2006. május 16. és 19. között a Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság képviseletében részt vettem a Nemzetközi Katonai Jogi és Hadijogi Társaság XVII. Kongresszusán.1 Tekintettel arra, hogy a kongresszus témája a béketámogató műveleteknek a Magyar Honvédséget is nap mint nap érintő gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, érdemesnek tartom erről az Új Honvédségi Szemle olvasóit is tájékoztatni, egyben megragadva az alkalmat, hogy a társaságról, a magyar tagozatról, valamint Hágáról, a nemzetközi jog fővárosáról is szót ejtsek.

A Nemzetközi Katonai Jogi és Hadijogi Társaság

Jogelődje 1956-ban jött lére, jelenlegi nevén 1988-ban alakult meg nonprofit, politikától független nem kormányzati nemzetközi szervezetként. A társaságot Belgiumban jegyezték be és a belga jog alá tartozik. Megnevezése angolul International Society of Military Law and War, franciául Société Internationale de Droit Militaire et de Droit de la Guerre. Székhelye és titkársága Brüsszelben van, hivatalos nyelve az angol és a francia. Jelenleg közel 700 tagja van közel 50 országból, akik között megtalálhatók egyetemi tanárok, állami vezetők, katonai és civil tisztviselők. A tagok részben a nemzeti társaságok tagjai, részben pedig egyéni tagok.
A társaság célja a katonai jog és a nemzetközi humanitárius jog tanulmányozása és terjesztése, ennek érdekében rendszeresen szerveznek szemináriumokat, konferenciákat, illetve kiadják a Katonai Jogi és Hadijogi Szemlét („Review for Military Law and the Law of War”), illetve 3 havonta egy hírlevelet. Ezen túlmenően a társaság egy dokumentációs központot működtet. A társaság a tagok által befizetett tagdíjakból, adományokból és egyéb bevételekből működik. A társaság által rendezett események és a dokumentációs központ egyaránt nyitva állnak a tagok és a nem tagok számára is. A társaság az összekötő kapocs a jelenleg 21 nemzeti társaság között. Ezen nemzeti társaságok jogilag önálló, független szervezetek, a saját nemzeti joguk alapján működnek. A nemzetközi társaság 1997-ben az ENSZ tanácsadó szervezete minősítést kapta. Honlapja: www.soc-mil-law.org.


A Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság

A magyar társaságot 1997-ben alapították. A társaság olyan egyesületként bejegyzett társadalmi szervezet, amelynek költségvetési alapját a tagok által fizetett tagdíjak és a jogi és magánszemélyek felajánlásai képezik. A társaság rendszeres támogatást kap a Honvédelmi Minisztériumtól és a Legfőbb Ügyészségtől.
A társaság célja a katonai jogi és hadijogi kutatásokban való részvétel, e szakterületek tudományos igényű művelése. Támogatja a nemzetközi társaság céljait és feladatait. A társaságnak bárki tagja lehet, aki a célkitűzésekkel egyetért és tevékenységében részt vesz. A társaságnak öttagú elnöksége van, elnöke dr. Kovács Tamás altábornagy, katonai főügyész, a legfőbb ügyész helyettese, elnökségi tagjai dr. Tóth Éva bírónő, tanácselnök a Fővárosi Ítélőtáblán, dr. Székely György dandártábornok, fellebbviteli vezető ügyész a Fellebbviteli Katonai Ügyészségen, dr. Soós László hadbíró alezredes, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium büntetőjogi kodifikációs főosztályvezetője, valamint a társaság titkára, jelen cikk szerzője.
A társaságnak jelenleg 50 tagja van, többségében a honvédség és a katonai ügyészi szervezet jogászai, de tagjaink között van magas rangú rendőri vezető és egyetemi tanár is. A társaság rendszeresen tart taggyűléseket, ahol szakmai előadások hangzanak el, illetve magas rangú külföldi vendégek tartanak bemutató előadásokat országuk katonai igazságszolgáltatásáról.
A magyar társaság rendezi kétévente a Budapesti Nemzetközi Katonai Büntetőjogi Konferenciát, amely a katonai jogi nemzeti társaságok között, de lehet mondani, hogy általában véve is egy nemzet által rendszeresen tartott ilyen tárgykörű konferenciák közül a legnagyobb és legelismertebb. A legutóbbi 2005 szeptemberében tartott konferencián 35 ország képviselte magát a világ minden tájáról Dél-Korától kezdve Brazílián keresztül az Egyesült Államokig.
A társaság a nemzetközi társasággal együtt szervezte meg nagy sikerrel 2002-ben a fiatal katonajogászok konferenciáját, amely a békefenntartó műveletek jogi kérdéseivel foglalkozott. A magyar társaság nemzetközi elismertségét mutatja, hogy a társaság elnöke, úgy is mint a nemzetközi társaság igazgatótanácsának tagja, rendszeres meghívást kap más nemzeti társaságok eseményeire, valamint a külföldi országok vezető katonai jogászai és ügyészei is mindig időt szakítanak a magyar társaság taggyűlésén való részvételre.


A XVII. kongresszus

A kongresszus a nemzetközi társaság legfontosabb eseménye, amelyet 3 évenként szerveznek meg. A XVII. kongreszszust Scheveningenben, azaz a Hágával összenőtt tengerparti városrészben tartották a Steigenberger Kurhaus Hotelben. A 4 napos kongresszuson 44 ország 200 küldötte vett részt.
A XVII. kongresszus témája a „Rule of Law in Peace Operations” („A jog uralma a békeműveletekben”) volt. Ugyanakkor ez a kongresszus más szempontokból is kiemelkedő volt. A rendezvényen emlékeztek meg a társaság 50 évvel ezelőtti megalakulásáról, valamint ezen a kongresszuson választottak új elnököt Arne W. Dahl norvég katonai főügyész személyében, aki a leköszönő Seerp Ybema holland elnököt váltotta fel, aki a holland Védelmi Minisztérium jogi szolgálatának vezetője.
A kongresszus fő témakörét a következő három kérdéskör köré csoportosították: mandátum a békeműveletekre; a harcérintkezési szabályok (ROE) szerepe a békeműveletekben; a békeműveletekben nyújtott humanitárius segítség erkölcsi és jogi kötelezettsége.
A kongresszus előkészítéseként a társaság titkársága már 2005 elején köröztetett a nemzeti társaságok között egy részletes kérdőívet a nemzeti tapasztalatok és álláspontok összegyűjtése érdekében, amelyet 2005 tavaszán a nemzetek többsége kitöltve visszaküldött. Választ a következő nemzetek küldtek: Albánia, Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Egyesült Államok, Egyesült Arab Emirátusok, Horvátország, Csehország, Dánia, Gabon, Ghána, Görögország, Grúzia, Guyana, Hollandia, Írország, Japán, Kanada, Kamerun, Kongói Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Namíbia, Németország, Nepál, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Peru, Románia, Ruanda, Szaúd-Arábia, Szerbia és Montenegró, Spanyolország, Svájc, Svédország, Tunézia és Uruguay. Egy további kérdőívben a titkárság begyűjtötte a nemzeti tapasztalatokat a békefenntartó missziók jogi kereteinek speciális területén, a békefenntartó erők büntetőeljárásbeli hatósági jogosítványaira vonatkozóan. A kongresszus célja volt, hogy a kérdőívre beérkezett válaszok alapján összeállított általános jelentést (General Report) a résztvevők megvitassák, és az ennek alapján leszűrhető következtetéseket a tervezetként megszövegezett ajánlásokban (Recommendations) összegezzék. Természetesen a nemzetközi jognak ezen kevésbé kidolgozott és folyamatos fejlődésben lévő területére, a békeműveletek jogi kereteire vonatkozóan a több tucat nemzet által megküldött tapasztalatok és álláspontok összegzéseként radikális újdonságokat kimondó, egységes álláspontot tartalmazó tanulmány nem születhetett. A dolgozat csak az általános tendenciák és az egyes nemzeti megoldások kiemelésére korlátozódott, az új megoldások és a továbbfejlődésre vonatkozóan csak az irányokat tudta megmutatni.
Az általános jelentést a fenti három kérdéskör szerinti felosztásban készítették el három elismert szaktekintély vezetésével. A mandátum kérdéseivel Terry Gill holland professzor, a harcérintkezési szabályokkal Mario Léveille alezredes, az Európában állomásozó kanadai erők helyettes katonai főügyésze, a humanitárius segítség kérdésével Dieter Fleck német professzor, a nemzetközi társaság alelnöke, a német Szövetségi Védelmi Minisztérium volt nemzetközi jogi igazgatója foglalkozott. A 48 oldalas általános jelentésből leszűrhető következtetéseket fogalmazták meg a 2 oldalas ajánlásban. A 3 napos konferencia során a plenáris ülésen a témavezetők ismertették a 3 kérdéskört és az általános jelentést, ezt vitára bocsátották, és a vita eredményeként véglegesítették az ajánlást.
Az általános jelentésben a békeműveletek kifejezést az összes békeműveletre vonatkozóan határozták meg, a békefenntartástól a békekikényszerítésig. A mandátum kérdésében az általános jelentés kiemeli, hogy a békeműveleteknek olyan mandátum alapján kell működniük, amely egyrészt a nemzetközi közjogi alapot megadja, másrészt tartalmazza a kitűzött célokat. A mandátum adja meg a keretet a végrehajtási intézkedésekre, így például a részt vevő államok erőfelajánlásaihoz és a harcérintkezési szabályokhoz. A végrehajtási intézkedéseknek a mandátum elveit és célkitűzéseit kell tükrözniük. A jelentés megvizsgálta a mandátum kiadásának és értelmezésének gyakorlatát, és kimondta, hogy a békeműveletek mandátumának kiadására elsődleges hatásköre az ENSZ Biztonsági Tanácsának van. A kérdőívben feltett kérdésekre adott válaszok alapján a jelentés körüljárta a mandátumok értelmezésének kérdését, a mandátum szövegezésének, részletességének és ezzel összefüggésben rugalmasságának lehetőségeit.
A harcérintkezési szabályokkal (Rules of Engagement – ROE) kapcsolatban a jelentés elsőként azzal foglalkozott, hogy milyen belső jogi követelmények léteznek az egyes országokban a ROE-ra vonatkozóan. Létezik-e egyáltalán olyan előírás, amely a ROE kiadását kötelezővé teszi, illetve annak tartalmára vonatkozóan vannak-e előírások. Ugyancsak lényeges tényezőként tárgyalta a jelentés, hogy a ROE milyen helyet foglal el a belső hierarchiában, a ROE maga jogszabálynak számít-e, amelynek megsértése következményekkel jár, vagy a ROE által letükrözött jogszabályi előírásokat kell ilyenkor megvizsgálni. A jelentés kitért arra, hogy a nemzeti fenntartások és a misszió által megkövetelt ROE-szabályok ütközése esetén az egyes nemzetek hogyan járnak el, illetve mely országoknak van kialakított állandó (minta) ROE-ja, és ehhez kapcsolódóan állandó előírása a nemzeti fenntartásokról. A jelentés megvitatása során sok szó esett arról, hogy milyen legmagasabb és legalacsonyabb szinteken érdemes a ROE szövegezését és elfogadását tartani, ezen belül pedig a jogászok szerepéről a ROE szövegezésében. A jelentés elemzett több, a nemzetek által beküldött, megtörtént jogesetet, így három belga, egy kanadai és egy holland büntetőper tárgyának rövid leírását.
A jelentés érintette a tengeri feltartóztatás jogát (maritime interdiction), amelyet békeműveletekben és azokon kívül is alkalmaznak. Ez azonban olyan, a résztvevők többsége számára ismeretlen és bonyolult kérdésekről, a semlegesség kérdését is érintő vitát indított el, hogy a vita vezetői azt ajánlották, hogy ezt egy külön, jövőbeli konferencia témájává jelöljék ki, és az ajánlásokban csak a probléma felvillantása szerepel.
A harmadik kérdéskört, a békeműveletekben történő humanitárius segítségnyújtás erkölcsi és jogi kötelezettségét illetően értelemszerűen a katonai erő felhasználásának nem szokványos, de egyre gyakoribb területét, a segítségnyújtásban való közreműködést tárgyalták meg a résztvevők. A nemzeti tapasztalatok összesítése azt mutatja, hogy a CIMIC-tevékenység mindenhol ismert, minden hadsereg támogatja. Ugyanakkor a jogi szabályozottsága és a szervezési-szervezeti kérdések kevésbé kidolgozottak. A jelentés célja az volt, hogy rámutasson a nemzetközi segítségnyújtás koordináltságának szükségességére, és hogy ebben minden szereplő, köztük a külföldi katonai jelenlét is megtalálja a megfelelő helyét.
Az általános jelentésen túlmenően, egy további kérdéskör, az emberi jogi kötelezettségek területen kívüli alkalmazása is szerepelt a plenáris ülésen, amelyről Rick Lawson holland jogász, Sir Adam Roberts brit professzor, Aysegul Uzun török jogász és Pieter Van Dijk holland emberi jogi szakértő beszélt. A fő kérdés itt az európai országokat kötelező emberi jogi egyezményeknek Európán vagy az egyezményekben részes államokon kívül történt eseményekkel kapcsolatos alkalmazása volt, különös tekintettel arra, hogy adott állam katonája vagy katonai vezetője által elkövetett jogsértés mennyiben orvosolható az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Itt részletesen szó esett az ún. Brankovic-esetről, amelyben jugoszláv állampolgá- rok perelték a NATO több európai államát abban a tekintetben, hogy a NATO 1999-es koszovói bombázása során, a belgrádi tv-torony megsemmisítésekor az ott áldozatul esett személyek élethez való jogát sértették meg. A bíróság egyébként ezt a keresetet formai okokra hivatkozva utasította el. Az egész kérdéskör egyébként még viszonylag új, és a nemzetek és a különböző nemzetközi fórumok évek óta vitáznak az emberi jogi egyezményeknek az abban nem részes államok területén történő alkalmazásáról, amely egy békeműveletnek minden lényeges területére kihathat, a fegyverhasználattól kezdve az őrizetbe vételek jogosságán keresztül annak jogszerű lefolytatásáig.
Az általános jelentés következtetései alapján megfogalmazott ajánlásokat a résztvevők a plenáris ülésen pontosították. A pontosítások során figyelembe vették a magyar részről tett észrevételemet, miszerint a hadszíntéri alkalmazása során a ROE-nak, amennyiben annak tartalma és az adott helyzet megengedi, bizonyos mértékig nyilvánosnak kell lennie, hogy a nem ellenségnek tekintendő lakosság megismerhesse a „játékszabályokat”, azaz azokat a határokat, amelyek különösen a fegyverhasználatot illetően mindenképpen tudniuk kell a külföldi haderő jelenlétével való biztonságos együttélés érdekében. Az ajánlásokat a nemzetközi társaság meg fogja küldeni az ENSZ-nek, a NATO-nak, az EU-nak és más nemzetközi szervezeteknek, illetve az igazgatótanács döntése alapján az országoknak is.
Ezt követően a résztvevők szekciókra osztva bevezető/vitaindító előadásokat hallgattak meg a békeműveletek jogi hátterének egy-egy részterületéről, és lehetőség volt a jogi-szakmai érvek, a nemzeti tapasztalatok kifejtésére.
A nemzetközi humanitárius jogi szekcióban a harci cselekmények és a békeműveletek közötti átmenet, a békeműveletekben őrizetbe vett személyek jogállása, az általános kérdések szekcióban a szerződéses cégek és személyek („contractor”) jogállása és a békeműveletekben okozott károk utáni kompenzáció kérdéskörét tárgyalták meg. Ezen belül érdekes előadásokat tartott az iraki háború előkészítéséről és a fő fegyveres tevékenységek utáni jogi feladatokról Nick Mercer brit alezredes, jelenleg a ciprusi brit erők jogi tanácsadója és John Charvat amerikai ezredes, a szárazföldi haderő nemzetközi jogi főnöke. Bots-Bottinga holland százados az iraki őrizetbe vételekkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatairól számolt be, miszerint sok részletkérdésre nem voltak eleinte felkészülve, így például a beteg vagy valószínűsíthetően háborús bűnös foglyokat általában átadták a brit hadseregnek, de ki kellett alakítani az elhelyezési, tisztálkodási és egyéb lehetőségeket is.
Az iraki háborúban – európai szemmel viszonylag új jelenségként – nagy számban megjelent szerződéses cégek és személyek tevékenységével kapcsolatos tapasztalatokról beszélt James Burger amerikai ezredes, a védelmi miniszter tanácsadója, valamint Alfons Vanheusden, a belga Védelmi Minisztérium jogi tanácsadója. Mint ahogy Burger ezredes elmondta, a kérdés újdonsága nem abban van, hogy szerződéses cégek és személyek vannak jelen, hiszen eddig is voltak, hanem abban, hogy nagyon sokan vannak és egyre többféle feladatot kapnak. Alfons Vanheusden és több résztvevő rámutatott, hogy esetenként egyes állami feladatoknak szerződéses cégekkel történő végrehajtásának kétséges lehet a jogi megítélése.
A kárrendezési eljárások tekintetében David Crawford amerikai alezredes az amerikai hadsereg Balkánon kialakított és folytatott gyakorlatáról, Catherine Baele belga szakértő pedig az afganisztáni tapasztalatokról beszélt. Mint az előadások is megerősítették, minden műveleti terület más és más eljárást igényel a helyi szokások és a helyi lakosság hozzáállása miatt, ugyanakkor arról is szó volt, hogy bár a NATO általában próbálja az egységes, esetenként központi eljárásokat preferálni, a tapasztalatok szerint a nemzetek által közvetlenül intézett káreljárások gyorsabbak és ezáltal hatékonyabbak.
A katonai büntetőjogi szekcióban a konfliktus utáni helyzetekben alkalmazott rendfenntartó műveletekről, a politikai kérdések katonai vonatkozásairól és a kriminológia és katonai kriminológia közös vonásairól, a katonai jog és hadijog történetével foglalkozó szekcióban a katonai megszállás jogáról, valamint a katonai erőnek megszállt területen és békeműveletekben való alkalmazásának problémáiról esett szó.
A kongresszus összességében olyan kivételes fórumot teremtett a világ minden tájáról érkező elméleti és gyakorlati szakembereknek és tisztviselőknek, amelynek révén lehetőség volt felszólalni, nemzeti tapasztalatainkat megosztani, illetve más államok gyakorlatára rákérdezni.


A nemzetközi jog fővárosa

A kongresszus szimbolikus jelentőségét és érdekességét tovább emelte, hogy azt Hágában rendezték, amelyet nyugodtan lehet nevezni a nemzetközi jog fővárosának. Hága több nemzetközi szervezet székhelye, a hadviseléssel foglalkozó számos nemzetközi egyezmény mellett más tárgyú nemzetközi egyezmények megalkotásának a helyszíne napjainkban is.
A szervezők az első munkanap végén fogadást adtak a Béke Palotában (Peace Palace), amely otthont ad az ENSZ Nemzetközi Bíróságának, az Állandó Választottbíróságnak, a hágai Nemzetközi Jogi Akadémiának, valamint a Béke Palota könyvtárának. Az ingatlanra 1903-ban Andrew Carnegie adományozott másfél millió dollárt; a palota 1913-ban készült el. A gyönyörű, de mégsem hivalkodó épületen belül a világ számos nemzetének adománya megtalálható, többek között szőnyegek, vázák, bútorok. A magyar adományt az előtér két végén található embernagyságú majolikavázák testesítik meg.
A kongresszus zárásaként a nemzetközi társaság közgyűlését tartották meg. Ezen az ünnepélyes záróvacsorán emlékeztek meg arról, hogy a kongresszusnak helyet adó, 1885-ben épült Kurhaus Hotel adott otthont az 1899-es hágai békekonferencia küldötteinek.
Hágában található még többek között az ENSZ Biztonsági Tanácsa által létrehozott, a jugoszláviai háborús bűnökkel foglalkozó Nemzetközi Büntető Törvényszék, a 2002. július 1-jén hatályba lépett Római Statútummal létrehozott Nemzetközi Büntetőbíróság, a vegyifegyver-tilalmi egyezmény végrehajtására létrehozott szervezet (OPCW), a biológiai fegyverek tilalmára létrehozott szervezet (OPBW), a Nemzetközi Magánjog Hágai Konferenciája elnevezésű kormányközi szervezet (HCCH). Hága mint Hollandia fővárosa és számos nemzetközi szervezet székhelye – viszonylag kis kiterjedése és rengeteg zöldterülete miatt, látszólag kertvárosi jellege ellenére – mozgalmas diplomataváros.
Az érkezésem napján meglátogattam a jugoszláv Nemzetközi Törvényszéket, ahova az egyéni látogatókat bejelentkezés nélkül beengedik, de szigorú biztonsági ellenőrzéseken kell keresztülmenni, és a tárgyalótermekbe nem lehet beülni, hanem a látogatóknak fenntartott üvegfalú szobából lehet nyomon követni a tárgyalásokat.
Ez év tavaszától a Törvényszéken dolgozik ad litem bíróként, azaz egy konkrét ügyre meghívott bíróként Prandler Árpád nagykövet úr. Prandler Árpád részt vett az 1977-es Kiegészítő Jegyzőkönyvek kidolgozásában, számos tisztsége között tagja például a Kiegészítő Jegyzőkönyvek által létrehozott Nemzetközi Humanitárius Jogi Tényfeltáró Bizottságnak, tagja az Állandó Választottbíróságnak, elnöke volt az ENSZ Közgyűlés 6. (jogi) Bizottságának, a magyar Nemzetközi Jogi Társaság elnöke, a Külügyminisztériumban többször töltötte be a nemzetközi jogi főosztályvezetői posztot. A törvényszéken a „Prlic és társai” ügyben tölti be az egyik bírói tisztet.
Összességében a hágai tartózkodás négy napja alatt sikerült a nemzetközi jog iránt mélyen érdeklődő szerző számára meghatározó tapasztalatokra és élményekre szert tenni, kivételes személyiségekkel találkozni és híres létesítményekbe eljutni.

Hegedüs Zoltán

*

Nemzetközi Katonai Jogi
és Hadijogi Társaság

XVII. Kongresszus
Scheveningen, 2006. május 16–21.

A jog uralma a békeműveletekben

Ajánlások


A. Általános megjegyzések

1. A békeműveletek mandátumának a Biztonsági Tanácstól kell erednie, amely a nemzetközi biztonság és béke fenntartásában elsődleges felelősséggel jár el. A Biztonsági Tanács mandátumának hiányában a műveleteket más nemzetközi jogi alapra kell helyezni, például a fogadó állam hozzájárulására. A mandátum készítőinek tudatában kell lenniük annak, hogy a megfelelő rendelkezések különböző szinteken és különböző célok érdekében is végrehajthatók legyenek.
2. A „mandátum” kifejezés kizárólag a nemzetközi közjog szerint adott felhatalmazásra használandó.
3. A mandátumoknak megfelelően szélesnek kell lenniük, hogy a kibontakozó különböző helyzeteket lefedje. Szükséges reális célkitűzések meghatározása és indokolt mértékű részletezés ahhoz, hogy a misszió pontos jogi kereteit meghatározzák.
4. A döntéshozóknak figyelembe kell venni, hogy a mandátum kiterjedjen arra, hogy a nemzetközi fegyveres erő beavatkozhasson a műveleti területen a civilek elleni jogszerűtlen erőszak alkalmazása esetén is. Ilyen esetekre figyelembe kell venni a nemzetközi erő eszközeit és képességeit.
5. A békeműveleteknek magától értetődő szerepük van az emberi jogok védelmében és az igazságszolgáltatás helyreállításában, akár kimondja ezt a mandátum, akár nem. A mandátumoknak tartalmazniuk kell a nemzetközi katonai erők szerepére vonatkozó kereteket.
6. Amennyiben szükséges, a mandátumnak rendelkeznie kell az illetékes büntető törvényszékekkel való együttműködésről. B. Harcérintkezési szabályok (Rules of Engagement – ROE)
7. Minden egyes békeműveletre vonatkozóan meg kell alkotni a ROE-t. A ROE-nak világosnak és egyszerűnek kell lennie. A katonáknak meg kell kapniuk a ROE-kártyát a szükséges útmutatókkal.
8. A részt vevő nemzeteknek együtt kell működniük a ROE közös kidolgozásában és végrehajtásában.
9. A kidolgozóknak fontolóra kell venni a ROE azon elemeinek közreadását, amelyek nyilvánosságra hozatala szükséges lehet a műveleti területen.
10. A ROE korlátozhatja az erő alkalmazását, de az önvédelem természetes jogát tiszteletben kell tartania.
11. A humanitárius védelmet és a misszió személyi állományának, létesítményeinek és vagyontárgyainak védelmére tehető intézkedéseket világosan kell a ROE-ban szabályozni.
12. A döntéshozóknak olyan specifikus ROE-t kell elfogadniuk, amely lehetővé teszi, hogy a nemzetközi fegyveres erő beavatkozhasson a műveleti területen a civilek elleni jogszerűtlen erőszak alkalmazása esetén. Ilyen esetekre figyelembe kell venni a nemzetközi erő eszközeit és képességeit.
13. Szükség van a ROE-val kapcsolatos közös doktrínára és képzésre a közrend fenntartásának területén.
14. A jogi tanácsadóknak a ROE megfogalmazásának minden szintjén jelen kell lenniük.
15. Az interoperabilitás érdekében bátorítani kell a jogi tanácsadók közötti folyamatos információcserét a különböző végrehajtási szinteken.
16. A ROE-ra vonatkozó nemzeti fenntartásokat a szükséges minimumra kell korlátozni.
17. A levonható tapasztalatokkal összefüggésben az erő alkalmazásával kapcsolatos, a jövőbeni tervezésre is felhasználható adatbázis felállítására van szükség.
18. Nagyobb tisztánlátásra van szükség a tengeri műveletekben alkalmazható jogrend esetén, különösen a fegyveres konfliktusok és békeműveletek közötti átmenet időszakában. C. Humanitárius segítségnyújtás a fegyveres erők által
19. A békeműveletek tervezésében a humanitárius segítség nyújtását is fontolóra kell venni, figyelemmel az ezt folytató más szereplőkre és az alábbi alapelvekre.
20. A humanitárius segítségnyújtást az emberiesség és pártatlanság elveinek kell alárendelni. A humanitárius tevékenység hatékonyságának növelése érdekében a jelen lévő összes szereplőnek be kell tartania a humanitárius segítségnyújtás létező alapelveit.
21. Amikor a humanitárius segítségnyújtás nem a polgári oldalról történik, a humanitárius segítség nyújtása a fegyveres erők feladata.
22. A humanitárius tevékenység hatékonyságának növelése érdekében az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a humanitárius tevékenység a lehető leghatékonyabban legyen irányítva egy felelős koordinátor, például az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala által.
23. A békeműveleteken kívüli humanitárius segítség esetében például mentési műveletekben vagy természeti katasztrófákban, a fenti alapelveket kell alkalmazni.