„Tudjuk, hogy a hadsereg a nemzeti öntudatnak
nagy kifejezése, s a nemzet igen sok részében,
az életnek iskolája.”
(Pulszky Ágost, 1879)

A magyar parlament képviselõházának 1868. augusztus 8-i ülésén Gajzágó Salamon elnök utasítására Horváth Lajos jegyzõ ismertette a véderõrõl szóló törvényjavaslat név szerinti szavazásának végeredményét: a 401 igazolt mandátumú képviselõ közül – az elnök nem szavazott – „nem akart szavazni” 6, igennel szavazott 192, nemmel 83, távol volt 119 képviselõ. Az elnök megállapította: „Eszerint a képviselõház többsége a véderõre vonatkozó törvényjavaslatot a végsõ szavazásnál elfogadta.”1 Ezt követõen A honvédségrõl, a népfelkelésrõl és az 1868. évi újoncilletékrõl beterjesztett törvényjavaslatokat fogadták el nyílt szavazás keretében felállással, „nagy többséggel” a honatyák. A magyar fõrendek sem késlekedtek, s mivel novemberben az osztrák parlament is rábólintott a véderõtörvény- tervezetre, a dualista véderõtörvény az uralkodó 1868. december 5-i szentesítésével és kihirdetésével hatályba lépett.2

Az Osztrák–Magyar Monarchia új dualista államjogi szerkezete sajátos strukturális paradoxonokat hozott létre a haderõ vonatkozásában is. Ezért az uralkodó a véderõtörvény kihirdetése után nyomban hadseregparancsban közölte: „A hadsereghez egy új elem csatlakozik, a közös véderõ kiegészítõ részeként a honvédség/Landwehr.”3 A véderõrõl rendelkezõ 1868. XL. törvény 11. §-a kimondta: „A Monarchia közös védelmére szükséges szárazföldi és tengeri hadsereg, az 1867. évi XII. t.cz. 11., 12., 13. és 14-dik §§-ban foglalt alkotmányos jogok alapján s azok fenntartása mellett, a Monarchia mindkét államterülete összes népességére nézve 800 000 fõnyi teljes hadi létszámban állapíttatik meg, a határõrséget ide nem számítván. A hadseregnek és haditengerészetnek ezen hadi létszáma a legközelebbi 10 évre érvényes.”4
A törvény hatályának meghosszabbítására azonban nemzetközi okok következtében csak 1879-ben került sor. A keleti válság, az orosz–török háború a Balkánon, Bosznia-Hercegovina európai mandátummal bekövetkezett osztrák–magyar okkupá ciója (1878) következtében Tisza Kálmán miniszterelnök kormánya csak a minisztertanács 1879. szeptember 22-i ülésére terjesztette be a hadi létszám tíz évre történõ újabb meghosszabbításáról, a „védtörvény” módosításáról és az 1880. évi újonc- és póttartaléki járadék megajánlásáról kidolgozott elõterjesztéseket.5 A kormány némi módosítás után, végleges szövegezésben törvényjavaslatok formájában hamarosan átküldte ezeket a parlamentnek.


KÉPVISELÕHÁZI VITA

Szlávy József, a képviselõház elnöke, az egykori miniszterelnök vezette a plenáris ülést 1879. november 21-én, amikor az elfogadott napirendnek megfelelõen sor került a Véderõbizottság (mai szóhasználattal: a Honvédelmi Bizottság) jelentésének ismertetésére: „A hadsereg és haditengerészet hadi létszámának, illetõleg a Monarchia két államára nézve meghatározott újoncz-jutalék mennyiségének az 1889. év végéig való megállapítása tárgyában.”
A jelentés elõadója Márkus István képviselõ, a jó kommunikációs készséggel rendelkezõ újságíró volt, aki 1867-tõl a Miniszterelnökség frissen létrehozott sajtóosztályán, majd az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, 1878–1879-ben a Nemzeti Hírlap felelõs szerkesztõje is volt, õ azonban most katonás rövidséggel közölte: a képviselõk közül a bizottsági ülésen „csak egyetlen egy állott ellenkezõ állásponton a bizottság többségével” – különvéleményét azonban õ sem kívánja írásban beterjeszteni –, ezért a bizottság a törvényjavaslatot a T. Háznak „általánosságban a részletes tárgyalás alapjául”, elfogadni javasolja.6
Nyomban kiderült azonban, hogy Pulszky Ágost a kormányzó Szabadelvû Párt jobboldali ellenzékét tömörítõ Egyesült Ellenzék képviselõje, aki nem volt jelen a bizottsági ülésen, szintén nem osztja a többségi véleményt. A jó szónoki képességgel rendelkezõ képviselõ, aki a verbászi választókerületet képviselte és a jogbölcselet rendes tanára volt a budapesti egyetemen, valóban hatásosan bizonyította, hogy az 1869- ben egyéves önkéntes tartalékos tiszti „tanfolyamot” elvégzett fiatalember mily széles körû katonai szakismeretekkel vértezte fel magát. Jól kamatoztatta harctéri katonai tapasztalatait is, hiszen részt vett 1878 nyarán gr. Szapáry László parancsõrtisztjeként Bosznia-Hercegovina okkupációjában, s helytállásának köszönhetõen elõléptették fõhadnaggyá és megkapta a III. osztályú vaskoronarendet.7
Pulszky Ágost rendkívül udvarias hangnemben – „méltóztassék ez iránt kegyes elnézéssel lenni” – kérte a T. Házat, hogy mielõtt belemenne a részletekbe, elõbb a hadügy általános kérdéseit érinthesse. Bevezetésképpen felolvasta sajátos haderõ-definícióját: „A hadsereg, a nemzeti érdekek kielégítésének nemcsak kifelé, hanem magán az állam és nemzet keretén belül, egyik igen hatalmas, egyik leghatályosabb eszköze. Tudjuk, hogy a hadsereg a nemzeti öntudatnak nagy kifejezése, s a nemzet igen sok részében az életnek iskolája.”8
Ezért különösen aggasztja, hogy a közös hadsereg tisztikarában hazánk „honosai és alattvalói nincsenek megfelelõ arányban és számban” képviselve. Ennek okai között említette a tisztképzést segítõ alapítványok kis számát, valamint azt, hogy „a magyar korona területén magasabb tisztképzõ intézet ez idõ szerint egyáltalában hi- ányzik”. Ezért a tisztképzés szempontjából kiemelt fontosságú „az egyévi önkéntesi intézmény”, melynek jogi alapját porosz mintára az 1868. XL. tc. 21. § teremtette meg. Ez kimondta, hogy a fõgimnáziumot, fõreáliskolát, illetve az ezekkel egyenértékû tanulmányokat befejezett ifjak, akik „jogérvényes bizonyítvánnyal” rendelkeznek, katonai szolgálatot ennek elvégzésével is teljesíthetnek. Ez anyagi áldozatokkal jár, maguknak kell fedezniük a ruházati és élelmezési költségeket, sõt a lovasságnál a ló biztosítása és tartásának terhe is rájuk hárul. Állomáshelyüket maguk választhatják meg és nem kötelesek laktanyában lakni. A „szegényebb sorsúak” is részt vehetnek e kiképzési formában, ha „erkölcsi jó magaviseletûek”, és a fõ tantárgyakból kitûnõ osztályzatot értek el. Ebben az esetben képzési költségeiket – a magyar hadügyminiszter javaslatára a közös hadügyminiszter „beleegyezésével” – a közös hadügyi költségvetésbõl fedezik. Az önkéntesek sikeres vizsga esetén tartalékos tiszti kinevezést kapnak. Hadkötelezettségük alatt három esetben, legfeljebb négyheti idõtartamra, hadgyakorlatokra behívhatóak. A tanfolyam eredményességét illetõen azonban súlyos hiányosságok jelentkeztek – mutatott rá joggal a képviselõ – hiszen a hallgatók legfeljebb 20-30%-a tudja sikeresen letenni a tiszti vizsgát. Az okokat kutatva katonai körökben felemlítik, hogy egyesek a kiképzéssel „incompatibilis (össze nem egyeztethetõ) foglalkozást ûznek”, s nem marad elég idejük a foglalkozásokra. Személyes tapasztalataim szerint nem alaptalan e vélemény, de inkább „a nyelv és oktatás módjának nehézsége az, mi a tartaléktisztek kiképzését gátolja”.
Francia és olasz tapasztalatok alapján azt is meg kellene fontolni, hogyan lehetne „minimális tartási kötelezettség” mellett altisztekké képezni az alsóbb szintû végzettséggel (algimnázium, alreáliskola, polgári és gazdasági iskola) rendelkezõ fiatalokat, s ezáltal felállítani az önkéntesek második kategóriáját. Ezzel két célt is szolgálnának, egyrészt „járadékaik alapján a budget terhén könnyítenének, s másrészt a nép mûveltebb elemei, altisztekké kiképeztethetvén, rövidebb ideig lennének kénytelenek viselni a váradó kötelezettségeit. És éppen ezekre, kik, mint az angolok mondják, a sikked labour, nem a nyers munka, hanem bizonyos elõkészület után végezhetõ munkások kategóriájába tartoznak.” A képviselõ lényegében a szakmunkásfiatalokra gondolt.
Rugalmasabbá kellene tenni a bevonulási korhatárt is, mivel a tapasztalatok szerint „a 20-ik életév mindenütt nem felel meg azon fáradalmak elviselhetésének”, amelyek velejárnak a kiképzéssel. Elsõsorban a hegyvidéki területek újoncaira gondolt, akik számára a 21. életév lenne a korhatár. Maga is érezte javaslatának fonák voltát, mint megjegyezte: „a rónaságok lakosai” tekintetében, ezért további gondolkodásra szólított fel. A képviselõ beszédében érintette a hadügyi költségvetés keretösszegét is, mely terén nem látott érdemi csökkentésre lehetõséget. Az élelmezésre még többet is kell költeni, mert az ide elõirányzott összeget az elmúlt hét év átlagárai alapján számították ki, viszont ebben az évben megugrottak az árak. Emellett az orvosi ellátásra is többet kell fordítani, mert „ha tekintetbe vesszük, hogy jelenleg a scorbut egy olyan betegség, amely béke idején képezi a hadsereg betegségét, és hogy igen számos kórházban folyvást a sülyben levõ legénység képezi a betegeknek nagy részét”, számuk pedig növekszik, a gyógykezelés komoly költségtöbblettel jár.
Emellett a tervezéskor azzal is számolni kell, hogy hadászatilag a Monarchia várrendszere – egyedülállóan Európában – különösen elavult. Növeli a pénzügyi terheket Bosznia-Hercegovina 1878-ban bekövetkezett okkupációja is, jelenleg három had- osztály állomásozik ott. Némi költségcsökkentésre azzal látna lehetõséget, ha következetesen érvényesíteni lehetne a „territoriális divíziók” elvét. Ez területi alapon szervezett hadosztályokat jelentene, vagyis az adott térség nagyságának arányában jelölnék ki a hadosztályok állomáshelyét, létszámát és ellátásuk feltételeit. Pulszky e kérdésben némi bizonytalanságot mutatott, mert hozzáfûzte, Magyarországon „a gazdasági és nemzetiségi viszonyok következtében” csak korlátozottan érvényesíthetõ, részletekbe azonban nem ment bele.
Pulszky ezután felolvasta – 16 képviselõ aláírásával támogatott – önálló képviselõi indítványát, mely javasolta: „Határozza el a ház, hogy a közös hadsereg jelen hadi létszámát további öt évre megállapítani kész”, ha az 1868. évi XL. törvényt az alábbiak szerint módosítanák. 1. A 13. § azon rendelkezése, „mely szerint az újoncilleték mennyisége és ennek folytán a hadi létszám a törvény hatályának letelte elõtt kérdésbe csak úgy vehetõ, ha õ Felsége az illetõ felelõs kormányok útján annak emelését vagy leszállítását kívánja – toldassék meg azon intézkedéssel, hogy az újoncilleték és a hadilétszám »módosításának kedvezményezése e részben, az országgyûlést is illesse meg«. 2. Új magyar tisztnevelõ és tisztképzõ intézetek felállítása. 3. Az egyéves önkéntesek intézményét szabályozó 21–25. §-ok módosítása „nemzeti tekintetben”, a visszaélések megszüntetésére. 3. Egyes „újoncállítási kerületekben” a bevonulási korhatár módosítása 21. évre.
Várható volt, hogy a vita elsõsorban a „reservált (fenntartott) királyi jog” kiegészítését követelõ javaslata miatt fog kiélezõdni.9


A MINISZTERI VÁLASZ

A vezérszónok beszédére maga Szende Béla honvédelmi miniszter válaszolt, aki maga is „igen érdekesnek” találta azt. Kijelentése nem udvariassági gesztus volt, maga is kellõ szakmai tekintéllyel rendelkezett, hiszen a tárcát 1872. december 15-tõl, a kormányváltások ellenére, megszakítás nélkül vezette.10 Örömmel konstatálta, hogy a haderõ összlétszámát (800 ezer fõ) illetõen nincs köztük eltérés, csupán abban lát ellentmondást, hogy a vezérszónok egyrészt a hadsereg „stabilitásának” fontosságát hangsúlyozta, másrészt tízrõl öt évre kívánja lecsökkenteni a megajánlás ciklushatárát. Pulszky hivatkozása, hogy 1868-ban azzal az indokkal történt a haderõ keretszámának tíz évre történõ meghatározása, hogy a szolgálati idõvel megegyezzen, azért nem helytálló, mert ha e szempont lett volna a döntõ, „akkor 12 évre kellett volna kiterjeszteni a szakasz hatályát”. Hiszen a szolgálati idõ 12 évben van meghatározva, 3 év a közös hadseregben, 7 év a tartalékban és 2 év a honvédségben. A képviselõ másik javaslata, a törvényhozás kezdeményezési jogának beillesztése „clausula” formájában a véderõtörvénybe szükségtelen, mert a 13. § „határozottan fenntartja a törvényhozás jogát”. A törvény valójában csak azt mondta ki, hogy az uralkodó „az illetõ felelõs kormányok útján” tehet ez irányú javaslatot.11


UGRON GÁBOR HATÁROZATI JAVASLATA

A miniszteri válasz után a Függetlenségi Párt vezérszónoka következett. Ugron Gábor képviselõ12 beszédét különös figyelem kísérte, hisz mindenki jól emlékezett 1877 õszére, amikor az orosz–török balkáni háború idején Ugron titokban pár száz fõs szabadcsapatot próbált toboroztatni a Székelyföldön azzal a céllal, hogy betörjenek Moldvába és a Szeret folyó egyik hídjának felrobbantásával elvágják az oroszok utánpótlási vonalát, s elõsegítsék egy lengyel felkelés kirobbantását. A hatóságok felfedték az akciót, és csendõrökkel összefogdostatták a toborzókat és elkobozták az angol pénzen vett fegyvereket. A „bûnvizsgálatba vett hazafiakat” azonban a kormány 1878. május 2-i ülésén kegyelemben részesítette.
Ugron Gábor parlamenti beszédében a kormány-elõterjesztésben szereplõ 800 ezres hadi létszámot nem kifogásolta, csupán azt említette problémaként, hogy „túlságosan nagy” a költségvonzata. Ezért szállítsák le a katonák aktív szolgálati idejét a közös hadseregben három évrõl kettõre. Pótlásul javasolta, hogy már a bevonulás elõtt kapjanak a fiatalok katonai elõképzést: „Minden községben, amint van ott sok haszontalan községi tisztviselõ, lehetne egy hasznost is felállítani – mondta ironikusan –, a községekben katonai oktatót alkalmazni egy-egy kiszolgált katona személyében.” Õk alaki kiképzésben részesítenék szakaszonként a fiatalokat, az iskolákban pedig „katekézis jellegû” formában, „száz kérdésben és száz feleletben” tanulnák a katonai alapismereteket.
Ugron külön szólt a nemzeti haderõvel szembeni elvárásokról: „Ha Önök azt akarják, hogy legyen szellemben is erõs hadseregünk, adják vissza a hadseregnek a nemzetet és a nemzetnek adják vissza a hadsereget, s akkor újból fel fog gyúlni azon lelkesedés, amely a nemzet lobogóit dicsõségrõl dicsõségre vezette” – mondta. A közös hadsereg nem más, mint öntudat nélküli konglomerátum. Hivatkozott Stoffel osztrák ezredesre, aki mint katonai attasé részt vett 1866-ban a porosz–osztrák háborúban, s beszámolójában leírta, a vesztes ütközet után látta a kórházban a katonát tisztje mellett feküdni, „de úgy, mint két idegen, egymás nyelvét nem értették, egymással nem éreztek”. Ezen változtatni „másképpen nem lehetséges, mint önálló magyar hadsereg útján” – hangzott következtetése. Három év elegendõ lenne az átállásra „anélkül, hogy bárminõ inconvenientiának (a megállapodástól való eltérésnek – S. S.) tenné ki magát a törvényhozás”. Elsõ lépésként létre kell hozni „a területi devízisiókat” (hadosztályokat), majd be kell vezetni a „congretual elõléptetést”. Ez utóbbi azt jelentené, hogy a magasabb rendfokozat elérése esetén a tiszteket nemzetiségükkel azonos legénységû ezredekbe osztanák be. A területi alapon szervezett hadosztályok ne csupán gyalogságból és lovasságból álljanak, hanem tüzérséggel, technikai és szállítócsapatokkal is rendelkezzenek. Jelenleg hazánkra „hadjutalékként” a 13 ezred közül egy tüzérezred újonclétszámának kiállítása hárul, ezt növelni kell, ezért támogatja a honvédelmi miniszter parancsát, aki Temesvár térségében most elrendelte az újoncállítást.
A központi katonai ellátórendszert is decentralizálni kellene. Jelenleg a Boszniában állomásozó csapatok ellátása terén komoly hiányosságok vannak, melynek fõ okát abban látja, hogy a „központi intendatúra” (hadbiztosság) végzi az élelmiszerek és katonai felszerelési cikkek utánpótlásának biztosítását. „Valóban, talán itt van azon porosz tábornok megjegyzése idézésének helye – folytatta erõltetett hasonlatát Ugron Gábor, ki midõn megkérdezték, hogy mi oka annak, hogy megverte az osztrák hadsereget, azt válaszolta, ennek oka egyszerûen az, hogy az ökrök nálam a zászlóaljaknál voltak, az osztrák hadseregnél pedig a táborkarnál.”
A decentralizált katonai adminisztráció kiépítése elõsegítené azt is, hogy a közös hadsereg részére történõ beszállításokból a magyar ipari vállalkozások nagyobb arányban részesedjenek, hiszen a központi pályázatok kiírása azért hátrányos számukra, mert általában hiányzik az „enormis (jelentõs) tõke”, nem eléggé tõkeerõsek. Viszont ha „területi divízióként” írják ki a pályázatot, a kisebb tételek több vállalkozót megmozgatnának, s ez olcsóbb beszerzési árakat is eredményezhetne.
Végezetül Ugron elõterjesztette a tíz képviselõtársával kidolgozott határozati javaslatot, melyben kérték, hogy „utasítsa a képviselõház a honvédelmi minisztert, hogy a magyar haderõnek a közös hadseregtõl való elkülönítése s a magyar hadseregnek az ország védelmi szükségletével és anyagi erejével összehangzó szervezése iránt” haladéktalanul terjesszen be új törvényjavaslatot.13


SZALAY IMRE ÁLLÁSPONTJA: „RÉGI DAL RÉGI DICSÕSÉGRÕL.”

Érdekes módon most nem jelentkezett hozzászólásra kormánypárti képviselõ, ezért Szalay Imre, a 33 éves Somogy megyei (lengyeltóti választókerület) függetlenségi párti képviselõ kapott szót. „Noha a régi dal régi dicsõségrõl” szól, fölelevenítem a most hallgató miniszterelnök 1868-ban, a véderõrõl szóló akkori parlamenti vitában – ellenzéki politikusként – elmondott érvét, aki akkor kijelentette: a tíz évre szóló általános hadkötelezettség „csak azért fogadható el, mert eszközlõje lesz annak, hogy a katonaság ne képezzen külön kasztot a nemzet kebelében”. A nemrég tárgyalt gyõri Hechtlügy14 – 1878. november 20-án, Hechtl Frigyes gyõri lakost báró Boemelberg közös hadseregbeli kapitány összekaszabolta, s az idõs ember belehalt sérüléseibe (a szerzõ megjegyzése) – viszont azt bizonyítja, ez a várakozás nem igazolódott, továbbra is kasztszellem „uralkodik a katonaságnál, mely azt tartja, hogy azért, ha egy tisztje egy polgárembert összevagdalt, elég büntetés 25 forint pénzbírság és kétheti szobafogság”. (Gyalázat! – kiáltottak be szavaira ellenzéki padsorokból.) A somogyi képviselõ tovább folytatta személyeskedõ támadását. Egykor Tisza azt mondta, hogy „kegyeletes érzés járja át keblét a honvéd név hallatára”. Szalay erre most így replikázott: „Megengedem, hogy lakik a miniszterelnök úr kebelében valami rezgés; mondom azon húr, mely kebelében rezg, igen vastag kötél lehet, és még most sem mehetett át szívébe, vagy jobban mondva, eszébe, hogy erkölcsi adóval adózzék azon névnek, melyet dicsõit.” Azzal szokott kitérni a kritikák elõl, hogy „a politika az exigentiák tudománya, s azért, hogy valaki véleményét jobbra, balra változtatja, legfeljebb nagy politikus lesz, de elvtagadó nem” – interpretálta a miniszterelnök kijelentéseit. Befejezésül kemény oldalvágást tett, miután támogatásáról biztosította Ugron és képviselõtársai módosító javaslatát, és kijelentette: „… én a közös hadsereg institutióját (intézményét) oly féregnek tekintem, mely mindig mélyebb és mélyebb sebeket vág a nemzet testén.”15


SZEDERKÉNYI NÁNDOR KÖZGAZDASÁGI ELEMZÉSE

Szalay Imre igen éles hangú beszéde után sem lankadt a figyelem, mert Szederkényi Nándor, Eger városának függetlenségi párti országgyûlési képviselõje következett. Eltérõen a korábbi hozzászólásoktól, elsõsorban pénzügy-politikai szempontból bírált: összehasonlította az egyes európai hadseregek létszámát (még a kis San Marinóról sem feledkezett meg a 960 katonájával), kiemelte Németországot, ahol 2 500 000 katonára tehetõ a hadi létszám, utána Franciaország következik 2 400 000-rel, Oroszország 2 300 000-rel, míg az Osztrák–Magyar Monarchia 1 195 000 fõvel szerepel. „Összesen az európai hadi létszám költségvetését 3000 millió frankra lehet tenni”, ebbõl a Monarchiára, „damnum emergens”-ként (tényleges kiadásként), 255-260 millió esik. Közgazdaságilag viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a „lucrum cessans” (elmaradt haszon) is jelentõs, hiszen „6 millió ember folytonosan fegyver alatt áll”. A militarizmusnak „megcsontosítását, megkövesítését” jelenti a tíz évre szóló katonai létszám rögzítése – mondta a képviselõ –, ez szomszédaink felé „nem békés szándék kifejezése”, s ellentmond a régi példabeszédnek: „Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd embertársaidnak.”16


A MINISZTERELNÖKI HELYREIGAZÍTÁS

Az éles hangú ellenzéki hozzászólásokat Tisza Kálmán miniszterelnök megelégelte s szót kért. Mint mondta: „Vannak bizonyos dolgok, amelyeknek csak egy napig is, minden viszonzás nélkül hagyását, a magam részérõl helyesnek nem tartom.” Ugron Gábor példálózására, miszerint elõfordulhat, hogy a parlament úgy lejáratja magát, hogy „éljenezni fogják azon katonát, mely szétveri”, azt felelte, elõfordultak ilyen esetek, de inkább a köztársaságokban, ezek „túlhajtó tendenciák” következményei, amikor egy ország lakosságát „megijesztik megmaradhatása, jóléte szempontjából” – célzott az ellenzékre. A magyarok kis számarányára a közös hadsereg tisztikarában azt válaszolta, „ennek nagy oka rejlik önmagunkban”. S határozottan visszautasítja Szalay Imre „nemzeten rágódó féreg” hasonlatát a hadsereget illetõen.17 Erre felpattant Szalay, s annyiban pontosított, hogy „a közös hadsereg intézménye féreg a nemzet testén”, mire a vitát vezetõ elnök aznapra sietve berekesztette az ülést.18


HELFY IGNÁC A KÖZVÉLEMÉNY FÉLREVEZETÉSÉRÕL

A vita 1869. november 22-én Helfy Ignác felszólalásával folytatódott. A kormány elõterjesztéseinél kezdi rendszeresen alkalmazni a „berántási rendszert” – folytatta –, ami azt jelenti, hogy „a legfontosabb dolgokat mindig inplicite (közvetetten – S. S.) szavaztatják meg az országgyûléssel”. Most is ez történik, nem kérdezik meg, hogy „kívánja-e a többség a tízévi tapasztalat után a közösséget fenntartani, hanem mindjárt azon kezdik, hogy a hadsereg létszámát megállapítsák”. A kormány „aprólékos fortélyai és furfangjai” láttán kijelentem, hogy ez a gyakorlat19 „meghamisítása a magyar közérzületnek”.


AZ ELTÚLZOTT LOJALITÁS

Új szint vitt a vitába ifj. Ráday Gedeon kormánypárti képviselõ, a hajdani gárdatiszt majd dragonyoskapitány felszólalása, aki az uralkodó szárnysegédje volt 1862–1865 között a császári udvarban, részt vett a könniggrätzi vesztes csatában, és csak utána vált meg a katonai pályától. A magyarok csekély számarányáról a közös hadsereg tisztikarában elhangzottakra kijelentette, szerinte is annak fõ oka, hogy „nincs kitartás a magyar emberben. Méltóztassanak visszatekinteni, 1848 elõtt hazánkfiai, akik szolgáltak, ha kívánságaik netovábbját, a kapitányi rangot elérték, hazasiettek. Mert az utolsó 14–20 évben, alig léptették elõ tisztté a magyar fiatalembert, rögtön, pár év után áttéteti magát a szolgálaton kívüli, vagy tartalékos állományba.”20 Rádayt a képviselõk figyelemmel hallgatták, ekkor még senki nem gondolhatott arra, hogy Szende honvédelmi miniszter úr hirtelen bekövetkezett halálát (1882. aug. 18.) követõen õ lesz majd utódja, és karrierje szintén váratlanul, 42 éves korában, az 1883. december 26-án bekövetkezett halála miatt ér véget.


ORBÁN BALÁZS HIVATKOZÁSA AZ USA GYAKORLATÁRA

A kormánypárti hozzászólás után Orbán Balázs erdélyi képviselõ következett, aki leszögezte a Függetlenségi Párt álláspontját: „Én mindig azok közé tartoztam, akik a teljesen önálló, a magyar zászló, a magyar vezényszó alatt szolgáló és az alkotmányra felesketett hadsereget kívánták, mint amely nélkül az államiság sem nem létezik, sem biztosítottnak nem tekinthetõ.” Ezt követõen viszont meghökkentette képviselõtársait, mert az állandó hadsereg felszámolását javasolta Svájc és az Amerikai Egyesült Államok hadsereg-szervezési gyakorlata mintájára. Tisza miniszterelnök elõzõ napi megjegyzése, hogy a magyarok „nem maradnak szolgálatban”, annyiban szorul kiegészítésre – mondta Orbán –, hogy „nem maradhatnak szolgálatban”.21


TÖRS KÁLMÁN AGGÁLYAI

Törs Kálmán újságíró-képviselõ is hasonló hangnemben szólt. A hadsereg létszámának 10 évre való megállapítását „olyannak tartjuk, mely által a magyar országgyûlés azon joga, hogy évenkint szavazza meg a magyar kontingenst, nullifikálva van”. A nemzetközi helyzet alakulása láttán is „aggodalom fog el” – folytatta a képviselõ –, „a vállalkozási szellem nem meri szárnyait kiterjeszteni; az ipar, kereskedelem pang, semmi merészebb vállalkozásba nem merünk bocsátkozni, melynek feltétele a hoszszabb béke”. Ott van intõ példának „a három császári szövetség – 1873. október 22- én jött létre –, amely azon jelszó alatt alakult meg, hogy jaj annak, aki az európai békét veszélyeztetni meri! És mi lett eredménye? A keleti háború. Ketten õrt álltak addig, amíg a harmadik fosztogatott.”22 E kijelentése érzékenyen érintette a kormányt (l879. október 7-én jött létre a német és osztrák–magyar kettõs szövetség), ezért a vita végén Márkus elõadó külön nekitámadt Törs Kálmánnak!


DEGRÉ ALAJOS VÉLEMÉNYE

A képviselõház vitája két nap múlva, 1879. november 24-én folytatódott: ekkor mondta el hozzászólását Degré Alajos, a Károlyi huszárezred egykori 48-as kapitánya. Visszatért Orbán Balázs kijelentésére és megerõsítette aggodalmait, „a magyar nem- zet harcias nemzet, a katonáskodástól soha sem idegenkedett, de úgy 1848 elõtt, mint ma, a közös hadseregben a magyarral mostohán bántak és bánnak”. A kategorikus kijelentésre Szende Béla miniszter tagadóan intett, amit észrevett a képviselõ és nyomban reagált: „Már hiába rázza a t. miniszter úr a fejét. Én majd példákat fogok idézni”: 1852-ben, amikor „Szabó ezredes Lembergben, egy zászlószentelés alakalmával hazafias beszédet intézett a legénységhez, 14 nap múlva nyugdíjazva volt”.23 A képviselõ valóban megtörtént esetet idézett.


JÓKAI MÓR MAGYARÁZATA „PÁLFORDULÁSÁRÓL”

Degré Alajos patrióta beszédét Jókai Mór, a tekintélyes regényíró-képviselõ felszólalása követte, amit igen szívesen vettek az ellenzékiek, mert eszmefuttatásai általában jó muníciót adtak polemizálásra. Most azzal a szokatlan ötlettel állt elõ, hogy megmagyarázza „pálfordulását” 1868 óta. Közismert tény volt, hogy a véderõtörvény 1868-ban történt elfogadásakor Jókai a Balközép párt sorait erõsítette, sõt az általa szerkesztett A hon címû lap a párt hivatalos szócsöve volt. A képviselõ felidézte az akkori szavazás eredményét – a törvényjavaslatot a honatyák 192 szavazattal 83 ellenében fogadták el – s közölte, közülük ma már csak 26-an képviselõk: 14-en kormánypárti padsorokban, míg 12-en az ellenzék soraiban ülnek. Még arra is kitért, hogy megemlítse, közülük 5-en szavaztak akkor nemmel, ennek ellenére ma, vele együtt 14-en a kormánypárti padsorokban ülnek.
Jókai régi nemleges szavazatát így magyarázta: „Akkor – mint köztudomású – nekünk volt egy principialis kérdésünk, mely bennünket elválasztott ezen törvényjavaslat (a véderõrõl szóló – S. S.) eredeti benyújtóitól. Nem politikai principium (alapelv) volt az, mert hiszen abban mi is megegyeztünk, hogy a Monarchia két felének egymást védelmeznie kötelessége. Elismertük ennélfogva a vezérlet egységének szükségességét. Azonban lehetõnek, sõt tanácsosnak tartottuk, hogy elõször nemzetiségi, aztán pénzügyi, harmadszor pedig technikai okoknál fogva a hadsereg két része, egymástól elválasztassék.”24
Azóta az elsõként említett területen „valami kis javulást constatálnom kell” – mondta –, nõtt a tisztikarban a magyarok részaránya, és a magyar ezredeknél szolgáló valamennyi idegen ajkú tisztnek „szigorúan meg lett hagyva, hogy a magyar nyelvet magának elsajátítsa”. Ez érthetõ okokból, „ugyan nagyobb publicitással nem lett kihirdetve”, de folyik végrehajtása. E célok szolgálatában mûködik a Ludovika Akadémia is. Azt is sikerült elérni a közös hadügyminisztériumnál – mondta Jókai –, hogy Budapest „szûnjék meg vár lenni”. Ezzel arra utalt, hogy hadmûveleti szempontból ugyan a fõváros kiemelt katonai körzetet jelent, de a polgári élet feltételei rendezettek. A Függetlenségi Párt oldalán ülõ képviselõknél persze azonnal felvillant az 1848- as példa, a város lövettetése és bekiabáltak: „Hát a citadella!” Jókai erre ravaszkásan csak ennyit mondott: „Nem szándékozom ezen apró fénypontokból valami különös tûzijátékot csinálni”. (Válasza találó volt, a Citadella térsége tényleg a tûzijátékok kedvelt helyszíne napjainkban is!)
A második fõ vitapont, a pénzügyi terhek terén „némi emelkedést constatálhatunk” – ismerte el Jókai –, évente „a hadügyi kormány 10-15 millióval többet kívánt felvétetni a közös budget-be”.
A harmadikként kitûzött cél, mely a hadsereg technikai korszerûsítését jelentette, szintén elõrehaladt. A hátultöltõs puskák rendszeresítése után olyan felfogás kezdett kialakulni, hogy a lovasságnak alig lehet hasznát venni a háborúban, úgy tûnt, hogy a jövõben „nem egyébre való, mint furazsírozásra (hadiszállításra – S. S.) és elõörsi szolgálatra”. A balkáni háború kezdeti szakaszában ez igazolódni látszott, hiszen Törökország leverte az 1875. június 9-én kirobbant felkelést Boszniában, és féken tudta tartani a „kis szerb államot”. Az 1877. április 24-én kitört orosz–török háborúban kezdetben a törököknek sikerült a 350 000 katonát felvonultató orosz sereget megállítani „a földbõl rögtön elõteremtett gyalogságával és láttuk, hogy azok a mezõrõl behívott musztehafizok, akik akkor kapták kezükbe legelõször a martinifegyvert, mi gyilkoló hatást tudtak eszközölni abban a posítióban, amelybe befészkelték magukat”. Akkor következett be a változás – folytatta Jókai magyarázatát –, amikor megérkeztek az orosz hadsereg „lovasságtömegei”. Ezek elvágták a törökök közlekedési és élelmiszer-utánpótlási vonalait s ezért szenvedett vereséget a török haderõ Plevnánál 1877. december 10-én. „Ekkor világosodtunk fel az iránt, hogy a lovasságra éppoly, sõt nagyobb szükség lesz ezentúl a hadjáratokban, amint volt az eddigiekben” – vonta le következtetését Jókai.
Politikai céljaink közé tartozott a közös tüzérség szétválasztása is, „erre is igen plausibilis (elfogadható) okaink voltak. Én magam sürgettem a legjobban” – mondta. A porosz–francia háború 1871-ben viszont arra is felhívta a figyelmet, hogy a nálunk is használt és rendszerbe állított ágyúk elavultak. Magyarország ágyúöntödével, korszerû hadiipari üzemmel viszont nem rendelkezik, „akik jártak Bécsben és látták az ottani Uchatius-féle ágyúmûhelyt, nemcsak az öntödét, hanem magát a mûhelyt, azok meggyõzõdhettek róla, hogy ezt egy parancsszóra elõállítani rögtön nem lehet”. Tüzérség nélkül pedig önálló hadsereg felállításának nincs értelme, a magyar honvédelmi miniszternek legalább 8-10 milliót kellene „praeliminálni” (elõirányozni) ilyen célra, ezért a tüzérség szétválasztása sem idõszerû.
Nemzetközi okokat hozott fel indokul. Tíz évvel korábban „azt hitte minden ember, hogy általános nagy béke-epochának nézünk elébe”. Az események azonban megcáfolták e várakozást – az 1871-es francia–német háborúra utalva mondta –, azt hittük, „bizonyosan meg fog veretni a német, a német pedig philosophus és ilyen vereséget viseli, a kárpótoltatását késõbbre halasztja. Ellenkezõleg történt, s tudjuk, hogy ha a francia megaláztatik, ezt nem tûri el soha…” A keleti háború pedig azt bizonyította, hogy Olaszország is, amelyhez „annyi sympathiával viseltettünk”, ellenünk fordult, „minden darab földön, hol még citromfa virít, Itália irredentát lát”. Másként miként magyarázható, hogy „az a nagy olasz népvezér – Giuseppe Garibaldira célzott, nevének kimondása nélkül – aki megemlékezhetnék a magyar vérrõl, mely az olasz egység kivívásában omlott, azt mondotta a török–orosz háború alatt, akkor midõn mi a török iránt rokonszenvet nyilvánítottunk…” Itt beszéde félbeszakadt, mert az ellenzéki Csanády Sándor bekiáltotta, „csak mi, nem önök!”, mire Jókai rendreutasítóan visszafeleselt: „Kérem a t. képviselõ urat, valahányszor az elõadásomba közbe méltóztatik rontani, én mindig a peleskei nótáriusra emlékszem.” Majd megkezdett mondatát így fejezte be: „nekünk azt mondta, akitõl legkevésbé vártuk, a legkedvesebb olasz barátunk, hogyha olyan igaz testvérei vagyunk a töröknek, menjünk ki velük együtt Ázsiába: »Fuori i Turchi!« (Takarodjatok Törökországba!).”
A kisállamok, ha „azt látják, hogy abdicálunk (lemondunk – S. S.) hatalmi állásunkról, keresni fognak más szövetségest”. A Monarchia diplomáciájának ugyan sikerült megakadályoznia, hogy Oroszország „elfoglalhassa vágyainak legutolsóját, Konstantinápolyt és a Dardanellákot”, de nehogy valaki abba ringassa magát, hogy azzal beéri; „Szófia városában ezentúl az imámok éneke helyett harangszó adja hírül a vesperát”. Péter cár azért építtette Szentpétervárt, hogy „egy ablakot törjön a birodalmának a világba”, úgy a mostani orosz diplomáciát is hasonló ok vezeti. Szembe kell nézni a tényekkel: „a mi fejünk felett függ Oroszország hadereje”, a Rajnánál „irtóztató erõdítési munkálatok folynak”, a franciák készülnek a revánsra. Ilyen körülmények között senki „nem tolmácsolhatja a mi Monarchiánknak, hogy az kezdje el a lefegyverzést”.
A kormánypárt és az ellenzék közötti véleménykülönbség azért is átbillen a kormány szándékának javára, mert ha elfogadnák most az öt évre szóló ellenzéki javaslatot, az egybeesne az új képviselõ-választásokkal. „Mi fog történni, hogyha az öt év múlva bekövetkezõ választások alkalmával vagy itt Magyarországon, vagy túl a Lajtán oly parlament jõ össze, amely megtagadja ezen törvények meghosszabbítását? Mi fog történni, ha épp akkor benn leszünk a háborúban? Fogja folytatni a hatalom az alkotmányon kívül és a parlament helybenhagyása nélkül a háborút, vagy pedig...” Nem tudta már folytatni a mondatot, mert ismét nagy zaj támadt az ülésteremben, bekiabáltak: „Most nem úgy vagyunk?” Jókai azonnal válaszolt: „A véderõrõl törvényünk van, ennek hatálya ez év december 31-ig tart.”
Jókai ezután valóságos nemzetkarakterológiai fejtegetésbe bonyolódott, mondván „én ismerem a magyaromat”. Történelmi példát citált elõ: „A hétéves háború kezdetén, mikor a kormány legelsõ propositióit (elõterjesztéseit) az országgyûlés elébe hozta, egyetlen solo (magányos) képviselõ pártolta a kormány indítványát, és az országgyûlés végén, ’Vitam et sanguinem pro rege nostro’ (Életünket és vérünket a mi királynénkért!) felkiáltással ment széjjel az országgyûlés. Most is úgy lenne. Ha a haza veszedelemben forogna, nem lenne itt ellentmondás…” Ezek az okok azok, „amiért én a nem szavazatomat igenre változtatom” – fejezte be Jókai Mór beszédét.25


SIMONYI ERNÕ „A JÖVÕ SZÁZAD REGÉNYÉRÕL”

Az ellenzéki Simonyi Ernõ ezzel gyökeresen ellentétes véleményt képviselt, a véderõtörvény hatályának egyik javasolt idõpontját se fogadta el. Anglia példáját említve jelentette ki, „én a parlamentarizmus exigentiájának (követelményének) szükségképpeni következését” abban látom, hogy „az állam a maga szükségleteirõl minden évben gondoskodjék”. Jókai utalására pedig, miszerint az 1868-ban nemmel szavazott képviselõk közül kevesebben ülnek ma ellenzéki oldalon, mint hajdanán, megjegyezte: csupán „igazolja azon deák közmondást, hogy ’Tempora mutantur et nos mutamur in illis’ (Az idõk változnak és velük együtt mi is változunk – S. S.); csak azt mutatja, hogy a következetesség a politikában ritka, ritkább, mint a következetlenség”. Jókai hozzászólása erre is példa, „argumentál, hogy hát mik lehetnek okai annak, hogy õ a törvényjavaslatot megszavazza”, és eközben nemzetiségi, pénzügyi szempontok után szót ejt a lovasságról és a gyalogságról is, majd „átmegy a tüzérségre, és ez ké- pezi nála a nagy ágyút, melyet ellenünkben elsüt. Azt mondja, hogy ha megosztatnék a hadsereg, mi lenne a következés? Az, hogy az osztrákoknak volnának Uchátius ágyúik, nekünk nem lenne.” (Uchatius vezérõrnagy fejlesztette ki az ún. acélbronzból készült ágyúkat – a szerzõ megj.) Jókai közbeszólt – „Tíz év elõtt mondtam!” –, erre Simonyi ránézett, majd képviselõtársai nevetése közben folytatta, „igen tíz év elõtt. No hát a legrosszabb esetben kölcsön vennénk azon ágyút, melyet a jövõ század regényében feltaláltak. Azzal lõdöznénk le ellenségeinket, melyeket a képviselõ úr képzete nekünk elõad”– tette hozzá.
A regényíró mûvére való utalás páratlan kacagást váltott ki, s ez felbátorította Simonyit. A közös hadsereg fél évszázados vereségeinek egyik fõ oka, hogy „nem nemzetiségek szerint van alakítva”, ezért „nincs egy harckiállása, amely õt fellelkesítse” – mondta. Példákat sorolt fel. Az angol katona ezzel a kiáltással indul harcba: „Sainte George and old England!” (Szent Györggyel a régi Angliáért!). A francia azt mondja: „Vive la France! (Éljen Franciaország!) A német jelszó: „Wacht am Rhein!” (Õrködjetek a Rajnánál!) A Monarchia hadseregének katonája pedig azt kiáltja: „Éljen a császár!” Még királyt sem éltethet a magyar katona: „Hát kérem, mikor nagyobb fenyítésben, száz botütésben részesül, azt mondják neki, hogy ez a császár nevében történik. Hát ez nem olyan körülmény, amely különösen lelkesítené a katonát a háborúban.” Magyar ezredek kellenek, magyar zászló alatt s magyar vezényszó mellett, akiknek katonái Éljen Magyarország! – kiáltással „rontanak az ellenségre”.26


CSANÁDY SÁNDOR „A PELESKEI NÓTÁRIUS HITEHAGYOTTSÁGÁRÓL”

A parlamenti derûs hangulat csak fokozódott, amikor Csanády Sándor képviselõ, a bihari nemzetõrök 48-as egykori századosa, Jókai magyarázkodására egyszerûen megjegyezte: képviselõtársa a „saját mentsége tekintetébõl egy erkölcstelen tant, a politikai hitehagyottság tanát” kreálta. Ebben is „Tisza Kálmán miniszterelnök úr nyomdokait követi”. Jókai felszólalása a „peleskei nótáriusra” emlékezteti, aki „egy komédia alkalmával akkor szólalt fel, mikor egy komédiás egy irtózatos tettet akart elkövetni”. Végül így összegezte lesújtó álláspontját: „E törvényjavaslat egyik nemzetirtó kinövése az 1867-iki közösügyes kiegyezésnek.” 27


MÁRKUS ISTVÁN ZÁRSZAVA

Az általános vita 1867. november 25-én már a végéhez közeledett, amikor Márkus István, a bizottsági jelentés elõadója válaszolt hosszú beszédben (kilenc nyomtatott oldalt tett ki) az ellenzéki hozzászólásokra. A haderõ létszámának idõbeli meghatározását illetõ felvetésekre kitérõen csak ennyit mondott: „Én elvi fontossággal bírónak nem tartom”, az mindenkor „appreciatió (felbecsülés) dolga”. Kiigazította Ugron Gábor egy tényállítását is, miszerint hazánkban nem egy, hanem négy tüzérezred létezik. Kifigurázta Ugron Gábor és a hozzá csatlakozó Simonyi Ernõ érveit a „katonai tudományok” iskolai oktatásának követelésérõl. Simonyi képviselõ „az abc-vel együtt a jobbra és balra át-ot, a görög grammatikával az oszlopalakulások” létrehozását akar- ja gyakoroltatni – mondta derültséget keltve a kormánypárti padsorokban. Törs Kálmán hozzászólásáról – aki megkérdõjelezett több diplomáciai nagyhatalmi döntést, ezek tartósságát és hitelességét – indulatosan ennyit mondott: „…ha tudok is lelkesedni nagy nemzeti célokért, de ezen lelkesedésben szeretem a földet lábam alól el nem veszíteni, és ha nézek is a csillagokba, nem akarok úgy járni, mint Thales, ki azalatt a gödörbe esett.” 28
S e gondolatmenetet folytatva, hirtelen felemelte hangját: „…engedjék meg, hogy figyelmeztessem önöket egy fontos körülményre, arra, hogy a közös hadseregnek ugyan negyvennégy percentjét (százalékát – S. S.) képezik azok, kik Magyarország területérõl kerülnek abba, de csak huszonnégy percentjét azok, akik magyarul beszélnek és ennélfogva a magyar nyelvnek lelkesítõ hatása azon 20%-ra, fájdalom, alig fog kiterjedni, ezt úgy hiszem, el fogják ismerni azok, kik hallották ama kifakadásokat és tudomással bírnak ama feliratokról, melyek a magyar nyelvnek a népiskolákban való kötelezõ oktatása ellen intéztettek.”29 Márkus válaszával összességében a kormánypárt nagyon elégedett lehetett, mert többen üdvözlésére siettek.


UTÓHANG

Pulszky Ágost viszont visszavágott Márkusnak, úgy minõsítette, mint annak az iskolának a képviselõjét, amely „a politikában, a képviselõház discussiójában (vitájában), valamint a háborúban azt tartja, hogy ott minden szabad”. Jókai Mórról szintén elmarasztalóan szólt, szerinte „az újabb idõkben sajátságos rögeszmében szenved”.30 Már azt sem veszi észre, hogy „a t. miniszterelnök úr már rég felhagyott annak bárminemû igazolásával vagy fejtegetésével, hogy minõ összefüggés van 1875 elõtti nézetei, szavai és indítványai és a jelen körülmények között”. Õ még mindig magyarázkodik: „Úgy látszik, költõi igazságérzetét kielégítve nem találja, külön a vitából kiszaggatott tárcafejezetekben, a volt balközép helyesbített és bõvített kiadásban megjelenendõ regényét bocsátja közre.”
Ezzel úgy látszott, lezárul az aznapi vita, de Tisza Kálmán úgy érezte, szót kell kérnie Jókai védelmében. „A t. képviselõ úr célszerûnek látva a választókkal való korteskedést vagy coquettirozást is belevonni a dologba azt mondja, hogy részben az én izgatásom és azon pártnak, melynek – mint mondá, vezére voltam – izgatása az oka, hogy ha nincsenek a közös hadseregben elég számmal magyar tisztek.” Akkortájt „mellettem ült Jókai Mór t. barátom, egy párthoz tartoztunk. Tessék felütni a naplókat. Õ nagyon megtámadtatott azért, hogy mint ellenzéki, hogy mint balközéppárti képviselõ, õ volt az elsõ, aki rosszallólag felszólalt amiatt, hogy a magyar fiúk a közös hadseregben megmaradni nem akarnak. Így izgattunk mi a közös hadseregbe lépés és megmaradás ellen!”31 Szlávy József elnök ezután azonnal bezárta az aznapi ülést.


UGRON GÁBOR VÁLASZA: „… A CSILLAG ESIK AZ ELÕADÓ ÚRRA”

A vita zárónapja 1879. november 26-ra áthúzódott. Ugron Gábor szellemesen „nem fogok a peleskei nótárius hibájába esni és Jókai képviselõ urat nem fogom komolyan venni”– visszautasította Jókai kijelentését, hogy a hadsereget illetõen „sok javulás történt”, s 1868-ban „jogosult volt a remény, hogy ezen intézmény önálló magyar hadsereggé fejlõdik”. Néhány évig volt csak a honvédség külön dandárrá szervezve, ma már be van tagolva a közös hadseregbe. Kezdetben rendelkezett „mitrailleuse (géppuskás) csapatokkal” is, de ezeket már felszámolták. Még azt sem engedik, hogy a honvédségnek saját tábornoka legyen. Bevezették viszont az „adlatusi (fõfelügyelõi) intézményt”, amelyrõl nem lehet tudni, hogy „tulajdonképpen támogató, segítõ, vagy pedig kutató, kikémlelõ intézmény”. Hiába jelenti ki Jókai – folytatta idézgetéseit Ugron –, hogy a tisztek kötelesek megtanulni magyarul, a gyakorlat mást mutat. A valóságban „az avançement (elõléptetés) az összes gyalogsági és lovassági ezredeknél egyetemleg történik, átjön egy cseh ezredbõl a magyar ezredbe egy olyan, aki magyarul nem tud és megfordítva, átmegy oda olyan, ki annak az ezrednek nyelvét nem ismeri”. A Ludovika Akadémiára való hivatkozáshoz, hogy ott képezhetünk hadnagyokat és fõhadnagyokat, azzal a kiegészítéssel igaz, hogy csak azokból a katonákból, akikre a közös hadsereg nem tart igényt. A honvédség kötelékébe másként csak tíz év elteltével kerülhetnek át. Ez olyasféle „vívmány”, mint a budai vár erõdítményeinek elhanyagolása, „hol a bástyákat a patkányok is aláásták”, áll viszont a citadella, „amely arra figyelmezteti a nemzetet, hogy ott erõd tarttatik fenn, amely Budapestet, mint nyílt várost, megvédeni nem képes ugyan, de arra alkalmas, hogy belõle a várost romba lehessen lõni”.
A kormánypárt hajdan azt hirdette, hogy „az 1867: XII. tc. 10. §-ban benn van a magyar hadsereg ígérete”: „Önöknek tíz év lefolyása után ezen ígéretet kellene betartani, nem pedig az ellenkezõnek a hirdetésével a nemzet elé állani. Azt mondja a t. elõadó úr: õ reál; hogyha néz is a csillagokba, nem akar úgy járni, mint Thales, aki azalatt, míg a csillagokat nézte, a gödörbe esett. Én nem is féltem a t. elõadó urat azon szerencsétlenségtõl, hogy õ gödörbe esik, hanem inkább attól féltem, hogy a csillag esik az elõadó úrra.” A történelem arra tanít, a „nemzetek jogokat nagy szenvedések és áldozatok nélkül nem szereztek soha”!32


SZAVAZÁS

Ezzel a törvényjavaslat általános vitája lezárult, következett a szavazás a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról. Elõbb még Baross Gábor jegyzõ felolvasta Pulszky Ágost és Ugron Gábor önálló képviselõi indítványait, majd Szlávy József elnök az akkori házszabály rendelkezése szerint kijelentette: „Ha az általam feltett kérdésre a többség igennel válaszol, a két határozati javaslat elesik.” Mivel húsz képviselõ név szerinti szavazást kért, a képviselõház elnöke kihúzta a betût, ahonnan a szavazás elindult. Ebben az esetben a „W”-vel kezdõdõ családnevekkel kezdõdött a voksolás, elsõként Wieland Arthurt szólította fel szavazásra Beöthy Algernon jegyzõ. A szavazás végeredménye igazolta a kormánypártiak várakozását, 205 képviselõ igennel, 158-an nemmel szavaztak, viszont 80 képviselõ távolmaradt a szavazástól.33 Ezzel a két képviselõi határozati javaslat okafogyottá vált.


GR. APPONYI ALBERT MÓDOSÍTÓ JAVASLATA

Ezután nyomban megkezdõdött a törvényjavaslat részletes vitája. Gr. Apponyi Albert, a Mérsékelt Ellenzék vezére nyújtott be most egy módosító javaslatot: ez új 2. § beillesztését javasolta, mely a hadi létszámot illetõen kimondaná, „ezen létszám megváltoztatását az országgyûlés a fenn megállapított 10 évi idõszakon belül is kezdeményezheti”.34 Tisza Kálmán miniszterelnök azonnal feleslegesnek, sõt „veszélyesnek” nyilvánította a javaslatot: „mert ha nálunk ezen kezdeményezési jogát a törvényhozás alsó házának egyes esetekben külön mondanók ki, ez arra a következtetésre vezethetne, hogy ahol ez megmondva nincs, ott nincs meg az initiativának joga”.35 Ráadásul e törvénynél a Monarchia mindkét állama érintett, s kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Molnár Aladár mûvelõdéspolitikus-képviselõ nyomban Apponyi mellé állt és „aggodalmait” hangoztatta a kormány szándékát illetõen.36 Ez annyira kihozta sodrásából a miniszterelnököt, hogy Tisza Kálmán végsõ „érvként” így kiáltott fel: „T. Ház! Annak, hogy némely embereknek, kivált szemben másokkal, mindig gyanú és aggodalmai vannak, én oka nem vagyok. Némely ember attól is fél, hogy az ég leszakad, és a pacsirtákat agyonüti.”37
A képviselõházi végszavazás 1867. november 27-én alátámasztotta a kormány álláspontját, a képviselõk elutasították Apponyi Albert gr. módosító javaslatát, és a törvényjavaslatot felállással elfogadták.38 Királyi szentesítés után az 1879. évi LI. törvényt 1879. december 24-én hirdették ki a törvényhozás két házában.39

SEBESTÉNY SÁNDOR

1 Az 1865-dik évi deczember 10-dikére hirdetett országgyûlés képviselõházának irományai. VIII. kötet. Budapest, 1868. Atheneum Rt. 509. old.
2 Hazánkban az 1868: XL. törvény rendelkezett a véderõrõl, a XLI. a honvédségrõl és a XLII. a népfelkelésrõl. (Ennek megfelelõi voltak Ausztria és tartományai viszonylatában, az 1868. évi CLI. és 1869. évi LXIII, valamint az 1886. évi XC. törvénycikkek!) Lásd Zachar József: „Egy ezred évi szenvedés”. Fejezetek a magyarság hadi történelmébõl. Bp. 2003. Heraldika Kiadó, 326. old.
3 Uo.
4 Magyar törvénytár, 1836–1868. évi törvényczikkek. Bp. 1896. Franklin-Társulat kiad. 471. old.
5 Minisztertanácsi ülések napirendi pontjai, 1867–1944. (Összeáll. Soós László). Bp. é. n. Arcanum Kft. (CD-rom.)
6 Az 1878. évi október 17-re hirdetett országgyûlés képviselõházának naplója (továbbiakban: KN). Pest, 1879. Pesti Könyvnyomda Rt. 8. köt. 223. old.
7 Pulszky Ágost, (Bécs, 1846. júl. 3. – Bp. 1901. szept. 11.) jogfilozófus, egyetemi tanár. Édesanyja, Walter Terézia a császárvárosban élt. Édesapja, Pulszky Ferenc 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány tagja, 1849-ben a magyar kormány londoni diplomáciai megbízottja. Ágost elemi és középiskolai tanulmányait Londonban és Torinóban végezte. Pulszky Ágost, 1865-ben tért haza édesanyjával Szécsénybe, aki a következõ évben elhunyt. Édesapja 1867-ben tért vissza Magyarországra. Ágost elvégezte Pesten az egyetem jogi karát, így 1868-ban Nógrád megye aljegyzõje lesz. A következõ évben a m. kir. Pénzügyminisztérium fogalmazója. Kiváló nyelvismereteit felhasználva, igen fiatalon rangos tudományos munkák szerzõje, 1867-ben elkészítette akadémiai értekezését A római jog és az újabb kori jogfejlõdés címmel. 1872-ben egyetemi magántanári kinevezést kap, 1885-tõl rendes tanár, 1887-tõl az MTA levelezõ tagja. Országgyûlési képviselõ 1871-tõl Deák-párti programmal a füleki választókerületben. Az 1872. évi országgyûlési választáson Szécsényben nyert mandátumot, 1875-tõl a verbászi választókerületet képviselte a parlamentben. A Szabadelvû Párttól elsõsorban hadügyi nézetei miatt fordult el, és lett 1878. április 13-án az Egyesült Ellenzék tagja.
8 KN i. m. 225. old.
9 Uo. 234. old.
10 Szende (Frummer) Pál (Lugos, 1823. ápr. 4. – Gavosdia (ma: Gavojdia, Románia), 1882. aug. 18. Jogtudományi tanulmányokat folytatott, majd Krassó-Szörény vármegyében volt fõügyész. Az 1848/49-es szabadságharcban honvédtiszt, a kiegyezés után miniszteri tanácsos a Honvédelmi Minisztériumban. 1872–82 között országgyûlési képviselõ. Halála után édesanyjának és leányának a kormány kegydíjat szavazott meg 1882. aug. 20-i ülésén. (Ld. Minisztertanácsi ülések, i. m. CD-rom.)
11 KN. i. m. 234–235. old.
12 Ugron Gábor politikus (Szombatfalva, 1847. – Bp., 1911.) 1872-tõl a Balközép párt tagja, de a fúzió miatt szakított Tisza Kálmánnal. Simonyi Ernõvel szervezte újjá a Függetlenségi Pártot: 1881-ben Bartha Miklóssal új pártprogramot dolgozott ki, mely a „perszonálunió” elfogadását és az ország önállóságának „fokozatos” helyreállítását hirdette. Ld. Szász Zoltán: Tisza Kálmán rendszere. In. Magyarország története. 6/2. kötet. 1194–1195., 1230. old.
13 KN i. m. 235–241. old.
14 Ld. Sebestény Sándor: Nemzeti katonai jelképünk, a zászló használata a dualizmus korában. Új Honvédségi Szemle, 2004. 7. sz. 71–78. old.
15 KN i. m. 241–242. old.
16 Uo. 242–244. old.; Szederkényi Nándor történetíró. (Eger, 1838. – Bp. 1916. ápr. 24.) Csiky Sándor (1805. febr. 28.–1892. febr. 7.) kormánybiztos- képviselõ – Egert 1848/49-ben, 1861-ben és 1865–1875 között képviselte a parlamentben – politikai tanítványa, az emlékbeszédet is õ mondta nesztora sírjánál. 1873-tól volt a dunapataji választókerület, 1878–96-ig, valamint 1901–1906-ig Eger város képviselõ. 1905-ben elnöke a Függetlenségi Párt Ugron frakciójának, majd 1906–1911-ig Heves megye fõispánja. Munkásságáról ld. Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892). Eger, 1981. Heves megyei Levéltár kiadása. 180 old.
17 KN i. m. 245–246. old.
18 Uo. 246. old.
19 Uo. 251–255. old.; Helfy Ignác író, országgyûlési képviselõ. (Szamosújvár, 1830. márc. 1. – Bp., 1897. okt. 11.) Az olaszországi emigrációból 1869-ben tért haza. Debrecen városát 1878-tól képviselte a parlamentben.
20 Uo. 255–257. old.; Gr. Ráday Gedeon katonatiszt. (Pécel, 1841. – Bp. 1883. dec. 26.) Részt vett az 1859-es itáliai hadjáratban: 1862–65 között Ferenc József császár segédtisztje. Az 1866-os porosz–osztrák háborúban huszárkapitányként harcolt. Szende Pál halálát követõen 1882. október 4-tõl honvédelmi miniszter 1883. december 26-ig.
21 Uo. 258–261. old.; Orbán Balázs (Lengyelfalva, 1830. febr. 3. – Bp., 1890. ápr. 19.) író, az MTA l. tagja (1887). Iskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte a református kollégiumban. 1849-ben 150 fõs csapatot szervezett Konstantinápolyban a magyar szabadságharc támogatására, de csak közvetlenül a világosi fegyverletétel elõtt értek haza. Ismét emigrációba kényszerült, ahonnan 1859-ben tért haza. 1871-tõl országgyûlési képviselõ.
22 Uo. 263–267. old.; Törs Kálmán (Rimabrézó, 1843. ápr. 5. – Budapest, 1892. aug. 31.) Jogtudományi tanulmányokat folytatott Pesten. 1863–65 között a Vasárnapi Újság, majd 1868–76 között A hon és az Üstökös címû lapok munkatársa. 1876-tól az Egyetértés, késõbb a Pesti Hírlap belsõ munkatársa.
23 Uo. 275. old; Degré Alajos (Lippa, 1819. jan. 6. – Bp., 1896. nov. 1.) író. Jogi tanulmányait Nagyváradon végezte. 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. 1846-ban tagja lett a Petõfi Sándor körül tömörült Tízek Társaságának. 1848-ban a pesti Közcsendi Bizottmány jegyzõje, majd titkár a Belügyminisztériumban. 1848 szeptemberétõl Móga János altb. parancsnoksága alatt huszárkapitány, késõbb a Károlyi huszárezredbe vezényelt tiszt. 1870–1875 között Balközép párti képviselõ, 1878–1881 között a Függetlenségi Párt tagja.
24 Uo. 276. old.; Jókai Mór (Komárom, 1825. febr. 18. – Bp. 1904. máj. 5.) regényíró. 1861-ben lett a siklósi választókerületben képviselõ és a Határozati Párthoz csatlakozott. 1865–1896 végig országgyûlési képviselõ, elõbb a Balközép, majd a Szabadelvû Párt tagja. 1863-ban indította A hon címû lapot, melyet 1882-ig szerkesztett.
25 Uo. 276–279. old.
26 Uo. 280–284. old.; Simonyi Ernõ (Zsámbokrét, 1821. dec. 18. – Abbazia, 1882. márc. 28.) A reformkorban Nyitra és Bars vármegye megyegyûlésein tûnt ki ellenzékiségével. 1849-ben gerillacsapatot szervezett a Felvidéken. Komárom várának kapitulációja után emigrált: Hamburgban, Párizsban és Londonban élt. 1868-ban tért haza és belépett a Negyvennyolcas Pártba.
27 Uo. 294–296. old.; Csanády Sándor (Nagykereki, 1814. – Nagykereki, 1892. július 17.) Jogi tanulmányokat folytatott Debrecenben. 1848/49- ben nemzetõr százados, majd vármegyei biztos és részt vett az erdélyi hadjáratban. 1861-ben a berettyóújfalusi választókerület képviseletében került be a parlamentbe és ott a Teleki László vezette Határozati Párt tagja lett, s mandátumát megõrizte a kiegyezés után is.
28 Uo. 303. old.; Thales görög filozófus, csillagász és matematikus: a hét görög bölcs egyike. A földet úgy képzelte el, hogy úszik az öröktõl fogva való, s az egész világot betöltõ vízen. Az égi földgömb boltozatként borul a föld felületére. Õ volt az elsõ, aki leírta a Kismedve (Ursa minor) csillagképet, megjósolta a Kr. e. 585-ben bekövetkezett napfogyatkozást. Ld. V. Sz. Szergejev: Az ókori Görögország története. Bp. 1951. Tankönyvkiadó 233. old.
29 KN i. m. 303. old.; Márkus István (Szombathely, 1847. aug. 14. – Kismarton, 1880. aug. 24.) újságíró. Pesten végezte jogtudományi tanulmányait, majd a kiegyezés után a miniszterelnökségen, késõbb az Igazságügy Minisztériumban dolgozott. 1869-tõl a Reform, majd a Nemzeti Hírlap munkatársa, 1878/79-ben felelõs szerkesztõje.
30 Uo. 306. old.
31 Uo. 312. old.
32 Uo. 314–319. old.
33 Uo. 320–321. old.
34 Uo. 321–323. old.; Gr. Apponyi Albert, gróf (Bécs, 1846. máj. 29. – Genf, 1933. febr. 7.): politikus, miniszter, nagybirtokos, az MTA tagja (t. 1898, ig. 1908). 1872-tõl Deák-párti, majd a Sennyey-féle konzervatív párthoz csatlakozott. 1878-tól az Egyesült, majd Mérsékelt Ellenzéki Párt vezére.
35 Uo. 323. old.
36 Uo. 326-327. old.; Molnár Aladár (Veszprém, 1839. febr. 7. – Gleichenberg, Ausztria 1881. aug. 16.) Pápán végezte református hittudományi tanulmányait. 1867-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba került és részt vett az 1868-as népoktatási törvény elõkészítésében. A parlamentbe 1872-ben a nagyvázsonyi választókerület képviselõjeként került be.
37 Uo. 327. old.
38 Uo. 329. old.
39 Magyar Törvénytár, 1879–1880. évi törvényczikkek. Bp. 1896. Franklin-Társulat, 228. old.