A NATO transzformációja a rigai csúcstalálkozó után sem veszített lendületébõl, ezért úgy gondoljuk, hogy a tisztelt olvasók érdeklõdését szem elõtt tartva folytatjuk a szövetség átalakításával összefüggésben eddig napvilágra került elgondolások, koncepciók és a megvalósításuk helyzetével kapcsolatos információink ismertetését. Publikációnk aktualitását az adja, hogy 2007. március végén került sor a koncepciófejlesztés és -tesztelés programjának munkacsoportülésére Norfolkban. A rendezvény a koncepciófejlesztés és -tesztelés metódusait, valamint az ezek gyakorlati megvalósítását szolgáló, ún. többnemzeti kísérletek eredményeit és várható jövõjét volt hivatott szakértõi szinten körvonalazni. Tekintve, hogy az átalakításnak a – szövetségi tagságunkból eredõen – hazánk is tevékeny részese, fontos feladatunknak tartjuk az említett folyamatok nyomon követését, valamint a nemzeti részrõl a kísérletek végrehajtása során megszerzett, összegyûjtött tapasztalatok értékelését, elemzését. A jelenlegi helyzetet a rendelkezésünkre álló adatok alapján e szakmai fórum hasábjain kívánjuk bemutatni.

A nemzetközi biztonsági struktúrák fenntartása, a biztonsági rendszer stabilitásának megõrzése (az új kihívásokra történõ reagálás), valamint a NATO kollektív biztonságának további fenntartása és fenntarthatósága érdekében meghirdetett NATO-transzformációs koncepció (prágai csúcstalálkozó, 2002) egyértelmûen túlmutat a szövetség katonai képességeinek fejlesztésén, megújításán. Minden tagállam felelõs politikai és katonai döntéshozóiban tudatosult, hogy transzformációt nem csak a katonai területeken kell folytatni. Az átalakítás politikai, gazdasági és tudományos téren egyaránt kötelezettséget jelent. Ez adja a transzformáció komplexitását.
Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált az elmúlt évek során, hogy a transzformáció nem kis költségekkel jár és a szövetség országai között jelentõs különbségek vannak az anyagi terhek vállalási, vállalhatósági képességében. Evidensnek tekinthetõ, hogy nemcsak a „gazdag országoknak” van szükségük a transzformációra, hanem a kisebb és más katonai kultúrával rendelkezõ nemzetek számára is egyre inkább létkérdéssé vált a képességek fejlesztése. Eklatáns példaként akár a magyar haderõreform is említhetõ, melynek alapvetõ célja a finanszírozható, professzionális és expedíciós képességekkel is rendelkezõ haderõ létrehozása.
A katonai vetületet tekintve megállapítható, hogy a 26 tagország más és más katonai múlttal, fejlettséggel rendelkezik, és ez a szövetség tagjainak transzformációs elképzeléseiben is tükrözõdik.
A NATO transzformációját irányító Szövetséges Átalakítási Parancsnokság (Allied Command Transformation – ACT) elgondolása szerint a transzformáció nemcsak arról szól, hogy ugyanazokat a tevékenységi formákat „szabványosítva” hogyan csinálhatnánk jobban, hanem arról is, hogy milyen módon tudnánk a szövetség számára is ténylegesen fontos és szükséges koncepciókkal, valamint azok kivitelezhetõségével foglalkozni. Tehát olyan mértékû változásról van szó, amely eredményeként a szövetség még rugalmasabban tud alkalmazkodni a dinamikus és folyamatosan változó biztonsági környezet váratlan kihívásaihoz, másrészrõl pedig képes lesz megfelelõen kezelni azokat, a változások által indukált követelmények újraértékelésével. Az ACT szakértõi által kidolgozott és a 2006–2008 közötti idõszakra kiadott prioritások három fõ célkitûzést jelölnek meg:

1. A szövetség katonai hatékonyságának és interoperabilitási képességének fejlesztése.

2. A szövetség mûveleteinek támogatása.

3. Hitelesség, fenntarthatóság és mozgékony (telepíthetõ) szervezetek kialakítása.

A már 2002-ben megkezdett transzformációs folyamatokat a szövetségi tervezõk szerint a nemzetek között megfelelõen össze kell hangolni, ezért az ACT erõsíteni és szélesíteni kívánja a már elért eredmények minél szélesebb körben történõ megismertetését. Így kívánja elõsegíteni a „termékek” gyakorlati alkalmazásának nagyobb lehetõségét.
A politikai és katonai elemzõk és döntéshozók egybehangzóan állítják, hogy a mûveletek különbözõ fázisai és szintjei közötti választóvonalak ma már egyre kevésbé jellegzetesek, illetve egyre komplexebb feladat azok elkülönítése. A béke és a biztonsági stabilitás megõrzése érdekében a NATO katonai erejének és a szövetség erejét jelentõ más eszközök integrált koordinációja egyre nagyobb jelentõséggel bír.


A MÛVELETEK HATÁSALAPÚ MEGKÖZELÍTÉSE

A NATO Katonai Bizottsága (Military Committee – MC) az ACT-vel együttmûködésben közel félesztendõs elõkészítõ munka eredményeként 2006. június 6- án adta ki állásfoglalását a mûveletek hatásalapú megközelítésének koncepciójáról (Effect Based Approach to Operations – EBAO). Ebben részletesen ismertették az új koncepció elveit, a mûveletek lehetséges szereplõit, mûködési mechanizmusát, együttmûködési rendszerét, az egyes közremûködõk közötti együttmûködés feltételeit, idõbeni és térbeni korlátait, valamint azon feladatokat, amelyek mindezek következtében a szövetségre, illetve annak átalakítására hárulnak.
Az EBAO a tervezési és végrehajtási elvek vonatkozásában több dimenzióban jelenik meg a kívánt hatás elérésének érdekében, meglehetõsen széles eszköztárt felvonultatva.
A politikai eszköz a politikai hatalmi erõforrások egy meghatározott diplomáciai környezetben történõ alkalmazását jelenti annak érdekében, hogy egyrészt a szemben álló felet, feleket befolyásolja, másrészt pedig, hogy a szövetség számára kedvezõ körülményeket teremtsen.
A katonai eszköz a katonai erõt, mint az elrettentés alapvetõ megtestesítõjét, illetve az erõ szükség szerinti alkalmazását jelenti.
A polgári eszköz olyan nem katonai erõforrások alkalmazását jelenti, mint a kormányzati és önkormányzati adminisztráció, az igazságszolgáltatás, az oktatás, az egészségügyi ellátás, a tömegkommunikáció, vagy az infrastruktúra megszervezése és mûködtetése.
A gazdasági eszköz a válság megoldására irányuló gazdasági elõnyök vagy gazdasági embargók alkalmazását takarja.
Az EBAO által ajánlott mechanizmusnak két fõ követelménynek kell megfelelnie. Egyrészt a fent említett területek csakis azon moduljai juthatnak szerephez, amelyek a „végleges állapot” eléréséhez hozzá tudnak járulni, másrészt biztosítania kell a különbözõ területek és az illetékes szereplõk közötti maximális koordinációt és együttmûködést.


A KONCEPCIÓFEJLESZTÉS ÉS -TESZTELÉS

A koncepciófejlesztési és -tesztelési (Concept Development & Experimentation – CD&E) folyamat célja a koncepciók és az egyre fejlõdõ technológiák alternatív megoldásként történõ bevezetésére és az ezt követõ tesztelésére irányul. A CD&E-program az ACT – illetve tágabb értelemben véve a NATO – transzformációs feladatainak valós megmérettetését szolgálja. A koncepciófejlesztési és -tesztelési (CD&E) folyamat jól illeszkedik a NATO transzformációs folyamatába, melynek már 2002 óta szerves része.
A folyamaton keresztül lehetõség nyílik az innovatív megoldásokra és azok erõ-eszköz szükségleteinek feltárására. A CD&E a modern technológiák lehetõ leggyorsabb felhasználásával igyekszik megtalálni a képességek kialakításának új módszereit. A valós forgatókönyvekre épülõ gyakorlatok, gyakorlások és kísérletek a kidolgozott koncepciókat tesztelik, és ezek alapján olyan feltételeket dolgoznak ki, amelyek alapján a jövõbeni beruházási és koncepciófejlesztési döntéseket meg lehet hozni.
A transzformációs folyamatot egy többszintû oktatási és kiképzési hálózat is támogatja annak érdekében, hogy az erõket, a törzseket és a parancsnokokat a legfrissebb elgondolásokra és az elfogadott doktrínákra képezze ki.
A NATO-tapasztalatokat feldolgozó (Lessons Learned) programon keresztül az eredményeket értékelik és elemzik, majd a lehetõ legrövidebb idõn belül visszacsatolják azokat a képességfejlesztési folyamatba, valamint az oktatási és képzési rendszerbe. Ebben jelentõs szerepe van a portugáliai Monsantóban lévõ Összhaderõnemi Elemzõ és Tapasztalatokat Feldolgozó Központnak (Joint Analysis & Lessons Learned Center – JALLC), amely a NATO fõ elemzõ és tapasztalatgyûjtõ szervezete, és egyben felelõs a tapasztalatok és azok elemzésének egységesítéséért is. Ebbõl a célból kidolgozták és kiadták az Összhaderõnemi Elemzõ Kézikönyvet (Joint Analysis Handbook), amely tartalmazza a NATO-ban használatos tapasztalatelemzési technikák leírását, és segítséget nyújt a tapasztalatok feldolgozásában is. A CD&E-folyamatban igen jelentõs szerepet játszik az USA Összhaderõnemi Kötelék Parancsnoksága (US Joint Force Command – USJFCOM), amely a késõbbiekben kifejtett Többnemzeti Kísérletek (Multinational Experiments MNE) – irányítója is egyben.
Az ACT és a USJFCOM kapcsolata szakmailag igen szoros. Ezt a kapcsolatot szervezetileg erõsíti, hogy a két szervezet parancsnoka ugyanaz az amerikai tábornok. További bizonyíték minderre, hogy a USJFCOM volt törzsfõnöke jelenleg az ACT transzformációs helyettese.
Az ACT érzékenyen figyeli és ellenõrzi, hogy a parancsnokság önálló és független szervezet maradjon a USJFCOM-tól. Ugyanakkor a USJFCOM inkább ötleteket, eljárásokat, tapasztalatokat és képességeket ad át az ACT-nek. A USJFCOM viszont igényt tart az ACT és ezen belül a nemzetek szakmai tapasztalataira és szívesen mûködik együtt minden transzformációt érintõ területen.
Az USA katonai transzformációs tevékenységének egyik fõ szempontja a valós hadmûveleti (háborús) és missziós tapasztalatok elemzése és feldolgozása alapján változtatni (transzformálni) a folyamatokat. A tapasztalatok szerint csak így lehet a helyes válaszokat megtalálni a jelenlegi és jövõbeni kihívásokra. A vázolt elképzelést alátámasztja az iraki, afganisztáni és balkáni missziókban keletkezett tapasztalatok hatása az amerikai fegyveres erõk transzformációjára. A CD&E-folyamatban történõ kölcsönös részvétel tehát mindkét parancsnokság számára fontos és szükséges.
A CD&E-program keretében – a sikeres munka érdekében – figyelembe veszik a NATO különbözõ fórumai és a nemzetek által elfogadott dokumentumokat és koncepciókat. Ilyenek pl: A stratégiai koncepció – katonai kihívás (Strategic Vision: The Military Challenge), a Katonai Bizottság állásfoglalása a szövetség átalakításának további folytatására (MCM 0054(2005)), az Átfogó Politikai Iránymutatás (CPG) és annak katonai végrehajtására vonatkozó állásfoglalás (MC 0550), valamint a tavaly elfogadott miniszteri irányelvek (Ministerial Guidance ’06). Ugyancsak az alapelvek közé kell sorolni a nemzetek stratégiai prioritásait és célkitûzéseit, valamint a NATO mûveleti parancsnokságai által támasztott követelményeket.
A koncepció fejlesztése és tesztelése számos elõnnyel jár, csökkenti a bizonytalansági tényezõket, lehetõvé teszi és elõsegíti a transzformációt, azonosítja és egyben megoldásokat is nyújt azokra a felmerülõ problémákra, amelyek nem oldhatók fel pusztán elméleti síkon.
A kidolgozott megoldások tesztelése a lefolytatott gyakorlatokon keresztül zajlik. A tapasztalatok feldolgozását és a jóváhagyást követõen a gyakorlatok biztosítják annak lehetõségét, hogy a megoldásokat közvetlenül bevezethessék a NATO-tagországokban, vagy azt, hogy a NATO közös finanszírozáson keresztül tulajdonképpen a jövõben alkalmazható képességgé váljanak. Mindez elõsegíti a duplikáció elkerülését és a párhuzamos rendszerek kialakítását is.
A CD&E-folyamat koordinálása három pilléren nyugszik. Az összhaderõnemi koncepciók kidolgozása során a mûveleti elveket dolgozzák ki, az összhaderõnemi képességek meghatározása során a mûveletek során bevont erõket és eszközöket határozzák meg, és – harmadik pillérként – mindezt a transzformációs tevékenységek integrált környezetben történõ végrehajtása támogatja.
A koncepciók kidolgozása során olyan elméleti kérdések is felszínre kerülnek, mint a közeljövõ változó tényezõi: a lakosság, a gazdaság, az információk, az ideológiák (vallás, politika), a kultúra, a természeti erõforrások, a környezetvédelem és az egészségügy kérdéskörei. Szintén az elméleti kutatások során elemezték a különbözõ generációs hadviselési elveket. Az elsõ generációs, a napóleoni háborúk idején bevetett katonák még az ipari forradalom elõtti hadviselési metódust követték és ennek megfelelõ eszközöket használtak. Ma már a negyedik és ötödik generációs „harcosoknál” tartunk, akikre az irreguláris, gerilla- és a lopakodó harcmodor a jellemzõ. Alkalmazzák a globalizáció „termékeit”, a világhálót, a mobil eszközöket és az információs hadviselést.
Mindezek új kihívást jelentenek a modern elvek kidolgozói számára. Ennek figyelembevételével olyan koncepciókat kell kimunkálni, amelyek megfelelnek a kor követelményeinek egy hálózatalapú hadviselést alkalmazó, nagy pontosságú fegyverzettel ellátott, gyors reagálású és multidimenzionális haderõ révén. Különbözõ NATO-szakmai fórumokon* több neves szakértõ is állást foglalt amellett, hogy a futurisztikusnak tûnõ elméletek azonban már hamarosan a mai háborúk, fegyveres konfliktusok alapvetõ elemei lesznek.
A jelenlegi kísérletek célja, hogy a tervezõk néhány napon belül képesek legyenek egy jelenlegi vagy éppen kialakuló válság (probléma), modellezésére, amit az követ, hogy néhány héten belül összeállítsanak egy olyan szakértõi csoportot, amely képes lehet megoldást találni a felmerült problémára. Ez a csoport a szükséges információk összegyûjtésével és feldolgozásával, a lehetséges alternatívák elemzésével képes egy megvalósítható megoldást találni a válságra, ami annak kialakulásától számított 9–12 hónapon belül kivitelezhetõ nemzetközi és multinacionális részvétellel. Minden egyes koncepció és kísérlet alapvetõ befolyásoló tényezõje, hogy az „könnyebb, olcsóbb és jobb” legyen, mint a korábban alkalmazott metódusok.


A CD&E-programok, különösen a gyakorlatok egyik igen fontos eleme a tapasztalatok feldolgozása és visszacsatolása, az ún. „Lessons Learned” rendszer alkalmazása.
Ennek révén tudják a tervezõk és a végrehajtók is tökéletesíteni, továbbfejleszteni az egyes koncepciókat, valamint az abból végeredményként kialakított eljárásokat. A „Lessons Learned” rendszer során feltárt hibák, illetve az azok kiküszöbölésére és megszüntetésére tett intézkedések nagyban javítják a hatékonyságot. A Magyar Honvédségben az ilyen jellegû tevékenység jelenleg korlátozott mértékû és kapacitású, mivel sem a feladatrendszer nincs kimunkálva és rendszerként mûködtetve, sem a megfelelõ szervezeti keretet nem alakították még ki.
A CD&E-folyamat során kidolgozott és tesztelés alatt álló koncepciókat többféle aspektusból is szemléltethetjük. A korábban már említettek mellett igen értékes megközelítése a válságok kezelésének az a módszere, mely szerint az egyes problémákat, válságokat úgy kategorizálják, hogy azok megoldása katonai erõt igényel-e, megfigyelõi részvételt feltételez vagy pedig a civil szervezetek támogatását kívánja-e. Mindezeket annak fényében is vizsgálják, hogy az adott válságban milyen szereplõk vesznek részt. (Ilyenek lehetnek például egyes államok, egy államon belüli etnikai és más jellegû válság szemben álló felei, illetve egyének, vagy csoportosulások.) Jellemzõen ebbe a kategóriába kell sorolni a természeti katasztrófák következtében kialakult rendkívüli állapotot is.
A fenti tényezõk figyelembevételével kerül sor a megfelelõ megoldás kidolgozására és kivitelezésére. Egyértelmûen belátható, hogy egészen más jellegû fellépést kíván egy iraki vagy afganisztáni válság, mint például az Ebola vírus elle- ni védekezés, a kábítószer-kereskedelem elleni harc, vagy egy földrengés, cunami és más természeti katasztrófa következményeinek felszámolásában történõ részvétel. Míg a háborús jellegû tevékenység komoly katonai fellépéssel jár, addig számos – katonák bevonásával végrehajtott – mûvelet elsõsorban csak a polgári hatóságok támogatását jelenti.
A CD&E-folyamat során – mint azt a fentiekben bemutattuk – az elméleti kutatás, koncepciófejlesztés, -kidolgozás és annak jóváhagyása után a tesztelés folyik. Magyarország csak megfigyelõi státussal vesz részt a gyakorlatokon is, pl: URBAN RESOLVE 2005, de ez is azzal a haszonnal jár, hogy információkat kapunk a gyakorlati eredményekrõl.


A TÖBBNEMZETI KÍSÉRLETEK

A modern haderõk olyan kihívások elõtt állnak, mint az új és egyre fejlõdõ technológia és haditechnika rendszeresítése, valamint a jövõ harcmezejének elõnyeit minél jobban kihasználó koncepciók kidolgozása. A USJFCOM összhaderõnemi kísérleti erõfeszítései keretet szolgáltatnak a haderõnemek tevékenységének szinkronizálásához annak érdekében, hogy a katonai erõket még hatékonyabban lehessen felhasználni a doktrínák, az interoperabilitás és az integráció terén elért eredmények figyelembevételével. Az említett koncepciók és elvek gyakorlati kipróbálására kezdeményezték a többnemzeti kísérletek (Multinational Experiments – MNE) sorozatot.
A többnemzeti kísérletek során a tervezés, a koordináció és a végrehajtás többnemzeti környezetben történik a részt vevõ tagállamok és a bevont szervezetek részvételével. A kísérlet során a hatásalapú mûveletek koncepciója (EBAO) szolgál alapul a katonai mûveletekhez, melyek támogatják a kormányzati és nem kormányzati, valamint a nemzetközi szervezetek tevékenységét egy válság kezelése során.
A kísérletsorozatot jellemzõen a különbözõ országokban található valós szereplõk hajtják végre szimulációkkal támogatott környezetben. A korábbi tapasztalatok alapján a partnerek csak korlátozott számban vezettek le kísérleteket a saját országukban annak érdekében, hogy a fõ esemény elemzése során minél kevesebb legyen a vitás kérdés.
Az MNE jelenlegi fázisának fõ célja nemzetközi környezetben vizsgálni és elemezni egy hatásalapú mûvelet (Effects Based Operation – EBO) megvalósításának lehetõségét, valamint a különbözõ katonai, politikai és tudományos rendszerek harmonizálásának lehetõségeit kidolgozni oly módon, hogy az a hatékonyságot növelje.
Ezen belül az EBO egyes alkotóelemeinek hatékonyságát is vizsgálják (ilyenek pl.: az ismeretalapú fejlesztés, a hatásalapú tervezés és végrehajtás, valamint az értékelés).
Az elérendõ célkitûzés olyan egyeztetett módszer kidolgozása, amelynek segítségével a részt vevõ partnerek átfogóan tudják megtervezni és végrehajtani a válságok megelõzése és kezelése kapcsán végrehajtandó feladatokat.
A részt vevõ nemzetek a saját fejlesztésû rendszereikkel vesznek részt a kísérletsorozatban annak érdekében, hogy harmonizálják azt más nemzetek rendszereivel. A tapasztalatszerzés mellett a nemzetek célkitûzése, hogy a saját rendszereiket más nemzetek is alkalmazzák. Teszik ezt annak reményében, hogy a késõbbiekben gazdasági haszonnal járhat a kísérletekben való részvétel.
A kísérletsorozatban Magyarország megfigyelõként vesz részt, rendszeres tájékoztatás kapunk, illetve az eredményekhez és az elemzésekhez is biztosítanak hozzáférést. A magyar részvétel elõnye, hogy lehetõséget ad a hatásalapú tervezés szemléletének (Effects Based Planning) és folyamatának megismerésére, ami adott esetben hasznosítható a hazai nemzeti haderõtervezésben.
Az MNE-kísérletben jelenleg 8 ország (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Kanada, Svédország, Finnország, Ausztrália) és a NATO vesz részt, megfigyelõként az Európai Unió is képviselteti magát.
A jelen állapot szerint elfogadták az MNE jelenlegi fázisának (MNE-5.) fõkoncepcióját (olyan komplex megközelítés, mely a kormány szervezeteinek együttmûködésén alapszik, civilek és katonák között), a kísérletsorozat nagybani ütemtervét, és az ütemterv alapján az MNE-5 munkacsoportok saját szakterületükre vonatkozóan kidolgozzák a kísérlet során elérendõ célokat.
Az MNE-5 forgatókönyve egy gazdaságilag fejletlen, politikailag instabil régióban lévõ afrikai, a Szahara mentén lévõ országban játszódik. A világnak ezen a részén található régió kiválasztása biztosítja, hogy sokkal inkább kísérleti jellege legyen, mintha egy olyan területet választanának, ahol az USA fegyveres erõit vagy a koalíciós katonai erõket korábban már bevetették.
A kísérlet forgatókönyvében többek között szerepel terrorista támadás, lázadás, természeti katasztrófa, amelyek hozzájárulnak a régió destabilizálásához. Mindezek hatására várhatóan összeomlik a kormányzati rendszer, sérülnek az emberi jogok, megroppan az igazságszolgáltatás és általános lesz a korrupció. Ilyen körülmények között humanitárius segítségnyújtásra lesz szükség, amely tartalmazhat civil/katonai és egészségügyi segítségnyújtási feladatot egyaránt.
Az eltérõ mértékben felkészült szervezetek közötti stabil együttmûködés (interagency) szükséges ahhoz, hogy biztonságos, politikailag stabil környezetet lehessen kialakítani a valós helyzet szimulálásával.
A NATO-t a Szövetséges Átalakítási Parancsnokság (ACT) képviseli az MNE-5-ben. Az ACT által vezetett munkacsoport alapvetõ feladata az MNE-5 EBAO mûveleti koncepciójának (CONOPS) a kidolgozása. A feladat célja a katonai mûveletek megtervezése, végrehajtása és értékelése a hatásalapú mûveleti elgondolás alapján (EBA).
Ezek mellett az ACT további feladata az EBAO-koncepció – mint keretdokumentum – fejlesztése, az EBAO részét képezõ, ismeretfejlesztési koncepció (Knowledge Development) kidolgozása (Németország vezetésével), valamint a hatásalapú tervezés (EBP) finomítása, kiegészítése, amely során nélkülözhetetlen a nem katonai szereplõkkel történõ együttmûködés.
Végezetül fontos kiemelni, hogy az MNE-5 „produktuma” nem egy felkészített mûveleti parancsnokság vagy alakulat, hanem olyan együttmûködési eljárások, módszerek és struktúrák összessége, melyek a válsághelyzetek megelõzésének, elkerülésének, kezelésének tervezéséhez vagy megoldásához adnak segítséget.

A Magyar Honvédség számára is hasznosítható javaslatok az alábbiakban foglalhatók össze:

1. A koncepciófejlesztés, a kutatások és a kísérletek, valamint a gyakorlatok során szerzett tapasztalatok és eredmények beépítése a doktrínákba, hasonlóan a többi részt vevõ tagállamhoz. Mindez hazánk esetében a jelenleg átdolgozás alatt álló MH Összhaderõnemi Doktrína elkészítése során jelentkezik prioritásként.

2. A NATO jövõbeni összhaderõnemi mûveleteinek koncepciójával (CAFJO) összhangban erõsíteni kell a haderõnemek együttmûködését a mûveletek során, nagyobb figyelmet kell fordítani az összhaderõnemiségre. Ezt az MH Összhaderõnemi Parancsnokság feladatrendszerének és rendeltetésének meghatározása, illetve egy esetleges késõbbi felülvizsgálata során célszerû figyelembe venni.

3. A NATO tagállamai központi szerepet szánnak az átalakításnak, az egyes futó programok és fejlesztések figyelemmel kísérése mellett jelentõs kidolgozói szerepet is vállalnak a transzformációban. Az integrált Honvédelmi Minisztérium szervezetében vagy az MH Összhaderõnemi Parancsnokság keretén belül – az operatív mûködés során szerzett tapasztalatok feldolgozása alapján – az esetleges szervezeti korrekciók tervezésekor célszerû megvizsgálni egy transzformációs elem létrehozásának lehetõségét. Ennek tevékenysége és a NATO hasonló szervezeteivel történõ együttmûködése jelentõs elõrelépés lehetne a nemzeti átalakítás során is. (Egy olyan, közepes méretûnek tekinthetõ NATO-tagállam, mint például Németország, egy Átalakítási Központot alakított ki a nemzeti haderõ-átalakítás támogatása, illetve a NATO transzformációs folyamatában történõ hatékonyabb részvétel érdekében.)

4. Az MNE kísérletsorozatban való magyar részvétel 2007. évi fõ feladatai lehetnek az esetleges késõbbi részvétel érdekében a megfigyelõi státus fenntartása, valamint azoknak a kapcsolódási pontoknak a felkutatása, melyeken keresztül a magyar gazdasági élet szereplõit is be lehet vonni ebbe a folyamatba. Jelen cikkünk közreadásával az volt a nem titkolt célunk, hogy a Magyar Honvédség állománya számára megfelelõ mértékû tájékoztatást nyújtsunk a koncepciófejlesztés és -tesztelés, illetve a többnemzeti kísérletsorozat, valamint az elemzés-értékelés rendszere kialakításáról.

Reményeink szerint a publikációban megfogalmazottak ismételten rávilágítanak a szövetségben zajló transzformációs folyamatok jelentõségére, különös figyelemmel a nemzetközi színtéren jelentkezõ magyar katonai szerepvállalás mértékének és minõségének folyamatos felülvizsgálatára. Abban is bízunk ugyanakkor, hogy a cikkben leírtak egyfajta igényt generálnak a szakértõ olvasókban az átalakítási folyamatok még fokozottabb nyomon követésére, a folyamatos elemzésre és értékelésre a megfelelõ hazai struktúrák kialakításának és hatékonyságuk fokozásának érdekében.

SZÉP LÁSZLÓ–HORVÁTH ZOLTÁN

Concept Development and Experimentation in Allied Command Transformation (CD&E) – Annual Report, 2006. február 06.

A CD&E 2006. évi konferencia (Athén, 2006. okt. 30.- nov. 02.) dokumentumai, elõadásai

Jelentés az MNE-5 Koncepciófejlesztési Konferenciáról (MNE-5 CDC), Juhász Mihály alezredes, a USJFCOM magyar összekötõ tisztje

A Defence Requirements Review 2007, Revised Guiding Principles, Planning Assumptions and Planning Situations” c. elõadás

Understanding NATO Military Transformation, ACT, Norfolk 2006

Az MH Nemzeti Összekötõ Képviselet (Norfolk) jelentései (2005– 2006).

NATO Comprehensive Political Guidance (CPG), 2005. december 21.

NATO Ministerial Guidance 2006

Concepts for Alliance Future Joint Operations (CAFJO), 2006. február 20.

Talla István–Babos Tibor: A mûveletek hatásalapú megközelítése koncepció a rigai NATO-csúcsértekezlet tükrében. ÚHSZ, 2006/12.

Szép László–Horváth Zoltán: A NATO transzformáció és a magyar haderõ-reform. ÚHSZ, 2007/01

„A Szövetség és a nemzeti haderõ átalakításával kapcsolatos aktuális kérdések” c. elõadás, Szép László ezredes, ZMNE, 2007. február 06.