Spanyolország részvétele a nemzetközi békefenntartásban

2006.12.11.

Közép-Amerika és Ázsia

Spanyolország 1989 óta 46 békefenntartó műveletben és humanitárius segélyakcióban vett részt: négy kontinensen közel 67 000 katonával és körülbelül 2,5 milliárd euró költséggel. Az első éveket mérsékelt spanyol jelenlét jellemezte, azonban 1992-től ez a helyzet megváltozott. Ebben az évben indított az ENSZ egy békefenntartó műveletet Boszniába, Spanyolország 1500 fővel képviseltette magát. Ez a létszám egészen 1999-ig fennállt, akkor a koszovói incidens miatt 2800 főre emelték. 2003-ig 3600 főre nőtt, amikor egyszerre négy helyszínen voltak spanyol békefenntartók. A miniszterek tanácsának 2003. december 12-i határozata a létszámot 2700 főben maximálta, akiket azonban addig nem lehetett bevetésre küldeni, amíg a spanyol csapatok ki nem vonultak Irakból, 2004 májusában. A 2005. december 30-i rendelet a katonák létszámát 3000, a katonai megfigyelők számát 500 főre maximálta. Jelenleg 2500 spanyol katona vesz részt békemissziókban, különféle újjáépítéseknél, illetve humanitárius segélyszervezetek tagjaként Haitin, Boszniában, Koszovóban, Afganisztánban, valamint Pakisztánban. Ezenkívül spanyol katonai megfigyelők vannak jelen Haitin, a Balkánon, Szudánban, Kongóban, Etiópiában és Indonéziában.4 Különböző területeken, eltérő feladatok közben 123 spanyol katona esett el.5 A következő térképen azokat a békefenntartó missziókat láthatjuk, ahol a spanyolok is szerepet vállaltak:

SPANYOL BÉKEFENNTARTÓK A KÖZÉP-AMERIKAI RÉGIÓBAN

Spanyolország több közép-amerikai békemisszióban is részt vett. Jelen volt Haitin, Hondurasban, El Salvadorban, Guatemalában az ENSZ zászlója alatt.
Az első térség, amelynek rendezésében spanyol csapatok is közreműködtek, 1989 decemberében az ONUCA (Operación de NNUU en Centroamérica) akció keretén belül, amint azt neve is mutatja, Közép-Amerika volt. 1989. november 7-én a Biztonsági Tanács a 644/1989-es rendeletében az ONUCA-t hat hónapos mandátummal ruházta fel. 1989. december 2-án vonultak be a térségbe (Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua) egy spanyol tábornok vezetése alatt. Az ONUCA-ban 57 spanyol katona vett részt. Feladatuk az irreguláris csapatok lefegyverzése volt. A misszió 1991 decemberében fejeződött be, egy megfigyelőcsoportot El Salvadorba vezényeltek át, hogy megnyithassanak egy új missziós programot ebben a térségben, az ONUSAL-t. Egyetlen spanyol katona sem esett el e feladat során.6 E térségbe 1998 novemberében is indítottak egy missziót (Alfa Charlie), hogy segítsék a Mitch hurrikán pusztítása utáni rendezést. 757 spanyol katona vett részt benne a PIZZARO és GALICIA nevű hajóval és 10 repülőgéppel. A feladatot 1999 májusában fejezték be, senki nem halt meg az akció során.7


El Salvador


A közép-amerikai országban függetlenedése (1821) óta nem stabilizálódott az állam helyzete. A hatalom különféle csoportosulások vagy egyének kezébe került. Az 1970-es években a pártok összeférhetetlensége miatt fegyveres harcok törtek ki, gerillacsoportok jelentek meg. 1989-ben Alfredo Cristiani lett az új elnök, de a polgárháborús helyzet 1990-re se változott. A háború ekkor már 20 éve zajlott.8 Ezen okokból hozta létre az ENSZ 1991. május 20-án a Biztonsági Tanács 693/1991-es határozata alapján az ONUSAL-t (Misión de NNUU en El Salvador), az El Salvador-i kormány, valamint a Frente Farabundo Martí para la Liberación Nacional (FMLN) – a gerillák egyesített szervezete, amely 1980-ban jött létre9 – beleegyezésével. A misszióban Argentína, Ausztria, Brazília, Kanada, Chile, Ecuador, Franciaország, Guayana, India, Írország, Olaszország, Mexikó, Norvégia, Pakisztán, Kolumbia, Venezuela, Spanyolország, Svédország és Uruguay képviseltette magát, 380 katonai megfigyelővel, 315 rendőrrel, 140 külföldi és 180 helyi civil alkalmazottal (ebből 138 spanyol).10 A küldetés feladata volt ellenőrizni azon megállapodások végrehajtását, amelyben az El Salvador-i kormány és az FMLN megegyeznek. Ezek azok a pontok, melyet az 1991. decemberi New Yorkban aláírt békeegyezményben fogalmaztak meg: biztosítani kell az egyéni és a közösségi jogokat, az alkotmányreform végrehajtandó, a nemzetbiztonsági és védelmi hivatalok száma megkettőzendő, a fegyveres erők létszámát felére kell csökkenteni, felállítandó egy országos rendőrség, amelyben FMNL-tagok is lesznek, elkerülhetetlen a mezőgazdasági reform, végül a FMNL törvényes párt lesz. A több mint 20 évig tartó polgárháborút lezáró végleges békeszerződést, a Chapultepee egyezményt 1992-ben írták alá Mexikóvárosban a kormány, a FMNL, az ENSZ és az Amerikai Államok Szervezetének jelenlétében.11 Az ONUSAL ugyanakkor még az 1994-es választásokat is felügyelte, melyet Armando Calderón nyert meg. Az ONUSAL szerint a választásokon gondok voltak, de még így is a tisztaság mintáját jelentették az 1970–1980-as évekhez képest.12 A Biztonsági Tanács 961/1994-es számú rendeletében 1995. április 30-át jelölte ki a misszió zárónapjaként. Egy kis létszámú csoport még maradt az ország területén, nagyobb részük viszont egy új misszió, az ONUVEH (Misión de verificación de la ONU en Haiti) tagjaként a Haitiban esedékes választások ellenőrzésére indult.13


Haiti

Az ENSZ többször is küldött békefenntartókat az országba. Mivel nem mindegyikben vettek részt spanyol békefenntartók, ezért most csak arra térnék ki, amelyekben ők is szerepet vállaltak. Az első ENSZ-misszió a Biztonsági Tanács 45/2/1990- es határozata alapján 1990 novemberétől 1991 januárjáig tartott (ONUVEH = Misión de verificación de la ONU en Haiti). Célja a választások előkészítése és lebonyolítása, a közbiztonság megteremtése, valamint a korrupció felszámolása. A misszió 154 civil és 65 katonai megfigyelőből állt, ebből a létszámból 9 fő spanyol katonai megfigyelő. Az akció folyamán nem történt haláleset.14 A következő misszió a Biztonsági Tanács 867/1993 rendelete értelmében (UNMIH = United Nations Mission in Haiti) 1993 szeptemberétől 1996 júniusáig tartott. Feladata, hogy segítsen a rendőrség átszervezésében, kiképzésében, a katonaság modernizálásában, illetve segítse elő a törvényes választások lebonyolítását. A miszszió 200 katonai és 300 fős rendőri alakulatból, valamint 160 nemzetközi polgári és 180 helyi polgári megfigyelőből állt. Az akció során 6 ember vesztette életét.15
2004 októberében indult a következő ENSZ-tevékenység (MINUSTAH = Misión de Estabilización de la ONU) az ország területén. Feladatának befejezését 2006 februárjára tűzték ki. A misszió nevéből is kiderül, hogy ez most nem egy a klasszikus értelemben vett békefenntartó küldetés, hanem humanitárius segélynyújtó akció. Célja az illegális fegyveres csoportok felszámolása, Jean Robert maffiafőnök elfogása (ez 2004. december 27-én meg is történt), a drogkereskedelem felszámolása; ezek során együtt kellett működnie a CIVPOL-lal (policía de ONU) és a Haiti Nemzeti Rendőrséggel (PNH = Policía Nacional Haitiana). Továbbá elő kell segíteni az ország gazdasági fellendülését, az infrastruktúra fejlesztését, valamint hogy a 2004 februárjában elüldözött Jean Bertrand Aristide (2000–2004) elnöki székére kiírt választások zavartalanul, békésen történjenek.16 Az ENSZ 9500 katonát és rendőrt, valamint orvosi egységeket, járműveket állomásoztatott e térségben. A szolgálatot teljesítő spanyol csapat, a Fuerza Expedicionaria de Infantería de Marina en Haiti (FIMEX-H) 200 főből állt, vezetőjével, Javier Hertfelder de Aldecoaval 2004. február 28-án érkeztek meg az ország területére. 4 hónappal később ezt a kontingenst leváltotta a szintén 200 főből álló FIMEX-H-II. A választásokat 2005. november 13-ra írták ki, azonban utcai lázongások miatt háromszor is el kellett halasztani (november 20., december 27.), végül 2006. február 16-án René Préval győzelmével ért véget.17 (Préval másodjára került az ország élére, ezt megelőzően 1996-ban választották elnökükké.) Az ENSZ-csapatok még nem vonultak ki az országból, ugyanis segítik az új kormány megszilárdulását. A jelenlegi spanyol kontingens FIMEX-H. IV. 2006. március 31-én érkezett meg az ország területére.


Guatemala

A 33 évig tartó polgárháború 1996. december 29-én ért véget, amikor a guatemalai kormány és az Unidad Revolucionaria Nacional Guatemalteca (URNG) aláírták a fegyverszüneti és megegyezési egyezményt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa azonban már 1994 augusztusában küldött egy 132 katonai megfigyelőből és 13 fős orvosi alakulatból álló békefenntartó csoportot a térségbe. Feladatukul kapták az emberi jogok és az emberek védelmét. Spanyolország 1997-ben csatlakozott a misszióhoz 9 civil megfigyelővel, valamint a katonai megfigyelők vezetője is spanyol származású férfi, Jose B. Rodriguez. A misszió még ma is aktív, senki nem halt meg a feladat során.18


Honduras

Ide az ENSZ nem a béke megőrzéséért indított missziót, hanem hogy az 1998- ban pusztító Mitch hurrikán után keletkezett károkat minél hamarabb kijavítsák. 1998. december 14-től 1999. április 28-ig tartózkodtak az országban ENSZ-csapatok. E bő 4 hónap alatt hidakat, utakat építettek, munkahelyeket teremtettek, s több mint 6600 családnak segítettek.19



SPANYOL BÉKEFENNTARTÓK ÁZSIÁBAN

Spanyolország több ázsiai küldetésben is részt vállalt. Jelen volt, jelen van Irakban, Kurdisztánban, Grúziában, Csecsenföldön, Hegyi-Karabahban, Afganisztánban, Pakisztánban és Indonéziában. Ez a térség is csakúgy, mint a közép-amerikai régió, számtalan problémával küszködik.



Afganisztán

2001. szeptember 11-e óta Spanyolország mind diplomáciai, mind katonai erőfeszítései révén közreműködik a nemzetközi terrorizmus elleni harcban. Ezért jelentkezett az Amerikai Egyesült Államok vezette „Tartós Szabadság Hadművelet”-ben való részvételre. Az intervenció első szakaszában Spanyolország különböző egységeket bocsátott az Amerikai Egyesült Államok rendelkezésére, ám nem lett szükség rájuk. 2001 novemberétől spanyol tisztviselők dolgoztak a tampai (Florida) Tartós Szabadság Hadművelet Koordinációs Központjában, hogy közelről megismerjék e szervezetet. 2002. január 11-én az Amerikai Egyesült Államok kérésére a spanyol kormány elhatározta, hogy a misszió részeként felállít egy orvosi csapatot, majd légi eszközökkel is hozzájárult a nemzetközi koalícióhoz. A következőkben az Afganisztán területén felállított békemissziókat (az ISAF – International Security Assistance Force) mutatom be röviden, melyet a NATO 26 és az ENSZ 10 tagországa alkotott, összesen 8059 fővel; ezen belül a spanyol katonákból álló egységek neve: ASPFOR I–XIII.20 Természetesen 2001 előtt is állomásoztak békefenntartók Afganisztánban, azonban róluk nem kívánok beszélni, mivel azokban nem vállaltak részt spanyol katonák.
2001. december 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváhagyta egy nemzetközi erő (ISAF) afganisztáni összevonását azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a frissen alakult kabuli kormánynak és garantálja a régió stabilitását. Ennek értelmében 2002. január 2-án szolgálatba lépett 15 tisztviselő (közülük kettő spanyol), akiket a multinacionális erő összevonása előtti felderítéssel bíztak meg.21 Majd 1383 fős missziót rendeltek erre a területre. Spanyolország 2001. december 27-én csatlakozott hivatalosan ehhez a kontingenshez 485 fős csapatával, mely 2002 januárjában érkezett meg az országba.22 2002 januárjában érkezett az első spanyol kontingens a területre (ASPFOR I.) Jaime Coll Benejam ezredes vezetésével. Majd félévenként váltották egymást a csapatok. 2003 májusában érkezett meg Kabulba az ötödik spanyol csapat 540 emberrel, céljuk többek között az volt, hogy egy kórház felépítését segítsék.23 Ez az új misszió folytatta elődei tevékenységét: hozzájárult az afgán intézmények, egyáltalán az ország helyreállításához és biztonságához, az aknák, a robbanószerek és egyéb lőszerek hatástalanításához. Elődeihez hasonlóan ez is mérnökegységből, híradós egységből, robbanószereket hatástalanító csoportból, valamint logisztikai egységből állt. E misszió körülbelül négy hónapot töltött az afgán fővárosban.24 A hatodik misszió 2003 szeptemberében indult, alapját a 12. hidászokból és szakemberekből álló mérnökezred képezte. A hetedik misszió 2004. január 14-én kezdte meg működését, alapját a 13. vasútezred alkotta, a 104 fős alakulat vezetője Jesús Vińas Cruz ezredes volt, az ENSZ fennhatósága alatt nyújtott biztonságot a lakosságnak s stabilitást a Hamid Karzai-kormánynak. A következő, a nyolcadik küldetés 2004 májusától dolgozott 114 katonával. Az általános missziós feladatokon belül az infrastruktúrát kellett rekonstruálniuk, amennyire csak lehetett.25 A kilencedik keretén belül 2004 szeptemberében 950 fő érkezett Afganisztán területére, ebből 835 a szárazföldi hadsereghez, 115 fő a légierőhöz tartozott, Martí ezredes vezetésével. Tagjai öt különböző egységből kerültek ki: az ellátási és védelmi egységből, a könnyűzászlóaljból, melynek feladata az október 9-i választások biztosítása volt, az EMAT-ból (Escalón Médico Avanzado Sur del Ejercito de Tierra – a szárazföldi hadsereg délre előretolt orvosi egysége), egy helikopteregységből és egy, a légierő összevonását segítő egységből.26 A gyors reagálású zászlóalj november 27-én, a Mazar e Serifből történt visszavonásával a következő egységekből tevődött össze: parancsnoki törzs, védelmi, logisztikai egység, tábori kórház, helikopteres és híradós egység, mely a ware-house-i tábor és az ISAF-főhadiszállás különítményeiben teljesített szolgálatot. 2005. január 14-én érkezett Afganisztán területére az ASPFOR X. Ez a 2. helikopteres zászlóaljon alapult, melynek vezetője J. Allúe G. Mantiene ezredes volt. Feladatuk a demokratikus folyamat elősegítése és garantálása.27
2005 februárjában a spanyol kormány elhatározta, hogy megváltoztatja az afganisztáni spanyol csapatok elhelyezkedését. Ezt májusban a Kabultól Heratig fekvő területeken meg is valósították. Heratban létrehoztak egy előretolt állást a légierő parancsnoksága alatt, mely aktivizálta az Afganisztáni Nyugati Területek Regionális Koordináló Szervezetét. Ennek rendeltetése egyesíteni a Changcharan, Herat, Farah és Bagdish provinciákban összevont egységeket. Bagdish tartományban teljesít szolgálatot az I. Aragón hegyivadászdandár. Feladata a helyreállításhoz elengedhetetlen biztonságos légkör megteremtése, s a szeptember 18-i parlamenti választásokhoz szükséges stabilitás elérése. A kontingens eredményesen fejezte be működését októberben.28 Az ASPFOR XII. október 3-án kezdte meg feladatát, és 2006. február 3-án fejezte be működését. Még aznap érkezett meg Fernando Lázaro ezredes vezetésével az ASPFOR XIII. nevet viselő kontingens, ennek tevékenysége a napokban is tart.29 Jelenleg mintegy 37 ország képviselteti magát 9000 fővel az Eurohadtest mandátuma alatt.30 2006. május 12-én a spanyol kormány rendelete szerint az országban állomásozó spanyol csapat létszámát 150 főre emelte.31


Hegyi-Karabah

1923. július 7-én alakult meg a Hegyi-Karabah Autonóm Terület, ezt Azerbajdzsánból kormányozták. A korlátozott mértékű autonómiát 1988 folyamán megszüntették, ennek következtében polgárháború tört ki a karabahiak és Azerbajdzsán között. 1993 végére az örmény lakosság szerezte meg az ellenőrzést a teljes régió felett. A következő évben orosz közvetítéssel tűzszünetet kötöttek a felek. Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította az országot.32 Azonban az Európai Biz- tonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) 1997-ben létrehozta a Magas Szintű Szervezési Csoportot a tűzszünet betartásának felügyelete végett. 1997 szeptembere óta a spanyol hadsereg két tisztviselője is részt vesz e misszióban.33


Csecsenföld

A Csecsenföldi Segélycsoport (AGOSCE) az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) Állandó Tanácsának 16. gyűlésén alakult, 1995. április 11-én. Széles körű missziója olyan szempontokat fogott át, mint az emberi jogok tiszteletben tartásának felügyelete, a választások megrendezésénél való jelenlét és azok ellenőrzése, humanitárius segítségnyújtás, összhangban az Orosz Föderáció területi integritásának és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetének alapelveivel. Ez a misszió 1997 márciusában ért véget, ebben három spanyol tisztviselő vett részt.34


Grúzia

Az ENSZ által 1993-ban felállított UNOMIG (United Nations Observer Mission in Gruzia) elsődleges küldetése azon fegyverszünet betartatása volt, amit az 1993. július 27-én a grúz kormány és az abbháziai erők kötöttek. A Grúziába vezényelt békefenntartók 1994 júliusában újabb feladatokat kaptak: ellenőrizniük kellett az 1994. május 14-i moszkvai tűzszüneti egyezmény betartását, valamint a grúz erők Kodorvölgyéből történő visszavonulását. A Biztonsági Tanács 88 katonai megfigyelőt és minimális létszámú polgári segítőt irányított a helyszínre. A tűzszünet megsértése miatt kezdetben csak 55 embert tudtak Grúziába küldeni, majd 1995-ben a katonai megfigyelők számát 136 főre emelték. Ebben a misszióban, amely napjainkig aktív, Spanyolországot a küldetés viszonylagosan alacsony létszámához mért kevés ember, a szárazföldi hadsereg egy tisztje, valamint három katonája képviseli.35


Indonézia

Spanyolország békefenntartói szerepe a 2004. december 26-i tengerrengést követően kezdődött. Humanitárius segélyakció keretén belül 2005. január 8-án mintegy 140 tonnányi termékkel érkezett a természeti katasztrófa sújtotta övezetbe. E segélyakcióban 650 fő vett részt, mely több csoportra oszlott: légi egység három helikopterrel, orvosi, búvár és egy tengerészeti kontingens. Munkájukat február 26-án fejezték be.36 Indonézia összesen 33 tartományra oszlik, ezek közül hetet 2000 után hoztak létre. Kelet-Timorban – amely korábban portugál gyarmat volt, és már 1975-ben megkísérelt elszakadni Indonéziától37 – 1999. augusztus 30-ra népszavazást írtak ki, ami e tartomány függetlenségének kivívásáról szólt. A népszavazás a függetlenség mellett döntött, ezért az ENSZ 1999 októberében egy missziót (UNTAET – United Nations Transitional Administration in East Timor) küldött e területre, melynek feladata a terület igazgatásának segítése az átmenet idején, így gyakorolta a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat.38 Az ország 2002. május 20-án nyerte el függetlenségét, ekkor az ENSZ egy újabb missziót (UNMISET – United Nations Mission of Support in East Timor) küldött Kelet-Timorba, hogy segítsen a hatóságoknak a feladatok átvételében. E misszió 2005. május 20-án sikerrel fejezte be küldetését.39
Napjainkban a legproblémásabb provincia a Nanggroe Aceh Darussalam, mely Szumátra szigetének északi részén található, és autonómiát szeretne. Mindezen okokból az indonéz kormány lehetővé tette, hogy az acehi kormányzat független jogrendszert hozzon létre.40 Azonban a forradalmi csoportosulások számára ez nem volt elegendő, teljes függetlenedést akarnak. Ezért 2005. július 12-én az indonéz kormány megkérte az Európai Uniót, valamint az ASEAN41 (Association of South East Asian Nations – A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) 5 tagállamát arra, hogy állítsanak fel egy megfigyelő missziót Aceh tartomány területén. Ezen okból 2005. augusztus 15-én létrehozták az IMP-t (Interim Monitoring Presence), mely 83 katonai megfigyelőből állt. Spanyolország 10 katonai és 5 civil megfigyelőt ígért e misszió kezdetén, végül az ország 1 ezredes vezetésével 7 katonai és 2 civil megfigyelővel képviselteti magát. E misszió tevékenységét azonban hivatalosan csak 2005. szeptember 15-én kezdte meg, ekkor már 219 fővel. A misszió befejezését eredetileg 2006. március 15-re tervezték, azonban július 15-ig meghosszabbították, majd mivel az országban novemberre írták ki a választásokat, így a misszió időtartamát 2006. december 15-ig eltolták.42


Kurdisztán

A Provide Confort elnevezésű hadművelet célja az öbölháború befejezése, s a kurd népesség körülményeinek javítása volt. Ezért az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1991. április 5-én felhívást intézett tagállamaihoz, hogy segítsék meg a kurdokat. Az Európa Tanács még azon a héten javasolta egy kurd enklávé létrehozását Irak északi részén, ahol az odamenekültek biztonságban lehetnek. Spanyolország 1991. április 26- án ide küldte az Alcalái Taktikai Csoport (Agrupación Táctica „Alcalá”) egy kontingensét: ez egy helikopteregységet, egy orvoscsoportot, árkászcsoportot, híradós egységet és mérnököket foglalt magában, összesen 635 főt. Ezenkívül jelentős járműparkkal, 7 helikopterrel, 80 autóval, 31 vontatókocsival, 18 motorral támogatta a missziót. A spanyolok feladata a menekültek szállítása, menekülttáborok építése, tábori kórházak berendezése, továbbá a Spanyolországból érkező segélyszállítmányok szétosztása volt, melyet még ugyanezen év júniusában be is fejeztek.43


Pakisztán

2005. október 29-től az október 8-i földrengés epicentrumához közel eső helyre, a Dhani völgyébe, Arja környékére küldték a Respuesta Solidaria II. segélyszervezetben részt vevő 162 fős spanyol csoport nagyobb részét. Ugyanakkor Lahorban, Rawalpindiben, Iszlamabadban és Baghban is jelen voltak spanyol erők. Terveik szerint 2006. január 29-ig itt-tartózkodott ez a több nemzet (spanyol, lengyel, olasz, litván, cseh, francia, szlovén) alkotta csoport José Antonio Bautis Otero tábornok felügyelete alatt, a NATO és a pakisztáni kormány megegyezése alapján. A kontingens feladata, hogy segítse a lakosságot a földrengés sújtotta területen, valamint a magasabban fekvő részeken az infrastruktúra helyreállításában, ugyanis ott a hideg tél még nagyobb károkat okozott, mint a földrengés. A mérnökökből álló csoport a baghi iskolák és az arjai kórház romjainak eltakarításán, valamint az utak javításán, építésén dolgozott. A pakisztáni mérnökcsoportok és a NATO együttműködése lehetővé tette menekülttáborok alapítását, lakások építését, illetve megoldották Bagh ivóvízellátásának problémáját.44


Irak

2003 áprilisában Szaddám Huszein diktatúrája véget ért. Az USA erői április 9-én érkeztek meg Bagdadba, és kezdték meg háborújukat az ország ellen. Ugyanekkor kezdődött Um Kaszarban egy spanyol humanitárius segélynyújtó misszió. Feladatuk, hogy a környéken élő lakosságnak segítséget nyújtsanak, élelmiszert, gyógyszereket szállítsanak a térségbe; e kontingens az év július 15-én hagyta el az országot. 2003. július 11- én a spanyol minisztertanács hozzájárult egy kontingenssel (Brigada Plus Ultra I., majd 2003. december 15-től a Brigada Plus Ultra II), azzal a céllal, hogy a biztonságos kö- rülményeket fenntartsák az országban, valamint segítsék az új intézmények megerősítését.45 A misszió 1300 spanyol és 1100 közép-amerikai (Honduras [370 fő], El-Salvador [346 fő], Dominikai Köztársaság [300 fő], Nicaragua [111 fő]) katonából, orvosból, rendőrből, civil megfigyelőből áll, vezetőjük Alfredo Cardona tábornok. A Brigada Plus Ultra I. elnevezésű misszió az USA-csapatokat váltotta fel; július 23-án indult el az első csoport, mintegy 60 fő a zaragozai légi támaszpontról Kuvait felé. Egyik feladata al-Kaszidija és an-Najaf városokban olyan táborok létrehozása, ahol a később érkező katonák letelepedhetnek. Az utolsó spanyol egység (335 fő) augusztus 14-én indult el a Torrejón de Ardoz-i légibázisról. További feladatuk az utcák ellenőrzése, a városok víz-, áram- és tüzelőanyag-ellátásának biztosítása, kórházak, iskolák, lakások létesítése volt.46 A Brigada Plus Ultra I-et a Federico Trillo- Figueroa Martínez-Conde spanyol védelmi miniszter vezette Brigada Plus Ultra II. váltotta fel 2003. december 15-én. Alapja a XI. gépesített gyalogsági dandár volt, valamint egy árkászokból, tüzérekből, hírszerzőkből álló csoport, valamint egy helikopteres egység. Folytatta a Brigada Plus Ultra I. tevékenységét. Ezenkívül szétosztottak 14 tonna élelmiszert, 20 000 liter vizet, 5000 liter tejet, 15 000 liter olajat, 30 000 kg cukrot. Helyreállították az al-Kaszidijából Basorába vezető vasútvonalat, valamint aknamentesítették ezt a területet.47 2004-re tervezték e kontingens felváltását, azonban a március 11-én Madridban történt terrortámadás miatt úgy döntöttek, hogy kivonják csapataikat a térségből. A kivonulás első szakasza április 26-áig ment végbe, ezzel egy időben a spanyol katonák helyére amerikaiak érkeztek. Június 27-re a Brigada Plus Ultra II. tagjai végleg elhagyták az ország területét, visszatértek Spanyolországba. Augusztus 7-én pedig végleg feloszlatták ezt a csoportot.48


Palesztina

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2006. szeptember 1-jén hozott 1701-es határozatában döntött arról, hogy az Izrael és a Hezbollah között folytatott 34 napos háború lezárása érdekében a libanoni hadsereg 15 ezer katonáját a Litani folyó északi partjára vezényeljék, a déli oldalon pedig az ENSZ 15 ezer békefenntartója vigyázza a fegyverszüneti egyezmény betartását. A tervek szerint szeptember 15-ére érkeznek meg a területre. Az EU-tagállamok katonái adják a békefenntartó erők (UNIFIL – United Nations Interim Force in Lebanon) többségét, mintegy kilencezer főt. A spanyol minisztertanács szeptember 8-án határozta el, hogy az ország képviselteti magát a misszióban. Két fázisban küld csapatokat: az első tengerészgyalogosokból álló kontingens november elsejéig marad az ország területén, melyet egy spanyol vezetésű multinacionális második egység vált majd fel. A Spanyol Királyság egy gépesített zászlóaljjal, kommunikációs és információs egységgel és anyagi eszközökkel támogatja a missziót.49


ÖSSZEGZÉS

Amint az a fentiek alapján látható, Spanyolország évtizedek óta sokrétű tevékenységet folytat a világ különböző pontjain felállított missziókban. Az ország a békemiszsziókat illetően magas fokú szakértelemmel rendelkezik, a katonák jól felszereltek és jó kiképzést kapnak. Kiválóan képes megoldani a konfliktushelyzeteket, és jól együtt tud működni a más országokból érkező katonákkal is. 2005 júniusában 18 ENSZmisszió működött összesen 67 150 fő bevonásával, ebből Spanyolország 6 misszió- ban vett részt 2700 fővel. Ezzel a létszámmal a részt vevő országok sorában a 38. helyen áll. De amint azt láttuk, az ENSZ békeküldetéseinek ideje még nem járt le, azok napjainkban is folytatódnak.