A szerző hazánk egyik szomszédja, Szlovákia biztonságpolitikai helyzetének fontos területét, az európai hagyományos fegyverzetek csökkentéséről szóló szerződés teljesítésének helyzetét teszi elemzés tárgyává. Közismert, hogy ezen szerződés értelmében a kilencvenes évek első felében a NATO-országok, illetve a volt Varsói Szerződés tagországai jelentős mennyiségű támadófegyverzetet vontak ki a hadrendből (többségében megsemmisítéssel). A téma azonban alkalmat ad a szerzőnek, hogy szélesebb áttekintést adjon a fegyverkezés, fegyvergyártás, fegyverkereskedelem szlovák kezeléséről.

A proliferáció,1 valamint a legális és az illegális fegyverkereskedelem a XXI. század meghatározó biztonsági kihívásai közé tartozik. A fegyverek, kiemelten a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a közép-európai országok stratégiai dokumentumaiban meghatározó szerepet töltenek be a biztonsági veszélyek és a kockázati tényezők elemzése során. A Szlovák Köztársaság Biztonsági Stratégiája2 a terrorizmus mellett a legjelentősebb biztonsági veszélytényezőnek tekinti a tömegpusztító fegyverek elterjedését. A proliferáció elleni küzdelem a biztonságpolitikai tanulmányok klasszikus értelmezése szerint a tömegpusztító fegyverek elleni harcot jelenti, amely a kémiai, a biológiai és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányul. Azonban 2001. szeptember 11-ét követően a globális terrorizmus elleni fellépés, valamint a válságkörzetek számának fokozatos növekedése szükségessé teszi a hagyományos fegyverek elterjedésének (kereskedelmének és alkalmazásának) megakadályozását, amit jól bizonyítanak a robbanószerkezetekkel elkövetett terrortámadások, valamint a kézi légvédelmi rakétákkal lelőtt repülőeszközök.


BEVEZETŐ GONDOLATOK

A hagyományos fegyverek csökkentésének ideája már a hidegháború időszakában is felmerült, amikor a helsinki folyamat keretében mérsékelni akarták a háború kirobbanásának kockázatát. Ennek a folyamatnak a része volt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) keretében 1989-től Bécsben tartott, az európai hagyományos fegyverekről (CFE)3 szóló sikeres tárgyalássorozat, amelyet 1990-ben a bécsi dokumentumnak nevezett CFE-szerződés zárt le.
Az európai hagyományos fegyverekről szóló szerződés ugyan korlátozta a hagyományos fegyverek mennyiségét Európában, de növelte a világban a hagyományos fegyverek elterjedését, mert a szerződés hatására az európai hadszíntérről kivont fegyverek – azok értékesítése által – több esetben a világ más térségeiben található válságkörzetekbe kerültek. A hagyományos fegyverek csökkentésére irányuló törekvés nem zárult le az EBEÉ keretében létrejött CFE-szerződéssel, mert az ENSZ keretében tovább folytatódtak a fegyverzetcsökkentésre irányuló törekvések. A leszerelés az ENSZ egyik központi törekvése, amelylyel a világszervezet a békét és a fejlődést akarja előremozdítani a világban. A nemzetközi szervezet leszereléssel kapcsolatos tevékenységét az ENSZ titkársága alárendeltségében a Leszerelési Ügyek Főosztálya (DDA)4 koordinálja. A törekvés megnyilvánul az ENSZ-közgyűlés Leszerelési és Nemzetközi Biztonsági Bizottsága, valamint a Leszerelési Konferencia támogatásában is. A leszerelés keretében az ENSZ törekvéseit három csoportra oszthatjuk: az egyes fegyverzetek betiltására és felszámolására, a fegyverek számának csökkentésére, valamint a fegyverek területi korlátozására. Az egyes fegyverzettípusok betiltásának egyik eredménye az 1997-ben megkötött ottawai konvenció (OC),5 amely a taposóaknák felszámolására irányult. A fegyverek számának csökkentésére legjobb bizonyíték a CFE-szerződés.
A területi fegyverzetcsökkentésre példaként említhetők az ENSZ fegyverkereskedelmi embargói, amelyek megakadályozzák, hogy egy-egy válságkörzetbe újabb fegyverek érkezzenek. A nemzetközi törekvések ellenére – kiemelten a válságkörzetekben – továbbra is jelentős problémát okoz a legális és az illegális fegyverkereskedelem, valamint a terrorista szervezetek fegyverfelhalmozása.
Közép- és Kelet-Európában az 1990- es évektől – a délszláv válság által közvetlenül érintett országok kivételével – a fegyverek kifelé irányuló áramlását figyelhetjük meg. Ez a folyamat a CFEszerződés teljesítésének, valamint a közép- és kelet-európai országok haderőiben végrehajtott jelentős csökkentéseknek az eredménye volt. Ezenkívül, a régió egyes országaiban 1990 után is jelentős hadiipari kapacitás állt rendelkezésre, amelyek termékei a régión kívül távolabbi válságkörzetekben is megjelentek.
A közép- és kelet-európai régió számára a fegyverek kiáramlása annak ellenére biztonságot növelő tényező volt, hogy számos esetben felmerült az illegális kereskedelem vádja. Az illegális fegyverkereskedelem kiemelten a nemzetközi embargó által sújtott országokba irányult.
További veszélyt jelentenek a közép-európai országokban „eltűnt” fegyverek. Ezek közé tartoznak a haderőknél feleslegessé vált és a hivatalos pályázatok útján magáncégekhez kerülő fegyverek, amelyek például egy sikertelen üzlet miatt ideiglenes tárolókba, majd ismeretlen helyre kerültek. Hasonló eset fordult elő a közelmúltban Szlovákiában is, amikor egy magáncég egy termelőszövetkezet udvarán tárolt T–72 típusú harckocsikat, mert nem tudta külföldön értékesíteni azokat.
További, biztonságot növelő tényező volt a jelentős mértékű fegyvermegsemmisítés, amely során a nem értékesíthető fegyvereket és lőszereket az adott országon belül, egyes esetekben külföldi vagy nemzetközi támogatással felszámolták. Ide sorolható a föld-föld osztályú rakéták megsemmisítése is, amelyben az Egyesült Államok jelentős szerepet vállalt.


HAGYOMÁNYOS FEGYVERZET SZLOVÁKIÁBAN
1993–2005 KÖZÖTT

1992-ben a csehszlovák szövetségi hadsereg felosztása során a szlovák haderő jelentős mennyiségű fegyvert örökölt, amely – kiemelten a repülőgépek esetében – meghaladta az ország és a haderő szükségleteit. A fegyverek mennyisége jelentősen túllépte a nemzetközi szerződésekben, így a CFE-szerződésben vállalt darabszámot. A Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti megállapodás alapján a szövetségi haderőt – a csehszlovák állam tulajdonaihoz hasonlóan – 2:1 arányban osztották fel, azonban egyes esetekben eltértek ettől, mert egyes fegyvertípusokat és haditechnikai eszközöket egyenlő számban osztották szét, más eszközökből Szlovákia kevesebbet kapott. A szlovák haderő fegyverzete zömmel az egykori szovjet gyártmányú, valamint a hazai – csehszlovák – gyártmányú fegyverekből tevődött össze. A szlovák haderő a CFE-szerződés alá tartozó fegyverzetből 1993. január 1-jén (a haderő megalakulásakor), 1995. december 31-én (a CFE-követelmények teljesítésekor), valamint 2005. december 31-én a lenti táblázatban található darabszámmal rendelkezett.
A táblázatból megállapítható, hogy a szlovák haderőből kivont harckocsik, páncélozott harcjárművek, tüzérségi eszközök, valamint harci repülőgépek jelentős mennyiséget képviseltek. A feleslegnek azonban csak egy részét semmisítették meg, többségét pedig értékesítették. A szlovák haderő reformjai során, a CFE-szerződés korlátozása alá nem eső fegyverzetből is hasonló arányú csökkentést hajtottak végre.


A SZLOVÁK HADIIPAR

A Szlovákia területén lévő fegyverek számát jelentősen növelte az a hadiipari kapacitás, amelyet Szlovákia a csehszlovák időszakból örökölt. A csehszlovák hadiipar az 1980-as években Európa egyik legnagyobb fegyvergyártó kapaci- tásával rendelkezett, amelyet többek között a Szlovákia területén működő 36 fegyvergyár biztosított. Ezekben az üzemekben jelentős mennyiségű harckocsit, páncélozott harcjárművet és páncéltörő rakétát gyártottak. A szlovákiai gyárakban 1989-ben még 40 000 ember dolgozott. 7


A hidegháborút követően a klasszikus piacok elvesztésével válságba került ez az iparág is, ami megmutatkozott abban, hogy amíg 1988-ban a csehszlovák fegyverexport értéke elérte az 1,833 milliárd dollárt, addig 1992-re a fegyverkivitel 213 millió dollárra csökkent. Szlovákia számára az 1990-es években a legfontosabb feladat a hadiipar központi irányításának felszámolása, a piacgazdaság kialakítása, valamint a viszonylag elavult termékkör korszerűsítése volt. A szlovák kormány a problémák ellenére jelentős állami támogatással fenntartotta a „túlsúlyos” hadiipart. Vladimir Meciar miniszterelnökségei idején8 a kormány gazdaságpolitikájában a hadiipar prioritást kapott, mert ettől az iparágtól remélték a szlovák gazdaság „kilábalását” az 1990- es évek gazdasági válságából. 1998-ban – a kormányváltást követően – jelentős változások kezdődtek a szlovák hadiiparban, amelynek két fő jellemzője a konszolidáció és a modernizáció volt. A konszolidáció során két jelentős lépés történt: 2000. március 3-án a Szlovák Köztársaság Hadiipari Szövetségének (ADISR) megalakítása, amely 40 szlovák hadiipari céget tömörít, valamint az ADISR 2001-es megállapodása a szlovák védelmi minisztériummal az együttműködés fokozása érdekében. A modernizáció a hadiipari cégek termékkörének korszerűsítésében nyilvánult meg.


A HADIIPAR BÁZISAI ÉS TERMÉKEI

A szlovák hadiipar hét fő termékkörben rendelkezett és rendelkezik gyártó- és fejlesztőkapacitással: a tüzérségi eszközök, a légvédelmi rendszerek, a páncélozott harcjárművek, a kiszolgáló berendezések, a műszaki eszközök, a szimulátorok, valamint a lőszerek és robbanóanyagok gyártása terén. A termékek közel ötven százalékát külföldre szállítják. Az export döntő hányadát a lőszerek és a robbanóanyagok jelentik.
A szlovák hadiiparon belül a legnagyobb hadiipari cég a DMD Group Holding, amelynek a tulajdonában lévő gyárak és üzemek közül a legjelentősebb a trencini székhelyű Konątrukta Defence9 (KD). A KD termékei közé rakéta-sorozatvetők, tüzérségi rendszerek, aknavetők, valamint lőszerek és robbanószerek tartoznak. Legjelentősebb termékei között van a 155 mm-es önjáró ágyútarack, az RM–70 típusú rakéta-sorozatvető, valamint a Brams típusú önjáró légvédelmitüzér komplexum. A vállalat jelentős fejlesztői és kutatói kapacitással is rendelkezik. A holding másik üzeme a Dubnica nad Váhomban lévő ©pecial,10 amely lövegek és aknavetők gyártásával, valamint harckocsik és páncélozott harcjárművek korszerűsítésével foglalkozik. Termékei közé tartozik – többek között – a COBRA típusú 30 mm-es toronylöveg, valamint 98 mm-es aknavető, de a gyárban állítják elő az 155 mm-es ágyútarackok lövegeit is. A holdinghoz a fentieken kívül más egyéb kisebb hadiipari cégek is tartoznak. A DMD Group mellett a másik jelentős hadiipari bázis a detvai PPS Group, amelynél mára ugyan háttérbe szorult a hadiipari részleg, de korábban a cég a BMP–1 és a BMP–2 típusú páncélozott harcjárművek, valamint más típusú páncélozott szállító harcjárművek gyártásában vett részt.
Jelenleg az egyik legsikeresebb üzem a pozsonyi Kerametal,11 amelynek fő terméke az Aligator típusú páncélozott gépjármű, valamint a Tatrapan páncélozott szállító harcjármű. A szlovák hadiipari cégek közül a krupinai Way Industry12 is jelen van a nemzetközi piacon, amely Bozena típusú aknamentesítő komplexumaival ért el jelentős sikereket. Az elektronikai eszközök, valamint a szimulátorok gyártásában a trencini ALES és a VRM cég képvisel jelentős kapacitást. A fenti cégeken kívül a szlovák hadiiparban még számos vállalat működik, de azok csak egy-egy termékkel, kisebb jelentőséggel vesznek részt a szlovák hadiipari termelésben. A hadiiparral kapcsolatban megállapítható, hogy a cégeknél a katonai termékek gyártása mellett polgári célú termelés is folyik.
Szlovákiában még jelentős hadiipari kapacitással rendelkeznek a védelmi minisztériumhoz tartozó javító- és kutatóbázisok is, amelyek nemcsak hazai – állami – megrendeléseket teljesítettek, hanem külföldi piacokon is megjelentek termékeikkel és szolgáltatásaikkal. A minisztérium alakulatai és intézetei közül a legjelentősebb a záhoriei Katonai Technikai és Kutatóintézet (VTSU)13 és a liptószentmiklósi Katonai Technikai Intézet (VTU),14 de jelentős képességekkel rendelkeznek a katonai javítóüzemek is.


TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK AZ ORSZÁGBAN

Csehszlovákiában – az egykori szocialista országokhoz hasonlóan – feltehetően tároltak atomfegyvereket, de csak szovjet fennhatóság alatt. Ezenkívül a csehszlovák haderő a hidegháború időszakában rendelkezett vegyi fegyverekkel.
A szlovák haderő tömegpusztító fegyverek célba juttatására alkalmas rakétákat is örökölt a csehszlovák szövetségi haderőtől. Az SS–23 (Spider) típusú rövid hatótávolságú, mobil indítóállású rakétákat vegyi- vagy atomtöltettel ellátott robbanófejjel is fel lehetett szerelni. Az 500 km-es hatótávolságú rakéták 716–772 kg súlyú robbanófej hordozására voltak alkalmasak. A szlovák haderő megalakítását követően a ballisztikus rakétákat a 3. (5.) rakétaezrednél (Martin) rendszeresítették. Az Egyesült Államok 1997-ben tárgyalást kezdeményezett Szlovákiával a rakéták felszámolásáról. A felszámolásról 2000. április 27-én megállapodást írt alá a szlovák vezérkari főnök és az Egyesült Államok pozsonyi nagykövete. A hat rakétaindító és a 30 darab rakéta megsemmisítését – az Egyesült Államok 385 000 dolláros pénzügyi támogatásával – 2000 júniusában kezdték meg és október 27-én fejezték be. A megsemmisítés Szlovákiában amerikai ellenőrök jelenlétében történt.15
A Szlovák Köztársaság megalakulását követően 1993. január 14-én csatlakozott a Vegyifegyver Tilalmi Szervezethez (OPCW).16 A szervezet alapszabálya alapján Szlovákia felszámolta vegyi fegyvereit.


LEGÁLIS FEGYVERKERESKEDELEM
1993–2005 KÖZÖTT

A Szlovák Köztársaság – megalakulása után azonnal – a nemzetközi közösség nyomására szigorította az országból induló fegyverkereskedelem ellenőrzését, amely biztosította a kereskedelmi ágazat átláthatóságát és tisztaságát. 1990–1998 között a katonai termékek kereskedelmére vonatkozó jogi szabályozást az 547/1990. számú, a technológiákkal való kereskedelemről és annak ellenőrzéséről szóló törvény biztosította, majd 1998-at követően a már többször módosított 179/1998. számú, a katonai anyagok kereskedelméről szóló törvény határozza meg. A törvényt legutóbb 2005-ben módosították, amelyet követően a jogszabály már előírja a gazdasági minisztérium számára, hogy évente április 30-ig beszámoló jelentést terjesszen a parlament elé az előző évben történt fegyverkereskedelemről, valamint a Szlovák Információs Szolgálatot (SIS) is bevonták azon állami szervezetek körébe, amelyeknek hozzá kell járulniuk a fegyverkereskedelmi engedélyek kiadásához. Az engedélyek esetében a külügyminisztériumnak vétójoga van, amelyet akkor érvényesít, ha az üzlet ellentétes az ország külpolitikai törekvéseivel, valamint nemzetközi megállapodásokat és szerződéseket sért.
Az engedélyek elbírálását a Licence Bizottság hajtja végre, amelybe az illetékes állami szervezetek és minisztériumok delegálnak tagokat. A fegyverexport- engedélyek kiadásának két szakasza van. Az egyik, amikor a bizottság a fegyverexporttal foglalkozó cégek számára általános fegyverkereskedelmi engedélyt ad ki, míg a másik esetben már az adott konkrét termékre (üzletre) ad ki egyéni licencet. Az engedélyek kiadását – az exportellenőrzés miatt – rendkívül szigorú feltételekhez kötik, amelyek során a bizottság együttműködik más országokkal és nemzetközi szervezetekkel is. A fegyverkereskedelem ellenőrzését fokozták az ország euroatlanti integrációja során meghonosított exportszabályok, amelyek közül az egyik legfontosabb az Európai Unió fegyverkereskedelemre vonatkozó kódexének 1998-as ratifikálása.
A katonai termékeket Szlovákiában a gazdasági miniszter rendeletei alapján 22 kategóriába sorolták. Külön kategóriát képeznek többek között a 20 mm-esnél kisebb és nagyobb űrméretű lőfegyverek, a lőszerek, a rakéták, a páncélozott gépjárművek, a repülőeszközök, az elektronikai eszközök, a fegyverrendszerek, de a szoftverek és a technológiák is.


SZLOVÁK FEGYVEREXPORT
1993–2002 KÖZÖTT

1993-tól a Szlovák Köztársaság folytatta a klasszikus csehszlovák hadiipari termékeknek a kivitelét, valamint a szlovák haderő csökkentéséből feleslegessé vált fegyverek exportját. A szlovák fegyverexport szerkezete az 1990-es évek végére átalakult, megjelentek a szlovák hadiipari fejlesztések eredményei, valamint a korszerűsített eszközök. Ennek eredményeként 2000-ben a fegyverexport értéke elérte a 2,248 milliárd koronát,17 amely- 16 OPCW – Organisation for the Prohibition of Chemical Weapons nek a 38%-át már az új fegyverek és rendszerek értékesítése jelentette. 1993–2002 között a különböző katonai kategóriákban Szlovákiából az alábbi főbb fegyverkivitel történt:18


A FEGYVEREXPORT
2003–2005 KÖZÖTT

A gazdasági minisztérium jelentése alapján a szlovák fegyverexport nagysága 2003–2005 között az alábbi értékeket érte el:


A Licence Bizottság 2004-ben 22, 2005-ben pedig 18 szlovákiai cégnek adott engedélyt fegyverkivitelre. 2004- ben Lengyelországba, Ciprusra, Algériába, Izraelbe, Németországba, Törökországba, Irakba, Egyiptomba, Kínába és Indiába történt 80 millió koronás értéknél nagyobb fegyverszállítás, míg 2005- ben 10 millió koronát meghaladó fegyverszállítások Algériába, Angolába, Örményországba, Azerbajdzsánba, Ciprusba, a Cseh Köztársaságba, Egyiptomba, Finnországba, Grúziába, Indiába, Izraelbe, Jemenbe, Kambodzsába, Kenyába, Lengyelországba, Ausztriába, Szerbia és Montenegróba, Thaiföldre, Törökországba, Ugandába, valamint Ukrajnába valósultak meg. Az országokat vizsgálva az Irakba, Örményországba, Azerbajdzsánba, Grúziába, Kambodzsába és Ugandába irányuló fegyverszállításoknak lehetnek erkölcsi aggályai. A 100 millió koronát meghaladó szállítások a 20 mm-nél nagyobb űrméretű fegyverek, lőszerek és rakéták, valamint páncélozott harcjárművek esetében történtek.
A fegyverkereskedelem ellenőrzésével és felügyeletével foglalkozó szervezetek napjainkig nem vádolták meg az országot illegális fegyverexporttal, illetve nem vezettek be ellene szankciókat. Az érintettség gyanúja azonban több esetben felmerült. A legtöbb kritikát a Human Right Watch (HRW) emberjogi nemzetközi szervezet fogalmazta meg Szlovákiával szemben. A HRW 2004-es jelentése szerint a szlovák kormánynak fokoznia kell a fegyverkereskedelem ellenőrzésére irányuló törekvését, mert 2000-ben és 2001-ben olyan országokba történtek fegyverszállítások, amelyekben megsértik az emberi jogokat. A szervezet az Afrikába irányuló fegyverszállításokat kérdőjelezte meg, illetve nem kizárható, hogy ezekből az országokból továbbértékesítve a szlovák fegyverzet válságkörzetekbe került. Ezeknek a fegyvereknek a többsége a haderőnél feleslegessé vált fegyver volt.

VIDA CSABA

Matuą Korba: Nezávislá správa o exporte zbraní zo Slovenska (SFPA, 2002) – ISBN 80-89041-44-2

IDEE EXCLUSIVE (Magnet Press Slovakia, 2002) – ISSN 1335- 3349

Arms production, exports and decision-making in Central and Eastern Europe – Slovakia (Saferworld, 2002) ISBN 0 948546 87 5

Human Rights Watch: Ripe for Reform (HRW, 20004) – D1602

Slovenská informacná sluzba: Správa o činnosti SIS v roku 2001, 2002, 2003, 2004,

MH SR: Výrocná správa o obchodovaní s vojenským materialom za rok 2005, 2004,


Internetes források

http://www.sfpa.sk/ – szlovák külügyi intézet.

http://www.saferworld.org.uk/ – brit nem kormányzati szervezet, amely a fegyverkereskedelemmel foglalkozik.

http://www.iansa.org/ – a kézi fegyverek kereskedelmének ellenőrzésével foglalkozó nem kormányzati szervezet.

http://www.amnesty.sk/ – az Amnesty International szlovákiai központja

http://first.sipri.org/ – fegyverkereskedelemmel foglalkozó adatbázis

http://www.sis.gov.sk/ – a Szlovák Információs Szolgálat honlapja


Jegyzetek:

1 Mai értelmezésben a tömegpusztító fegyverek elterjedését értjük a kifejezésen, bár Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára szerint a proliferáció szaporodást és növekedést jelent.

2 Bezpecnostná stratégia Slovenskej republiky – 2005 (forrás: http://www.mosr.sk/index.php?page=139, letöltés: 2006. június 1-jén)

3 CFE – Conventional Armed Forces in Europe

4 Department of Disarmament Affairs – DDA

5 OC – Ottawa Convention

6 A CFE-szerződés a 100 mm-nél nagyobb űrméretű tüzérségi eszközökre vonatkozik.

7 SAFERWORLD Szlovákiára vonatkozó jelentése alapján.

8 Vladimir Meciar 1993-ban, valamint 1994–1998 között töltötte be Szlovákiában a miniszterelnöki tisztséget.

9 Forrás: http://www.kotadef.sk/sk_04.html

10 Forrás: http://www.ztsspecial.sk/obrana.htm

11 Forrás: http://www.kerametal.sk/frames.htm

12 Forrás: http://www.way-industry.sk/index.php?b=products

13 Forrás: http://www.vtsu.sk/)

14 Forrás: http://www.vtu.sk/web/index.htm

15 Forrás: http://www.worldnetdaily.com/news/article.asp?ARTICLE_ID=17516

17 A szlovák korona árfolyama egy dollárhoz viszonyítva 1995–2005 között 33–48 korona között ingadozott.

18 Forrás: SIPRI adatbázis, valamint SFPA jelentése.