Afganisztán állapota a félig teletöltött pohárhoz hasonlítható, attól függõen, honnan nézzük, az elmúlt hat év történéseit tekinthetjük eredményesnek vagy kudarcnak. A legtöbb szakértõ és elemzõ ugyanabba a hibába szokott esni, mint az afgán átlagember, nevezetesen a türelmetlenség hibájába. Általában megfeledkezünk arról, hogy az afgán újjáépítésre tett nemzetközi kísérlet példa nélküli. Ennek megfelelõen politikai és katonai téren számos tévedést követ el a nemzetközi közösség, a hibákból lassan tanul, a fejlesztésre fordított milliárdok a gyenge koordináció, a mûködésképtelen afgán közigazgatás miatt lassan éreztetik hatásukat. Nagy a pazarlás, alacsony hatékonyságú az ismeretátadás, és még a legitim módon megválasztott kormány uralmát megkérdõjelezõ csoportokat sem sikerült felszámolni vagy tárgyalóasztalhoz kényszeríteni. A balkáni országok vagy Kelet-Timor példájára tekintve beláthatjuk, hogy az eredmények csak igen vontatottan mutatkoznak, és ezt még inkább lassúnak érzik a konfliktusokat megszenvedõ vagy abból profitáló emberek. A háborús idõszakokat követõ gazdasági, politikai és „mentális” újjáépítés idõigényes feladat, egyre inkább úgy tûnik, hogy nem években, hanem évtizedekben kell gondolkodnunk. Afganisztán minden tekintetben az út elején jár. E tanulmány célja, hogy az ott folyó nemzetközi jelenlét egy igen szûk, ám a mi szempontunkból kiemelt fontossággal bíró szegmensét, a Baglán tartományban mûködõ magyar Tartományi Helyreállítási Csoport (Provincial Reconstruction Team, PRT) mûködését bemutassa. Mit tesznek a katonák a biztonság fenntartása érdekében, hogyan igyekeznek a civil fejlesztések hozzájárulni a helyi lakosság életkörülményeinek jobbításához? Mindez milyen biztonsági környezetben történik, s mire számíthatunk az elkövetkezõ idõkben? Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a fejlesztésekre szánt félmilliárd forint sorsáról döntõ stratégiát milyen elvek és szempontok alapján alakították ki. A minisztériumok és a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) milyen fejlesztéseket akarnak végrehajtani 2007-ben Baglán tartományban és milyen forrásokból? Szándékaim szerint nemcsak az afganisztáni katonai és civil tevékenységet ábrázolom, hanem a Budapesten folyó elõkészítõi és döntéshozói munkát is.1

Elõször általánosságban tekintem át Afganisztán, valamint a nemzetközi közösség együttmûködését és a biztonsági helyzet változását 2006 nyara óta. Az elmúlt egy évben az ország déli és keleti területein valóságos háború alakult ki az egyszer már legyõzöttnek hitt tálibok és az afgán kormány, illetve az azt képviselõ – NATO vezette – Nemzetközi Biztonsági Támogató Erõk (International Security Assistance Force, ISAF) között. A sajtó és a szakértõk többsége szerint a tálib rezsim megerõsödésének oka a lakosság egy részének a Karzai-kormánnyal szembeni elégedetlensége. Néhány kritikai megjegyzés erejéig kitérek erre.
A tanulmány ezt követõ fejezetei földrajzi értelemben egyre inkább szûkítik az írás fókuszát. Elõször az észak-afganisztáni és Baglán tartománybeli biztonsági helyzettel foglalkozom. Mennyire számít stabilnak a térség, milyen erõk mûködnek a régióban, amelyek ellenzik vagy akadályozhatják a nemzetközi erõk és az afgán kormány tevékenységét, mire számíthatnak az elkövetkezõ idõben a magyar katonák, ha a biztonságukról van szó.
Ezt követõen a magyar PRT katonai és civil tevékenységét mutatom be, elõször a misszió nemzetközivé válásának lépéseit, majd a 2007-ben beindult és beinduló fejlesztési programokat. A tanulmány utolsó részében a PRT mûködésének Budapesthez köthetõ tennivalóival foglalkozom. Egyrészt a misszióval kapcsolatos további feladatok bemutatására térek ki, másrészt a Tartományi Helyreállítási Csoport jövõjének kérdésével foglalkozom. Az írás utolsó része az afganisztáni jelenlét átgondoltabb hazai kommunikációja mellett érvel.2


VÁLASZÚTON AZ ISAF?

Majd öt évvel a tálib rezsim bukása után, 2006 nyarán a nemzetközi erõk soha nem látott erõszakkal találkoztak Afganisztán déli részén. Mintha az elmúlt idõszak nyomtalanul telt volna el, a tálib rezsim ereje teljében próbálja megakadályozni a Pakisztánnal szomszédos régió Kabul akarata alá rendelését. A politikai konszolidáció és az ország helyreállítása a vártnál lassabban halad, az afgán közvélemény kezdeti lelkesedése múlni látszik. A belpolitikai élet diszfunkciói mind gyakrabban mutatkoznak meg. Hamed Karzai államfõnek eddig csak korlátozottan sikerült megtörnie az országot több mint egy évtizeden át irányító hadurak hatalmát, miközben az ópiumtermesztés sohasem látott méreteket ölt.
A nemzetközi közösség és az afgán kormány politikai téren a 2006 januárjában elfogadott Afghanistan Compactben foglalta össze elképzeléseit az elkövetkezõ évekrõl. A dokumentum szerint a politikai rekonstrukció, a biztonság megszilárdítása és az ország kiemelése a nyomorból a fejlesztések révén csak integráltan valósulhat meg. Ráadásul mindhárom kérdést nagyban befolyásolja a kezelhetetlennek tûnõ kábítószer-termelés kérdése. Az egyezmény újdonsága, hogy most elõször egy olyan szervezetet is létrehoztak (Joint Coordination and Monitoring Board, JCMB), amelynek feladata egy elõre meghatározott szempontrendszer alapján az eredmények és az elõrehaladás mérése.
Katonai téren 2006. október 5-én befejezõdött a NATO vezette ISAF-erõk hatókörének kiterjesztése az egész országra, ami azonban nem járt az USA által vezetett Tartós Szabadság hadmûvelet (Operation Enduring Freedom, OEF) megszûnésével. Míg az elõbbi feladata az afgán kormány legitimitásának kiterjesztése és a fejlesztések elindításához szükséges biztonság megteremtése, addig az utóbbié kizárólag a terrorizmus elleni harc.3
Az ISAF megjelenése Dél-Afganisztánban súlyos harcokhoz vezetett. A többségi vélemény szerint ennek egyetlen oka volt, mégpedig az, hogy a tálibok kihasználva a pastu népesség elégedetlenségét és Pakisztán támogatását, újjászervezték magukat az elmúlt években. Ez a nézet azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a 2006 tavaszán a déli tartományokba felvonuló brit, kanadai, holland és amerikai erõk felborították az addigi status quót. Korábban ugyanis az egyes déli tartományokban szinte jelentéktelen volt az OEF-csapatok jelenléte. A Magyarország méretû Helmand tartományban például egy mindössze 100 fõ körüli amerikai PRT állomásozott, s csak a legritkább esetekben mozdult ki a provincia központjából, Laskar Gah városból. Az egység mérete a jelenlét demonstrálásán túl másra nem volt elegendõ.4 Hozzájuk képest Nagy-Britannia egy harmincszor akkora erõt, mintegy 3300 katonát telepített a tartományba azzal a szándékkal, hogy valóban kiterjessze az afgán kormány legitimitását és megteremtse a fejlesztésekhez szükséges környezetet. Hasonló létszámnövekedés következett be Kandahár, Uruzgán és Zabul tartományban is. Ez természetszerûleg maga után vonta a tálibok ellenlépéseit. A jelenlegi tálib mozgalom legalább két jól elkülöníthetõ csoportból áll. A vezetõség Omár mollával az élen egyöntetû vélemények szerint Pakisztánban, Quetta és Peshavar városokban él. A közkatonák ezzel szemben a rendszer bukása után visszatértek az elõbb felsorolt tartományokba, ahol helyi szokásaik és törvényeik szerint éltek mindaddig, amíg meg nem jelentek a külföldi katonák.
Általános nézet szerint a mindenben hiányt szenvedõ afgán lakosság amellé áll, aki elsõsorban a biztonságot, másodsorban a megélhetést biztosítja számára. Jelenleg Dél-Afganisztánban azért folyik a harc, hogy az ISAF (s rajta keresztül az afgán kormány) vagy a tálib rezsim képes mindezeket biztosítani. Most a nemzetközi erõkön a bizonyítás sora, hiszen 2006 tavaszáig az emberek a tálibokhoz kötötték a nyugalmat, a máktermesztés biztosította szerény, de stabil megélhetést. Emiatt az okok miatt nem lehet számítani a régió biztonsági helyzetének gyors javulására, hiszen a történelmi okok miatt bizalmatlan lakosság nem adja könnyen lojalitását, ráadásul az a körülmény, hogy a törzsek közötti érdekellentétek és a régi sérelmek rendezése egy tapasztalatlan külsõ szereplõn keresztül történhet, szintén hátráltathatja a folyamatokat.
Ugyanezért nem lehet hozzáfogni a mákmezõk irtásához, a kábítószerkérdés azonnali kezeléséhez. A lakosságnak ez az egyetlen bevételi forrása, és amíg az afgán kormány és a nemzetközi közösség nem képes kiváltani az ebbõl származó jövedelmet, addig ezt meg kell hagyni az embereknek. Számos elképzelés merült fel az elmúlt idõszakban a megoldás tekintetében, ám mivel tanulmányunk témája más, erre terjedelmi okok miatt nem térhetünk ki.
Véleményem szerint ilyen körülmények mellett a délen folyó harcok még elhúzódhatnak egy-két évig. Az ISAF idáig minden katonai ütközetét megnyerte, egymás után indítja a különbözõ hadmûveleteket a tálib csoportosulások felszámolására súlyos, több ezer fõs veszteséget okozva a felkelõknek.5 Az is sokat mondó hír, hogy a nemzetközi erõknek 2006 decembere óta sikerült elfogni vagy megölni Omár molla három legközelebbi munkatársát, illetve, hogy az egyes hadmûveletek annyira meggyöngítették a tálibokat, hogy a beharangozott nagy tavaszi offenzívára és az öngyilkos merénylõk százainak bevetésére idáig nem került sor.6 A britek vagy a hollandok által alkalmazott, a helyi realitásokat figyelembe vevõ megközelítések számos kérdést vetnek fel, és a NATO-n belül is jelentõs vitákhoz vezetett, de ezekre a fentihez hasonló okokból szintén nem térhetünk ki.7 A térség sorsát az fogja eldönteni, hogy a katonai akciók után beindított segélyezési, helyreállítási és fejlesztési projektekkel mennyire tudja az afgán kormány megnyerni magának a helyi lakosságot. Jelenleg ezért a Helmand folyó völgyének és a térséget árammal ellátni képes, a folyón épült Kadzsaki-gát környékének megtisztítása, majd helyreállítása a cél.


FEJLEMÉNYEK ÉSZAK-AFGANISZTÁNBAN

A déli régióhoz képest Észak-Afganisztán a béke szigete. Az itt mûködõ ISAF-erõk célja egy szempontból mindenképpen különbözik a déliektõl. Amíg ugyanis Dél-Afganisztánban a NATO-erõk célja a status quo megváltoztatása, addig északon a status quo fenntartása. Az innen származó, vagy itt élõ politikusok és hadurak a 2001. évi háború gyõztesei, a parlament tagjai, a biztonsági szervezetek vezetõi, az állami és tartományi végrehajtó hatalom birtokosai a tálibok egykori ellenfelei. Az õ támogatásuk, együttmûködésük nélkül még annyira sem mûködne az ország, mint amenynyire jelenleg mûködik.
Az ISAF Északi Regionális Parancsnoksága (Regional Command North, RC-N) alá esõ kilenc tartományban a biztonsági helyzet az elmúlt években nem romlott. 2006-ban a nyári idõszak volt a legrosszabb, az egész évet tekintve akkor történt a legtöbb incidens. Összehasonlítva 2006 és 2007 tavaszát szignifikáns különbség nem tapasztalható.8 Azonban a 2007 májusától egyre gyakoribb és sikeresebb támadásokat figyelembe véve elképzelhetõ – elfogadva az erõszak ciklikus jellegének magyarázatát – hogy a nemzetközi erõknek ismét a legrosszabbra kell számítani az elkövetkezõ hónapokban.9 A biztonsági helyzet az Afghan NGO Security Office (ANSO) és az UNAMA által viszonylagos rendszerességgel közzétett jelentései szerint egy négy- fokozatú skálán az összes adminisztratív egység tekintetében mindkét évben az alsó két kategóriában szerepelt, ugyanakkor vannak alrégiók, ahol rosszabb a helyzet.
A tálib rezsim és az al-Kaida akciói Észak-Afganisztánban – tekintve, hogy társadalmi bázisuk továbbra is elsõsorban az északon alacsony számban és elszórtan élõ pastu etnikumra támaszkodik – alkalmi jellegûek. Ennek megfelelõen tevékenységük elsõsorban a Baglán tartománnyal északon határos Kunduz tartományra, annak fõvárosára, Kunduz városra és az ISAF északi központjára, a Balkh tartományban levõ Mazari Sarifra korlátozódik. Ezek a kormány és a nemzetközi erõk ellen harcoló csoportok Dél-Afganisztánból, illetve Pakisztánból érkeznek, és mivel Balkh és Kunduz tartományokat legkönnyebben Baglán tartományon keresztül lehet megközelíteni – ráadásul itt számottevõ pastu kisebbség él – ezért ez a terület is jelentõs veszélyeknek van kitéve.
A magyar PRT által „lakott” tartományban élõ pastuk közül nem mindenki támogatja a tálibokat, nagy valószínûséggel ebben a közösségben számos olyan csoport akad, amelynek kormány- és ISAF-ellenes tevékenysége egyszerûen a helyi érdeksérelmek elszenvedése, az erõviszonyok számukra kedvezõtlen irányba történõ alakulása miatt kezdõdött el.10
Az egyes incidensekrõl szóló hírek nagyon szûrten jelennek meg a nemzetközi médiában, éppen ezért nehéz pontosan rekonstruálni a biztonsági helyzet állapotát északon. Mindazonáltal 2006 nyara óta, amikor a magyar egységek megkezdték felvonulásukat északra, történt néhány nagyobb visszhangot kiváltó esemény. A Kabult Kunduzzal és Mazar-i Sariffal összekötõ – Észak-Afganisztán fõ közlekedési artériájának számító – fõút áthalad Baglán tartományon és az ott élõ pastuk területein. Ennek megfelelõen a felrobbant és a hatástalanított robbanószerkezeteket a legnagyobb számban ezen az útvonalon helyezték el. Ez rendszeres munkát ad a PRT-ben dolgozó magyar tûzszerészeknek, akiknek gyakran kell segítséget nyújtaniuk a különbözõ biztonsági egységeknek.11
Emellett voltak súlyos áldozatokat követelõ öngyilkos merényletek Kunduzban. A német PRT ellen az elsõ öngyilkos merényletre a tálibok bukása után 2006. augusztus 25-én került sor, de az áldozatok között csak afgánok voltak. A városban 2007 tavaszán vált ismét kritikussá a helyzet, amikor több öngyilkos merénylet is történt. 2007. április 16-án egy akcióban a kiképzésen részt vevõ rendõrök között robbantotta fel magát egy személy kilenc embert megölve, és további huszonötöt megsebesítve. Május végén ismét robbantás volt, amikor egy öngyilkos merénylõ sikertelenül támadt meg egy konvojt, benne amerikai biztonsági emberekkel. Az elkövetõn kívül egy járókelõ is meghalt. Két nappal késõbb, május 19-én a német PRT-t érte támadás. A helyi bazárban szolgálaton kívüli katonák vásárolgattak, amikor öngyilkos merénylõ lépett közéjük, s felrobbantva magát megölt három katonát.
Észak-Afganisztánban folyamatos bizonytalansági tényezõ az üzbég hadúr, Rasid Dosztum. Az elmúlt évtizedekben meghatározó pozíciókkal rendelkezõ politikus befolyása a térségben – a kormány tevékenységének köszönhetõen – lassan csök- ken. Dosztum elvesztette korábbi befolyását az északi régió központjában, Mazar-i Sarifban, ahol riválisa, a tádzsik Mohamed Atta a jelenlegi kormányzó. Az üzbégek lakta területeken állandó kihívást jelent számára egykori híve, Abdul Malik Pahlavan, akivel 2006 augusztusában fegyveres összetûzésekbe is keveredett Farjab tartományban. 12 A 2005. szeptemberi választásokon pártjának több képviselõje is önállóan, a hadúr segédlete nélkül jutott be a parlamentbe, ami tovább csökkentette befolyását egyes üzbég közösségekben. 2007 májusában halálos áldozatokkal járó tüntetésre került sor Dzsauzdzsán tartományban, ahol jelenleg is él Dosztum. Hívei a helyi kormányzó – egyik korábbi parancsnoka – ellen tüntettek egy merényletkísérlet szerintük egyoldalú kezelése miatt.13


FEJLEMÉNYEK BAGLÁN TARTOMÁNYBAN

Baglán tartományban a korábbi – pastuk lakta – székhely, Baglán város elveszítette pozícióját, és jelenleg a többségében tádzsikok lakta Pul-i Kumri a fõváros. A kormányzók korábban mindig pastuk voltak, ez a 90-es évek elejétõl – a tálib idõszaktól eltekintve – megváltozott, fõleg tádzsik vagy üzbég kormányzók lettek a tartomány irányítói. Az a kevés befektetés és segély, ami ide érkezett, szintén a nem pastuk által lakott területeken hozott elsõsorban változást. A biztonsági helyzetrõl igen nehéz képet adni és azt példákkal bemutatni. A magyar sajtó semmilyen érdeklõdést nem mutat a régió felé, a hivatalos szervek pedig értelemszerûen a lehetõ legbiztonságosabbnak akarják feltüntetni a tartományt. Ez azonban oda vezethet, hogy egy bármilyen okból – ennek egyelõre semmilyen jelét nem látni – kirobbanó, esetleg magyar áldozatokkal is járó konfliktus esetén sem a közvéleménynek, sem a politikai elitnek nem lesz hiteles képe arról, hogy milyen fejlõdés és események miatt került az adott helyzetbe a magyar Tartományi Helyreállítási Csoport. Tekintettel az információk jelzett szûkösségére, a magam részérõl a biztonsági helyzet bemutatására nem vállalkozhatok, megelégszem annak árnyalásával.
A biztonsági helyzet a tartományban stabil, ami nem azt jelenti, hogy jó, hanem azt, hogy a meglevõ bizonytalanság állandó és az bármelyik irányba változhat. A Kunduz tartománnyal határos Baglán-Dzsadid járásban több-kevesebb rendszerességgel történnek incidensek. Ezek egyik típusa az útszéli robbantások, amely az arra haladó ISAF- és afgán biztonsági erõket célozza. Rendszerint eredménytelenek, vagy még idõben felfedezik õket, és így lehetséges a hatástalanításuk. A konfliktusok másik típusa a fegyveres támadások és robbantások a helyi rendõrség vagy annak épületei ellen. Ezek némelyikérõl nem is lehet igazán eldönteni, hogy a tálib/al-Kaida csoportok mûve, vagy a helyi viszályok eredményeként történnek.14 A már említett négy- fokozatú skálán az ANSO az északi pastuk lakta területek kivételével minden járást az alsó két szint szerinti veszélyességûnek tart.
A nemzetközi médiában nagy visszhangot váltott ki két német újságíró meggyilkolása 2006 októberében. A Deutsche Welle átutazóban levõ munkatársait ismeretlenek kínozták halálra Baglán tartomány egy távoli pontján, közel Bamijánhoz. Az eset Ramadán idején történt, és állítólag több köze volt hozzá a németek helyi szokásokat sértõ viselkedésének, mint bármilyen kormány- vagy külföldellenes csoportnak. Tala Wa Barfak járásban, ahol az eset történt, sem elõtte, sem utána nem történt hasonló jellegû incidens.
Nincsenek információk arról, hogy a magyar PRT járõreit milyen gyakran érik támadások. A Honvédelmi Minisztérium idáig csak két esetrõl tájékoztatott, egyszer 2006 októberében, egyszer 2007 júniusában. Utóbbi esetben ráadásul a Helyreállítási Csoport elszenvedte elsõ sérülését is, amikor az egyik gépjármû mellett egy mûködésbe lépõ házilagos készítésû robbanószerkezet (IED) az alkarján megsebesített egy katonát. 15 Egyéb forrásokat is figyelembe véve, becslésem szerint, a tél végétõl számítva a magyar egységeket havonta minimum kétszer érte támadás útszéli robbantások formájában, és csak az elkövetõk felkészületlenségének, valamint az egység szerencséjének köszönhetõ, hogy idáig súlyosabb – halálesettel járó – incidensre nem került sor.
A tartomány nyugalomban vészelte át az elmúlt idõszakban ott történt személyi változásokat. 2007 januárjában leváltották a Szajjed Ikramuddin Maszúmi kormányzót, akit csak 2006 júliusában neveztek ki, de akinek tevékenysége ellen már decemberben több százan tiltakoztak.16 A kormányzó és rendõrfõnök szinte egyidejû menesztésével ugyanaz az eset – egy állítólagos lányrablás, helyi szokás szerint házassági kísérlet – állt összefüggésben. Az új vezetõ Mohamed Alam Iszhakzaj lett.
A tartományban mûködõ hadurakról és milíciáik méretérõl nincs semmilyen nyilvános információ. Ezek a személyek, csakúgy mint a nemzetközi közösség, jelenleg a status quo fenntartásában érdekeltek. Az afgán kormány legitimitását és a nemzetközi erõk jelenlétét mindaddig elfogadják, amíg azok tevékenysége nem sérti súlyosan saját érdekeiket, tevékenységüket, illetve úgy ítélik meg, hogy egy esetleges konfliktus esetén a gyengébb fél pozíciójában alulmaradnának. Tekintve a nemzetközi közösség elkötelezettségét és az Észak-Afganisztánban állomásozó ISAF-erõk katonai erejét, ez az állapot még sokáig fennmaradhat.
2007 áprilisában – természetes halállal – meghalt Basír Bagláni, a 90-es évek egyik jelentõs helyi hadura.17 A pastu származású Bagláni a tálibok megjelenése elõtt az egyik legradikálisabb iszlamista párt nagyhatalmú helybéli parancsnoka volt.18 A parlamenti választásokból ugyan hadúri tevékenysége miatt kizárták, ám 2006-ig az egyik nyugat-afganisztáni tartomány kormányzójává nevezték ki. Leváltása után visszatért Baglánba, ahol mind a nemzetközi, mind az afgán biztonsági erõk attól tar- tottak, hogy az egyébként is békétlen pastu közösségen keresztül újabb problémákat fog okozni.
A tartomány biztonságáról jelenleg mintegy ezer rendõr gondoskodik. A korábban itt állomásoztatott Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) századát idõközben kivonták. 2006 augusztusáig a térségben mûködött egy kiválóan felszerelt, fõutakat ellenõrzõ biztonsági egység, amelynek feladata a fõútvonalak ellenõrzése volt.19 Ilyen körülmények mellett katonai erõvel csak a magyar PRT rendelkezik, amelyet alkalmanként kiegészít a Mazar-i Sárfiból erre járõrözõ norvég gyors reagálású egység. A magyar PRT létszáma a kiérkezés óta fokozatosan növekszik. A kezdeti 160-170 fõ körüli létszám napjainkra megközelítette a 200 fõt.20 Természetesen a kormányerõk és a Helyreállítási Csoport is egy kiélezõdõ konfliktus esetén számíthat az afgán hadsereg és az ISAF szárazföldi és légi támogatására.
A bagláni biztonsági helyzet megértéséhez ugyanakkor szükséges hozzáfûzni, hogy afgán viszonyok között ez a helyzet a jobbak közé tartozik. Jelzi ezt a mindenféle katonai védelem nélkül mûködõ nem kormányzati szervezetek magas száma. Ezeknek az NGO-knak a tevékenységét és munkatársait még nem érte támadás. Afgánok és külföldiek is szabadon, biztonságban utazhatnak a tartományban, fegyvert csak az államhatalom képviselõinél és az ISAF katonáinál lehet látni. A tartomány gazdaságilag prosperál, a fejlesztések révén a fõként mezõgazdaságra épülõ ipari tevékenység erõsödik.21
Az ország egyes területein súlyos problémát jelentõ máktermesztés Baglánban kezelhetõ állapotban van. Az ENSZ Kábítószer és Szervezett Bûnözés Elleni Irodájának korábbi jelentései, és 2007-re szóló prognózisa szerint a tartományban viszonylag alacsony szinten folyik a kábítószer-termelés. Miközben Afganisztán nagy részén robbanásszerûen nõtt a betakarított mennyiség, a tartományban ebben az évben stagnálni fog. A jelentés egyébként a biztonsági helyzetet kiválónak értékeli.22


A PRT NEMZETKÖZIESÍTÉSE23

Az Afganisztánban mûködõ PRT-k között nem ritkák többnemzeti egységek. Csak két példát említve: a litván vezetésû Helyreállítási Csoportban megtaláljuk Izland, Dánia, Horvátország képviselõit, Farjab tartományban norvég vezetés mellett pedig észt, illetve finn katonák és civilek is dolgoznak az egységben.24 Magyarország elsõsorban külpolitikai okokat szem elõtt tartva a kezdetektõl jelezte abbéli szándékát, hogy saját PRT-jét is idõvel szívesen alakítaná többnemzetivé.
A tapogatózások a Külügyminisztérium (civil) és a Honvédelmi Minisztérium (katonai) vonalán is elindultak. A honvédségnél az egyes váltások elõkészítése során mindig sor kerül egy úgynevezett erõgeneráló (force generation) konferenciára, ahova azon országok katonai képviselõit hívják meg, amelyek elõzetesen jelezték részvételi szándékukat. A Tartományi Helyreállítási Csoport második váltását megelõzõen, 2006. november 8-án tartott összejövetel eredményeképpen Bulgária, Szlovákia és Horvátország is jelezte csatlakozási szándékát, majd küldött ki katonákat 2006 februárjától a második váltásban.25 2007 áprilisában a PRT-3 elõkészítése során újabb erõgeneráló konferenciára került sor, ahol Szlovénia és Szerbia jelezte részvételi szándékát egy késõbbi PRT-ben.26
2007 januárjától a Helyreállítási Csoporthoz csatlakozott a US Agency for International Development (USAID) egyik munkatársa. A USAID a huszonhat PRT többségében rendelkezik állandó képviselõvel, akik az adott misszió politikai tanácsadójával és katonai parancsnokával egyeztetve, de saját források felhasználásával önállóan hajtanak végre fejlesztési projekteket. Az amerikai szervezet óriási költségvetéssel – 2007-re 800 millió dollárral – és jelentõs szakapparátussal rendelkezik Washingtonban és Kabulban.27 Feladataikat rendszerint szigorú pályáztatás és ellenõrzés útján kiválasztott helyi és nemzetközi NGO-kon keresztül hajtják végre.
A Külügyminisztérium egyeztetéseinek köszönhetõen a 2007 júniusában kiérkezett három magyar rendõrhöz a nyár folyamán várhatóan további két izlandi rendvédelmi szakember is csatlakozni fog. A tárca emellett Szerbiával folytat tárgyalásokat, hogy valamilyen formában részt vállaljon déli szomszédunk a PRT-ben.28
A magyar Tartományi Helyreállítási Csoport nemzetközivé tételére tett kísérletek, úgy tûnik, azt a szándékot mutatják, hogy kihasználva Budapest különleges helyzetét – Kelet-Európából egyetlenként irányít egy PRT-t – minél több szomszédos vagy egykori „baráti országot” vegyünk rá a csatlakozásra. Magyarország számára ez többfajta elõnnyel is jár. Egyrészt más országok csatlakozásával csökkenthetõ a kiküldött katonák száma. Másrészt a NATO felé egyértelmû a jelzés, hogy a Magyar Honvédség amellett, hogy képes önállóan tevékenykedni, kellõen felkészült arra, hogy nemzetközi környezetben vezetõi funkciót is betöltsön egy misszióban (a katonák megfelelõ nyelvtudással rendelkeznek és ismerik azokat a NATO-szabványokat, eljárásokat, amelyek lehetõvé teszik egy többnemzeti szervezet hatékony mûködését). A nem NATO-országok és a kevés tapasztalattal rendelkezõ tagországok bevonásával ráadásul ki tudják fejezni a brüsszeli szervezet azon szándékát is, amely a minél szélesebb együttmûködésre és mélyebb integrációra vonatkozik. Amennyiben a PRT nemzetközivé tételére irányuló kísérletek hasonló sikerrel folytatódnak, úgy Magyarország a kelet-európai NATO-országok között egyfajta vezetõ szerepre tehet szert, legalábbis Afganisztán tekintetében.


MISSION TEAM ÉS CIMIC-CSOPORT SZEREPE A PRT-BEN

Az afgán lakosság körében a magyar Tartományi Helyreállítási Csoport és rajta keresztül a nemzetközi katonai jelenlét kétféleképpen jelenik meg. A Mission Teamek (MT) járõrözése és a CIMIC-egység tevékenysége néha külön-külön, néha együtt érvényesül, a feladat szabta feltételektõl függõen.
A Mission Teamek tevékenységének célja, hogy mintegy „láthatósági mellényként” a tartomány egészét bejárva reprezentálják a nemzetközi közösség elhivatottságát Afganisztán megsegítésére. Ez így persze elnagyoltan hangzik, és egy 3-4 jármûbõl álló konvoj alig egy tucatnyi katonával egy fegyveres konfliktus esetén valóban nem számít komoly katonai erõnek. Afganisztán békésebb vidékein azonban ezeknek az egységeknek nem a fegyveres harc a feladata, hanem az, hogy a nehéz közlekedési viszonyok és a szinte nem létezõ távközlés hiányában is kapcsolatot biztosítsanak a tartományi központtól többnapi járóföldre élõ falusi közösségek, a tartományi vezetés és a PRT között.
Az afgán közigazgatás fejletlensége és megbízhatatlansága folytán a Mission Team az egyetlen olyan eszköz, amelynek révén az ISAF és az adott Tartományi Helyreállítási Csoport információkat szerezhet a vidéki lakosság szükségleteirõl, igényeirõl. A járõregységek rendszeresen felbukkanva biztosítják az afgán lakosságot – az afgán kormányt képviselve – a nemzetközi erõk jelenlétérõl, visszatartó erõvel hathatnak a különbözõ afgán hadurak tevékenységére, fórumot biztosíthatnak a helyi közösségek vezetõi számára, ahol igényeiket, szükségleteiket, panaszaikat elmondhatják.
A magyar MT-k általában 3-4 Mercedes terepjáróból állnak és két részbõl tevõdnek össze. Maga a Mission Team a parancsnokból, a helyettesébõl, egy tolmácsból és egy egészségügyi szakemberbõl áll. Az egység másik – nagyobbik – része a biztonságáért felelõs Force Protection század egyik alegysége, amely az utazás és a falvakban történõ találkozók során a biztosításért felel. A magyar PRT-ben három Mission Team mûködik, amelyeknek egy meghatározott földrajzi régió a felelõsségi területük. Erre azért van szükség, hogy a faluvezetõk mindig ugyanazzal a járõrparancsnokkal és egységgel találkozzanak, és így kialakulhasson egyfajta bizalom vagy együttmûködési készség az afgán fél részérõl.
A rossz, vagy inkább alig létezõ közúthálózat miatt Baglán tartomány egyes területei nem járhatóak be egy nap alatt. Ezért 2007 tavaszáig akadt olyan járás, ahova a Mission Teamek nem is jutottak el. A 2006 októbere és 2007 februárja között tevékenykedõ elsõ PRT parancsnoka, biztonsági megfontolásokat szem elõtt tartva, nem engedélyezte azt az egyébként ismert gyakorlatot, hogy a járõregység egy vagy több éjszakát a táboron kívül valamilyen „biztonságos házban” töltsön.29 2007 májusában azonban ez is megváltozott. A Mission Team 3 a magyar Tartományi Helyreállítási Csoport kintléte során elõször jutott Khost Wa Farang járásba, odafelé és visszafelé is egy-egy éjszakát a táboron kívül töltve.30
Összehasonlítási alapként ismert a holland PRT tevékenysége. Az MT-k tevékenysége a tartomány 80 százalékát fedték le, évente átlagosan 250 „kirándulást” hajtottak végre.31 Magyar statisztika ilyen értelemben nem készült, azonban a Honvédelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a magyar egységek szinte napi rendszerességgel hagyják el a tábort, így valószínûleg közel azonos vagy nagyobb számú missziót hajtanak végre.32
A civil-katonai kapcsolattartás (CIMIC) az elmúlt évtizedben vált népszerûvé, bár ez természetszerûleg mindig is része volt a világ bármely pontján tevékenykedõ expedíciós katonai egységeknek, amikor kapcsolatba kerültek a civil lakossággal. Fontosságát részben annak köszönheti, hogy a hidegháború vége óta megnõttek a békefenntartó, béketámogató mûveletek, és ezekben az esetekben gyakran a felvonuló nemzetközi erõk jelentették az egyetlen olyan hatékony és mûködõ szervezetet, amely képes volt a lakosság nélkülözésein enyhíteni.
Magyarország a kezdetektõl jelentõs szerepet szánt a Baglánba küldött Tartományi Helyreállítási Csoport CIMIC-egységének, ezt jelezte az adott körülmények között jelentõsnek számító, az elsõ váltás számára biztosított 40 millió forintos keret.33 Ez több szempontból is fontos volt. Egyrészt mind a tartományi afgán vezetés, mind a lakosság részérõl a magyar jelenlét megítélése attól függ(ött), hogy mennyi pénzt tudunk elkölteni Baglánban, sõt adott volt az összehasonlítás lehetõsége a korábban két évig ott tevékenykedõ holland PRT-vel.34 Másodrészt, mivel a tervezett fejlesztési feladatok elindítása késést szenvedett és csak 2007 tavaszára volt várható, jobb híján a katonáknak kellett bizonyítani, láthatóvá tenni a magyar és a nemzetközi katonai erõk jelenlétét a tartományban. Harmadrészt ugyanilyen fontos szerepet játszanak a biztonsági szempontok. Egy-egy körzet elhanyagolása, vagy kivételezés egy másikkal könnyen feszültségekhez vezethet. Emiatt például mind a holland, mind a magyar CIMIC-programok kiemelt figyelmet fordítottak a külföldiekkel leginkább ellenséges járásra, Baglán-Dzsadidra. Kutakkal, iskolákkal persze nem lehet egyszerûen „megvásárolni” a helyiek jóindulatát, de lehet lépéseket tenni a feszültség enyhítésére és az ellenséges csoportok támogatóbázisának csökkentésére, megosztására.35
Az induláskor meghatározott keretösszeg mellett a magyar kormány 2007. március 26-án módosított kormányhatározata további 75 millió forintot biztosított a Honvédelmi Minisztériumnak. Tekintve, hogy ez az összeg csak fejlesztési projektekre fordítható, nagy bizonyossággal feltételezhetjük, hogy az összeget a PRT CIMIC feladatokra használják majd.
Egy 2007. januári dokumentum szerint a tartományban 55 projekteket fejeztek be vagy volt folyamatban a CIMIC-keretbõl. Ezek egy részérõl a Honvédelmi Minisztérium honlapja is beszámol.36 Olvashatunk új – iskolát körbekerítõ – fal megépítésérõl, egy mecset tetõszerkezetének rendbehozataláról, egy falvakat összekötõ híd befejezésérõl stb.37 A 2007-es évre a PRT 125 millió forintot biztosít a CIMIC-egység részére, ami még kiegészül 75 millió forinttal abból az 500 milliós alapból, amelyet a magyar kormány különített el tartományi fejlesztésre (lásd következõ fejezet). Az elképzelések szerint az összeg felét a jelenleg kint tartózkodó PRT-2, megközelítõleg azonos arányban, az oktatás-, az infrastruktúra- és az egészségügy-fejlesztési projektekre költi el. A 200 milliós keret másik felérõl az augusztustól kint levõ PRT-3 fog rendelkezni.38


KIHÍVÁSOK A MAGYAR PRT SZÁMÁRA

A magyar Tartományi Helyreállítási Csoport mûködtetése Baglán tartományban több szempontból is mérföldkõnek számít. A Magyar Honvédség, bár több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkezik a nemzetközi katonai missziókban való részvételben, most elõször tevékenykedik önállóan és egyedül egy jelentõs méretû földrajzi területen. A korábbi missziók során a magyar alegységek és egységek csak „végrehajtóként” cselekedtek, legyen szó akár a Koszovóban jelenleg is mûködõ Õr- és Biztosító- zászlóaljról, az Irakban tevékenykedett szállítózászlóaljról, vagy a 2006 nyaráig Kabulban mûködõ és fõleg járõrözéssel foglalkozó könnyûlövészszázadról.
Baglánban ezzel szemben a parancsnok nagyfokú önállósággal rendelkezik. Az ISAF, illetve az Északi Regionális Parancsnokság csak általános jelleggel határozza meg a katonai egység feladatait. A PRT katonai tevékenységének gerincét alkotó civil- katonai kapcsolattartás (CIMIC) és a tartományt bejáró járõregységek, a Mission Teamek tevékenységének megtervezése, koordinálása teljes mértékben a magyar egység feladata. A PRT vezetõje rendszeresen találkozik a tartomány kormányzójával, rendõrfõnökével, a különbözõ választott testületek, a helyi közigazgatás és a nem kormányzati szervezetek képviselõivel. Ezek mind olyan feladatok, amelyekkel korábban magyar alakulatok parancsnokainak, törzseinek nem kellett foglalkozniuk.
Talán még nagyobb a kihívás a Tartományi Helyreállítási Csoport nem katonai résztvevõi számára. A Külügyminisztérium által kiküldött politikai tanácsadó (POLAD), hasonlóan a PRT katonai parancsnokához, rendszeres kapcsolatot tart a tartományi politikai elit és az NGO-k képviselõivel.39 A vidékrõl a táborhoz érkezõ faluvezetõkkel való tárgyalás, a vallási vezetõkkel való kapcsolattartás, az igények, kívánalmak összegyûjtése a CIMIC-részleg mellett az õ feladata.
Amíg a katonák a gyorsan végrehajtható, segély jellegû feladatok végrehajtására képesek, a POLAD feladata a lehetséges fejlesztési tevékenységhez információk összegyûjtése. A Külügyminisztérium által a misszió irányítására létrehozott Tárcaközi Bizottság elé terjesztett fejlesztési koncepció elsõsorban azokon a tapasztalatokon és észrevételeken alapult, amelyeket a politikai tanácsadó szerzett Baglánban. Az igények felmérése természetesen nemcsak a helyi vezetõkkel történt eszmecseréknek köszönhetõ, hanem a magyar fejlesztések kialakítása során elvileg figyelembe vették az afgán Nemzeti Fejlesztési Stratégiában lefektettet elveket, a bagláni Tartományi Fejlesztési Tervet és a holland PRT tevékenysége során szerzett tapasztalatokat is.40 Az ezek alapján végrehajtandó fejlesztésben Magyarországra nagy feladat vár. A klasszikus értelemben vett nemzetközi fejlesztésben (international development) korlátozottak a tapasztalatok és az intézményes tudás. A Külügyminisztérium keretében mûködõ Nemzetközi Együttmûködési és Fejlesztési Fõosztály41 csak 2002-ben jött létre, és csak nem sokkal késõbb készült el a magyar nemzetközi fejlesztési stratégia is. Ráadásul az ennek keretében megvalósított projektek elsõsorban a célországok számára nyújtandó tudástranszfert célozták, nem pedig a „terepen” történõ fejlesztést.


MAGYARORSZÁG A FEJLESZTÉSEK ÚTJÁN

A Hollandia által 2004-ben elindított Tartományi Helyreállítási Csoportot Budapest két évre vette át. Az errõl szóló kormányhatározat éves szinten 500 millió forintot irányzott elõ a tartományban végrehajtandó fejlesztési feladatokra. A koncepciót a Külügyminisztérium készítette el, majd terjesztette az irányításért felelõs Tárcaközi Bizottság (TKB) elé 2006 novemberében. Tekintve, hogy a misszió 2006 októberi átvételérõl szóló kormányzati döntés már az év júniusában napvilágot látott, és hogy a fejlesztések terén – a tapasztalatlanság miatt – hosszabb elõkészítésre kellett számítani, megítélésem szerint az elképzeléseknek már jóval hamarabb meg kellett volna születniük.
Az elfogadott stratégia értelmében az éves keretösszeget az egyes részt vevõ minisztériumok között osztották fel.42 A Külügyminisztérium elképzelései szerint a projektekben az egyes szaktárcák közremûködhettek volna. Egyes esetekben, mint például a GKM számára javasolt tészta- és téglagyár-építési, vagy az Oktatás Minisztérium számára javasolt iskolaépítési projektekben, az adott minisztériumok illetékességük hiányát jelezték. Más esetekben a tárcák elfogadták a javaslatokat vagy önálló elképzelések megvalósításához fogtak hozzá.
Az eredeti szándékoknak némileg ellentmondóan a Honvédelmi Minisztérium is részesült a fejlesztésre szánt 500 millió forintból. A TKB döntése alapján ugyanis az összeg 15 százalékát a PRT parancsnokának hatókörébe utalták operatív programok lebonyolítására.43 Ez az összeg a CIMIC-büdzsé kiegészítésére szolgál (azaz inkább segélyezési jellegû vagy rövid távú feladatokra), illetve olyan vészhelyzetek megoldására, amelyek helyszíni és azonnali döntést igényelnek, ezért nem lehet megvárni Tárcaközi Bizottság idõt igénylõ jóváhagyását.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a 120 millió forintból három rendõrkiképzõt küld ki 2007 júniusától egy évre, valamint a képzéshez szükséges infrastrukturális beruházásokat fog létrehozni (kiképzõközpont kialakítása és felszerelése, „min- ta rendõrállomás”). A szakemberek a magyar táborban fognak lakni, de a PRT katonai részétõl függetlenül (saját terepjárókkal és tolmácsokkal) tevékenykednek majd.44 A jelentõs afganisztáni tapasztalattal rendelkezõ rendõrök – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen – elõször afgán kiképzõtiszteket képeznek (train the trainers), majd velük együttmûködve látnak hozzá a közrendõrök képzéséhez. A tartományban jelenleg 1000 fõ körüli a rendõrök száma, 80 százalékuk már elvégezte az amerikai Dynacorp által nyújtott nyolchetes alapkiképzést, bár ennek nem sok jelét tapasztalni. A rendõrség megítélése rossz, magas a korrupció, alacsony (36 százalékos) az írástudók aránya.45
A magyar segítségnyújtás koncepciója három – szakmai képzés, technikai fejlesztések, mentortevékenység – részbõl fog állni. Az elsõ elem részeként bûnügyi és baleseti helyszínelõ, valamint nyomozóképzést fognak kapni a kiválasztott rendõrök. Az ezekhez kapcsolódó technikai fejlesztések révén kialakulnak majd a feltételek az elõbb említett tevékenységek elvégzéséhez. A program utolsó szakaszában a mentori munka során a magyar rendõrök együtt fognak dolgozni a kiképzett rendõrökkel, hogy segítségükkel, tanácsadásukkal valamelyest növekedjen a rendõrség szakmai kompetenciája.46
2007. június 15-tõl elindul az Európai Unió saját rendõri missziója is, amelynek keretében 160 rendõr érkezik Afganisztánba, részben a fõvárosba, részben az egyes PRT-khez.47 A bagláni Tartományi Helyreállítási Csoporthoz három, várhatóan magyar rendõr kerül. Még nem tudni, hogy a két rendõri misszió tevékenysége mennyire fogja kiegészíteni egymást.
Az IRM további 20 millió forintos keretének felhasználásáról nincsenek nyilvános információk.
A Földmûvelõdésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) 45 millió forintot kapott az 500 milliós keretbõl. A tárca szakemberei 2007 júniusáig két utat is tettek Baglánba, hogy elõzetes elképzeléseiket összevessék a helyszínen tapasztaltakkal. Jelek szerint az afgán fél részérõl van fogadókészség. A delegáció találkozott azokkal az afgán parasztokkal is, akiknek állatait érinteni fogja majd a projekt, s akiknek együttmûködése nélkülözhetetlen a program megvalósításában. Az FVM hamarosan megkezdõdõ állat-egészségügyi fejlesztési projektjének célja, hogy javítsa a holland kormány által helyreállított sajtgyár állatállományának egészségét, és ezáltal a gyár termékeinek minõségét.48 Az üzem vezetõje egyébként korábban Magyarországon végzett mezõgazdasági szakember.
A tervek kidolgozásáért és végrehajtásáért felelõs Kiss Zoltán szavaival élve egy olyan „pilot projektrõl” van szó, amely „horizontálisan szûk, vertikálisan teljes”. Ez azt jelenti, hogy az állat-egészségügyi program csak kis területen fog mûködni, ott viszont a sikeres mûködéshez szükséges minden elemét alkalmazzák. A fejlesztés mintegy 3000 állatot és 5000 embert fog érinteni Baglán város mellett, és az egyéves keretösszegbõl valójában 17 hónapon keresztül fog futni a program. Az érdemi munkát hat, egyenként három afgán állat-egészségügyi szakemberbõl álló csoport fogja végrehajtani. A program ellenõrzése, a szakemberek továbbképzése és a szükséges diagnosztikai felszerelések kijuttatása céljából három magyar szakember öt alkalommal fog kiutazni.49
Az Önkormányzati és Településfejlesztési Minisztérium (ÖTM) a számára biztosított 25 millió forintos keretbõl egy eddig pontosabban meg nem határozott, a helyi közigazgatás kapacitásfejlesztésére koncentráló projekt beindítását tervezi. Elképzeléseik szerint a meglevõ összeget önrészként felhasználva pályázni fognak az Európai Bizottságnak az EU-s tagországok által vezetett PRT-k támogatására létrehozott alapjához. A Provincial Reconstruction Facility (PFR) 2007–2008-ra 10,6 millió eurót biztosít elsõsorban infrastrukturális és közigazgatási kapacitást növelõ projektek támogatására. A 100–500 ezer eurós költségvetésû projektekhez 20 százalékos önrész szükséges. AZ ÖTM tervei szerint saját projektjük 2007 szeptembere környékén indulna el.50
A Gazdasági és Közlekedésügyi Minisztérium e tanulmány írásakor a tervek kidolgozásánál tartott. A számára biztosított 15 millió forintból elvileg geológiai felmérést kellene végeznie a tartományban található jelentõs szénvagyonról. Kérdéses persze, hogy az afgán viszonylatban alacsonynak számító összegekbõl milyen érdemi munkára futja. Megfelelõ elõkészítés nélkül nem lehet egy projekthez hozzáfogni, és csak egyetlen tényfeltáró út több millió forintot emészthet fel.
Az Egészségügyi Minisztérium (EüM) szem elõtt tartva a számára biztosított 25 millió forint hatékony felhasználását, a kezdetektõl fogva a Honvédelmi Minisztériumra támaszkodva, azzal összefogva képzelte el a rendelkezésre álló keret felhasználását. A PRT katonai része maga is számos, a helyi egészségüggyel összefüggõ CIMIC-projektet hajtott már végre, illetve az egységgel kint tartózkodó katonaorvosok is jelentõs ismeretekkel rendelkeznek. Így a HM részérõl összegyûlt információkra építve az EüM 18 millió forintot a PRT rendelkezésére bocsátott, amibõl a három, úgynevezett Basic Health Center (BHC) fog felépülni Baglán tartományban.51 A felszereltségében egy magyar körzeti orvosi rendelõnek megfelelõ egységeket az afgán Egészségügyi Minisztériummal történt megállapodás szerint az átadást követõen az afgán fél fogja felszerelni, mûködtetni és orvosokkal ellátni.52 A fennmaradó hétmillió forintból a magyar Egészségügyi Minisztérium, a helyi igények figyelembevétele mellett, orvosi felszerelést fog kijuttatni Baglán tartományba.53
A legnagyobb, 150 millió forintos keret a Külügyminisztérium kezelésében maradt, amely a nemzetközi gyakorlattal összhangban nem kormányzati szervezeteken keresztül kívánta elkölteni azt. A tárca az afgán igényeket figyelembe véve az oktatásra és egészségügyre koncentrált. Elsõ körben a meglévõ összeget 30 millió forinttal kiegészítve az oktatás fejlesztésére és munkahelyteremtõ projektek végrehajtására írt ki pályázatot 2007 januárjában. A jelentkezõknek a 15 százalékos önrész mellett vállalniuk kellett, hogy 2008. szeptember 30-ig befejezik a projektet.54
A pályázat gyõztese a Magyar Ökumenikus Segélyszervet (MÖS) lett, amely az önrésszel együtt 216 millió forintból oktatási infrastruktúra- és mezõgazdasági fejlesztést, valamint a nõk munkához juttatását célzó képzéseket fog indítani.55 A MÖS 2001 óta van jelen Afganisztánban, jelentõs kapcsolatrendszerrel és szakemberbázissal rendelkezik. Az elmúlt években fõleg északon, Balkh tartományban és környékén tevékenykedett. Magyar és uniós forrásokból, 600 millió forintból épített 12 iskolát és két egészségügyi központot, továbbá szõnyegszövõ tanfolyamokat indított egyedülálló nõk számára. Legutóbbi projektjüket az Európai Bizottság társfinanszírozásával 2007 februárjában kezdték el Mazar-i Sarifban.
A pályázat eredményhirdetését követõen a legtöbben azt hitték, ezzel le is zárult az NGO-k bevonása a PRT tevékenységébe, hiszen az eredetileg tervezett pénzt elköltötték. Ehhez képest – a külsõ szemlélõ számára váratlanul – a Külügyminisztérium 2007. április 13-án újabb pályázatot írt ki, ezúttal egészségügy projektek támogatására. Mint az a részletekbõl késõbb összeállt, a pályázható 70 millió forintot Görögország felajánlása tette lehetõvé. A nagyvonalúnak tûnõ gesztus ellenére Magyarországon elmaradt a részletes tájékoztatás, információkat csak Athén tett közé washingtoni nagykövetségének honlapján. Eszerint az Afganisztán felé tett egyéb felajánlások mellett 500 000 eurót a magyar PRT-n keresztül szándékoznak elkölteni fejlesztésre, gyakorlatilag szabad kezet biztosítva a magyar félnek a felhasználásban.
Ezt a pályázatot a 15 százalék önrész biztosítása mellett a Magyar Baptista Szeretetszolgálat nyerte meg, amely egy bábaképzõ program elindítását vállalta. Az NGO egy rövid idõszaktól eltekintve nem volt állandóan jelen Afganisztánban, ugyanakkor jelentõs nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik. Két munkatársa 2006 novemberében tényfeltáró úton járta be Észak-Afganisztánt, látogatást téve Mazar-i Sarifban, Kunduzban és Pul-i Kumriban. 2006 végén a MÖSZ-szel együtt humanitárius segélyt nyújtott Észak-Afganisztánban. A szervezet afganisztáni programjának koordinátora 2007 júniusának elején szintén kiutazott Pul-i Kumriba, hogy beindítsa a bábaképzõ programot. Az elképzelések szerint járásonként két nõvel fog elindulni a 18 hónapos képzés, akik az oktatás végeztével visszatérnek majd lakóhelyükre, és ott folytatják tovább tevékenységüket.56


TENNIVALÓK ITTHON – TERVEK ÉS TÁJÉKOZTATÁS

A magyar Tartományi Helyreállítási Csoport 2008-ra vonatkozó feladatainak elõkészítése már folyamatban van. Tekintettel a jövõ évi állami költségvetés megtervezésének határidejére, a Tárcaközi Bizottságban már készülnek a tervek a következõ évben fejlesztésre szánt 500 millió forintos keret elosztására. Anélkül, hogy a terveket ismerném, feltételezhetõ, hogy a 2007-ben kialakított koncepció mentén halad tovább a munka. Ennek értelmében tehát a keretösszeget ismét minisztériumok között osztják fel, amelyek vagy önállóan, vagy a Honvédelmi Minisztérium információira és segítségére támaszkodva fogják felhasználni keretüket.
A Külügymisztérium minden bizonnyal ismét magyar NGO-kon keresztül fog hozzájárulni Baglán fejlesztéséhez, illetve Görögországhoz hasonlóan új országokat próbál majd bevonni a finanszírozásba. A hírek szerint például Katar állná egy vallási fõiskola – medresze – felépítését Burka járásban. A Honvédelmi Minisztérium a már említett erõgeneráló konferenciák keretében további országokat próbál majd meghívni a PRT-be. Számítani lehet Szerbia és Szlovénia csatlakozására. Beszerzés alatt vannak a régóta ígért pilóta nélküli felderítõ repülõeszközök (UAV), amelyek révén nõne a Tartományi Helyreállítási Csoport biztonsága. A HM továbbá szervezi, hogy a bonyolultabb, több koordinációt igénylõ NATO-légihíd helyett, illetve mellett magyar szállító repülõgépekkel oldja meg az egység ellátását.
Az elkövetkezõ idõszakban javítani kell a Tartományi Helyreállítási Csoport kommunikációját. A közvélemény, a véleményformáló és a politikai elit is hagyományosan befelé forduló, a belpolitikával aránytalanul sokat foglalkozó, a külpolitika iránt érdektelenséget mutató közösség. Hasonló a helyzet a médiával, amely nemhogy a távoli Afganisztánról, de még az Európai Unióban folyó eseményekrõl sem képes átfogó, pontos és rendszeres ismeretek közvetítésére. Ilyen módon nem várható el, hogy az irányító Tárcaközi Bizottság és az egyes minisztériumok (vagy legalábbis a vezetõ szerepet betöltõ HM-re és KüM-re) reaktív módon, az eseményekre gyorsan reagálva adjanak hírt tevékenységükrõl.
A Tartományi Helyreállítási Csoport – és ez gyakran magas szinten sem egyértelmû – nem katonai, hanem civil, vagy legalábbis civil-katonai misszió. Ez ugyanis nem egy katonai hadmûvelet tisztán kijelölhetõ és elérhetõ végeredménnyel, az ISAF célja nem katonai értelemben vett béketámogatás vagy -kikényszerítés, hanem egy mûködõképes afgán állam létrehozása. Mind a 25 PRT jelentõs hosszú távú fejlesztési tevékenységet is folytat – emiatt tekintem hangsúlyosabbnak a civil elemet –, miközben az afgán kormány munkáját segíti. A katonai elem nagyon hangsúlyos, nélkülözhetetlen és az ISAF-misszió élén katonai parancsnok áll, ám ugyanakkor a célok nem katonaiak, hanem politikaiak.
Kommunikációs téren idáig csak a Honvédelmi Minisztérium tett lépéseket, igaz ezek inkább a misszió népszerûsítését, mint megismertetését szolgálták. Forgatócsoportok, de különösen egy-két médiasztár kiutaztatása ugyan sokak ellenérzését kiváltotta, ám véleményem szerint, a megcélzott réteget, a híradókból és bulvárlapokból tájékozódó állampolgárt csak így lehet hatékonyan elérni.57
A média állapotát és érdeklõdését egyébként pontosan jellemzi, hogy egy kivételtõl eltekintve, magyar újságírók csak akkor jártak Afganisztánban, ha a tárca vagy egy másik ország honvédelmi minisztériuma kiutaztatta õket, gondoskodott ellátásukról és védelmükrõl.58
A Külügyminisztérium, amelynek 2006 októbere óta két diplomatája tartózkodik Afganisztánban, 2007 májusáig – az elsõ fejlesztési projektek beindításáig – semmilyen érdemi kommunikációt nem folytatott. Az igaz, hogy a HM-hez hasonló látványos tevékenységet sem a kabuli ügyvivõ, sem a táborban dolgozó politikai tanácsadó nem végzett, ám az õ munkájuk nélkül a PRT csak féleredményt tudott volna elérni. Természetesen az õ esetükben más jellegû, átgondoltabb kommunikációra lett volna szükség, ám azzal, hogy 2007 tavaszáig csak a honvédelmi miniszter és munkatársai nyilatkoztak a médiában, csak tovább erõsödött a már említett tévképzet, miszerint katonai misszióról van szó.
Ilyen kommunikációs környezetben a magyar kormány és az azt képviselõ Tárcaközi Bizottság számára nagy a mozgástér. A fejlesztések, a nem katonai tevékenységek beindultával sokkal koncentráltabban, határozottabban kell összehangolni a PRT-rõl szóló tájékoztatást. Nem szabad a különbözõ csoportok és a média érdektelenségébõl kiindulni, hanem a TKB-nak és/vagy a minisztériumoknak proaktív módon kell hozzáállniuk az információk biztosításához, hogy világosan, érthetõen és rendszeresen informálják a magyar lakosságot a Baglán tartományban folyó tevékenységrõl.
Minderre különösen akkor lesz szükség, ha a biztonsági helyzet rosszabbodna Baglánban. A magyar lakosság nincs felkészülve (vagy inkább nincs tapasztalata) személyi veszteségek elfogadására. Az Irakban történtek ebbõl a szempontból jó példaként szolgálnak. Szemben azonban a közel-keleti országban történt misszióval, az afganisztáni jelenlét mind morálisan, mind jogilag, mind külpolitikailag indokolt, legitim. Magyarország csak nemzetközi presztízsének igen súlyos csorbulása mellett dönthet a közvélemény nyomására egy esetleges kivonulás mellett, miközben megfelelõ kommunikációs stratégiát követve, hosszú távon gondolkodva még szerény anyagi befektetések mellett is megismertethetõ lenne a magyar szerepvállalás értelme az átlagpolgárokkal.


JELENLÉTÜNK KITERJESZTÉSE VÁRHATÓ

Afganisztán déli területein 2006 tavasza óta a biztonsági helyzet súlyos romlásának lehetünk tanúi. Amíg azonban az ISAF-erõk célja ebben a régióban a status quo felborítása, addig északon a meglevõ állapotok fenntartása határozza meg tevékenységüket. Ennek is köszönhetõ, hogy a terület sokkal nyugodtabb, a tálib és al-Kaida csoportok viszonylag ritkán intéznek támadást a nemzetközi erõk ellen.
Baglán tartomány, ahol a 191 fõs magyar PRT is mûködik, jelenleg a biztonsági helyzet romlására számíthat. Ez azonban, véleményem szerint, nem a körülmények hosszú távú romlását vetíti elõ, hanem a minden évben bekövetkezõ, ciklikus jellegû erõszak megjelenésének tudható be. 2007. június 13-án a magyar misszió elszenvedte az elsõ személyi sérüléssel járó támadást.
A magyar PRT létszáma fokozatosan növekszik, ez részben néhány új képesség bõvülésével magyarázható, részben más nemzetek civil és katonai munkatársainak megjelenésével. A tábor lassan eléri befogadóképességének határát, miközben további nem katonai létszámnövekedésre lehet számítani.
A Helyreállítási Csoport tevékenységéhez elengedhetetlen fejlesztések elõkészítése – némi késést szenvedve – csak 2007 tavaszától indult el. A Külügyminisztérium által készített fejlesztési koncepció az egyes szakminisztériumokat jelölte ki elsõdleges végrehajtóként az évi 500 millió forintos keret elköltésére. A 2007. júniusi állapotok szerint csak az IRM és az FVM, valamint a Külügyminisztérium által megbízott két magyar NGO kezdte meg tevékenységét.
A PRT jövõje szempontjából hamarosan fontos bejelentést kell tennie a magyar kormánynak. A bagláni misszió átadása valójában nem opció, hiszen az ezzel járó következmények sem politikai, sem katonai értelemben nem vállalhatók. Véleményem szerint ezért az egyetlen megoldás: jelenlétünk kiterjesztése további minimum két évvel.
A misszió hazai elfogadtatása szempontjából fontos lenne egy átgondolt kommunikációs stratégia kialakítása. Helyzeti elõnyét kihasználva idáig csak a Honvédelmi Minisztérium tett lépéseket, a maga nemében sikereseket. Ezek azonban nem teszik lehetõvé a közvélemény minden szegmensének felkészítését szerepvállalásunk megértésére és az esetleges emberi áldozatok elfogadására. Ez azonban hosszú távon a misszió sikerét és Magyarország nemzetközi megítélését veszélyeztetheti.

1 Ismereteim szerint magyar nyelven a Tartományi Helyreállítási Csoportokról idáig mindössze két írásmû jelent meg, amelyek csak a 2006 nyaráig fennálló állapotokat ismertetik. Landesz Tamás–Takács Orsolya–Tálas Péter: A tartományi újjáépítési csoportokról. Budapest, ZMNE Stratégiai és Védelmi Kutatóközpont, 2006/3., Wagner Péter: A NATO és Magyarország szerepvállalása az afganisztáni válságkezelésben, Külügyi Szemle, 2007/1.

2 Itt szeretném megköszönni mindazok segítségét, akik információikkal, véleményükkel, vitára inspiráló gondolataikkal hozzásegítettek a tanulmány megírásához.

3 Az ISAF szerepvállalásának kiterjesztését és a NATO növekvõ szerepérõl részletesen: Wagner Péter: A NATO és Magyarország szerepvállalása az afganisztáni válságkezelésben. Külügyi Szemle, 2007/1.

4 UK Operations in Afghanistan, Uncorrected Transcript of Evidence, Defence Committee, House of Commons, 2007. március 20. http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200607/cmselect/cmdfence/uc408-i/uc40802.htm, internetrõl letöltve: 2007. június 11.

5 Mint azt egy brit parancsnok bevallotta, a NATO-erõk aszimmetrikus hadviselésre készültek 2006 nyarán, és maguk voltak a legjobban meglepõdve, mikor a tálibok az öngyilkos küldetésnek bizonyult konvencionális hadviselést választották. UK Operations in Afghanistan, i. m.

6 Dadullah mollát és Oszmáni mollát 2007 tavaszán ölték meg, Obajdullah mollát pedig 2006 decemberében fogták el. Top Taliban commander killed in Afghanistan, The Telegraph, 2007. május 15. http://www.telegraph.co.uk/core/Content/displayPrintable.jhtml?xml=/news/2007/05/13/ wafgh113.xml&site=5&page=0, internetrõl letöltve: 2007. június 07.

7 A viták lényege az volt, hogy hivatalosan sem az afgán kormány, sem az ISAF nem köt egyezségeket a tálibokkal. Ezzel szemben a britek különbékéi a tálibokkal Musza Kala városban, a holland kontingens „ink blot” stratégiája a helyi viszonyok figyelembevételén alapult.

8 Interjú Szûcs András dandártábornokkal, a Magyar Honvédség Szalay István Mûveleti Központjának vezetõjével. Budapest, 2007. június 12.

9 Elég itt utalni csak sikeres támadásokra: Kunduzban májusban több halálos öngyilkos merénylet is volt, június 13-án magyar PRT mellett robbant egy bomba. Az események részletesebb ismertetését lásd késõbb.

10 A pastuk az afgán lakosság többségét alkotják, Észak-Afganisztánban viszont kisebbségben vannak. Történelmi okok miatt azonban az 1980-as évek végéig itt is vezetõ szerepet töltöttek be katonai, politikai és gazdasági téren. Az elmúlt lassan két évtizedben a tálib korszaktól eltekintve – amely visszahelyezte õket eredeti pozíciójukba – folyamatosan hátrányos megkülönböztetésben van részük.

11 Magyar tûzszerészek Baglánban, Biztonságpolitika és terrorizmus blog, 2006. december 14. http://wagnerpeter.blogspot.com/2006/12/ tzszerszek-baghlanban.html internetrõl letöltve: 2007. június 12. Magyar és holland tûzszerészek akcióba léptek Afganisztánban, Népszabadság, 2006. szeptember 17. http://www.nol.hu/cikk/417578/, internetrõl letöltve: 2007. június 12.

12 Countering Afghanistan’s Insurgency, 1. old.

13 Az összetûzésekre az után került sor, hogy Ahmad Hánt, a parlament alsóházának egyik idevalósi képviselõjét hat ember megpróbálta meggyilkolni. Nem sikerült, sõt a rendõrség le tudta tartóztatni az elkövetõket, akik valószínûleg Dosztum emberei voltak. Jellemzõ, hogy ezek után Hamdard egy óriási – négy bunkerbõl álló – fegyverdepót „fedezett fel” 80 tonna TNT robbanóanyaggal és 28 000 különbözõ aknával. Bad blood spreads to Afghanistan’s north, Asia Times, 2007. május 30. http://www.atimes.com/atimes/South_Asia/IE30Df01.html internetrõl letöltve: 2007. június 12.

14 A rendelkezésre álló információk legnagyobb része ebben a tekintetben nem hivatkozható. Forrásként használtam az UNAMA és az Afghan NGO Security Office alkalmanként hozzáférhetõ jelentéseit, a magyar, a nemzetközi és afgán médiában megjelent híreket, a 2006 nyarán és októberében tett utazásaim tapasztalatait, valamint a tartományban mûködõ nem katonai szervezetek munkatársaitól kapott információkat.

15 Robbanás az afganisztáni magyar járõrök közelében. Magyar Hírlap, 2006. október 10. http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php? cikk=109180&archiv=1&next=0, internetrõl letöltve: 2006. december 11. Megsérült egy magyar katona Afganisztánban, Népszabadság, 2007. június 13. http://www.nol.hu/cikk/450130/, internetrõl letöltve: 2007. június 14.

16 Protest Against the Governor of Baghlan, AfghanWire, 2006. december 10. http://www.afghanwire.com/article.php?id=2911, internetrõl letöltve 2007. június 12.

17 Former Hezb commander shot dead in Logar, Afgha.com, 2007. április 29. http://www.afgha.com/?q=node/2771, internetrõl letöltve: 2007. június 12.

18 Mint sokan hívei közül, a tálibok megjelenése idején õ is átállt a fundamentalista mozgalom oldalára, akik Baglán kormányzójává nevezték ki. Karrierje azonban csak két évig tartott, mert 2000 nyarán letartóztatták az ellenzékkel való kapcsolattartás miatt. A 2001. októberi amerikai támadás után Bagláni az új hatalom oldalán próbált ismét karriert csinálni.

19 A mintegy 200 fõs egységet azonban feloszlatták és jellemzõen az afgán viszonyokra az egység vezetõje, Khalil tábornok a teljes felszereléssel és állománnyal visszavonult saját hátországába, Baglán tartomány Andarab völgyének egyik részére. Interjú az UNAMA egyik tisztviselõjével, Kunduz, 2006. október 16.

20 A bõvülés okai részben egyes új képességek integrálása a misszióba, részben a civil komponens megerõsödése. Afganisztánba értek a szuperszimatok. Blikk, 2007. március 11. 12–13. old. A tûzszerészszakaszhoz csatlakozott egy bombakeresõ kutyás egység, és a táborba települt az USAID egy munkatársa. A közeljövõben érkezik három magyar és két izlandi rendvédelmi szakember. 2007. június 8-i adatok szerint 191 magyar katona van a táborban. Részvétel a békemûveletekben. Mûveleti Központ, Magyar Honvédség, http://www.honvedelem.hu/files/9/6026/uj_misszios_letszam_2007.06.08.pdf , internetrõl letöltve: 2007. június 10.

21 Holland fejlesztések révén helyreállítottak egy sajtüzemet, afgán és német együttmûködés keretében pedig egy cukorgyárat.

22 Afghanistan Winter Opium Rapid Assesment Survey, UNODC, 36. old. http://www.unodc.org/pdf/research/2007_ORAS.pdf, internetrõl letöltve: 2007. június 12.

23 A magyar Tartományi Helyreállítási Csoport felállításának körülményeivel részletesen foglalkoztam a témáról született elõzõ tanulmányomban: Wagner Péter: A NATO és Magyarország szerepvállalása az afganisztáni válságkezelésben. Külügyi Szemle, 2007/1.

24 European forces in Afghanistan: Learning Lessons. Report, Assembly of Western European Union, 2006. június 20. 42–43. old., Operations: Afghanistan, The Norwegian Delegation to NATO, http://www.norway-nato.org/operation/afghanistan/afghanistan.htm, internetrõl letöltve: 2007. június 11.

25 Horvátország négy fõ katonai rendõrt és egy századost küldött, aki a Mission Team 2 parancsnoka. Bulgária egy CIMIC-tiszttel, Pozsony két tiszttel járult hozzá a PRT-hez. Megérkeztek a külföldiek. 2007. március 6. Horvát–magyar miniszteri találkozó, 2007. március 23., A leghosszabb nap. 2007. június 11., www.honvedelem.hu. Internetrõl letöltve: 2007. június 11.

26 Interjú Szûcs András dandártábornokkal, a Magyar Honvédség Szalay István Mûveleti Központjának vezetõjével. Budapest, 2007. június 12.

27 USAID: Afghanistan, http://www.usaid.gov/policy/budget/cbj2007/ane/, 2007. június 11.

28 Békés programokra váltanak a magyarok. Népszabadság, 2007. május 24. http://www.nol.hu/cikk/447681/ internetrõl letöltve: 2007. június 11.

29 „Biztonságos háznak”, angol terminológiában safe house-nak, azokat az épületeket nevezik, amelyeket elõzetes felmérések vagy egyezmények alapján a nemzetközi közösség (civil és katonai) ideiglenesen használhat egy kirobbanó konfliktus esetén. Rendszerint rendõrségi épületekrõl, katonai laktanyákról van szó.

30 A leghosszabb nap, 2007. június 11. www.honvedelem.hu.

31 A leírások alapján ezek az utak az elõzõ fejezetben említett brit modellre emlékeztetnek, ahol is a PRT egyébként felfegyverzett katonái a legkevésbé fenyegetõ módon, civil gépkocsikban, hosszabb utakat tettek meg a vidéket járva. The Royal Netherlands Embassy, Washington D.C. http://www.netherlands-embassy.org/article.asp?articleref=AR00001865EN, internetrõl letöltve: 2006. november 3.

32 Interjú Szûcs András dandártábornokkal, a Magyar Honvédség Szalay István Mûveleti Központjának vezetõjével. Budapest, 2007. június 12.

33 Interjú egy CIMIC-tiszttel. Táborfalva, 2006. augusztus 2.
34 Adódik a nyilvánvaló ok-okozati összefüggés, miszerint ha egy közösség túl kevésnek tartja a rá fordított figyelmet (azaz az ott elköltött pénzt), az esetenként elégedetlenséget szülhet. Ez hosszú távon a biztonság rovására mehet, amely növelheti az instabilitást, és végsõ soron a magyar katonák testi épségét veszélyezteti.

35 Ez azonban már szorosan összefügg a szintén a PRT-hez tartozó, a lélektani hadviselésért felelõs részleg munkájával.

36 CIMIC-projektek összesítése. Magyar Honvédség, 2007. január 2. Dokumentum a szerzõ birtokában.

37 A hírek a honvedelem.hu PRT-vel foglalkozó oldalán találhatóak. Néhány példa: Hídavatás. 2007. május. 25., Klinikafal-átadás Dande Ghoriban. 2007. április 2. Fejlesztések a központi kórházban. 2007. április 16. stb.

38 Az MH PRT által felügyelt civil programok tervezete, Magyar Honvédség, dátum nélkül. Dokumentum a szerzõ birtokában.

39 A POLAD lehetséges feladatairól és a PRT-fejlesztésben betöltött ellentmondásos szerepérõl: Wagner Péter: A NATO és Magyarország szerepvállalása az afganisztáni válságkezelésben. Külügyi Szemle, 2007/1.

40 Az Afgán Nemzeti Fejlesztési Stratégia több kötetre rúgó anyaga elérhetõ a http://www.ands.gov.af/ands/I-ANDS/ands-documents.asp? page=883736&numbpar=css⟨=eng&cont=right&class=dari weboldalon. A Tartományi Fejlesztési Tervet a Tartományi Fejlesztési Tanács állította össze 2006 decemberében, és mintegy 1722 tételt tartalmaz öt kategóriára bontva (közszolgáltatások, oktatás, mezõgazdaság/ öntözés, egészségügy, infrastruktúra). Provincial Development Plan, dátum nélkül, elektronikus dokumentum a szerzõ birtokában.

41 Jelenlegi nevén Nemzetközi Fejlesztési Együttmûködési, Gazdaság- és Tudománydiplomáciai Fõosztály

42 Egyéb adminisztratív költségekre a teljes összegbõl 25 millió forint a PRT irányító Tárcaközi Bizottságnál maradt.

43 A keretösszeg tárcaszintû lebontását a 2052/2007. (III. 26.) kormányhatározat tartalmazza, Határozatok Tára, 2007/11. 75–77. old.

44 Útijelentés, IRM Nemzetközi Oktatási Központ, 2007. március 7. 8–10. old.

45 2004 és 2005 között több váltásban, összesen kilenc magyar rendvédelmi szakember dolgozott kiképzõként Kabulban. Útijelentés, IRM, Nemzetközi Oktatási Központ, 2007. március 7.

46 Emellett folytatódni fog a rendõrök általános képzése is. Ennek keretében elõször minden járásból egy-egy rendõrtisztet hívnának be Pul-i Kumriba, majd a képzés végével ezek a szakemberek visszatérnének eredeti állomáshelyükre. A képzés következõi fázisa részben Pul-i Kumriban valósulna meg, részben a járásokban, amelyeket a rendõri misszió tagjai, a lehetõségeknek megfelelõen, több alkalommal is felkeresnének. Interjú Kotricz János alezredessel, IRM, Nemzetközi Oktatási Központ, Budapest, 2007. május 22.

47 Összevetve a koszovói és a boszniai EU rendõri missziók létszámával nyilvánvaló, hogy a 160 fõ nagyon alacsony. EU envoy says police training mission in Afghanistan should be bigger, Khaleej Times, 2007. május 29., internetrõl letöltve: 2007. június 5.

48 A program két olyan betegség megszüntetésére fog koncentrálni, amely a szarvasmarhákról az emberre is átterjedhet. A TBC-t kényszervágással, a meddõséget okozó brucellózist vakcinálással fogják kezelni. A kényszervágásokat követõen a levágott állatokat a sajtgyári projektet lefolytató holland Dutch Committee for Afghanistan nevû NGO fogja pótolni. Az állatokat érintõ projekt során ötször elvégzett vizsgálatok mellett a szarvasmarhákkal kapcsolatban levõ afgán parasztokat is tbc-szûrésnek vetik alá. A tbc-s afgánok szûrését és kezelését az afgán Egészségügyi Minisztérium vállalta, amihez az FVM egy mobil szûrõállomással járul hozzá. Interjú Kiss Zoltán fõosztályvezetõvel, EU Koordinációs Fõosztály, FVM, Budapest, 2007. június 12.

49 A projekt három elembõl áll. A diagnosztikát és az állatjelölést az afgán szakemberek önállóan végzik majd, csak a vakcinálásra fog kiérkezni a magyar fél.

50 Interjú Györgydeák Péterrel, ÖTM nemzetközi titkárság, Budapest, 2007. március 22.

51 Az afgán egészségügyi ellátás négyszintû. Az alapellátást Basic Health Centerekben oldják meg, amelyekhez több falu tartozik. Minden járási központban van egy Comprehensive Healtc Center (CHC), ahol orvosoktól és felszereltségtõl függõen különbözõ szakorvosi ellátást tudnak nyújtani. A tartományi központokban lévõ kórházakban már általános sebészeti mûtéteket is el tudnak végezni. A legfelsõ szintet a Kabulban mûködõ, speciális esetekre felkészült kórházak jelentik. Interjú egy magyar katonaorvossal, Pul-i Kumri, 2006. október 18.

52 Természetesen a felszereltségre és az ellátás színvonalára vonatkozó leírást feltételekkel kell kezelni. A rendelõk mindig fizikailag is elkülönített férfi- és nõi részleggel rendelkeznek, és nemhogy nõi, de férfi orvosokból is jelentõs hiány van. Egy nagyvárosban elvégzett többévnyi egyetemi tanulmány után kevés orvosnak van kedve visszatérni a világtól elzárt, a tartományi központtól akár több napi járóföldre levõ rendelõkbe, amelyek felszereltségi állapota gyakran leromlott, szegényes.

53 Interjú Radnóty Gábor fõtanácsadóval, Népegészségügyi Fõosztály, EüM, Budapest, 2007. június 15.

54 Projektkoordinációs iroda mûködtetése, munkahelyteremtõ és oktatásfejlesztõ projektek megvalósítása az afganisztáni Baglán tartományban a magyar vezetésû Tartományi Újjáépítési Csoport keretében. Magyar Külügyminisztérium, 2007. január 27.

55 A kiadott kommüniké szerint egy téglagyár és három iskola felépítése, három mini vízi erõmû üzembe helyezése, kisvállalkozók számára eszközátadás, technológia-transzfer, gyümölcsaszalás-képzés és szõnyegszövõ tanfolyamok nõk számára. Új civil projektek Afganisztánban a PRT keretében. Magyar Ökumenikus Segélyszervezet sajtóközleménye, 2007. április. 12.

56 Interjú Venczel Zoltánnal a Magyar Baptista Szeretetszolgálat afganisztáni programkoordinátorával. Budapest, 2007. május 24.

57 Itt különösen a kereskedelmi televíziók programjaira, valamint Palik László és Bochkor Gábor kiutaztatására gondolok. De ide tartozik Fábry Sándor iraki útja is.

58 Az ilyen ellenõrzött körülmények között készült írások és rövidfilmek általában ismét csak a „színes bulvár” kategóriájába tartoztak, hemzsegtek a hibáktól és sületlenségektõl. A kivétel Zalán Eszter (Népszabadság) és Dezsõ András (HVG) újságírók, akik a szerzõvel 2006 februárjában három héten át önállóan, jelöletlen terepjáróval utazgattak Afganisztán északi és középsõ részén, valamint a fõvárosban.