Úgy gondoljuk, hogy a tisztelt Olvasók osztják azon nézetünket, mely szerint a NATO nem statikus állapotban lévő szervezet, és a szövetségben jelenleg jelentős, több komponensből álló átalakítási folyamat zajlik. Ennek az átalakításnak a – szövetségi tagságunkból eredően – hazánk is tevékeny részese. A transzformációs folyamat célja, hogy az Észak-atlanti Szövetség a megváltozott biztonsági környezetben képes legyen az új típusú kihívásoknak megfelelni képességeinek tudatos – a biztonságpolitikai igények szerinti – átalakításával és azok folyamatos fejlesztésével. Jelen cikk keretei között azt vállaljuk, hogy bemutassuk ennek a folyamatnak az aktualitásait, valamint kiemeljük azokat a lehetőségeket és célokat, amelyeket a kisebb szövetséges hadseregek (így az MH is) képességeinek alakítása (átalakítása) során mindenképpen indokoltnak tartunk szem előtt tartani.

A transzformáció jelenleg szinte valamennyi biztonság- és védelempolitikus, katonai vezető és tervező gondolatainak középpontjában elhelyezkedő fogalom a tengeren túl és Európában egyaránt. A NATO transzformációjának szükségességét a 2002-es prágai csúcstalálkozón kiadott nyilatkozat fogalmazta meg. A kérdést az Észak-atlanti Tanács és a Katonai Bizottság is a szövetség prioritásaként kezeli. A 2005 decemberében kiadott Átfogó politikai iránymutatás (Comprehensive Political Guidance – CPG) azt „követeli meg a szövetségtől, hogy folytassa az átalakítás folyamatát, beleértve az elvi és szervezeti reagáló képességet (agilitást) és az olyan robusztus képességek megteremtését, amelyek bevethetők (expedíciósak), fenntarthatók, interoperábilisak és felhasználhatók (a szövetség számára hozzáférhetők)”.
A fogalom tartalmát illetően egy olyan átalakítási folyamatról beszélhetünk, melynek célja, hogy a NATO és a tagállamok a változó biztonsági környezetben legyenek képesek az új típusú kihívásoknak megfelelni. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy szükség van a katonai képességek rendelkezésre állásának, felhasználhatóságának térben és időben történő biztosítására, az erőforrások racionális kihasználására. Ez az igény multinacionális és nemzeti környezetben egyaránt jelentkezik. Mindehhez elengedhetetlen a haderő folyamatos modernizációja, átalakítása, hiszen a kihívásokra reagálni képes hadsereg fenntartása minden ország alapvető érdeke. Ezt a kijelentést az a tény támasztja alá leginkább, mely szerint a nemzetközi terrorizmus elleni világméretű küzdelemben a szövetségre és tagországaira veszélyt jelentő globális válságok kezelésében, valamint a súlyos természeti katasztrófák megelőzésében, azok következményeinek felszámolásában felértékelődött a katonai erő alkalmazása. Mindezt politikus és katona, törvényhozó és végrehajtó egyaránt érzi. A NATO és a Magyar Honvédség nyújtotta biztonsági garanciákat a magyar állampolgárok is egyre inkább felismerik. A biztonságérzet fokozását csak tudatos és folyamatos képességfejlesztés révén érhetjük el a haderő reagáló, hiteles válaszadó képességének megteremtésével. Mindezt leginkább többnemzetű együttműködés eredményeként és elsősorban szövetséges keretek között teremthetjük meg.
A teljes interoperabilitás elérése érdekében a jövőben további jelentős feladataink jelentkeznek, melynek keretén belül folytatni kell a haderő átalakítását az új kihívásoknak megfelelő, képességalapú, modulrendszerű, professzionális haderő kialakítása érdekében.
A NATO jelenlegi transzformációjának három komponense közül az első a képességek, küldetések és a szervezetek változásaira összpontosít, ezt még a korábbi főtitkár, Lord George Robertson indította útjára 2002-ben. A második komponens már a jelenlegi főtitkár, Jaap de Hoop Scheffer nevéhez fűződik, és a 2004-ben megfogalmazott kezdeményezése a védelmi tervezés, a haderőgenerálás és a közös finanszírozás változtatásaira koncentrál. A transzformáció harmadik pillérét Gerhard Schröder, német kancellár kezdeményezte. Ez a pillér a NATO szerepének változásaira (illetve azok hiányára) összpontosít a valódi transzatlanti stratégiai konzultáció és döntéshozatal eszközeként.


A TRANSZFORMÁCIÓ
STRATÉGIAI ASPEKTUSAI

A „transzformációs csomag” egyik legnagyobb vitát gerjesztő kérdése a szövetség műveleti ambíciószintjének (Level of Ambition–LoA) meghatározása. A kérdés már a védelmi miniszterek 2006. június 8-i brüsszeli értekezletének napirendjén is kiemelten szerepelt. A megbeszélés egyik legmarkánsabban megjeleníthető eredményének a vonatkozó miniszteri irányelvek (Ministerial Guidance 2006) elfogadása tekinthető. A NATOhaderő tervezési folyamata a négyévente kiadott (kétévente felülvizsgált) miniszteri irányelvekkel indul, melyet értelemszerűen a tagországok védelmi miniszterei hagynak jóvá. Az irányelvek az Átfogó politikai útmutatás (CPG) és a prognosztizált biztonsági helyzet értékeléséből adódó katonai követelmények elemzése alapján a szövetség egészét átfogó politikai-stratégiai iránymutatást ad.
A miniszteri irányelvek alapokmánynak számít a szövetségi katonai stratégiai koncepciók, valamint tervezési alapvetések meghatározása és kidolgozása során. Meghatározza a haderő és fegyverzeti tervezésre, a válságkezelésre és béketámogató műveletekre vonatkozó tervezési irányelveket, a tervezési periódus végére elérendő katonai képességeket és az ezek biztosításához szükséges struktúrát, valamint kijelöli a hosszú távú prioritásokat, továbbá iránymutatást ad az erőforrások felhasználásával kapcsolatban.
Folyamatban van a NATO Átalakítási Parancsnoksága (Allied Command Transformation – ACT) által koordinált védelmi követelmények felülvizsgálata



(Defence Requirements Review – DRR 2007), amely célja a fentebb említett dokumentumok alapján a szövetségi védelmiképesség- igények NATO-műveleti ambíciószintjének meghatározása és a katonai képességbeazonosítás folyamatában a védelempolitikai és katonai-technikai tartalmú döntések előkészítése. A felülvizsgálat a NATO-műveleti képességek tervezési elvei és eredményei révén a magyar ambíciószint kialakításához és pontosításához is hozzájárul.





A NATO műveleti ambíciószintjének meghatározása a haderő- és képességtervezés kiindulási alapja. Az ambíciószint rögzítése több (NATO-) tervezési ciklusra bontva határozza meg a tagállamok fejlesztési célkitűzéseit, illetve védelmi erőforrásainak elosztását. A NATO-ambíciószint érinti az EU-célokra tervezhető/ felajánlható nemzeti képességeket is.
A tagállamok között formálódó konszenzus nyomán a NATO műveleti ambíciószintje 2 nagyobb összhaderőnemi művelet (Major Joint Operations – MJO), illetve 6 kisebb összhaderőnemi művelet (Smaller Joint Operations – SJO) egyidejű végrehajtásában határozható meg. Mindez azonban nem a mennyiségi szemlélet, hanem a képességkövetelmények emelkedését jelenti.
Az MJO általánosan elfogadott (klaszszikus) definíciója szerint hadtestméretű műveletet jelöl. Összetétele az adott misszió jellegétől függ, így a haderőnemek aránya a legtöbb esetben eltérő képet mutat. Kiemelendő, hogy a NATO eddigi MJO-műveletei főként szárazföldi jellegűek voltak.
Az SJO méretére és jellegére nincs általánosan elfogadott értelmezés. A nemzetek között – hosszú egyeztetés eredményeként – kialakított kompromisszum nyomán számvetési alapként a hadosztály-, illetve a dandárméretű szintet vesszük figyelembe.
Az SJO-k mérete és száma körüli vita lezárult, tervezési szempontból egyidejűleg 6 SJO jöhet szóba, méretüket tekintve 2 hadosztály-, 2 dandár-, illetve 1 tengeri és 1 légi művelet végrehajtására alkalmas képesség kialakításával.
Konszenzus alakult ki arról, hogy a NATO ambíciószintje (a 2 MJO melletti) maximum 6 SJO lehet, de ezek összességükben nem lehetnek nagyobbak 3 MJO erőigényénél.
Az ambíciószint mindkét műveleti típus esetében tervezési szempontként szabná, hogy azok felének – azaz 1 MJO és 3 SJO – végrehajtására az erőknek szélsőséges esetben akár „stratégiai távolságban” (15 000 km), a befogadó nemzeti támogatás (infrastruktúra) teljes hiányában és szélsőséges éghajlati körülmények között is alkalmazhatónak kell lenniük. Az MJO-nál is nagyobb (pl. egy 5. cikkely szerinti), illetve a „szomszédos térségekben” (5000 km-en belül) végrehajtandó SJO-műveletek esetében a tagállamok a jelenlegi NATO-infrastruktúrára támaszkodnak. Az ambíciószint fentiek szerint várható meghatározása – öszszességében emelkedése – további lépés a NATO globális expedíciós katonai potenciállal rendelkező szervezetté válása felé.


A KONCEPCIONÁLIS HÁTTÉR

A szövetség jövőbeni összhaderőnemi műveleteinek koncepciója (Concept for Alliance Future Joint Operations – CAFJO) elvi keretet fogalmaz meg az elkövetkező 15 évre vonatkozóan, amely körvonalazza a koncepciók, a doktrínák és képességek jövőbeni fejlesztését annak érdekében, hogy lehetővé váljon a szövetség számára a műveletek hatásalapú megközelítését megvalósító képességek fejlesztése.
A CAFJO vázolja azokat a stratégiai körülményeket, amelyben a szövetség működni fog a jövőben, és összegző iránymutatást nyújt a koncepciók és a képességek fejlesztéséhez. A kulcskérdés a béke, a biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolatrendszer. A szövetségnek egy jobban körülhatárolt biztonsági megkö- zelítés elfogadására van szüksége, amely lehetővé teszi a szövetség különböző elemeinek (felépítményeinek) koherens és átfogó felhasználását, valamint a tagországok, a partnerországok, a nemzetközi szervezetek és a nem kormányzati szervezetek közötti gyakorlati együttműködés továbbfejlesztését.



A jövőbeni műveletek során a koalíciós partnerek mellett a nemzetközi szervezetek és a nem kormányzati szervezetek is részt vesznek a válságkezelő műveletekben, és az általuk felajánlott képességek kiegészítik a NATO képességhiányait. Ez azonban nem pótolja a kollektív védelemhez szükséges képességek meglétét és azok fejlesztését.
A hatékony fellépés érdekében a szövetségnek folytatnia a kell a katonai képességeinek fejlesztését azzal, hogy nemcsak az elégséges elrettentő erőt tartja fenn, hanem megelőzi, meggátolja és választ ad a kihívásokra a szükséges időben, nagy pontossággal és rugalmassággal. A jövő katonai erőinek jellemvonásaik és összetételük alapján mozgékonynak (agilisnak), összhaderőneminek és expedíciósnak kell lenniük, így a haderő – szükség szerint – bármikor és bárhol bevethető. Ugyancsak rendelkeznie kell olyan kapacitással, amely képes integrálni a nem NATO-országok haderőfelajánlásait, valamint olyan képességekkel, hogy együttesen léphessenek fel minden szinten a civil hatóságokkal, a nemzeti és a nem kormányzati szervezetekkel, valamint más hivatalokkal, ügynökségekkel.
A Magyar Köztársaságra, mint a szövetség tagjára, ezen belül pedig a Magyar Honvédségre a NATO transzformációs folyamatai jelentős mértékű hatással vannak. A magyar haderő alkalmazásával kapcsolatos alapelgondolásban jelentős mértékű súlyponteltolódás következett be, amit a jelenleg érvényben lévő küldetés és a megfogalmazott feladatrendszer fémjelez. Az ennek következtében végrehajtott haderő-átalakítást és képességfejlesztést pedig már a NATO transzformációs szándékaival összhangban hajtottuk végre.
A Magyar Honvédségnek dinamikusan változó biztonságpolitikai környezetben, a mennyiségben történő folyamatos csökkentéssel egyidejűleg, a védelem területén korábban szükségesnek ítélt források elmaradása mellett, a vonatkozó törvények és országgyűlési határozatok alapján, a nemzet biztonságának fő letéteményeseként kell végrehajtania a feladatait.
A biztonságot szövetségesi keretek között, „kisebb tagállam” hadseregeként, speciális képességek révén, minőséget nyújtva kell garantálnia. Az említett célok eléréséhez a stratégiai tervezés során folyamatos feladat- és szervezeti elemzéseket kell végrehajtanunk. Figyelembe kell vennünk a nemzeti politikai igényeket és egyeztetnünk szükséges a szövetségesekkel is.
Tekintettel a stratégiai körülmények változásaira, és közöttük is kiemelten a csapatoknak a szövetség földrajzi határain kívüli telepíthetőségi képességeire vonatkozó új szövetségi követelményekre, valamint hazánk növekvő árvíz-veszélyeztetettsége és a terrorizmus elleni harc megkülönböztetett igényei szükségessé tették a feladatrendszer átdolgozását, ami egyben lehetővé tette annak egyszerűsítését is.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogyan zajlik az átalakítás a Magyar Honvédségben? Hogyan lehet a transzformációval kapcsolatos igényeknek és a tudatos képességfejlesztési követelményeknek eleget tenni?
Ahhoz, hogy a hadsereget céltudatosan lehessen felkészíteni az előtte álló feladatokra, számításba kell venni a fegyveres erővel szemben támasztott követelmények teljes körét. Pontosítani szükséges a nemzeti érdekeket, egyeztetve azokat a szövetségesi igényekkel. Számot kell vetni azokkal a feltételekkel és lehetőségekkel, amelyek a haderő képességeinek kialakítását politikai, jogi értelemben véve lehetővé teszik. Ehhez figyelembe kell venni a nemzetgazdaság teljesítőképességét, a humán és anyagi technikai erőforrásokat. Csak az előbbi dimenziókat magába foglaló, logikusan felépített védelmi- és haderő-tervezési folyamat eredményeként, feladatokra, alkalmazási időszakokra, földrajzilag beazonosítható távolságokra és területekre bontva határozhatjuk meg a lehetséges küldetések teljesítéséhez szükséges alapvetéseket. Ennek megfelelően tervezhető a hadsereg szervezete, működése és készíthető fel a személyi állománya.
A fegyveres erők, a Magyar Honvédség rendeltetését a Magyar Köztársaság alkotmánya határozza meg, a részletes feladatait pedig a Honvédelmi törvény foglalja magába. A törvényekkel összhangban vannak a még 1998-ban elfogadott biztonság- és védelempolitikai alapelvek.
Az új Nemzeti biztonsági stratégia, amely a Külügyminisztérium koordinálásával készült el, 2004. április 15-én lépett életbe. A dokumentumban foglaltak lényege, hogy Magyarország a biztonságot átfogó módon értelmezi, amely a politikai és katonai tényezőkön túl magába foglalja annak gazdasági, pénzügyi, nemzetbiztonsági, emberi jogi és kisebbségi, információs és technológiai, környezeti, közegészségügyi, valamint nemzetközi jogi dimenzióit is.
A kormányprogram meghatározza a kormányzati ciklus legfontosabb prioritásait a fegyveres erők, azok fejlesztése és alkalmazása vonatkozásában. Az elérendő cél a nemzetközi keretek között alkalmazható, expedíciós és professzionális jellemvonásokkal rendelkező fegyveres erő további fejlesztése.
Az új követelményeknek megfelelő, elsősorban önkéntes alapon szervezett, professzionális – szükség esetén hadkötelezettség alapján behívott – személyi állománnyal feltöltött Magyar Honvédségnek képesnek kell lennie a NATO keretein belül, szövetségeseivel együtt megvédeni Magyarország függetlenségét és garantálni területi sérthetetlenségét, továbbá hozzájárulást nyújtani a szövetség közös védelmi képességéhez és a szövetségi műveletekhez. Emellett hozzá kell járulnia az Európai Unió biztonság- és védelempolitikájának keretében végrehajtott műveletek teljes skálájához, valamint részt kell vennie az ENSZ és az EBESZ által vezetett, illetve egyéb alkalmi koalíciókban végrehajtott műveletekben. A válságok hatékonyabb megelőzéséhez és kezeléséhez történő hozzájárulás nemzeti érdekünk, ennek keretében szükséges a magyar haderő részvétele – esetenként egy időben, több régióban is – a béketámogató és válságkezelő műveletekben.
Ehhez gyorsan alkalmazható, modulrendszerű, expedíciós képességekkel is rendelkező erőkre, a hadrafoghatóság és a feltöltöttség szintjének emelésére, valamint a változó feladatrendszert és képességi követelményeket is kielégítő haderőstruktúrára van szükség, amely megfelel a szövetség katonai elvárásainak.
A haderők feladatrendszerében súlyponteltolódás keletkezett, és ennek következtében a klasszikus országvédelmi feladatokra való képességi szükségletek háttérbe szorultak. Ezzel párhuzamosan viszont előtérbe kerültek a hazánktól nagy távolságban végrehajtott műveletekben való részvétel, valamint a természeti katasztrófák következményeinek felszámolásához szükséges képességek.
Véleményünk szerint a jövőben a magyar haderő fejlesztésének két fontos prioritása lehet: egyrészt a professzionális, másrészt az expedíciós jelleg erősítése. Az elsőbe a vezetési rendszer racionalizálása, a kiképzés színvonalának növelése, a feltételrendszer javítása és a támogatórendszer átalakítása, míg a másodikba a műveletekre kijelölt (felajánlott erők), vagy műveleti részvételre (NRF) tervezett alegységek és szervezeti elemek átfogó fejlesztése tartozik.
A szövetség stratégiai koncepciója szerint a földrajzi (állam) határok helyett az érdekek védelmére helyeződött át a hangsúly, illetve az erők alkalmazása vonatkozásában az Európán kívüli műveletek valószínűsége nagyobb. Ennek megfelelően a képességeinket a minél szélesebb műveleti spektrumra kell tervezni, függetlenül attól, hogy béketámogató feladatról vagy más koalíciós műveletben történő részvételről van szó.
Az előző feladatrendszerhez képest nagyobb hangsúlyt kaptak a terrorelhárításhoz és a katasztrófaelhárításhoz kapcsolódó képességek, a légtérellenőrzés helyett pedig a komplexebb légtérvédelem feladatai kerültek előtérbe.
A fentiek alapján a haderővel szemben olyan új követelmények fogalmazódtak meg, amelyek teljesítése révén katonáink és a kijelölt alakulataink rendelkeznek azokkal a képességekkel, hogy a feladataikat a megváltozott világban is eredményesen végrehajtsák akár honi területen, akár külföldön, a határainktól távol, esetleg más földrészeken is.



A „kisebb” tagállamok – köztük hazánk – speciális módon járulnak és járulhatnak hozzá a NATO kollektív védelméhez. Olyan hozzáadott értékekkel, amelyek minőségi képességeket jelentenek és pótolhatják azokat a hiányosságokat, amelyek a szövetség és a tagállamok sebezhetőségéhez vezetnek. Fontos megemlíteni, hogy a 21. század elején nincs szükség arra, hogy minden tagország a képességek teljes spektrumával rendelkezzen. Ma már az egyes államok által biztosított speciális képességek eredője alkotja a szövetség erejét. A hazánkhoz hasonló adottságokkal rendelkező valamennyi NATO-országban – nagyméretű kötelékek helyett – egyre inkább a kisebb, de mobilizálható, speciális feladatok ellátására képes egységek kialakításában és fenntartásában gondolkodnak. A szakosodás, specializálódás kérdése az utóbbi időben még hangsúlyosabbá vált.
Emiatt is nagy hangsúlyt kapott a NATO-ban folyó és az ACT által irányított átalakítási folyamat nyomon követése, mert ennek során olyan tapasztalatokra tehetünk szert, amelyek felhasználásával lehetőségünk nyílik azon képességeink tökéletesítésére, amelyeket a kollektív szerepvállalás és a minőségi haderő kialakítása érdekében felvállaltunk.
Mindezt azért, hogy a Magyar Honvédség nemzeti területen és az ország határain túl egyaránt rendelkezzen a szükséges képességekkel többnemzetű összhaderőnemi keretek közötti feladatok végrehajtása során.
A nemzeti kihívások vizsgálatából megállapítható, hogy a közvetlen határaink mentén nincsenek olyan valós katonai veszélyeztetésen alapuló kihívások és potenciális fenyegetettségi tényezők, amelyekre konkrét képességi szükségletet lehetne számvetni. Ugyanakkor fenn kell tartani azt a katonai képességet, amely a nemzeti érdekeinkkel, szövetségi kötelezettségeinkkel és a rendelkezésre álló erőforrásainkkal arányos, ugyanakkor hiteles és meggyőző haderőt képvisel és alkalmas arra, hogy nemzetközi környezetben végrehajtandó feladatokban is megállja a helyét.
A Magyar Honvédség jelenlegi külföldi szerepvállalása elsősorban a különböző béketámogató műveletekben történő részvétel. A parlament felhatalmazása alapján katonáink jelenleg a különböző ENSZ-, EBESZ-missziókban, békefenntartó műveletben Cipruson és a Sínai-félszigeten, NATO-műveletben KFORerőként a Balkánon, Koszovóban, ISAFerőként Afganisztánban, és egy koalíciós műveletben, Irakban teljesítenek szolgálatot.
A békeműveletekben való részvételünk az utóbbi időben nagymértékben nőtt.
Míg a kontingenslétszám a délszláv válság rendezését követően 700-800 főben stabilizálódott, addig napjainkban az afganisztáni újjáépítési csoport (PRT) megalakításával meghaladja már az 1000 főt.
Amennyiben a NATO Reagáló Erőkhöz kijelölt készenléti erők lehívása megtörténik, a külföldön állomásozó csapataink létszáma meghaladhatja az 1200 főt is.
Mindezeken felül az MH állományából hozzávetőlegesen 200 fő teljesít külszolgálatot különböző NATO- és nemzeti beosztásokban.
Szövetségei, nemzetközi szerepvállalásunk egyik legújabb és legjelentősebb példája az afganisztáni Tartományi Újjáépítési Csoportban (Provincial Reconstruction Team – PRT) való katonai részvételünk. A Holland Királyság által korábban felügyelt területen vettük át a tevékenység folytatását Pol-e-Kumri tartományban. A PRT főbb feladatai közé tartoznak a kormányzati infrastruktúra fejlesztése, az ipari tevékenységek segítése, a fegyverek begyűjtése; a különböző CIMIC-projektek, utak építése, egyes mezőgazdasági projektek, valamint az iskolarendszer fejlesztése.
A feladatokat fokozatosan vettük át a holland erőktől. A műveletet 2006. október 1-jétől hajtjuk végre, a PRT a teljes készenlétet 2007. április 1-jén éri el. A feladatok végrehajtása során alkalmazzuk az ACT elemzéseit és a korábban és jelenleg is ott szolgálatot teljesítő szövetséges tagállamok tapasztalatait a PRT vonatkozásában.
Szövetségi szerepvállalásunk másik jelentős tényezője a NATO Reagáló Erők (NATO Response Force – NRF) számára történő felajánlásaink. A NATO Reagáló Erők célja, hogy a NATO számára hiteles magas készenlétű erőt biztosítson, amely teljesen kiképzett összhaderőnemi haderő, és amely gyorsan bevethető annak érdekében, hogy szükség esetén részt vegyen a NATOmissziók teljes spektrumában.
Az NRF ugyanakkor olyan erődemonstráció is, amely megmutatja a NATO határozottságát és beavatkozó képességét a válságok megakadályozásában és megoldásában (pl. a diplomáciát támogató gyors reagálású műveletek).
Magyarország teljes mértékben támogatja a NRF-koncepciót, és egyre növekvő mértékű erővel is hozzájárul. Mivel az NRF a fejlesztések területén a transzformáció hajtómotorja a NATO-ban – és bátran kijelenthetjük, hogy a Magyar Honvédségben is –, ezért elengedhetetlenül fontos az NRF-be felajánlott erőink további folyamatos fejlesztése, a kiképzettségük és hadrafoghatóságuk biztosítása.

A mintegy 26 000 fősre tervezett NATO-reagáló erő az alábbi feladatok és műveletek végrehajtásához szükséges képességekkel rendelkezik:

_ válságkezelés (beleértve a békefenntartást);
_ a terrorizmus elleni műveletek támogatása;
_ következménykezelés (ABV-események és humanitárius katasztrófák);
_ békekikényszerítés;
_ embargóműveletek (tengerészeti, szárazföldi, repülésmentes övezet);
_ elsődleges beérkező erő – vagy támogató erő;
_ erődemonstráció (gyors reagálású műveletek);
_ a polgári lakosság evakuációja.

Joggal merülhet fel a kérdés, kis ország vagyunk kis hadsereggel, és hatékony érdekérvényesítési lehetőség folyamatos fenntartásával kell egyenértékű (minőséget nyújtó) partnerként hozzájárulnunk a kollektív biztonság megteremtéséhez. Hogyan erősíthető ez a célkitűzés?
A „SZÖVETSÉG A SZÖVETSÉGBEN” elv betartásával, a NATO-miszsziókban szerzett tapasztalatok folyamatos elemzésével, a közös érdekek mentén elkötelezett országokkal együtt kialakított, vagy a már meglévő, élet- és működőképességet igazolni tudó katonai-technikai együttműködési formák céltudatos fejlesztésével, a műveleti hatékonyság fokozásával. Mindez azt jelenti, hogy az európai környezetben rendelkezésre álló, többnemzetű kötelékek szerepének növelése, illetőleg az általuk – hosszú éveken keresztül – tökéletesített és reálisan megjeleníthető képességek a közös regionális célkitűzéseknek megfelelően biztos alapot jelentenek (a kisebb országok, így hazánk számára is) a reagálóképesség és a gyors alkalmazhatóság katonai követelményeinek történő közös megfeleléshez és a nemzeti erőforrásoknak megfelelő mértékű tényleges hozzájáruláshoz.


KÖVETKEZTETÉSEK
ÉS JAVASLATOK

Magyar szempontból a NATO-ambíciószint minőségi értelemben vett emelkedése és átalakulása szükségessé teszi hosszú távú képességfejlesztési prioritásaink átgondolását. Magyarország (és a tagállamok jelentős többségének) erőforrásain túlmutat az önálló részvételi képesség felvállalása „stratégiai távolságokban”. A szövetség a koszovói kérdés rendezésével jelentősen csökkentheti utolsó európai műveletének méretét. Az 1000 fős műveleti ambíciószintünk jelenleg több mint 50%-a (NATO- és EUkeretben) a Balkánra összpontosul. Perspektivikusan továbbra is a jelenlegi szinten kívánjuk tartani a szövetségen belüli politikai súlyunkat, de kiemelten kell kezelnünk az Európán kívüli műveleti szerepvállalásunk lehetőségeit.
Megnő a jelentőségük a katonai konfliktust lezáró, stabilizációs műveleteknek. Az ilyen műveletekben a kifejezetten harci támogató képességeket (pl. tü., pct.) kevésbé lehet alkalmazni. Előtérbe kerülnek a CIMIC és más, a stabilizációt elősegítő képességek (pl. PRT) alkalmazása.
Várhatóan emelkednek a követelmények a vezetés-irányítási és az erők megóvását biztosító telepíthető képességek területén. A magasabb követelmények teljesítése érdekében a NATO szorgalmazza a többnemzetű együttműködést.
Tekintettel hazánk, illetve a haderőnk méretéből adódó szerepvállalás mértékére, elsősorban a specializáció további folytatására kell fókuszálnunk, melyek során kihasználhatóak a már megszerzett komparatív előnyök a NATO-képesség hiányainak pótlásánál. Tovább kell folytatni a már kialakított és a még kialakítás alatt álló képességek fejlesztését (CIMIC, víztisztító képesség, az erők megóvását biztosító képesség, műszaki és hidászképesség stb. )
Mivel a NATO-műveletek súlypontja a jövőben egyre inkább Európán kívülre mozdul el, kiemelten kell kezelnünk az Európán kívüli műveleti szerepvállalásunkat lehetővé tevő képességeink fejlesztését.
Katonai-technikai vonatkozásban a DRR 2007 értékelései alapján kiemelendő, hogy a nemzeti ambíció szintjének pontosítása során az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a stratégiai tervezés műveleti igényekkel összhangban történő végrehajtására.
A NATO kívánatosnak tartott ambíciószintje jelentős mértékben befolyásolja a nemzeti képességfejlesztési folyamatot. A szövetség szorgalmazza az alkalmazási korlátozások elkerülését a nemzeti képességek kialakítása és az erők rendelkezésre bocsátásának előkészítése során.
A védelmi és haderőtervezés folyamatában a NATO szakértői a rendelkezésre álló erők, a készenlét szintje és a felajánlások közötti összhangot tekintik a későbbi alkalmazhatóság alapjának.
A fejlesztéseket esetlegesen a hagyományosan együttműködő és a műveletek során stratégiai partnerként számon tartott nemzetekkel (Olaszország, Szlovénia) közös projektben célszerű végrehajtani, így erősítve a műveleti és technikai interoperabilitást.
Összességében megállapítható, hogy a képességek nemzeti szempontok szerinti alakításánál kiemelt prioritást kell biztosítanunk a hazánkat érintő globális veszélyforrások kezeléséhez szükséges feltételek megteremtésének.
A hagyományos értelemben vett háborús konfliktus valós bekövetkeztével továbbra sem kell számolnunk, de egyre nagyobb jelentőséget kapnak a határainktól távol végrehajtandó béke-, illetve stabilizációs műveletek. Meggyőződésünk, hogy szövetség azon államainak egyike, amely kisebb méretű haderővel rendelkezik, a képességeink fejlesztését ebbe az irányba kell folytatnunk. A szűkülő erőforrások figyelembevételével kell törekednünk a speciális képessége( in)k folyamatos fejlesztésére és a modernizációs programok – lehetőleg többnemzetű együttműködési keretei közötti – megvalósítására. A specializált képességekre célszerű a nagyobb hangsúlyt fektetnünk.
Célkitűzéseink teljesítéséhez természetesen kötelességünk követni azokat a koncepcionális irányelveket, elképzeléseket, amelyek a NATO politikai és katonai iránymutatásai alapján születnek és nagymértékben hozzájárulnak a nemzetek fegyveres erőinek tudatos és terv szerinti képességfejlesztéséhez.

SZÉP LÁSZLÓ–HORVÁTH ZOLTÁN

NATO Comprehensive Political Guidance (CPG), 2005. december 21.

NATO Ministerial Guidance 2006.

Concepts for Alliance Future Joint Operations (CAFJO), 2006. február 20.

Concept Development and Experimentation in Allied Command Transformation (CD&E) – Annual Report, 2006. február 06.

Defence Requirements Review 2007, “Revised Guiding Principles, Planning Assumptions and Planning Situations” c. előadás

Understanding NATO Military Transformation, ACT, Norfolk 2006.

Tömböl László vezérőrnagy előadása az MK OGY által szervezett XI. Nemzetközi NATO Konferencián „NATO Transformation and National Defense Reform” címmel, 2006. október 20.

Szép László ezredes előadása a ZMNE által rendezett „A NATO feladatrendszerében az elkövetkező tíz évben várható változások” tudományos szakmai konferencia keretében, „A NATO ambíciószint- változások, védelmi követelmények felülvizsgálata” címmel. 2006. szeptember 27.

Magyar Köztársaság Állandó NATO Képviselete Katonai Képviselő Hivatal – a témával kapcsolatos, a katonai felső vezetés részére felterjesztett – jelentései (2004–2006).

Az MH Nemzeti Összekötő Képviselet (Norfolk) jelentései (2005–2006).

Szép László–Bárány Zoltán: A magyar–olasz–szlovén Többnemzetű Szárazföldi Kötelék (Multinational Land Force [MLF]) UHSZ, 2005/8.)

Összefoglaló a NATO műveleti ambíciószintjéről folytatott vitáról, MK KÜM, 2006. június 7.