A Zrínyi Kiadó a közelmúltban jelentette meg a két ismert szerzõ könyvét. A szerzõk nagyban támaszkodtak az eddig már nyomtatásban megjelent mûveikre. A könyv igen nagy jelentõségû, mert mint már a címe is mutatja, különbséget tesz az anyahajók és a hordozók között, és meg is magyarázza a két úszóegységet jellemzõ lényeges különbségeket. Mai világunkban a közelmúlt helyi háborúi kapcsán elég sûrûn szerepeltek a hatalmas erõt képviselõ repülõgép- hordozók, de a nagynyilvánosság a rossz beidegzõdés és a közmédiumok hatására mindig csak anyahajókról beszélt. Meg kell jegyezni, hogy az érintett médiaszakembereknek a carrier vagy a Flugzeugträger, netán az avionoszec szavakat kellett magyarra fordítani, amelyek mindegyike jelentésében szerepel a hordozó szó.

A könyv már a bevezetõ részben megmagyarázza a két hadihajó közti különbséget és leszögezi, hogy a vízi repülõgépeket szállító, üzemeltetõ repülõgépanyahajó- típus 1947 óta egyik ország haditengerészeténél sincs rendszerben.
Az elsõ fejezet a repülõgépes hadihajókat tárgyalja, bemutatva az egyes államok kezdeti lépéseit, elképzeléseit, amelyek között a felszálló fedélzetû repülõgép- hordozók is helyet kaptak. Az elsõ fejezeten belül egy alcímben az elsõ világháború vízirepülõgép-anyahajóit és harci alkalmazásukat említik meg, amely tekintetben Nagy-Britannia járt élen Japán, Oroszország, Németország elõtt. Az Egyesült Államok nem foglalkozott ilyen jellegû fejlesztésekkel – olvashatjuk. A második fejezet a repülõgép-hordozók kifejlesztését, megjelenését tárgyalja.
Az elsõ világháború tapasztalatai nagy lökést adtak az ilyen eszközök fejlesztésének. Ekkor már az Egyesült Államok is az angol példára felsorakozott, és több hadihajóját a célnak megfelelõen átépítette.
Japán is hasonló úton járt.
A harmadik fejezet a repülõgép-hordozók szerepét és tevékenységüket tárgyalja a második világháború idején. Németország ebben a tekintetben lemaradt. Nagy-Britannia, Japán és az Egyesült Államok járt az élen. A könyv ismerteti a repülõgép-hordozók meghatározó szerepét a japán Pearl Harbor-i támadásnál, illetve a Midway-szigeteki híres tengeri ütközetnél.
Külön fejezetcímet szentelnek a szerzõk a második világháború legnagyobb repülõgép-hordozójának, a SHINANOnak, de a fejezetcím alatt ismertetik a Midway-szigeteki ütközet utáni csendesóceáni harcokat is, teret szentelve a jelentõs veszteséget okozó japán öngyilkos repülõtámadásoknak is.
Egy külön rész foglalja össze röviden a japán, a brit és az amerikai repülõgéphordozó flotta veszteségeit. A következõ két fejezet bemutatja a második világháború utáni fejlesztési elképzeléseket, a hordozókat a vízi repülõtér és atomfegyver- támaszpont szerepében, valamint foglalkozik a repülõgép-hordozók üzemeltetésének alapvetõ kérdéseivel.
Rövid összefoglalást kaphatunk a repülõgép- hordozók szerepérõl a második világháború utáni helyi háborúk csatáiban: Korea, Vietnam, a szuezi-válság, Dominikai Köztársaság, Libanon, Falkland- szigetek. Részletes felsorolást kapunk az egyes hadmûveletekben szereplõ hordozók nevérõl és nemzeti hovatartozásáról. Egy további rész ismerteti a második világháború utáni idõszak jellemzõ repülõgép- és helikopterhordozóit. A legnagyobb részt az Egyesült Államok hordozói kapták, mellette szó esik Nagy-Britannia fejlesztéseirõl is.
A befejezõ, legnagyobb terjedelmû rész részletesen ismerteti az egyes hatalmak haditengerészeteinél rendszerben lévõ repülõgép- és helikopterhordozókat.
A felsorolást alfabetikus sorrendben olvashatjuk Argentínától Thaiföldig bezárólag.
A nagy terjedelmû melléklet részletesen, harcászati mûszaki adatokkal, valamint két nézeti rajzzal ismerteti az Egyesült Államok, a Japán Császárság és Nagy-Britannia által gyártott különbözõ típusú hordozókat.
Az igényes kivitelû 175 lapos könyvet számos fekete-fehér kép és rajz illusztrálja. A korszerû hordozókról nyilvánvalóan a színes fényképezés megjelenésével már színes fotókat láthatunk. A könyv ára: 3990 Ft.
Ugyanakkor az igényes mûszaki tartalmú könyvbe néhány típushiba is becsúszott.
Ilyenek a cirill betûs személyés hajónevek helytelen átírásai, néhány pontatlan katonai kifejezés (a légierõ mint fegyvernem, a flottatengernagy és flottaadmirális egyidejû használata). A könyvben a szerzõk nem találták meg a helyes kifejezést, és így négy változatban említik a hordozóknál a sísáncot. Mint ismeretterjesztõ könyvnél, zárójelbe kellett volna tenni a régi földrajzi nevek mai megnevezését (Ceylon – Srí Lanka; Formoza – Tajvan).

AMACZI VIKTOR