A NATO feladatrendszerében az elkövetkező tíz évben várható változások címmel rendeztek tudományos konferenciát szeptember 27-én a Magyar Hadtudományi Társaság, a Honvédelmi Minisztérium és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem közös szervezésében. Prof. dr. Szabó Miklós nyugállományú altábornagy, a ZMNE rektora megnyitóját követően dr. Nagy László nyugállományú mk. ezredes, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke köszöntötte a tanácskozás részvevőit. A tudományos társaság elnöke beszédében kiemelte: napjainkban különösen fontos, hogy a hadtudomány művelői folyamatosan elemezzék, értékeljék a hadügy, a biztonság- és katonapolitika terén zajló folyamatokat, és kutatási eredményeiket, prognózisaikat a döntéshozók elé tárják.

A GLOBÁLIS KORSZAK KIHÍVÁSAI

A plenáris ülés első előadását Martinusz Zoltán, a Magyar Köztársaság NATO-nagykövete tartotta. Az előadó több szakaszra bontva vizsgálta az észak-atlanti szövetség feladatrendszerének elemeit (a kollektív védelem és az elrettentés fenntartása; transzatlanti kapcsolat; az európai integráció elmélyítése; stratégiai párbeszéd; védelempolitikai integráció) és azok tartalmi változásait a szervezet alapításától napjainkig. A szervezet „klasszikus” időszaka után az első markáns változások a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején voltak érzékelhetők. A hidegháborús ellenségkép eltűnésével, a kelet-közép-európai rendszerváltozások kapcsán számos új kérdés várt megválaszolásra, majd több új elemet kellett beépíteni a szervezet feladatrendszerébe (stabilizáció, válságkezelés Délkelet-Európában, partnerségi viszony kialakítása Oroszországgal és számos más állammal).
Az újabb határkő 2001. szeptember 11-e volt, amikortól a NATO-feladatok globális megközelítést igényeltek: a kollektív védelem innentől a közös ellenség, a terrorizmus ellen is irányul, és a válságkezelés eddigi európai keretei távolabbi térségekre is kitolódnak. A szűkebben vett katonai megoldások számos új elemmel bővülnek (újjáépítés, nemzetépítés).
Az előadó nem hagyott kétséget afelől, hogy számos „örökzöld” koncepció (területvédelem, hagyományos elrettentés, kizárólag szimmetrikus ellenfél feltételezése) meghaladottá vált. Jelentős választóvonalhoz érkezett a szövetség, hiszen új, globális korszakba lép; várhatóan ezen új feladatrendszer és az ezt kiszolgáló szervezet kialakításának kérdései szerepelnek a novemberi rigai NATO-csúcstalálkozó napirendjén. A változások természetszerűen a NATO-tag Magyarországot is érintik; a magyar honvédelem kérdései, a Magyar Honvédség feladatai immár csak az észak-atlanti szövetség keretei közt értelmezhetők.


FILOZÓFIAVÁLTÁS ZAJLIK

A plenáris ülés második előadója Siklósi Péter volt. A HM védelempolitikai főosztályvezetője a NATO-tagállamok képességkialakítási és katonai alkalmazási tevékenységében várható változásokról tartott előadásában elsőként a tervezés során figyelembe veendő tényezőkről szólt, így az új (állami és nem állami) szereplők megjelenéséről, a hagyományos és az aszimmetrikus fenyegetés egyidejű jelenlétéről, a demográfiai trendekről és azok következményeiről, valamint az urbanizáció hatásáról, az energia- és nyersanyagigény fokozódásáról, a globális médiakörnyezet és a nemzetközi jog szerepének növekedéséről.
A biztonsági környezet változásainak hatására filozófiaváltás zajlik a szövetségben, egyre inkább az érdekek védelme, a béketeremtés, a globális szerepvállalás kap prioritást. A katonai alkalmazást a műveletek teljes spektruma, a válságkezelő műveletek, a többnemzeti együttműködés, a műveletek hatásalapú elemzése, a helységharc jellemzi. A képességek terén meghatározó az expedíciós jelleg, a telepíthetőség és a fenntarthatóság. Egyre nagyobb szerephez jutnak a különleges műveleti erők, fokozott jelentőséget kap a technológiai fölény és a hálózatközpontú képességek megléte.


ÉRTÉKELÉS ÉS ELŐRETEKINTÉS

A konferencia plenáris ülésének harmadik előadását dr. Szenes Zoltán nyugállományú altábornagy, a ZMNE tudományos főmunkatársa, korábbi vezérkari főnök tartotta. Az előadó Magyarország NATO-tagságának eddigi tapasztalatait, a Magyar Honvédség szövetségbeli szerepvállalását vizsgálta a nemzetközi és hazai szaksajtó elemzéseire és egy közelmúltbeli tudományos vizsgálat eredményeire támaszkodva, majd a jövőbeni faladatokról szólt. Mint elmondta, a rigai transzformációs csúcson (2006 novemberében) várhatóan sor kerül a szövetség új műveleti ambíciószintjeinek elfogadására, a NATO Speciális Erők létrehozására és az Afganisztánban működő ISAFkontingens növelésére. A Magyar Honvédség képességeinek fejlesztését, a szakosodás irányait e döntések tükrében célszerű meghatározni.
A plenáris ülést követően három szekcióban (politika-biztonságpolitikai, katonai és nemzetbiztonsági) folytatódott a konferencia programja. A szekciókban a plenáris ülésen elhangzott – lényegében vitaindító – előadások alapján valódi véleménycsere és alkotó vita bontakozott ki a NATO előtt álló feladatok különböző aspektusairól. Mindhárom szekció érintette a nemzetközi terrorizmus, a terroristák elleni küzdelem kérdéseit, így ez a téma mintegy összekötő kapocsként szerepelt.
A szekciók munkájának eredményeiről a plenáris ülés második szakaszában a vitát levezető elnökök adtak rövid tájékoztatást, sorrendben Siklósi Péter, a HM főosztályvezetője, dr. Deák János nyugállományú vezérezredes, a ZMNE tudományos főmunkatársa és dr. Kovács Károly nyugállományú ezredes. Mindhárman egyetértettek a vita hasznosságában és előremutató jellegében.


SZAKÉRTŐI ÖTLETBÖRZE

A politikai-biztonságpolitikai szekciónak a NATO irányultságában, funkcióiban várható változások témaköréről a levezető elnök Siklósi Péter (a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikai főosztályvezetője) a következőket mondotta: „Nem törekedtünk egységes állásfoglalásra, hanem ötletbörzét tartottunk az újjáépítés-nemzetépítés, mint jövőben NATO-feladat tárgykörben.” Majd kifejtette, azt vizsgálták, hogy az előbbiekben mi a Nyugat feladata, sőt az a kultúráját hogyan tudja átadni más kultúrájú nemzeteknek. De vizsgálták azt is, a magyar kultúra mennyire jó másoknak. Ezekből eredően áttekintették, hogy mi hat a szélsőségek ellen: iskolázottság, életszínvonal-emelkedés, sőt a demográfia is – az elöregedés jelensége okán. Szó esett a délelőtti plenáris ülés egyik fő referátumában megnevezett – a NATO globalizálódását jelző – expedíciós műveletekről is, s a szekcióülésen felszólalók úgy fogalmaztak: annak okának megértetését, elfogadtatását a hazafias szellem elő tudná segíteni.
A terrorizmus elleni küzdelem témakörben megfogalmazódott, hogy az azon területen szerzett tapasztalatokat (akár saját, akár szövetségi eredetűek is azok) a rendvédelmi szervek terrorelhárító részének át lehetne-kellene adni. A dokumentumaink „helyretételére” irányuló gondolat is felvetődött abban a vonatkozásban, hogy például a magyar érdekeket pontosabban kellene meghatározni, klasszifikálni. Nem mentesült a boncolgatás alól a technikai-technológiai váltás sem, mert azok akár különkülön, akár együttesen, de mindig is nagy hatást gyakoroltak a világra, amiként a globális éghajlatváltozás is.


FONTOS AZ INFORMÁCIÓK GYORS ÁTADÁSA

A nemzetbiztonsági szekciónak a speciális feladatokban várható változások témában tartott tanácskozásáról dr. Kovács Károly nyá. ezredes levezető elnök elmondotta: a három korreferátumban és a hozzászólásokban sok értékes gondolat hangzott el. Ezek a terrorizmussal és az azzal kapcsolatos tennivalókkal, valamint a nemzeti biztonsági kihívásokkal, kockázatokkal voltak kapcsolatosak. Ezzel összefüggésben megállapították: Magyarország nem közvetlen célpontja a nemzetközi terrorcselekményeknek. Ugyanakkor az a nemzetközi tapasztalat, hogy az ilyen jellegű akciókról előzetesen nehéz információkat beszerezni, így nehéz ellenük védekezni, vagy az ilyen jellegű csapás kivédésére felkészülni. Napjainkban egyre konkrétabbá válik az az igény: a missziókban részt vevő katonáink, rendőreink a konkrét saját feladatuk teljesítésének segítése végett meg kell hogy kapják a terrorizmusra vonatkozó információkat.


ELŐTÉRBEN AZ EXPEDÍCIÓS FELADATRENDSZER

A katonai szekció a szövetség katonai feladatrendszerében várható változások témakört dolgozta fel. Erről a levezető elnök, dr. Deák János nyá. vezérezredes, a ZMNE tudományos főmunkatársa tájékoztatta a plenáris ülés résztvevőit. Elmondta: „Döntően a honvédség jelenlegi állapotáról, felkészítéséről és a missziós feladatokban való magyar részvételről és a rigai NATO-tanácskozásról vitáztunk.” S a vita értékét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 10 hozzászóló összesen 14 alkalommal fejtette ki, értelmezte gondolatait, meglátásait, tapasztalatait.
A Deák vezérezredes által elmondottakból kiemelendő: a harckiszolgálás-támogatás nemzeti feladat, de nem csak logisztikai tennivaló. A hatásalapú műveleteknél a zászlóaljszintű felkészítést-felkészülést fel kell gyorsítani. A kutatási eredményeket – még ha ma azok megvalósíthatatlanoknak látszanak is – komolyan kell venni. Az interoperábilis feladatok kapcsán pedig mindenkor tartsuk szem előtt, hogy a meglevő rendszerek-eszközök működtetése is jelentőséggel bír: a légtérvédelemnél pl. az eszköz változik, változhat, de az alapfeladat és tennivaló nem.
A szekcióülésen Kemény János mk. ezredes arról beszélt, hogy bármilyen műveletet hajtottunk is végre, annak fontos része a vezetés-irányítás. Hiszen a döntéshozatalhoz tényszerű információkra van szükség, s ezt információs hálózatnak kell biztosítania. E hálózaton keresztül áramlik a vezetés felé az adat-tényhalmaz, majd – mivel az informatikai eszközök ma már biztosítják ezt – az információkra támaszkodó döntés eljut a végrehajtókhoz. Ezek révén a szervezet bármely szegmense folyamatosan érzékeli: bármilyen messze van is a döntéshozóktól, nincs elszigetelve, sőt szinte azonnal képes a reagálásra is.
Dr. Hautzinger Gyula nyá. ezredes, a Magyar Atlanti Tanács egyik alelnöke a rigai NATO-tanácskozásról szólt. Elmondta, a NATO-csúcs várhatóan fordulópont lesz a NATO életében, mert megváltozott a feladatrendszer: Európa védelme helyett expedíciós feladatrendszer került előtérbe, amely globális műveletek végrehajtását jelenti, és mivel e műveletek sokba kerülnek, az új NATO-tagállamok azokhoz anyagilag nem nagyon tudnak hozzájárulni. Ehhez kapcsolódott Szép László ezredes, doktorandusz azon megállapítása, hogy a NATO eddigi nagyobb műveletei szárazföldön zajlottak le. Ám a színterek – főleg a 7–12 ezer fős végrehajtót igényelt kisebb műveletekkel együtt – Európán kívülre helyeződtek. Ugyanakkor az előbbi létszámokkal jellemzett kisebb műveleteknek még nincs egységes definíciójuk. A globalizálódó feladatvállalás és -végrehajtás okán pedig a NATO szorgalmazza mind a többnemzeti együttműködést, mind a nemzeti képességek kialakítását és fejlesztését.


FONTOS A TAPASZTALATOK ÁTADÁSA, HASZNOSÍTÁSA

Németh István dandártábornok arról beszélt: „Ha elfelejtetted a logisztikát, vesztettél”. A logisztika jelentős változáson megy keresztül. Vagyis a XX. századi logisztikai rendszert ma már nem lehet alkalmazni, mert a békeidőszaki logisztikai támogatás kevés a műveleti képesség kifejtéséhez-realizálásához, azaz a hatásalapú műveletek tökéletes végrehajtása annál többet igényel, mint amilyen volt a XX. századi tá mogatás. Ergo: erőforrás kell hozzá, s az eddigi események azt jelzik, nem biztos, hogy igaz az a hivatkozás, hogy nincs hozzá erőforrás.
A tábornok a későbbi hozzászólásában felvázolta, hogyan lehetett „beforgatni” a megszerzett tapasztalatokat: 40 százalék azok aránya, akik voltak már misszióban a Magyar Honvédség kiképzési rendszerében és most részt vesznek a missziós küldetés teljesítésére számba vettek felkészítésében. E felkészítés pedig – mint dr. Deák tábornok, majd Kemény mk. ezredes és dr. Hautzinger nyá. ezredes is hangoztatta – nemcsak komplex jellegű (vagyis abban pszichológus, lelkész is részt vesz, mert a helytállás csak így érhető el), hanem programja annak arányában változik, ahogy változnak a harceljárások. Például a mostani helységharc lényege, hogy csökkenjenek a civil veszteségek (de az információs társadalom hadviseléséhez tartozik az is, hogy a katonaveszteségek is csökkenjenek).
Az előbbiekkel összecseng Tóth István ezredes személyes iraki tapasztalataira támaszkodó azon megállapítása, hogy a korszerű technikához felkészült alkalmazókra, kezelőkre, kiszolgálókra van szükség. Dr. Sajtos Sándor alezredes pedig arról szólt, hogy egy adott fegyver képességét és a hadszíntér megszabta lehetőségeket harmonizálni kell – vagyis a helyzet, körülmény, terep, évszak stb. szabja meg, hogy mikor melyik fegyvert, fegyverrendszert alkalmazzák.


SIKERES TANÁCSKOZÁS

A záró plenáris ülésen a jelentéstételek után egy hozzászólás hangzott el. Dr. Ványa László mk. alezredes, docens arról szólt, fontos, hogy mindannyian a szükséges, használható tudásanyaggal rendelkezzünk. Dr. Nagy László nyá. mk. ezredes, az MHTT elnöke ehhez és a dr. Szabó Miklós nyá. altábornagy megnyitójában elhangzottakhoz kapcsolódva úgy összegzett záróbeszédében, hogy a vállalt feladatot – válaszok keresése a mai forrongó világ által indikált kérdésekre, problémákra – a konferencia teljesítette. Hiszen a helyzetelemzésen túl megvitattuk a kibontakozás, a továbbfejlődés arányait, irányait is. S egy tudományos szakmai konferenciától – amely a helyzetértékelésen túl megpróbált a jövőbe is látni – ennél több aligha várható el.

KISS ZOLTÁN–VARGA MIHÁLY