|
|
|
Önkéntes haderő, hiányzó képességekkel?
2005.12.04.
Az Új Honvédségi Szemle 2005. évi nyolcadik számában jelent meg
Borszéki Tivadar nyugállományú vezérőrnagynak, a Magyar Tartalékosok
Szövetsége (MATASZ) elnökének írása „Tartalékban a tartalékosok?”
címmel. A cikk lényege, teljesen leegyszerűsítve, az önkéntes haderőből
hiányzó képességek és az ezekre a szerző szerint megoldást jelentő, az
önkéntes tartalékosokra alapozó területvédelmi rendszer, valamint a
MATASZ szerepe, feladatai. Az írás sok megállapításával, felvetésével
egyet lehet érteni, de számos gondolatával vitába lehet, vagy vitába
kell szállni, amelyre egyébként a szerző is buzdítja az olvasót.
Az egyszerűtől a bonyolult felé haladva: az Amerikai Egyesült Államok
Nemzeti Gárdájáról szólva a szerző azt írta, hogy „A Nemzeti Gárda
feladata a hadiállomány-tábla feltöltése kiképzett tartalékosokkal”.
Azon túl, hogy az USA haderejében nincs külön béke- és
hadiállomány-tábla, a tévedés abban van, hogy az aktív komponens
tartalékos állománnyal történő kiegészítése nem a Nemzeti Gárda, hanem
elsősorban a külön erre szerveződött tartalékerő, a Szövetségi Tartalék
(Federal Reserve) feladata. Bár a szabályok szerint a Nemzeti Gárda
tartalékosa egyben része a Szövetségi Tartaléknak is, a Nemzeti Gárda
küldetése alapvetően és elsősorban az adott állam (szükség esetén a
szomszédos, vagy akár távolabbi államok) civil hatóságainak támogatása.
A Nemzeti Gárda rendeltetése a polgári veszélyhelyzetek (zavargás,
börtönlázadás, komolyabb közlekedési balesetek stb.), a civilizációs és
természeti katasztrófák (árvíz, fölrengés, tornádó stb.), valamint
egyéb, katonai szakértelmet vagy szervezettséget követelő feladatok
(emberi élet és anyagi javak megóvása, megvédése, objektumok, területek
zárása, drogellenes műveletek stb.) megoldása. Régebben a Nemzeti Gárda
a fölös kapacitásait hazai és országhatáron kívüli jószolgálati
cselekedetekkel is lekötötte, de mára a haderő átalakulása
(létszámcsökkentése) folytán a haderő integráns részének tekinthető, a
szinte folyamatos nagy létszámú külhoni műveletek (Koszovó, Irak,
Afganisztán) megszokott résztvevőivé vált. Ettől függetlenül, vagy
inkább ez mellett, a Nemzeti Gárda továbbra is a honi
katasztrófahelyzetek elsődleges beavatkozó ereje. Más kérdés (de ennek
tanulságait szerencsére nem nekem kell elemeznem), hogy a
Katrina-katasztrófa kezelésében a Nemzeti Gárda messze nem a megszokott
színvonalon szerepelt, még ha beszámítjuk is, hogy a Louisianai Nemzeti
Gárda létszámának fele éppen Irakban harcol.
A MATASZRÓL
Fenti apró, fontos tévedés korrigálásán túl írásom másik indítéka az
volt, hogy a szerző a MATASZ jövőképében számos olyan állami honvédelmi
feladatot is felvázolt, amelyek az én véleményem szerint semmiképpen
nem illenek egy civil szerveződés profiljába.
Adott egy kiemelten közhasznú szervezet (amely jogilag civil
szerveződésnek tekinthető, még akkor is, ha tagságát nem civilek, hanem
volt katonák alkotják), amely az önkéntes haderőre történt áttéréssel
jószerint elvesztette a munkájának tárgyát, a tartalékos állományt. Az
önkéntes haderőre történt áttéréssel, az új honvédelmi törvény
hatálybalépésével a Magyar Honvédségnek békeidőszakban nincs
mozgósítási szükséglete (a törvényben nem is szerepel a „mozgósítás”
kifejezés) és nincs a régi értelemben vett tartalékos állománya.
Megmaradt az önkéntes tartalékos intézmény, amelynek viszont a törvény
jelenleg beterjesztés alatt álló módosításával napjainkban alakul ki a
jogi feltételrendszere, szervezeti, anyagi, pénzügyi keretei pedig még
a távoli jövőbe vesznek.
Nyilvánvaló és megérthető, hogy a MATASZ keresi a helyét, szerepét a
(jelenleg és csak nálunk) tartalékosok nélküli világban. Nem tudok
azonban egyetérteni azzal a gondolattal, amely szerint a tartalékos
szövetség lenne „az alapja a jövő tartalékos rendszerének”! Nem tudom
elfogadni, hogy egy önszerveződő társadalmi alakulat képezze a gerincét
„a honi védelmi zászlóaljak parancsnoki állományának, későbbi
szervezéssel, toborzással a teljes állománynak”! Minden idegszálam
tiltakozik az ellen, hogy: „A parancsnoki állomány kivételével – a
felelősség átvállalása nélkül – a MATASZ részt vesz az önkéntesek
felkészítésében, kiképzésében.”
Véleményem, szerint ki-ki végezze a saját dolgát, a hadsereg folytasson
kiképzést, a közhasznú társadalmi szervezet pedig a maga eszközeivel
támogassa ennek végrehajtásában. Egyik félnek sem válnék hasznára a
szerepek felcserélése. Számomra is evidencia, hogy a kiképzett
tartalékos állományban felhalmozódott ismereteket, hasznos képességeket
nem szabad kihasználatlanul hagyni, a honvédelem céljaival összhangban
meg kell találni a hasznosítás lehetőségeit.
Ahogy a szerző által példaképül felhozott német tartalékos szövetség, a
MATASZ tagjai is részt vehetnek a katasztrófaelhárításban (mint ahogy
erre már volt is példa), segíthetik a toborzómunkát, a honvédelmi
politika ismertetét, az euroatlanti gondolat népszerűsítését, a haderő
PR-tevékenységét stb. Nálunk is vannak gondozható hadisírok, rászoruló
veteránok, nem is beszélve a katonai hagyományőrző tevékenységről.
Nem sorolom tovább a MATASZ számára kínálkozó hasznos tevékenységeket,
lehetőségeket, de bármit inkább, mint egy olyan milícia létrehozását és
fenntartását, amelynek szervezeti és kiképzési kereteit, függelmi és
fegyelmi viszonyait, a védelmi céloknak megfelelő alkalmazását nem a
haderő biztosítja és garantálja.
A TERÜLETVÉDELEMRŐL
A harmadik – és írásomat valójában kiváltó legfontosabb – ok a szerző
területvédelemmel kapcsolatos okfejtése volt. Teljes mértékben
egyetértek azzal a megállapításával, hogy az önkéntes haderőre történt
áttéréssel megszüntetett területvédelmi képesség olyan hiány, ami előbb
vagy utóbb meg fog nyilvánulni és meg fogja bosszulni magát.
Mondhatnánk, hogy ez a képesség már meg sem volt az utóbbi időben,
hiszen a teljes egészében tartalékosok behívásával megalakuló
területvédelmi ezredek állománya régen volt kiképezve, összekovácsolva,
anyagaik egy része hiányzott, más része elavult és hadihasználatra már
kevéssé volt alkalmazható. Mégis megvoltak a törzsek, lehetett remélni,
hogy majd, ha jut rá pénz, be lehet indítani a kiképzést, korszerűbbre
(esetleg a szárazföldi csapatok által „levetettre”) lehet lecserélni a
felszerelést stb.
Azok kedvéért, akik előtt esetleg nem ismert, idézzük fel röviden a
területvédelem szervezeti rendszerét! A területvédelmi erők jellemzően
a honi terület védelmével kapcsolatos feladatok végrehajtására
szerveződtek. Ezen nem a védelmi tevékenységek egyik formáját
(mozgékony védelem, területvédelem), hanem az ország nem hadműveleti
területet képező körzeteiben jelentkező katonai védekezési feladatok
megoldását kell érteni.
A területvédelmi rendszer főbb feladatai a következők voltak:
-
Részvétel az ország fegyveres védelmében, a honvédség főerői, és a beérkező szövetséges csapatok támogatása. Ezen belül:
- a honvédelem szempontjából fokozott védelmet igénylő létesítmények őrzése-védelme;
-harc a felderítő-diverzáns csoportok és légideszantok ellen;
- sugárfigyelő és jelzőrendszer működtetése;
- főbb közlekedési útvonalak biztosítása, forgalomszabályozás;
-rombolt objektumok (utak, épületek stb.) helyreállítása.
-
Közreműködés a polgári védelmi feladatok ellátásában.
- Segítségnyújtás elemi csapás, ipari szerencsétlenség, illetőleg
közveszély vagy közérdekű üzem működésének megzavarása, nagy jelentős
méretű egyéb katasztrófa esetén.
A területvédelmi erők a Magyar Honvédség részét képezték. Békében nem
éltek, megalakulásukat mozgósítás útján tervezték. Személyi
állományukat néhány hivatásos katona és döntően a hadkötelezettség
alapján kijelölt tartalékosok adták. Megalakításukat anyaalakulatokra
bízták, amelyek feleltek a mozgósítás előkészítéséért, a kiképzésükért
és
a mozgósítás feltételeinek biztosításáért. A mozgósítás végrehajtására
és az azt követő összekovácsolásra több hetet terveztek. Szervezetüket
egy középszintű parancsnokság és eredetileg megyénként egy (Budapesten
kettő) területvédelmi ezred, kisebb megyékben zászlóalj alkotta, ezek
száma később lecsökkent a felére. Fegyverzetüket és anyagi-technikai
eszközeik egy részét a haderő békében meglévő készleteiből
biztosították, többi részük a honvédelmi kötelezettség alapján –
gazdasági és anyagi szolgáltatás igénybevételével – a nemzetgazdaságból
volt tervezve. A szállítóeszközeik menynyisége lehetővé tette
manőverezéseiket, műszaki gépeik a helyreállítást, könnyűfegyverzetük
pedig harcfeladatok végrehajtását.
A területvédelmi szervezeteket nem lehetett részenként, a feladatnak
megfelelő létszámban, összetételben alkalmazni. Csak és kizárólag az
ezred egészét lehetett megalakítani az előkészítő részleg mozgósítását
és felkészítését követően. A zöm bevonultatására ezt követően
kerülhetett sor.
A haderő létszámának csökkentésével a 90-es évek közepétől az egyre
kevésbé fontosnak tartott területvédelmi szervezet állományának
továbbképzésére, gyakoroltatására mind ritkábban és kisebb létszámban
került sor. Az ezredek anyagi készletei javát felélték a
megalakításukra kijelölt alakulatok, végül 2003-ban a teljes
szervezetet megszüntették és felszámolták.
Mára már semmi nem maradt belőlük, csupán a képességek hiánya. A
létszámában lecsökkent és láthatóan egyre inkább csak a nemzetközi
kötelezettségekre koncentráló, azoknak megfelelni akaró honvédség mind
kevésbé lesz képes nagyobb létszámot igénylő katasztrófák kezelésében
való hatékony közreműködésre. Egyetértek Borszéki tábornokkal, amikor
azt írja, hogy „…a hadsereg megmaradt legénységi állománya nem lesz
elegendő a gátakra, még akkor sem, ha melléjük kivezényeljük
homokzsákot rakni a hivatásos tiszteket, tiszthelyetteseket is (akiknek
persze nem ez a dolguk)”.
Ugyanígy vélhetőleg nehézséget okozna a Magyar Honvédségnek egy
komolyabb terrorcselekmény elhárításához szükséges élőerő kiállítása
(az érzékeny objektumok őrzés-védelmére, a mozgás feltételeinek
biztosítására, a károk következményeinek felszámolására stb.)
is.
Ilyen körülmények között mi lesz azokkal a veszélyforrásokkal, amelyek
katonai erőt, katonai szakértelmet, felszerelést, szervezettséget és
beavatkozó képességet igényelnek és amelyeknek a kezelését
hagyományosan a honvédségtől várta és várja még ma is a civil
társadalom?
Borszéki tábornok úr mindezek megoldását a területvédelmi szervezet
feltámasztásában látja. Vitathatatlan, a jelenlegi képességekhez mérten
ez is előrelépést jelentene, de nekem az a véleményem, hogy a
területvédelmi rendszer, minden pozitívuma mellett, a jelenlegi
viszonyok között működésképtelen lenne. Régen is számtalan gondot
okozott a megalakítás felelőssége, terhe, nyűge-baja az
anyaalakulatoknak, de a mai körülmények, feladatok és létszámviszonyok
mellett mindez már szinte elképzelhetetlen lenne.
Mindezek miatt én nem a területvédelmi szervezet reinkarnációjában
látom a megoldást, hanem egy, a nemzetőrség eredeti koncepciója alapján
szerveződő, mobilabb erőben!
NEMZETŐRSÉG – VAGY VALAMI MÁS?
Néhány évvel ezelőtt megkezdtük a területvédelmi szervezetet felváltani
hivatott nemzetőrség megalakítására irányuló kidolgozói munkát.
Sajnálatos módon a szakmai elképzeléseket rövidesen felülírták a
különböző politikai érdekek és elképzelések, így az induláskor
színtiszta katonai feladatrendszer félresiklott kis túlzással a
hajdanvolt megyei bandériumok szervezési elvei irányába. (Olyanynyira,
hogy egyesek már külön haderőként képzelték el a nemzetőrséget, amely
teljesen független a honvédségtől.) 2002-ben lekerültek a napirendről a
nemzetőrséggel kapcsolatos elképzelések, és szalonképtelenné vált maga
a fogalom is. Pedig ezek az elképzelések jól illeszkednek az önkéntes
haderőhöz, a nemzetőrség képes lett volna átvenni a profi haderő által
üresen hagyott funkciókat.
Ezek a képességek máig hiányoznak, ezért írásomban szeretném felvázolni
egy, a tartalékosok önkéntes szolgálatán alapuló katonai erő szervezési
alapelveit.
A területvédelmi erők, vagy a sajnálatosan kompromittálódott
nemzetőrség megnevezés helyett megpróbáltam más nevet keresni. Az
elnevezések között válogatva, a legkevésbé rossznak a honvédelmi
szervezet, honvédelmi egység, honvédelmi ezred, honvédelmi erő
kifejezéseket találtam, bár egyiket sem tartom megfelelően kifejezőnek.
A honvédelmi ezredek megszervezése kizárólag a fegyveres erőkre
vonatkozó általános szabályok betartásával történhet. A honvédelmi
szervezet nem lehet külön erő, csakis a honvédség része. Szervezési
alapelvei, fegyverzete, ruházata, ellátása stb. a honvédségi normáknak
megfelelő a honvédelmi szervezet speciális jellegének és
követelményeinek érvényesítésével.
A honvédelmi egységek (alegységek) területi elven szerveződhetnek
(megyei vagy régiószinten), létszámuk a várható feladatnak megfelelően
alakítható ki. Alkalmazásuk nem kizárólag a megye (régió) érdekében
történhet, bár elsődlegesen az adott környezet veszélyforrásaira
kapnának kiképzést.
A honvédelmi egységek alapállománya a szolgálatot önként vállaló
tartalékosokból (önkéntes tartalékosok) áll, az előkészítésért felelős
törzsek működtetéséhez, a napi szervezőmunka végzéséhez minimális
létszámú tényleges (hivatásos, szerződéses) tiszttel,
tiszthelyettessel. Döntés szerint bármilyen békeidejű várt vagy
váratlan feladatra kialakítható a megfelelő alkalmi szervezet, amely a
szükséges létszámú tényleges állományból, valamint önkéntes
tartalékosok aktivizálásával rövid idő alatt mozgósítható.
A honvédelmi szervezet az állomány önkéntességénél fogva, a
honvédség más szervezeteivel és a rendvédelmi szervezetekkel
együttműködésben alkalmazható a különböző ipari vagy természeti
katasztrófák megelőzéséhez, elhárításához, illetve a következmények
felszámolásához szükséges, gyorsan mozgósítható helyi erőként. A
hadkötelezettség bevezetését igénylő körülmények esetén állománya
gyorsan kiegészíthető olyan kiképzett (volt hivatásos és szerződéses)
katonák behívásával, akik erre önként jelentkeznek.
Háború esetén a honvédelmi szervezet jól elláthatja a klasszikus
területvédelmi feladatokat. A honvédelmi egységek megszervezésének
fentieken alapuló, részletesebb elveit a következő kérdések köré
csoportosítottam:
-
rendeltetés,
-
feladat,
-
szervezet,
- emberi erőforrás,
-
vezetés,
-
költségvetés,
-
felkészítés,
-
fegyverzet,
-
ellátás,
-
alkalmazás.
Az alapkérdések részletei:
n a honvédelmi szervezet a honvédség része katonai szervezettséget és
felkészültséget igénylő helyi (regionális, megyei, városi) feladatok
megoldására, melyek feltételei biztosításában az illetékes védelmi
bizottság közreműködik,
n alaprendeltetése a honvédség támogatása, kiegészítése, valamint
katonai, klasszikus területvédelmi feladatok ellátása. Részvétel
katasztrófavédelmi és
-elhárítási, valamint katonai felkészültséget igénylő feladatokban,
terrorcselekmények elhárítása, következményeinek felszámolása során.
- békeidőszakban
- közreműködés, illetve segítség nyújtása természeti- és
iparikatasztrófa-megelőzési, elhárítási feladatokban, a következmények
felszámolásában,
- közreműködés a befogadó nemzeti támogatás feladatai végrehajtásában,
-
részvétel humanitárius segítségnyújtásban,
-
részvétel katonai szakértelmet igénylő feladatokban,
-
részvétel a szerződéses és az önkéntes tartalékos állomány toborzásában,
-
a saját, illetve az arra önként jelentkező tartalékos állomány felkészítése, illetve felkészítésének szervezése,
-
tartalékos katonai versenyek és más rendezvények szervezése,
-
önként jelentkezőkkel (egyéni vagy alegység-kötelékű) részvétel békefenntartó feladatokban,
- terrorcselekmény, fegyveres konfliktus, háborús veszély, illetve háború időszakában
-
részvétel a honvédelem szempontjából fokozott védelmet igénylő
polgári és katonai objektumok, létesítmények) őrzésében és védelmében,
-
főbb közlekedési útvonalak,
-
közreműködés rombolt objektumok (utak, épületek stb.) helyreállításában,
-
részvétel a polgári védelmi feladatok ellátásában.
-
közreműködés az egyes polgári védelmi feladatokban, csapások következményeinek felszámolásában,
-
részvétel a fegyveres vagy erőszakos cselekmények felszámolásában,
-
a haderő kiegészítése (személyi veszteségek pótlása).
Szervezet
- a honvédelmi egységek szervezeteit az ország közigazgatási
szerkezetének megfelelően, megyei (régió) tagozódásban célszerű
kialakítani,
- az országos parancsnokság mind békeidőszakban, mind háború idején a vezérkari főnök közvetlen alárendeltségében működik,
-
az országos parancsnokság békeidőszaki működéséhez 10-15 fő tényleges katona szükséges,
-
békeidőszakban állandó szervezetként a parancsnokság
alárendeltségében, megyénként 2-3 fős (regionális tagozódás estén
régiónként 6-8 fős), tényleges állományú katonai törzsek működnek
(célszerűen a hadkiegészítő parancsnokságok vagy a védelmi bizottságok
szervezetében),
-
a honvédelmi egységek szervezetei a haderő szervezeti tagozódását
követik, a terület nagyságához és a várható feladatokhoz igazodó
nagyságrendű szervezettel (pl. kisebb megyében zászlóalj, nagyobb
megyében ezred, régiós kialakításban dandár),
-
a honvédelmi alegységek, egységek állományának magja önkéntes
tartalékosokból áll, létszámuk a területileg változó feladathoz
igazodóan, országosan 4-600 fő,
-
veszélyhelyzetben, illetve szükségállapotban, a vezérkari főnök
döntésének megfelelően, a megyei egységek állományából kialakított,
alkalmi szervezetekként alakulnak meg a területvédelmi alegységek
tényleges katonák vezénylése és önkéntes tartalékosok aktivizálása
útján,
-
megelőző védelmi helyzetben az egységek kiképzett tartalékosok (volt tényleges állományú katonák) behívásával alakulnak meg,
-
rendkívüli állapot időszakában állományuk hadkötelesek behívásával és kiképzésével egészül ki.
Emberi erőforrás
-
a honvédelmi szervezet lényege és alapja az önkéntesség, állományukba
tartozhat minden olyan magyar állampolgárságú tartalékos, akinek
szakképzettségére szükség van a feladatok végrehajtásához, katonai
szolgálatra koránál és egészségi állapotánál fogva alkalmas és önként
vállalja a nemzetőri szolgálatot,
-
a honvédelmi egységek önkéntes tartalékos állományába egyaránt
jelentkezhetnek nők és férfiak, amennyiben megfelelő katonai
kiképzettséggel rendelkeznek,
-
a honvédelmi szervezet békeállományában szolgáló önkéntes
tartalékosok ugyanazzal a feltételrendszerrel, jogokkal,
kötelezettségekkel és juttatásokkal rendelkeznek, mint a honvédség
önkéntes tartalékosai,
-
a megelőző védelmi helyzetben az önkéntes tartalékos állomány a
tényleges szolgálatból leszerelt és önként jelentkező katonákkal,
rendkívüli állapot kihirdetésekor katonai szolgálatra behívott
hadkötelesekkel egészül ki,
-
a honvédelmi szervezet állományának kinevezése, előléptetése,
előmenetele a honvédségre érvényes általános szabályok szerint történik.
Vezetés
-
a honvédelmi szervezetet a honvédelmi miniszter irányítja, a Honvéd Vezérkar főnöke vezeti.
Költségvetés
-
a honvédelmi szervezet költségvetése a honvédség költségvetésének
része, melyet az általánostól eltérő helyi feladatok előkészítése,
megoldása érdekében a területi védelmi bizottság kiegészíthet,
-
a katasztrófavédelmi és -elhárítási stb. feladatok költsége utólag kerül felszámításra és kiegyenlítésre.
Felkészítés
- a honvédelmi egységekben az önkéntes tartalékosok képzése kis
alegységek (raj, szakasz) felkészítéséből, gyakorlásokból,
gyakorlatokból áll (1-2 havonként, 1-2 nap, nyaranta 1 hét), összesen
évi 12–20 napos igénybevétellel,
-
a tartalékosok kiképzése alapvetően honvédségi bázisokon és kiképzési
eszközökön alapul, amely kiegészíthető a helyi lehetőségekkel,
-
a megelőző védelmi helyzetben, illetve rendkívüli állapotban
behívásra tervezett (nem önkéntes) tartalékosok békeidőben nem vesznek
részt kiképzésen, kivéve, ha arra önként jelentkeznek.
Fegyverzet
-
könnyűfegyverzet (egyéni fegyver, raj, szakasz kollektív fegyver),
-
mind a fegyver, mind a lőszer tárolása honvédségi objektumban történik.
Ellátás
-
a honvédelmi szervezet ellátása a honvédség ellátási rendszerében, egységes normák alapján történik,
-
a felszerelés, a ruházat a honvédség rendszeresített anyagaiból
készül (az önkéntes tartalékosok részére a hadigyakorló kiadva),
-
megalakulási hely, elhelyezés a működési területnek (megye, régió)
megfelelő katonai bázison. Ahol az helyben, vagy annak közelében nem
oldható meg, ott a fegyveres szervezetek valamelyikének (határőrség,
rendőrség, katasztrófavédelem stb.) arra alkalmas bázisán,
-
a kollektív eszközöket (sátor, elhelyezési anyagok, térképek stb.) a
megalakítási helyen vagy annak közelében, katonai vagy rendvédelmi
szervezetek tárolják,
-
szállítás, üzemanyag, élelmezési ellátás békében a honvédség
rendszerében, háborús időszakban (a honvédelmi törvény alapján, az
anyagi szolgáltatás keretében) polgári igénybevétellel,
-
egészségügyi biztosítás alegységenként (egészségügyi katona,
elsősegély-felszereléssel), orvosi ellátás a polgári egészségügyi
hálózat igénybevételével,
-
híradás polgári bázison és katonai híradó eszközökön.
Alkalmazás
-
a honvédelmi egységek alkalmazása alapvetően a honvédség alkalmazási elvei szerint, központi elgondolás alapján történik,
-
alkalmazásra alapvetően a honvédség más katonai szervezeteivel, a
rendvédelmi szervekkel, a polgári védelmi, katasztrófavédelmi erőkkel
és a védelmi igazgatási szervekkel együttműködésben kerül sor,
-
a honvédelmi szervezet erőinek vagy részeinek alkalmazására a védelmi
bizottság elnöke javaslatot tehet, illetve arra kérheti a vezérkari
főnököt,
-
a honvédelmi szervezet alkalmazására csak az országhatáron belül
kerül sor, azonban önkéntes jelentkezés alapján, megfelelő felkészítést
követően, lehetővé kell tenni az itt szolgáló önkéntes tartalékosok,
illetve honvédelmi alegységek számára a nemzetközi missziókban való
részvételt.
Az önkéntes haderőnek a szövetségi és nemzetközi szerződésből eredő
katonai kötelezettségek teljesítése mellett, azon túl, a civil
társadalom elvárásai szerint képesnek és késznek kell lennie a
közreműködésre mind a természeti és technológiai, mind a terrorista
vagy más eredetű veszélyhelyzetek kezelésében, hatásuk csökkentésében,
következményeik felszámolásában.
Véleményem és meggyőződésem szerint a haderőnek ezt a küldetését a
legcélszerűbben a fent bemutatott, a honvédség részét képező, önkéntes
tartalékosokra alapozó honvédelmi szervezet kialakításával lehet
megoldani.
Szándékom csak a nagybani kontúrok felvázolására korlátozódott, azt
remélve, hogy nekem is sikerül vitát provokálnom, és ebben a kérdésben
is kialakul valamiféle, szigorúan a dolog szakmai célszerűségére
irányuló polémia.
Kladek András
|
|
|
|
|
|
