Hosszas politikai viták után az Európai Unió úgy döntött, hogy egy saját béketámogató műveletet (EUFOR TCHAD/RCA) indít meg a szudáni Darfur tartománnyal szomszédos országokban, a harcok elől odamenekültek védelmében. A 2007. október 15-én meghozott határozat szerint (Joint Action 2007/677/CFSP) a misszió tevékenységi körzete Kelet-Csád és a Közép-Afrikai Köztársaság északkeleti, Szudánnal határos területeit foglalja majd magába. A döntést megelőzően az ENSZ Biztonsági Tanács 2007. szeptember 25-én elfogadta a 1778. számú határozatot, amely jóváhagyta, hogy Kelet-Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaság északkeleti részén alakítsanak ki többdimenziós jelenlétet, amely keretében két misszió működhetne együtt, az ENSZ által vezetett MINURCAT és az EU által irányított EUFOR TCHAD/RCA EBVP műveletek.

Az EU döntése nincs előzmények nélkül, ugyanis a szervezet már évek óta részt vesz a darfuri válsághelyzet kezelésében, ugyanis 2005 óta katonai megfigyelőket és logisztikai tanácsadókat delegál az Afrikai Unió békefenntartó missziójába (African Union Mission in Sudan – AMIS). Ebben a műveletben (AMIS EU supporting mission – Joint Action 2005/557/CFSP) a Magyar Köztársaság is képviseltette magát, mind katonai megfigyelővel, mind pedig logisztikai szakértővel. Azonban az AU alig 7500 fős missziója képtelen volt a terület pacifikálására, a fegyveres csoportok közötti hatékony közvetítésére és a menekültek védelmére, így a helyzet eszkalálódott. A több hiányossággal küszködő misszió (anyagi-ellátási problémák, hiányzó képességek, elégtelen felszerelés, nem megfelelően kiképzett és kis létszámú alakulatok stb.) csak azért nem szűnt meg, mert az ENSZ hajlandó volt az irányítást átvenni, így létrejöhetett az ENSZ-AU „Hybrid Force”, amely 2008. január 1-től vette át a misszió irányítását. Az új közös missziót (UNAMID) az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007. július 31-i 1769. számú határozatával hozta létre.
A Világszervezet vezetői, az újonnan létrejött misszió létszámát rövid időn belül szeretnék 26 000 főre bővíteni, de mivel a tagállamok nem ajánlottak fel elég katonát, illetve a szudáni kormányzat ellenzi a csapatok létszámának növelését, és a nem afrikai katonák jelenlétét Darfurban, ez a törekvés meghiúsulni látszik.
Azt azonban látni kell, hogy a darfuri krízis tovább gyűrűzött a környező államokba is, amelyek ennek következtében jelentősen destabilizálódtak. Jelenleg mintegy 238 000 szudáni menekültet, 44 600 közép-afrikai köztársasági menekültet és 170 000, az országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült embert látnak el tizenkét táborban Csád Szudán melletti keleti határa mentén, akiknek képtelenek megfelelő módon szavatolni a biztonságát. Emellett további gondot okoz az is, hogy 2007. november 26-án, hétfőn, a csádi hadsereg a csádi fegyveres felkelők százait gyilkolta meg keleti határa mentén, majd pedig december 3-án újabb támadást indított a lázadók ellen. Ennek következtében újra kezdődtek a fegyveres összecsapások a csádi hadsereg és az Egyesült Erők a Demokráciáért és a Fejlődésért (UFDD), valamint az Erők Mozgósítása a Változásért (RFC) lázadói között. A csádi kormányzati tisztviselők és külföldi megfigyelők is valamennyien megerősítik, hogy a november 26. óta zajló harcok az eddigi legsúlyosabbak Idriss Deby elnök 1990. decemberi hatalomra lépése óta. Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) december 4-én már arra figyelmeztetett, hogy a kormányalakulatok, és a lázadók közötti harcok kelet-csádi kirobbanása korlátozza az ENSZ számára a menekültek és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek százezreit befogadó táborokba való bejutást, és ez további feszültségeket okoz a régióban.
Ugyanakkor a harcok akadályozzák az Élelmiszer Világprogram (WFP) Kelet-Csádban kifejtett tevékenységét is, megakadályozva az egyes menekülttáborokba való bejutást, más táborok esetében pedig késedelmeket okozva az élelmiszerellátásban. Például Farchana település közelében – ahol három menekülttábor található – zajló harcok különösen megnehezítették a humanitárius műveleteket; sőt több alkalommal fegyveres bűnözők támadták meg a WPF által küldött élelmiszereket, szállító konvojokat. Mivel a harcok főként a Farchana, Iriba, Biltine és Guereda nevű régiókban zajlanak, amelyek Abechi városától – ahol legalább tizenkét menekülttábor található – északra és keletre helyezkednek el, az Abechitől délre található menekülttáborokhoz közeli területek, mint például Goz Beida szintén veszélyesebbekké váltak.
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága szerint a humanitárius tevékenységeket főként a régióban tapasztalható fegyveres rablások, és banditizmus fenyegeti, és a katonai támadások a bűnözést pedig csak tovább súlyosbítják. Közben a Kelet-Csádban egyre jobban elharapózó banditizmus folytán a humanitárius szervezetek arra kényszerülnek, hogy csökkentsék személyzetüket, illetve beszüntessék tevékenységüket, és így egyre kevésbé képesek arra, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak, amire viszont égetően szükség van. A humanitárius szervezetek munkatársai azt is jelezték, hogy a lázadók és a kormányerők is jelentős számban „toboroznak” gyerekkatonákat, akiket harcra kényszerítenek (Ezt jómagam is megerősíthetem, mert amikor mint EU tanácsadóként az AMIS misszióban tevékenykedtem, mind Darfurban, mind pedig Csádban többször is találkoztam olyan csoportokkal, amelyekben nagyszámban szolgáltak gyerekkatonák). További problémát jelentenek a csádi kormányzati elit tagjai között kialakult hatalmi villongások, amelyek következtében a csádi elnök a közelmúltban leváltotta Mahamat Nour Abdelkerim védelmi minisztert, aki a kormányt támogató Egységfront a Változásért párt vezetője. Ha nem is ilyen mértékben, de a Közép-Afrikai Köztársaság is hasonló gondokkal küszködik, éppen ezért mind a két állam vezetői örömmel fogadták az EU döntését a béketámogató művelet megindításáról, ugyanis annak sikere jelentősen javíthatná a régió biztonsági helyzetét.
EUFOR TCHAD/RCA egy viszonylag rövid ideig tartó művelet lesz, amelyet az újonnan létrehozott ENSZ békefenntartó misszió támogatására terveztek. Az EUFOR csapatok csak a fent megnevezett két országban, a szudáni határ mentén teljesítenek szolgálatot, elsősorban, a régió biztonsági helyzetének javítása érdekében.
Az EU által vezetett műveletek főbb céljai:
- Védelmet nyújtani a civil lakosság számára, különös tekintettel a Darfurból elűzött menekültekre és a határmenti övezetek menekülttáboraiban élőkre;
- Megkönnyíteni a humanitárius segélyek kézbesítését és a humanitárius szervezetek munkatársainak szabad mozgását azáltal, hogy elősegítik a biztonsági helyzet javítását a műveleti területen;
- Megfelelő védelmet biztosítani az ENSZ alkalmazottak, létesítményeket számára, biztosítani számukra a megfelelő és biztonságos munkavégzés feltételeit.
- Biztosítani a két ország határának védelmét, hogy a Szudánból érkező inszurgens csapatok (dzsandzsavid milíciák) és fegyveres banditák beszivárgását megakadályozhassák.

A művelet irányítójának az EU részéről Patrick Nash (ír) altábornagyot kérték fel, a műveletben résztvevő csapatok parancsnokának pedig Jean-Philippe Ganascia (francia) dandártábornokot jelölték ki. A misszió műveleti parancsnoksága a franciaországi Mont Valérien városában található. Az újonnan létrejövő EU-misszió számára megfelelő mandátumot biztosítanak, amely megengedi a fegyveres erő használatát is, amennyiben az szükségessé válik. Az EU közleménye szerint a misszió független, pártatlan és semleges lesz, és elsősorban a menekültek hazatérését, a biztonsági helyzet javítását tekintik a céljuknak. Persze már most vannak, akik megkérdőjelezik a misszió semlegességét, ugyanis a műveleteket egy francia tábornok irányítja majd, és a katonai kontingens legnagyobb egységét pedig az a Franciaország biztosítja, akinek komoly politikai és gazdasági érdekeltségei vannak mind a két országban. Ezért is örülne az EU, ha minél több tagállam ajánlana fel csapatokat, a franciák túlsúlyát kiegyenlítendő. A misszió várható költségeire 99,2 millió eurót hagytak jóvá Brüsszelben.
EUFOR TCHAD/RCA misszió létrehozása azonban csak egy részét képezi annak a diplomáciai, politikai és pénzügyi csomagnak, amelyet az EU a darfuri krízishelyzet megoldására hozott létre. Ennek a főbb elemei a következők:
- Támogatást nyújtani az AU és az ENSZ számára, hogy az általuk közösen működtetett békefenntartó misszió hatékonyabb és sikeresebb lehessen, mint az AMIS.
- A darfurban tevékenykedő „Hybrid Force” afrikai egységeinek további támogatása (anyagiakkal, felszereléssel és kiképzéssel).
- Növelni a humanitárius segélyezésre fordított összegek nagyságát és ezzel egy időben biztosítani azok eljutását az arra valóban rászorulókhoz.

Emellett az EU több mint 50 millió eurót biztosít az ENSZ és EU közös tevékenység finanszírozására az EUFOR TCHAD/RCA műveleti területén és további 10 millió eurót a stabilitási eszköz forrásaiból az ENSZ rendőri egységeinek számára, akik a helyi rendőri erőkkel együttműködnek, hogy menekülttáborokban és azok környékén fenntartsák a közrendet, és szavatolják a menekültek biztonságát. Az EU még 13 millió eurót tervez felhasználni rehabilitációra és olyan egyéb tevékenységekre, amelyek lehetővé teszik, hogy a határmenti településekről elmenekült emberek visszatérhessenek az otthonaikba (mediáció, adminisztratív tevékenységek, a helyi közigazgatás újjászervezése, stb.) Természetesen a már eddig finanszírozott humanitárius programok is továbbfolytatódnak (Csád több mint 30 millió eurónyi segélyt, míg a Közép-Afrikai Köztársaság 4 millió eurónyi segélyt kapott a 2007 év során). Sajnos, a frissen létrehozott misszió folyamatos problémákkal küzd, nem csak azért mert a csapatok tavaly októberre (az esős időszak vége) tervezett kiszállítása folyamatosan csúszott, de az EU-tagállamok sem igyekeztek elegendő katonát és megfelelő felszerelést felajánlani. A misszió 4300 fős tervezett létszámából eddig Franciaország ajánlott fel 2500 főt (egy teljesen feltöltött zászlóaljat és egy harctámogató egységet + 10 harci helikoptert személyzettel együtt), Írország 350 főt, Svédország 200 főt, Ausztria 160 főt, Lengyelország 150 főt, Románia 120 főt, Belgium 100 főt, Spanyolország 80 főt, Szlovénia 50 főt, Finnország 40 főt. Nagy-Britannia, Németország, Hollandia, Olaszország, Görögország és Norvégia is jelezte, hogy készek csapatokat küldeni, sőt olyan nem EU-országok is, mint Horvátország, Macedónia, Kanada és Törökország, azonban a szükséges létszám még így sincs meg. A Magyar Köztársaság két törzstiszttel (egy logisztikus és egy személyügyes) vesz részt a műveletben, ők a franciaországi parancsnokságon teljesítenek szolgálatot.
A legnagyobb problémát, azt jelenti, hogy a misszió logisztikai támogatásához szükséges felszerelés egy része még mindig hiányzik, nincsen elegendő szállító helikopter (ezzel kapcsolatban az osztrák védelmi miniszter igen kemény kritikát fogalmazott meg az EU vezetői felé), tábori kórházak, orvosi egységek, gyógyszerek és sok minden más sem. Ezért az EU felszólította a tagállamokat, hogy tegyenek eleget politikai döntésüknek, és a lehető leghamarabb biztosítsanak több csapatot és megfelelő pénzügyi, logisztikai és légi közlekedési eszközöket a misszió számára, többek között megfelelő számú helikoptert. Ugyanakkor azt is kihangsúlyozták, hogy az EU külpolitikai hitele forog kockán a nemzetközi porondon, amennyiben nem sikerül megfelelő számú csapatot és elegendő felszerelést biztosítania annak érdekében, hogy a misszió működőképes legyen. Az persze már csak hab a tortán hogy az ENSZ BT határozata sem készült el időben és annak hiányában az EU politikusai nem reszkírozták meg a csapatok műveleti területre történő megindítását. Közben a felkelők egy csoportja, az Egyesült Erők a Demokráciáért és a Fejlődésért (UFDD) azzal fenyegetőzött, hogy megtámadja az EUFOR TCHAD/RCA misszióban részt vevő francia vagy más külföldi erőket, ha azok bevonulnak Csádba. Szóval már most látszik, hogy nem lesz zökkenőmentes az EU új afrikai missziója. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy januárban az európai csapatok végre elindulhatnak és megkezdődhet az érdemi munka is.