Hazánk 1998 óta egyre nagyobb szerepet vállal külföldi békefenntartó missziókban. Évente körülbelül 1000 katona kezdi meg fél- vagy egyéves külföldi katonai szolgálatát. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján felmerül a kérdés: milyen elveket célszerû érvényesíteni a pszichikai alkalmasságvizsgálatok során a misszióba jelentkezõ szerzõdéses és hivatásos katonák kiválasztásánál. 2006 januárjától ugyanis már nem csak önkéntesekrõl van szó, hiszen bármely katona vezényelhetõ misszióba. Ennek már a pályaalkalmassági vizsgálatokban is kiemelt szerepe van: csak olyan jelentkezõt lehet felvenni, aki vállalja a missziós szolgálatot.

Minden külszolgálat elõtt átfogó orvosi, pszichikai és fizikai vizsgálat történik a Magyar Honvédség Egészségvédelmi Intézet alkalmasságvizsgáló osztályain. A hazai munkavégzési képesség megléte nem azonos a külföldön, több nehezítõ tényezõ között végzendõ munka által megkívánt képességekkel, ezért szükséges magasabb követelményszintû vizsgálat. A sokrétû pszichikai alkalmasságvizsgálat kiterjed az új feladatból származó kompetenciaszint, a stressztûrés és a családi háttér, valamint a szociális kapcsolatrendszer minõségének vizsgálatára is.
2004-ben új pszichológiai teszteket alkalmaztak a misszióban szolgálatot teljesítõ katonák vizsgálatára azzal a céllal, hogy feltárják a missziós körülményekhez jól adaptálódó katonák személyiségjellemzõit. Jelenleg ezt az új tesztbattériát használják a pszichikai alkalmasságvizsgálat során a kiválasztáshoz.

*

Alkalmasságvizsgáló pszichológusként sok külszolgálatra jelentkezõ, illetve misszióból visszaérkezõ katonát vizsgáltam meg, 2005-ben pedig munkamotivációs vizsgálatot készítettem missziós katonákkal. Kiindulva abból, hogy minden munkavégzés egyik fontos tényezõje a motiváció, nemcsak a miszszióra való jelentkezést, hanem a többedik misszió vállalásának motivációját is vizsgáltam.


HUMÁNPOLITIKA A BÉKEFENNTARTÁS PSZICHOLÓGIAI VONATKOZÁSAI

A békefenntartó mûveletekben való részvétel olyan speciális feladatot jelent a küldetést teljesítõk számára, amely sokszor alapvetõen tér el az itthon végzett munkától. Az eltérések jellemzõen a mûveleti terület (például Ciprus, a Sínai-félsziget, Koszovó, Irak, Afganisztán stb.) sajátosságaiból és a szolgálati feladatokból (õrzés-védelem, szállítmánykísérés, rendfenntartás-újjáépítés stb.) adódnak. A misszióba készülõ katona tudatában van annak, hogy háborús veszélyeknek teszi ki magát: megsérülhet, tartós, maradandó károsodást szenvedhet, sõt életét is vesztheti.
A misszióban való részvétel mind fizikailag, mind pedig lelkileg különleges megterhelést jelent minden katona számára. A cél tehát az, hogy olyan katonákat válasszunk ki erre a feladatra, akik várhatóan jól tudnak megküzdeni e sokrétû feladattal.
A békefenntartók háborús körülmények közé kerülve személyesen tapasztalhatnak meg életveszélyes szituációkat, katasztrófákat; láthatnak súlyosan sebesült embereket, halált és atrocitást; kerülhetnek kapcsolatba olyan személyekkel, akik a konfliktus következményeitõl szenvednek. Egyfelõl ezek a traumatikus élmények, másfelõl a békefenntartók nehéz, fáradtságos munkája, az otthontól, családtól való távolság, valamint az idegen kultúrában végzett munka olyan fokát eredményezhetik a stressznek, amelyet csak jó pszichés állapotban képes a személy megfelelõen kezelni. Ezeket a tényezõket, változókat nevezzük streszszoroknak, amelyekhez a személynek alkalmazkodniuk kell. „A legáltalánosabb értelemben akkor beszélünk stresszrõl, amikor az emberek fizikai vagy pszichológiai jóllétüket veszélyeztetõ eseménynyel szembesülnek. Ezek az események a stresszorok, és az emberek ezekre adott válaszai a stresszreakciók.” (Atkinson, 1994. 423. old.).
A hirtelen vagy folyamatosan fellépõ stressz gyengíti a fizikai aktivitást és az egészséges védekezõképességet. Nagyon fontos tehát, hogy a katona fel tudja ismerni a stressz jeleit, és képes legyen megbirkózni annak hatásaival. Ezért kell tudatosítania magában, hogy fenyegetõ helyzetben a stressz az önvédelmet szolgálja: lehetõvé teszi, hogy teljes energiájával az adott veszélyre koncentráljon, maximális fizikai erõt összpontosítson, és felkészüljön a fenyegetésre adandó válaszlépésre. Így a stressz a túlélés velejárója, amely szükséges az emberi fejlõdéshez.

A stresszorok, amelyek a tapasztalatok szerint minden külföldi katonai misszióban fellépnek:

Idegen kultúrában kell éles helyzetben helytállni mindenkinek (még azoknak is, akik a táboron belül végzik munkájukat), és így nem kerülnek nap mint nap közvetlen kapcsolatba a helyi lakosokkal. Már ezen ismeretek tudása is pszichésen megterhelõ.

Idegen nyelvi környezetben, többnemzetû kötelékben kommunikációs nehézségek lépnek fel, amik a mindennapi életet nehezebbé teszik.

A magasabb harckészültségi szint, a nagyobb fegyelem, az összezártság, a hazaitól eltérõ klíma – mind-mind nehezíti a munkavégzést és pszichés terhet jelent az egyén számára.

Jól ismert tény, hogy megterhelõ körülmények hatására az egyén jobban elkülönül társaitól, növeli intim zónájának területét. A misszióban viszont pont az ellenkezõje történik ennek: a szoros munkakapcsolat és a tábori zsúfoltság miatt csökkennek a távolságok az emberek között. Több kísérlet kimutatta már, hogy önmagában a zsúfoltság, az összezártság is feszültségek forrása, ami csak jó pszichés állapotban viselhetõ el.

Minden katona távol kerül szeretteitõl, családjától, barátaitól, ami a szociális támasz hiányát jelenti számára problémái megoldása során.

Gyakran elõfordul, hogy nem egy alakulat katonái szolgálnak egy misszióban, hanem több alakulatból vonnak öszsze katonákat. Ilyenkor újabb feladat a munkakapcsolatok kiépítése, a munkastílus átvétele. (Egyre gyakrabban vezényelnek egész századokat, zászlóaljakat egy misszióba, hogy az említett nehézségeket kiküszöböljék.)

Minden missziós munkát alapvetõen meghatároz a katonai vezetés minõsége. Ha a vezetõk törõdnek a beosztottak kisebb problémáival, közremûködnek azok konstruktív megoldásában, akkor nagyobb munkakedvvel, elégedettebben térnek haza a katonák. Ezért nagyon fontos a katonai vezetõk pszichológiai felkészítése a missziós stresszorok érzékelésére, illetve azok kezelésére.

A napi munka során az ismétlõdõ feladatok (például az õrszolgálat) monotonná válnak, ami frusztrálja az egyént. Ezért szükséges a szabadidõ-eltöltés feltételeinek (sport, kultúra, média stb.) biztosítása, ünnepnapok, kirándulások beiktatása, illetve a munkafeladat idõnkénti átszervezése a változatosság fenntartása, a fásultság elkerülése érdekében.

Az információhiány nagy feszültséget okoz az egyénben, amit a napi bizonytalanságok, a túlterheltség tovább fokoznak és kimerültséghez vezethetnek.

A családtól való távollét nemcsak a honvágy és a szeretteitõl való távolság miatt okoz sok gondot sok embernek, de az otthon maradottak problémái miatt is. E gondok megoldására jöttek létre a humánszolgálatok családsegítõ szervezõdései az alakulatokon belül, amelyek a távol lévõ katona helyett segítséget tudnak nyújtani a családnak.

A pszichés kimerültség szervi megbetegedést, hangulati zavart okozhat, illetve hozzájárul a munkavégzés minõségének csökkenéséhez. Ilyen intõ jel a megváltozott hangulat (sírás, idegesség, feszültség, levertség), alvászavar, evészavar, fáradság, fejfájás, ismeretlen eredetû fájdalmak, betegeskedés.

A felsorolt kihívásokat csak rugalmas, megfelelõ szociális intelligenciával rendelkezõ személyiségek képesek problémamentesen megoldani. Csak olyan katonát lehet ilyen megterhelõ missziós munkával megbízni, aki jó pszichés állapottal, magas frusztrációtoleranciával rendelkezik, megfelelõ biztos családi háttér támogatja és feladatorientált munkavégzés motiválja.
Pszichológiai immunrendszerünk a felelõs azért, hogy a minket ért változásokra megfelelõen tudjunk reagálni. Nagyobb terhelés hatására azonban ez az egyensúlyfenntartó rendszer is kimerülhet – ilyenkor szükséges az egyensúly visszaállásáig pihenni, a stresszhelyzeteket kerülni. Mindig figyelmeztetjük ezekre a jelekre azokat a katonákat, akik egymás után több missziót vállalnak, és ha valakinél a kimerültség jeleit érzékeljük, pihenést ajánlunk.


STATISZTIKAI ADATOK

2001-tõl évente átlagosan 3000 külszolgálatra jelentkezõ katona pszichológiai alkalmasságát végzik az MH Egészségvédelmi Intézet alkalmasságvizsgáló osztályai. A külszolgálatból történõ hazaérkezéskor ún. „visszaszûrés” történik, ahol feltárják az esetleges megbetegedéseket, illetve elváltozásokat. Az elmúlt években pszichikai alkalmasságvizsgálaton megjelent, misszióra jelentkezõ és visszaszûrésen részt vevõ katonák száma együttesen:



A statisztikák adatai szerint a missziós feladatokra jelentkezõk mintegy harmada 18–25, csaknem kétharmada 26–35, mintegy 5–10%-a 36–45 év közötti, és csak a pályázók töredéke (1–5%) volt 46 év feletti életkorú. Ez a megoszlás jónak mondható. A fiatalok rugalmasan tudják kezelni a felmerülõ problémákat, gyorsabban alkalmazkodnak, míg a 26–35 év közöttiek nagyobb élettapasztalattal, esetleg missziós tapasztalattal is rendelkeznek. A középkorúak nagy szakmai tapasztalatukkal segítik a csapat munkáját.



Ugyancsak jellemzõnek tekinthetõk azok az adatok, miszerint a 2005-ben misszióra jelentkezõk közül pszichikailag alkalmasnak minõsült 3102 fõ. Az alkalmatlannak minõsített 83 fõ közül 9 a mentális képességek, 26 a figyelemteszteredmény alacsony szintje, 39 pszichés labilitás, kimerültség, rossz szociális kapcsolatok, 9 fõ pedig egyéb (családi okok, alkohol, betegség) miatt esett ki. A missziók személyi állományának állománykategória szerinti megoszlása nem azonos a hazai eloszlással. Kevés a tisztesi beosztásból jelentkezõ, hiszen többnyire elõnyben részesítik a nagyobb szakmai tapasztalattal, illetve nyelvismerettel rendelkezõket. Így több tiszthelyettes végez a misszióban tisztesi feladatot.



A feladatok jellegébõl adódóan a miszsziók személyi állományának 90–95%-a férfi és 5–10%-a nõ. Megfigyelhetõ, hogy azokban a missziókban, ahol több nõ van, kevesebb a feszültség, ugyanakkor a hölgyeknek erõs pszichológiai immunrendszerrel kell rendelkezniük, hogy a felmerülõ férfi-nõi társadalmi szerepek megjelenését megfelelõen tudják kezelni.



Gyakori a misszióban a párkapcsolatok kialakulása. Az itt kialakult kapcsolatokat azonban megfelelõ fenntartással kell kezelni, hiszen egy összezárt, ingerszegény környezetben történik az ismerke dés, és nem biztos, hogy a kapcsolat a hazaérkezés után változatlan marad.



A visszaérkezõ katonáktól tudjuk, hogy a családosok nehezebben viselték a miszsziót, hiszen az itthoniak problémáját is „cipelték a vállukon”, illetve sok válás, szakítás történik a misszió ideje alatt. Nagyon fontos tehát a rendezett családi háttér, a biztos kapcsolat a missziós munkavégzés ideje alatt. A bizonytalan családi háttér az egyén pszichés megküzdési képességét gyengíti, ezért az explorációban ezeket külön figyelemmel kísérjük.




A MOTIVÁCIÓKUTATÁS EREDMÉNYEI

A továbbiakban a 200, 2005-ben misszióba jelentkezõ, illetve a misszióból visszaérkezett katona körében végzett motivációkutatás eredményeit ismertetem. Véleményem szerint a missziós munkára való motivációt meghatározza az egyén katonai pályára való motiváltsága is, ezért az elsõ kérdés arra irányult, hogy az egyén miért jelentkezett katonának (több választ is be lehetett jelölni):



Az adatokból egyértelmûen látszik, hogy a biztos munkalehetõség az elsõdleges szempont a honvédséghez való jelentkezésnél. Csak ez után jön a kalandvágy és a missziós munka, illetve a továbbtanulási lehetõség, amit leginkább a tiszthelyettesek és tisztek jelöltek meg. A magasabb fizetés lehetõsége ugyancsak sokakat vonzott a honvédséghez.
A missziós szolgálatra jelentkezés indítékaiként a következõ kategóriákat sorolták fel például a KFOR-misszióra jelentkezõk, illetve onnan visszaérkezõk (több kategóriát is bejelölhettek).



Mint az ábrából is jól látható, a missziós munkára való jelentkezést jelentõs mértékben befolyásolja a pénzkereseti lehetõség. A katonák elérendõ céljaik között említették a családalapítás, a nagyobb lakás, az autó megvásárlása, a csa lád megélhetési helyzetének javítása anyagi feltételeinek megteremtését. Ugyanakkor gyakori, hogy minden megkeresett pénzt azonnal elköltenek, fõleg a fiatalabbak, akik célok nélkül mentek ki.
Többen a kalandot (ismeretlen, új munkakörülmények, hadmûveleti terület, külföldi élmények stb.) keresik a kinti munkában.
Ma már elvárás a hivatásos állománynyal szemben, hogy külföldi missziós tapasztalattal is rendelkezzen, és ettõl függhet elõrelépése is. Ezért (is) fõleg a kiképzésük, tanulmányaik során ilyen feladatokra felkészített hivatásos katonák szeretnék kipróbálni magukat éles helyzetben is.
A jelentkezõknél mindig megvizsgáljuk, hogy az illetõ volt-e már hasonló misszióban, illetve valamilyen tanfolyamon, ami szociális alkalmazkodóképességét fejleszthette. A jelentkezésnél nem fõ szempont, hogy a pályázó rendelkezzen missziós tapasztalattal, mi mégis úgy gondoljuk, hogy egy féléves külszolgálatnak van elõnye és hátránya is. (7. ábra)



A missziós tapasztalattal rendelkezõ katonák sok ismeretet tudnak átadni az újoncoknak, illetve több megküzdési stratégiával rendelkeznek, magasabb az önértékelésük. Ezt a visszaszûrés eredményei is egyértelmûen kimutatták. Különös figyelmet fordítunk a katonára, ha már 3., 4. misszióra jelentkezik. A többedik missziójára jelentkezõk között megfigyelhetõ egy olyan csoport, amelynek tagjai azért vállalnak missziót, mert nem találják itthon a helyüket. Felmerül a kérdés, vajon miért jelentkeznek újra és újra. Erre keressük a választ a vizsgálat során és a válaszok tükrében ítéljük alkalmasnak vagy alkalmatlannak a személyt, ha úgy ítéljük meg, hogy esetleg a csapat munkáját veszélyezteti.
Fontos kérdés a misszió alatt a motiváció fenntartása. A munkavégzés hangulatát jelentõsen befolyásolja, hogy érzi magát a katona, megtalálja-e az újabb motiváló erõket. A vizsgálati eredmény azt mutatja, hogy új motiváló tényezõk jelennek meg a külszolgálat alatt. Ezek a bajtársiasság (csapatszellem), a nyelvtanulás lehetõsége a külföldi katonákkal való kapcsolat során. Többen kapnak új feladatot az itthoni munkához képest. Õk érdekesnek találják munkájukat, kihívásnak értékelik, szakmai fejlõdést látnak benne. Ezek mind olyan tényezõk, amik segítik a napi rutinná váló munkával való megküzdést, és a frusztrációt csökkentik.



A visszaérkezõk hangulatát jól jellemzi, hogyan gondolnak a következõ miszszióra. Kevesen vannak, akik nem szívesen vállalnának újabb missziót. Persze itt is fontos a családi háttér, hiszen azoknál, akiknél valami probléma akadt a családban a misszió ideje alatt (betegség, válás stb.), nem akarnak ismét lelkileg megterhelõ szituációba kerülni, így õk a családi helyzet rendezõdésétõl teszik függõvé az újabb missziós munkát.
Kevesen vannak, aki véglegesen úgy döntenek, hogy nem jelentkeznek újabb misszióra. Õk családi problémákkal, illetve a kinti élet- és munkakörülményekkel indokolják döntésüket. (Gyakran panaszkodnak a szállásra, az étkezések egyhangúságára, a megterhelõen sok, monoton szolgálatra.)
A katonák kb. 10%-a a misszió után leszerel. Õk azok, akiknek többsége csak a pénz miatt jelentkezett katonának. Kevesebben vannak, akik a rossz körülmények, tapasztalatok miatt szerelnek le, inkább az a fõ indok, hogy egy másik, jobb állást kaptak. A missziót megjárt katonák elenyészõ száma szerel le betegség miatt.
Visszaérkezéskor többen elmondják, hogy a külföldi szolgálat más munkakörülményeket biztosít, megismerhetik más nemzetek munkastílusát. Amikor visszatérnek, megbecsülést, elismerést várnak. Szeretnék hasznosítani megszerzett ismereteiket, de sajnos erre ritkán van lehetõségük. Sokkal több megbecsülés éri õket kint, külföldi katonáktól, ami arra sarkalja õket, hogy ismét külföldi miszsziót vállalljanak.
A vizsgált minta tükrözi azt a többéves tapasztalatot, mely szerint a katonák több mint 90%-a jelentkezne újabb misszióra.
Az újabb misszióval kapcsolatos munkamotivációban megjelenik a misszióban végzett munka és a missziós élet vonzereje is, mint „tetszik” faktor.



Egyes szerzõdéses katonákat csak a misszióval járó magasabb kereset motiválja, ami nem mindig ösztönöz jó munkavégzésre. Sokan elfelejtik, hogy nagyobb alkalmazkodóképesség szükséges a missziós munkához, hiszen nem térhetnek haza a napi munka végeztével, hanem a szabadidejüket is munkatársaikkal kell eltölteniük, itt kell levezetniük feszültségeiket. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egy alakulattól érkezõk jobban tudnak együtt dolgozni a misszió ideje alatt, hiszen a munkatársak munkastílusa már összecsiszolódott, nem kell ismeretlen személyekhez alkalmazkodniuk.

Vannak olyan missziók, ahol lehetõség nyílik hosszabbításra. Ebben az esetben mindig fel kell hívni a figyelmet arra, hogy újabb megterhelés vár a hoszszabbító katonákra, hiszen új embereket, új munkastílust kell megszokniuk. Csak az jelentkezzen erre, aki ezt vállalja, és tud rugalmasan alkalmazkodni az új parancsnokhoz, társakhoz, valamint az itthoni családi háttér is megfelelõ biztonságot nyújt.


KÜLFÖLDI MISSZIÓKBAN SZOLGÁLATOT TELJESÍTÕ
KATONÁK PSZICHIKAI ALKALMASSÁGVIZSGÁLATA

A jelenlegi pszichikai alkalmasságvizsgálat protokollja – a mentális és figyelmi képességeken túl – a családi hátteret, a szociális kapcsolatrendszert, a megelõzõ egy év jelentõsebb eseményeit, a személy stressztûrõ képességét és személyiségszerkezetének épségét vizsgálja. Új elem a vizsgálatban az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett „életesemény- kérdõív”: azt méri, hogy ki, milyen mértékben használta fel energiáit az elmúl egy év során.
Sokan nem gondolnak bele, mennyi energiát vesz el az egyéntõl egy lakásvásárlás, munkahelyváltás, a gyermek iskoláztatása, hogy a súlyosabb életeseményeket (betegség, halál stb.) ne is említsük. A tapasztalatok szerint több, közel egy idõben jelentkezõ életesemény annyira legyengítheti a szervezetet, hogy nõhet a testi-lelki megbetegedés esélye, illetve csökkenhet a munkavégzés pontossága. A kimerült személy kisebb feszültségforrásra is hevesebben, esetleg nem megfelelõ szinten reagál. Az elmúlt évben e szempontok alapján is vizsgáltuk a jelentkezõket. Az eredmények feltételezéseinket igazolták: azok, akik több megterhelõ életeseményt éltek át a megelõzõ egy évben, rosszabb eredményeket értek el a mentális, figyelmi tesztben, érzelmi labilitásra, kimerültségre utaló jelek voltak láthatók személyiségprofiljukban. Ezeknek a személyeknek felhívtuk figyelmét arra, hogy pihenésre van szükségük és javasoltuk, hogy a misszióra való jelentkezést halasszák el.
A tábori életkörülmények nagyfokú alkalmazkodóképességet kívánnak a katonáktól. A szigorúan szabályozott életfeltételeket nem mindenki tudja elviselni hosszabb távon. Adott esetben a szakvélemény kialakításához nagy segítséget jelenthet a katona munkavégzõ képességérõl, szociális kapcsolatairól, frusztrációtoleranciájáról (is) szóló parancsnoki jellemzés, amit a parancsnoknak minden alárendeltjérõl el kell készítenie.
Sajnos egyre gyakrabban fordul elõ, hogy kevés a speciális feladatra alkalmas katona. Így a misszióból hazaérkezõk nem mindig pihenhetik ki magukat (ehhez legalább fél évre volna szükség), mert újabb külszolgálatra kérik fel õket. Ez a jelenség egyaránt káros a testi és mentális egészség szempontjából is. Minden missziós bevetés után szükség volna a személyiség regenerálódására, ami csak nyugodt, családi környezetben valósulhat meg. A kimerült, fáradt katona munkavégzése nem megbízható, fennáll a lehetõsége annak, hogy stresszmegoldó képessége kimerül, ami betegséghez vezet.
A katona pszichés megbetegedése a családokat is kimeríti, hiszen feladatkörét a család valamely tagja vállalta át a misszió idejére. A családok szétforgácsolódása, a rossz családi háttér károsan befolyásolja az egyén pszichés teherbírását, ezáltal munkavégzését.
A missziós munkával együtt járó stresszorok felsorolásából látható, hogy a speciális szolgálat ellátásához nélkülözhetetlen a katonáknak magas szintû együttmûködési készsége, megfelelõ toleranciaszintje, jó alkalmazkodóképessége. Az újabb nemzetközi felkérések egyre sajátosabb igényeket jelölnek meg. Az igényekben jelzett beosztásokhoz meg lehet határozni, hogy azok ellátásához milyen kompetenciák szükségesek, amelyek meglétének ellenõrzésére külön vizsgálatokat kell összeállítani.
A jelenlegi vizsgálatok szükségesek, de nem elégségesek a jövõbeni kiválasztáshoz. Egyre sürgetõbb egy olyan, kompetenciaalapú beválásvizsgálat kimunkálása, ami nemcsak missziókra, hanem szolgálati beosztásokra is figyelemmel van. Ennek eredményeit felhasználva nyílik lehetõség a pszichikai alkalmasságvizsgálat kibõvítésére, hiszen a professzionális hadsereg profiljába beletartozik a misszióban szolgálatot teljesítõ katona képe is.