Magyarországon sajnos a lakosság 40%-a túlsúlyos, 20%-a pedig kifejezetten kövérnek számít. A fogyasztói társadalom a maga széles körû reklámtevékenységével, ahol a különféle kulináris örömöket propagálják, nem kedvez az elhízás elleni küzdelemnek. A civilizált világ elhízásügyben szinte egyetlen lépést sem halad elõre és a helyzet egyre aggasztóbbá válik. Az egészségesebb társadalom megteremtésének érdekében tehát mindent meg kell tennünk, táplálkozásunkat korszerûbbé, életmódunkat pedig egészségesebbé szükséges átalakítanunk.

Ajövõ egyik bizonyítottan legjelentõsebb egészségügyi problémája a túlsúly és az elhízás. Ennek a problémának az egyik oka, hogy a súlyfelesleg szinte minden szervrendszerben elõnytelen folyamatokat indít el, a másik oka pedig, hogy a társadalom minden rétegét és korosztályát egyformán érinti.
Az elhízás az ember energiaegyensúlyának eltolódásából alakul ki, vagyis a bevitt kalória mennyisége több, mint amennyit az ember fokozott fizikai aktivitással le tud dolgozni. Az Amerikai Egyesült Államokban és Európában jelenleg több mint 70 millió ember elhízott. Az Egyesült Államokban évi 130 milliárd dollárt költ az állam a súlyfelesleg okozta megbetegedések kezelésére, miközben kevéssé foglalkoznak az elhízás kérdésével. A világméretû probléma jelentõségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy manapság több ember hal meg a túltápláltság, mint az éhezés következményeként. Az elhízást az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1980 óta önálló betegségként tartja számon, hiszen a túlsúlyhoz magas egészségügyi kockázat társul. Világszerte jelenleg több mint egymilliárd ember túlsúlyos, háromszázmillió pedig elhízott. 2015-re becsléseik szerint ezen emberek száma 50%-kal fog nõni. Sajnos, Magyarországon is rossz a helyzet. Ha körülnézünk az utcán, 10 emberbõl 4 túlsúlyos, további 2 pedig már elhízott.


ZSÍR ÉS MOZGÁSHIÁNY

Az elhízás okai túlnyomórészt a helytelen életmódban és táplálkozásban keresendõk, és csupán kisebb részben valamilyen betegségben, genetikailag öröklött szabályozási zavarban. Jóléti társadalmakban köztudottan élelmiszer-túlkínálat van: nem attól kell tartanunk, hogy éhen halunk, hanem attól, hogy „halálra” esszük magunkat. A társadalom pedig a tapasztalatok szerint egyelõre nincs felkészülve a probléma megfelelõ kezelésére. Ha az élelmiszer-ellátás egészségesebb lenne, ha az emberek valóban ösztönzést kapnának arra, hogy csökkentsék testsúlyukat, sokkal jobb lenne a helyzet. A táplálkozás mára jóval túllépte hagyományos szerepét. A mindennapos nassolás világviszonylatban jellemzõ „népbetegség” lett.
A legtöbb ember étrendjét – a szervezete számára szükséges táplálékon túl – temérdek felesleges, magas kalóriatartalmú plusz étel tölti ki. A táplálkozáspszichológusok szerint a nassolás számos embernél lelki „éhségre” vezethetõ vissza. Az érzelmi okokra visszavezethetõ, túlzott mértékû evés felszámolásában semmiképp sem a szigorú diéta és a kegyetlen önmegtartóztatás jelent segítséget. A folytonos csipegetés bûvkörébõl nem egyszerû kitörni, de ha megpróbálunk szokásunk valódi okaira rávilágítani, akkor végleg megválhatunk e szükségtelen és egészségtelen szenvedélyünktõl.
A magyar ember sajnos, ötször annyi zsiradékot fogyaszt, mint amennyi egészséges. A magyar konyha sok zsírt tartalmaz, az emberek sok édességet, cukrot fogyasztanak és ez nagyfokú mozgáshiánnyal is társul. A szakemberek szerint szervezetünknek naponta összesen 60 g zsiradék elegendõ. A statisztikai adatok szerint a magyar emberek 40%-a túlsúlyos, ami komoly betegségeket okoz.
Az elhízás számos kórfolyamat kiváltója, a szív- és érbetegségek tekintetében egyenesen önálló kockázati tényezõ. A súlygyarapodás jelentõs terhet ró a szívre: a nagyobb testtömeg egyrészt bõvebb vérellátást igényel, másrészt a zsírszövetet sûrûn behálózó erek nagyobb többletet jelentenek mind a felület, mind az egyes anyagok terhelése szempontjából. Az elhízottaknál sokkal gyakoribbak azok a gyulladásos (köszvény, rheumatoid arthritis), valamint degeneratív (arthrosis) ízületi betegségek, amelyek korlátozzák a mozgást, és fájdalmat okoznak. Ezért az elhízott emberek még kevesebbet mozognak, ami náluk további súlygyarapodást idéz elõ.
Még 10-15 évvel ezelõtt nagyon ritka volt az elhízás, ma már ez általános jelenség. A súlygyarapodás általában a zsírszövet megszaporodásából keletkezik. Az elhízás a 20. életév után fokozatosan kezdõdik és a 40. életév után fejlõdik ki teljesen. Az öregedéssel tehát fokozódik annak veszélye, hogy súlytöbblet alakuljon ki. Ennek hátterében az alapanyagcsere szintjének csökkenése áll, a korábbinál kevesebb energia is biztosítja a szervezet normális mûködését. Ez a kedvezõtlen anyagcsere- változás szerencsétlen módon a életkor elõrehaladtával egyre kisebb mozgásaktivitással társul.
A zsírfelszaporodás a test középsõ részein (mell, kar, has, tompor) a legerõsebb. Az Európai Elhízást Kutató Szövetség tagjai hangsúlyozzák: a kormányok lássák be: a kérdés orvosi, s a lakosság meggyõzésével, a táplálkozási szokások megváltoztatásával, szakszerû terápiákkal lehet segíteni a betegeken és kezelni a társult szövõdményeket.

Az elhízás kialakulásában az alábbi tényezõk (okok) játszanak szerepet:

örökletes tényezõk: ha csak az egyik szülõ elhízott, akkor a gyermeknek 50% esélye van a kövérségre, ha mindkét szülõ kövér, akkor már 80%,
belsõ elválasztású mirigyek betegségei: csökkent mértékû pajzsmirigy-, illetve fokozott mellékvese-mûködés,
lelki tényezõk: izgalom, szorongás, bûntudat elõl való menekülés,
központi idegrendszeri okok: ritkák ezek, de daganat, gyulladás, sérülés következménye is lehet az elhízás,
környezeti tényezõk: bizonyos foglalkozások (hentes, szakács, cukrász) a munka sajátosságai miatt gyakran elhízáshoz vezetnek.

Gyakran jellemzõ a túlsúlyos emberre, hogy testét „lelki szemetesládaként” használja. Amikor pedig feldolgozatlanságai testi szinten is megjelennek, teste ellen fordul: bünteti, megveti azt, szégyenkezik miatta, szinte tárgyként kezeli. És ha teste mindezek után sem engedelmeskedik akaratának, feladja a küzdést és magára hagyja. Nem az elhízás az egyetlen módja annak, hogy életünk mélyebb és nehezebb problémáit testi szintre vigyük át. Tapasztalatom szerint a testet nem legyõzni kell, hanem kommunikálni vele. A szellemi szintekre törekvõ ember nem eszik öszszevissza, hanem testileg is, lelkileg is önmagából csihol szikrát, és azt lobbantja lángra.
Testünk 20–25%-os súlytöbblete esetén az elhízás kezelése már feltétlenül javasolt. A testsúlycsökkentés általánosan elfogadott módszere négy pilléren nyugszik: a diétás étkezésen, a magatartás- és életmódváltáson, a mozgásterápián és az orvosi gondozáson, amely szükség esetén gyógyszeres kezelést is magában foglal. Az elhízás kezelésének formái tehát a következõk:

a diéta,
a testmozgás mennyiségének növelése,
a gyógyszeres kezelés,
a mûtét.

A diéta fogalma sokak számára az ínycsiklandó ízek megvonását, a mindennapjainkat megkeserítõ önsanyargatást jelenti, holott a kifejezés valójában a görög diata szóból származik, és egészséges életmódot jelent. A legtöbb diéta a súlyra épít és ez a legnagyobb hibája is egyben. Önmagában a radikális diéta nem hoz megoldást, ha nem társul hozzá tartós önkontroll. A fogyókúra után visszaesõk testsúlya a kiindulási értéknél is magasabb lehet. Sokkal fontosabb testsúlyunknál a testünk zsírszázaléka. Az egészséges fogyás és az elért testsúly megtartásának titka, hogy kevesebb energiát kell a szervezetünkbe juttatni, mint amennyit a napi tevékenységeinkkel és a sportolással elfogyasztunk. Aki rendszeresen sportol és serkenti anyagcseréjét: a zsírt égeti.
Mértékkel mindent ehetünk, de tudnunk kell, hogy hány kalóriát fogyasztunk és mennyit adunk le naponta. Egyes emberek akármennyit esznek, nem híznak, mások viszont az étel gondolatától is „súlyosbodnak”. Az elõbbiek a gyors, míg az utóbbiak lassú anyagcserével rendelkeznek. Hogy mikor és mennyi táplálékra van szükségünk, azt egyedül mi döntjük el. Szervezetünk jelez, mikor valamire szüksége van, és jelzi azt is, amikor nincs szüksége semmire. A „csodadiéták” sokszor hatástalanok, és csupán rövid ideig adnak látható változást, hiszen fõképp a kalóriabevitelre koncentrálnak. A legokosabban tehát azok járnak el, akik kalóriatáblázatok segítségével próbálják megtervezni táplálkozásukat, és rendszeres sportolásba fognak.


EGÉSZSÉGES ÉTREND

Az egészséges étrend kialakítása miatt nem kell lemondanunk az eddig megszokott ételekrõl. Nincsenek kiemelendõ vagy tiltott táplálékok, az ételek minõsége, mennyisége, az elkészítés és elfogyasztás módja, gyakorisága, a tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya, valamint az étel energiatartalma szabja meg, hogy étrendünk menynyire szolgálja egészségünket.
Az egészséges étrend zsírban szegény, szénhidrátban pedig gazdag. Szükséges, hogy a napi energiafelvételünk 500-600 kalóriával csökkenjen. Az egészséges étrend kialakításánál szükséges az állati zsírok használatának csökkentése és ajánlatos a növényi eredetû zsírok, olajok alkalmazása. Étkezésünkben emelni szükséges a zöldségek, fõzelékek, gyümölcsök arányát; a húsfélék közül pedig fõként a száraz húsok – szárnyasok, halak – fogyasztása a javasolt. Ajánlatos az édességek, az édes üdítõitalok, a szalonna, a tepertõ, a tejszín elhagyása.
A helyes táplálkozás szolgálja az egészséget, segít megõrizni a munkaképességet, az életkedvet és lassítja az öregedést. Ahhoz, hogy egészségesen táplálkozzunk, az alábbi tanácsokat javaslom betartani:

kerüljük a zsíros ételeket, kevés olajjal süssünk, fõzzünk,
a levesek, fõzelékek sûrítését rántás helyett inkább habarással oldjuk meg,
kevés sóval fõzzünk, az ételek ízesítésére csökkentett nátriumtartalmú sót használjunk,
minél többféle élelmiszerbõl, változatos módszerekkel készítsük az ételeket,
hetente legfeljebb egyszer együnk süteményt, édességet,
igyunk meg naponta fél liter 1,5%-os sovány tejet,
naponta – akár többször is – együnk nyers gyümölcsöt és zöldséget,
naponta fogyasszunk 2–2,5 liter folyadékot,
alkoholt csak ritkán és mértékkel igyunk,
csökkentsük a cukorban gazdag táplálékok és italok fogyasztását,
naponta négyszer-ötször étkezzünk kényelmes, nyugodt körülmények között,
a reggeli és az ebéd legyen bõséges, a vacsora pedig szerény.

A helyes táplálkozás igazi jellemzõje a fitt testsúlycsökkentõ étkezéshez az alábbi nyersanyagok és ételek napi fogyasztását ajánlom.

Kenyér- és gabonafélék, pékáruk: barna és félbarna kenyerek, rozs- és korpás kenyerek, rozsos Abonett, Korpovit (60–100 g), barna rizs (40 g), étkezési búzakorpa, zabkorpa (2–4 evõkanál), teljes kiõrlésû lisztbõl készült száraztészták (40 g).
Húsok, húskészítmények, halak: sovány marha- és sertéshús, csirkehús, pulykahús (50–100 g), 30% zsírtartalom alatti felvágottak: párizsi, virsli, krinolin, baromfifelvágottak, baromfivirsli, aszpikos felvágottak, gépsonka, fehérpecsenye, sonkaszalámi, tavaszi felvágott, zalai felvágott, diétás kenõmájas (50–100 g), halak közül: fogas, süllõ, busa, harcsa, lazac, hekk.
Zsírok, olajok: csökkentett energiatartalmú vagy zsírszegény margarinok, napraforgó-, olíva- és szójaolaj, hidegen sajtolt olajok (20–30 g).
Zöldség- és fõzelékfélék: az összes zöldség- és salátaféle nyersen (500 g), burgonyából maximum 100–150 g.
Gyümölcsök: a szárított gyümölcsök kivételével az összes gyümölcs fogyasztható (500 g). Ananászból, banánból és szõlõbõl legföljebb 50–100 g.
Tej, tejtermékek, tojás: 1,5%-os tej, kefir, joghurt (összesen fél liter), félzsíros tehéntúró, 20% zsírtartalom alatti sajtok: Óvári, Tenkes, Túra, Hóvirág. Tojásból hetente 3-4 darab.
Italok: ásványvíz, csapvíz, mesterséges édesítõszerrel készült „light” italok. Az étrendünket tehát mennyiségben és minõségben is meg kell változtatnunk, vagyis a túlzott zsír- és fehérjebeviteltõl a zöldség, gyümölcs és fõzelékfélék fogyasztása felé kell változtatni az étrendet.

ÉTKEZÉSI ZAVAROK

A testsúlycsökkentés eredményes megoldása tehát nem a diéta, hanem az életmódváltás. Mivel az elhízás (súlygyarapodás) több hónapos, -éves folyamat, ezért fogyni sem lehet gyorsan. Aki gyors eredményekre vágyik – hamar visszaszedi kilóit. A jó fogyókúrás program mindig lassú, hosszabb távra szól és semmi köze sincs ahhoz, hogy mit is mutat a mérleg. A fogyás tehát hosszú folyamat, amely nem étkezések és ételfajták megvonásából áll, hanem az életminõség változtatásából. A diéták általában táplálkozási zavarokhoz vezetnek (bulimia, anorexia stb.)
A bulimiában szenvedõ ember túlzott mértékben fél az elhízástól. Ez a betegség leggyakrabban a kicsit idõsebb korosztálynál jelentkezik. Jellemzõje, hogy ismétlõdõ jelleggel rendkívül nagy mennyiségû kalóriadús táplálékot fogyasztanak. Ennek ellenére a bulimiában szenvedõk viszonylag normális korlátok közt tartják testsúlyukat, mivel az elhízástól való félelem miatt a befalt tápláléktól önhánytatással vagy hashajtók szedésével rövid idõ alatt megszabadulnak.
Az anorexia leggyakrabban a tinédzserkor környékén jelentkezik, de minden életkorban elõfordulhat. Elsõsorban lányoknál figyelhetõ meg, akik idõrõl idõre fogyókúrába kezdenek testük tökéletesítése érdekében. Baj akkor van, ha a saját testérõl kialakított képe torzul, és az életkorának megfelelõ testsúly elérése után még mindig vészesen kövérnek érzi magát. Az erõsen visszafogott étkezés mellett kimerítõ tornagyakorlatokat végez és sok esetben fogyasztótablettákat szed. Ezek a betegek normális étvággyal rendelkeznek, de szigorúan elnyomják ezt az érzést.
Ha valaki táplálékmegvonással igyekszik megszabadulni súlyától, akkor mûködésbe lép a szervezet védekezõ mechanizmusa, amely mindent elkövet, hogy az egyensúlyi állapotot visszaállítsa. Nem helyes tehát a kampányszerûen folytatott önsanyargató éhezés vagy a napi táplálékfelvétel ritkítása. Ezek hatására ugyanis jelentõs vércukorszint- ingadozás alakulhat ki, mely elõbb-utóbb parancsoló éhségérzetet alakít ki.
Fárakonyabbá tesznek és ráadásul túlsúlyt is eredményeznek a testünkben felhalmozódott méreganyagok. Az egészséges életmódnak része a rendszeres böjt. A böjt a szilárd, komolyabb emésztést igénylõ táplálékbevitel átmeneti felfüggesztése. A böjtölõ arra készteti szervezetét, hogy annak valamennyi funkciója ehhez az új helyzethez alkalmazkodjon. A böjtölés lényege, hogy megtisztítsuk szervezetünket a lerakódott méreganyagoktól, valamint a feleslegesen elraktározott tartalékoktól. A helyesen végzett böjtölés veszélytelen, visszaadja az életerõt és átalakítja a gondolkodást. A böjt azonkívül, hogy megszabadít a salakanyagoktól, a normál testsúlyunk feletti plusztól, mértékletes táplálkozásra is tanít, lassítja az idõ elõtti öregedési folyamatot, és általa a szellemi frissességet is megõrizhetjük. Évente legalább egyszer mindenkinek el kellene végeznie a szervezet 70 billió sejtjének nagytakarítását. A civilizált társadalmakban a helytelen táplálkozás és a mozgáshiány fékezi a bél szállító funkcióját, így az anyagcsere lebontási folyamatának termékei akár 120 órán át is a belekben maradhatnak, s ilyenkor az emésztési szakasz mérgezõ anyagai szétáradhatnak a szervezetben. A böjt bevezetõ szakasza a kalóriában szegény tápanyagok fogyasztása, illetve a belek kitisztítása.
A böjt során a folyadékok kimossák a szervezet alapszöveteiben tárolt mérgezõ salakanyagokat. A gyógyító böjtölésnek azonban van egy lelki-szellemi komponense is, ezért célszerû csoportosan, szakszerû vezetés mellett elvégezni. A böjt hatását tovább fokozzák az olyan módszerek, mint a jóga vagy az autogén tréning, illetve a sportolás, a torna, az úszás, valamint a különféle fürdõk és a masszázs. Ha az ember helyesen böjtöl, nem gyengül le, nem fárad el és nem lesz sápadt. Az az energia, amely eddig az emésztésre használódott el, most megmarad és máshol szolgálja az embert. A böjt hatására jobb lesz az ember hangulata, felfrissül a szelleme, és nemcsak testben, hanem lélekben is megtisztul.

A szakemberek az ideális testtömeg kiszámítására két indexet is használnak. Az elsõ az úgynevezett Broca-index I., amelyet a következõ képlettel számíthatunk ki:

testmagasság (centiméterben) – 100 = kívánatos testtömeg (kilogrammban). Pontosabb megközelítést tesz lehetõvé a módosított Broca-index, amelynek képlete a következõ:

módosított Broca-index (nõknél) = 0,85 x Broca-index I.,
módosított Broca-index (férfiaknál) = 0,9 x Broca-index I.

A második a testtömeg-index (BMI–Body Mass Index), a következõ képlettel számítható ki:
testtömeg-index = testtömeg (kilogramm)/testmagasság négyzete (m2).
Például: ha valaki 170 centiméter magas és 70 kilogramm súlyú, akkor a BMI = 70/1,72.

Felnõtt BMI-értékek:
30 felett elhízás
25–30 túlsúly
18–25 normális
18 alatt kóros soványság

A BMI az értékelésnél nem veszi figyelembe az életkort, a nemet és a testalkatot, amely adatok hiányában nem értékelhetõ pontosan az egyén testösszetétele és testzsírszázaléka. A szám csak egy szám marad anélkül, hogy ismernénk a mögötte lévõ individuumot. Ennek kiküszöbölése érdekében használhatjuk a testzsír mennyiségének meghatározását. Ez a módszer már figyelembe veszi a férfi-nõi biológiai adottságokat is. A testsúlycsökkentés sikere azon is múlik, hogy mennyivel tudjuk csökkenteni a testzsír mennyiségét. Az ember teste számtalan különbözõ szövetbõl áll, ezeknek csak az egyike a zsírszövet. A testzsírszázalék mutatja meg, hogy adott kilónyi testsúlyból mekkora rész a zsír. Mondjuk a 30%-os testzsírérték 100 kilós testsúlynál 30 kiló zsírt jelent. A testsúly többi részét – tehát mindent, ami nem zsír – zsírmentes testtömegnek nevezzük (izmok, csontok, izomban/májban eltárolt tápanyagok stb.). A normális testzsír mértéke férfiak számára 11–18%, míg a nõk esetében 18–25%. ezekig az értékekig eljutni nem túl bonyolult és nehéz, bármilyen alapvetõ diéta megteszi, amelyben bevezetjük valamilyen szinten a kalóriakontrollt, az elegendõ proteinfogyasztást és egy kis mozgást.
Mozgásszegény kultúránkban sajnos, még szinte oda is autóval megyünk, ahová a király is gyalog jár. A szakértõk megállapították, hogy a testsúlycsökkentésben (fogyásban) tartós eredményt akkor érhetünk el, ha az egészséges étrend fokozott mozgással is párosul.
Az edzéstervet minden esetben egyénre szabottan kell összeállítani. Aki különösen eredményes szeretne lenni, jól teszi, ha éhgyomorra végzi a testedzést, mert ilyen- kor meglehetõsen alacsony a vér inzulinszintje. A testmozgás kapcsán nem kell rögtön a nagyon aktív sportolásra gondolni. Nem kell az egyik napról a másikra lefutni 10 kilométert, hanem fokozatosan kell elkezdeni a mozgást.
A mozgás segít ellenõrizni az étvágyat és csökkenti a stresszt. Szervezetünk fizikai terhelése során az életkornak és az edzettségi foknak megfelelõ, fokozatosan elkezdett, kis intenzitású, de hosszú idõn keresztül végzett ún. aerob típusú gyakorlatokat részesítsük elõnyben. Leghasznosabb az intenzív gyaloglás, a kerékpározás, az úszás vagy akár a tánc. A rendszeres testmozgás elkezdésére az alábbi lépéseket javaslom megtenni:

a mozgólépcsõk, illetve a lépcsõházi liftek helyett az ésszerûség határain belül használjuk a lépcsõt,
hetente háromszor végezzünk legalább fél óra ütemes gyaloglást,
a könnyû vacsora elfogyasztása után naponta sétáljunk minél többet.

A súlyfeleslegektõl való megszabadulásra a testmozgás vonatkozásában sokféle módszer létezik, de a legmegfelelõbb, ha nyitott szemmel járunk, folyamatosan gyûjtjük mások tapasztalatát, és ebbõl választjuk ki az egyéniségünknek is megfelelõ edzésprogramot. A fogyás, zsírégetés egyik legjobb módja a kardioedzés, amely végzése során pulzusszámunk megemelkedik és így erõsíti keringési rendszerünket.
Fontos tudnunk: a kardioedzés lényege, hogy a pulzus végig az úgynevezett zsírégetõ tartományban (aerozónában) maradjon, hiszen ilyenkor a szervezet valóban zsírtartalékait éli fel és kíméletes hatást gyakorol a szervezetre. A kardioedzés során a zsírégetés csak kb. 20 perc után kezdõdik, tehát alkalmanként az edzés idõtartama minimum 45 perc. A tréningeket heti három alkalommal érdemes csinálni, de a mozgásformákat közben lehet váltogatni is. Akik legalább 3 órát edzenek hetente, azok a felmérések szerint kiegyensúlyozottabban is táplálkoznak. A zsírégetés legeredményesebb módja bizonyítottan a rendszeres, kitartó mozgás. A rendszeres mozgás hatására hatványozottan felszaporodnak a zsírbontó enzimek, nem fogunk tovább hízni. A sok mozgásnak végül is fogyás lesz a vége. A legtöbb ember, aki fogyni szeretne, csak egyetlen dologra fókuszál, a fogyásra. Sajnos, nem fordít kellõ figyelmet a legeredményesebb területekre, az étrendbeli és edzésbeli változtatásokra, melyek hoszszú távon vezetnek el a súlykontrollhoz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok érnek el sikert súlyuk kezelésében, akik egy idõben, egyszerre kéthárom célt tûznek ki maguk elé (étrend, mozgás, életmód) és ezt szem elõtt tartva tervszerûen, következetesen hajtják végre a szükséges tennivalókat.

Sárközi Zoltán

Ruediger Dalhke: Súlyproblémák. Bionergetic Kft., Piliscsaba, 2000.
Christina Zacker–Sonja Mutter: Zsírégetõ diéta. Magyar Könyvklub, Budapest 2002.
Dr. Phil McGraw: Ideális testsúly egy életen át. GABO Kiadó, Budapest 2003.
Dr. Doreen Virtue: Yo-yo diéta szindróma. Mandala-Veda Könyvkiadó, Budakeszi 2004.
Ruediger Dahlke: Méregtelenítés, salaktalanítás, lazítás. M-érték Kiadó Kft., Budapest 2004.
Dr. Med. Hellmut Lützner: Böjtölés. Holló és Társa Kiadó, Budapest 2004.
Dömötör Edig: Pulzuskontroll, testkontroll. Carita Bt. Kiadó, Budapest 2005.
Fajcsák Zsuzsanna: A fogyás hét lakat alatt õrzött titkai. Víztérítõ Könyvkiadó, Fót 2005.