A hazai védelmi szektor gyors, teljes körű és mélyreható átalakulása során a rendszerváltás utáni nemzeti jelleg visszanyerésével, majd a NATO-tagsággal járó koalíciós betagolódás elmélyítésével, a Magyar Honvédség biztonsági szolgáltató intézménnyé válásával, illetve az ennek legmegfelelőbb struktúrára történő átállással, vagyis az önkéntes haderő létrehozásával mind a társadalom, mind pedig a védelmi szektor tagjai részéről fokozottabb figyelem fordul a katonai védelmi szervezetek belső működése felé.

A védelmi szektor tagjai a mindennapokban azt élik át, hogy hivatás- és munkaszervezetük struktúrája és dinamikája, valamint célrendszere és ebből adódó feladatai rendkívül dinamikusan megváltoztak, és azt érzékelik, hogy különböző mértékben részesei azoknak a prioritásoknak, működési eljárások kialakításának, amelyeket velük szemben elvárnak.
Az önkéntes haderőre való áttérés a Magyar Honvédség funkcionális szervezeti szegmenseiben alapvető elvárásként igényli, hogy megszülessenek azok a szakmai programok, amelyekben megfogalmazhatóvá válik a szakmai arculat is. A vezetés feltételezése szerint ez a szervezet egészére kiterjedő feladat tartalmazza annak esélyét, ahogy a különböző állománykategóriákban a tiszti, tiszthelyettesi testületekben elsősorban, illetve a szakmai műhelyek közösségeiben kialakul az a párbeszéd és közös alkotómunka, amelynek során a célkitűzések, programok, helyi munka- és működési tervek elkészítése során kiépül a szervezettel való azonosulás, a csoportkohézió, illetve működésmeghatározóvá és vonzóvá válik az értékek új rendje és a szervezet új struktúrája is.
Az önkéntes haderőre való áttérés megváltozott vezetési filozófiája, a szervezeti működés decentralizációja, a helyi önigazgatással szembeni magasabb követelmények, a szakmai professzionalizmus új elvárásai új vezetői és szakmai kompetenciákat igényelnek a szervezet valamennyi szintjén, ami szükségessé teszi a vezetői továbbképzéseket, illetve a tudatos, tervszerű szervezetalakításhoz nélkülözhetetlen korszerű szervezet- és vezetésismeretek oktatását is.
A megújult önkéntes haderő működésében megjelentek az újjáépített hazai társadalmi kapcsolatok, a koalíciós partnerek iránti új viszony összetevői, illetve a piaci mechanizmusokkal való kikerülhetetlen kapcsolódásoktól a nyilvánosság felé történő nyitottságon keresztül a partnerek eddig ismeretlen elvárásainak és igényeinek figyelembevételével kapcsolatos kötelezettségekig egy sor új funkció, ami a vezetésben a partnerközpontú gondolkodás- és szemléletmódnak az elterjesztését, a szervezeti minőségfejlesztés új szempontjait tette kikerülhetetlenné. A változások roppant horderejű összességében a hazai védelmi szervezet olyan mélységű, terjedelmű és gyorsaságú változásokat él át, a megfelelési elvárások, az új önkéntes haderőkeretek új tartalommal való megtöltése olyan nagyságrendű változásokat indított meg és annyira új megfelelésigényt fogalmazott meg, hogy ezek tudatos befolyásolása, kielégítése, kezelése csak az összefüggéseket legkoncentráltabban tartalmazó jelenségegyüttes: a szervezet kultúrájának a megváltoztatásával, megújításával, modernizálásával válik lehetővé.
A hazai védelmi szektor feladata ez idő szerint nem kisebb, mint hogy a modern katonai szervezet levetkőzze végleg a tömeghadseregi jelleg minden örökségét, és a szervezet valamennyi szegmensében felépítse azokat a módosulásokat, amelyek létrehozzák a változások kritikus tömegét a professzionális haderőre való áttérés érdekében. A lényeg tehát egy társadalmi nagyszervezet kultúraváltása, amely beleágyazódik a magyar társadalom általában vett kultúraváltásába is, amelyet a rendszerváltozással kezdett, és a korábbi pártállami totalitárius rendszerből a versengő piacgazdaság és a parlamenti demokrácia rendszerére való átállással immár 15 éve elkezdett, és egyre fokozódó erőfeszítésekkel, egyre kiteljesedőbb eredményekkel folytat.
Ezeket az összefüggéseket a következő módon összegezte a honvéd vezérkar főnöke a „Párbeszéd 2005” akciósorozat indításakor: „A Magyar Köztársaság hadereje a rendszerváltozás kezdetei óta örökös mozgásban, változásban van. Ez az aktivitás azonban korántsem a haderő belső mozgásától ered, hanem sokkal inkább a külső kényszerek, szükségszerűségek hatására következtek be alkalmasint jelentős változások. (…) A Magyar Honvédség vezetése felismerve a kialakult helyzet tarthatatlanságát, offenzívába kezdett a haderő egységéért, a szolgálatot teljesítők jó közérzetéért, a bizalom erősítéséért, és mindezeken keresztül a haderőben folyó értékteremtő munka társadalmi elismertetéséért. Vezetők és szakértők, valamint az állományból felkért konzultációs csoportok véleményét meghallgatva úgy döntöttünk, párbeszédet kezdeményezünk annak érdekében, hogy az alárendeltek megértsék a vezetők szándékát, döntéseit, elvárásait és megoldási elképzeléseit, valamint a vezetők, parancsnokok megismerjék az állomány helyzetét, közhangulatát, a feladatok, problémák megoldására vonatkozó javaslatait.
A párbeszéddel nem kampányt, hanem hagyományteremtő módszert kívánunk kialakítani. Szándékunk, hogy a párbeszéd célja, tartalma, módszere, eszközei és üzenetei épüljenek be mind a parancsnoki vezetői tevékenységbe, mind pedig a katonai szervezetek mindennapi életébe. A Magyar Honvédség már nem az, ami tizenöt évvel ezelőtt volt. Szolgálati kultúrája azonban e másfél évtized alatt alig változott. Meggyőződésünk, hogy a szolgálati kultúra megújítása jótékony, megtermékenyítő hatással lesz az állomány közérzetére, lojalitására, a feladatok megoldásának színvonalára, a vezetők iránti bizalom erősítésére, az egymás iránti szolidaritásra, bajtársiasságra.”
A védelmi szektor kultúraváltásának ez a missziója csak akkor teljesíthető, ha a megfelelő elméleti alapokkal, megfelelő céltudattal és terepismerettel, azaz a valós helyzet egyértelmű ismeretével és a változástudatosságában megfelelő értékrendszerrel felvértezett, változások iránt elkötelezett vezetőállomány felvállalja a folyamatok tudatos alakítását.
A felvállalandó feladatirányok a következők: Az integrált biztonságpolitikai gondolkodás határozottabb bevitele a kormányzati munkába; a védelmi szektor faladatainak és adottságainak jobban megfelelő funkcionalitás szerinti rendszerműködtetés garanciáinak határozottabb kiépítése; a szervezetikultúra-váltás határozott végigvitele; a humánerőforrás-gazdálkodás korszerűsítésének befejezése; a technikai, fejlesztési politika egyértelműsítése; a fenntartási, rendszerműködtetési anomáliák kiküszöbölése; a védelmi szektor PR-minősége szervezeti garanciáinak megteremtése.


Tiszthelyettes-avatás a Hősök terén

A Magyar Honvédség Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola nappali és levelező tagozatán idén végzett 105 hallgató ünnepélyes eskütételére július 8-án került sor a Hősök terén. A tiszthelyettesek díszszázadát dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter köszöntötte, majd a Szent Korona és a történelmi zászlók bevonulása és a himnusz elhangzása után sor került az eskü letételére. Az eskü előmondója ezúttal a kiválóan végzett Pap Viktor őrmester volt, aki az ünnepélyes pillanatok után átadta a tiszthelyettes-társai által aláírt esküt a honvédelmi miniszternek. A fiatal őrmestereket Havril András vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke köszöntötte. Bevezetőben kijelentette, hogy a legifjabb tiszthelyettesek is egy folyamatosan átalakuló, modernizálódó, szolgálati kultúrájában megújuló, a professzionalitás irányába tartó haderő tagjaivá váltak. Szólt arról, hogy az önkéntes haderőre történt áttérés alapvetően új helyzetet teremtett a tiszthelyettesek képzésében, ugyanis fokozott igény jelentkezett a szerződéses állományból történő utánpótlás iránt.
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter sok sikert kívánt a fiatal őrmestereknek s kifejezte reményét, hogy az a komoly munka és tanulás, amivel eljutottak addig, hogy a honvédség tiszthelyettesei lehettek, valamint a rájuk váró feladatok egyaránt sikereket hoznak számukra. Hangsúlyozta, hogy olyan életpálya kezdődik számukra, ami stabil és kiszámítható, olyan életpálya, ami sokak számára fontos, a magyar társadalom számára pedig elsődleges.

K. M. I.