Fontos évfordulójához érkezett 2006-ban a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Írószövetség közös irodalmi pályázata. Negyvenedik évét töltötte be a hazafiság, honvédelem eszmekörét évtizedeken át mottójának tartott pályázat, melyben írókat, költõket hívtak arra, hogy mûveikkel valljanak a haza védelmérõl, a múltbeli dicsõ tettekrõl s jelenünk katonaéletérõl. A pályázatokon olyan jelentõs szerzõk szerepeltek maradandó prózai és költõi mûveikkel, mint – a teljesség igénye nélkül – Cseres Tibor, Örkény István, Nemeskürty István, Szakonyi Károly, Bertha Bulcsu, Simonffy András, Takács Tibor, Béres Attila s a költõk közül Garai Gábor, Illyés Gyula, Váci Mihály. Alkotásaikból idõrõl idõre antológiákat szerkesztettek, melyek a Zrínyi Kiadó gondozásában jelentek meg s kerültek az olvasók kezébe. Az elsõ – Vallomás a katonáról címû – 1968-ban jelent meg, s ezt követõen két-három évenként újabb és újabb kötetek láttak napvilágot. Ez idáig 15 antológia jelent meg s mostantól, a magyar kultúra napja alkalmából s a negyvenedik évforduló elõtt is tisztelegve, megjelent s az olvasók kézbe vehetik Krámer Iván szerkesztésében a tizenhatodik, Hazatérés címû kötetet, melyben az utóbbi öt esztendõ kiemelkedõ pályamûvei olvashatók. A kötetet Bella István Kossuth-díjas – a múlt évben tragikus hirtelenséggel elhunyt – költõ verse nyitja meg, s olvashatók többek között Tábori Zoltán, Pusztaszery Zoltán, Csák Gyula, Nemes János, Majoros Sándor (a címadó novella szerzõje), Ircsik Vilmos elbeszélései, Szarka István, Czegõ Zoltán és Györe Imre versei.

Megrendülten fogadták a hírt mindazok, akik jelen voltak a kötet január 22-i bemutatóján. Ugyanis a pályázatok egyik legjelesebb, számos alkalommal díjazott szerzõje, A plébános és a hadbíró címû, a kötetben is olvasható kitûnõ novella szerzõje, Beke György József Attila-díjas író, aki megkapta a honvédelmi miniszter által adományozott Jósika Miklós-díjat is, január 20-án 80 éves korában elhunyt. Az antológiát Bella István és Beke György emlékének is ajánlották.
S hogy mennyire idõtálló ez a maga nemében egyedülállóan hosszú idõt megélt pályázat, mi sem indokolja jobban, mint az a tény, hogy hamarosan meghirdetésre kerül az idei – a Batthyány-év gondolatkörét fõ témájául megjelölõ – újabb irodalmi pályázat.
Visszatekintve a pályázat négy évtizedére, az irodalmi értékítéletek mellett többféle számvetés is készíthetõ. Egy pályázati évre átlag negyven szerzõt egy-egy alkotással számolva, 1600 szerzõ ugyanennyi mûvet nyújtott be negyven év alatt a zsûrinek. S mivel a pályamunkák között novella, elbeszélés, regény, dráma, vers és tanulmány egyaránt szerepelt, átlag 1000 kéziratoldallal számolva egy-egy esztendõt, több mint másfél millió kéziratoldal került negyven év alatt a zsûri kezébe. A bírálóbizott ság összetétele egyébként idõrõl idõre változott, mint ahogy a zsûrielnökök személye is cserélõdött. Az elsõ években még öten olvasták a pályamunkákat, késõbb a zsûri háromtagúra fogyatkozott s az eltelt idõ igazolta, hogy elegendõek voltak a megalapozott értékítéletek meghozatalára. Egyetlen olyan tagja volt és van a zsûrinek – Hárs György újságíró személyében –, aki már az elsõ alkalommal kiírt pályázat bírálóbizottságának is tagja volt, s ettõl kezdve mindmostanáig folyamatosan, változatlan lelkesedéssel, odaadással és biztos értékítélettel olvassa a pályamunkákat. De mondhatjuk azt is, hogy õ az egyetlen, aki a fentebb nagy vonalakban kiszámolt tetemes kéziratoldal- mennyiséget végigolvasta.
Imigyen tehát, a pályázatfolyam legautentikusabb értõje, ismerõje Hárs György, s most, a negyvenedik évforduló kapcsán érdemes felidézni személyes közremûködésének – méltán mondhatjuk – érdekes történetét.
Amikor Hárs György újságíró 1966 tavaszán bevonult a szolnoki mûszaki alakulathoz, hogy megkezdje a hat hónapos tartalékos tiszti tanfolyamot, maga sem gondolta, hogy néhány hónappal késõbb olyan irodalmi pályázat megszületésénél bábáskodhat, melyet a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Írók Szövetsége (napjainkban: Magyar Írószövetség) közösen hirdetett meg hazafias, honvédelmi tárgyú irodalmi alkotások készítésére. Akkor a pályázatot egyszerinek szánták, s mégis, megért már negyven esztendõt.
Hárs György az ötvenes években az ELTE Bölcsészettudományi Karának ötéves újságíró szakán tanult, és két alkalommal, a nyári szünetben behívták sorkatonai szolgálatra, mint egyetemistát. Elvégezve az egyetemet, tíz évig a Szabad Föld munkatársa volt, ezt követõen tizenhat évig a Magyar Televízió ifjúsági osztályán dolgozott szerkesztõként. Költõként 1958-ban, a legendás Tûz-tánc antológia megjelenésekor vált ismertté. Több verseskötete is megjelent, ám írói munkásságával 1963-ban felhagyott. Az antológia megjelenésének 30. évfordulójára, kezdeményezésére és a költõk körében végzett tevékeny szervezõmunkája eredményeként, a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent a Tûz-tánc 30 év múltán címû antológia.
Visszatérve a tartalékos tiszti tanfolyamra: Hárs Györgyöt három hónapos mûszaki kiképzés után Szolnokról a Honvédelmi Minisztériumba vezényelték, ahol a politikai fõcsoportfõnökség kulturális osztályán kapott beosztást. Ekkor született meg a döntés a pályázatról és – miután jártas volt az irodalmi életben – õt bízták meg az elõkészítõ és szervezõmunkával. Ez intenzív levelezést és személyes találkozásokat jelentett írókkal, költõkkel, egyeztetéseket az írószövetséggel, a zsûri szervezését s egy sor más tevékenységet. Mindezek eredménye lett a pályázat meghirdetése 1966-ban, és Hárs György, akkor már felavatott tartalékos alhadnagyként, az írószövetség képviseletében, az akkor még öttagú bírálóbizottság egyik tagja lett.
Ami a pályázatot illeti, a maga nemében ma már egyedülálló a világon. Számos értékes és maradandó mû születését köszönheti irodalmunk a Honvédelmi Minisztérium mecénási tevékenységének. Amint azt Hárs György elmondta: többek között a pályázatra írta Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért címû mûvét, melyben a második világháború után elsõként írt drámai õszinteséggel a doni tragédiáról. Örkény István Nemeskürtyvel közösen, a pályázatra írta meg a Holtak hallgatása címû nagyhatású dokumentumdrámáját, ugyancsak a második világháborúban áldozatul esett magyar katonák emlékére. Gáll István pályázatra írt novelláiból született meg a Vas- kor címû kötet, melyben a szerzõ hároméves, határõrségnél eltöltött katonai szolgálatának többnyire drámai élményeit dolgozta fel. Cseres Tibor ugyancsak a pályázatra írta meg nagy hatású Parázna szobrok címû regényét a Horthy-hadsereg katonatisztjeirõl. Írt a pályázatra Illyés Gyula, Galgóczi Erzsébet, Váci Mihály, Szakonyi Károly, Bertha Bulcsu, Csák Gyula, Györe Imre, Zsombok Tímár György, Béres Attila, az utóbbi évek kiemelkedõ szerzõi közt tarthatjuk számon Bella Istvánt, Beke Györgyöt, Pusztaszeri Lászlót, Takács Tibort, Tábori Zoltánt.
A Magyar Televízióban 1982. június 30-án mutatták be Inter Arma címmel azt a hetvenperces dokumentumfilmet, amely Hárs György szerkesztésében, számos ismert író megszólaltatásával a közvélemény elõtt is népszerûsítette a pályázatot. Érdekessége a filmnek, hogy a riporteri szerepkört dr. Ács Tibor hadtörténész – aki akkoriban a zsûrinek is tagja volt – töltötte be. Érdemes idézni a filmben megszólaltatott Illés Lajostól, mert megállapításai napjainkban is érvényesek a pályázat gondolatiságára s a kiírók szándékaira. „Nagy, mondhatni évezredes nemzeti hagyományainkban gyökereznek azok a törekvések, amelyeket a pályázat képvisel: a magyar irodalomban a katona, a honvédelem, a hazaszeretet, a más népekkel való szolidaritás mindig is jelen volt a legkülönbözõbb formában és tartalommal és amikor a pályázatot útjára bocsátották, ezek a hagyományok felelevenedtek.” Egyébiránt a dokumentumfilm teljes szövege Leletmentés félútról címmel, Hárs György gondozásában és kiegészítésével elolvasható a Zrínyi Kiadónál 1997-ben megjelent Átvilágítás címû – a pályázat eladdig utolsó hét évének elbeszéléseibõl és verseibõl összeállított – antológiában.
Az elmúlt négy évtizedben Hárs György több alkalommal kapott miniszteri kitüntetést, elismerést a zsûriben végzett munkájáért. Legutóbb, két esztendeje megkapta a honvédelmi miniszter által alapított Jósika Miklós-díjat. De számára változatlanul az jelenti a legnagyobb örömet, ha a beérkezett pályamunkák vaskos köteteiben elismerésre érdemes, értékes mûalkotásra bukkan. Ezek a mûvek növelik tovább a pályázat rangját s éltetik sikereit.

KATONA M. ISTVÁN