Másfél évtizeddel a rendszerváltás után Magyarország legfőbb célja, a Nyugathoz való csatlakozás a NATO-ba, majd az Európai Unióba való belépéssel megvalósult. Ha keresnénk, se találnánk ma ehhez hasonló célokat, amelyeket hazánknak tervszerűen el kellene érnie. Egyszerűen vissza kell térnünk az államok egyik tipikus törekvéséhez, hatalmuk tudatos növeléséhez a nemzetközi rendszerben. Persze ez sosem veszett el nálunk sem, de az integráció primátusa miatt az elmúlt tizenöt évben előfordult, hogy tompult. Egyértelmű, hogy hazánk soha nem lesz képes érdekeit az egész világon egyforma mértékben érvényesíteni, de erre nincs is szükség. A fontos az, hogy a Föld azon térségében legyen meghatározó tényező, ahová érdekei leginkább kötik, és ha itt megfelelő súllyal bír, akkor ez kihathat tágabb és távolabbi térségekre. Véleményünk szerint ez nem Európa vagy Kelet-Közép-Európa, hanem ennek egy része, a Kárpát–Balkán régió. Ide áramlott a külföldre irányuló magyar tőke nagy része, itt vannak a határon túli kisebbségeink, emellett alapvető érdekünk a régióhoz tartozó délszláv területek konszolidációja. Dolgozatunkban egyrészről áttekintjük, hogy hazánknak érdekérvényesítés szempontjából milyen lehetőségei vannak ebben a térségben, másrészről megvizsgáljuk hazánk régión belüli hatalmi potenciálját.

A Kocsis Károly által bevezetett Kárpát–Balkán régió kifejezés1 egy a mai közigazgatási határokhoz igazodó földrajzi térség, amely a Kárpát-medencét, a Balkánt és Moldovát foglalja magába. A következő országok tartoznak a régióba: Szlovákia, Magyarország, Románia, Moldova, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró, Albánia, Macedónia, Bulgária és Ukrajna. Felvetődhet a kérdés, hogy Kocsis Károly miért nem tartotta például hazánk nyugati szomszédait – Ausztriát és Szlovéniát – a térségbe tartozónak. Ennek egyrészről az lehet az oka, hogy rájuk nem jellemző az a vallási, kulturális, etnikai sokszínűség, ami a három civilizáció metszéspontján (nyugati, ortodox, iszlám)2 lévő Kárpát–Balkán régió országaira, másrészről földrajzilag az Alpok régióhoz tartoznak.
A Kárpát–Balkán régió területe (797 ezer km2) Törökországhoz, össznépessége (kb.: 78,5 millió fő) Németországhoz hasonlítható.3 A régió éghajlata a domborzattól és a tengerektől való távolság függvényében kontinentális, magashegységi, mediterrán, pannon és fekete-tengeri lehet. A térség legfontosabb folyója a Fekete-tengerbe torkolló Duna, aminek a vizét a Kárpátokból, a Balkán-hegységből és az Alpokból eredő folyók táplálják. Az adriai vízgyűjtő terület a Dinári-hegység miatt csak alárendelt szerepet játszik. További fontos folyók még a Tisza, a Száva és a Dráva. Két nagyobb kiterjedésű alföld található a Kárpát–Balkán régióban, az Alföld és a Román-alföld. A Kárpátok vonulataitól keletre fekszik Moldova, délre a Román-alföldön túl a Kárpátok folytatásaként a Balkán-hegység. Tőle nyugatra a szerb–macedón rögvidék és a Vardar-övezet, majd az Alpok folytatásaként a Dinári-hegység.
Nem áll szándékunkban kronologikusan bemutatni a térség múltját, sokkal inkább szeretnénk rávilágítani azon eseményekre, amelyek még ma is rányomják a bélyegüket a régió történéseire.
A Kárpát–Balkán régiót ért egyik legfontosabb hatás mindenképpen az Oszmán Birodalom európai terjeszkedése volt. A régió államai közvetlenül érintve voltak ebben a történelmi folyamatban, hiszen a 16. század közepére az egész térség a Török Birodalom részévé vált. Sorrendben: Bulgária, Havasalföld, Moldova, Szerbia, Bosznia, Albánia, Középső- és Kelet-Magyarország (Erdély) gazdagította ténylegesen vagy hűbéresként a törökök területeit. A mai Horvátország jelentős része is török uralom alá került, míg a mai Szlovákiából az Erdélyi Fejedelemség birtokolt rövid ideig egy kicsiny részt,4 amely a szultán vazallusa volt. De miért volt a török megjelenése olyan jelentős esemény? A régió etnikumai a középkor folyamán elkülönültek, ezek a viszonyok nagyrészt stabilizálódtak, és ezt a helyzetet változtatta meg gyökeresen az Oszmán Birodalom terjeszkedése. Kocsis Károly a következőképpen írja le a jelenséget: „A török hódoltság alá került – főként balkáni – területeken a korábbi etnikai térszerkezet gyökeres átalakulása, a népesség többszörös kicserélődése, a több százezer lakost érintő kényszermigráció határozta meg a jelenlegi etnikai-vallási térszerkezet alapvonásait.”5 A török terjeszkedés hatására a történelmi szerb állam déli részéből (Koszovóból) feljebb húzódott a szerb lakosság egy része, aminek helyét albán pásztorok vették át. Később a hadszíntérré vált keleti és középső horvát területekről a horvát népesség jelentős hányada a horvát perifériákra és Nyugat-Magyarországra vándorolt, a Vajdaságból a magyarok pedig egyre északabbra húzódtak, aminek következtében a magyar nyelvterület összezsugorodott. A menekültek helyére szerb és vlah pásztorok kerültek, részben önkéntes, részben tervszerű török telepítés hatására. Mindezek mellett a legyőzött lakosság fokozatosan asszimilálódott, és felvette a muzulmán vallást, hogy jobban boldogulhasson a Török Birodalomban. Ez legfőképp a mai Bosznia és Albánia területén volt jellemző. A 17. és a 18. században több tömeges elvándorlás történt mind a keresztények, mind a muzulmánok részéről. A Rákóczi-szabadságharc után általánossá vált, hogy az osztrák uralkodók és a horvát bánok Magyarország és Horvátország déli részére rengeteg szerbet telepítettek a határőrvidékre, és különböző kedvezményeket adtak nekik. Az elnéptelenedett területekre érkeztek még megbízható dél-németországi katolikus németek, a Felvidékről tótok, miközben román pásztorok egyre nagyobb tömegben keltek át a Kárpátokon és telepedtek le Erdélyben.6 A 19. század elejétől az Oszmán Birodalom a térségben folyamatosan vesztett hatalmi súlyából, miközben vele párhuzamosan növekedett Oroszország befolyása. 1812-ben annektálta Moldova keleti felét, és közreműködésével 1878-ban függetlenné vált Románia, Bulgária és Szerbia. Ekkorra gyakorlatilag az egész Balkánon éltek szerbek különböző koncentrációban, ami később alapot adhatott a szerb nacionalista törekvéseknek.7
Az I. világháború utáni béketárgyalások lehetőséget adtak több régi és újonnan alakult államnak, hogy területüket minél jobban megnöveljék. Csehország megkapta a Felvidéket, és az új államalakulat Csehszlovákia néven vált ismertté. A Balkán népei (Bulgária és Albánia kivételével) szerb vezetéssel egyesültek, Románia pedig Erdéllyel és Moldovával gyarapodott. Mindez a vesztes államok Bulgária, Magyarország (és részint Oroszország) kárára történt. Magyarország korábbi helyzetétől eltérően jóval kisebbé vált, mint a körülötte lévő országok, mindemellett nagyszámú magyar népesség került más államok területére, amit jelentősen a népességcserék sem tudtak orvosolni.
A II. világháború után az egész térség kommunista befolyás alá került. Az internacionalizmus eszméje látszólag megoldotta az államok és az etnikumok közötti konfliktusokat, de valójában csak elnyomta azokat. Romániában és Csehszlovákiában tervszerű telepítések zajlottak a magyar kisebbség arányainak csökkentésére, míg a titói Jugoszláviában igyekeztek a népességet keverni, így a szerb dominanciát fenntartani. A kommunista rendszer megszűnte után elementáris erővel kerültek felszínre a különböző népcsoportok közötti konfliktusok, amelyek a Balkánon fegyveres harcokban, etnikai tisztogatásokban csúcsosodtak ki. Ettől jóval békésebb úton sikerült megoldani Csehszlovákia problémáját és a két nép szétválását. Jugoszlávia felbomlásával és Csehszlovákia kettéválásával merőben új helyzet állt elő, ugyanis Magyarország nem az egyik legkisebb, hanem az egyik legnagyobb ország lett a Kárpát–Balkán régióban, amivel relatív súlya természetszerűleg megnőtt.
A különböző államokban a rendszerváltás különböző módon ment végbe. Míg Magyarországon az 1990-es években megszilárdult a demokrácia és kiteljesedett a piacgazdaság, addig a háborúba sodródott Jugoszlávia gazdasági előnyét teljesen elvesztette (egyedül Szlovénia tudott komolyabb harcok és háborús pusztítás nélkül kiválni), és úgy tűnik, a jugoszláv utódállamok csak hosszú távon tudják majd hátrányukat leküzdeni. Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában nagyobb nehézségek árán, mint nálunk, de sikeresen zajlott az átállás. Ma a régió négy állama (Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária) tagja a NATO-nak, kettő (Magyarország, Szlovákia) az EU-nak, kettő (Románia, Bulgária) pedig előreláthatólag 2007-ben csatlakozik hozzá.


ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉSI
LEHETŐSÉGEK

Max Weber szerint a hatalom az az „esély, hogy valaki saját akaratát az ellenszegülés ellenére is keresztülvigye, függetlenül attól, hogy min alapul ez az esély”.8 Tehát a hatalom az akaratérvényesítés képessége, egyfajta lehetőség, potenciál. Talcott Parsons Webert követve cselekvéselméleti alapra építi szociológiáját, és „a politikai rendszer expanzióját a hatalom bázisának kiszélesítéseként a társadalom közös céljai haté- konyabb elérésének feltételeként tárgyalja”.9 Így tehát értelmezésünk szerint a társadalom közös céljait tekinthetjük az adott közösség érdekeinek. De akkor felvetődik a kérdés, mik is valójában hazánk társadalmának az érdekei. Az érdekek kérdéskörével a probléma az, hogy még nem alakult ki az általánosan elfogadott „érdekek elmélete” a nemzetközi kapcsolatok tudományában. Játékelméleti szempontból egy állam érdeke „a nyereség maximalizálása”. De ez nem egyenlő annak kimondásával, hogy a haszonmaximalizáló elvek feltárják mindazt, amit tudni kell az érdekvédelemről és -érvényesítésről, hiszen történeti öszszefüggésben is vizsgálni kell azokat.10
Dolgozatunkban nem próbáljuk meg Magyarország érdekeit definiálni, egyszerűen csak azt vizsgáljuk, hogy a Kárpát–Balkán régióban milyen lehetőségeink vannak a többi államhoz képest az érdekérvényesítés szempontjából. Három témakört tekintünk át az alapján, hogy hazánk milyen módon van jelen a térség országaiban. Jelen van gazdaságilag a tőkekihelyezések kapcsán, politikailag a magyar etnikum által, valamint katonailag a különböző békefenntartó missziókban való szerepvállalása következtében.


GAZDASÁGI TERJESZKEDÉS

Érdekérvényesítés szempontjából kiemelten fontosak a különböző országokban megjelenő magyar gazdasági csoportok, hiszen így már nemcsak szemlélői, hanem résztvevői is lesznek ezen államok gazdasági, valamint politikai életének. Ezen a területen Magyarország nemcsak a Kárpát–Balkán régióban, hanem az egész volt keleti blokkot figyelembe véve (Oroszországot leszámítva) a legsikeresebb. A rendszerváltás óta eltelt időszakban a magyar tőke már megjelent például Dániában, Kanadában, Csehországban és Lengyelországban is, de a magyar befektetések nagy része a Kárpát–Balkán régió országaiba áramlik (Horvátország, Szlovákia, Macedónia, Bulgária, Románia, Szerbia és Montenegró, Bosznia-Hercegovina). Az 1990 óta mintegy 7-8 milliárd dollár értékben külföldre kihelyezett magyar tőkéből körülbelül 4–4,6 milliárd a vizsgált térségbe került. Pontosabban ennyit tudtak a statisztikusok követni, de valószínű, hogy ez a szám valahol 6 milliárd dollár körül mozog.11
Egyáltalán miért fontos a tőke határon túli kihelyezése? Majoros Tamás volt helyettes államtitkár szerint egy ország számára a gazdasági hasznon túl „egyfajta lélektani hatása is figyelemre méltó:
egy tőkeimportőr gazdaságpolitikájának eredményességét hosszabb távon minősíti, hogy versenyképessé tud-e válni tőkeexportőrként is. […] előnyök közé sorolta a magyar kivitel növelését, szerkezetének javulását, új relációkban új piacok megszerzését, az exportot segítő technológiai transzfert, a profitok hazaáramlását, és ezáltal a fizetési mérleg javítását, végül, de nem utolsósorban pedig a nemzetközi gazdasági – és ezeken keresztül a politikai – kapcsolatok erősítését, fejlesztését.”12
A magyar tőkekihelyezés eddigi eredményei sikertörténetnek mondhatók. Ennek alapvetően három oka van. Az agresszív hazai privatizáció, aminek kapcsán a magyar vállalatok a térség többi országának cégeihez képest kellőképpen megerősödtek a terjeszkedéshez. Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlása révén kisebb piacok jöttek létre, mint a miénk, valamint a nyugat-európainál kevésbé fejlett gazdasági környezet s ebből adódóan a könnyebb piacra lépés lehetősége.
A tőkeáramlás a térség és Magyarország között egyelőre egyirányú, a legsikeresebb befektetők a MOL Rt., az OTP Bank Rt., a Matáv Rt. és a Danubius Hotels Rt. Most röviden áttekintjük a régió államaiba folyó magyar tőkeáramlás főbb jellemzőit.
Horvátországban Ausztria vezeti a beruházók listáját, őt követi Németország, az Egyesült Államok, Magyarország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia. A horvát Vecernji list című lap szerint „az osztrákok és a németek befektetéseik zömét a távközlésbe és a pénzügyekbe, a bankokba, a biztosítótársaságokba irányították, a horvátországi magyar tőkebefektetés stratégiai terve az idegenforgalom, az olajüzlet, a fiumei kikötő fejlesztése és a jobb forgalmi összeköttetés felé fordulás.”13 Magyar részről a legnagyobb tranzakciót a MOL hajtotta végre Horvátországban, amikor 2003 júliusában az INA-ban14 505 millió dollárért 25%-os részesedést szerzett, amivel a második legnagyobb befektetővé vált az országban.15 Az OTP 2004 decemberében jelent meg déli szomszédunkban, ugyanis ekkor vásárolta meg 236 millió euróért a 300 ezer lakossági és vállalati ügyféllel rendelkező Nova Bankát. A vállalat 5%-os piaci részesedéssel rendelkezik, de szakértők szerint ez hamarosan megduplázódhat.16 Horvátország hetedik legnagyobb bankja 2005 szeptemberében változtatta meg nevét OTP Banka Hrvatskára.17
Szlovákiában szintén az OTP Bank Rt. és a MOL Rt. a két legnagyobb magyar befektető. Az OTP 2001-ben megvásárolta az IRB bankot, Szlovákia második legnagyobb hitelintézetét, és átkeresztelte OTP Banka Slovenskóra. Az OTP Banka Slovensko ügyfeleinek a száma 2004 végén meghaladta a 156 ezret, és 68 bankfiókot üzemeltetett.18 A MOL Rt. a Slovnaftban (a szlovák olajipari cégben) való részesedése 2002-ben 67,8 százalékra emelkedett, amivel a magyar cég nemcsak a pozsonyi finomítóhoz, hanem cseh és lengyel területeken lévő benzinkúthálózathoz is hozzájutott.19 A MOL eddig 650 millió dollárt költött a szlovákiai befektetéseire, így az egyik legnagyobb befektetővé vált északi szomszédunkban.20 A magyar olajtársaság jelenleg 98,4%-os részesedéssel rendelkezik a Slovnaftban.21 Érdemes megemlíteni, hogy a Danubius Hotels Rt. több szállodát vásárolt az elmúlt években Szlovákiában. Amint látszik, a befektetések nagy részét a nagyvállalatok adják itt is, de egyre jelentősebb az érdeklődés „a magyar mikro-, kis- és középvállalatok részéről, ahol mintegy 800 vállalatnak van valamilyen érdekeltsége”.22
Ami a vállalatok alapításának gyakoriságát illeti, a hazai cégek Romániát preferálják a szomszédos államok közül leginkább. Bár a magyar tőkeexportot a nagyvállalkozások súlya jellemzi Romániában is (az első 20 cég az összes jegyzett tőke kb. 80%-át adja), míg szám szerint (kb. 5000 vállalkozás magyar rész- vagy teljes tulajdonban van) a mikro- és kisvállalkozások túlsúlya jellemző.23 A legnagyobb közvetlen tőkebefektetők között a MOL Rt.-t, a Zalakerámiát, a Dunapackot, a TVK Rt.-t és a Danubius–Corvinus cégpáros alatt működő Salina Rt.-t tartják számon. Mindezek ellenére nem volt olyan nagy volumenű beruházás magyar részről, mint az előző két országban, ami nem a magyar befektetési kedv hiányára, hanem jóval inkább politikai okokra vezethetők vissza. Az OTP Rt. több sikertelen pályázat után csak egy kis bankot, a Banca Commerciala RoBank S. A.-t tudta megvenni 2004 áprilisában, ami Romániában a 13. legnagyobb bank, és 1%-os piaci részesedéssel rendelkezik. A 14 fiókkal és 2 képviselettel rendelkező RoBank eddig elsősorban a vállalati szektorban működött, de a legnagyobb hazai hitelintézet a következő három-négy évben 100 millió dollárt kíván új szerzeményének szolgáltatásaira költeni, és öt éven belül 100 bankfiókot szeretne nyitni Romániában.24 2005. február 15-én az OTP Bank román leányvállalata megváltoztatta nevét, és azóta OTP Bank Romania néven szolgálja ki ügyfeleit.25
Bulgáriában az OTP Bank Rt. 2003 májusában megvette a második legnagyobb bankot 311 millió euróért, és ígéretet tett arra, hogy a vásárlást követő öt év alatt további 304 millió eurót fektet a hitelintézetbe.26 A Videoton méretű, korábban veszteséges elektronikai üzem, a DZU gyár évekkel ezelőtt magyar kézbe került.27
Macedóniában 2000. december 21-én a Makedonski Telekom Rt. (MAKTEL) távközlési vállalat részvénycsomagjának 51%-a került a MATÁV (azóta Magyar Telekom) tulajdonába. Az aláírt adásvételi szerződés értelmében a Macedón Köztársaság 362,5 millió euróhoz jutott hozzá, s a következő években a MATÁV 255,7 millió eurót ruházott be a macedón távközlés fejlesztésébe és korszerűsítésébe. Macedóniában ez volt az egyetlen, azonban igen nagy volumenű magyar befektetés.28
Szerbia és Montenegróban a 2005-ös év komoly sikereként könyvelhető el, hogy januárban a MATÁV nyerte meg a Montenegrói Privatizációs Tanács által a Montenegró Telekomra kiírt privatizációs tendert, így 114 millió euró értékben 51,17%-os részesedést szerzett a társaságban.29 Immár nemcsak Horvátországban, Szlovákiában vagy Romániában jelentek meg a magyar turisztikai cégek, hanem 2004 májusában a Hunguest Hotels Rt. Montenegróban vásárolt szállodakomplexumot.30 A debreceni Civis Credit Rt. 2003-ban szerbiai mezőgazdasági üzemhez jutott 2 millió euró értékben.31 A MOL és az OTP is próbálta Szerbia és Montenegróban megvetni a lábát, de eddig ez nem sikerült. Az ITDH becslései szerint „200–300-ra tehető a Szerbia és Montenegróban bejegyzett magyar vállalatok száma, ami valószínűleg 4-5 millió dollár tőkeexportot jelent. Ezek számottevő része kis- és középvállalat, és elsősorban a kereskedelem és a szolgáltatások terén tevékenykednek. Az alacsony arányú befektetés elsősorban annak tulajdonítható, hogy nem indultak meg a privatizációk”.32
2004-ben Bosznia-Hercegovinában a Magyar Alumínium Rt. 500 ezer euró értékben vásárolt tulajdonrészt a jajcei állami bauxitbányában. A tatabányai Zenon Kft. szintén 2004-ben kereskedelmi megállapodást írt alá a tuzlai Vízművekkel a helyi víztisztítómű megépítésére. A beruházás 5,8 millió euró összegű magyar hitellel valósul meg.33 A MOL az INA-val közösen, hat másik potenciális vevő mellett pályázott a bosnyák olajipari vállalat, az Energopetrol privatizációján,34 amit végül meg is nyert. Sokáig úgy tűnt, hogy a bosnyák kormány és a MOL–INA páros közti tárgyalások zsákutcába futottak, ami akár a tender újbóli kiírásához is vezethetett volna.35 Végül 2005 októberének közepén a viták lezárultak, és a magyar–horvát párosé lett a bosnyák energetikai cég 67%-a, amiért 10,2 millió bosnyák márkát fizet, 60 milliót adósság kezelésére, 150 milliót pedig beruházásokra fordít a következő három évben.36 Az ITDH elemzése alapján, az „Ukrajnában megvalósuló közvetlen befektetések volumene alapján Magyarország 113 ország beruházói közül a 16. helyet foglalja el. Magyar cégek közvetlen tőkebefektetést 309 ukrán cégnél végeztek, és 235 közös vállalatot hoztak létre. Kárpátalja megye Magyarországgal határos részein a magyar tőke aktivitása még magasabb. A megyében jelen levő országok rangsorában Magyarország az Egyesült Államok, Németország és Ausztria mögött a negyedik helyet foglalja el. E régióban 153 cég működik magyar tőke bevonásával. A beruházások összege eléri a 23,7 millió USD értéket. Magyar befektetők számára a legvonzóbb városok Ungvár, Munkács, Beregszász és beregszászi járás. Jelenleg Kárpátalján magyar cégek közreműködésével 13 beruházási projekt van előkészületben.”37
Albániában nem jelent meg komolyan a magyar tőke. Ennek talán az az oka, hogy nincsenek kiépült tradicionális kapcsolatok Magyarország és a muzulmán többségű állam között, aminek következtében nem alakulhatott ki a megfelelő bizalom. Albániában magyar tőkebefektetés nem volt az elmúlt években. Az OTP Rt. pályázott az Albán Takarékpénztár tenderén, de visszalépett. Az INA horvát kőolajipari társaság (aminek 25%-os tulajdonosa a MOL) jelenleg pályázik az albán kőolajipari társaság privatizációján.38
És végül Moldova. Ebbe az országba még egyáltalán nem áramlott magyar tőke. A tradicionális kapcsolatok hiánya mellett talán jóval meghatározóbb az a tény, hogy Moldova Európa legszegényebb országa, és ott egyszerűen nem éri meg befektetni.
Ma a legfontosabb kérdés az, hogy mit is jelent a Kárpát–Balkán régióban megjelenő magyar gazdasági terjeszkedés. Mekkora a mértéke a többi térségben befektető államhoz képest? Érdekérvényesítés szempontjából miben segíthet, valamint milyen előnye származhat még hazánknak mindebből? További kérdés, hogy a globalizált világban mennyire tudnak magyarok maradni a legfontosabb magyar cégek?
Amint láttuk, két hazai befektetői kört különböztethetünk meg: az egyik a kis- és középvállalkozói kör maximum néhány százezer eurós beruházásokkal, a másik a magyarországi „multik”, akik regionális szerepre törnek. A cégeinket kihívás nem a Kárpát–Balkán régión belülről, hanem kívülről éri. A régióban a legnagyobb tőkebefektetők Németország, Ausztria, valamint Hollandia, míg a „második vonalban” hazánk nagyjából Olaszországgal és Franciaországgal van egy súlycsoportban.

1. táblázat
Magyarország számára legfontosabb országok a Kárpát–Balkán régióban
a magyar tőkeexport mérete alapján (Szerkesztette: Németh Bence)

Az 1. táblázatban láthatók a legnagyobb magyar tőkekihelyezések színterei, és Magyarország részesedése az adott országokba irányuló befektetésekből. Ezekben az államokban a magyar gazdasági érdekek az adott ország egészére kiterjednek. Ezek közül Horvátországba irányult a legnagyobb mennyiségben magyar tőke, közel 1 milliárd dollár értékben, amivel szomszédunkban a negyedik legnagyobb befektetők vagyunk. A sort Szlovákia követi 785 millió dollárral, ami ott a hatodik helyre „elég”, majd Macedóniában a Matáv 620 millió dolláros befektetésével az első, Bulgáriában 466 millió dollárral kilencedik, végül Romániában 347 milliós beruházással tizenkettedik hazánk. Ez a 347 millió dollár a magyar cégek bejegyzett törzstőkéjére vonatkozik, az újrabefektetett nyereséget, valamint a végrehajtott tőkeemelést is tartalmazó kimutatás alapján a magyar befektetések értéke meghaladja a 700 millió dollárt, amivel hazánk a 6-7. helyen áll.45 A felsorolásból kimaradt Szerbia és Montenegró, és Bosznia-Hercegovina. Az első azért, mert nincs adat arról, hogy a különböző országok közül pontosan melyik, mennyit fektetett be náluk, Bosznia-Hercegovina pedig azért, mert ott egyelőre csak a MOL Rt. van jelen, és a statisztikákban ez még nem jelent meg. Amint látjuk, a Kárpát–Balkán régióban csak Albániában, Moldovában, valamint Szerbia és Montenegró nagy részén nincsenek jelen a magyar gazdasági szereplők (lásd 2. ábra).
Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatójának elmondása szerint egész Kelet-Közép-Európában „nyomulnak” a magyar vállalkozások, de igazán meghatározó tényezők hazánkon kívül minden valószínűség szerint „csak” Horvátországban és Szlovákiában lesznek, ahol máris rendkívül jó pozíciókkal rendelkeznek. Meglátása szerint a magyar gazdasági élet ennek a közel 20 milliós piacnak a „teljes kitöltésére képes”.46 Ezzel némileg ellentétes Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatójának a véleménye, amely szerint 2010-ig a régióba kihelyezett magyar tőke minden valószínűség szerint megduplázódik.47
Mindezek természetesen komoly eredmények, azonban nem szabad túlértékelni őket, hiszen a gazdasági befolyás nem váltható át jelen esetben közvetlenül politikai befolyássá, a gazdasági terjeszkedésből származó előny sokkal közvetettebben jelenhet meg. Egyrészről korábban említettük, hogy a különböző országokban lévő magyar gazdasági csoportok már résztvevői ezen államok gazdasági és politikai életének, ami a folyamatokba való bizonyos beleszólást enged nekik. Másrészről előny lehet, hogy a magyar gazdasági élet szereplői az adott állam politikusaival, üzletembereivel kapcsolatokat építhetnek ki, a meglévőket elmélyíthetik, ami a bizalom növekedését eredményezheti. Mindez pedig remélhetőleg a gazdasági és politikai kapcsolatok gördülékenyebbé válásához fog vezetni. Harmadrészről hazánknak alapvető érdeke ezen országok konszolidációja, ami „csak társadalmi-gazdasági konszolidációjuk révén valósulhat meg. Ez a gazdasági kapcsolatok erősítésével, a tőkebefektetések útján zajló munkahelyteremtéssel, infrastruktúra-fejlesztéssel, a modernizáció útján mehet csak végbe”,48 amiben komoly szerepet játszhatnak hazánk vállalatai.
És hogy mennyire magyarok a magyar vállalatok? A három legnagyobb magyar multit megvizsgálva megállapítható, hogy a MOL Rt.-ben és az OTP Bank Rt.-ben egyelőre nagyon erős a magyar befolyás, amit az alapszabályokban lefektetett biztosítékok tesznek lehetővé, ezzel garantálják a magyar irányítást, valamint a töredezett tulajdonosi struktúra fenntartását, hogy egyetlen külföldi személy vagy csoport se kerülhessen bennük domináns helyzetbe. A Magyar Telekomnak ezzel szemben más a helyzete, mivel a Deutsche Telekom többségi tulajdonában van, így fontos stratégiai kérdésekben minden bizonnyal egyeztetnie kell az anyacéggel.49


A MAGYAR KISEBBSÉGEK

Amellett, hogy több országban megjelenik a magyar gazdasági lobbi, hazánk kezében van egy olyan kártya, ami jelentősen segítheti a Kárpát–Balkán régióban való érvényesülését. Ez pedig olyan adottság, amivel egyik Kárpát–Balkán régióban vagy azon kívül lévő ország sem rendelkezik a térségben, méghozzá nagyszámú kisebbséggel más országok területén. Az egyik jellemzője a Kárpát–Balkán régiónak, hogy az államhatárok nem képezik le tökéletesen a térség etnikai összetételét, ami a korábban vázolt történelmi eseményeknek köszönhető. Ennek következtében ma is nagyszámú magyar etnikum él az anyaország határain kívül. Ez jelen esetben azért előny, mert a határon túli magyarok révén, közvetett módon lehetőség nyílik a környező országokban való érdekérvényesítésre, hiszen miniszterek, államtitkárok, országgyűlési képviselők, parlamenti bizottsági tagok, polgármesterek, köztisztviselők, vállalkozók, cégvezetők kerülnek ki közülük, ami nagyban segítheti a mindenkori magyar kormány és a hazai cégek tevékenységét.50
A legnagyobb számú magyar kisebbség Romániában, Szlovákiában és Szerbia és Montenegróban található. Szlovákia lakosságának 9,7%-át (520 528 főt), Románia lakosságának 6,4%-át (1 415 708 fő), Szerbia és Montenegró lakosságának 2,7%-át (290 207 fő) teszi ki a magyar népesség, míg Ukrajnában és Horvátországban elhanyagolható arányban 0,3–0,4%-ban vannak jelen magyarok (7. táblázat). Szlovákiában és Romániában a parlamenti küszöb felett van a legnagyobb magyar pártok támogatottsága, mivel a magyar lakosság aránya mindkét országban meghaladja az öt százalékot, és ezzel helyet biztosít magának a törvényhozásban, adott esetben a végrehajtó hatalomban.
Mindenféleképpen érdemes lenne megvizsgálni más olyan államok kisebbségpolitikáját, amelyeknek nagyszámú etnikuma él az anyaországon kívül, majd a pozitív tapasztalatokat a helyi viszonyokra lehetne adaptálni. Pontosabban lehetne, ha nem alakultak volna ki eddig is bizonyos jól működő mechanizmusok. Az ITDH szerint az adatok azt mutatják, hogy a környező országokban a magyar akvizíciók irányát jelentős mértékben meghatározta, pozitívan befolyásolta a magyar etnikum jelenléte. Emellett Szlovákiában és Romániában kormányon vannak az ottani legnagyobb magyar pártok, ahol fontos szerepet töltenek be a végrehajtásban.
Szlovákiában a 2002-es parlamenti választásokon a Magyar Koalíció Pártja 11,06%-ot ért el, ezzel Szlovákiában a negyedik, a szlovák kormányban pedig a második legnagyobb párt lett.52 Négy miniszter (miniszterelnök-helyettes, környezetvédelmi miniszter, régiófejlesztési miniszter, mezőgazdasági miniszter) és nyolc államtitkár (pénzügyminisztérium, iskolaügyi minisztérium, gazdasági minisztérium, régiófejlesztési minisztérium, külügyminisztérium, közlekedésügyi minisztérium)53 került ki a párt soraiból.54
Míg korábban kormányon kívülről támogatta a végrehajtó hatalmat, a 2004-es romániai választásokon az RMDSZ kormánypárttá vált, és a Magyar Koalíció Pártjához hasonlóan négy miniszteri pozíciót szerzett meg (miniszterelnök-helyettes, távközlési és informatikai miniszter, területrendezési és közmunkaügyi miniszter, kereskedelmi miniszter),55 sikerült négy prefektusi (Beszterce-Naszód, Kovászna, Máramaros, Krassó-Szörény megyékben)56 és nyolc alprefektusi (Hargita, Maros, Arad, Temes, Brassó, Szilágy, Szatmár, Hunyad megyékben)57 helyet kiharcolnia. Korábban soha nem voltak ilyen jó pozíciói a romániai magyar kisebbségnek, mint most. Az RMDSZ még az idén el akarja fogadtatni a kisebbségekről szóló törvényt Romániában, amivel megteremtődnek a feltételek a kulturális autonómia létrehozására, a területi autonómia megvalósítását pedig a ciklus végéig szeretné kiharcolni.58
Azzal, hogy Magyarországgal szimpatizáns, emellett viszonylag komoly súlylyal rendelkező pártok vannak e két ország kormányában, könnyebbé válik a hazai vezetés helyzete, hiszen a magyar pártokon keresztül minden bizonnyal egyszerűbben tud bizonyos érdekeket érvényesíteni Romániában és Szlovákiában. Egyértelmű, hogy a különböző alkuk során nagy előny, ha valaki a másik oldalon belülről is nyomást tud gyakorolni a döntések meghozatalára. Mindemellett Romániában az eddig legfőképp politikai okok miatt elmaradt nagy volumenű magyar beruházások is megjelenhetnek, illetve kevesebb ellenállásba ütközhetnek.
Szerbia és Montenegróban a magyar kisebbségek helyzete merőben más, mivel itt mindig is jóval kevesebben voltak, mint az előző két országban. A körülbelül 290 000 magyar már legutóbb sem tudott bejuttatni képviselőt a parlamentbe, ezzel pedig kiszorult arról a helyről, ahol nagy nyilvánosság előtt hangot adhatott érdekeinek.
Szlovákiában és Romániában a kormányban betöltött pozíciókat figyelembe véve most jónak tekinthető a magyar kisebbségek helyzete. Hogy ez így is maradjon, két feltételnek kell megmaradnia. Széttöredezettnek kell lennie a két ország politikai játszóterének (tehát addig előnyös a kisebbségek helyzete, amíg több viszonylag kis párt van), emellett továbbra is egységesen kell fellépniük. Azonban azt is látnunk kell, hogy a magyar pártok kormányzati helyzetben sem mozoghatnak szabadon, mivel egy kisebbség helyzete mindig a többség jóindulatától függ. A legnagyobb eredménye az MKP kormányzati szerepvállalásának például az, hogy „csökkenti a szlovákok történelmileg kialakult, mélyen rögzült bizalmatlanságát, magyarellenességét, magyarkomplexusát.”59 Remélhetőleg hasonló hatása lesz az RMDSZ-nek Romániában.
A fentiekben felvázolt minden pozitív jelenség ellenére hosszú távon a magyar kisebbségek pozícióinak folyamatos elvesztésével kell számolnunk, mivel lélekszámuk egyre gyorsabb ütemben fogy. „A magyarság egyetlen évtized leforgása alatt Romániában több mint 190 ezer fővel, vagyis közel 12 százalékkal, Szlovákiában 47 ezerrel (8 százalék), Szerbiában 51 ezerrel (15 százalék)” csökkent. Tehát ebben a három országban a magyar népesség vesztesége tíz év elteltével csaknem 300 ezerre tehető, és ebben még nincsenek benne a rendszerváltozás körüli kivándorlási hullámok adatai. „A magyar kisebbségek létszámbeli fogyatkozását három közvetlen okra: a természetes népességcsökkenésre, az elvándorlásra és az asszimilációra lehet visszavezetni.”60
Egy másik probléma, hogy az RMDSZ és az MKP kormányzati munkájával járó kompromisszumok hatására mindenképpen veszít etnikai arculatából, mert a végrehajtó hatalomban sokszor az egész ország érdekét kell néznie. Az RMDSZ kormányzati és ellenzéki együttműködése komolyan megosztja a Romániában élő magyar kisebbséget, ezért az is elképzelhető, hogy hosszú távon az etnikai alapon szerveződő magyar pártok nem lesznek képesek funkciójukat ellátni.61

2. táblázat
Magyarok lélekszáma és aránya a Kárpát–Balkán régió országaiban51


A MAGYAR KATONAI JELENLÉT

A következőkben áttekintjük, hogy az elmúlt tíz évben hazánk hová küldött katonákat határainkon kívülre, és ebből mennyi irányult a Kárpát–Balkán régióba. Megvizsgáljuk, hogy amellett, hogy hazánk részt vesz a különböző válságövezetek stabilitásában, jelenlétét át lehet-e váltani az érdekérvényesítés egyéb szféráiba. Alapvetően hazánk gazdasági terjeszkedése és katonáink külföldi jelenléte közti kapcsolatot keresünk, mert úgy gondoljuk, hogy csapataink ottlétével közvetlenül nem nő politikai érdekérvényesítési képességünk, de elképzelhető, hogy kialakulhat magyarok és nem magyarok között olyan viszony, amit a tőke később ki tud használni.
Az első nagyobb magyar kontingens (41 fő) 1995 szeptemberétől kezdődően vesz részt külföldi misszióban az MFO (Multinational Forces and Observers) kötelékében.62 Az MFO nem az ENSZ felügyelete alatt működik, hanem a Camp David-i egyezményt követően bizonyos országok vállalták, hogy a béke érdekében katonai erőt állomásoztatnak Egyiptomban a Sínai-félszigeten.
A délszláv válság rendezésében 1996 februárja óta vállalnak szerepet magyar katonák, ekkor kezdte meg működését 416 fővel a Magyar Műszaki Kontingens az IFOR (Implementation Forces) parancsnoksága alatt.64 Miközben az alakulat táborát a horvátországi Okučaniban alakították ki, működésének nagy részét Bosznia-Hercegovinában hajtotta végre.
Az SFOR (Stabilization Forces) indulásakor komoly átalakuláson ment keresztül a zászlóalj, amit az is jól mutat, hogy létszáma ekkor 300 főre csökkent.65 Az alegység 32 híd tervezésében, javításában, kiszolgálásában vett részt, 65 km vasútvonalat és közutat állított helyre, tereprendezési munkálatokat hajtott végre. Okučanival és a közeli településekkel való jó kapcsolattartás érdekében tíz önként vállalt feladatot végzett el.66 Cipruson korábban is volt néhány magyar katonai megfigyelő, a magyar katonák száma 1996-ban emelkedett 40-re, majd két évvel később 100 fölé. Ma a körülbelül 1200 fős ENSZ-kontingensnek a 10%-át adja a Magyar Honvédség, amivel a ciprusi rendezéshez negyedik legtöbb békefenntartót küldi hazánk.67 Jugoszláviába – a mai Szerbia és Montenegróba – a KFOR (Kosovo Force) kötelékébe 1999 nyarán érkezett meg Pristinába a 324 főből álló BTR–80A harcjárművekkel megerősített Őr- és Biztosító Zászlóalj. Az alakulat legfőbb feladata a KFOR-erők főparancsnokságának közvetlen biztosítása, valamint őrzés-védelmi feladatok ellátása, járőrözés, személyek, szállítmányok kísérése lett.68 A zászlóalj felépítése és létszáma gyakorlatilag a mai napig nem változott.
Jól látszik, hogy hazánk külföldi katonai szerepvállalása a 90-es évek közepétől jelentősen megnőtt. 1999 és 2001 között nagyjából 600 magyar katona teljesített szolgálatot a Kárpát–Balkán régióban az SFOR és a KFOR égisze alatt, valamint további 150–200 a világ egyéb részein (3., 4. táblázat). 2002-ben a Magyar Műszaki Kontingenst felszámolták, és helyette a feleakkora Magyar Katonai Rendfenntartó Kontingens képviseli hazánkat a délszláv térségben. Az alegy ség ma már nem az SFOR, hanem az EUFOR alatt végzi feladatát.
A Közel-Keleten Irakban a magyar katonák 2003 júliusában kezdték meg a szolgálatot az Irak középső részén, Babilon tartományban lévő Hillában. Az ott töltött másfél év alatt a szállítózászlóalj 642 feladatot látott el, amelynek során 50 ezer tonnányi árut (humanitárius segély, élelmezési, ruházati, erődítési anyagok) szállított, s mindeközben 2,5 millió kilométert tett meg.69 Az utolsó magyar katona 2005 januárjában hagyta el az országot. 2004 augusztusában kezdte meg szolgálatát a magyar felderítőszázad Afganisztánban70 az ISAF (International Security Assistance Force) vezetése alatt.

3. táblázat
Magyar katonai jelenlét a Kárpát–Balkán régióban és azon kívül 1995–199963
(Szerkesztette: Németh Bence)

4. táblázat
Magyar katonai jelenlét a Kárpát–Balkán régióban és azon kívül 2000–2004
(Szerkesztette: Németh Bence)71

A fentiekből kiderül, hogy 2002-ben közel negyedével csökkent a magyar katonák száma a Kárpát–Balkán régióban, amivel párhuzamosan nőtt hazánk közel-keleti szerepvállalása.
Azon országok közül, ahol hazánk katonái teljesítettek szolgálatot, csak a Kárpát–Balkán régió államaiban jelent meg a magyar tőke. Horvátországban nagyon magas a magyar tőkebefektetések aránya, de nem valószínű (igaz, nem is kizárt), hogy közvetlen kapcsolat lenne köztük, valamint a hat éven keresztül Okučaniban állomásozó magyar erők között. Azért nem feltételezünk ilyen jellegű viszonyt, mert a Magyar Műszaki Kontingens munkáinak zömét Bosznia-Hercegovinában végezte, így ott alakulhatott ki könnyebben az a kapcsolati rendszer magyarok és nem magyarok között, amelyet később kamatoztatni lehet. Ezért érdekes a MOL INA-val közös pályázata, amivel megnyerte a bosnyák Energopetrol privatizációját. Azonban nem tudunk egyértelmű bizonyítékról arra vonatkozóan, hogy hazánk katonai jelenléte szerepet játszott volna a MOL sikerében. A Szerbia és Montenegróba irányuló magyar tőkeexport eddig főleg Montenegróba vándorolt, miközben hazánk katonái Koszovóban teljesítenek szolgálatot.
Tehát egyáltalán nem világos, van-e köze a külföldi magyar katonai jelenlétnek a külföldi magyar befektetésekhez. Hogy tisztább képet kapjunk, röviden megvizsgáljuk két, a békemissziókban tradicionálisan nagy szerepet vállaló népesség szempontjából kis állam – Svédország és Finnország – külföldi katonai jelenlétét az 1980-as évek közepétől az évezred végéig, valamint azt, hogy azon országokban, amelyekben békemissziós feladatokat láttak el, mennyi svéd, illetve finn tőke érkezett az 1990-es években. Ezen vizsgálatok alapján valószínűleg megállapítható, hogy általában van-e kapcsolat a néhány tíz- vagy néhány százfős alakulatok idegen földön való állomásoztatása és a katonákat küldő ország befektetéseinek iránya között. SVÉDORSZÁG
Az 5. táblázat 1985 és 2000 közötti időszakban mutatja be a Svéd Királyi Hadsereg külföldi katonai jelenlétét. (Cipruson 1964-től, Libanonban 1978-tól kezdődően voltak svéd békefenntartók.) Cipruson egy gyalogzászlóalj (375 fő) állomásozott a vizsgált időintervallumban, ami 1987-ben hagyta el végleg a földközi-tengeri szigetet. Eközben Libanonban ugyanebben az évben az addig 150 fő körüli kontingens 770-re nőtt, majd 1994-ig – az utolsó kiküldetésig – ötszáz körül mozgott ez a szám. Szomáliában 1993-ban egy svéd egészségügyi alakulat teljesített feladatokat.
Svédország a délszláv válság rendezésében aktívan vett részt. Míg Horvátországba egy nagyjából 100 fős alegységet küldött a kilencvenes évek első felében, addig Macedóniába 1993 és 1999 között változó létszámú katonai erőt. Boszniában 1994-ben és 1995-ben egy 1100 főnél nagyobb megerősített zászlóaljjal volt jelen, ami a következő két évben kevesebb, mint a felére olvadt (kb.: 480 főre), hogy végül 2000-től kezdődően csak 41 svéd katona teljesítsen szolgálatot. Szerbia és Montenegróban 1999 óta a KFOR égisze alatt van jelen egy svéd zászlóalj.
Ebből a nyolc országból hatban (Ciprus, Libanon, Horvátország, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró) jelent meg 1991 és 2000 között valamilyen szinten svéd tőke (6. táblázat). Közülük legnagyobb mértékben Cipruson fektettek be a skandináv állam vállalatai a vizsgált tíz év alatt összesen 782 millió svéd korona értékben, ami mai árfolyamon kb. 100 millió dollárt jelent. Ez az 1990-es évek svéd tőkekivitelének a 0,07%-át teszi ki, a többi vizsgált országba érkező beruházások pedig még ennél is elhanyagolhatóbbak.


FINNORSZÁG

Finnország a békefenntartó missziókban évtizedek óta hasonlóan aktív szerepet vállal, mint Svédország. Ez már abból is látszik, hogy finn csapatok 1978 és 2001 között tartózkodtak Libanonban. Az általunk vizsgált 15 évben 1987-ben voltak a legtöbben a közel-keleti országban, szám szerint 746-an, előtte is és utána is ez a szám 500 körül mozgott. Szíriában 1979-től 1993-ig szolgáltak finn katonák, ahol kb. egy 400 fős kontingenssel vettek részt a békefolyamat támogatásában. Namíbiában 1989-ben 890 katonából álló gyalogzászlóaljjal képviseltették magukat.
5. táblázat
Svéd külföldi katonai jelenlét összesített táblázat 1985–2000
(Forrás: The Military Balance 1985–2000; Szerkesztette: Németh Bence)

6. táblázat
Svéd tőkekivitel a világon összesen és a vizsgált országokban 1991–2000 között svéd koronában számolva72

Finnország hasonlóan Svédországhoz a balkáni rendezésben tevékenyen részt vett, ő is küldött az ENSZ, IFOR, SFOR és KFOR misszióiba alakulatokat, amelyek változó létszámúak voltak, de a KFOR-erőkön kívül egyik sem érte el az 500 főt. Tehát Horvátországban, Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában, és Szerbia és Montenegróban is állomásoztak finn katonák az 1990-es években (7. táblázat).
Meglepő módon az 1990-es években egyik országban sem jelent meg finn tőke, ahol finn katonák jelen voltak 1985 és 2000 között.73
A fentiekből megállapíthatjuk, hogy egy ország néhány tíz- vagy néhány százfőnyi katonájának külföldön való állomásoztatása nem befolyásolja pozitívan az adott ország tőkekivitelét. A Ciprusba áramló 100 millió svéd dollárnak is sokkal valószínűbb, hogy a sziget helyzetének konszolidálódása és nem a svéd békefenntartók jelenléte volt az oka. Így a Horvátországba, Bosznia-Hercegovinába, valamint Szerbia és Montenegróba érkező magyar befektetések a hazai vállalatok általános térnyerésének a trendjébe illik bele, és nem hozható összefüggésbe a Magyar Honvédség ottani szerepvállalásával.
Tehát hazánk külföldi katonai jelenléte nem nyújt számunkra az adott területen közvetlen érdekérvényesítési lehetőséget. Hozzájárul a stabilizációhoz és konszolidációhoz, ami számunkra is alapvetően fontos, de a „mindennapokban” nem tudjuk ezt úgy felhasználni, mint a korábban tárgyalt gazdasági és politikai jelenlétet.
Megvizsgáltuk tehát, hogy Magyarország milyen módon van jelen a térség országaiban (gazdaságilag, politikailag, katonailag) és azt is, hogy mindez milyen érdekérvényesítési lehetőségekkel járhat számára. Megállapíthatjuk, hogy gazdasági terjeszkedésünk által eltérő mértékben és közvetett módon, de szinte az egész Kárpát–Balkán régióban lehetőségünk nyílik ezt a potenciált kihasználni, míg a magyar kisebbségek leghathatósabb segítségére a számok alapján Szlovákiában és Romániában számíthatunk. Kiderült, hogy hazánk katonai jelenléte nem használható úgy fel, mint az előző két alternatíva, hanem egyedül a Balkán stabilizálásához járul majd hozzá hosszú távon. Természetesen ez nem elhanyagolható tényező, hiszen hazánk egyik legalapvetőbb érdeke, hogy a tőlünk délre levő térségekben rend és biztonság legyen, azonban ez rövid távon a „hétköznapokban” nem tudja megkönnyíteni országunk életét. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a meglévő lehetőségek bár adottak, de helyükön kell kezelnünk őket, és nem szabad rájuk, mint mindenre jó csodaszerre tekintenünk. Ezen lehetőségek kihasználásához nagyfokú nyitottság és rugalmasság szükséges. Bizonyos szempontból előnyben vagyunk a Kárpát–Balkán régió egyes országaival szemben, de nem vagyunk és a közeljövőben nem is leszünk abban a helyzetben, hogy bárkinek diktálhassunk. (Folytatjuk)

NÉMETH BENCE

1 Kocsis Károly: A Kárpát–Balkán régió változó etnikai vallási arculata. In: Földrajzi közlemények, 1991. 3–4. szám, 165–189. old.
2 Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004., 48–76. old.
3 Kocsis Károly: A Kárpát–Balkán régió változó etnikai vallási arculata. In: Földrajzi közlemények, 1991. 3–4. szám, 167. old.
4 A harmincéves háború alatt több északi vármegyét csatoltak az Erdélyi Fejedelemséghez, így az északnyugati határa egészen Kassáig húzódott.
5 Kocsis Károly: Jugoszlávia – Egy felrobbant etnikai mozaik esete. Az etnikai konfliktusok történeti-földrajzi háttere a volt Jugoszlávia területén. Teleki László Alapítvány Budapest, 1993., 7. old.
6 Uo. 7–10. old.
7 Kocsis Károly: A Kárpát–Balkán régió változó etnikai vallási arculata. In: Földrajzi közlemények, 1991. 3–4. szám, 170. old.
8 Max Weber: Gazdaság és Társadalom. A megértő szociológia alapjai 1. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987., 77. old.
9 Balázs Zoltán: Modern hatalomelméletek. Korona Kiadó, Budapest, 1998., 102–103. old.
10 David Sanders: Nemzetközi kapcsolatok: neorealizmus és neoliberalizmus. In: Robert E. Goodin–Hans-Dieter Klingemann: A politikatudomány új kézikönyve. Osiris Kiadó, Budapest, 2003., 413–414. old.
11 Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója, valamint Rosta György, az Eximbank Rt. vezérigazgató-helyettesének vitaindító előadásai alapján: A magyar gazdaság érdekeltsége a térségünkön belüli tőkeáramlásban.
Euroatlanti integráció és tőkeáramlás Délkelet-Európában. Magyar befektetési lehetőségek az EU és a NATO bővítésének öszszefüggésében. A Magyar Atlanti Tanács nemzetközi konferenciája. Danubius Thermal Hotel Margitsziget, Magnólia Terem, Budapest, 2005. november 3.
12 Farkas József György: Kétmilliárd eurós „kifektetés”. In.: Népszabadság, 2002. március 11. hétfő, LX., 59. szám, 13. old.
13 [sz.n.]: Horvátoknál fektetünk be. In.: Magyar Nemzet, 2003. július 15. kedd, LCVI. évf. 163. szám, 12. old.
14 INA: Industrija Nafte dd. Horvát olaj- és gázipari csoport.
15 [sz.n.]: Horvátoknál fektetünk be. In.: Magyar Nemzet, 2003. július 15. kedd, LCVI. évf. 163. szám, 12. old.
16 Dévai Emese: Dél felé terjeszkedik az OTP. In: Magyar Nemzet, 2004. december 9., csütörtök, LXVII. évf. 326. szám, 12. old.
17 [origo]: Megjelenik az OTP név Horvátországban. 2005. szeptember 16 http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/vallalatihirek/ 20050916nevet.html letöltés dátuma: 2005. 10. 08.
18 [MTI]: 6,5-szeresére növelte profitját az OTP szlovák bankja. 2005. január 28.
http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/vallalatihirek/2005012865
szeresere.html Letöltés dátuma: 2005. 03. 11.
19 [sz.n.] Magyar multik: minden kezdet nehéz. Folyamatosan bővül a hazai tőkekivitel. In.: Népszabadság, 2003. szeptember 25. csütörtök LXI. 15. old.
20 Putsay Gábor: MOL-többség a Slovnaftban. In.: Magyar Nemzet, 2002. november 25. hétfő, LXV. évf. 274. szám, 11. old.
21 Szilvássy József: Pert nyert a MOL Pozsonyban. Népszabadság Online, 2005. november 19. http://www.nol.hu/cikk/384690/ letöltés dátuma: 2005. november 19.
22 Erdősi Csaba–Dénes Zoltán–Szajlai Csaba: A magyar tőke külföldön terjeszkedik. In.: Magyar Nemzet, 2005. április 4. hétfő, LXVIII. évf. 90. sz. 13. old.
23 ITDH: A Magyar Befektetési és Kereskedelmi Fejlesztési Kht. munkatársai által a rendelkezésemre bocsátott anyagok.
24 [MTI] Felügyeleti engedélyt kapott a RoBank megvásárlására
az OTP. http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/vallalatihirek/
20040628felugyeleti.html Letöltés dátuma: 2005. 03. 13.
25 [origo]: Nevet vált az OTP román bankja. 2005. március 9.
http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/vallatihirek/20050309nevet.html Letöltés dátuma: 2005. 03. 13.
26 sz.n.]: Az OTP-é lehet a bolgár DSK. In.: Magyar Nemzet, 20013. május 14. szerda, LXVI. év. 111. szám, 13. old.
27 [sz.n.]: Magyar multik: minden kezdet nehéz. Folyamatosan bővül a hazai tőkekivitel. In.: Népszabadság, 2003. szeptember 25. csütörtök, LXI. 15. old.
28 ITDH
29 Uo.
30 Gál Zsuzsa: A Magyar Montenegró; Tavasszal síelni és fürdeni is lehet. In.: Népszabadság, 2004. május 24. hétfő, LXII., 120/1. szám, 15. old.
31 ITDH
32 [sz.n.]: Külföldre mennek a magyar vállalatok: MNO. 2005. február 7. http://www.mno.hu/index.mno?cikk=265681&rvt=5&s_ text=k%FClf%F6ldre+mennek+a+magyar+v%E1llalatok&s_texttype=1 Letöltés dátuma: 2005. 03. 11.
33 uo.
34 [MTI]: Öt céggel versenyez a MOL az Energopetrolért. 2005. február 1. http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/vallalatihirek/ 2005020otceggel.html Letöltés dátuma: 2005. 03. 11.
35 [MTI]: Újra kell pályázni a bosnyák Energopetrolra. 2005. augusztus 8.. http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/vallalatihirek/ 20050808ujra.html Letöltés dátuma: 2005. 09. 05.
36 [origo]: A MOL–INA párosé az Energopetrol. 2005. október 17. http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/vallalatihirek/ 20051017amolina.html Letöltés dátuma: 2005. 10. 21.
37 ITDH: Gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok Ukrajna. 4. old. http:/www.itdh.hu/idth/static/uploaded/document/UAgazdVK.pdf Letöltés dátuma: 2005. 09. 16.
38 ITDH
39 Erdősi–Dénes–Szajlai: A magyar tőke külföldön terjeszkedik. In.: Magyar Nemzet, 2005. április 4. hétfő, LXVIII. évf. 90. sz., 13. old.
40 SARIO: http://www.sario.sk/index.php?idd=174&typ=2&now=
FOREIGN_DIRECT_INVESTMENTS_ACC Letöltés dátuma: 2005. 04. 04. 41 Inotai András előadása alapján: Euroatlanti integráció és tőkeáramlás Délkelet-Európában Magyar befektetési lehetőségek az EU és a NATO bővítésének összefüggésében. A Magyar Atlanti Tanács nemzetközi konferenciája. Danubius Thermal Hotel Margitsziget, Magnólia Terem Budapest, 2005. novem- ber 3.
42 IBA:http//investbg.government.bg/files/1110444384_file.pdf Letöltés dátuma: 2005. 04. 04.
43 Erdősi–Dénes–Szajlai: A magyar tőke külföldön terjeszkedik. In.: Magyar Nemzet, 2005. április 4. hétfő, LXVIII. évf. 90. sz., 13. old.
44 Constantin Secereanu–Mariana Pietreanu: http://www.stat.si/
radenci/program_2004/A5-SECREANU,PIETREANU.PDF Letöltés dátuma: 2005. 04. 04.
45 Erdősi–Dénes–Szajlai: A magyar tőke külföldön terjeszkedik. In.: Magyar Nemzet, 2005. április 4. hétfő, LXVIII. évf. 90. sz., 13. old.
46 Lengyel László előadása alapján: Biztonságpolitikai Szakkollégium, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, Tudós Kávézó, 2005. október 19.
47 Inotai András előadása alapján: A magyar gazdaság érdekeltsége a térségünkön belüli tőkeáramlásban. Euroatlanti integráció és tőkeáramlás Délkelet-Európában. Magyar Befektetési lehetőségek az EU és a NATO bővítésének összefüggésében. A Magyar Atlanti Tanács nemzetközi konferenciája. Danubius Thermal Hotel Margitsziget, Magnólia Terem Budapest, 2005. november 3.
48 Dr. Hajdu András: Provinciálisak legyünk – vagy eredményesek. 2004. október 27. Népszabadság Online: http://www.nol.hu/cikk/ 337784/ Letöltés dátuma: 2005. 05. 02.
49 Németh Bence: A magyar multinacionális cégek terjeszkedése és a magyar külpolitika. ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések – 2005/5; 3. old.
50 A kisebbségekben rejlő lehetőségeket legjobban talán Kína használja ki. Délkelet-Ázsia több államában 4-5%-os kínai kisebbség él, és nem ritka, hogy az adott ország gazdaságának több mint az 50%-át ellenőrzik. A másik példa Oroszország. A Szovjetunió szétesése után több tízmilliós orosz népesség rekedt Oroszország határain kívül, amely együttműködve az anyaországgal, komoly befolyást gyakorol az utódállamokra.
51 Gyurgyík László: A határon túli magyarok számának alakulása az 1990-es években. In.: Magyar Tudomány, 2005/2., 136–137. old. alapján.
52 [sz.n.]: Dzurinda megkapta a kormányalakítási megbízást. In.: Szatmári Friss Újság, 2002. szeptember 28., szombat. http://www.hhrf.org/frissujsag/02sep/fu20928.htm Letöltés dátuma: 2005. 03. 03.
53 [sz.n.]: Az MKP miniszterei. www.mkp.sk http://www.mkp.sk/
index.php?t/a&p=&xp=&Mid=1&Lev1=&Ind1=123 &MId=1&P=index, hu,&Ind1=11 Letöltés dátuma: 2005. 03. 03.
54 Az MKP az előző ciklusban is kormányon volt, akkor három miniszteri és négy államtitkári poszttal rendelkezett.
55 Tibori Szabó Zoltán: RMDSZ: Négy miniszteri poszt. In.: Népszabadság, 2004. december 27. hétfő, LXII., 301/1. szám, 3. old.
56 Tibori Szabó Zoltán: Négy magyar prefektus Erdélyben. In.: Népszabadság, 2005. január 8. szombat, LXIII., 6/1. szám, 3. old.
57 Tibori Szabó Zoltán: Nyolc alprefektusi hely. In.: Népszabadság, 2005. január 24. szombat, LXIII., 12/1. szám, 3. old.
58 Tibori Szabó Zoltán: Még az idén kisebbségi törvényt hoznak Romániában. In.: Népszabadság, 2005. január 24. szombat, LXIII., 19/1. szám, 3. old.
59 Hamberger Judit: A magyar–szlovák viszony esélyei az MKP kormányzati helyzetének tükrében. In: Külügyi Szemle, 2004/1–2., 33. old.
60 Harrach Gábor: Teljes népfogyatkozás: In.: Magyar Nemzet, 2005. február 26. szombat, LXVIII. évf. 55. sz., 12. old.
61 Szarka László: Magyar kisebbségek a kutatások tükrében. In.: Magyar Tudomány, 2005/2., 193–196. old.
62 MFO: Hungary http://www.mfo.org/site_tree/9/41/base.asp Letöltés dátuma: 2005. 05. 12.
63 Forrásként az adott évben kiadott Military Balance-ra, valamint az ebben a fejezetben hivatkozott forrásokra támaszkodtam.
64 Mészáros Károly (felelős szerk.): A honvédelem négy éve 1994–1998. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1998. 45. o.
65 Lukács László–Deák Ferenc–Havasi Zoltán: A magyar műszaki kontingens SFOR feladatai. In.: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2001. 5. évf. 2. szám, 99. old.66 Szabó István: A balkáni békefenntartó műveletek áttekintése. In.: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2001. 5. évf. 2. szám, 34–35. old.
67 UN:UNFICYP United Nations Force in Cyprus http://www.un.int/cyprus/unficyp.htm Letöltés dátuma: 2005. 05. 12.
68 Szabó István: A balkáni békefenntartó műveletek áttekintése. In.: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2001. 5. évf. 2. szám, 35–36. old.
69 [MTI]: Hazajött Irakból az utolsó magyar katona. 2005. január 23., http://origo.hu/itthon/20050123hazajott.html Letöltés dátuma: 2005. 05. 12.
70 Afganisztánban a felderítőszázad előtt magyar részről egy kb. 40 fős egészségügyi csoport volt jelen, azonban nem katonai feladatokat teljesítettek, így elemzésünkben őket nem vesszük figyelembe.
71 Forrásként az adott évben kiadott Military Balance-ra, valamint az ebben a fejezetben hivatkozott forrásokra támaszkodtam.
72 UNCTAD: FDI Country profiles: Sweden wid_cp_sn_en.pdf 12–13. old. http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=3198& lang=1 Letöltés dátuma: 2005. 09. 06.
73 UNCTAD: FDI Country profiles: Finland wid_cp_fi_en.pdf 11–12. old. http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItem ID=3198⟨=1 Letöltés dátuma: 2005. 09. 06.