A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kelet-Ázsiában, a Koreai-félsziget északi részén, három olyan nagyhatalom szomszédságában fekszik, mint Kína, Oroszország és Japán. A hagyomány szerint mintegy 5000 éves múltja van. A 13. századtól mongol, majd kínai uralom alatt állt. Századokon át kiterjedt harc folyt a függetlenség megvédéséért. Két szomszédja, Kína és Japán a kezdetektõl fogva napjainkig meghatározó szerepet töltött be az ország történelmében, társadalmigazdasági alakulásában, fejlõdésében. Fontos tényezõnek tekintendõ, hogy Korea évszázadokon keresztül Kína vazallus állama volt, melynek nyomai még manapság is fellelhetõk a szellemi élet és a kultúra területén. Annak ellenére, hogy területén nem él jelentõsebb számú kínai népesség, mégis számos területen észlelhetõ a kínai hatás. Japán hatását szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel a huszadik század eleji japán uralom idején a japán volt az üzleti élet nyelve. Az ország társadalmi-politikai sajátosságaira a félszigeti jelleg is hatással van.

Észak-Korea a világ szinte utolsó totalitárius kommunista rendszere, amely évtizedek óta ellenáll bármiféle változásnak és a nemzetközi szabályoknak. Azzal, hogy szinte teljesen elszigeteli magát a világtól, lényegében megteremti a további lehetõségét annak, hogy fenntarthassa a Kim Dzsong Il vezette kommunista rendet. És természetesen így nyílik lehetõsége arra is, hogy titokban tarthassa atomfegyvereit és atomkísérleteit. Tudvalévõ, hogy Észak-Korea rendelkezik atomfegyverrel, a mennyiségükrõl viszont csupán USA-becslés létezik. Szakértõk szerint, ha Phenjan 2007-ben már saját urándúsító programját is elindítja, úgy évente akár 5-6 új fegyverrel is bõvítheti készleteit.
Észak-Koreában már a háború után jelentkezett az igény a nukleáris fegyverprogram iránt, viszont hiányoztak a lehetõségek. Az 1960-as évek közepétõl egy szovjet–KNDK együttmûködés keretében a szovjetek vállalták a szakemberképzést és egy nukleáris kutatólaboratórium felépítését. Észak-Korea 2003-as atomsorompó-egyezménybõl történõ kilépésekor megkezdte a plutónium kinyerését az atomreaktorok fûtõelemeibõl. 2005 elején közzétette, hogy az ország nukleáris fegyverek birtokában van, és saját biztonsága érdekében szükségesnek tartja az atomfegyverek fejlesztésének és gyártásának folytatását. 2005 nyarán a hatoldalú tárgyalások keretében Dél-Korea jelentõs mennyiségû elektromos áramot ajánlott fel a KNDK energiaproblémáinak megoldására, viszont a tárgyalások lényegében eredménytelenül végzõdtek.
2006 májusában Észak-Korea bejelentette, hogy rövidesen rakétateszteket fog végezni. A bejelentett rakétaindításokat helyi idõ szerint 2006. július 5-én (egy napon belül hét rakéta) hajtották végre. Egy közép-hatótávolságú rakétát észak (Oroszország), egy másikat pedig Japán irányába indítottak. Mindkét rakéta a Japán- tengerbe csapódott. Amerikai szakértõi vélemények szerint három SCUD, három No-Dong–2, egy pedig Taepodong –2 rakéta volt (A Taepodong–2 hajtómûvei mintegy 40 másodperccel az indítás után leálltak, és a rakéta idõ elõtt a Japán-tengerbe zuhant).
2006 augusztusában amerikai és délkoreai figyelmeztetés látott napvilágot, mely szerint Észak-Korea föld alatti kísérleti robbantásra készül. 2006. 10. 10-iki hivatalos bejelentés szerint: „A KNDK tudományos kutatóinak csapata sikeres és teljesen biztonságos föld alatti atomkísérletet hajtott végre 2006. október 9-én.” A kísérleti robbantással kapcsolatban eltérõek voltak a szakértõi vélemények (egyesek nem zárták ki a sikertelen voltát, mások szerint TNT-t robbantottak fel a föld alatt, stb.). A hatóerõt tekintve is megoszlottak a vélemények. Zömmel 1 kt alattira1 értékelték, ellentétben az oroszokkal, akik 5–15 kt közé becsülték.
A kísérleti atomrobbantás még a rakétakísérleteknél is élesebb reakciót váltott ki a világpolitikában. Az USA, Japán, Dél-Korea, sõt még Kína is kemény szankciókkal élt. Kína megerõsítette a KNDK-val közös határszakaszát. Az ENSZ BT kereskedelmi szankciókat léptetett életbe, illetve felszólította Észak-Koreát arra, hogy hagyjon fel nukleáris fegyverprogramjával, illetve nukleáris létesítményeit helyezze a Nemzetközi Atomenergetikai Ügynökség felügyelete alá. Kína egyes vélemények szerint azért nem támogatja a szigorúbb szankciókat, mert attól tart, hogy ez esetben rengeteg koreai menekülttel kellene számolnia.
Október közepén Dél-Korea arról adott hírt, miszerint Észak-Korea további atomkísérletre készül. Kína és az USA eközben arra szólította fel a KNDK-t, hogy hagyjon fel a további kísérletekkel, és térjen vissza a hatoldalú tárgyalásokhoz. Becslések szerint az ország mintegy 6–10 nukleáris robbanóeszközhöz elegendõ plutóniummal rendelkezik, illetve egyes források hasonló számú „kész” atomfegyverrõl szólnak.
Észak-Korea katonai erejét – hagyományos eszközök tekintetében – a politika és a média sokszor túlértékeli. Az igaz, hogy az ország jelentõs létszámú (kb. 1-1,1 millió fõ) haderõvel, és majd 5 milliós mozgósítható (kiképzett) tartalékkal, továbbá igen nagyszámú harci technikai eszközzel rendelkezik, viszont a fegyverzet és felszerelés döntõen és jellemzõen a 60-as évek technikai színvonalán mozog.
Észak-Korea gazdasága az 1990-es évek közepén teljesen összeomlott, egyrészt az uralkodó gazdasági viszonyok, másrészt az országot sújtó természeti katasztrófák miatt. De a külsõ támogatás 1 James Acton atomfizikus szerint, ha valóban egy kilotonna alatti volt a hatóerõ, akkor feltehetõleg nem sikerült megvalósítani a teljes láncreakciót. hiánya gyakorlatilag hasonló eredményhez vezetne. Az ország gazdasági helyzete elképesztõ állapotba került. Általános az élelmiszer-, az üzemanyag- és az áramhiány. A különbözõ élelmezési segélyprogramok keretében évente több százezer tonna élelmiszert kap, de ez is csak arra elég, hogy az éhínség ne váljék katasztrofális méretûvé. Ennek ellenére az ország éves költségvetésének mintegy 2/3-át a hadseregre fordítják. Kim Dzsong Il 2002-ben korlátozott pénzügyi és irányítási reformot tervezett, de a közbejött rakétaprogram és a nemzetközi szankciók ezt meghiúsították.
Észak-Korea külsõ támogatás nélkül fennmaradni sem lenne képes sokáig, nemhogy háborút folytatni. Számára tehát az atomfegyver ideális nyomásgyakorlási eszköznek tekinthetõ, amivel tárgyalásra kényszerítheti az USA-t, Dél-Koreát és más szomszédjait. A kérdés persze az, hogy Észak-Korea meddig lesz képes elmenni, világpolitikai szemszögbõl ugyanis az ország helyzete eléggé ingatag.
Ötvenhárom éve annak, hogy békeszerzõdés nélkül véget ért a több mint három évig tartó koreai háború, amivel a térségben a feszültségek egyáltalán nem szûntek meg, sõt! A kettészakított Korea a térség egyik legnagyobb problémája. A kettéosztástól eltelt idõszakban sok minden megváltozott, és így valószínûtlennek tûnik az ország izoláltságának hosszabb távon történõ fenntarthatósága is.
Korea tudja, hogy nyitnia kell a külvilág felé, és így függ össze az atomfegyverkezés, a szankciók és a hatoldalú tárgyalások ügye.2 Hosszú távú céljuk, amelyet alighanem komolyan is gondolnak, az Amerikával való stratégiai partnerség. Történelmi ellenségek veszik õket körül, amit nagyon szeretnének egy távoli baráttal kiegyensúlyozni.


RÖVID TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS

Korea õslakosságát mongol és tunguz törzsek alkották. Idõszámításunk kezdetén 3 állam alakult területén: északon Kogurio (Kogurjo), DNy-on Pekcse, DK-en Silla (Szilla).
A 7. században Kína elfoglalta, és csak Szilla önállóságát meghagyva egységes feudalista államot hozott létre a félszigeten.
935–1392 között, a Goryeo-dinasztia uralkodása alatt egységes állam jött létre Koryo néven (innen ered a Korea név). A 13. sz. végén és a 14. sz. elején nagyarányú parasztfelkelések voltak.
1392-ben a Li-dinasztia került uralomra (1392–1910).
1592-ben Japán megtámadta Koreát.
A 8 évig tartó háború végül is koreai sikerrel járt.
1637-ben a Csing- (Mandzsu-) dinasztia uralma alá került.
17–18. században a feudális társadalmi rend válságba jutott. A társadalmi és kulturális reformokat sürgetõ mozgalmat azonban elfojtották.
1811-ben a Hon Gjon Re vezetésével kitört nagyarányú felkelésben részt vett Phjonan tartomány parasztsága és városi szegénysége – hasonlóan a korábbiakhoz, szintén elbukott. Az ország a 16. század végétõl 1880-ig minden külföldi kapcsolattól el volt zárva.
A 19. század második felében az európai kapitalista államok, továbbá az USA és Japán kísérleteket tettek az ország gyarmatosítására. Egyenlõtlen kereske- 2 John W. Lewis PhD (Kína-szakértõ – Stanford Egyetem) véleménye szerint. delmi szerzõdéseket erõltettek az országra (1867. Japán, 1882. USA, 1883. Nagy- Britannia és Németország, 1884. Olaszország).
1894–95-ös japán–kínai háború Japán gyõzelmével végzõdött. Kína elismerte Korea függetlenségét, mellyel utat nyitott a japán gyarmatosításhoz. 1905-ben (az orosz–japán háború befejezése után) Korea japán protektorátus alá került.
1910-ben annektálta és gyarmatává tette az országot. Uralmát a gazdasági kizsákmányolás, a nemzeti nyelv és kultúra elnyomása jellemezte. A húszas évek második felétõl az évtized végéig terjedõ idõszakot a japánellenes tüntetések, illetve a munkás- és parasztfelkelések jellemezték.
1931-ben Kim Ir Szen vezetésével kezdetét vette az 1945-ig tartó partizánharc.
1945-ben a szövetséges hatalmak a jaltai konferencián határozatot hoztak Korea függetlenségének helyreállításáról. A megegyezés értelmében az 1945. 8. 15-én felszabadult országnak az északi szélesség 38° feletti része szovjet, attól délre fekvõ területe amerikai katonai közigazgatás alá került.
1949-ben mind a szovjet, mind az amerikai erõk kivonultak a területrõl, hivatalosan függetlennek nyilvánítva a két országot, de megoldatlanul hagyva a két ország közötti kérdést.
Az 1950–1953 között lezajlott koreai háború hosszú idõre elmérgesítette a két ország viszonyát. Az 1953 júliusában megkötött fegyverszüneti egyezmény a két állam közti – ma is érvényben levõ – határvonalat megközelítõen ismét a 38° mentén húzta meg.
1971-tõl szünetekkel tarkított tárgyalások kezdõdtek az újraegyesítésrõl, amelyek máig sem vezettek eredményre. A nyolcvanas években is általános és kölcsönös bizalmatlanság jellemezte a két koreai állam kapcsolatát.
Az 1972. évi alkotmány értelmében a KNDK független, szocialista állam. Legfelsõbb államhatalmi testülete az egykamarás Legfelsõ Népi Gyûlés. (Átdolgozása 1972-ben, további módosítása 1998- ban.)
1985. 12. 12-én Észak-Korea aláírta az atomsorompó (NPT – Non-proliferation Treaty) szerzõdést.
1989. 1. 17-én – a KNDK kezdeményezésére – elõször találkozott a két Korea, valamint az Egyesült Államok katonai küldöttsége.
2003-ban Észak-Korea felmondta az atomsorompó-egyezményt.


ÉSZAK-KOREA FÖLDRAJZI HELYZETE

Észak-Korea a Korea-félsziget (KeletÁzsia legnagyobb félszigete) északi részén helyezkedik el. A mintegy 1100 km hosszú, É–D-i irányban húzódó 220 741 km2 kiterjedésû félsziget a Sárga- és Japán- tenger és a Koreai-szoros között terül el. Maga a félsziget 214 778 km2, míg a szigetek összterülete 5963 km2. Kínától és az orosz Amur-vidéktõl a Yalu (Amnok), illetve a Tumen völgye választja el. A félsziget K-i partja kevésbé, míg a Ny-i és D-i erõsen tagolt. Az utóbbi partok elõtt számos sziget található (összesen 3576). A Koreai-szoros 200 km széles, átlagos mélysége 90-100 m. A szorost a Tsushima-sziget két részre osztja, melyek közül a Ny-i a mélyebb (227 m).
Az ország területe 120 540 km2 (kb. 27 510 km2-rel nagyobb, mint Magyarország). Abszolút földrajzi helyzetét tekintve a keleti hosszúság 124o 18´ és 130o 40´, illetve az északi szélesség 37o 42´ és 43o 00´ között terül el. Észak-Korea kiterjedése:
– K–Ny-i irányban 300 km;
– É–D-i irányban 450 km;
– legnagyobb kiterjedése ÉK–DNy-i irányban 700-710 km.
Idõeltolódás: GMT +9 (CET +8)
Területénél fogva, katonaföldrajzi szempontból, a kis területû országok közé tartozik. Több oldalról kitûnõ természetes határok övezik: északon a Jalu (Yalu, Amnok) és a Tuman (Tumen) folyó, keleten a Japán-tenger, nyugaton pedig a Sárga-tenger. A KNDK szárazföldi határainak teljes hossza 1291 km. Három állam: Kína (1025 km); Oroszország (25 km); a Koreai Köztársaság (241 km), továbbá a Sárga- és a Japán-tenger határolja. Tengeri határainak hossza 2500 km.


TERMÉSZETI VISZONYOK

Az ország területének nagy részét a több hegyvonulatból álló, õsi kristályos palákból és vulkáni kõzetekbõl felépült Észak-koreai-hegyvidék (Mandzsu-koreai- hegyvidék) foglalja el. A Baekdu Daegon a kínai–KNDK határtól mintegy 1400 km hosszban húzódik végig a Koreai- félszigeten, mely egyben a félsziget É–D-i irányú vízválasztóját is képezi. A KNDK északi részén 1800-1900 m magas, lávatakaróval borított fennsík található, amelybõl vulkáni kúpok emelkednek ki. A Sárga-tenger melléke ugyanakkor alacsony dombokkal övezett medencék sorozatából áll.
A Baekdu vulkanikus hegység, amely Észak-Korea és Kína határán helyezkedik el. É-i részén a Changbai (Changbaek – Örökké fehér hegy) található, melynek legtöbb csúcsa meghaladja a 2000 métert. A Japán-tenger mentén húzódó, a parti síkságra szelíden leereszkedõ fõ láncához nyugaton a Kaimafennsík csatlakozik. Az 1000-1500 m tengerszint feletti magasságú bazaltfennsíkon levõ egyik vulkáni kúp – a koreai –kínai határon emelkedõ 2744 m magas (kialudt vulkán – utolsó kitörése 1702-ben volt) Pektusan3 (Pektu) – az ország legmagasabb pontja. Maga a név „Fehér fejû hegy”-et (white-headed mountain) jelent, mivel a csúcsot egész évben hó fedi. Észak-Korea legmélyebb pontja 0 m (Japán-tenger). Az Északkoreai- hegyvidék Tumen folyó és a Japán- tenger közötti része DNy-i irányban fokozatos emelkedést mutat, legmagasabb részei elérik a 2500 métert. A Yalu és Sárga-tenger közötti térség magassága Ny-i irányban csökken, a nyugati nyúlványok magassága ritkán haladja meg az 1000 m-t. E térséget a meredek hegyoldalak és a sûrû erdõségek jellemzik. A Japán-tenger partját kísérõ Keletkoreai- hegységnek csak a kisebbik, északi része tartozik a KNDK területéhez. Gerincei meredeken szakadnak le a tenger felé. Észak-Korea valamennyi hegysége meghaladja a 2000 m tengerszint feletti magasságot.
Az 1638 m magas Kumgangsan (Gyémánt- hegység) a KNDK D-i részén (Kangwon tartományban) a keleti parton terül el, közel a demilitarizált övezethez. Kelet–nyugati kiterjedése 40 km, míg észak–déli irányban mintegy 60 km hosszan nyúlik el, területe 530 km2.
A Pektusanon kívül a legmagasabb csúcsok: Phanmo (2541 m), Nangnimsan (2184 m), Hujcshon (2014 m), Myohyangsan (1909 m) és a Kumgangsan (1638 m). Az ország területén három vulkán található: Baitoushan (2744 m – sztratovulkán), Xianjindao (1173 m), Ch’unga-ryong (452 m – pajzsvulkán). A felszínt uraló hegységek sokféle ipari nyersanyagot szolgáltatnak (ásványkincsek, fa), a síkságok kis területe viszont a mezõgazdasági termelést szûk határok közé szorítja.

Éghajlat
A terület éghajlatát tekintve a keletázsiai monszunövezetben fekszik, ennek megfelelõen a nyár forró, párás és csapadékos, a tél hosszú, száraz és hideg. Ezzel szemben az õsz és a tavasz kellemes, bár rövid. A hõmérséklet a félsziget nagy É–D-i irányú kiterjedése (1100 km) következtében D felé fokozatosan emelkedik. A tél a szibériai hideg légtömegek betörése és a Japán-tenger hideg tengeráramlása miatt hideg. Januárban nem ritka a –38 – –40 °C sem. A januári középhõmérséklet –3 – –8 °C. A legmelegebb hónap az augusztus, mikor a hõmérséklet a 36-37 °C-ot is eléri. Az augusztusi középhõmérséklet 22–28 °C.
A hegyvidéki területeken az idõjárás nagyon szeszélyes. Az éves átlagos hõmérséklet –8,3 °C. Nyáron általában 18 °C, de télen akár –48 °C-ig is lecsökkenhet. A januári középhõmérséklet –24 °C, míg a júliusi 10 °C, az év fennmaradó részében általában fagypont körüli vagy alatti a hõmérséklet. A szél átlagos sebessége 11,7 m/s, december hónapban viszont eléri a 17,6 m/s-ot is. A közepes relatív páratartalom 74%.
A csapadék mennyisége É-ról D felé szintén emelkedik (500–1500 mm). A legtöbb csapadék június és szeptember között (az évi mennyiség 60%-a) hullik (augusztusban átlagosan 317 mm), míg a legszárazabb hónap a január. Az átlagos évi csapadék 500–850 mm. Az ország északnyugati része a legcsapadékosabb terület (1200–1400 mm). Viszonylag kevés a csapadék a Tedong (Taedong) folyó vidékén és az északkeleti országrészben (400–700 mm).
Télen a Szibériából érkezõ alacsony hõmérsékletû légtömegek miatt a félsziget fölött magas légnyomású idõjárási zóna alakul ki. Tavasszal az idõjárás jóval változékonyabb, az esõk gyakoriak és sok esetben az Észak-Kínából fújó szél sárga port hord a félsziget területére.

Növényzet és állatvilág
Területének kb. 69%-át erdõ borítja. Számos fenyõféle (vörös, erdei, fekete, koreai, kínai, szibériai lucfenyõ) és lomblevelû erdõ (nyírfa, mongol tölgy, mandzsúriai hárs, amur hárs, apró levelû szilfa, gyertyán, kõris, nyárfa, égerfa) található. Erdeinek csupán 1/3-a értékes szálerdõ, a többsége satnya, csenevész bokrokkal fedett terület.
Korea állatvilága gazdag és változatos, a kínaihoz és japánhoz hasonlít. Különösen gazdag a part melletti tengeri fauna. Területén megtalálható: a barna és az ázsiai fekete medve, a leopárd, a szürke farkas, a vaddisznó, a vörös (közönséges) róka, továbbá a pézsma és a vörös (rõt) szarvas, az õz, a mókus, az eurázsiai borz és a vidra. A szárnyasok közül a fehér gólya, a hattyú, a vándorsólyom és a hosszú fülû bagoly érdemel említést.

Vízrajz
A hegyvidéki jelleg miatt folyói rövidek és nagy esésûek. A folyók vízjárása a csapadék egyenlõtlen eloszlása miatt szélsõséges, a vízhozam télen alacsony, nyáron magas. A Sárga-tenger felé tartó folyók hosszabbak és tölcsértorkolattal ömlenek a tengerbe.
Az ország leghosszabb folyója a Yalu (Jalu) vagy Amnok, amely Kína és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ha- ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE 28 tárán húzódik. Hossza 790 kilométer, átlagos szélessége eléri a 160 m-t, vízgyûjtõ területe 38 500 km2. Az északkelet-kínai Jilin tartományban, a Changbai hegységben ered (Baitou), mintegy 2500 m magasságban, ahonnan D-i irányba folyik, Hyesanig a víz folyási sebessége igen nagy. Hyesantól kezdetben NyÉNyi, majd a torkolatáig DNy-i irányban folyik. A kínai Dandong és az észak-koreai Sinuiju közt ömlik a Koreai-öbölbe. Legfontosabb mellékfolyói a Changjin, a Herchun és a Tokro.
A Yalun levõ Supung duzzasztó Ázsia egyik legnagyobb gátja, amely a KNDK és Kína számára termel elektromos áramot (160 m magas és 853 m hosszú). A folyó 698 km hosszban hajózható. A múlt század elején még 1000 BRT-s hajókkal, napjainkban azonban – a feliszapolódás következtében – már csupán 500 BRT körüli hajók használhatók. Fõleg faúsztatásra használják.
A Tuman (Tumen) az ország második leghosszabb folyója (520 km). Hasonlóan a Yaluhoz a KNDK és Kína között képez határt, deltatorkolattal ömlik a Japán-tengerbe. Hajózható hossza csupán 85 km. Az ország harmadik leghosszabb folyója a Nangnim-hegységben eredõ és 439 km hosszú Taedonggang (Taedong/ Tedong). A folyó a fõvárost is keresztülszeli, és a Namp’o-nál ömlik a Koreaiöbölbe. Vízgyûjtõterülete 20 344 km2. Összességében 245 km-en hajózható (Songnimig 4000 BRT-s hajókkal, majd onnan a torkolatig terjedõ 65 km-es szakaszon 2000 BRT-s hajókkal). A folyó mentén jelentõs öntözéses területek vannak. Az Imjin folyó a D-i országrészben található, hossza 254 km, amelybõl 124 km hajózható.
A 198 km hosszú Ch’ongch’on folyó a Chogyu hegységben ered, Hamhungtól hozzávetõleg 110 km távolságra. Folyási iránya jellemzõen DNy-i, hajózható hossza 152 km. Sinanjutól É-ra (24 km) ömlik a Koreai-öbölbe.
A Yesong az ország D-i részén található, hossza 174 km, szélessége 200-240 m, száraz idõben sok helyütt gázolható. Hajózható hossza mintegy 40 km.
A folyóvizek esése nagy, ezért jelentõs, mintegy 8 millió kWh energiát képviselnek. A villamosenergia-termelés szempontjából legjelentõsebb a koreai –kínai határon folyó, bõ vizû Yalu.
Tavai mesterséges víztározók, a legnagyobbak: a Supung-dong (Szuphuni-tó – 365 km2), a Changjin (Csangzsin) és a Pujon (Puzson) víztároló. A Pektusan kráterben helyezkedik el a Chonji,4 az Ég Tava, amely a világ legmélyebb alpesi tava és bár két forró vizû forrás is táplálja, ennek ellenére a leghidegebb.


TÁRSADALMI-POLITIKAI VISZONYOK

Államformája népköztársaság. Nemzeti ünnep: szeptember 9. (1948 népköztársaság napja). Függetlenség: 1945. 8. 15. Legfelsõbb államhatalmi testülete az egykamarás Legfelsõ Népi Gyûlés, melynek 687 tagját négy évre választják. Ugyancsak széles körû felhatalmazással bír a Legfelsõ Népi Gyûlés Állandó Bizottsága, amely két ülésszak között a parlament jogkörét gyakorolja. A kormány munkájának irányítására önálló testületként létrehozták a Központi Népi Bizottságot. A Közigazgatási Tanács a kormány funkcióját tölti be.
Az államfõ 1994 júliusától Kim Jong (Dzsong) Il. Formálisan az elnöki poszt Kim Ir Szen 1994-ben bekövetkezett halála óta nincs betöltve. Utódjául fiát, Kim Jong Il-t választották, aki a legfõbb vezetõ, a Koreai Munkapárt fõtitkára, a Legfelsõbb Népi Gyûlés Nemzetvédelmi Bizottságának elnöke.
A KNDK-ban a tényleges hatalom a Koreai Munkapárt kezében van. A Koreai Szociáldemokrara Párt (Kim Yong Dae) és a Chondoist Chongu Párt (Ryu Mi Yong) létezésének feltétele a Koreai Munkáspárt vezetõ szerepének elfogadása.
A kormányfõ 2003 szeptemberétõl Pak Pong Ju.
A legutolsó választás 2003 szeptemberében volt, míg a következõ 2008 szeptemberében lesz.
Hivatalos pénznem: von =100 cson.

Népesség
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság sûrûn lakott ország, lélekszáma 23 113 019 fõ (2006. évi becslés). A népesség területi eloszlása egyenlõtlen: a hegyvidéki területek gyéren, a tengerpartok és a folyóvölgyek sûrûn lakottak. Az átlagos népsûrûség 191 fõ km2 (Magyarország 108 fõ/ km2). A legritkábban lakott területeken viszont 30 fõ/km2 a népsûrûség. Az ország lakossága az utóbbi közel 40 esztendõben megduplázódott (1968-ban csupán 10,2 millió volt, a népsûrûség pedig 82 fõ/km2).
A lakosság életkor szerinti megoszlása (2006. évi becslés):
– 0–14 év közötti 23,8% (ebbõl férfi 2 788 944 millió, nõ 2 708 331 millió);
– 15–64 év közötti 68% (ebbõl férfi 7 762 442 millió, nõ 7 955 522millió);
– 65 év feletti 8,2% (ebbõl férfi 667 792 fõ, nõ 1 229 988 fõ).
Születéskor várható élettartam (2006. évi becslés):
– teljes lakosság esetében 71,65 év;
– férfiak 68,92 év;
– nõk 74,51 év.
Születési ráta 15,54o/oo (2006. évi becslés).
Halálozási ráta 7,13o/oo (2006. évi becslés)
Népességnövekedési ráta 0,84o/oo (2006. évi becslés).
Csecsemõhalandóság (2006. évi becslés)
– teljes lakosság esetében 23,29o/oo
– fiúgyermek 24,97o/oo
– leánygyermek 21,52o/oo
A 15 éven felüli lakosság 1%-a analfabéta: a férfiak és nõk 1-1%-a (2006. évi becslés). A közoktatás ingyenes.
Etnikai összetétel: koreai – homogén nemzetállam, kisszámú kínai és még kisebb japán közösséggel.
Vallási megoszlás: helyi vallás (Chondogyo), buddhizmus, konfucianizmus. Található még igen csekély számú keresztény (10 000 protestáns, 4000 római katolikus) is. (Keresztény 0,9%, buddhista 1,7%, helyi vallások 15,6%, egyéb 13,9, nem vallásos 67,9%.)
Államvallás: nincs.
Nyelvi megoszlás: koreai.
Hivatalos nyelv: koreai.

Közigazgatás és településhálózat
A KNDK-nak 9 tartománya és 4 tartományi jogú városa van. Az ország legnagyobb és legfontosabb települései mind jelentõsebb vízfolyások, illetve a tengerpartok valamelyikén helyezkedik el. A 12 legnagyobb város közül 5 vízfolyások mentén, 7 pedig a tenger mentén fekszik. A városok elhelyezkedése erõs kapcsolatot (függést) mutat a vizekkel, amelyet a táblázat adatai is jól szemléltetnek.
További jelentõs városok: Hamhung (848 000), Sinuiju (349 000), Wonsan (331 000), Kanggye (255 000), Haeju (236 000), Anju-up (205 000), Sariwon (165 000), Songnim (146 000), Hyesan (110 000), Najin (91 000), Kimchaek (21 467). A lakosság kb. 20-25%-a a 100 000 fõnél népesebb nagyvárosokban él. A városi lakosság aránya 64%.





Egészségügyi helyzet
A fertõzés veszélye gyakran jelentõsen eltér a városi és vidéki területeken.
Édesvízben nem ajánlott fürödni. A leggyakoribb fertõzõ betegségek: malária, koreai láz, japán agyvelõgyulladás, tífusz, hastífusz, leptospirosis (a köztudatban „patkánybetegség”) – rágcsálók terjeszthetik, tuberkulózis, hepatitis (A, B, C), Anthrax (lépfene), kolera, nemi úton terjedõ betegségek, HIV-vírus.
Kötelezõ védõoltás nincs, viszont az alábbiak javasoltak: hepatitis (A, B, C), hastífusz, diftéria-tetanusz, veszettség, meningococcus meningitis.

Gazdasági viszonyok
Észak-Korea a hatvanas évek végére ipari-agrár országgá vált. Új iparágakat honosítottak meg, a mezõgazdaságot kollektivizálták. Az állattenyésztés fejlesztésével csökkenteni igyekeztek a növénytermesztés túlsúlyát, és egyben növelték az ipari növények vetésterületét. A gazdaságfejlesztésben az ún. önerõbõl önellátást biztosító irányvonal érvényesült mindvégig, amely a természeti erõforrások maximális kihasználásával a sokoldalú gazdasági tevékenység kialakítását szorgalmazta.
Az ország gazdasága a mai napig központilag irányított, szocialista tervgazdaság. A lakosság mintegy 36%- ának a mezõgazdaság nyújtja a megélhetést. 1989-tõl a kollektivizált mezõgazdaság recesszióba került. 1996– 1997-ben már csak a nemzetközi élelmiszersegélyekkel tudták megakadályozni az éhínséget. Az élelmiszerhiányt sokan csakis az 1995. és 1996. évi heves áradásokkal és az 1997. évi aszállyal magyarázták, és figyelmen kívül hagyták, hogy az ország teljes gazdasága összeomlott, mintegy kétmillió ember halt éhen. (A Szovjetunió 1991. évi felbomlását követõen az ország legfõbb segélyforrása, kõolajszállítója és legfontosabb exportpiaca megszûnt létezni.)
1998. január 6-án a WFP a világ kormányaihoz és népeihez fordulva 378 millió dolláros segélyt kért Észak-Korea számára. (Becslések szerint az ország 1998. évi élelmiszer-szükséglete 4,6 millió tonna volt, de saját termése mindössze 2,6 millió, és csak 700 000 tonna élelmiszer importját tudta biztosítani.)
Mára viszont átalakították a mezõgazdasági termelést, megerõsítették a gátakat és az energiahálózatot. Az ország szegény, de „normális” harmadik világbeli szintre jutott, nagyban függ Kínától és Dél-Koreától. Rövid távon a szankciókat szeretnék feloldatni, és stabilizálni akarják kapcsolataikat Kínával, illetve a régióval. Fõleg a pénzügyi szankciók sújtják õket, mert még Kínával is akadoznak a tranzakciók, egy idõre még az olajimport kereskedelmi alapon folyó része is leállt.
Az ország jelentõs kõolajimportra szorul, bár az energiatermelés közel 70%-át vízi erõmûvek állítják elõ. Az ipar legfõbb ágazata jelenleg is a hadiipar. A termelési értékek alapján ezt követi a különbözõ ércek bányászata. A mezõgazdaság nem képes az igények kielégítésére. Jelentõs a halászata is.
A KNDK külkereskedelmi kapcsolatai szerények. A világtól elzárt országban 70% körüli a kínai importcikkek aránya. A statisztikai adatok nem nyilvánosak.

Néhány fontosabb gazdasági adat:
A 2005. évben a GDP értéke 40 milliárd USD (becslés).
GDP növekedési ráta (2005-ben) 1% (becslés).
Részesedés a GDP-bõl:
– mezõgazdaság 30%;
– ipar 34%;
– szolgáltatás 36% (2002 – becslés).
Egy fõre jutó GDP 1700 USD (2005. évi becslés).
Inflációs ráta: nem ismert.
Gazdaságilag aktív lakosság 9,6 millió.
Munkanélküliségi ráta: nem ismert.
Foglalkoztatottak megoszlása fõbb ágazatonként):
– mezõgazdaság 36%;
– ipar és szolgáltatás 64%.
Ipari termelés növekedése: nem ismert.
Költségvetés: nem ismert.






TERMÉSZETI KINCSEK, ÉS ENERGIATERMELÉS

Az ország ásványkincsekben gazdag.
Szénkészleteinek nagysága 7,9 milliárd tonna, amelybõl a feketeszén- és antracitvagyon (5 milliárd t) és kitermelés a P’yongyang (Phjongjang/Phenjan) környéki medencében (Tedong középsõ folyása mentén), valamint a K-i tengerparton összpontosul. A kitermelt szén többségét a háztartásokban, a vasúti közlekedésben és a hajózásnál használják fel. Kokszolható feketeszénbõl viszont beho zatalra szorul. A barnaszénvagyon szerényebb (2,9 milliárd t). A Tuman folyó völgyében és a fõvárostól északra – Anju környékén – bányászott barnaszén a villamosenergia- termelés és a vegyipar alapanyagát képezi.


Korea egyéb ércekben is gazdag:
arany, ezüst, molibdén, réz, vas, pirit, ólom, cink, volfrám, magnezit, grafit, foszfát, kõsó, sõt több helyen találtak petróleumot is.
Kõolaj- és villamosenergia-termelés és -fogyasztás néhány adata (2003–2004) – kõolajtermelés: nem ismert;
– kõolaj-felhasználás 25 000 barrel/nap (2003);
– kõolajimport 22 000 barrel/nap (2004);
– villamosenergia-termelés: 18,75 milliárd kWh (2003);.
– villamosenergia-fogyasztás: 17,43 milliárd kWh (2003).
Az ország legfontosabb energiahordozója a vízi energia. A vízi erõmûvekben termelik a villamos energia csaknem kétharmadát.
A legjelentõsebb erõmûvek a Jalu folyón (Sup’ung/ Szuphung) és mellékfolyóin épültek. Észak-Korea 1989 és 2000 között atomfegyverek gyártásához szükséges technológiákat vásárolt Pakisztánból. A KNDK az alábbi civil nukleáris létesítményekkel rendelkezik: 10
– RT–2000 nukleáris kutatóreaktor, 8 MW(th), Yongbyon;
– 5 MW(e) kísérleti reaktor, Yongbyon;
– 50 MW(e) nukleáris erõmû, Yongbyon, építés alatt;
– Taech’on-i 200 MW(e) nukleáris erõmû, építés alatt;
– Kumho-chigu-i könnyûvizes reaktortelep, 2x1000 MW(e).


IPAR, MEZÕGAZDASÁG ÉS KERESKEDELEM

A gazdaság vezetõ ágazata az ipar. A teljes ipari termelés 1/3-át a gépipar állítja elõ. Túlsúlyban vannak a nehézipari ágazatok: vas- és acélipar, színesfémkohászat, vegyipar. A könnyûipar vezetõ ágazata a textilgyártás.
A hagyományos vas- és acélgyártás te rületi elhelyezkedését részben a nyersanyag- lelõhelyek, részben a szállítási útvonalak befolyásolják. Az északkeleti üzemek (Ch’ongjin, Kimch’aek) a Musan környéki vas- és acélnemesítõ ércek (nikkel-, krómérc) közelében, illetve az import kokszolható szén fogadására a Japán- tenger partján települtek. A Tedong folyó alsó szakaszán (Phjongjang, Kangszo, Songnim) a vaskohászatot a fõvárostól északra és délre fekvõ kisebb vasérc-elõfordulások és a gépipar acéligénye éltetik.
Az ércdúsítás (Kapsan: réz, Komdok: ólom, cink) és a színesfémkohászat a lelõhelyek szomszédságában telepedett meg az ország délnyugati (Namp’o: réz, arany, ezüst, ritkafémek, Hendzsu: cink, ólom) és délkeleti (Hungnam: nikkel, molibdén, volfrám, Munch’on: ólom, cink, higany) részén.
A gép- és fémfeldolgozó ipar hányada az egész ipari termelésben az elsõ helyet foglalja el. Nagyobb gépgyárai Pyongyang, Kusonb, Nampho és Unson városokban vannak.
A gépipar után a 2. helyen álló textilipar vezetõ ágazata a pamut- és a selyemipar. Az üzemek nagyobb arányban használnak fel vegyipari termékeket (mûszál, mûselyem), mint természetes alapanyagokat (gyapot, selyemgubó). A jelentõsebb gyárak a nagyvárosokban, a gyapottermõ területeken és a vegyipari központokban települtek. Pamutszövet-termelés folyik Phenjanban, Kesonban és Pakchonban. A len- és gyapjúipar a lentermesztõ (Hyesan /Hveszán), illetve a juhtenyésztõ körzetekben települt (Hamhung).
Az ország vegyipara bõséges nyersanyagra és olcsó energiára támaszkodik. A vegyipari termelésben kiemelkedik a Hamhung-Hungnam agglomeráció, ahol számos termékféleséget gyártanak. Legnagyobb vegyi üzeme a hungnami kombinát (mûtrágya, mûbenzingyártás). Legjelentõsebb vegyipari ágazatok: a mûtrágyagyártás (nitrogénmûtrágya: Aoji-ri (Aojiri/Aozsiri), foszfátmûtrágya: Nampho és Haeju (Hedzsu), a mûszálgyártás (Sinhuiju/Szinidzsu, Chongjin/Chongdzsin), a kõolaj-finomítás (Unggi), valamint a festék- és mûanyaggyártás Sunchon (Szuncshon). Wonsanban halzsírfeldolgozó üzem mûködik.
Az építõanyag-ipar elsõsorban hazai szükségletet lát el. Nagyobb cementgyárai Haeju (Hedzsu), Komusan (Komuszan), Sunchon (Szuncshon) városokban találhatók. Megemlítendõ még a téglagyártás, az üvegipar (Phjongjang, Nampho), valamint a porcelángyártás (Phjong-jang)
A fafeldolgozó üzemek az erdõs északi hegyvidéken és a Yalu (Jalu) folyó mellékén találhatók (Hyesan, Changja/ Kanggje). A fán kívül egyéb nyersanyagot (nád, rizsszalma, kukoricaszár) is felhasználó papír-, cellulóz- és furnérlemezgyártás területi elhelyezkedése szórtabb. Papírgyárak vannak Sinhuiju (Szinidzsu), Kilchu (Kilcsu ) városokban. Fontos ág a hajóépítés (Chongjin, Nampho, Sinhuiju).
Az élelmiszeripar kiemelkedõ központja Phjongjang. Jelentõs a hús- és halfeldolgozó ipara, az utóbbi készítményei fontos exporttermékek.
Az ország területéhez képest kevés a mezõgazdasági mûvelésre alkalmas földterület. Ezért a termõterület növelése érdekében gátak építésével és lecsapolással igyekeztek minél nagyobb területeket nyerni a folyók mentén és a Sárga-tenger partvidéken. A hegyoldalakat is messzemenõen kihasználják, hiszen a mûvelt területek felsõ határa még az 1300 m tengerszint feletti magasságot is eléri. A mezõgazdasági mûvelés alá vont területeknek mintegy felét öntözik.
A mezõgazdaság vezetõ ága a növénytermesztés. A vetésterület háromnegyedét gabonafélék foglalják el (3,837 millió t – 2002/2003). Legfontosabb termesztett növények: rizs (2,2 millió t – 2002/2003), kukorica (1,7 millió t – 2002/2003), burgonya, kölesfélék, árpa, búza, szója, dohány. Termesztenek továbbá rebarbarát és indigót is. A begyûjtött termények mintegy fele rizs. Fõ termõkörzete az ország DNy-i része, de helyenként a Yalu folyó vidékén is elõfordul. A kukoricát elsõsorban a Ny-i és K-i dombvidékeken, a zabot a magas medencékben és fennsíkokon, az árpát a Japán- tenger partján (a rizs és a kukorica mellett), a búzát Phjongjangtól délre fekvõ területeken termesztik. A népélelmezésben nélkülözhetetlen kölesfélék közül a kaoliang a legelterjedtebb. Fontos kenyérpótló a szójabab.
A termesztett gyümölcsök közül elsõsorban a következõk érdemelnek említést: barack, alma, körte, szõlõ, földi eper, szelíd gesztenye.


Az ipari növények közül a gyapotnak a Tedong folyó torkolatvidékétõl É-ra és D-re fekvõ területek, a dohánynak az ország DNy-i része, míg a lennek a Kaimaplató a legfontosabb és legkiterjedtebb vetésterületei. A kendert az országban több helyütt is termesztik.
A különleges hatóanyagokat tartalmazó ginzeng (6-7 évenként történik a betakarítás) termesztése (Kaesong/Keszong környékén) és nagy területet foglalnak el a zöldség- és gyümölcskultúrák is (alma, körte, õszibarack, szõlõ).
Mûvelési ágak: szántó: 19,6%; rét-legelõ: 4,4%; erdõ: 70%, terméketlen: 6%. Az állattenyésztés alárendelt jelentõségû. A szarvasmarha- és a sertéstenyésztés elsõsorban a sík területeken, a juh- és kecske tenyésztése inkább a dombvidékeken terjedt el. Igavonásra a kis termetû ló mellett a szarvasmarhát is használják. A fentieken kívül nagy múltra tekint vissza a selyemhernyó tenyésztése. A lakosság élelmiszer-ellátásában régóta nagy szerepet játszik a part menti halászat. Az ország keleti partjai elõtt gazdag halpadok vannak, így a halfogás és -feldolgozás az itteni halászkikötõkhöz (Ch’ongjin/ Cshongdzsin, Kimchaek/Kimcsek, Wonsan/Vonszan) kapcsolódik.
A KNDK külkereskedelmi forgalmát döntõen Kínával bonyolítja le. Legnagyobb tõkés partnerei Koreai Köztársaság, Japán és Thaiföld. Kivitelének négyötöde ásványkincs és ipari termék (ércek, szén, színesfémek, vegyipari anyagok és gépipari termékek, beleértve a haditechnikai eszközöket is), a maradék pedig gyümölcs-, ginzeng- és halkészítményekbõl áll.
Fõbb exportpartnerek: Kína 45,6%, Koreai Köztársaság 20,2%, Japán 12,9% (2004).
Az import zömében különbözõ fûtõanyagokból, kokszolható szénbõl, gépekbõl, gépi berendezésekbõl, textil- és gabonaféleségekbõl tevõdik össze. Az import értéke 2004-ben 2,819 milliárd USD volt (becslés).
Fõbb importpartnerek: Kína 32,9%, Thaiföld 10,7%, Japán 4,8% (2004). Az ország külföldi adóssága 12 milliárd USD (1996. évi becslés).


KÖZLEKEDÉSI VISZONYOK

Közúthálózat
A közutak futása egyrészt megegyezik a vasútvonalakéval, másrészt az ország belsõ területein helyettesítik a vasutat. A közúthálózat teljes hossza 31 200 km, amelybõl csupán 1997 km burkolt, 29 203 km viszont nem rendelkezik burkolattal (1999. évi becslés). Autópályahossza 354 km (Nampho–Pjönjang–Wosan).

Vasúthálózat
A fõ közlekedési eszköz a vasút, amely a teherforgalom 90%-át, a személyforgalom 70%-át bonyolítja le. A fontosabb vasútvonalak a sûrûn lakott mezõgazdasági területeken és a tengerparton húzódnak, továbbá a bányavidékeket kötik össze a kikötõkkel. Legfontosabb vasútvonalai: Shenyang (Kína)– Sinhuiju–Phenjan–Seoul (Koreai Köztársaság) vonal;11 Seoul (Dél-Korea)– Phenjan–Wonsan–Kimchaek,12 vagyis a K-i partvidéken haladó vasútvonal. A vasúthálózat hossza 5214 km (normál nyomtávú: 1435 mm), amelynek 67%-a (3500 km) villamosított.

Vízi közlekedés
Az ország négy legnagyobb folyója jelentõs hosszban (2250 km) hajózható. A tengeri közlekedésnek igen nagy jelentõsége van. Fõ kikötõi Ny-i parton: Sinhuiju (Szinüidzsu), Nampho, Songnim, Haeju; K-i parton: Kosong, Wonsan, Hungnam, Chongjin, Kimchaek, Najin, Ungsang, Sonbong (korábban Unggi). Korea kereskedelmi hajóállománya 284 db 1000 BRT, vagy nagyobb hajókból áll: 1 uszály, 14 ömlesztett áru szállítására alkalmas teherhajó, 222 teherszállító, 2 vegyi anyagok szállítására alkalmas tankhajó, 3 konténerhajó, 4 élõ állat szállítására szolgáló hajó, 6 utasszállító hajó, 20 kõolajszállító tankhajó, 5 hûtõhajó, 6 roll on/roll off,13 1 jármûszállító hajó.

Légi közlekedés
A nemzetközi forgalom szempontjából a fõváros repülõtere és a kikötõk nagy jelentõségûek. Az ország nemzetközi repülõtere: Pjongjang. Belföldi légi forgalomra Hamhung és Ch’ongjing repülõterét használják.
Repülõterek száma: 79 (2005).
Szilárd burkolattal rendelkezõ repülõterek száma: 35, amelyekbõl:
3047 m feletti: 2 db;
– 2438–3047 m közötti: 22 db;
– 1524-tõl 2437 m hosszú kifutóval: 7 db;
914-tõl 1523 m fel- és leszállópályával: 1 db;
914 m alatti pályával rendelkezik: 3 db.
Nem szilárd burkolattal rendelkezõ repülõterek száma: 44 db (2005), amelybõl:
1 db 2438–3047 m közötti;
21 db 1524–2437 m közötti;
– 14 db 914–1523 m közötti;
– 8 db 914 m hosszú.
Helikopter-repülõtér: 20 (2005)

Csõvezeték-hálózat
Észak-Korea csõvezeték-hálózatának hossza 154 km (2004)

Kommunikáció (2003. évi adatok)
A KNDK-ban 4 tv-állomás van (beszámítva Koreai Központi TV, Mansudae TV, Koreai Oktatási és Kulturális Hálózat és a Kaesong TV).
A tv-készülékek száma 100 000 db-ra tehetõ.
Rádióállomások: AM 17 db (beszámítva a Koreai Központ Mûsorszóró 11 állomása); FM 14 db; RH 14 db (2003).
Az országban (2003) 980 000 telefon fõvonal van.


KATONAI VISZONYOK

A KNDK katonai doktrínájának alapját a szovjet hadtudomány, a kínai harcászat és a koreai háborúban szerzett tapasztalatok ötvözete képezi. A doktrína lényegében az átvett katonai koncepciók átdolgozása – alkalmazva a sajátos földrajzi, társadalmi és gazdasági viszonyokra.

A doktrína fõ vezérelvei az alábbiak:
1. Megsemmisítés.
2. Meglepetésszerû támadás.
3. Megsemmisítõ (tûz)csapás.
4. Mozgékonyság.
5. Bevehetetlen (legyõzhetetlen) hátország.
6. Különleges (speciális) (had)mûveletek és gerilla-hadviselés az ellenség hátában.
7. A haditengerészeti és légierõ kihasználása, együttmûködve a földi erõkkel.
8. Az erõk lépcsõzése.
9. Egyesített (kombinált) erõk tevékenysége.
10. Elegendõ logisztikai támogatás.
11. A terep leghatékonyabb kihasználása, különös hangsúllyal a hegyi tevékenységekre.
12. Mindenre kiterjedõ felderítés.

Mivel a KNDK a világ egyik legzártabb állama, ezért katonai erejének értékelése is nagy nehézségekbe ütközik. Nem állnak pontos információk rendelkezésre a koreai hadsereg létszámáról és harci technikai eszközeirõl. Viszont az ismert adatok alapján kijelenthetõ, hogy nem szabad lebecsülni az észak-koreai haderõt. Leon Laport14 tábornok szerint: a KNDK hadserege komoly erõt képvisel. A tábornok úgy véli, hogy Észak-Korea azon kevesek közé tartozik a világon, amely igen jelentõs tengeralattjáró flottával, különleges mûveletek végrehajtásához szükséges erõkkel, valamint az egyik legnagyobb tüzérséggel rendelkezik.
Észak-Korea doktrínája lényegében az aktív védelmen alapszik. A Phenjan– Wosan vonaltól D-re helyezkedik el a szárazföldi csapatok erõinek több mint 60%-a, továbbá a repülõ- és légvédelmi erõk több mint 40%-a. A légierõ repülõi az ország 79 repülõterébõl mintegy 30 repülõtéren állomásoznak – Phenjan körzetében. A hajóállomány hozzávetõlegesen 60%-a a K-i és Ny-i tengerpart elõretolt bázisain helyezkedik el. Az ország D-i tartományaiban – a demarkációs vonal mentén – 250 km kiterjedésben négy hadtestvédelem van berendezve. Minden hadtest sávjában 5-6, néhány km-es alagút köti össze a hadtáp körzetét a demarkációs vonal zónájával.



A KNDK déli körzetei gyakorlatilag megközelíthetetlen erõdítménnyé (körletté) váltak.
A hadköteles kor 17 év. A szolgálati idõ 5–12 év. Katonai szolgálatra összesen számításba vehetõ férfi/nõi lakosság (17–49 év) 5 851 801/5 850 733 fõ; katonai szolgálatra alkalmas férfi/nõi lakosság (17–49 év) 4 810 831/4 853 270 fõ; évente katonai szolgálatra elérhetõ férfi/nõi lakosság (1815/17–49 év) 194 605/187 846.16
Katonai költségvetés 5 milliárd USD. A fegyveres erõk, vagyis a Koreai Néphadsereg teljes létszáma a rendelkezésre álló 2005. évi adatok szerint 1,2 millió fõ.17 Ebbõl: a szárazföldi csapatok létszáma 950 000 fõ18 (beszámítva a speciális rendeltetésû csapatokat (88 000), a haditengerészet (46 000) és a légierõ és légvédelem (86 000).
A félkatonai erõk létszáma (beleértve a határvédelmi csapatokat is) közel 189 000 fõ.
A kiképzett és mozgósítható tartalék mintegy 4,7 millió fõ.19 A tartalék összetétele: szárazföldi erõ (600 000); haditengerészet (65 000); Ifjú Vörös Gárda (900 000); Munkás-Paraszt Vörös Gárda (300 000); kiképzõ (tan-) osztag (50 000); Népi Védelmi Osztag (100 000)20
A KNDK szinte teljes mértékben képes kielégíteni haderejének szükségleteit gyalogsági és tüzérfegyverzet tekintetében, és néhány más harci technikai eszköz vonatkozásában. A koreai üzemekben önjáró lövegeket gyártanak. Szovjet modell alapján készülnek a Chonmaho harckocsik és az M–1973 páncélozott szállító harcjármûvek. Licenc alapján építik a MiG–29 repülõgépeket, továbbá alkatrészeket gyártanak a MiG–21, 23 és 29, valamint a Szu–25 repülõgépekhez. Szakértõk adatai alapján egy év alatt a KNDK mintegy 100 Scud rakétát képes gyártani, ami az exportálást is lehetõvé teszi. A haditengerészet hajóinak többsége hazai hajógyárakban épült.
A szárazföldi erõknél a szolgálati idõ 5–12 év. Alapvetõ szervezeti egységek (seregtest, magasabbegység) – hadsereg, hadtest, hadosztály és dandár. A haderõ 20 hadtestbõl áll: 1 harckocsi-, 4 gépesített, 12 gyalog-, 2 tüzér- és 1 a fõváros védelmére. A 20 hadtestben 27 gyaloghadosztály, 15 harckocsidandár, 9 sorozatvetõ dandár, 14 gyalogdandár és 21 tüzérdandár van.
A szárazföldi csapatok állományában 31 harcászati, 21 hadmûveleti-harcászati rakétaindító található. További harci technikai eszközei:
2770 közepes harckocsi (_–54, T–55, T–62, 59 típ.(kínai), kb. 730 T–34;
560 könnyû harckocsi (PT–76, M–1985 (koreai);
2440 páncélozott szállító harcjármû (___–40, ___–50, ___–60, ___–152, 531 típ. (kínai) és M–1973 (koreai), 360 harcjármûnehéz fegyverzettel rendelkezik;
12 728 tábori tüzér löveg és 81 mmnél nagyobb ûrméretû aknavetõ (ebbõl 4400 önjáró és 3500 vontatott löveg)
1090 sorozatvetõ;
2000 páncéltörõ rakétaindító;
1820 légvédelmi rakétaindító;
11 000 légvédelmi tüzérlöveg (közülük 3000 telepített – stacionárius);
10 000 SA–16, SA–17 légvédelmi rakéta.
A különleges erõk (88 000 fõ) állományába 10 mesterlövészdandár, 4 könnyûlövészdandár, 3 légideszantdandár (17 felderítõ- és légideszant-zászlóalj), speciális rendeltetésû dandár.
A légierõnél és légvédelmi csapatoknál a szolgálati idõ 3-4 év. A repülõ- és légvédelmi erõkhöz 38 repülõ- és 16 légvédelmi rakétaezred tartozik. Harci technikai eszközeik:
1158 repülõgép (646 harci és 512 kisegítõ repülõgép);
312 helikopter;
300 irányított légvédelmi rakétaindító.
A koreai légierõ harci állományába tartozik:
80 bombázó repülõgép (H–5/Il– 28/); 50 vadászbombázó és csatarepülõgép (15 Szu–7, 35 Szu–25); 421 vadászrepülõ (80 J–5/MiG–17, 159 J–6 és 97 J–7, 34 MiG–21, 46 MiG–23, 30 MiG–29; 16 felderítõ repülõgép; 79 oktató harci repülõ.
A támogató erõk állományába 343 szállító repülõgép (325 An–2, 6 An–24, 2 Il–18, 4 Il–62M, 2 Tu–134, 4 Tu–154) tartozik.
Rendelkezésre áll még: 169 oktatógyakorló repülõgép: 35 FT–2 (MiG–15) és 134 Jak–18.
A haditengerészeti erõknél a szolgálati idõ 5–10 év. A haditengerészet a Keleti és Nyugati flottából, valamint a part menti rakétatüzér csapatokból áll.
A Keleti flotta parancsnoksága Toejodongban van. Legjelentõsebb bázisai Najin és Wonsan, kisebbek Ch’aho, Ch’angjn, Mayangdo és Puam-ni (demilitarizált zóna közelében).
A Nyugati flotta parancsnoksága Nampo. Legnagyobb bázisai Pip’a-got és Sagot, kisebbek Ch’o-do és Tasa-ri. Harci állományába tartozik: 3 fregatt, 2 torpedónaszád-raj, 18 tengeralattjáróelhárító hajó, 22 dízelmotoros torpedóvetõs tengeralattjáró, 29 kis tengeralattjáró (Sang-O), 30 mini tengeralattjáró, 8 harckocsideszant-hajó, 6 aknamentesítõ hajó, 40 rakétanaszád, 134 torpedónaszád, 108 tüzérségi naszád, 35 õrnaszád, 203 deszantnaszád.
A KNDK-ban 1990-tõl folytatnak kísérleteket Scud rakéták továbbfejlesztése céljából. Észak-Korea az 500 kilométeres hatótávolságú Scud rakétával Dél- Koreára, az 1000–1300 kilométer hatótávú Nodonggal Japánra, míg a Taepodong –2-vel az Egyesült Államokra is csapást mérhet.

STEFANCSIK FERENC