A NATO és az Európai Unió katonai feladatainak középpontjában a műveleti képességek megteremtése és fejlesztése áll. A sok tekintetben hasonló kihívásoknak való megfelelés előtt álló két szervezet katonai vezetői különös figyelmet szentelnek a műveletek sikeres végrehajtását eredményező kulcsfontosságú feltételek korszerűsítésének. E körben említhetők a tervezés rendszerei, a képességfejlesztés, a finanszírozás, az információszerzés és -megosztás. A szervezetek katonai bizottságaiban a tagállamok első számú katonai vezetői rendre olyan kérdésekről tárgyalnak, amelyek komoly feladatokat adnak tervezőknek és végrehajtóknak egyaránt. A műveleti képességek fejlesztését szolgáló munka szakmai tapasztalatairól, a Magyar Honvédség 2006. évi és távolabbi feladatait is meghatározó hatásairól beszélgettünk Havril András vezérezredessel, a HM Honvéd Vezérkar főnökével.

– Vezérezredes úr! Milyen irányú gondolkodás folyik a NATO és az Európai Unió központjaiban a műveleti képességek fejlesztése terén?
– Ez a munka a két szervezet előtt álló feladatok sokaságát tárta elénk, az új képességek kialakításától a tervezési diszciplínák, a vezetési rendszerek és a szervezetek átalakításán, valamint a műveletek finanszírozási kérdésein keresztül a haderőfelajánlási folyamat tökéletesítéséig. A feladatok a szervezetek adaptációját készítik elő annak érdekében, hogy megtalálják a választ a 21. század új kihívásaira, legfőképpen a terrorizmus elleni harcra. A közös munka tapasztalataiból kiindulva bátran állíthatom, hogy mindkét szervezetnél központi helyet foglalnak el a műveleti kérdések. Ez teljesen összhangban van álláspontommal, nevezetesen, hogy a műveletek támogatása nemzeti alapon is megkapja az őt megillető központi helyet. A műveleti területeken tett látogatásaim Afganisztántól a Balkánig a magyar katona felkészültségéről és helytállásáról győztek meg. Arról, hogy építenünk kell erre az értékre, és olyan feltételeket teremteni a műveletekben részt vevő csapatainknak, amelyek között még sikeresebbek lehetnek. E cél érvényesítése és a műveletekben való részvételünk tapasztalataiból levont következtetések vezettek akkor is, amikor legutóbb Brüsszelben, az Európai Unió Katonai Bizottság ülésén azokról a problémákról szóltam, amelyekkel a kis nemzetek találkoznak a haderő-felajánlás és a műveleti részvétel területén.
– Mit értsünk e kontextusban a kis nemzet fogalom alatt?
 – A kis nemzet kifejezés itt nem szükségszerűen méretében jelent kis országot, hanem olyan nemzetet takar, amely erőforrások és bizonyos katonai képességek tekintetében szerényebb lehetőségekkel rendelkezik.
A probléma lényege, hogy a kisebb nemzetek, mint Magyarország, az erőforrások szűkössége miatt nem képesek zászlóalj-, vagy a feletti erő folyamatos hadszíntéren tartására, ezért számukra a haderő-felajánlások során döntő többségében – a „maradványelv”-nek megfelelően – csak a fennmaradó képességek kitöltésének lehetősége marad. Ezzel beszűkül a mozgásterük, kiszorulnak bizonyos műveleti tapasztalatok megszerzéséből, csökken a felajánlási kedvük, mivel nem tudják a felajánlások során katonai céljaikat elérni. Természetesen, ez viszszahat a nemzeti kiképzésre és a haderőfejlesztésre is. A képességek maradványelvű kitöltése sok esetben „ad hoc” jellegű, a felajánlás mértékéhez képest gazdaságtalan, és nehezen illeszthető be a nemzeti kiképzés és haderőfejlesztés céljai közé. Azáltal, hogy nem tudunk komplett zászlóaljszintű erőt a műveletekbe felajánlani, zászlóaljtörzseinket sem tudjuk valós műveletekben gyakoroltatni, így csökken a törzsek műveleti tapasztalata.
– Hogyan orvosolható a jelzett probléma?
– Javaslatot tettem egy olyan koordinációs mechanizmus kidolgozására, amely lehetővé teszi az eltérő, de egymást kiegészítő képességekkel rendelkező nemzetek felajánlásainak harmonizációját annak érdekében, hogy a szűkösebb erőforrásokkal rendelkező országok is megfelelő lehetőséget kapjanak a haderő-felajánlások során, s ezáltal a műveletekben is. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem elég a NATO, illetve az Európai Unió segítsége, támogatása ebben a kérdésben. Az adott országoknak is tevékenyen ki kell venniük részüket a számukra kedvező megoldás kialakításában, a két- és többoldalú egyeztetési formák minél hatékonyabb kihasználásával. Az új kihívások és kockázatok kezelésének kulcsa az információ. Az információk időbeni megszerzésének, megosztásának és értékelésének döntő szerepe van korunk legnagyobb fenyegetése, a terrorizmus elleni eredményes fellépésben, a reagálóképesség fenntartásában. A különböző nemzeti és nemzetközi szervezeteken belüli és egymás közötti együttműködésben is előrelépésre van szükség e téren. Meg kell vizsgálni és javítani a hadműveleti tervezés aktuális, értékelt információval való ellátásának rendszerét, és hasonlóképpen a csapatok hadszíntéri feladatainak támogatását is. Közelebb kell vinni a hírszerzést a műveletekhez, és a stratégiai hírszerzés mellett a műveleti és a harcászati információk gyűjtését is fejleszteni kell. Elegendő információt kell biztosítani a hadszíntéren lévő parancsnokoknak, hogy megfelelő döntéseket hozhassanak. Mindezek alapjaként szükséges a hírszerzés területén megvalósuló tervezés változtatása is.
– Milyen következtetések vonhatók le az elmondottakból a Magyar Honvédség tekintetében? Miben, milyen területeken kell változtatnunk?
– A változtatás fő területeinek a katonai tervezést, az új képességek kialakítását és nem utolsósorban gondolkodásmódunk átalakítását tartom. A tervezési folyamatok során tovább kell közelíteni a haderőtervezést és a műveleti tervezést. A haderőtervezés folyamatában készre jelentett erőinknél a NATO és EU katonai szervezetei által kialakított alkalmazhatóság kell legyen a legfontosabb ismérv. A műveleti tervezésnek már a kezdetektől törekednie kell a többnemzetű alkalmazás követelményeire. Ki kell használni a kétoldalú és multilaterális kapcsolatok, valamint a regionális együttműködések adta kereteket. A műveleti tervezésnek a védelempolitikai oldallal együttműködve meg kell teremtenie a gyors és hatékony haderő-felajánlás feltételeit, támogatva nemzeti, katonapolitikai érdekeink érvényesülését. A logisztikai tervezés területén is építeni kell a többnemzetű logisztika előnyeire, ki kell alakítani a kapcsolódási feltételeket, hogy növelni tudjuk csapataink műveleti mobilitását. Az új képességek kialakításánál legfontosabb szempont, hogy a Magyar Honvédséget „műveletre szervezzük”. A professzionális haderő számára a műveletekben való részvétel a természetes állapot, erre kell felkészülni az alkalmazások közötti időszakban.
A műveletek sokfélesége rugalmas struktúrát kíván, melynek egyik szervezeti leképezése a moduláris szervezet. Zászlóaljainknak és századainknak a jövőben képesnek kell lenniük kiegészítő modulok (tűzszerészképesség, különleges műveleti képesség, légitámogató képesség stb.) fogadására, vagyis többfunkcióssá kell válniuk.
A zászlóalj – sőt néhány esetben a század – harccsoportjainknak olyan mobil vezetési elemekkel kell rendelkezniük, amelyek segítségével képesek folyamatosan „hátranyúlni” (Reach Back) a hazai törzshöz és támaszkodni annak tervezési és információs kapacitásaira. Természetesen a hazai törzseket is úgy kell szervezni, hogy képesek legyenek megadni ezt a támogatást. A moduláris szerkezet egyben az expedíciós képesség alapja is, mely túlmutat a stratégiai szállítás fizikai korlátozó horizontján. Az expedíciós jelleg lényegét tekintve nem más, mint műveleti és harcászati agilitás, ami a műveleti kihívásokhoz történő gyors alkalmazkodást jelenti. Alapfeltétele a telepíthetőség sokoldalú követelményeinek megvalósítása.
– Vezérezredes úr, milyen konkrét képességek kialakítása, megteremtése vált időszerűvé a Magyar Honvédségben?
– A konkrét fejlesztésekre kitérve meg kell említenem a különleges műveleti erők kiépítését, valamint az erőink megóvását és túlélését támogató képesség (Force Protection) létrehozását. Mindkét fejlesztés komplex egész, magába foglalva szervezeti, eljárási, felkészítési és technikai fejlesztéseket. Mindkettőt napjaink aszimmetrikus fenyegetése, a terrorizmus tette szükségessé. A terroristák elleni küzdelem mint a harcászati felkészítés eleme régóta részét képezi a kiképzésnek. Napjainkban azonban a terrorizmus stratégiai dimenziót kapott, többek között azzal a potenciális veszéllyel, hogy képes tömegpusztító fegyverekhez jutni. Ebből a szempontból kell kidolgozni az ellene való védekezés rendszerét, és minden bizonnyal újra kell értelmeznünk érintettségünk minden elemét, a megelőzés, valamint a következményfelszámolás feladatait a katonai stratégiánkban. Szükségesnek tartom tehát a kérdés katonai oldalának újbóli áttekintését, hogy kidolgozzuk a Magyar Honvédség feladatait ezen a területen. A „Force Protection”-t, vagyis a hadszíntéren műveletet végrehajtó erőink megóvását, túlélésük növelését sokan, még hibásan, az őrzés-védelemmel azonosítják.
A „Force Protection” azonban ennél sokkal komplexebb feladat, mely prioritást kapott a NATO és az Európai Unió műveleteinél. A kifejezés valójában a hadszíntéren műveletet folytató erők védelmi rendszerét, s nem pusztán objektumok őrzését jelenti. Természetesen a feladatok hosszú távúak és széles körűek, a megkezdett úton továbbhaladva az egész Magyar Honvédségen belül ki kell alakítani csapataink túlélésének és megóvásának rendszerét. Létre kell hozni azokat a támogató részképességeket, amelyek felépítéséből egy konkrét feladatra összeállítható a megfelelő harccsoport. Fejleszteni kell a hazai tűzszerészképességet, a harcászati felderítés technikai eszközeit, az úgynevezett „házi készítésű robbanóeszközök” (Improvised Explosive Device) felderítésének és megsemmisítésének eszközeit, hogy csak néhányat említsek. Terveink szerint 2006 második felére egy zászlóaljnál rendelkezésre fog állni ez a képesség.
– Mennyire általános ma a honvédségben az új kihívásokkal, a megváltozott képességekkel adekvát új gondolkodásmód?
– Talán a legfontosabb követelmény szemléletünk és gondolkodásmódunk mielőbbi változtatása. A tervezést, a képességfejlesztést és a hozzájuk kapcsolódó kiképzést, szervezetfejlesztést, valamint a vezetők felkészítését megváltozott szemléletmódnak kell irányítania. Az előzőekben már többször említett expedíciós szemléletnek kell vezetnie a tervezést és a képességfejlesztést. Már egy század alkalmazását is a haderőnemek és a fegyvernemek teljes hatásmechanizmusa figyelembevételével, azok integrálásával kell tervezni és végrehajtani. Gondolkodásmódunkba be kell építeni a többnemzetűség elvét és a moduláris szemléletet, de mindenekelőtt a műveleti orientáltságot. Ez utóbbit tartom a vezérlő gondolatnak, melyre felfűzhetjük a haderő életében a szükséges szakmai változásokat. Ezt szolgálja egy új, középtávú missziós stratégia kidolgozása, amelyben a vezérlőelv mentén elrendezhetők a tervezési, alkalmazási és képességfejlesztési törekvéseink. A stratégiaalkotás központi elve a műveleti orientáltság, melynek központjában a műveletben részt vevő katona áll. Tudnunk kell, hogy a stratégiát katonáink valósítják meg a harcmezőn. Úgy kell stratégiát alkotnunk, képességeket kialakítanunk és azok alkalmazását terveznünk, hogy katonáinkat a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő módon és felszereléssel alkalmazhassuk.
Mindezek érvényesüléséhez közös gondolkodásra van szükség mindenekelőtt a vezetők, a különböző szintű parancsnokok részéről, bevonva ebbe a munkába a teljes személyi állományt. Csak így tudjuk folytatni a Magyar Honvédség átalakítását, és helyesen megfogalmazni a 2006-os és a további évek fő feladatait.