Villámháború az Öbölben

2006.02.03.

Irak az Arab-félsziget északkeleti részén fekvő 438 317 km2 nagyságú ország. Észak–déli kiterjedése 1200 km, kelet–nyugati irányban 600 km. Határainak hossza: Törökországgal 331 km, Iránnal 1458 km, az Arab-öböllel 58 km, Kuvaittal 242 km, Szaúd-Arábiával 814 km, Jordániával 181 km, Szíriával 605 km.1 Irak felszíne és vegetációja változatos formát mutat: délen és délnyugaton sivatagos, a Tigris és az Eufrátesz folyó között dombos nyílt terület, míg északon hegyvidék jellemzi. Éghajlatát tekintve a leghidegebb hónap január 8-10 şC-kal, legmelegebb időszak július–augusztusban jellemző 30-35 şC-kal. Lakossága 23,2 millió fő2, az ország népsűrűsége 53,2 fő/km2 a lakosság egynegyede városokban él. Legnagyobb városai: Bagdad 4,9 millió, Moszul 1,1 millió, Arbil 1,0 millió, Bászra 1,1 millió lakos. A népesség a vallási irányzatokat tekintve 54%-ban a síita,3 míg 46%-ban a szunnita irányzathoz tartozik. Jelentős kisebbség a kurd, 20%-a a népességnek.4
Összefoglalva Irak geopolitikai, geostratégiai helyzete:
Az ország helyzetének előnyös elemei:
l a 7. legnagyobb olajkitermelő a világon,5
l a világ 2. legnagyobb olajtartalékával rendelkezik,
l a világ 9. legnagyobb földgázkészlete az övé,
l a térség központi fekvésű országa,
l katonai ereje a térségben meghatározó.6

Az ország helyzetének hátrányos elemei:
l élelmiszer-behozatala magas (75%),
l nagyon magas a külső adósságállománya (70 milliárd dollár),
l a kurd kérdés problémája,
l a síita lakosság problémája,
l nincs kijárata a tengerre, szárazföldi ország.7
A térség olajtartalékai, olajkitermelése, olajexportja által döntő szerepet tölt be a világ energiaellátásának biztosításában. A népesség gyarapodása nagyon gyors (Irak 16 millió főről 27 millióra, Irán 55 millió főről 70 millióra, Szaúd-Arábia 15 millióról 24 millió főre nőtt a 2000. évben).
A térségben élő közel 22–25 milliós kurd kisebbség (Irak 5 millió, Irán 6 millió, Szíria 1,3 millió, Törökország 13 millió fő) sokáig problémák, konfliktusok okozója lesz az országokon belül és az országok között.
Az iráni területen élő közel 40 milliós síita muzulmán lakosság egyre erősebb befolyást gyakorol, elsősorban Irakra, valamint a térség többi muzulmán vallású lakosságára.
A térség katonai biztonságát legjobban a tömegpusztító, vegyi, és biológiai fegyverek megszerzésére törekvő országok veszélyeztethetik.

Az erők felvonulása

A legkorábbi dátum a felvonulással kapcsolatban 2002. 12. 24-e, amikor a 3. g. ho. (USA) erőit a központi parancsnokság alárendeltségébe helyezték (CENTCOM). Az 1. pc. ho. (USA) és az 1. g. ho. (USA) részeit Németország területén szintén mozgósították. 2003 januárjában az amerikai fegyveres erők 95 000, majd február végére 110 000 tartalékosát mozgósították. Ebben a hónapban jelentette be a brit védelmi minisztérium, hogy tengeralattjáró-köteléket vezényel a térségbe. Ezt a 82. lé. száll. ho. az 1. tgy. erők és a 2. tgy. expedíciós kötelék térségbe érkezése erősített. Ezt követően az ausztrál erők bevonulása történt meg Kuvaitba. Februárban 7 repülőgép-hordozó kötelék (hat amerikai, egy brit) érkezett be, ekkor már közel 200 000 szövetséges katona várja a parancsot a hadművelet megkezdésére. Március hónapban a 101. ldt. ho az 1. g. ho. részei és az 1. pc. ho. részei érkeztek meg Kuvaitba Németországból, valamint a 173. lé. száll. dd. katonái Olaszországból. Mindösszesen a szövetségesek 466 985 katonát csoportosítottak át a Közel-Keletre.

A hadműveleti tervek

A fő célkitűzéseket a Szövetséges Fegyveres Erők Főparancsnoksága (CINCCENTCOM) így fogalmazta meg:
l Fő politikai cél volt a Szaddám-rezsim bukása, valamint megakadályozni a hatalomba való visszatérésüket.
l Elhárítani a diktatúra rendelkezésére álló tömegpusztító fegyvereinek bevetését.
l Sokkoló és lefejező jellegű csapásokkal („shock and awe”) megtörni az iraki fegyveres erők ellenállását.
l Szétrombolni az iraki rezsim katonai és politikai vezetőképességeit.
l Megóvni a lakosságot, elérni az állami vezetés, a Baath Párt és a civil lakosság szétválasztását.
l Megakadályozni az olajlétesítmények rombolását, az olajkutak felgyújtását, elkerülni egy környezeti katasztrófát.
A szövetségesek eredeti hadműveleti elgondolása a szárazföldi hadműveletre gyors, kétirányú csapást tartalmazott, délről és Törökország területéről kiindulva – együttműködve a speciális és a különleges hadviselést folytató erőkkel, a légi szállítású és légideszant alakulatokkal – minél előbb elfoglalni és birtokba venni a két nagyvárost, Bászrát és Bagdadot, valamint biztosítani a Bászra környéki és Kirkuk környéki főbb olajmezőket.
A módosított elgondolásra azért volt szükség, mert Törökország parlamentje elutasította a szárazföldi erők török területről történő bevetését, így néhány alakulat jelentős időveszteséggel tudta megkezdeni harctevékenységét, valamint a kétoldali, északról és délről indított támadás lehetősége időben eltolódott, csak a déli irányból kezdődött meg a hadművelet. (Lásd a szövetségesek hadműveleti elgondolása ábrát.)

Az irakiak hadműveleti elgondolása

Az iraki felső katonai vezetés – tanulva az 1991-es háborúból – most nem nyílt terepen kiépített harctevékenységi körzetekben, hanem a szövetségesek várható főbb támadási és előremozgási útvonalaik mentén helyezték el haderejüket. A védelem fő erőkifejtését a szövetségesek két várható támadási irányban Bászra és a Köztársasági Gárda három hadosztályával és speciális alakulataival Bagdad védelmére összpontosítva öt hadtesttel, lépcsőzetesen alakították ki. A haderő közel 200 km széles sávban, mintegy 800-900 km mélységben készült fel a támadók visszaverésére. A fő előremozgási útvonalak szárnyaiba tervezett manőverekkel akarták a támadást lassítani, illetve a lakott településeken előkészített ellenállási körzetekkel, az elővárosokban elhelyezett mozgékony tartalékok alkalmazásától remélték a támadás lassítását vagy megállítását, valamint kiterjedt gerilla és aszimmetrikus hadviselési módszerekkel kívántak operálni. Elgondolásuk lényege az volt, hogy elhúzódó harctevékenységre késztessék a szövetségeseket, ezzel elérjék a nemzetközi közvélemény támogatását, valamint a harccselekmények befejezését. (Lásd az iraki csapatok csoportosítása ábrát.)

Forrás: In: www.globalsecurity.org/mlitary/ops/iraqi freedom-numbers.htm
1. táblázat
Forrás: Operations in Iraq Ministry of Defence p. 30-48.;
In: ww.globalsecurity.org/mlitary/ops/iraqi freedom-numbers.htm/
2. táblázat
Forrás: Global Security, Center for Defense Information. In: Stern 2003./12. p. 12–14. / Anonym: Die Irakische Republikanische
Garde: Kampkräfte und Einsats In: Truppendienst 20003/3. p. 297.
3. táblázat
A hadművelet lefolyása
A háború első szakasza 40 darab cirkálórakétával végrehajtott csapással kezdődött meg Bagdadra, valamint a szárazföldi erők támadásának kibontakozása Al Faw és Um Quasr városok és a Bászra környéki olajmezők elfoglalásáért.
A támadók (3. [USA] gépesített hadosztály, az 1. [USA] tengerészgyalogos hadosztály és az 1. [GB] páncélos hadosztály) 120–150 km széles sávban kezdték meg a benyomulást iraki területre, miközben a speciális erők Nyugat-Irakban és az északi kurd területeken megkezdték tevékenységüket. A szövetségesek támadását az irakiak heves ellenállása fogadta, a meglepetés elmaradt, hiszen a támadó erők a vártnál szervezettebb ellenállásba, valamint az 1991-es háborútól eltérő harctevékenységbe ütköztek. A szövetségesek további hadműveletének biztosítása érdekében létfontosságú volt Um Quasr kikötő elfoglalása (03. 23.), és az aknáktól történő mentesítése. A támadás gyorsan tért nyert, a 3. ho. erői már 03. 22-én 150 km-t tettek meg iraki területen, 03. 25-én, pedig már As Samawah várost vették be, és mintegy 160 km-re álltak Bagdadtól. Az irakiak több ellentámadással kísérleteztek, általában századerejű kötelékekkel (10 db T–55 hk.) Bászra környékén, de rendre megsemmisítette őket a szövetséges légierő, valamint a TOW páncéltörő rakéták tüze. 2003. 03. 25-ig a szövetségesek 4700 bevetéssel támogatták a szárazföldi csapatok előrenyomulását, valamint az első héten összesen 601 cirkálórakéta és 2200 db precíziós bombával igyekeztek az iraki vezetési pontokat, csapatösszevonásokat támadni.12 (Lásd hactevékenységek első szakasza ábrát.)
A második szakasz (2003. 03. 26.– 2003. 04. 02. )
A britek tevékenységét a Bászra város elfoglalásáért folytatott erőfeszítések és az amerikai csapatok Bagdad irányába történő előrenyomulása jellemezte, Karbala és Al Kut városok magasságáig. A főcsapás irányában támadó 3. (USA) g. ho. Karbala irányába nyomult előre, míg az 1. (USA) tgy. ho. Al Kut várost fenyegette. A 82./2. (USA) légideszant dandár Al Amaram várost ostromolta és vette be sikeresen. Ezzel a manőverrel a későbbi szakaszban az amerikai erők három irányból összetartó csapással fenyegethették az iraki fővárost és elérték, hogy a főváros felé támadó csapatok szárnyait biztosítani tudták, valamint a Bászra környéki iraki erőknek a visszavonulási útját is elzárták. A bennrekedt erők kísérletet tettek a kitörésre 03. 26-án, mintegy 70–150 harcjárművel, de az amerikaiak elszigetelték a harccsoportot és légierővel, páncéltörő eszközökkel, valamint a harckocsik tűzcsapásaival megsemmesítették az iraki köteléket.13 A 3. ho. erői tovább támadtak és elérték An Najafot (03. 29-én), majd Karbala városát. 03. 27-én a britek Al Faw városnál megsemmisítettek 14 db T–55 harckocsit, további hármat Bászrában, valamint befejezték Um Quasr városánál az aknamentesítést.
Karbala városnál a 101. légideszant hadosztály A–10 csatarepülői az iraki „Medina” hadosztályt támadták, és jelentős veszteséget okoztak neki. Majd századerejű ellentámadást hiúsítottak meg 2 db T–55 harckocsi, 15 technikai eszköz, 1 db löveg kilövésével. Egy A–64 Apache harci helikopter kötelék 32 gépe közül 30 helikopter kapott géppuskatalálatot, ezek közül egy helikopter lezuhant.
A Nyugat-Irakban harcoló speciális erőket több, civil ruhába átöltözött katona, valamint öngyilkos merénylő támadta meg. 03. 26-án Észak-Irakban a 173. (USA) légideszantdandár 1000 fővel és 160 speciális erővel Arbil város környékén landolt, és a kurd erőkkel együtt megkezdték az iraki 5. hadtest harcjárművek nélküli, alacsonyabb harcértékű csapatainak kiszorítását az északi területekről azzal a céllal, hogy a Kirkuk környéki olajmezőket mielőbb biztonságba helyezzék. Ezzel létrehozták a szövetségesek úgynevezett „északi frontját”, így is megosztva az iraki védő felet erőik megosztása és koncentrálása terén. A főcsapást végrehajtó erők már 80 km-re álltak Bagdadtól.
A légierő bevetéseinek száma ebben az időszakban: 8400 bevetéssel támogatták a szárazföldi csapatok előrenyomulását, 1700 csapásmérés történt, valamint 100 cirkálórakétával és 5500 db precíziós bombával igyekeztek az iraki vezetési pontokat, csapatösszevonásokat támadni. A szövetségesek a hadművelet megkezdése óta 400 üzemanyag-szállító gép bevetést hajtottak végre, közel 20 millió gallon (1 gallon = 3,785 l) üzemanyagot biztosítottak légi utántöltéssel.14 A hivatalos jelentések szerint a szövetségesek vesztesége: 28 halott, 16 eltűnt, 107 sebesült. Két M2–Abrams harckocsi, egy darab M2–Bradley harcjármű, egy darab UH–1, egy darab UH–60 helikopter. (Lásd harctevékenységek második szakasza ábrát.)
A harmadik szakasz (2003. 04. 03. – 2003. 04. 09.)
A Bagdad elfoglalásáért indított támadás a Szaddám Huszein repülőtérért folytatott küzdelemmel vette kezdetét. Az irakiak a főváros védelmére a külső körön, északon a Köztársasági Gárda elit hadosztályait, a „Hamurappi”-t, keleten az „Al Nidá”-t , délen a „Mediná”-t rendelték. A hadosztályok a város külső kerületeit, a főbb megközelítési útvonalakat biztosították. A második középső körben a speciális erőiket,15 míg a legbelső körben a Szaddámhoz hű „Fedayeen”-t és Szaddám testőrségét16 tervezték bevetni. A repülőtér védelmét két harckocsi-zászlóalj, két gépesített lövészzászlóalj, valamint egy gyalogos lövészzászlóalj készítette elő. A külső kör elérése után az iraki vezetés a tömegpusztító fegyverek bevetését is kilátásba helyezte.
A szövetségesek a város elérésekor több dandár harccsoportot (Brigade Combat Team = BCT) hoztak létre a város- és helységharchoz. Az 1. dandár harccsoport 04. 04-én nyomult be a repülőtérre, ahol megkezdte a terület birtokbavételét, és a folyamatos iraki ellentámadások visszaverését. A támadást a légierő 3 óra alatt 250 bevetéssel támogatta, melynek következtében az iraki páncéloserőket és harcjárműveket megsemmesítették. Így a repülőtér az este folyamán a szövetségesek kezére jutott. Veszteségük: 1 halott és 8 sebesült, egy db UH–1 helikopter volt.
A többi szövetséges erő folytatta az előrenyomulást Bagdad irányába, illetve az elfoglalt területeken számolta fel a szórványos ellenállást. A tengerészgyalogos hadosztály erői támadták az „Al Nida” ho. erőit, míg a speciális erők Nyugat-Irakban elfoglalták az iraki vegyvédelmi kiképző központot. Közben a britek Az Zubayr városban 56 db rövid hatótávolságú harcászati rakétát helyeztek biztonságba.17
04. 05-én a „Medina” ho. As Suwayrahnál 11 T–72 harckocsit, 12 légvédelmi eszközt, 20 tüzérségi eszközt, 1 BMP harcjárművet és 4 vontatót veszít el egy ellentámadás folyamán. A délutáni órákban a szövetségesek megsemmisítik a hadosztály harcálláspontját, így a hadosztály már nem tanúsított szervezett ellenállást. Közel 6000 volt a foglyok száma. 04. 06-án északon Kalak térségében „baráti tűzben”18 meghalt 18 kurd harcos, és 44 megsebesült. A halottak között volt Wajczek Barzani, a Kurd Demokratikus Párt (KDP) egyik vezetőjének fia. 04. 07-én a 2. dandár harccsoportja 100 páncélozott harcjárművel behatolt Bagdad központjába, birtokba vették Szaddám egyik palotáját. 600 irakit és 70 technikai eszközt semmisítettek meg a nap folyamán. Saját veszteségük 2 halott és 2 európai újságíró, 1 darab Puma és 1 darab A–10 csatarepülő zuhant le. A szövetséges légierő Kirkuk és Arbil, valamint Moszul városoknál támadta az iraki állásokat.
04. 08-án az iraki ellenállás utolsó ellentámadása, melyet rövid idő alatt megállítottak. Ezen a napon érte harckocsitalálat a Palestin Hotelt, aminek következtében az Al Dzsazira tévétársaság 2 munkatársa halt meg. A tengerészgyalogos erők Al Aziziyah térségében a Diylah folyón vettek birtokba átkelőhelyeket.
101. légideszant hadosztály erői An Najaf városát biztosították. A hadifoglyok száma 7500 fő.
A szövetségesek közel 2500 bevetéssel, ebből 1450 csapásméréssel, 4000 db precíziós bombával támogatták a szárazföldi csapatok harctevékenységét. (Lásd harctevékenységek harmadik szakasza, és az iraki erők Bagdad térségében ábrákat.)
A negyedik szakasz (2003. 04. 10. – 2003. 04. 14. )
04. 10-én, az északi fronton kibontakozott a támadás Kirkuk, Moszul és Tikrit irányában. 04. 11-én elesik Moszul, 04. 14-án Tikrit.
A szövetségesek a negyedik időszakban 3400 bevetéssel 200 db precíziós bombával támogatták a szárazföldi csapatok előrenyomulását. (Lásd harctevékenységek negyedik szakasza ábrát.)

A hadművelet általános értékelése

Ha figyelembe vesszük, hogy az iraki hadsereg a XX. század hadseregeként vett részt a háborúban, megállapíthatjuk a következő jellemzőket: Egyértelmű kihatása az 1991-es háborúnak a hadsereg mennyiségi és minőségi mutatóinak tekintetében, nagyon korlátozott képességek a haditengerészet és a légierő vonatkozásában,19 semmilyen felderítési és adatszerzési lehetőség az ellenségről, azaz elégtelen információ a döntések meghozásához.
Ezzel ellentétben a szövetségesek a XXI. századi haderőt, a „hálózatközpontú hadviselést” (Network Centric Warfare), a korlátlan légi uralmat, az információs hadviselést, a pszichológiai hadviselést, a speciális összhaderőnemi (joint) hadviselést testesítették meg, amihez az ellenség valós időben, minden év- és napszakban elérhető helyzetképe járult hozzá, amivel az ellenség minden tevékenységét nyomon követhették. Az amerikai haderő a „képességalapú” hadviselésről áttért a „hatásalapú” hadviselésre. Ebben a háborúban a bevetett fegyverek 85%-a már precíziós vezérlésű, a Network Centric Warfare (NCW) lehetővé teszi a törzsek számára a leghatásosabb és legeffektívebb haderőnem, fegyverhordozó, valamint fegyvertípus kiválasztását. Az ellenség helyzetének valós idejű ismerete lehetővé tette a csapások koordinálását, a megfelelő válaszlépések végrehajtását. Ez volt az a háború, ahol a repülőgépek 10 bevetésből 8 alkalommal a felszállás után, a levegőben kapják meg a feladatot, a célpontot.

A szövetségesek hadműveleti elgondolása

A hadműveleti elgondolás kialakításánál egyértelműen kísértett Koszovó árnyéka, hiszen a hadműveletet jogi megalapozás nélkül, a Biztonsági Tanács felhatalmazása nélkül hajtották végre. Ezért a hadműveletet a harc mielőbbi befejezése, kevés polgári veszteség okozása, a környezeti károk elkerülése, a repülőtechnika bevetése a legkisebb veszteséggel elvekkel tervezték. A beavatkozást „két szálon folyó” műveletnek nevezhetjük, aminek értelmében a Szövetségesek az iraki fegyveres erőkre mért csapásokkal a Szaddám-rendszer katonai-technikai eszközeit kívánták elpusztítani, a másik szálon pedig a lakosságtól kívánták elszigetelni a kormányzati erőket. A pszichológiai hadviseléssel is ezt alapozták meg, hiszen a ledobott röplapok20 tudatták, hogy az iraki nép nem ellensége a szövetségeseknek, csak a diktátort kívánják eltávolítani a hatalomból. A hadművelet tervezésekor a tervezők figyelme kiterjedt a hosszú idő óta fennálló hiányos egészségügyi és élelmezési helyzetre is, hiszen már a hadműveletek első hetében is végeztek biztosító, illetve humanitárius tevékenységet az elfoglalt területeken. A hadművelet megmutatta, hogy a háború és a konfliktus utáni időszak az új típusú válságoknál nem különíthető el egyértelműen. A hadművelet erős oldalaként értékelhetjük a sebészi pontosságú csapások megtervezését, a gyors döntésre való törekvést, az eredeti elgondolásban megtervezett gyors, kétirányú csapást Bagdad irányába, a speciális erők feladatának megtervezését. A gyengébb oldalának tekinthetjük: a török elutasítás után a tartalék terv hiányát, a rugalmatlan reagálást, a megnyúlt szállítási és utánpótlási vonalak biztosításának megtervezését, valamint a megkerülő vagy átkaroló manőverek hiányát. A sivatagi terep nagy manőverszabadságot biztosít, a felső katonai vezetés csak a légi szállítású és légideszant egységek alkalmazásánál tervezett nagyobb szabadsággal. A hadműveleti terület méreteiből adódóan (1000 km mély, 600 km széles) a tervezők jól mérték fel az iraki ellenállás főbb gócpontjait, de nem készültek fel, és katonáikat sem készítették fel az iraki katonák és civilek öngyilkos akcióira, illetve a hadviselés szabályaitól eltérő tevékenységekre, az aszimmetrikus hadviselésre. A legnagyobb hiányosságot a könnyűfegyverzetű csapatok alkalmazásának megtervezésénél láttuk, ahol is a könnyűfegyverzetű csapatok nagyobb problémával is szembesülhettek volna Észak-Irakban, ha az ellenük harcoló hadtest nagyobb méretű, offenzívabb jellegű tevékenységet folytat.

Az iraki fél hadműveleti elgondolása

Az iraki fegyveres erők hadműveleti elgondolása teljesen új alapokra helyeződött az 1991-es háborúhoz képest. A rendelkezésre álló 5 magasabbegység (hadtest) és a Köztársasági Gárda három hadosztálya két hadműveleti irány (Bászra– Bagdad, Moszul–Bagdad) lezárására, Bászra és Bagdad védelmére helyezte a védelem főerőkifejtését. A korábbi háborúban megszokott kiépített védőállások helyett a lakott települések peremén, azok házaiban, nemegyszer a védett objektumok (kórházak, mecsetek) közelében helyezték el harcjárműveiket, technikai eszközeiket. A tervezésnél maximálisan figyelembe vették a saját országukon belüli politikai, etnikai, vallási viszonyaikat is. A kurd területek peremén jelölték ki az 5. hadtest hadműveleti területét, hiszen számoltak a kurd lakosság támadásával is, inkább feladták ezt a területet. A Köztársasági Gárda, a speciális erők, a testőrség Bagdad védelmére történő felkészítése is előrelátó volt, hiszen az első háború tapasztalatai szerint az iraki fegyveres erőknek nincs lehetőségük nyílt területen felvenni a harcot a szövetségesek modern technikai eszközeivel.
A sikert az elhúzódó harccselekményektől, a nagy veszteségek okozásától az ellenség személyi állományában, a késleltetéstől, a felmorzsolástól, a nemzetközi közvélemény megnyerésétől remélték. A védő fél előnyére írható „bentről kifelé mozgást” is sikeresen készítették elő, több ellentámadást terveztek. Azaz egy képzeletbeli kör középpontjához mint védő fél mindig közelebb van, és a kör kerületén támadóhoz képest előnyben van abban a tekintetben, hogy erőit egyben tudja tartani, és a rövidebb megtett út biztosíthatja a támadók elleni siker lehetőségét. Természetesen ez azonos képességű és felszereltségű haderőkre vonatkozik. A tervezés erős oldala volt: a kétirányú hadműveleti irány lezárására és a nagyvárosokra összpontosított tervezés, a kedvezőtlen etnikai területek feladása, az ellentámadások megtervezése. A tervezés gyengébb oldala volt: nem rendelkeztek tervvel a délről készülő erős kezdeti csapás elhárítására. Így Bászra város nagyon hamar gyűrűbe került, valamint a két fő folyó medervonalának irányában a szövetségesek gyorsan tudtak előrenyomulni. A hadműveleti tervezés és vezetés a Bászrából kitörni igyekvő csapatokkal az összeköttetést nem tudta fenttartani, így a kitörési kísérlet csődöt mondott.
Az iraki fél legnagyobb harcászati, és egyben hadászati problémáját a saját maga által választott hadműveleti terület okozta, ugyanis a beépített területeken elhelyezett erőiket egyrészt nem tudták megfelelően vezetni, ellentámadásaikat összehangolni, a részenként bevetett erőket a szövetségesek mindig fel tudták morzsolni. Másrészt a terület jellegéből adódóan a csapatok mozgatását, előrevonását a szövetségesek nem technikai eszközökre irányuló légicsapásai is nehezen kivitelezhetővé tették, hiszen számos rombolás keletkezett az infrastuktúrában, így az ellentámadó kötelékek csak nagyon erős műszaki biztosítással tudtak a támadáshoz felfejlődni. A fővárosban elmaradt helység- és városharcnak is az volt a fő oka, hogy a szövetségesek a technikai eszközöket részenként megsemmisítették, az előrevonási útvonalakat rombolták, a szórványos ellenlökéseket, ellentámadásokat elhárították, a Köztársasági Gárda hadosztály és dandár harcálláspontjait kikapcsolták, ami a többi csapat ellenálló képességére negatív hatással volt. Ezt erősítette, hogy az iraki legfelsőbb vezetés már nem tartózkodott Bagdadban.

A hadművelet tér-, erő-, idő- és információdimenziójának értékelése

Amikor a hadműveleti terület nagyságát értékeljük, figyelembe kell vennünk azt is, hogy a harcok nemcsak az iraki területet, hanem az illetékes amerikai parancsnokság (Cincentcom) egész területét igénybe vették. Valójában globális kiterjedésről is szó van, hiszen a repülőgépek több alkalommal európai bázisról szálltak fel, az utánpótlás pedig Ausztráliából, Amerikából egyaránt folyamatosan érkezett a térségbe. A globalitást a műholdak, a számítógépes rendszerek és hálózatok tették teljessé. Míg az amerikai hadtest támadási sávja kezdetben 100 km, majd 200 km széles lett, a kezdetben 150 km mélységig jutottak el, ami a hadműveletek végére 650 km lett. A britek 50 km széles és 60 km mély hadműveleti területen kezdték meg tevékenységüket, ez később 80 km széles és 180 km mély területet jelentett.21 Az amerikaiak délen Bagdadig 58 500 km2 területet, az északi területen pedig 18 700 km2-et (összesen 77 200 km2-et), a britek 14 400 km2 területet szálltak meg. Az amerikai csapatok támadási üteme az első napokban nagyon magas volt (100-150 km/nap), mivel jelentősebb ellenállásba nem ütköztek, illetve Bagdad gyors elérése érdekében nem álltak meg minden iraki ellenállást felszámolni. A legtöbb alkalommal, tüzérségi csapásokkal, a légierő és a helikopterek csapásaival veszteséget okoztak az iraki csapatoknak, majd tovább folytatták a támadást.
Az iraki hadtestek általában 100 km × 100 km-es készenléti körletben helyezkedtek el a hadműveletek megkezdésekor. A 3 hadtest erői széles sávban Bászrától Al-Sawanahig 200 km széles területen mint fedezőerők vették fel először a harcot a benyomuló szövetségesekkel. A 4. hadtest mint második lépcső, a 3 hadtest mögött helyezkedett el Al Amarrah központtal avval a feladattal, hogy az ellenség előretörését megakadályozza a Tigris folyó medervonalában Al-Kut és Bagdad irányba. Az északi hadszíntéren az iraki csapatok passzívabb tevékenységet folytattak, az 5., 4. és 1. hadtestek a Törökország felől várható támadás irányában a három fontos északi várost (Arbil-Kirkuk, Moszul) fedezte, és feladatuk volt az ellenség Tikrit–Bagdad irányú előretörését megakadályozni a Tigris folyó medervonalában, valamint a Kirkuk környéki olajmezők biztosítása. A 250 km szélesen szétbontakozott, 40–60 km mélyen tagolt hadtestek megerősítésként a Köztársasági Gárda Bagdad és Al-Abed lövészhadosztályait kapták, amelyeket később a déli arcvonalra rendeltek vissza. Bagdad környékén az iraki erők 100 km-es gyűrűt vontak a főváros köré, és a hadműveleti elgondolás szerint, folyamatos halogatóharccal vissza kellett volna vonulniuk a városba, ott helységharcra kényszeríteni a szövetségeseket.
A 165 km-es arcvonalon kis mélységgel (20–40 km) harcoló hadosztályok eleinte sikerrel vették fel a küzdelmet az ellenséggel, de a folyamatos légitámadások ellehetetlenítették egyrészt az ellenlökési, ellentámadási lehetőségeiket, a folyamatosan fogyó harci-technikai eszközök pedig a Bagdadba történő 80-100 km-es visszavonulást is meggátolták.

A hadműveletben részt vevő erők és az időtényező

A szövetségesek 1801 repülőgépet, 466 985 katonát mozgósítottak a hadműveletre. A repülőeszközök 41 404 bevetést hajtottak végre, melyeknek 68%-a precíziós fegyverrel történt.22 Az erőviszonyok23 a hadműveletek kezdeti időszakában az amerikai szektorban 6-8:1, a brit övezetben 2-2,5:1 arányú volt a szövetségesek javára. Ez a kezdeti erőviszony annak a következménye, hogy a 3. iraki hadtest erői Bászra és környékén fejtettek ki erős ellenállást, ezt a területet kívánták megtartani, míg a másik irányban jóval kevesebb erőt helyeztek el. Az amerikaiak támadási sávjában az első jelentősebb ellenállással csak Nasiriyah városánál találkoztak. Ettől kezdve a támadás üteme visszaesik (60-70 km/nap), mert As Samawah és Najaf városoknál több ellenállással találkoztak, valamint a visszamaradt iraki csoportosításokat is fel kellett számolni. Ezt követően homokvihar miatt a hadműveleteket két napra leállították. A következő ellenállási pont a Bagdad köré vont külső gyűrűnél Al-Kut, Hillah, Karbala24 körzetében kellett jelentős erőfeszítést tenni a szövetségeseknek az ellenállás megtörésére. Itt már az iraki szempontból „elit alakulatoknak” tartott Köztársasági Gárda hadosztályaival (Medina harckocsi ho., Al-Nida, Bagdad és a Nabukkanodozor g. ho-ok) szemben kellett a sikert kivívni, akik nyilvánvalóan kitartóbban harcoltak az egyszerű hadosztályokkal ellentétben. A harccselekmények ezen szakaszában az erőviszonyok a szövetségesek szempontjából 2,5:1 arányt mutattak, de a folyamatos csapások ezt az arányt 4-6:1-re növelték. A bagdadi külső gyűrű áttörése időszakában ugyan a szövetségesek valós idejű helyzetképpel rendelkeztek az ellenségről, mégsem tudták pontosan megítélni az iraki csapatok harckészségét és képességét. Ez a megítélés két jelentősebb taktikai hibához vezetett. Az első: a harcihelikopter-ezred nem körültekintően megtervezett bevetése oda vezetett, hogy az ezred 36 gépéből 33 találatot kapott, kettő pedig lezuhant, így a teljes harcihelikopter-ezred kiesett a harcokból egy napra. Ebben az időszakban az iraki csapatok tevékenységét a belső hadműveleti vonalon végrehajtott manőverek jellemezték. A belső vonalon harcoló irakiak megpróbálták erőiket egyben tartani, felhasználva a lakott települések nyújtotta viszonylagos védelmet. A Bagdad köré képzeletben rajzolt kör sugarán hajtottak végre több ellenlökést zászlóalj-harccsoportokkal. A másik fél, a kör sugarán mozogva, elsősorban távolról végrehajtott tűzcsapásokkal az erőviszonyok megváltoztatására törekedett, kiváró stratégiával. Majd a megsemmisítő stratégia részeként három oldalról indított támadással – a főcsapást a 3. g. ho.
Karbala–Bagdad irányba mérve – áttörték a gyűrűt, és már jelentősebb ellenállással csak a Szaddám nemzetközi repülőtér elfoglalásakor találkoztak.
Az északi frontvonal kiterjedése 220 km széles és 150 km mély volt a hadműveletek végére. Az itt csoportosított iraki egységek 3-4:1 arányú általános erőfölényben voltak a kurd és az amerikai 173. lé. száll. dd. erői ellen.
A hadművelet időszükséglete. A hadműveleti tervek készítésekor az előkészítésre a tervezők 16 napot adtak, ebből 5 napot az utánpótlási vonalak előkészítésére, és 11 napot a csapatok felvonulására. Ezt követően légi előkészítő hadműveletekkel számoltak 16 nap időtartammal.
A szárazföldi műveletekre a tervezők összesen 125 napot szántak, tehát jóval hosszabb időszakra készítették fel a csapatokat, vagyis jelentősebb ellenállással, valamint kisebb támadási ütemmel számoltak, nem kizárva az ellenség részéről alkalmazható tömegpusztító fegyverek bevetését. A konfliktus utáni helyreállítás időtartamát nem határozták meg, de a teljes körű helyreállítás több évet vesz igénybe.

Az információ

A hadműveletek teljes időtartama alatt a szövetségesek vezetési és információs uralma alatt 42 000 célpontot azonosítottak, 3200 óra videoanyagot, 1700 óra mozgócél-felderítést végeztek. Ehhez járult hozzá a műholdas felderítés, amely 1493 infravörös helyzetképet, 186 nagy felbontású helyzetképet küldött a parancsnokságokra.

Veszteségek

A hadműveletek 26 napja alatt 200 km szélességű és 650 km mélységű hadszíntéren 157 halottja, 495 sebesültje és 15 hadifoglyuk volt a szövetségeseknek.25 Az iraki oldalon a halottak száma 3500, és a hadifoglyok létszáma 7300 fő volt.26 A civil áldozatok számát az 1600-1800 halottban (más források 1252), és 5103 sebesültben adták meg. A szövetségesek a hadművelet alatt 18 repülőgépet, 8 darab pilóta nélküli felderítő repülőgépet, 14 darab M1 Arabs harckocsit, 1 darab Challenger 2 harckocsit, 30 darab harcjárművet veszítettek.
Az új típusú tervezés („Network Centric Warfare”) A szövetségesek részéről ez volt az a hadművelet, amikor a digitalizálás és informatikai összeköttetés minden haderőnemmel lehetővé tette a gyors tervezést, döntést és csapásmérést, egyben lerövidítették a haderőnemek és törzsek számára a parancsnoki munka idejét. Ennek feltételei a követezők voltak:
l aktuális, valós idejű helyzetkép minden haderőnem részére,
l az adatcsere gyorsasága lehetővé tette a nagy rugalmasságot a helyzetek gyors, éles változása kapcsán;
l a magas támadási ütem és a kevés veszteség ennek köszönhető;
l a digitális összeköttetés a tűzvezetés területén minden haderőnem részéről a leghatásosabb, legeffektívebb és szinkronizált csapásokat biztosította;
l a legnagyobb mértékben tudták ezekkel a csapásokkal az ellenség vezetését megbontani.
Ennek az új vezetési rendszernek az egyik sikere a Kerbala közelében indított hadosztályszintű ellentámadás megállítása és szétverése. Itt mutatkozott meg a szárazföldi és légicsapások összehangolása, a megindított támadásra a gyors reagálás, a megfelelő csapások kiváltása, a csapás, a tűz, a manőver koordinációja és szinkronizációja.
Fontos szempont értékelni a minden haderőnemet együtt alkalmazó (joint) tervezést, végrehajtást. A sikeres műveletek feltételei voltak:
l a légi- és cirkálórakéta-csapások,
l a páncélozott eszközök gyors és koncentrált támadása,
l a folyamatos légi- és tűztámogatás,
l a speciális, légideszant- és légi szállítású alakulatok kreatív felhasználása,
l a tengeri erők tűzcsapásai
l és ezen elemek szinkronizációja.
A kölcsönös támogatás a helyzetkép állandó rendelkezésre állásából adódóan a leghatásosabb volt, aminek az alapja a folyamatos adatcsere lehetősége a haderőnemek, fegyvernemek között.
A következő megállapítás, hogy a hagyományos jellegű technikát a forradalmian új technikai eszközök egészítették ki, szintén a hadművelet tanulságai közé tartozik. A hagyományos elem volt minden vezetési szinten a páncélozott és nem páncélozott technikai eszközök, a forradalmi elem pedig a vezetési, információs, valamint a precíziós fegyverek hatásából adódott, melyet a speciális alakulatok tevékenysége egészített ki.

A szárazföldi csapatok és fegyvernemek

A páncélosfegyvernem egyértelműen a nehézfegyverekhez tartozik, meg kell állapítanunk, hogy a páncéloscsapatok – a hagyományos terület elfoglalásán, az ellentámadások elhárításában való részvételen túl – új feladatot is kaptak a háborúban. A harckocsifegyverzet nagy hatótávolságú lövedékein, a páncélvédettségen, a gyorsaságon, a lökőerőn túl pszichológiai hatású alkalmazását is láthattuk, amikor Bagdad központjába nyomultak be, és ott a diktátor egyik palotáját foglalták el. A beépített területeken is szükségük volt a csapatoknak a harckocsikra, mert azok nélkül nem tudták a feladatukat teljesíteni. Például Bászrában a brit tengerészgyalogos erők már az első napokban harckocsi-megerősítést kértek a városharchoz.
A könnyűfegyverek tekintetében a hadászati szintű légideszant hadműveletet a 173. légi szállítású dandár kurd területen történő landolása jelentett tapasztalatokat. Az ilyen fegyverekkel felszerelt alakulatok nagyon jó kiegészítő csapásokat, manővereket tudnak a nehézfegyverzetű csapatokkal együttműködve végrehajtani, de hiányosságaik kapcsán nehéz helyzetbe is kerülhetnek megfelelő támogatás nélkül. Tevékenységükkel elérték, hogy a nem magas harcértékű csapatokat kiszorították, vagy visszavonulásra késztették, de a visszavonulásukat vagy manőverüket nem tudták megakadályozni könnyűfegyverzetük és felszerelésük miatt. Ezek a kivonuló csapatok Tikrit környékére és Bagdad irányába vonultak vissza. Egyértelműen hiányzott a tervezésnél a török területről tervezett 62 000 fős nagyságú, nehézfegyverekkel felszerelt kötelék. Úgy ítélhetjük meg ezt a manővert, hogy az iraki 5. hadtest támadóbb jellegű tevékenysége esetén nagyobb problémákat is okozhattak volna a szövetségeseknek. Míg az olajkutak biztosítása, a terület ellenőrzése, biztosítása, a humanitárius műveletek katonai biztosítása a profiljukba tartozik, a nehézfegyverzetű kötelékek tevékenységét csak kisebb mértékben tudják befolyásolni. Emiatt mindenképpen szükség van a hadműveletek sikeres végrehajtásához, a kerekes harcjárművekkel felszerelt közepes erőkre. Az ilyen jellegű légi szállítású és légideszant kötelékek alkalmazásakor mindig felmerül a megfelelő légi szállítóeszköz és kapacitás kérdése is. Ebben a hadműveletben közel 75 000 főt szállítottak a szövetségesek légi úton a bevetési területükre, a terveket pedig kellő időben, a megfelelő tartalommal készítették elő, az összehangolásnál pedig nem jelentkeztek problémák. A speciális erők27 tevékenységét a meghatározott hadászati, hadműveleti célpontok felderítésében, megjelölésében, illetve Irak területén a diktatúra főbb vezetőinek elfogásában jelölhetjük meg.
A logisztikai szállítási vonalak és a mögöttes terület védelme a gerilla-hadviselést, öngyilkos merényleteket végrehajtók miatt nagyon fontos volt. A szövetségesek hadifoglyai a pilóták, a logisztikai csapatok köréből kerültek ki, mert a megnyúlt utánpótlási vonalak miatt kevesebb katona látta el ezek védelmét. A feladatokba az amerikaiak számos alkalommal alkalmaztak helikoptereket.28

Harctevékenység a lakott területeken („Military Operations in urban Terrain” (MOUT)

Az város- és helységharc elemzésénél el kell választanunk a Bászrában és a Bagdadban folyó műveleteket. Míg a britek a műveletek során a klasszikus helység- és házharcot vívják a Bászrában ellenálló 3. hadtest erőivel, addig az amerikaiak, a szakértők meglepetésére a harckocsikat és harcjárműveket gyalogsági fedezet és támogatás nélkül alkalmazták. Bár Bagdad előtt átszervezik a csapatok harcrendjét, a dandárok létrehozzák harccsoportjaikat a helységharc megvívásához, mire sorra kerülnének, az iraki védelmi rendszer összeomlott. A brit csapatok messzemenően felhasználták Észak-Írországban szerzett tapasztalataikat, de így is nagy erőfeszítésükbe került az ellenállás megtörése.

Aszimmetrikus hadviselés

Az aszimmetrikus hadviselés az aszimmetrikus kihívásokhoz29 kapcsolható tevékenység, amikor a végrehajtók – legtöbbször saját életüket sem kímélve – hajtanak végre katonai akciókat, általában a magasabb technikai színvonalon álló féllel szemben. Így a „gyengébb” technikai felszereltségű, a kevesebb kiképzést végrehajtó, általában megszállt területeken harcoló fél fegyvere, módszere a megszállókkal szemben. Ebbe a körbe tartoznak: öngyilkos merényletek, bombatámadások, logisztikai, vezetési pontok elleni akciók, tisztek, parancsnoki állomány elleni merényletek, utánpótlási vonalak, szállítási útvonalak rombolása, valamint az ellenség ellátásának, utánpótlásának akadályozása egyéb akciókkal. Legtöbbször nagyon nehéz a felderítése, illetve alkalmazói nem tartják be a hadviselés előírásait. Irakban is számos alkalommal érte támadás a szövetségesek katonáit polgári ruhákba öltözött katonáktól vagy civilektől. Az ilyen jellegű hadviselésre nagyon nehéz a katonák pszichológiai felkészítése, a védekezés is sok problémát hordoz magában.
A háború nagyon rövid lefolyású volt, nevezhetjük villámháborúnak, de nem a német értelemben. Több szakértő hasonlítja a műveleteket a német II. világháborús tervekhez, de meg kell állapítanunk, hogy a szövetségesek hadviselése más dimenzió. Igaz, a szövetségesek rendelkeznek hagyományos fegyvernemekkel, de ezek már más módon operálnak, más dimenziókból kapják a támogatást, vezetésük módja forradalmian megváltozott. Minden haderőnemi parancsnok ugyanazt a valós idejű helyzetképet látja, elemzi, közösen terveznek, választják ki a leghatásosabb fegyvert a siker eléréséhez. A Rommel- és Guderian-féle „elölről vezetni, mélységben harcolni” módszer megváltozott. A második világháború törzstisztjei és tábornokai a térképhez, a horizontális szemlélethez szoktak, jelen korunk tisztjeit az asztali számítógép, a valós idejű, műholdas helyzetkép támogatja döntéseikben. Ezért mondhatjuk azt, hogy „villámháború”, mert az elektronikai és informatikai fegyvernemi jelvényeken is található villámcsapás, de ez már más minőségű csapás.
A válság kialakulása szoros összefüggésben volt a nagyhatalmak érdekeinek alakulásával a térségben. A hadműveletek befejezése után az a feladatuk a nemzetközi politikai-diplomáciai szereplőinek, hogy a 21. században megnyugtató megoldást találjanak a térség gondjaira – a síiták, szunniták és kurdok tekintetében –, a helyzetet ne „palesztinizálják”, hanem átfogó gazdasági, pénzügyi megoldásokkal stabilizálják.

A hadműveletek általános adatai

Forrás: Zehrer, H.: Der Golfkonflikt p. 262., Sabrautzky, G. vk-i ezredes (GE): Erste Erkenntnisse aus dem Irak-Krieg für das Heer (előadás a német Hamburgi Vezetési Akadémia vezérkari hallgatói számára 2003. 07. 02-án Hamburgban).

Összehasonlítás a légi hadműveletek adatairól

Forrás: Clark, W. K.: Amikor erőre van szükség: A NATO katonai válasza a koszovói válságra. In: NATO Tükör 1999/2. nyár p. 15.; Zehrer, H.: Der Golfkonflikt p. 262.; In: www.globalsecurity.org/mlitary/ops; Sabrautzky, G. vk-i ezredes (GE): Erste Erkenntnisse aus dem Irak-Krieg für das Heer (előadás a német Hamburgi Vezetési Akadémia vezérkari hallgatói számára 2003. 07. 02-án Hamburgban).
Összehasonlítás a légi hadműveletek adatairól
Forrás: In: http://www.usatoday.com/news/world/iraq/2003-04-20-cover-usa_x.htm
Felhasznált irodalom
Rider, Rob alezredes (GB): Operation Iraqi Freedom (előadás a német Hamburgi Vezetési Akadémia vezérkari hallgatói számára 2003. 07. 01-jén Hamburgban).
Sabrautzky, Gerd vk-i ezredes (GE): Erste Erkenntnisse aus dem Irak-Krieg für das Heer (előadás a német Hamburgi Vezetési Akadémia vezérkari hallgatói számára 2003. 07. 02-án Hamburgban).
Brouns, Thomas őrnagy (USA): Psychologische Kriegsführung (PSYOP) der Operation “Iraqi Freedom” (előadás a német Hamburgi Vezetési Akadémia vezérkari hallgatói számára 2003. 07. 04-én Hamburgban).
Rostoványi Zsolt: Mit kell tudni az iszlámról, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983. 239. p.
The Military Balance 2001/2002. The International Institute for Strategic Studies (IISS) 2002.
Clark, Wesley. K.: Amikor erőre van szükség: A NATO katonai válasza a koszovói válságra In: NATO Tükör 1999/2. nyár p. 15. Nemzeti Katonai Stratégia (USA) Honvéd Vezérkar Euro-Atlanti Integrációs Munkacsoport Budapest, 1997. 38 p.
Cordesman, Anthony: Iraqi Army In: The Military Balance 2002/2003. The International Institute for Strategic Studies 2003. (IISS).
Zehrer, Hartmut: Der Golfkonflikt Mittler and Sohn Verlag Harford, Bonn, 1992.
Kennedy, Paul: A XXI. század küszöbén, Napvilág Kiadó, Budapest, é. n.
Afrika és a Közel-Kelet földrajza (szerk.: Probáld Ferenc) ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1996.
Makai György: Olaj és fegyver az Arab-öbölben. Kossuth Kiadó, 1975.
Aktuelle Geo-Information (AGI 2002-01): Irak Amt für Militärische Geowesen
National Geographic Maps „Naher Ost” 2002/11.
Officina Világévkönyv 94/95, Officina Nova, Budapest, é. n.
www.globalsecurity.org/mlitary/ops/iraqi freedom

Resperger István