Védelmi tervezés közgazdasági alapon

FÓKUSZBAN

2005.12.05.

Új Honvédségi Szemle (ÚHSZ): Meglehet, csak a múlt beidegződései mondatják velem, de úgy vélem, az ország védelmének tervei nem feltétlenül kívánnak teljes nyilvánosságot. Szinte félve kérdezem: tényleg őszintén válaszol majd a kérdéseimre?
Dr. Horváth József dandártábornok (H. J.): Őszintén válaszolok, ez nem kétséges, de lehetnek olyan kérdések, amelyekre nem válaszolhatok.
ÚHSZ: Őszinteségével, nyíltságával mennyire áll egyedül a többi NATO-ország hasonló beosztású tisztségviselői között?
H. J.: Semmilyen tekintetben nem állok egyedül, éppen ellenkezőleg. Ez idő tájt a NATO-országok sajtójában a védelem – azon belül a védelmi tervezés – kitüntetetten kezelt téma, ami jelzi, hogy fontos – mi több, az egyik legfontosabb – közfeladat ellátásáról, biztonsági kérdésekről van szó. A köz igénye: a folyamat legyen hatékony, az eredmény pedig látható és értékelhető. Természetesen más NATO-országokban sem publikus minden a szóban forgó témakörben, de ha az egyes részeket összerakjuk, akkor kitűnik, hogy a folyamatok, a tevékenységek túlnyomó része – nagyjából 90 százaléka – nyilvános, és csak 10 százalék titkos, amelyről nem eshet szó.
ÚHSZ: Magából a megnevezésből az tűnik ki, hogy az ön vezetésével tevékenykedő főosztály az ország védelmének megtervezéséért felelős. Jól gondolom?
H. J.: Nem jól gondolja. Megnevezésünkből világosan kitűnik, hogy főosztályunk szorosan kötődik a honvédelmi tárcához, s „csak” annyiban képviseli az ország védelmére való felkészülést, amennyiben a védelmi tárca képviseli az ország védelmét. De jól tudjuk, az ország védelme korántsem csak a védelmi tárca feladata. A korrekt válasz: főosztályunk a honvédelmi tárca védelmi tervezési tevékenységét koordinálja és hajtja végre.
ÚHSZ: Néhány mondatban tájékoztatna arról, hogy miképpen és milyen szervek, szervezetek között oszlanak meg a feladatok az ország védelmére való felkészülésben?
H. J.: A Magyar Köztársaság védelmére való felkészülés országos feladat, annak megtervezése több minisztérium, hatóság és szervezet összehangolt tevékenységén alapszik. Azon belül egy feladat a katonai erő generálása, vagyis a fegyveres harcra való felkészülés.
ÚHSZ: Ki a főosztály közvetlen elöljárója?
H. J.: A tárca közigazgatási államtitkára. Ez voltaképpen újdonság, tudniillik védelmi tervező tevékenységgel mindig is foglalkoztak különféle szervezetek, de most fordul elő első ízben, hogy a védelmi tervezéssel mint rendszerrel a közigazgatási államtitkár alárendeltségében működő szervezet foglalkozik főosztályi szinten, jelesül a mi főosztályunk. Lehet mondani, a főosztály alapegysége a szóban forgó tevékenységnek.
ÚHSZ: Ha alapegység, akkor nem egyedüli. Mely szervezetek a partnerek?
H. J.: A teljes tevékenységet felfoghatjuk egy felépített rendszernek, amit a lefektetett alapelvek szerint működtet maga a feladat, a kötelezettség. A tervezés során számba kell vennünk stratégiai megfontolásokat, a feladattervezés és az erőforrás-tervezés során megmutatkozó tényeket, a költségtervezés szempontjait, a védelempolitikai megfontolásokat stb. Mindezeket különböző szervek és szervezetek biztosítják a számunkra alrendszerekként, többek között és például a Katonai Tervezési Főcsoportfőnökség, saját erőforrás-, rendszerfejlesztő és szakirányítási osztályunk, a Központi Pénzügyi és Számviteli Hivatal és még mások. Minden szervezet munkakapcsolatban áll más szervezetekkel a tervadatok megteremtése, megalapozása, alátámasztása érdekében. Tudniillik a tervadatokat nem megálmodjuk, hanem kiszámoljuk. Egy szervezet sem álmodozik, mindannyian megalapozott adatokat, kijelentéseket biztosítanak a számunkra azért, hogy a követhetetlen ötleteket elkerüljük.
ÚHSZ: Mi a főosztály munkájában az irányadó? Miből indulnak ki a főosztály munkatársai a tervezés kezdetekor?
H. J.: A mi számunkra, hogy úgy mondjam, a legfőbb szentséget az Országgyűlés és a kormány által elfogadott határozatok képezik. Ezek a nemzeti stratégiában, a kormány által elfogadott irányelvekben jelennek meg. Ezeket a honvédelmi tárca lebontja, vagy kibontja, de nem kény-kedv szerint, mert a törvények határozzák meg a honvédelmi tárca tevékenységének irányait és kereteit. Ezeket nekünk természetesen figyelembe kell vennünk, miközben elemi teendőkre bontjuk a fő feladatokat. Ezt a munkát a korábban már említett négy alrendszer segítségével végezzük el, ezek: a stratégiai tervező alrendszer, a képesség- és feladattervező alrendszer, az erőforrás-alrendszer és a költségvetési tervező alrendszer. Ez a négy alrendszer átszövi a honvédelmi tárca teljes tevékenységét. Közülük az erőforrás-tervező alrendszer főosztályunk része, a többi alrendszer más főosztályok tevékenységében jelenik meg, de mindegyikkel partneri viszonyban állunk a munka során, lényegében rendszerintegrátorként.
ÚHSZ: Számos nyilatkozatból úgy tudjuk, hogy 1999 áprilisa óta – azóta, hogy a NATO tagjává lettünk – nem csupán a honvédség, hanem a NATO egésze felelős a magyar országhatárok, szuverenitásunk épségéért. Ennek ellenére a NATO-ról, mint a védelmi tervezés során figyelembe veendő tényezőről, még szót sem ejtett. Miért nem?
H. J.: Arról is beszélhetünk – sőt beszélünk is – mert a NATO mi magunk vagyunk. Nemcsak mi, de mi is. Vegyük csupán azt a bizonyos 5. cikkelyt, mely szerint – meglehetősen egyszerűsítve – ha egy NATO-ország határait megsértik, akkor megsértették az összes NATO-ország határait. Az agresszor visszaverése, az országhatár sérthetetlenségének biztosítása mindegyik NATO-ország közös feladata. Az alapokmány aláírásakor a Magyar Köztársaság kötelezettséget vállalt – egyebek mellett – az 5. cikkely betartására. Az erre való felkészülés a honvédelmi kormányzat feladata. E szempontból a NATO-ban való tevékenységünknek az a vezérelve, hogy a Magyar Honvédség a köztársaság által vállalt feladatokat képes legyen elvégezni, pontosabban szólva azok elvégzéséhez képes legyen hozzájárulni.
ÚHSZ: Ezek szerint a NATO-nak vannak elvárásai, amiket a védelmi tervezési főosztály figyelembe vesz?
H. J.: Mivel, mint már említettem, a NATO mi magunk is vagyunk, lényegében azt mondhatom, hogy szinte teljes egészében a NATO alapelemeinek figyelembevételével végezzük tervezőmunkánkat. De nem csupán a NATO, hanem az Európai Unió (EU) szempontjait is figyelembe vesszük, 2004. május elseje óta az EU védelmi koncepciója a mi védelmi koncepciónk is.
ÚHSZ: A tisztánlátás kedvéért mondana egy szempontot, egy tennivalót, példaként, amit nem teljesítettek volna, ha nem lennénk tagjai a NATO-nak és az EU-nak?
H. J.: Jószerével csak ilyen példákat tudok mondani, hiszen a NATO-tagságból eredő kötelezettségeink tekintetében alapvető, meghatározó szempont az, hogy haderőnk expedíciós képességekkel rendelkezzen. Mi a haderőnk fejlesztése során semmiképpen sem tekinthetünk el ettől, éppen ezért ennek megfelelően építjük, erősítjük katonai képességeinket. Az EU-nak is vannak igényei, már csak azért is, mert az utóbbi időben az EU átvesz a NATO-tól bizonyos feladatokat, főleg a missziós tevékenységeket. A NATO és az EU e tekintetben folyamatosan és szorosan együttműködik.
ÚHSZ: Honnan tudják a védelmi tervezési főosztály munkatársai, nem nagy vonalakban, hanem a számukra nélkülözhetetlen alapossággal, hogy milyen kötelezettségek vállalására készül a Magyar Köztársaság?
H. J.: Onnan, hogy a kötelezettségvállalásokat közösen tervezzük meg, vagyis a védelmi tervezési főosztály részt vesz a kötelezettségek kialakításának folyamatában.
ÚHSZ: Ez miképpen történik a gyakorlatban?
H. J.: Elmondom a legutóbbi példát. Júliusban megkaptuk, hogy a NATO milyen képességek gyarapítását tervezi, milyen képességek fejlesztésére kéri a NATO-tagországokat. Beszélgetésünket követően, október 24–25-én már tárgyaljuk is itt, Magyarországon, a NATO illetékes szakértőivel, hogy mely képességek gyarapításához képes és tud hozzájárulni a Magyar Köztársaság.  
ÚHSZ: Vélhetőleg ez kissé nagyobb erőfeszítést követel, mint ahogy az elmondásából kitetszik. Hogyan zajlik ilyen esetekben a döntés-előkészítés folyamata?
H. J.: A válaszokat a már említett négy alrendszer közreműködésével a tárca szeptember közepére kialakította, tehát a Katonai Tervezési Főcsoportfőnökség, a Központi Pénzügyi és Számviteli Hivatal, a védelempolitikával foglalkozó szervezetek és számos más érintett szervezet megtárgyalta, hogy a NATO által kért keretből mit vállalhatunk. Ezeket egy dokumentumba szerkesztettük, és továbbítottuk a
NATO illetékes tisztségviselőihez, munkacsoportjaihoz. S mint már említettem, október 24-ig már tudhatjuk, hogy milyen képességek fejlesztését, kialakítását vállalta és végzi el Magyarország.
ÚHSZ: Elárulható, hogy mely képességek kialakítását kérte a NATO és mit vállalt azokból Magyarország?
H. J.: A különböző NATO-szervezetek már gyűjtöttek tapasztalatokat minden tagországról, hazánkról is, következésképpen nagyjában-egészében tisztában vannak azzal, mire vagyunk képesek, és annak megfelelően ajánlják, hogy mely képességek gyarapítását lenne célszerű vállalnunk. Másrészről azt is kijelenthetem, hogy nekünk is vannak tapasztalataink a NATO különféle szervezeteinek munkájáról, elképzeléseiről, általában a NATO hosszú távú elképzeléseiről, aminek okán nagy valószínűséggel előre megjósolható, hogy mely képességek gyarapítását vállalhatjuk. Mindezek miatt a NATO-javaslatok közül többségében azok a képességfejlesztési igények jutottak el hozzánk, amelyek nem idegenek tőlünk, amelyekre korábban is vállalkoztunk, amikre legalábbis mutattunk hajlandóságot, és amelyek gyarapításában és/vagy működtetésében esetleg már vannak tapasztalataink. Tehát amiket kértek tőlünk, azokat bizonyos alappal kérték. Az igények egy részének kielégítésére vállalkoztunk. Csak példaként mondom: többek között egészségügyi képességek fejlesztését, gyarapítását kérték tőlünk, vállaltuk is.   
ÚHSZ: Sürgősen?
H. J.: A NATO mindig hosszú távban gondolkodik, éppen azért, hogy soha ne legyen számára nyomasztó a szükség, vagyis mindig legyen mihez nyúlnia. A haderőket általában nem – képletesen szólva – keddről szerdára fejlesztik fel, hanem többéves távlatokban gondolkodva. Mi – példának okáért – a hadseregünk fejlesztése tekintetében tíz évre előre gondolkodunk. A szóban forgó képesség teljesítésére felkészülünk, s ha a képesség hasznosítására szükség lesz, akkor a megfelelő eszközöket és erőket rendelkezésre bocsátjuk az előírt készenléti időn belül.
ÚHSZ: Ez – szintén képletesen szólva – annyit tesz, hogy ha a helyzet úgy kívánja, akkor a készenléti időnek megfelelően egy vagy két hónap múlva a berendezett tábori kórház ott áll, ahol arra szükség van, ellátva kötszerrel, kórházi ágyakkal, operációs eszközökkel stb., a betegeket kellően képzett orvosok és ápolók várják, a zuhanyozóban pedig meleg víz folyik a zuhanyrózsákból?
H. J.: Igen, ez így van.
ÚHSZ: Honnan tudják itt, a főosztályon, ahol a képességfejlesztés koordinációja folyik, hogy hány injekciós tűre lesz szükség egy kórház folyamatos működéséhez tábori körülmények között, egy még nem próbált hadműveleti területen? Ezt – szerintem – még azok az orvosok sem tudják előre, akik, például, Pristinában már szereztek tapasztalatokat.
H. J.: Hogy mire és mindenből mennyire van szükség, azt a már említett négy alrendszernek köszönhetően tudjuk megtervezni. Ismétlem, terveinket alátámasztjuk. Nagyon egyszerűsítve azt mondhatom, hogy: egy injekciós tű meg egy injekciós tű az két injekciós tű, de ha három injekciós tű kell, akkor veszünk, vagy – szakzsargonban szólva – „lebiztosítunk” még egyet. A tervekben az szerepel, hogy három injekciós tű kell a tábori kórháznak.
ÚHSZ: Az, úgymond, „lebiztosított” eszközök raktárban várják, míg felhasználják őket?
H. J.: Van, ami raktárban áll, de ez nem azt jelenti, hogy ha nem lesz rá szükség, akkor is ott áll az idők végezetéig. Ezeket az eszközöket időnként cseréljük, a raktárban lévőket felhasználjuk és újakkal pótoljuk. Viszont számos eszközt nem raktározással biztosítunk, mivel azok beszerzése a készenléti időn belül könnyedén lehetséges, ezeket szakszóval forrásoknak nevezzük. Mindehhez a mindenkori honvédelmi költségvetés biztosítja a pénzt.
ÚHSZ: Mi történik akkor, ha az említett honvédelmi költségvetésből elfogy a pénz?
H. J.: Az igények és a lehetőségek nem mindig és nem pontosan egyeznek meg, ez szinte természetes. Az alapfeladatok teljesítése viszont elengedhetetlen, ezért azok végrehajtására mindig biztosított az elegendő forrás. Hiányok rendszerint vannak és lehetnek, de – úgymond globális – elégtelenség azonban nem lehetséges az ilyen típusú tervek esetében. Erre különösen ügyel a védelmi tárca. E tekintetben a már többször említett négy alrendszer működése eleve megelőzi a bajt. Tudniillik a jelzett alrendszerek egymás nélkül egyszerűen nem képesek tevékenykedni, mivel munkájuk során ezer szállal kötődnek egymáshoz, aminek okán természetesen napi kommunikációs kapcsolatban vannak.
ÚHSZ: Ezt a négy alrendszert megtestesítő szervezetek között egy sem foglalkozik kutatással-fejlesztéssel, technológiafejlesztéssel. Önök viszont évekre előre terveznek. Honnan tudják, hogy mit kell évekre előre biztosítani, ha nem ismerik a legújabb műszaki fejlesztéseket?
H. J.: Ismerjük azokat, mert – mint már mondtam – hiteles információkra alapozott terveket készítünk. Így a tervezés aktív részesei a Technológiai Hivatal értő munkatársai is. Amikor a Katonai Tervezési Főcsoportfőnökségen a katonai képességekről gondolkodnak, akkor a Technológiai Hivatal és más szervek és szervezetek munkatársaival együttműködve azon is eltöprengenek, hogy vajon évek múlva milyen eszközöket vásárolunk meg azok közül, amelyeket most fejlesztenek ki valahol. Nem túl gyakran, de azért nem is olyan nagyon ritkán fejlesztési javaslatok is születnek ilyen tervezések kapcsán.
ÚHSZ: A főosztály munkatársai megfogalmaztak már előterjesztéseket bizonyos hazai kutatási-fejlesztési tevékenységek megkezdésének érdekében?
H. J.: Közvetlenül nem, de közvetve igen. Először is látni kell, hogy főosztályunk természetesen nem mindenható, hanem kapcsolatban áll számos más munkacsoporttal, amelyek kutatással-fejlesztéssel, biztonsági-biztonságtechnikai problémákkal stb. foglalkoznak hivatásszerűen. A kutatásra-fejlesztésre vonatkozó javaslatok egy részének megszületését főosztályunk tevékenysége is sürgeti, sürgetheti. Az viszont tény, hogy e vonatkozásban főosztályunk kulcsszerepet tölt be annak révén, hogy más főosztályok véleményét, adatait stb. figyelembe véve integráljuk a tervezési-szervezési folyamatokat, s közülük azokat, amik közvetlenül ránk hárulnak, végre is hajtjuk.
ÚHSZ: Mindezekből következik az, hogy terveinek elkészítésekor a többi NATOország ugyanúgy gondol hazánkra, mint ahogy Magyarország gondol rájuk?
H. J.: Nem erről van szó, mondhatnám: nem így kell felfogni a történéseket! Amikor mi tervezünk, akkor ilyen értelemben magára a NATO-ra gondolunk, a NATO egészére, és nem egyes NATO-tagországokra. Ugyanez vonatkozik másokra is. A NATO gondolkodik az egészről, a NATO számol bizonyos kockázati tényezőkkel, a NATO készít terveket különböző esetekre és így tovább. Viszont szerves részei vagyunk a szövetségnek, akárcsak a többi tagország, aminek okán nem vitathatóan magunkra és másokra is gondolunk, amikor a szervezetre mint egészre tekintünk a tervezés folyamatában. Ily módon az a helyzet, hogy megvannak a képességei külön-külön a magyar haderőnek, a görög haderőnek és a többinek, ezek a képességek azonban nem elzártak egymástól, hanem nagyon is összeadódnak. Ennek köszönhetően hajthatók végre a feladatok, ennek köszönhetően biztosított azon tevékenységek végrehajtása, amik a NATO alapokmányában megfogalmazódnak.
ÚHSZ: Nem biztos, hogy igazam van, de úgy érzem, a védelmi tervezési főosztály nagyon nagy – meghatározó – részben azt tartja szem előtt, hogy a magyar haderő külországi hadműveleti területen történő bevetésekre legyen alkalmas.
H. J.: Biztos, hogy nincs igaza, bár kétségtelenül van igazsága. A kormányzat eldöntötte, hogy milyen keretek között vesz részt magyar erő a béketeremtő, a békemegőrző tevékenységekben. Egy időben külföldön ezer magyar katonánál több nem szolgál. Viszont a magyar haderő nem ebből az ezer katonából áll, hanem közel 30 ezer főből. Főosztályunk tevékenysége a teljes létszámot érinti.
ÚHSZ: Hányan vannak önök?
H. J.: Közel negyvenen vagyunk, három osztályba szervezve dolgozunk. Ezek: erőforrás-tervezési osztály, rendszerfejlesztési osztály és a szakirányítással foglalkozó osztály. Ezek az osztályok a védelmi tervezés technológiájáért, eljárásrendjéért és azok erőforrással való alátámasztásáért felelősek.
ÚHSZ: Meglehet, merész a feltételezésem, de nem tartom lehetetlennek, hogy a főosztály bizonyos szempontból elégtelennek tartja azt a védelmet, amelynek tervezéséhez munkájával hozzájárul.
H. J.: Ilyen nincs, ilyen – ily módon – nem létezik. A főosztály adatokat elemez, amelyekből következtetéseket von le, s javaslatot tesz. Kétségtelen, kikerülnek tőlünk olyan elemzések, előterjesztések, amelyek fontosak a haderő fejlesztése tekintetében. Például megemlítem bizonyos repülőeszközökre vonatkozó munkánkat az utóbbi időből. Elöljáróinknak el kell dönteniük, hogy zömmel forgószárnyas repülőeszközeinket milyen sorrendben és milyen ütemben küldik műszaki ellenőrzésre, felújításra. Főosztályunk megfogalmazta: legyünk tekintettel képességfejlesztési terveinkre. Haderőnk e tekintetben vállalta, hogy az egészségügyben részben az úgynevezett kiürítő képesség növelésére koncentrál, ami megbízhatóan működő forgószárnyas repülőeszközök nélkül nem lehetséges. Emiatt azt javasoltuk, először azok az eszközök essenek át felújításon, amelyek nélkülözhetetlenek e vállaláshoz, mivel a NATO úgy tervezi, 2008-ban e képességeink már a rendelkezésére állnak. Fölösleges lenne nagyjavításra küldeni azokat az eszközöket, amiket 2010-ben ki akarunk venni a hadrendből. Mindez így megfogalmazva roppant egyszerűnek tetszik, de nem az. Az összegzés kialakítása, a terv végleges változatának elkészítése  nagyon sok munkát követel.
ÚHSZ: Azt mondja, hogy a főosztály nem bátorkodik „önállóskodni”. Ám szerintem kötelessége minden katonának, mindegyik katonai szervezetnek figyelmeztetni az elöljárót, ha valamiről világossá válik, vagy valamiről legalábbis megalapozottan sejthető, hogy az nincs rendben.
H. J.: Meg is tesszük.
ÚHSZ: Milyen gyakran adódnak ilyen esetek?
H. J.: Mindennap.