A világon egyetlen ország sem engedheti meg, hogy a biztonságát veszélyeztető valamennyi – konkrét és potenciális – veszély elhárítására állandó reguláris haderőt tartson készenlétben. Magyarország jelenlegi gazdasági helyzete ezt különösen nem teszi lehetővé, sőt a védelmi felülvizsgálat által meghatározott katonai struktúra teljes fenntartására sincs elegendő forrás. Azonban bizonyos határon túl a honvédelem ügye nem képezheti alku tárgyát, és a finanszírozási gondokra való hivatkozás nem mentesít az elégséges védelemhez szükséges képességek biztosításának követelménye alól. Mint ahogy a szövetségi rendszerhez való tartozás előnyével sem élhetünk vissza. Magyarország kötelezettséget vállalt a NATO-nak felajánlott nemzeti katonai képességek fenntartására, és azokat szükség esetén köteles a NATO rendelkezésére bocsátani.

A 2003-ban végrehajtott védelmi felülvizsgálat meghatározta a Magyar Honvédség küldetését, feladatait és szervezeti ambíciószintjeit. A Magyar Honvédség küldetése magában foglalja a nemzet fegyveres védelmét, (a NATO kollektív védelme keretében) az előírt nemzetközi katonai feladatok végrehajtását, köztük a NATO-egyezmény V. cikkelye által támasztott követelményeket, valamint a más szövetségesekkel végrehajtott műveleteket és a békefenntartó feladatokat. A Magyar Honvédség új feladatai közül az egyik legfontosabb a nemzetközi békefenntartó műveletekben való részvétel. Ugyanakkor döntés született, hogy egyidejűleg összesen mintegy 1000 magyar katona teljesíthet külföldön szolgálatot. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak ennyi katona kiképzésére, felkészítésére van szükség.
Eddig a külföldön „bevetett” magyar alakulatokat ideiglenes módon, a teljes hivatásos és szerződéses állomány „átfésülésével” állították fel. Az alkalmilag összekovácsolt alegységek külön kiképzést igényeltek, valamint megfelelő felszerelést kellett részükre biztosítani. Ezek az „ad hoc” feladatok nagymértékben elvonták a figyelmet a hátramaradó állomány kiképzésétől és modernizálásától. Ez az állapot hosszú távon egy professzionális haderőben nem tartható fenn.
A professzionális magyar haderőben olyan alakulatok létrehozására van szükség, amelyekben a békeidőben végrehajtott feladatokat – mint például a békefenntartást – már létező szervezett és megfelelően felkészített alakulatok (alegységek) hajtják végre. A hivatásos állomány létszámának alacsony szinten tartása, valamint a honvédelem rendszerének gazdaságos és racionális működtetése megköveteli a haderő strukturális elemei közötti egyfajta munkamegosztást, amelynek keretében a tartalékosok meghatározott feladatokat látnak el. A nemzetközi tapasztalatok alapján a tartalékos katonák elsősorban harctámogató, harcellátó jellegű feladatokra predesztináltak, és ezt figyelembe kell venni a haderő szervezési koncepcióiban. A jövőben elodázhatatlan feladat a tartalékosok szerepének újragondolása, és ehhez fel kell használni más országok tapasztalatait.
Mélyreható elemzések nélkül is követhető általános elv, hogy a szervezetek működőképességének biztosítására és fenntartására az egyik leghatékonyabb módszer a gyakorlati alkalmazásuk. Tehát alapkérdés, hogyan biztosítható alkalmazási színtér a tartalékosok részére?


AZ AMERIKAI TARTALÉKosOK SZEREPE
A BÉKEMŰVELETEKBEN

Annak ellenére, hogy az USA a világ legnagyobb gazdasági hatalma, mégsem tart készenlétben teljesen feltöltött, kiképzett és felszerelt reguláris haderőt, amely képes lenne minden előre nem látható esemény vagy katonai feladat megoldására. Biztonsági érdekeinek és egy reális kockázatvállalás jegyében az amerikai vezetés összhaderőnemi erőt hozott létre, amely nagymértékben támaszkodik a tartalékosokra a háborús és a békeidőszak feladatainak végrehajtása során.
2005. november 28-án az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma kiadta „A stabilizációs, biztonsági, átmeneti és újraépítési katonai műveletek támogatása” megnevezésű DOD 3000.5 sz. direktíváját (angolul: DOD Directive 3000.5 – Directive on Military Support for Stability, Security, Transition and Reconstruction [SSTR] Operations), amely az amerikai haderő részére radikálisan megváltoztatta a stabilizációs katonai műveletek, beleértve a békefenntartás és más békeműveletek értelmezését. Fontossági szempontból ez a lépés a békefenntartó műveleteket az amerikai haderő részére hivatalosan egyenrangúvá tette a hagyományos harctéri tevékenységekkel. Egyben deklarálta, hogy a jövőben a műveletek megvívását, illetve a hadműveletek végét egy átmeneti időszak – átállás a háborús helyzetről a stabilizáció megteremtésére – fogja követni, melyben nem az eredeti hadműveleti célok, hanem a rend helyreállítása, illetve az újjáépítés lesz a katonai feladatok célja.
Az amerikai katonai stratégák és elemzők már hosszabb ideje hangsúlyozzák – s ebben a 2001. szeptember 11-én történt terrortámadások is nyilván szerepet játszottak –, hogy a békefenntartó, illetve stabilizációs műveletek sikeres végrehajtása új katonai doktrínák, képzési módszerek, valamint tervezési képességek kidolgozását és alkalmazását igénylik. Szükségesnek ítélték a haderő továbbfejlesztését és átalakítását, az új feladatoknak megfelelő szervezetek és képességek létrehozását, hiszen korábban a haderő küldetése nem a békeműveleti, hanem a harctéri feladatok hatékony és sikeres végrehajtására irányult. Ezen a területen a teljes amerikai haderő, kivált a szárazföldi haderő jelentős eredményeket ért el.
Az utóbbi másfél évtized folyamán a béke-, illetve legújabban válságkezelő műveleteknek nevezett fogalmak – a béke megteremtése, kikényszerítése, fenntartása, ösztönzése, betartatása-alkalmazása – az amerikai haderőben a feladatok tartalmának megfelelően jelentősen megváltoztak.
Az 1950-es években a „békefenntartás” szó volt az általánosan elfogadott az ENSZ és más nemzetközi koalíciók, valamint szervezetek által vezetett, a két ellenséges fél közé „beékelő” műveletek jelölésére. 1992-től a „béke betartatása”, illetve „kikényszerítése” megnevezés terjedt el, amikor a békefenntartó erők alkalmilag fegyvert is alkalmaz(hatnak) saját biztonságuk megóvására, a nagyobb méretű összecsapások megakadályozására, valamint a rend és a békés állapot helyreállítására. Ugyanakkor a „békefejlesztés” fogalmat használták azokra a műveletekre, amelyeknek a konfliktus továbbterjedésének megakadályozása, a harcoló erők lefegyverzése és leszerelése, a demokratikus választások megfigyelése, valamint az emberi jogok betartatása a fő cél.
Az utóbbi időben a „stabilizációs”, az „újjáépítési”, valamint a „nemzetfejlesztési” megnevezések használatosak.1 A „béke” szó használata szemantikai dilemmát is okozott, mivel azt a hamis benyomást keltette, hogy az ilyen műveleteket alapvetően rizikó nélkül, könnyen teljesíteni lehet. Azonban a békefenntartási tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a „béke” megteremtése egyben harcoló, rendvédelmi, újjáépítési, esetleg nagyszabású nemzetfejlesztési programok létrehozását igényli, és ez az amerikai haderőnek is komoly, új kihívásokat jelent.


Az amerikai kiegészítő (tartalékos) erők szerepe a haderőben

A világon sehol nincs olyan haderő, amely békeidőben fenntartaná hivatásos szolgálatban lévő, azonnali bevetésre kész, valamennyi hadműveleti, harctámogató-,2 harci kiszolgáló3-képességeit. Azonban amikor ilyen képességekre szükség van, akkor nincs elegendő idő a megfelelő létszámú és képességgel rendelkező kiegészítő (tartalékos) katona és alakulat megfelelő szintű felkészítésére. A megoldást olyan kiegészítő katonai erő, illetve olyan integrált rendszer létrehozása jelenti, amely költségkímélő módon támogatni tudja a reguláris szervezeteket.
A kiegészítő (tartalékos) haderő elsődleges küldetése olyan kiképzett és felszerelt katonák és alakulatok biztosítása, akikkel, amelyekkel szükség esetén a hivatásos haderőt ki lehet egészíteni, illetve akik/amelyek a harcitámogatási és -kiszolgáló feladatok végrehajtását szinte azonnal hatékonyan támogatni képesek. A kiegészítő haderőt az amerikaiak a teljes haderő nélkülözhetetlen részének tartják, és a hivatásos összetételű alakulatokkal egyenlő módon kezelik. Nem túlzás azt állítani, hogy a kiegészítő csapatok nélkül az amerikai szárazföldi haderő nem képes hatékonyan tevékenykedni.
A kiegészítő katonák és alakulatok kiképzése doktrinális alapon, egységesen meghatározott követelmények alapján történik. A tartalékosok együtt gyakorolnak az aktív szolgálatban lévő katonákkal és alakulatokkal, ezáltal biztosítva a három szárazföldi komponens (az aktív, a tartalék és a nemzeti gárda) integrált csapatmunkáját. A harctéri integráció és a zökkenőmentes együttműködés érdekében nincs különbség a kiképzésük, valamint felszerelésük minőségében.
Az amerikai szárazföldi haderő esetében a Szárazföldi Tartalék (angolul: Army Reserve – USAR) és a Szárazföldi Nemzeti Gárda (angolul: Army National Guard – ARNG) teszi lehetővé olyan képességek fenntartását, amelyeket gyorsan és szakszerűen mozgósítani lehet a reguláris erők támogatására, az aktuális helyzethez, illetve igényekhez igazítva.
A tartalékos katonák mintegy 200 szakmában, a lehető legmagasabb szakmai szinten és az aktív katonai állománynak biztosított minőségben és időtartamban kapnak kiképzést. Az aktív és a tartalékos haderő, valamint a Nemzeti Gárda katonái azonos iskolákban tanulnak, és a velük szembeni szakmai elvárások is azonosak.
Az 1973-ban bevezetett teljesen önkéntes amerikai haderő csökkentette a polgárok rendszeres beáramlását az amerikai haderőbe. E tendencia egy jelentős, az egész országra kiterjedő toborzórendszer létrehozására késztette a haderő vezetését. Az eredetileg is már önkéntes tartalékos erők és a Nemzeti Gárda a helyi lakóközösség bázisán szerveződik. Azzal, hogy részt vesznek a polgári védelmi tevékenységekben – élelmiszert, menedéket, biztonságos ivóvizet, egészségügyi szolgáltatást biztosítanak szükséghelyzetekben –, bizonyos viszontszolgálatot nyújtanak az adott közösség számára, erősítve ezzel a polgárok és a haderő kapcsolatát.
Az 1990-as évek elején az amerikai haderő több békefenntartó műveletben vett részt, például Szomáliában, Haitiban, Boszniában és Koszovóban. Szomáliában a humanitárius segélynyújtáson kívül a haderő utakat, hidakat, iskolákat, kórházakat alapított és épített az ún. nemzetfejlesztési tevékenységek keretében. Haitiban az amerikai haderő felvállalta a rendőrség, a jogi és közigazgatási rendszer, valamint más polgári intézmények átszervezésével kapcsolatos hosszú távú feladatokat. Boszniában és Koszovóban a katonai, továbbá a békefenntartó tevékenységek – beleértve a harci, harctámogató, nemzetfejlesztési, újjáépítési, aknamentesítési, menekülttámogató, egészségügyi és más feladatokat – arra késztették az amerikai politikai és katonai vezetést, hogy felülvizsgálja a haderő szerepét a stabilizációs és nemzetfejlesztési tevékenységekben.
Az iraki és az afganisztáni koalíciós műveletek során az amerikai haderő szerepe jelentős vitatéma volt. A fő problémát a harcon kívüli, illetve a háború befejezése utáni – békefenntartó, stabilizációs és nemzetfejlesztési – feladatok meghatározása, a feladatok célszerű szétosztása jelentette.
A fegyveres konfliktusok után jelenkező nemzetfejlesztési feladatok egy demokratikus utódkormány, illetve kormányzati rendszer létrehozását igénylik. Ez magában foglalja mindazon tevékenységet, amelyet katonák és civilek egyaránt végezhetnek, a humanitárius segélynyújtástól kezdve az infrastrukturális létesítmények üzemeltetéséig (pl. a villanyhálózat újjáépítése; az üzemanyag-szolgáltatás biztosítása; üzleti és ipari képességek helyreállítása stb.) és újjáépítéséig. Ehhez ugyancsak hozzátartozik az egészségügyi ellátás a menekültek részére, valamint a helyi rendvédelmi, katonai szervezetek újjászervezése és kiképzése.


Az amerikai kiegészítő erők új szerepe

A fentebb jelzett felülvizsgálat egyik jelentős eredménye a haderő átalakítása, benne a tartalékos erők átszervezése volt. Az átalakítás jegyében 2006 januárjában az amerikai vezetés bejelentette, hogy a Szárazföldi Nemzeti Gárda 6 harcoló dandárját felszámolják, illetve békefenntartó tevékenységek végrehajtására alkalmas szervezetté alakítják át. Az átalakítás a kiegészítő erők következő képességeinek kialakítására irányul: harcitámogatás, harci ellátótámogatás, béketámogató műveletek, nemzetfejlesztő műveletek4 és a civil támogatás.5 A fenti küldetésekben a tartalékos erők továbbra is támogatják az integrált Szárazföldi Haderő képességét vegyivédelmi, katonai rendészeti, műszaki (út-, híd-, létesítményépítészeti), egészségügyi, menekültügyi, szállítási, ivóvíztisztító és -termelő feladatok ellátásával. Ehhez a kiegészítő erő biztosítja a teljes haderőben található polgári-katonai együttműködési alakulatok,6 a pszichológiai műveleti (PSYOPS) alakulatok,7 vasúti szállítócsoportok; közúti szállító (gépkocsi) zászlóaljak, vegyivédelmi zászlóaljak, tábori kórházak; valamint a hadszíntéri híradó parancsnokságok8 több mint felét. A tartalékos alakulatok biztosítják az üzemanyag-ellátó zászlóaljak,9 az adminisztratív támogató alakulatok,10 a bázistámogató zászlóaljak11 és a tájékoztatási, szóvivői (angolul: Public relations) alakulatok12 jelentős részét.
Bár az összlétszám a helyzettől függően változik, de folyamatosan évente több mint 30 000 tartalékos katona vesz részt ENSZ-, NATO- stb. felhatalmazással a békeműveleti tevékenységekben. Ennek kiemelt helyszínei a Közép-Kelet, Grúzia, Etiópia/Eritrea, Libéria és Haiti. Boszniában a békefenntartási műveletek során beve- tett amerikai csapatok létszáma 2001-ben eredetileg 4200 volt, amely 2004-ig évről évre csökkent, amikor is megszűnt és az EU vette át a békefenntartási feladatok irányítását.
Jelenleg kb. 1500 (2001-ben eredetileg 5600) amerikai katona szolgál Koszovóban a NATO égisze alatt, akiket Macedóniából további kb. 150 támogat, főleg logisztikai ellátással. A Sínai-félszigeten kb. 700 amerikai katona a Multi-National Force and Observers (MFO) alárendeltségében szolgál. Afganisztánban az amerikai haderő állománya meghaladja a 11 000 főt; jelentős részük nemzetfejlesztési tevékenységeket végez, beleértve a 11 (eredetileg 13) provinciális újjáépítési csoport (PRT) üzemeltetését és támogatását. Az amerikai csapatok gyors reagálóképessége is alátámasztja az ISAF békefenntartó tevékenységét.
Az amerikai légierő rendszeres támogatást nyújt az Afrikában több helyen zajló nemzetközi békefenntartó tevékenységek részére, beleértve a csapatok szállítását, illetve a logisztikai és humanitárius szállítmányok kezelését. Ezeket a békemissziókat az amerikai kormány anyagilag is támogatja.
Az USA részvételével zajló békefenntartó tevékenységekben és műveletekben részt vevő állomány 30-40%-a tartalékos katona. Összességében megállapítható, hogy az amerikai tartalékos erők kiképzett katonái rövid időn belül képesek kiegészíteni, illetve nagyon hatékonyan támogatni a hivatásos haderőt. A tartalékos rendszer fontos eszköze és kifejezője a nemzet érdekeinek, valamint biztonságának szavatolásában. Az amerikai politikai és katonai vezetés a tartalékos erőket a teljes haderő integráns részének tekinti, és kiképzettségében, technikailag, valamint szervezetileg folyamatosan fejleszti képességeit.
A 2003-ban lefolytatott védelmi felülvizsgálat deklarálta, hogy a Magyar Honvédség egyik legfontosabb feladata a békeműveletekben való részvétel. Amikor erről szó esik, legtöbben a felmerülő költségekre asszociálnak, holott egyértelmű, hogy a missziók komoly pozitív hatást gyakorolnak a haderőre, különösen a hadsereg jelenlegi fejlettségi szintjén. Úgy gondolom, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján érdemes lenne mélyebben megvizsgálni a tartalékosok lehetséges szerepvállalását a magyar haderőben. Természetesen ez nem egyszerűen csak döntés kérdése; e küldetésre a tartalékosokat alkalmassá is kell tenni.

Urbán Lajos

1 US Army Field Manual, FM-307, Stability Operations and Support Operations, February 2003.

2 Angolul: Combat Support (Harctámogatás), pl. tábori tüzérség, műszaki alakulatok stb.

3 Angolul: Combat Service Support (Harci kiszolgálás), pl: víztisztítás, egészségügy stb.

4 Nemzetépítés: segítségnyújtás más országoknak a polgári infrastruktúrájuk vagy haderejük kiépítésében. Például: a szárazföldi tartalékos műszaki alakulatok évente több mint 300 katonai-polgári műszaki projektben vesznek részt (hídépítés, kórház, iskola stb.) Közép- és Dél-Amerikában.

5 Civil támogatás: polgári kormányok segítése árvíz, földrengés, természeti katasztrófa, válság esetén.

6 Biztosítják az együttműködést a polgári lakosság és a katonai alakulatok között.

7 Befolyásolják az ellenség és mások gondolkodását.

8 Magas szintű kommunikáció, ami hadszíntéri, hadsereg-parancsnokságok támogatására szolgál.

9 Biztosítja a nagy mennyiségű üzemanyag-ellátási feladatainak végrehajtását.

10 Biztosítja a magasabb szintű parancsnokságok emelt mennyiségű adminisztratív munkája támogatását.

11 A bevetett csapatok elvonulása után átveszi a honi bázisok működtetésének feladatait.

12 Támogatja a katonai tevékenységekkel kapcsolatos tájékoztatási, sajtóinformációs, szóvivői stb. feladatok hadszíntéri végrehajtását.


Felhasznált irodalom

Az USA Védelmi Minisztérium – „A stabilizációs, biztonsági, átmeneti és újraépítési katonai műveletek támogatása” DOD 3000.5. sz.
direktíva, C DOD Directive on Military Suport for Stability, Security, Transition and Reconstruktion (SSTR) Operations.
Ensuring personnel readiness int he Army Reserve components. (A szárazföldi tartalék komponensei felkészültségének biztosítása); B. R. Orvis; U. S. Army Arroyo Center, Rend Corporation; Santa Monica, California; 1996.
Army forces for operations other than war. (Szárazföldi képességek a háborún kívüli feladatok végrehajtására); R. E. Sortor; U. S. Army Arroyo Center, Rend Corporation; Santa Monica, California; 1997.