Én másnak címeztem a mondatot. Nem értem, miért védekezik.



3. Bár Ön nyilvánvalóan több statisztikát forgat, mint én, határozottan állítom, hogy afganisztáni szerepvállalásunknak nagyon sokan nem örülnek ebben az országban.



4. Valósággal tragikomikus, hogy az Önök bizottsága képtelen néhány nap alatt kiutazni Afganisztánba, s hogy a szükséges papírok beszerzése hetekig is eltarthat. Ennyit a magyar kormány legendás érdekérvényesítő képességéről. Háborúzunk, de nincs nemzeti szállítókapacitásunk.



5. Végezetül visszautasítom, hogy – igaz, árnyaltan – Ön valamiféle katona–civil szembenállást kicsiholva eltüntesse véleményemhez való jogomat. Sorkatonai szolgálatomat 1988–89-ben teljesítettem az MN 4730-ban, Nagykanizsán, akkori dandárparancsnokommal, Havril András alezredessel ellentétben nem önként, hanem kényszer hatása alatt védtem a szocialista hazát. Tisztességgel helytálltam: egy nem létező hadsereg tartalékos hadnagya vagyok. Jártam háborús országokban, Irakban például kétszer is. Katonáink elvesztése legalább annyira fáj, mint Önöknek, a honvédelmi vezetésnek, de nekem nincs beszámolási kötelezettségem a történtekkel kapcsolatban. Osztályvezető úr: Ön írja le, hogy még mindig vizsgálják Kovács Gyula halálának körülményeit… Mennyi idő is telt el? Mit lehet tudni az esetről? Mikor tudjuk meg a pontos részleteket?



6. A Magyar Honvédség becsületét lehetőleg ne az a politikai vezetés védje, amelyik leépítette katonáink lehetőségeit, felszámolta a honvédség logisztikai hátterét, kiváló szakembereket kényszerített civil területre. Nem az én írásom, hanem a felülről gerjesztett, nehezedő életfeltételek „keltenek rossz hangulatot” az állományban.