Lelkészi szolgálat a missziókban
2006.06.06.
Az MH szervezetében a misszió, mint tágabb fogalom, 1996 óta létezik, amikor az IFOR, majd SFOR megalakult. A Tábori Lelkészi Szolgálat tulajdonképpen ez idő óta jelen van, nem csak a Balkánon. Fontosnak tartjuk – visszatekintve erre a tíz évre –, hogy mérleget vonjunk a jobb feladatellátás érdekében, feltárva a problémákat.
Tekintsük át az alapokat, amelyek szerint működünk. Politikainak tekinthetjük a nemzetközi szerződéseket és megbízatásokat, amelyek meghatározzák a kontingens indulását. Ennek közvetlen hatása nincs a mi feladatunkra. A katonai alapokat a feladat végrehajtása, annak jogi szabályozása, pontosítása jelenti. Teológiai alapnak pedig, missziói parancsnak: a „Menjetek széles e világban…” Mt 28,19 tekintjük.
A lelkész a missziói területen katonailag a parancsnok közvetlen alárendeltje – nincs köztes szint! Szakmai felügyeletét a tábori püspök látja el, lehetőség szerint látogatással (canonica visitatio). Feladatából adódóan nem végez ügyeleti szolgálatot – mert állandó készenlétben van, hadműveleti jellegű utasítást nem ad és ilyen döntést nem hoz – mert nem erre van kiképezve.
„Katonai tevékenységet nem végez.” (kormánymegállapodás) „A tábori lelkész szolgálati elöljárója, illetve szolgálati alárendeltje csak tábori lelkész lehet.” HJT 25. § (4. bek)
Feladatok
A tábori lelkész feladatkörét két csoportra oszthatjuk:
Ezek közül a fontosabb a szakrális, amely a lelki gondozást jelenti, amely mindenki felé nyitott. De része az oktatás, ahol előadások hangzanak el, felkészítés egyházi eseményekre. A tábori lelkészi szolgálat szakrális feladatainak lényeges eleme a rendszeres istentisztelet az igények figyelembevételével. Kiegészülhet továbbá kereszteléssel és úrvacsorával.
A tábori lelkészetnek profán feladatkörei is vannak. Ilyen például a bizalmi fórum: problémaközvetítés, a parancsnoki munka támogatása, a szabadidő szervezése, az ünnepélyek szervezése. Nem utolsósorban pedig az állandó elérhetőség a legénységi állomány és a parancsnoki szervek számára egyaránt.
A munkafeltételekről néhány szó: az iroda az adminisztráció és a lelki gondozás színtere. Jól elérhető helyen, a megfelelő körülmények biztosításával kell kialakítani (megfelelelő kommunikációs lehetőségek).
A kápolna (imaterem) a hitélet helyszíne. A csend nemcsak vallási igény, de pszichológiai szempontból is szükséges, ez töltheti be a „csend-oázis” szerepét a konténerekben többedmagával együtt lakó katona számára. A helyszín megválasztásánál kívánatos a szomszéd helyiségek nélküli elhelyezés. Lehetőség szerint más funkciója ne legyen a helyiségnek.
Az eddigi (befejezett) missziókban való részvételünk:
A boszniai IFOR/SFOR: 6 protestáns, 6 katolikus; a koszovói KFOR (ellátja az MFOR-t – Macedónia): 7 protestáns, 6 katolikus (jelenleg is folyik); Irakban: 2 protestáns, 1 katolikus.
Eddig összesen: 15 protestáns, 13 katolikus lelkész és pap teljesített szolgálatot.
Szervezés alatt áll a BG-, NRF-, MLF-missziók tábori lelkészi szolgálata.
A Sikeres küldetésért
Összegzésképpen elmondhatom a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat állománya nevében, hogy lelkészeink szívesen mennek misszióba. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy az adott parancsnok és a lelkész közösen kialakított kapcsolata formálta a lelkészi munkát. Ez általában jól működött, de előfordult olyan eset is, amelyre nem lehetünk büszkék, hiszen ahány lelkész, annyiféle hozzáállás jellemezte a feladatellátást. Éppen ezért fontosnak tartom szabályozni a tábori lelkész feladatkörét, ne valamiféle nyűg legyen a parancsnok vállán, hanem valódi segítség. Állományunk szeretne minden tőle telhetőt megtenni azért, hogy minél sikeresebben érjen véget egy-egy küldetés.
Jákob János
