2007.04.16.
A Zöld-foki-szigetekrõl eddig annyit tudtunk, hogy az utazási irodák szívesen
ajánlják azoknak, akik szeretik az „ismeretlent”. 2006 nyarán a Magyar Honvédség
38 katonája számára ismerõssé váltak ezek a szigetek, hiszen részt vettek a
„Steadfast Jaguar 2006” gyakorlaton. A NATO NRF–7 váltásba felajánlott mûszaki
víztisztító szakasz (37. II. Rákóczi Ferenc Mûszaki Dandár) katonáinak feladata
az volt, hogy a gyakorlat vízellátását speciális eszközeikkel és felkészültségükkel
támogassák. A következõkben – többek között – a gyakorlaton szerzett
szervezési és üzemeltetési tapasztalatokat adjuk közre azzal a céllal, hogy a jövõben
elkerülhetõvé váljanak azok a kisebb-nagyobb problémák, melyekkel most
meg kellett küzdenünk.
Az Afrika nyugati partjaitól mintegy
650 kilométerre, az Atlantióceánon
elhelyezkedõ 17 szigetbõl
álló szigetcsoport – amely korábban
portugál gyarmat volt – szolgált helyszínéül
az NRF-koncepció minõsítõ gyakorlatához.
Brüsszeltõl közel 5000 km-re
helyezkedik el a szigetcsoport, így a felszerelések,
a személyi állomány és az
utánpótlás csak kombinált szállítással
juttatható el az alkalmazási körletbe.
Szakmai szempontból a gyakorlat
„élesben” ment, hiszen a magyar mûszaki
katonák hat hét alatt közel 2500 fõ ellátását
biztosították, napi 100 m3 ivóvízminõségû
technikai víz termelésével. A
szigeteken más vízforrás nem állt rendelkezésre,
mert az itt található víztisztító
üzem kapacitása 500 fõ ellátását tudta
volna megoldani a helyi lakosságon
felül.
A gyakorlat fõbb fázisai:
2006. május 11. Vasúti berakodás
megkezdése Szentesen.
2006. május 14. A technikai eszközök
és a felszerelések behajózása Koper
(Szlovénia) kikötõjében.
2006. május 22. Az elõkészítõ részleg
indulása Olaszországon keresztül Sao Vicente
szigetére, érkezés 2006. május 24-én.
2006. május 26. A technikai eszközök
érkezése Sao Vicente szigetére, a kirakodás
megkezdése.
2006. május 29. A mûszaki víztisztítószakasz
fõerõinek érkezése Hollandián
keresztül. Települési körlet elfoglalása, a
tábor kiépítése és a víztisztító berendezések
beüzemelése.
2006. június 1. Vízkiadás megkezdése.
2006. július 3. Az elsõ víztisztító bere
ndezés
leállítása, felkészítése a szállításra
és a visszatelepülésre.
2006. július 9. A víztisztító fõerõinek
megérkezése Budapestre.
2006. július 10. A második víztisztító
berendezés leállítása, és felkészítése a
szállításra.
2006. július 14. A technikai eszközök
behajózása.
2006. július 15. A technikai eszközök
mozgatását végzõ állomány hazaérkezése.
2006. július 29. A technikai eszközöket
szállító szerelvény megérkezése.
A víztisztítószakasz a gyakorlat teljes
idején napi 24 órában dolgozott, így
3368 m3 ivóvíz-minõségû technikai vizet
termelt, melybõl 2717 m3-t szállítottak
el. A maradék tisztított víz az óceánba
került vissza, mivel a folyamatos üzem
megszakítása növeli a bakteriológiai
szennyezés veszélyét.
A felajánlott víztisztító-kapacitás jellemzõi:
A víztisztító-kapacitás bõvebb kifejtésének
aktualitását az adja, hogy a Magyar
Honvédség ezen a területen komoly
fejlesztésbe kezdett, és a nemzetközi katonai
mûveletek támogatására is ez az
egyik felajánlott képességünk. Ennek
oka az, hogy amíg a NATO feleslegekkel
rendelkezik harci csapatokból, hiányok
vannak a harci támogató- és kiszolgálóképességek
területén. Ezt a hiányt a tagországok
– elsõsorban a kisebb haderõvel
rendelkezõ nemzetek – úgy igyekeznek
kompenzálni, hogy szakosodnak.
Hazánk ilyen specializálódásként tábori
víztisztító-képességet épített ki. „A víztisztító-
képesség a szövetség területén
kívüli, vízszegény területen, befogadó
nemzeti támogatás hiányában végrehajtandó
mûveletek során lesz kiemelkedõen
értékes hozzájárulás.”1
A Magyar Honvédség 37. II. Rákóczi
Ferenc Mûszaki Dandár egyik alegysége
a víztisztítószázad, melynek rendeltetése,
hogy a mûveletek teljes skáláján képes
legyen ivóvíz biztosítására. A század
felépítését mutatja az 1. ábra.
1. ábra
A víztisztítószázad szervezete2
A század feladata, hogy képes legyen
vízlelõhely mûszaki felderítésére, víztisztító
állomás berendezésére és mûködtetésére
együtt, vagy eszközönként. Egyegy
szakasza (két gép) technikailag képes
– folyamatos üzemmel, napi 20 órá-
val számolva – napi 200 m3 ivóvíz elõállítására
(normál felszíni nyersvíz esetén).
A vízellátás – amely magában foglalja
a vízlelõhelyek felderítését, a víz kitermelését
és tisztítását, valamint tárolását
és elosztását – sajátos területe a mûveletek
támogatási feladatainak. Az
egyik jellemzõje, hogy míg a felderítés,
a kitermelés és a tisztítás mûszaki támogatási
feladat, addig a tárolás és elosztás
a logisztika felelõssége. Tovább bonyolítja
a helyzetet, hogy a felderítés feladataiba
be kell vonni a vegyivédelmi és
egészségügyi szolgálatot, a vízellátási
feladatok megszervezésébe a hadmûveletet,
a kitermelt víz minõségének ellenõrzésébe
az egészségügyi szolgálatot is.
Összetett feladatról van tehát szó, amelyet
tovább nehezít a szövetségi mûveletekre
vonatkozó, esetenként eltérõ szabályozás.
Véleményünk szerint a víztisztító állomás
nagyon széles körben alkalmazható,
így a harc-hadmûvelet megvívása során,
a béketámogató mûveletekben és a befogadó
nemzeti támogatás feladatai során.
Külön említést érdemelnek azok a helyzetek,
amikor a civilizációs és természeti
katasztrófák következményeinek felszámolása
során válik szükségessé az elszennyezõdött
vezetékes víz, vagy az ásott
kutak kiváltása. A mûszaki támogatás
nemzetközi gyakorlatában az utóbbira
számos példát találunk.3
A felajánlásban 2005. januári határidõvel
egy víztisztítószakasz szerepelt,
amely két eszközt foglalt magában. A
század részei eddig az NRF–4 (2005. január
–2005. július között, holland alárendeltségben),
az NRF–6 (2006. január–
2006. július között, angol alárendeltségben),
és az NRF–7 (2006. július–2007.
január között, spanyol alárendeltségben)
csoportosításában dolgoztak.
Az elõállított víz minõségével kapcsolatos
követelmények nagyon szigorúak.
Akár a hazai, akár a szövetséges elõírásokat
nézzük, a vízminõség ellenõrzésére
nagy hangsúlyt fektetnek. A STANAG
2136 a fogyasztás szempontjából két idõegységet
határoz meg. Bevezeti a rövid
idejû (7 nap) és a hosszú idejû (1 év, a
brit haderõben 10 hónap) fogyasztás fogalmát,
valamint megkülönbözteti a minõséget
a napi ráta szerint is. Az ivóvíz
minõségére megadott paraméterek annál
szigorúbbak, minél tovább és minél többet
fogyasztanak az adott vízbõl. Ez természetesen
nem jelenti azt, hogy bármikor
is megengednék a határérték feletti
szennyezést. Van olyan NATO-ország
(Törökország), amely nem fogadta el
ezeket a határértékeket, és minden esetben
a WHO4 által meghatározott paramétereket
tekinti irányadónak.
A vízminõség ellenõrzése a legtöbb
NATO-országban az egészségügy feladata
és felelõssége. A vízlelõhelyek felderítése
és a víz kitermelése a mûszaki
csapatok, tisztítása a mûszaki (egyes országokban
a logisztikai, vagy a vegyivédelmi)
csapatok, míg az elosztás és a
tárolás a logisztika feladata. A Magyar
Honvédségben gyakorlatilag még megoldásra
vár a kitermelt víz minõségének
egészségügyi ellenõrzése annak ellenére,
hogy a jelenleg érvényben lévõ szabályzók
szerint a kitermelt ivóvíz minõségének
bevizsgálása és a kiosztás engedélyezése
a honvédség egészségügyi szolgálatának
feladata.
Az, hogy az óránkénti 5 m3 sok vagy
kevés, mindig a helyzettõl függ. A
STANAG 2136 az egy katonára számított
napi ivóvízmennyiséget normál körülmények
között 5 literben, míg szélsõséges
körülmények között 15 literben adja
meg (a brit haderõnél egy érték szerepel,
ez 10 liter/fõ). Az érvényben lévõ
magyar normákat alapul véve a helyzet
hasonló.5
Látható, hogy a fenti értékek csak az
ivóvízre vonatkoznak, holott a mûveletek
során egyéb feladatok is követelnek jó
minõségû vizet. A STANAG 2885 részletesen
bontja a vízszükségletet a 2. táblázatban
bemutatottak szerint. Érdemes
megjegyezni, hogy szélsõséges körülmények
között a feltüntetett mennyiségek a
duplájukra nõhetnek.
Amennyiben csak az ivóvizet kell biztosítani
az eszközökkel, akkor a szakasz
naponta – normál körülmények között –
40 000 ember ellátását végezheti. Fürdetéssel
és fõzéssel együtt ez napi 2800 fõ,
míg az egyéb követelményeket figyelembe
véve napi 1500 fõ teljes vízszükségletét
fedezi a szakasz víztisztító állomás
kapacitása.6
2. táblázat
Vízigény a STANAG 2885 szerint7
A vízellátás több szolgálat együttes
munkáját igényli. A magyar NRFfelajánlás
– és fejlesztés – csak a víztisztító
erõkre vonatkozik, így az elosztás,
ellenõrzés, szállítás és tárolás az együttmûködõ
nemzetközi erõk feladata. Ez a
jövõben még számos probléma forrása
lesz, hiszen egyre nagyobb hangsúlyt kap
a felajánlott erõk teljes logisztikai
támogatása.8 Azaz a vízellátás, mint képesség,
csak úgy lesz igazán minõségi
hozzájárulás a szövetségi mûveletekhez,
ha a nemzeti felajánlás lefedi a vízellátás
összes feladatát.
A víztisztítószázad alkalmazására kiadott
intézkedés megfogalmazza azokat a
követelményeket, amelyeknek a felaján-
lott erõknek meg kell felelniük.9 A tervezett
századszintû készenlétnek akkor tud
megfelelni a víztisztítószázad, ha:
képes század-, csoport- (1-2 szakasz),
vagy szakaszkötelékben tisztított
víz elõállítására, nemzeti vagy többnemzeti
kötelékben, itthon vagy külföldön;
képes teljes feltöltöttséggel, magas
készenlétû (30 nap) erõként részt venni a
nemzetközi mûveletekben;
képes a harc minden fajtájában
szakfeladatai végrehajtására, együttmûködésre
más erõkkel és el van látva megfelelõ
adatátviteli eszközökkel.10
Az már most is látható, hogy a század
a követelmények egy részének nem képes
megfelelni. Így nem megoldott a védelme
a közvetlen támadással szemben,
teljes NBCR-védelmére és mentesítésére
nincs kapacitása és a szükséges üzemanyag-
mennyiség szállítása is megerõsítést
igényel. Utóbbi gondot enyhíti, hogy
a század tervezett szervezetében megjelenik
egy logisztikai szakasz.
További nehézség, hogy a víztisztítószázad
személyi állománytáblája csak a
víztisztítási feladatok végrehajtását biztosítja.
Folyamatos munkavégzés mellett,
szakaszszinten csak 2 fõ áll rendelkezésre
az egyéb járulékos feladatok (beléptetés,
közelbiztosítás) végrehajtására.
Amennyiben a veszélyeztetettség nagyobb
erejû biztosítást tesz szükségessé,
úgy azt az elöljárónak kell biztosítania,
vagy csak a szakmai feladatok rovására
oldható meg. A tisztított ivóvíz csomagolásának
szüneteltetésével is csak 5 fõ szabadul
fel szakaszonként.
A szakaszok részére rendelkezésre álló
technikai eszközök csak a víztisztító
berendezések, a csomagoló berendezések,
a vegyszeres konténerek és a parancsnoki
állomány szállítását teszik lehetõvé,
de a beosztott állomány személyi
felszerelésének szállítása már nincs megoldva.
Ezenfelül a víztisztító pont berendezéséhez
szükséges anyagok szállítására
sem áll rendelkezésre szállítóeszköz.
Jól érzékelteti a valós alkalmazás során
jelentkezõ igények és a rendelkezésre
álló személyi állomány, valamint az
eszközök mennyisége közötti különbséget,
hogy az NRF felajánlott víztisztítószakasz
állománya 17 fõvel, szállító
jármûveinek száma 9-cel haladja meg a
szakasz tényleges állománytáblájában
szereplõ értékeket.
A VÍZTISZTÍTÓ ESZKÖZÖK
TECHNIKAI JELLEMZÕI
A nagy teljesítményû tábori vízellátó állomás
(ADROWPU-E2-ZW230-RODP)
honvédségi megrendelésre készült, így
ez a típus a kereskedelmi forgalomban
nem kapható, csak a Magyar Honvédség
használja (3. kép).
3. kép
A víztisztító berendezés15
Hasonló – de elsõsorban sós vizek
tisztítására alkalmas – típussal rendelkezik
a kanadai és taiwani hadsereg.11 Az
eszközt szabványkonténerbe építették,
azaz szállítása az EU-szabványoknak
megfelelõ, szállítható légi, vízi, köz- és
vasúton egyaránt. A rendszer – benne a
nyomásvédelem – automatikus mûködtetésû,
ami lehetõvé teszi a folyamatos mûködést
és minimalizálja a kezelõi
beavatkozást.12
Az eszköz alkalmas arra, hogy édes-
vízbõl, brakkvízbõl, tengervízbõl és vegyi-,
sugár- vagy biológiailag szennyezett
vízbõl ivóvizet állítson elõ.13 Az így
létrehozott ivóvíz alkalmas ivásra, fõzésre,
élelmiszer-készítésre vagy egyéb háztartási
célra. A feladott nyersvíz mennyisége
nem függ a szennyezés mértékétõl,
az ultraszûrõ egység optimális kihasználásához
13,5 m3 nyersvíz szükséges. Az
elõállított ivóvíz minõsége megfelel a
magyar szabványokban, illetve a szövetségi
elõírásokban lefektetett követelményeknek.
14 Az alkalmazott vízkezelõ
technológia egyik jellemzõje a minimális
vegyszerfelhasználás, így az alacsony
környezeti terhelés.
A vízellátó állomás egyszerûen és
gyorsan telepíthetõ, normál üzemi teljesítménye
5 m3/h, extrém üzemben 2,4
m3/h.
Telepítés elméleti ideje, két fõvel:
a vízkitermelés megkezdéséig pozitív
hõmérséklet esetén 30 perc;
lebontási idõ, mentesítés nélkül 30
perc;
ismételt üzembe helyezés minimális
karbantartással 60 perc;
ismételt üzembe helyezés regeneráláskor
240 perc.
A csapatpróba során az eszközök telepítéséhez
szükséges idõt 5 órában határozták
meg, majd további 34 órára van
szükség az ivóvíztermeléshez.16
Az eszköz energiaellátását egy 64 KW
üzemi teljesítményû aggregátor biztosítja,
amely messzemenõen kielégíti a –
nyersvíz minõségétõl függõen – változó
teljesítményigényt. Utóbbit az magyarázza,
hogy a tisztításhoz ilyenkor különbözõ
szivattyúkat és szûrõegységeket vesz
igénybe az állomás. Adott esetben lehetõség
van külsõ energia betáplálásra is.
A kitermelt ivóvíz tárolását és csomagolását
minden víztisztító eszköznél egy
tömlõtasakos automata csomagológép
segíti (4. kép). Az eszköz képes naponta
18 000 l vizet csomagolni mûanyag zacskóba.
4. kép
A csomagológép
A ZEEWEED ULTRASZÛRÕ
TECHNOLÓGIA
Az alkalmazott technológia olyan vízkezelési
eljárás, amelynél ultraszûrést alkalmazunk.
Az ultraszûrõ membránmodulok
gyakorlatilag kívülrõl befelé szûrõ
membránszálak kötegét jelentik. A modulokat
rögzítõ kazettaelembe szerelték,
a modulok a permeátumgyûjtõre csatlakoznak.
A szûrlet átszívását a membránszálakon
a vezeték végéhez csatlakoztatott
folyamati szivattyú végzi. Szûréskor
a nyersvíz befolyik a folyamati tartályba,
ahonnan a folyamati szivattyú szívja el a
tisztított vizet a membránkazettákon keresztül.
A membrántartályban állandó
túlfolyás biztosítja, hogy a kiszûrt szenynyezõdések
ne okozzanak problémát a
szûrés folyamatában. A feliszapolódott
lebegõanyagok eltávolítása a membránszálakról
levegõztetéssel és visszamosással
történik. A levegõztetést légbefúvással,
a visszamosást – szelepváltással –
adott mennyiségû ultraszûrt víz visszanyomásával
érik el.
Az üzemeltetés elsõ tapasztalatai kedvezõek.
A tervezhetõ vízmennyiség elõállítása
nem okoz gondot, a vízminõség
megfelel az elõírásoknak. A megbízható
mûködést akadályozó meghibásodásokat
a gyártó folyamatosan kiküszöböli.
A katonai mûveletek során való alkalmazással
kapcsolatban vannak még kérdõjelek.
További egyeztetést igényel az
eszköz tartalék alkatrészeinek, javítóanyagainak
összeállítása, hiszen a hadszíntéri
gyors javítás csak így biztosítható.
Megkerülhetetlen és még elõttünk álló
feladat annak a mûveleti rendnek a kidolgozása,
amely biztosítja a tisztított víz
minõségének folyamatos ellenõrzését és
dokumentálását. A szövetségi szabályok
szerint ez egészségügyi feladat, amelynek
megvan az elõírt rendje, eszköz- és
szakemberigénye.
Komoly kihívást jelent a napi 200 m3
víz tárolása és elszállítása (egy szakasz,
két eszközzel). A NATO vezette mûveletekben
– csakúgy, mint a Magyar Honvédségben
– a kitermelt víz tárolása és
elosztása logisztikai feladat. Amennyiben
az alegységek maguk vételeznek,
úgy a víztisztító pontot olyan távolságra
kell telepíteni, ahol mindenki számára elérhetõ.
Amikor elosztórendszer mûködik,
akkor megnõ a szállítókapacitás
iránti igény.
A víztisztítószakasz (két eszköz) 156
m3 víz tárolására képes, amely 120 m3
saját tartályban ömlesztett és 36 m3 zacskózott
vizet jelent. A két zacskózó (csomagoló)
napi teljesítménye 36 m3 víz,
aminek a szállításához 1200 db láda
szükséges, minimálisan. Utóbbi tapasztalati
adat, mert az eddigi üzemeltetés azt
bizonyította, hogy egy ládában maximum
négy rétegben lehet tárolni a zacskókat.
Utóbbi egyébként is érzékeny
pontja a rendszernek, mert a hegesztõélek
hõmérsékletének beállítását befolyásolja
a külsõ hõmérséklet, a csomagolandó
víz hõmérséklete és az alkalmazott
fólia vastagsága. Hibás beállítás esetén a
zacskó szivárog, esetleg szakad, azaz alkalmatlanná
válik a szállításra.
A „STEADFAST JAGUAR 2006”
GYAKORLAT TAPASZTALATAI
Már a gyakorlat elõkészítésének folyamata
sem tanulság nélküli. A szövetségben
meghonosodott rendnek megfelelõen
az elõkészítõ konferenciákon kell minden
olyan kérdést tisztázni, amely a gyakorlat
zökkenõmentes lebonyolításához
szükséges. Megbeszélések és egyezteté-
33 VEZETÉS – FELKÉSZÍTÉS
sek sorozata vezet oda, hogy a feladat
végrehajtásának személyi, logisztikai,
pénzügyi és egyéb feltételei megteremtõdjenek.
Ennek azonban elengedhetetlen
feltétele, hogy a megbeszéléseken
azok a szakemberek is jelen legyenek,
akik egyrészt végrehajtják a feladatot,
másrészt képesek a felmerült problémákra
szakmailag megalapozott választ adni,
illetve tudnak kérdezni. Utóbbinak azért
van jelentõsége, mert a szakmai feltételek
megteremtése, a szakmailag elfogadható
körülmények kialakítása sokszor
apróságokon múlik, amihez a szakmai
felkészültség is követelmény. További
haszna ennek a megközelítésnek, hogy
így már az elõkészítés során kialakulnak
azok a személyes kapcsolatok, amelyek
megkönnyítik a feladat végrehajtását
mind a szakaszparancsnok, mind az öszszekötõ
tiszt számára.
Amikor ezt a kérdést feszegetjük, nem
a szakmai sovinizmus szólal meg. De így
elkerülhetõek lennének azok az aprónak
tûnõ, de adott helyzetben bosszantó és
nehezen megoldható problémák, mint az
elõkészítõ részleg ellátásának hiánya, az
adott országban elfogadott fizetõeszközzel
kapcsolatos problémák, a mûholdas
összeköttetés visszásságai, az üzemelés
okozta környezetvédelmi rendszabályok
betartása, az üzemanyag-ellátás, valamint
a külsõ ellátók által nyújtott alapvetõ
szolgáltatások igénybevétele (fürdõ és
higiénés létesítmények, mosatás).
A vízellátás olyan összetett feladat,
amely több szolgálati ág összehangolt
munkáját jelenti. A magyar felajánlásban
szereplõ víztisztító kapacitás akkor eredményes
és hatékony, ha kiegészül az
egészségügy és a logisztika lehetõségeivel.
Ebbõl következik az is, hogy a vízellátás
területén az együttmûködésnek
nincs alternatívája. A gyakorlaton nyilvánvalóvá
vált, hogy a magyar felajánlás
értékes és hiányt pótol, de már az elõkészítés
során tisztázni kell a teljes szolgáltatás
(vízlelõhely-felderítés, vízkitermelés
és -tisztítás, -tárolás, -szállítás,
-elosztás, egészségügyi ellenõrzés) felelõsségi
rendjét. A víztisztítószakasz (század)
ilyen erõforrásokkal ugyanis nem
rendelkezik. A gyakorlat bizonyította,
hogy a feladat végrehajtható a többi érintett
összehangolt munkájával (német
egészségügyi hozzájárulás, francia vízszállítás
és -elosztás), de a felelõsség
megosztása és a több közremûködõ nem
teszi megbízhatóbbá a munkát. A vízellátásban
rendkívüli szerepe van a higiéniás
rendszabályok folyamatos betartásának
a munka minden mozzanatánál, így
nem vigasz az, ha a víztisztítás rendben
van, de a szállítás során szennyezõdik a
tisztított víz. Ennél a feladatnál a fogyasztók
bizalmának elvesztése az adott
mûvelet sikerét is veszélyeztetheti.
A gyakorlat során a logisztikai parancsnokság
egy csoportja koordinálta a
vízellátást, amely során mind az elõállító,
mind a szállító minõségi bevizsgáláson
esett át, majd ezt követõen a vízellátó
pont csak a bevizsgáláson átesett és ott
megfelelt tehergépjármûvek részére adhatott
ki vizet. Ennek ellenére a szállítás
során folyamatosan jelentkeztek kisebb
hiányosságok.
Hasonlóan fontosnak tartjuk azt is,
hogy a felajánlott erõk közvetlen védelme
csak úgy oldható meg, ha azt a támogatott
erõk biztosítják. A víztisztítószakasz
(század) szervezetszerû biztosító
erõkkel nem rendelkezik. Az NRF kötelékben
lévõ víztisztítószakaszt kiegészítették
egy biztosító rajjal, amely alkalmas
a beléptetés és az alapvetõ biztonsági
követelmények minimális megvalósítására.
Az állománynak és a technikai eszközöknek
is fokozott igénybevételt jelentett
a szigetek sajátos éghajlata. A napközbeni
40-45 °C és a folyamatosan szállongó
finom por, valamint a sós pára befolyásolta
a hangulatot és az eszközök mûködését.
Kiderült, hogy az állomány részére
biztosított pihenõsátrak ilyen körülmények
között inkább kényelmetlenek, mint
praktikusak. A munkasátrak zárhatósága,
pormentessége hiányos, így a számítógépek
és nyomtatók tisztán tartása nem oldható
meg.
Az agresszív sós pára is megtette a
magáét. Megjelentek a rozsdafoltok,
amelyek – hosszabb, hónapokon, esetleg
éveken keresztül tartó folyamatos üzem
mellett – már komoly gondokat okozhatnak.
További gondot jelentett az ár-apály
okozta 1,5 m-es vízszintkülönbség, illetve
az erõs hullámzás, amely erõsen megterhelte
a vízszivattyúkat, a csõvezetékeket,
a villamos csatlakozásokat és kábeleket.
A víztisztító eszközök hozták azokat a
normákat, amelyeket a leírások tartalmaznak.
A 2,8 m3/óra teljesítmény kiemelkedõen
jónak mondható, a tengervízbõl
való tisztításban világviszonylatban
is figyelemre méltó. A folyamatos
üzem ugyanakkor bizonyította, hogy a
technológiából adódó állandóan magasabb
üzemi nyomás miatt egyes összekötõ
elemek meghibásodnak.
Érdekes és messzire mutató tapasztalat
az is, hogy a tûzõ nap befolyásolja a gép
elektronikáját. A vezérlõpult ez ellen
csak úgy védhetõ, ha a panelt árnyékoljuk.
A gyakorlaton katonáink bizonyították,
hogy felkészültek szakmai feladataikra.
A valós vízellátási feladatok során a
mûszaki víztisztító erõk és eszközök jól
vizsgáztak, számos olyan tapasztalattal
gazdagodtak, amelyek figyelembevétele
tovább növelheti a víztisztítás hatékonyságát
és biztonságát. A gyakorlatról szóló
hivatalos jelentések és beszámolók
egyetértenek abban, hogy a magyar víztisztító-
felajánlás és annak teljesítése minõségi
hozzájárulás a szövetségi erõfeszítésekhez.