A magyar kormány június 28-án hozott döntést arról, hogy Magyarország – egy tartományi újjáépítési csoport (PRT) átvételével – további szerepet vállal Afganisztánban. A magyar csoport lesz a huszonötödik azóta, hogy az Egyesült Államok – George W. Bush 2002. áprilisi bejelentését követõen – 2003 januárjában létrehozta az elsõ PRT-t az afganisztáni Paktia tartománybeli Gardezben.

Az afganisztáni tálib rendszer 2001. novemberi megdöntését követõen a tartományi újjáépítési csoportok (Provincial Reconstruction Teams, PRTs) létrejöttét alapvetõen az alábbi gyakorlati és szemléleti tényezõk ösztönözték: azoknak a pénzügyi és személyi forrásoknak a hiánya, melyek lehetõvé tették volna az Afganisztán egészére kiterjedõ, nagyarányú katonai jelenlétet a tálib rendszer megdöntése utáni biztonsági vákuumban;1 az a felismerés, hogy a válságok megoldását nem a fegyveres harcok megszüntetése, hanem a „béke megnyerése” jelenti; annak felismerése, hogy a modern válságkezelésben egyre nagyobb szükség van a civil eszközök alkalmazására; az a felismerés, hogy haderõknek is képeseknek kell lenniük nem katonai feladatok ellátására, illetve a civil szereplõk melletti tevékenységre és a civil szereplõkkel való fokozott együttmûködésre;2 annak a felismerése, hogy a fejlõdés és a biztonság egymást feltételezik, azaz a stabilizációnak és az újjáépítésnek párhuzamosan, nem egymást követõen kell folynia.

CIVIL-KATONAI KÖZÖS „INTÉZMÉNY”

A PRT-k tehát általános értelemben olyan, katonai és civil személyzetet magukban foglaló egységek, amelyek egyfajta megoldást kínálnak a fenti problémákra. Nem tudni, hogy ebben a formában modellértékûek lesznek-e a válságkezelésben (azaz Afganisztánon kívül is alkalmazható lesz-e ez a koncepció),3 az azonban tény, hogy a legtöbb elemzõ szerint a PRT-k a válságkezelési gyakorlat élvonalbeli „technológiáját” képviselik, s a bennük szerzett/alkalmazott értékes tudás és tapasztalat a késõbbiekben is hasznosul.
Miután az amerikai vezetés felismerte, hogy az afganisztáni újjáépítést akadályozza a nemzetközi katonai jelenlét és a biztonság hiánya, olyan, viszonylag kis létszámú csapatokat terveztek stratégiailag fontos helyekre küldeni, amelyekben a kormány különbözõ minisztériumait, illetve ügynökségeit képviselõ civil szakértõk és katonák mûködnek együtt. Elsõdleges feladatuk az afgán központi kormányzat befolyásának kiterjesztése, a biztonságos környezet megteremtése, és ezzel a humanitárius segítségnyújtás és az újjáépítés elõsegítése volt. A csoportokat eredetileg „Joint Regional Teams”-nek, azaz egyesített regionális csoportoknak nevezték volna, ám ezt az afgán kormány kérésére megváltoztatták annak érdekében, hogy már elnevezésük is kifejezze, mi a csoportok legfõbb feladata.4 Az elsõ PRT-ket az amerikaiak Gardezben, Bamianban és Kunduzban hozták létre 2003 elején.
Annak ellenére, hogy a tartományi újjáépítési csoport egy civil és katonai „közös” intézmény, és ez a két komponense (elvileg) azonos fontosságú, a PRT létszámában és összetételében ez – természetesen – nem tükrözõdik. A PRT-k személyzetében ugyanis (legyen szó bármelyik országéról) 90-95% a katonák aránya.5 Ennek az az egyszerû oka, hogy a PRT-k egyik legfontosabb feladata a biztonság megteremtése és a biztonságos környezet garantálása a nemzetközi és nem kormányzati szervezetek (NGOs), valamint saját állományuk számára.
Ma összesen 25 tartományi újjáépítési csoport mûködik Afganisztánban,6 ebbõl 13 a NATO ISAF (International Security Assistance Force), 12 pedig az amerikaiak vezette koalíció missziójának (Operation Enduring Freedom, OEF) parancsnoksága alatt. Az utóbbiak formálisan az afgán kormány meghívása alapján tevékenykednek és nincs nemzetközi mandátumuk, az ISAF-hez tartozó PRT-kre viszont ENSZ-felhatalmazás vonatkozik.7 A PRT-k nemcsak mandátumukban, de koncepciójukban és létszámukban8 is eltérõek, részben a helyi adottságoknak megfelelõen (a biztonsági helyzet közismerten igen eltérõ az ország egyes régióiban), részben a PRT-t vezetõ nemzetek válságkezelõ hagyományai és prioritásai következtében, most nem is beszélve arról, hogy 2003 eleje óta igen sok tapasztalattal lettek gazdagabbak a PRTket mûködtetõ nemzetek, ami szintén hozzájárul a koncepció folyamatos revíziójához. A PRT-knek ugyanis nincsen szabványuk. Az amerikai tapasztalatok alapján a „PRTüzletbe” késõbb beszálló nemzetek mind saját elképzeléseiknek megfelelõen alakítottak a koncepción. Tekintettel a különbözõ régiók adottságaira és a biztonsági helyzetük közötti jelentõs eltérésekre, a szabvány hiányát akár rugalmasságként és alkalmazkodóképességként is értékelhetnénk, azonban ez számos gondot is okozhat a koordinációban. Az egységes felépítés mellett a PRT-k munkájának egységes értékelésére szolgáló mérce sincs, ami bizonyos értelemben nehezíti a munka hatékonyabbá tételét és a tapasztalatok hasznosítását is.







A TARTOMÁNYI ÚJJÁÉPÍTÉSI CSOPORTOK FELADATAI

A PRT-koncepció alapja az a gondolat, hogy biztonságunkra napjainkban a legnagyobb fenyegetést nem a hagyományos katonai tényezõk jelentik, hanem elsõsorban az ún. gyenge vagy mûködésképtelen államokból kiinduló kockázatok. Mûködésképtelen államnak azokat az államokat nevezzük, amelyek állami funkcióik egy részét képtelenek ellátni, nem rendelkeznek az ellátásukhoz szükséges eszközök és képességek monopóliumával.
A legegyszerûbb ezek közül az, amikor egy állam nem rendelkezik az „erõszak monopóliumával”, azaz területén különbözõ, nem állami fegyveres alakulatok, milíciák, vagy más államok katonái tevékenykednek. Az afganisztáni PRT-k elsõdleges feladata ezért a központi kormányzat befolyásának érvényre juttatása azokban a tartományokban, ahol gyakran (akár egymással is versengõ) hadurak, vallási vezetõk rendelkeznek jelentõs hatalommal. Másik kézenfekvõ feladatuk az állami erõszak-mo- nopólium helyreállításának támogatása, ezért a PRT-k segítséget nyújtanak a biztonsági szektor reformjában: több PRT jelentõs munkát végez az afgán rendõrség kiképzése terén (pl. a holland PRT is ezek közé tartozik), esetenként hasonlóképpen segítik az afgán hadsereget, szerepet játszanak a milíciák lefegyverzésében, a fegyverek begyûjtésében, a robbanószerek megsemmisítésében és támogatást nyújtanak az országban zajló lefegyverzési, leszerelési és újra-beilleszkedési (DDR) folyamathoz. Általában infrastrukturális, újjáépítési projektjeik is ezt a célt szolgálják: elõsegítik a rendõrõrsök, bírósági épületek, fogdák helyreállítását vagy felépítését, felszerelést biztosítanak a rendõröknek stb. A PRT-knek – normális körülmények között – nem feladatuk a humanitárius segítségnyújtás, és az olyan, kis költséggel járó, azonnali hatású projekteket, mint az iskolák helyreállítása, taneszközök adományozása, a sportlétesítmények helyreállítása, a helyi lakosság megnyerésének céljából hajtják végre.
2005. január 27-én a PRT végrehajtó bizottság (PRT Executive Steering Committee, lásd: lejjebb) elfogadott egy rövid dokumentumot a tartományi újjáépítési csoportok feladatkörérõl.9 Ennek alapján a PRT-k fõ feladata, hogy segítsék az afgán kormányt befolyásának kiterjesztésében azzal, hogy segítenek a biztonságos környezet megteremtésében mûveleti területükön, és hozzájárulnak a biztonsági szektor reformját és az újjáépítést célzó tevékenységekhez.
Ezen belül a következõ részfeladatokat sorolja fel a dokumentum: a PRT-knek kapcsolatokat kell kiépíteniük a kormányzati, törzsi, vallási, katonai, ENSZ- és NGOvezetõkkel a hozzájuk tartozó tartományokban, a központi kormányzat hatókörének kiterjesztése érdekében; adott esetben segítséget kell nyújtaniuk, illetve közvetíteniük kell a helyi csoportok közötti viták megoldásában. (A központi kormány befolyásának kiterjesztését szolgálja az is, hogy a PRT-kben általában megtalálható az afgán belügyminisztérium egy-egy képviselõje is.) Ami a biztonsági szektort illeti, a PRT-k segítenek az afgán rendõrség kialakításában; felmérik és jelentik az afgán hadseregnek a PRT mûveleti területén lévõ egységeinek képességeit, hasonlóképpen az igazságszolgáltatási rendszer állapotát és mûködését; nyomon követik és támogatják a nem állami fegyveres csoportok lefegyverzését, tagjaik társadalmi visszailleszkedését. Segítik a kábítószer-termelés visszaszorítására tett lépéseket (ezt azonban csak bizonyos határok között tehetik, az ISAF új mûveleti terve szerint ugyanis nem vehetnek részt a mákültetvények felszámolásában, a feldolgozóüzemek megsemmisítésében, és nem léphetnek fel fegyverrel a kábítószer-termelõk ellen).10 A biztonsági helyzetre vonatkozóan tanáccsal és hírszerzési információkkal látják el a kormányzati és helyi hivatalos személyeket, valamint az újjáépítésben tevékenykedõ ügynökségeket, és logisztikai és biztonsági jellegû támogatást biztosítanak a kormány képviselõinek. Az újjáépítési folyamatban azokra a területekre koncentrálnak, amelyekben szakértelmük különleges értékkel bír, különös figyelmet fordítva arra, hogy megteremtsék a megfelelõ feltételeket az ENSZ, a fejlesztési szervezetek és az NGO-k számára ahhoz, hogy azok folytathassák fejlesztési és újjáépítési tevékenységüket. Az újjáépítési projekteket az afgán kormány terveivel összhangban kell végrehajtaniuk, segíteniük kell a tartományi fejlesztési tervek kidolgozásában, és lehetõvé kell tenniük, hogy civil szakértõik a tartomány kevésbé biztonságos részeibe is elutazhassanak. Végül, tájékoztatják a helyi lakosságot a saját, illetve a központi kormányzat által végrehajtott tevékenységekrõl (pl. szórólapokat vagy rendszeresen megjelenõ lapokat adnak ki). A PRT-kkel szemben – különösen az NGO-k részérõl – komoly kritika is megfogalmazódott, ennek tapasztalatait azonban már részben hasznosították a PRT-koncepció továbbfejlesztésekor. Ezek a problémák általában a civil és a katonai dimenzió érintkezése mentén alakultak ki. Az amerikai PRT-k például olyan gyors, kis költséggel járó beruházásokat hajtottak végre (pl. iskolák, kórházak építése, kutak fúrása), melyekkel mindig valamilyen katonai cél megvalósítását segítették elõ: a lakosság bizalmának megnyerését (és ezzel saját biztonságuk garantálását) vagy információk szerzését (pl. az ellenséges tálib erõkrõl). Ezzel azonban az NGO-k és nemzetközi szervezetek felségterületére léptek, amelyek kétségtelenül nagyobb tudással és hatékonysággal bonyolítanának le fejlesztési és humanitárius projekteket. Az NGO-k úgy érezték, hogy a PRT-k megjelenésével sérül az a „humanitárius tér”, amelyre tevékenységükhöz szükségük van: a segélyszervezetek ugyanis csak akkor tudnak mûködni, ha fenn tudják tartani a függetlenségüket és pártatlanságukat a lakosság szemében.11 Az NGO-k szerint a katonai és civil szerepek megkülönböztetése elengedhetetlen ennek a humanitárius térnek a megõrzéséhez, ám amennyiben a katonák is bekapcsolódnak a humanitárius segítségnyújtásba, a civilek és a katonák közötti határvonal elmosódik, a „humanitárius tér” militarizálódik, és adott esetben a lakosság a segélyszervezeteket egy kalap alá veszi a katonai szereplõkkel. A helyzetet bonyolította az is, hogy esetenként az amerikai katonák polgári öltözéket viseltek, és jelöletlen autókban utaztak. Ez utóbbi probléma a Mazar-i-Sharif-i PRT-ben dolgozó dán egységgel kapcsolatban is felmerült, akik 2005 márciusáig jelöletlen fehér jármûveket használtak, de a britekkel kapcsolatban is szóvá tették.12 2005 tavaszán az „Orvosok Határok Nélkül” nevû szervezet kivonult Afganisztánból, arra hivatkozva, hogy a mûködési területén lévõ PRT jelenléte hozzájárult a dolgozói ellen elkövetett, halálos kimenetelû támadáshoz.13
Az NGO-k gyakran panaszkodtak arra is, hogy a PRT-k katonai személyzete nem kapott kiképzést a fejlesztés és humanitárius ügyek területén; saját céljaik gyors elérése érdekében háttérbe szorítják a fejlesztés hosszú távú érdekeit és fenntarthatóságát; az állomány túl gyors váltása miatt pedig a régi hibák újra megismétlõdnek. Régóta javasolták, hogy a PRT-k elsõsorban a biztonságos környezet megteremtésére és a biztonsági szektor reformjára összpontosítsanak.14
A PRT-k civil komponensével kapcsolatos alapvetõ probléma az is, hogy a tartományi újjáépítési csoportok tevékenységéhez szükséges civil szakértõkbõl szinte valamennyi nemzet hiányt szenved. Elsõsorban azért, mert a civilek nem szívesen vállalnak munkát a „világ végén”. Nem véletlen tehát, hogy e tekintetben a britek PRTje mûködik a legjobban, ahol a tartalékos rendszeren keresztüli civil közremûködésnek régi és komoly hagyományai vannak.


A CSOPORTOK „INFRASTRUKTÚRÁJA”

A PRT-ket az ISAF ún. regionális parancsnokságok (Regional Area Coordinators, RACs) alá rendelte, annak érdekében, hogy megkönnyítse a csoportok regionális szintû összehangolását az ISAF terjeszkedésével párhuzamosan, illetve biztosítsa a kapcsolatukat az ISAF kabuli központjával. Az általuk felügyelt régió egybeesik az ISAF kibõvítésének három szakaszával. Az északi regionális parancsnokság (RAC North) Kunduzban van, és Németország a keretnemzete („lead nation”). A keleti (RAC East) székhelye Herat, és olasz vezetés alatt áll. A kandahari déli regionális parancsnokságot (RAC South) Kanada fogja vezetni.15
A PRT-ket regionális szinten logisztikai központok, elõretolt támogató bázisok (Forward Support Bases, FSBs) segítik. Ezek az utánpótlás, a komolyabb orvosi ellátás és a szállítás központjaiként mûködnek. Az északi FSB-t, amely Mazar-i-Sharifban található, ez év márciusában örökölte az Egyesült Királyságtól Németország; a keleti FSB Heratban mûködik, és keretnemzete Spanyolország. Ezek mellett mindegyik régióhoz tartozik egy, a PRT-ket támogató gyorsreagálású erõ (Quick Reaction Force); az északi Mazar-i-Sharifban mûködik, március óta norvég irányítás alatt; a déli pedig Heratban.
A PRT-k és más fontos nemzetközi és afgán intézmények munkájának összehangolására is létrejött egy intézményi keret. A legmagasabb szinten a PRT végrehajtó bizottság (PRT Executive Steering Committee) felügyeli az összes, Afganisztánban mûködõ PRT-t, és stratégiai irányítást biztosít számukra. A bizottság havonta ülésezik, és az afgán belügyminiszter az elnöke, együtt az ISAF és a koalíció parancsnokával. Tagjai még az afgán pénzügy- és újjáépítési miniszter, az ENSZ fõtitkárának különleges képviselõje, az UNAMA (az ENSZ afganisztáni missziója) képviseletében, a NATO polgári fõképviselõje és a PRT-ket vezetõ országok nagykövetei. A bizottság kiadott egy olyan dokumentumot, amely leírja a PRT-k feladatkörét; ezzel a különbözõ mûveleti prioritásokkal rendelkezõ PRT-k munkájának egységesítése irányába hat. Az irányító bizottság mellett két munkacsoport dolgozik: a PRT munkacsoport (PRT Working Group) hetente ülésezik, és a napi civil-katonai kapcsolatok során jelentkezõ problémákat vitatja meg. Tagjai munkaszinten képviselik a belügyminisztériumot, az UNAMA-t, az ISAF és a koalíció parancsnokát, valamint a PRTkben közremûködõ országok követségeit. Az NGO civil-katonai munkacsoport (NGO Civil Military Working Group) havonta egyszer találkozik, és az NGO-k, a nemzetközi katonai erõk és az afgán kormány közötti koordinációt szolgálja. Ez az a fórum, ahol az NGO-k megtehetik észrevételeiket; a felek információkat cserélnek, és megfogalmazzák, hasznosítják a civil-katonai együttmûködés során szerzett tapasztalatokat. Érdemes itt visszautalni az irányító bizottságnak a PRT-k feladatkörérõl szóló dokumentumára, amelyben jól láthatóan lecsapódtak az NGO-k által a civil-katonai munkacsoporton keresztül megfogalmazott ajánlások.16
Emellett háromhavonta találkoznak és tanácskoznak a PRT-parancsnokok is.


A TARTOMÁNYI ÚJJÁÉPÍTÉSI CSOPORTOK HÁROM MODELLJE

A nemzetközi szakirodalom általában három modellt különböztet meg a tartományi újjáépítési csoportok kapcsán, az amerikait, a britet és a németet.

Az amerikai modell

A három modell közül ez változott a legtöbbet az idõk folyamán. Bár az amerikai PRT-k összetétele és mérete eltérõ, a koalíció parancsnoksága kialakított egy modellt, mely szerint egy PRT-ben 82 katona és civil szolgál, ezenkívül az állományhoz tartozik az afgán belügyminisztérium képviselõje, valamint 3-4 tolmács. A civil komponenshez tartozik a külügyminisztérium egy képviselõje, aki politikai tanácsadóként mûködik a PRT parancsnoka mellett; az USAID (az amerikai fejlesztési ügynökség) képviselõje, aki a PRT parancsnoka és az afgán helyi kormányzat számára ad tanácsokat fejlesztési kérdésekben, és kapcsolatot tart a helyi fejlesztési projektek ügyében a kabuli követséggel, illetve a helyszínen mûködõ NGO-kkal; valamint az amerikai mezõgazdasági minisztérium képviselõje, aki a mezõgazdasági szektor helyreállításában segédkezik. A katonai komponens legfontosabb részét képezik a civil ügyekkel foglalkozó csoportok (Civil Affairs Teams, CATs), amelyek CIMIC-tevékenységet végeznek, illetve a katonai rendõrök, akik a helyi rendõrség kiképzésével foglalkoznak.
Az amerikai PRT-k egyik legfontosabb feladata a központi kormány befolyásának közvetítése. Ez legtöbbször a tartományi kormányzó és a rendõrfõnök támogatásában nyilvánult meg. Igyekeztek demonstrálni az amerikai támogatást az afgán kormány és annak programjai iránt; esetenként támogatták a központi kormány képviselõit, amikor azok a tartományba érkeztek, hogy eltávolítsák a korrupt helyi tisztségviselõket. Ami a biztonságot illeti, kis létszámuk miatt elsõsorban saját védelmükre kellett figyelmet fordítaniuk. Nem feladatuk a felkelõk és egyéb fegyveres csoportok felkutatása és a velük való harc; nincs felhatalmazásuk a kábítószer-termelõk elleni fellépésre sem. Tulajdonképpeni feladatuk az, hogy fegyveres kíséretet biztosítsanak a PRT civil tagjainak. Ez nézeteltérésekhez vezetett az NGO-kal, amelyek azt várták, hogy a PRT nekik is védelmet biztosít. Viszont jelentõs munkát végeztek a rendõrök kiképzése, valamint az illegális fegyveres csoportok tagjainak leszerelésére és reintegrációjára irányuló programok végrehajtásában.
Ami a fejlesztést illeti, kezdetben a CATs tevékenysége volt a domináns, amely a gyorsan végrehajtható, kisebb és látványos projekteket részesítette elõnyben. Ez a tevékenység gyakran ütközött az NGO-k tevékenységével, és a fentebb már részletezett problémákhoz vezetett. A helyzet késõbb sokat javult, amikor az USAID képviselõi is csatlakoztak a PRT-k állományához, így a fejlesztési tevékenységben megjelentek a fenntarthatóság, az NGO-kkal való koordináció szempontjai is.17

A brit modell

A brit modellt a mazar-i-sharifi és a maimanai PRT alapján tudjuk leírni – ezek ma már nem brit vezetésûek. Tekintve, hogy délen más a biztonsági helyzet, ez való- színûleg a brit gyakorlat revíziójához fog vezetni – ennek ellenére az északon kialakított PRT-k modellértékûek.
A brit PRT-k elsõ pillantásra abban különböznek az amerikaiaktól, hogy nemzetközi részvétellel alakultak. A mazar-i-sarifi állománya kb. 100 fõ, amelybõl 90 katona volt; a maimanai kb. 70 fõbõl állt. Az elõzõben a britek mellett dán, finn, francia, román és svéd, az utóbbiban norvég és finn katonák is szolgáltak. A civil komponens a külügyminisztérium, a fejlesztési minisztérium (DFID), az amerikai külügyminisztérium, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID), az amerikai mezõgazdasági minisztérium, a dán fejlesztési ügynökség (Danida), valamint az afgán belügyminisztérium képviselõjébõl állt.
A brit PRT-k egyik sajátossága a mobil megfigyelõcsoportok (mobile observation teams, MOTs) alkalmazásában áll. Ezek az 5-6 fõs csoportok járõröznek a PRThez tartozó tartományokban; egy ilyen út, amely során a csoportok különbözõ falvakban szállnak meg, két hétig is eltarthat, és arra szolgál, hogy a csoport információt szerezzen az ottani helyzetrõl, és tájékoztassa a lakosságot a PRT tevékenységérõl. A PRT szorosan együttmûködik az UNAMA regionális irodájával, valamint jó kapcsolatokat igyekszik kialakítani az NGO-kkal is. Tevékenységének középpontjában a biztonsági szektor reformja állt; támogatta a helyi leszerelési programokat, fegyverbegyûjtési akciókat kezdeményezett, segítette a rendõrség és az afgán haderõ kiépítését. A mazar-i-sharifi PRT fontos szerepet játszott abban, hogy sikerült fegyverszünetet létrehozni az egymással rivalizáló két hadúr, Dostum és Atta tábornok között. A PRT nem akarta sem ellenõrizni, sem koordinálni a tartományokban folyó fejlesztési tevékenységet, és nem végzett humanitárius feladatokat. Ehelyett a térségbeli szereplõkkel egyetértésben igyekezett elõsegíteni az újjáépítési folyamatot. A DFID képviselõjének egy keret állt rendelkezésére, amellyel kisszámú projektet tudott támogatni. Ezeket úgy választotta ki, hogy ne keresztezze az NGO-k tevékenységét, viszont támogassa a PRT fõ céljait. Így olyan projekteket kezdeményezett, mint pl. a rendõrségi és bírósági létesítmények újjáépítése, helyi hatóságok támogatása, könyvtár létesítése, szegény családoknak nyújtott támogatás.
A DFID nem támogatott olyan projekteket, amelyek végrehajtására az NGO-k alkalmasabbak voltak (pl. a vízellátással, az oktatással és az egészségüggyel kapcsolatosakat). A PRT nagy szerepet vállalt a rendõrség reformjában; rendõr tanácsadókat és oktatókat alkalmazott. A NATO mûveleti tervében foglalt korlátozott mandátumon belül igyekezett támogatni az afgán kormány kábítószer-ellenes stratégiáját. Informálta az afgán hatóságokat a felfedezett kábítószer-termelõ helyszínekrõl; kábítószer-ellenes információs anyagokat adott ki; és részt vett a rendõrség kábítószer-ellenes egységeinek kiképzésében.
Tekintettel az NGO-kkal való szoros koordinációra és a munkamegosztás kialakítására, a brit PRT-knek sikerült sokkal jobb kapcsolatot kialakítaniuk az NGO-kkal, mint az amerikaiaknak.18 Az NGO-k és az elemzõk nagy része a brit modellt tartja a legsikeresebbnek a három modell közül.

A német modell

A Németország által vezetett kunduzi PRT azzal tûnik ki, hogy a legnagyobb létszámú újjáépítési csoport Afganisztánban, 2005. júniusi adatok alapján 350 német, 120 egyéb nemzetiségû katona és mintegy 10 civil szakértõ alkotja. A feyzabadi egység 200 katonából (ebbõl 120 német) és 10 civil személybõl áll. A katonák nagy számát az magyarázza, hogy a PRT logisztikailag önellátó, s katonái a többi PRT-nél kiterjedtebb ellátásban részesülnek (pl. saját tábori kórházuk van). Szintén különleges a PRT vezetése. A német koncepció alapján a PRT-nak párhuzamos vezetése van: a külügyminisztérium képviselõje (a kabuli követség alárendeltségében) a PRT polgári vezetõje, a PRT katonai vezetését pedig a Bundeswehr egy tisztje látja el. Utóbbi a NATO/ISAF megfelelõ struktúráinak is felelõs. A kettõs vezetés mellett a PRT-ben jelen van a gazdasági együttmûködési és fejlesztési minisztérium képviselõje is. A két dimenziót egy berlini minisztériumközi csoport hangolja össze.
A PRT egyik fõ feladata az a politikai tevékenység, amelynek keretében párbeszédet folytat a különbözõ helyi hatalmasságokkal, a civil társadalmat erõsítõ kezdeményezéseket tesz (pártok, média), és támogatja az UNAMA-t. Egy másik prioritása a biztonsági szektor reformja (a rendõrség és határõrség kiképzése, a harcoló felek leszerelése és reintegrációja), valamint a fejlesztési együttmûködés, összhangban a jelen lévõ nemzetközi szervezetekkel és NGO-kkal. Ehhez járul még a központi kormányzat politikájának közvetítése, valamint rendszeres járõrözés révén a láthatóság, a biztonság érzetének növelése. Ami a fejlesztést illeti, a német PRT-k általában a kisebb, gyorsabb projekteket részesítik elõnyben (kutak, hidak helyreállítása). Bár a német PRT-kben a legerõsebb a civil komponens befolyása, az NGO-k részérõl komoly kritika érte a német modellt. Mivel a német politikusok és a közvélemény elsõdleges célja, hogy egy német katona se veszítse életét Afganisztánban, a PRT mûködését olyan intézkedésekkel korlátozták, amelyek akadályozzák abban, hogy hatékonyan végezze a munkáját – állítják a kritikusok. Így például mobil csapatai nem tartózkodhatnak éjszaka a táboron kívül, azaz csak rövid utakra indulhatnak, akkor is páncélozott jármûvekkel és viszonylag nagy (kb. 30 fõs) csoportban.19 Az NGO-k szerint a németek túlságosan óvatosak, és nem nyújtanak kellõ védelmet a segélyszervezetek számára. 2004 szeptemberében pl. tüntetõk megtámadták egy svájci segélyszervezet embereit Feyzabadban, akiket végül nem a PRT katonái, hanem az ENSZ és egy másik NGO munkatársai mentettek ki.20 A PRT-kkel szemben gyakran megfogalmazott kritika, hogy a hadurakkal való együttmûködés révén legitimálja azok hatalmát. Kunduz térségében a német PRT például együttmûködik Daud tábornokkal, elsõsorban a leszerelés-reintegráció területén, ami miatt bírálatok érték a csoportot. Végül, a Bundestag által megfogalmazott mandátum kizárja, hogy a német PRT részt vegyen a kábítószer-termelés felszámolására irányuló tevékenységben; így általában csak jelenti a kábítószerrel kapcsolatos eseményeket az afgán rendõrségnek. Bár az ISAF-mandátum is csak nagyon korlátozottan terjed ki a kábítószer- termelés elleni fellépésre, a németek – állítólag – sokkal passzívabbak ezen a téren, mint az amerikai és brit PRT-k.21
Megítélésünk szerint Magyarországnak – amennyire arra csak képes – a brit modellt lenne kívánatos követnie. Fontos tehát nemzetközi partnereket keresni a hazánk által vezetett tartományi újjáépítési csoport mûködtetéséhez. A PRT-partnereinket úgy lenne kívánatos kiválasztani, hogy részben követlen környezetünkbõl, a kelet-középeurópai régióból kerüljenek ki (pl. csehek, horvátok, szlovákok), részben olyan országokból, amelyek komoly nemzetközi segélyezési, illetve fejlesztési tradíciókkal (pl. csehek), esetleg felhasználható forrásokkal is rendelkeznek. Követni érdemes a britek NGO-kkal szembeni politikáját is, melynek lényege, hogy a PRT a lehetõ legkisebb mértékben foglalja el a „humanitárius teret”, viszont a lehetõ legnagyobb mértékben megteremti annak biztonságát. Különös tekintettel kell lenni az NGO-kkal való állandó párbeszédre, és saját kisebb volumenû segélyezési és fejlesztési projektjeinket beleilleszteni az NGO-k stratégiai fejlesztési és segélyezési terveibe.


A HOLLAND TARTOMÁNYI ÚJJÁÉPÍTÉSI CSOPORT

A holland PRT az ISAF kiterjesztésének elsõ szakaszában alakult, Pol-i-Khumriban, az északi régióhoz tartozó Baghlan tartomány központjában, és egy tartományt felügyel. (A tartomány eredetileg a kunduzi német PRT körzetéhez tartozott.)22 A helyszín kiválasztásában állítólag az játszott szerepet, hogy a tartomány nyugodtnak tûnt, etnikailag nem volt nagyon kevert, és a helyi viszonyok sem voltak változékonyak, így a nem túl nagy kockázat miatt nagyobb volt a valószínûsége annak, hogy a holland parlament engedélyezi a missziót. Egy magas rangú holland tiszt állítólag úgy fogalmazott, hogy Baghlanban az jelenti a legnagyobb biztonsági kockázatot, hogy esetleg kirabolják az embert.23 A PRT 2004. október 1-jén érte el a mûveleti képességét. 2005 novemberében állományához 166 holland katona és egy, politikai és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó civil tanácsadó, valamint 41 afgán alkalmazott tartozott. A PRT-t a holland hadsereg három fegyverneme (a szárazföldi haderõ, a légierõ és a tengerészet) felváltva mûködteti; a katonák négy hónapos turnusokban szolgálnak.24 Mivel gyakorlatilag nincs civil komponense, elemzõk az amerikai modellt követõ PRT-k közé sorolták.25 A holland koncepció lényege az, hogy olyan tevékenységeket próbál elõsegíteni, amelyek pozitívan befolyásolhatják a tartomány biztonsági helyzetét és stabilitását. Ezért az újjáépítési tevékenység támogatását nem tekintik elsõdleges fontosságú feladatnak. Sokkal inkább a központi kormányzat befolyásának kiterjesztését, és a tartományi, valamint kerületi hatóságok támogatását tartják fontosabbnak.26 A PRT-n belül három mobil csoportot („mission teams”) alakítottak ki, amelyek max. 18 fõt foglalnak magukba (pl. PSYOPS, CIMIC, hírszerzõ, egészségügyes, tol- mács és a csoportot védõ katonák). Elsõsorban arra törekszenek, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki a kormányzat és a helyi társadalom szintjén. A mobil csoportok 2004. augusztus és 2005. november között 250 kiszállást hajtottak végre (ezek legfeljebb 3 naposak voltak), s ezzel nagyjából a tartomány 80%-át fedték le. Különösen a biztonsági szektor reformjára koncentráltak: közvetítõ szerepet játszottak a leszerelés, a lõszerek begyûjtése terén; támogatást nyújtottak a rendõrségnek (rendõrõrsök felépítése, rendõrök alapkiképzése, a kommunikációs rendszerek kialakításához nyújtott segítség); az afgán nemzeti hadsereg Baghlanban állomásozó egységeinek nyújtott segítség kiképzés, közös gyakorlatok, alapvetõ infrastruktúra megteremtése stb. formájában; igazságügyi reform figyelemmel kísérése; a kábítószer-termelésre vonatkozó információk átadása az illetékes afgán hatóságoknak. A PRT szoros kapcsolatban áll az UNAMA-val. Részt vesz a tartományi kormányzónak az NGO-kal tartott koordinációs értekezletein, és szerepet játszik a katasztrófavédelemmel foglalkozó NGO-k munkájának összehangolásában, sõt a kormányzó kérésére katasztrófavédelmi tervet is készített.
A CIMIC-tevékenységre egy 500 000 eurós keret áll a holland PRT rendelkezésére. A holland fejlesztési és együttmûködési miniszter pedig Baghlan tartomány részére 5 millió eurós különkeretet hozott létre (2005–2006-ra).27 Ami a katonai költségvetését illeti, egy tanulmány – az állomány becslésére hivatkozva – 17 millió euróról beszél.28
A PRT-nek 9 Patria páncélozott szállítójármû, 15 terepjáró és több katonai gépjármû és teherautó áll rendelkezésére. A légi szállítást a kunduzi repülõtéren keresztül bonyolítják le.29
A PRT tábora a városközponthoz közel található, folyóparton, házak és dombok közelében. (Már ez is mutatja, hogy harcok által nem érintett körzetben van, hiszen a közeli dombokról belõhetõ lenne, illetve a városban kitörõ esetleges összecsapások is érintenék. Az viszont, hogy a tábor közel van a városban lakókhoz és a városi intézményekhez, azt sugallja, hogy a katonai jelenlét békés célú.)30


MIÉRT ADJA ÁT HOLLANDIA TARTOMÁNYI ÚJJÁÉPÍTÉSI
CSOPORTJÁNAK VEZETÉSÉT?

A holland PRT átvételének lehetõsége az ISAF kiterjesztésének harmadik szakasza kapcsán merült fel. Az ISAF, melyet a bonni Afganisztán-konferencia érelmében hoztak létre, eredetileg csak Kabulra és környékére korlátozódott, és feladata az afgán átmeneti kormány támogatása és az ország újjáépítésének elõsegítése volt a biztonságos környezet megteremtése révén. Az ISAF, bár ENSZ-mandátum alapján mûködik, nem ENSZ-erõ, és – miután kezdetben féléves váltásban egy-egy keretnemzet vezette – 2003. augusztus 11. óta a NATO parancsnoksága alatt áll. Jelenleg 26 NATOtagállam és 10 másik állam vesz részt a mûveletben. 2003-ban felmerült annak lehetõsége, hogy az amerikaiak (saját tehermentesítésük érdekében) átadják más államok- nak az ország északi részén kialakított amerikai PRT-ket. A német kormány nyomására ez nem a „Tartós szabadság” hadmûvelet (Operation Enduring Freedom, OEF),31 hanem az ISAF keretében történt, melynek mandátumát az ENSZ ennek megfelelõen 2003 októberében kiterjesztette (UNSCR 1510). Ennek alapján Németország 2003 októberében átvette az Egyesült Államok által alapított kunduzi PRT-t, amely 2003 decemberében került NATO-parancsnokság alá. A NATO isztambuli csúcsértekezletén hozott döntésnek megfelelõen 2004 júliusától a NATO hatáskörébe került a mazar-isharifi PRT, amelyet az Egyesült Királyság 2003 júliusában hozott létre, s a 2004 júniusától mûködõ, szintén brit, meymanehi PRT. Ezeket 2004 szeptemberében követte a kunduzi „lerakataként” létrehozott feyzabadi PRT (Németország) és a holland PRT Pol-i-Khomriban. Ez volt az ISAF kiterjesztésnek elsõ szakasza, amely öt PRT átvételét/kialakítását jelentette, melyek összesen 9 afgán tartományt öleltek fel, kb. 185 000 négyzetkilométernyi területen.
2005 februárjában a NATO bejelentette, hogy kiterjeszti az ISAF hatáskörét Afganisztán nyugati részére is, így elsõ lépésként (májusban) átvette a herati és a farahi PRT-t az OEF hatáskörébõl. A herati PRT-t Olaszország vezeti, a farahit megtartotta az Egyesült Államok. 2005 júniusában kezdte meg mûködését a Litvánia által vezetett PRT Chagcharanban, majd szeptemberben a spanyol vezetésû PRT Qala-i-Now-ban. Így az ISAF kiterjesztésének második szakasza után 9 PRT áll a NATO parancsnoksága alatt, amelyek az ország területének nagyjából felét (13 tartományt) ellenõrizték. A harmadik szakasz jelenleg is zajlik és hivatalosan 2006. július 31-én kell lezárulnia. A NATO külügyminiszteri értekezlete 2005 decemberében határozott arról, hogy az ISAF hatáskörét további hat, az ország déli részén lévõ tartományra terjeszti ki, amellyel együtt 4 további PRT kerül a parancsnoksága alá. Ezek a kanadaiak által vezetett PRT Kandaharban, illetve az eddig amerikai PRT Qalatban (ezt az amerikaiak megtartják), a Lashkar Gah-i (Helmand), amelyet a britek vesznek át, és a Tirin Khowt-i csoport, amelyet Hollandia fog vezetni. Ezzel együtt 13-ra emelkedne az ISAF parancsnoksága alá tartozó PRT-k száma, míg az amerikaiak vezette koalíció hatáskörében 12 PRT marad (ezek közül a bamianit Új-Zéland irányítja). A harmadik szakasz az ISAF létszámának jelentõs növekedésével jár majd együtt (a jelenlegi kb. 9000-rõl mintegy 16 000-re), tekintve, hogy a déli országrész sokkal bizonytalanabb, a – helyenként pakisztáni területrõl támadó – fegyveres ellenzék (az újjászervezõdött tálib erõk alakulatainak és az al-Kaida csoportjainak) jelenléte miatt. A nagyobb létszám például azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság úgy veszi át a Helmand tartományban található PRT-t, hogy összesen 3300 katonája lesz a tartományban; 32 a hollandok 1400 katonát küldenek Uruzgan tartományba,33 a kanadaiak pedig 2200 fõt Kandaharba.34 A harmadik szakasz lebonyolítása azért húzódott el, mert az érintett országok nehezen egyeztek meg az új harcérintkezési szabályokról. Tekintve a déli országrész biztonsági helyzetét, az ISAF-nek ott más típusú jelenléttel, veszélyesebb környezettel kell számolnia, miközben a csapatokat biztosító kormá- nyok és országaik közvéleménye – érthetõ módon – nehezen tolerálnának esetleges halálos áldozatokat.35 A NATO fõtitkára június elején úgy nyilatkozott, hogy a NATO megfelelõen „robusztus” fellépésre lesz képes a déli területeken.36 A déli területeken történõ szerepvállalásról folytatott vita során holland politikusok amiatt is aggódtak, hogy mi történik az afgán hatóságoknak átadott foglyokkal, ám ezt a problémát végül bilaterális egyezmények révén sikerült megoldani.37
Az ISAF dél felé történõ terjeszkedése miatt az Egyesült Királyság és Hollandia lemond az északi régióban lévõ újjáépítési csoportjaik vezetésérõl, mivel mindkét ország az ISAF harmadik szakaszában vállal jelentõsebb szerepet. Az Egyesült Királyság 2005. szeptember 1-jével átadta a maimanai PRT vezetését Norvégiának (ott jelenleg norvég és finn katonák szolgálnak),38 a Mazar-i-Sharif-beli PRT-t pedig az idén márciusban Svédországnak.39 A holland PRT-t a kormány döntése értelmében Magyarország veszi át. Magyarország egyébként már rendelkezik közvetlen PRT-tapasztalatokkal, hiszen mind a kunduzi, mind a herati PRT-ben szolgálnak magyar katonák.
A NATO tervei szerint az ISAF egy negyedik szakaszban átvenné a keleti országrész feletti ellenõrzést is, és a két mûvelet (az ISAF és a Tartós Szabadság) egy parancsnokság alatt egyesülne. Ez a terv egyelõre nem tûnik megvalósíthatónak, elsõsorban Franciaország és Németország ellenkezése miatt. Az afgán illetékesek már a harmadik szakasz kapcsán is attól tartanak, hogy az ISAF nem lesz képes vagy hajlandó arra, hogy megfelelõ erõvel szálljon szembe az egyre erõsödõ fegyveres csoportokkal a déli régióban.40 A 2005. december 8-án elfogadott új ISAF mûveleti terv szerint az ISAF-nek és az OEF-nek az elkövetkezendõkben is külön mandátuma és missziója lesz: az ISAF továbbra is a stabilizációra és a biztonság megteremtésére, az OEF pedig a terrorizmusellenes tevékenységre fog koncentrálni.41 A brit kormány tervei azzal számolnak, hogy az év végéig sor kerül a negyedik szakaszra, oly módon, hogy az OEF keleten mûködõ csapatai az ISAF parancsnoksága alá kerülnek ugyan, de ez nem jár a két mûvelet összevonásával, és a terrorizmusellenes misszió továbbra is az OEF-címke alatt folytatódik.42 (Folytatjuk)

LANDESZ TAMÁS–TAKÁCS JUDIT–TÁLAS PÉTER

1 [Michael Schmunk, Die deutschen Provincial Reconstruction Teams. Ein neues Instrument zum Nation-Building,] SWP-Studie, Berlin, 2005. november, 8. o. Vagy ahogy Lakhdar Brahimi, az ENSZ fõtitkárának egykori afganisztáni különleges képviselõje megfogalmazta: a PRT-k csak a második legjobb megoldást jelentik az ISAF kibõvítése mellett. Lásd: Georg Freiks et al., [Principles and Pragmatism. Civil-Military Action in Afghanistan and Liberia. Study commissioned by Cordaid, May 2006, 45. o.]

2 Mark Sedra, Civil-Military Relations in Afghanistan: The Provincial Reconstruction Team Debate. In: Consultation on Strategic Options for Canada in Afghanistan, 2004. november 9., 1–2. o. http://www.asiapacificresearch.ca/caprn/afghan_project/m_sedra.pdf

3 L. pl. Michael J. McNerney, Reconstruction in Afghanistan: Are PRTs a Model or a Muddle? Parameters, 2005–06 tél, 32–46. o. http://www.carlisle.army.mil/usawc/Parameters/05winter/mcnerney.pdf

4 Michael J. Dziedzic, Michael K. Seidl, Provincial Reconstruction Teams and Military Relations with International and Nongovernmental Organisations in Afghanistan, USIP Special Report 147, 2005. szeptember, 3–4. o.; Sedra, i. m. 4–6. o.

5 Dziedzic – Seidl, 4. o. és Peter Viggo Jakobsen, PRTs in Afghanistan: Successful but not Sufficient, DIIS Report 2005:6, Koppenhága 2005, 11. o.

6 Kenneth Katzman, Afghanistan: Post War Governance, Security and U. S. Policy, CRS Report for Congress, 2006. április 6., 48. o. http://www.fas.org/sgp/crs/row/RL30588.pdf

7 Jakobsen, i. m. 14. o.

8 Ami a létszámot illeti, a britek kb. 70 fõvel mûködtették a maimanai PRT-t, míg a német fennhatóság alatt álló kunduzi PRT-ben 2005. augusztusi állás szerint 350 német és 120 egyéb nemzetiségû (pl. magyar) katona, valamint 10 civil szakértõ dolgozott. L. Foreign and Commonwealth Office, Afghanistan: Paper on PRT Experience, 2005. január 20., Schmunk i. m. 16. o.

9 Terms of Reference for CFC and ISAF PRTs in Afghanistan, 2005. január 27.

10 Revised Operational Plan for NATO’s expanding Mission in Afghanistan (l. 10. jegyzet)

11 Dziedzic – Seidl, i. m. 5–6. o., Robert M. Perito, The U.S. Experience with Provincial Reconstruction Teams in Afghanistan. Lessons Identified, USIP Special Report 152, 2005. október, 9–10. o.

12 Dziedzic – Seidl, i. m. 6. o. és Jakobsen, i. m. 42. o.

13 Perito, i. m. 9. o.

14 L. pl. Barbara J. Stapleton, Presentation on Afghanistan, Copenhagen Seminar on Concerted Planning and Action of Civil and Military Activities in International Operations, 2005. június 20–21.

15 ISAF Forces in Afghanistan, ISAF 2006. február 5. http://www.afnorth.nato.int/ISAF/Backgrounders/bg001_isaf.htm; ISAF Provincial Reconstruction Teams, ISAF 2006. február 5. http://www.afnorth.nato.int/ISAF/Backgrounders/bg005_prt.htm

16 Jakobsen, i. m. 15–16. o.

17 Jakobsen, i.m. 17–20. o., Perito, i. m. 3–10. o., Julia Hett, Provincial Reconstruction Teams in Afghanistan. Das amerikanische, britische und deutsche Modell, ZIF Analyse 04/05, Berlin 2005. április, 7–11. o.

18 Jakobsen, i. m. 20–23. o., Hett, i. m. 12–14. o., Foreign and Commonwealth Office, Afghanistan: Paper on PRT Experience19 A német PRT tagjai gyakorlati példákkal igyekeznek cáfolni ezt az állítást.

20 Role of German troops in north Afghanistan questioned after riot, PakTribune 2004. szeptember 25. http://www.paktribune.com/news/index.php?id=78386

21 Auswärtiges Amt, Bundesministerium für Verteidigung, Bundesministerium für wirtschaftliche Zusammenarbeit und Entwicklung, Bundesministerium des Inneren, Das Afghanistan-Konzept der Bundesregierung, 2003. szeptember 1., Jakobsen, i. m. 23–27. o., Hett, i. m. 14–21. o., Schmunk, i. m. 16–35. o.

22 Factsheet on the Dutch PRT at Pol-e-Khomri, Baghlan province in Afghanistan, November 2005, http://www.netherlands-embassy.org

23 Antonio Donini et al., Mapping the Security Environment, Feinstein International Famine Center, 2005. június, 13. o.

24 Georg Freiks et al., Principles and Pragmatism. Civil-Military Action in Afghanistan and Liberia. Study commissioned by Cordaid, May 2006, 45–6. o.

25 Schmunk, i. m. 20. o. és Jakobsen, i. m. 17. o.

26 L. Factsheet on the Dutch PRT

27 uo.

28 Ministry of Foreign Affairs of Denmark – Danida, Humanitarian and Reconstruction Assistance to Afghanistan 2001–05 from Denmark, Ireland, the Netherlands, Sweden and the United Kingdom. A Joint Evaluation, Koppenhága, 2005. október, 28. o.

29 uo.

30 Freiks, i. m. 46. o.

31 Az OEF keretében jelenleg kb. 20 000 katona szolgál Afganisztánban; túlnyomó részük amerikai.

32 House of Commons Defence Committee, The UK deployment to Afghanistan, Fifth Report of Session 2005–06, 2006. április 6., 10. o.

33 Dutch to join British troops on mission in Afghanistan, The Times Online, 2006. február 3. http://www.timesonline.co.uk/article/0,,3- 2022508,00.html

34 Az említett keretszámok a ISAF misszió általános létszámát növelik, a PRT-k létszáma ettõl még nem feltétlenül emelkedik

35 Az ISAF kötelékében 2006. május elejéig 59 katona, az OEF parancsnoksága alá tartozó katonák közül pedig (a mai napig) 391 katona vesztette életét Afganisztánban. 2 Italian Soldiers Killed Near Kabul, Guardian Unlimited 2006. május 6. http://www.guardian.co.uk/ worldlatest/story/0,,-5802810,00.html; Enduring Freedom Casualties, CNN Special Report http://www.cnn.com/SPECIALS/2004/ oef.casualties/ Az Egyesült Államok mellett (307) Spanyolország szenvedte a legnagyobb veszteségeket. 2003 májusában 62, Afganisztánból hazatérõ spanyol katona vesztette életét, amikor az õket szállító katonai repülõgép lezuhant Törökországban; 2005 augusztusában pedig Herat környékén szenvedett balesetet egy spanyol helikopter. Ebben a szerencsétlenségben 17 spanyol katona halt meg. Afghan crash kills Spanish troops, BBC News 2005. augusztus 16. http://news.bbc.co.uk/2/hi/south_asia/4155916.stm; Turkey air crash kills Spanish troops, BBC News 2003. május 26. http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/2937584.stm

36 „So the NATO ISAF mission has the forces it needs, it has the capabilities, and it has the robust rules of engagement and the possibility to act robustly if necessary.” News conference by the NATO Secretary General and Abdul Rahim Wardak, Minister of Defence of Afghanistan, 2005. június 8. http://www.nato.int/docu/speech/2006/s060608n.htm

37 Afghanistan: NATO Prepares To Move Into Most Restive Provinces, RFE/RL 2005. december 12. http://www.rferl.org/featuresarticle/ 2005/12/555DD2F4-E303-4A6F-B635-146A304DE707.html

38 A maimanai PRT az idén februárban arról lett „híres”, hogy a Mohamed-karikatúrák miatt tüntetõk megtámadták a PRT táborát, és felgyújtották az õrhelységet. A norvég katonák figyelmeztetõ lövéseket adtak le, hogy feloszlassák a tömeget. Az incidens során egy tüntetõ az életét vesztette, és a védelem megerõsítése érdekében brit csapatokat kellett a helyszínre hívni. L. pl. Cartoon clashes claim Afghan life, BBC News 2006. február 7. http://news.bbc.co.uk/2/hi/south_asia/4688338.stm

39 UK Forces Handover Command of Mazar-i-Sarif PRT to Swedish Control, ISAF Release 2006-016, 2006. március 16. http://www.afnorth.nato.int/ISAF/Update/Press_Releases/newsrelease/2006/Release_16Mar06_016.htm

40 RFE/RL 2005. december 12. (l. 6. jegyzet)

41 Revised Operational Plan for NATO’s expanding Mission in Afghanistan, ISAF, 2006. február 16. http://www.afnorth.nato.int/ISAF/ Backgrounders/bg007_rop.htm

42 House of Commons Defence Committee, The UK Deployment to Afghanistan: Government Response to the Committee’s Fifth Report of Session 2005-06, 2006. június 15., 4. o.