A Honvédelmi Minisztérium által létrehozott Párbeszéd portálon és a katonai szaksajtóban is egyre több információ jelenik meg a NATO (továbbiakban szövetség) átalakításával kapcsolatos koncepciókról, az átalakítás elveirõl. Ezzel a folyamattal párhuzamosan megkezdõdött az MH Összhaderõnemi Doktrína (MH ÖHD) 2. kiadásának kidolgozása is. Arra kértük Havril András vezérezredest, a HM Honvéd Vezérkar fõnökét, hogy adjon tájékoztatást a kidolgozás jelenlegi helyzetérõl, az elõkészítõ munkáról és a várható eredményrõl.

Vezérezredes úr, a Magyar Honvédség belsõ tájékoztató portálján is megjelent, hogy kidolgozás alatt áll a Magyar Honvédség összhaderõnemi doktrína második kiadása. Hogyan indult ez a munka?

– A Magyar Honvédség egész tevékenységét érintõ alapdokumentumról van szó, amelynek minõsége meghatározza teljes szakmai kultúránkat és a számunkra törvényekben elõírt alapfeladatok teljesítését. Az elõkészítõ munka 2006 szeptemberében indult. Akkor kezdtük meg a 2002-ben kiadott, jelenleg még hatályos doktrína áttekintését és felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy megvizsgáljuk, milyen következményekkel jártak az elmúlt idõszak biztonságpolitikai változásai, illetve a Magyar Honvédségben szervezeti rendjében és képességeiben bekövetkezett átalakítások milyen doktrinális hatást eredményeztek, majd mindezek alapján eldöntsük, menyiben érvényesek a haderõ korábban kidolgozott alapvetõ alkalmazási elvei és szabályai.
A szakmai alkotómûhelyekben kidolgozott véleményeket egy doktrinális konzultáción 2006 októberében részletesen megvitattuk, ahol az elõzetes írásbeli állásfoglalások mellett nagyon sok fontos kiegészítéssel és javaslattal gazdagodott a felülvizsgálat érvanyaga. Ez a konzultáció széles körû véleménycserére adott lehetõséget a szakmai kompetenciáknak megfelelõen részt vevõ, a honvédelmi tárcához tartozó valamennyi illetékes szervezet képviselõje számára. A munka kezdeti fázisának egyik sajátosságát az adta, hogy miközben az idõszerûség sürgetõ kényszere gyors végrehajtást követelt tõlünk, ebben az idõszakban nagy intenzitással zajlott az egész tárcát érintõ haderõ-átalakítás gyakorlati kivitelezése, amely mind szervezési szempontból, mind a várható végeredmények doktrinális hatásainak elemzése szempontjából okozott bizonyos nehézségeket. Mindent összevetve az elõkészítõ munka és az azt követõ konzultáció nyomán egyértelmûen megállapítottuk, hogy a Magyar Honvédség jelenleg hatályban lévõ Összhaderõnemi Doktrínája mára már elavult, és a módosítások, korrekciók helyett annak teljes átdolgozására, egy gyakorlatilag új, második kiadás kimunkálására van szükség.
A felülvizsgálatot és a konzultációkat a HM Haderõtervezési Fõosztály Szövetségesi és Egységesítési Osztálya szervezte és irányította, csakúgy, mint a doktrína kidolgozásának elõkészítését és a további munka koordinálását is õk végzik.

Milyen szakmai érvek tették indokolttá egy teljesen új dokumentum kidolgozását?

– A bennünket körülvevõ világban biztonsági környezetben, a Magyar Honvédség életében az utóbbi években bekövetkezett egyre gyorsuló változások önmagukban is felvetik, hogy egy 2002-ben kiadott alapdokumentum 2006 végére már több elavult információt tartalmazhat. Az is várható volt, hogy a huszonegyedik századi új kihívások az általunk már ismert szövetségi koncepciókban olyan alapvetõ elvi változásokat fognak indukálni mind a NATO-ban, mind az Európai Unióban, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül a Magyar Honvédség jövõjét illetõen. Mindkét szervezet új korszakot jelzõ biztonságpolitikai irányvonala kidolgozásában és elfogadásában Magyarország is tevékenyen részt vett, így jól érzékelhettük a belsõ változások motivációit. Tehát az MH Összhaderõnemi Doktrína kiadása óta eltelt öt évben a közvetlen környezetünkben és a távolabbi térségekben lezajlott biztonságpolitikai változások olyan számottevõ hatással voltak a nemzeti haderõre és a szövetségi képességekre egyaránt, amelyekre reagálni kellett.
Már több mint két éve, hogy a Magyar Honvédség önkéntességen alapuló haderõvé vált, komoly strukturális változásokat is megélve. Mint ismeretes, a szövetségi rendszerben aktív szerepet játszó Magyar Honvédségnek immár a nemzet biztonságának fõ letéteményeseként kell végrehajtania a feladatait – a határõrség kikerült a fegyveres erõ kategóriából. Ezzel egy idõben a Magyar Honvédség profilja, arculata is megváltozott, a prioritás az expedíciós képességek kialakítására, a minden ízében professzionális haderõ megteremtésére helyezõdött át. A szárazföldi haderõnem áttért a könnyû szerkezetû struktúrára, a légierõ pedig már a NATO Integrált Légvédelmi Rendszer szerves részét képezi.
Az új követelményeknek megfelelõ Magyar Honvédségnek képesnek kell lennie a NATO keretein belül, szövetségeseivel együtt megvédeni Magyarország függetlenségét és garantálni területi sérthetetlenségét, továbbá rendelkezésre kell állnia a szövetség védelmi képessége kialakításának és biztosításának érdekében, a közös mûveletek igényeinek megfelelõen. Emellett hozzá kell járulnia az Európai Unió biztonság- és védelempolitikájának keretében végrehajtott mûveletek teljes skálájához. Ugyanakkor felkérés alapján részt vehet az ENSZ és az EBESZ által vezetett, illetve egyéb alkalmi koalíciókban végrehajtott mûveletekben.
A jelentõsen módosuló, immár globális szövetségi felelõsségvállalásban a kisebb katonai potenciállal rendelkezõ tagállamok, köztük hazánk is, speciális módon járulnak és járulhatnak hozzá a NATO kollektív védelméhez, illetve a nemzetközi biztonság és béke garanciáinak megteremtéséhez. Miközben képességeink legfontosabb mércéje az ország védelmében és szuverenitása biztosításában számunkra elõírt kötelezettségek teljesítése, számos lehetõség van arra, hogy olyan hozzáadott értékekkel kapcsolódjunk be a szövetségi együttmûködésbe, amelyek minõségi hozzájárulást jelentenek a közös célok megvalósításához, és fontos hiányzó képességeket pótolhatnak, amelyekkel a szövetség jelenleg csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem rendelkezik. Példaként a víztisztító képesség, a mûszaki (hídépítõ) kapacitás, a biológiai laboratórium említhetõ.
A hazánkhoz hasonló adottságokkal rendelkezõ NATO-országokban a nagyméretû csoportosítások helyett egyre inkább a kisebb, de mobilizálható, speciális feladatok ellátására képes kötelékek kialakításában és fenntartásában gondolkodnak. A szakosodás, specializálódás kérdése az utóbbi idõben még hangsúlyosabbá vált. A béketámogató mûveletek ma már elengedhetetlen eleme a katonai és civil együttmûködés képessége, amely jelen van a világ valamennyi fejlett országában és hadseregében. A terrorizmus elleni harc egyik alapvetõ eszköze a különleges mûveleti képesség. Az országhatáron és sokszor Európán kívül, olykor a hazától több ezer kilométerre végrehajtott békemûveletek során a speciális mûveleti képességgel bíró erõk alkalmazása elengedhetetlen követelmény. Ennek megfelelõen nagy figyelmet fordítunk e kötelékek kialakítására, és a szövetség elvárásaival szoros összhangban, korszerû doktrinális elvek mentén történõ felkészítésükre.

Ismereteim szerint a feladatrendszer változása mellett, más hatályos szabályzók rendelkezései is ösztönzik az átdolgozással kapcsolatos igényeket; meg tudja ezt erõsíteni vezérezredes úr?

– Igen, ez valóban így van. Az eddigiekben említett okok mellett vannak közvetlen, jól definiált adminisztratív elõírásai is a doktrínaalkotásnak, átdolgozásnak. A 2004-ben kiadott, Magyar Honvédség doktrinális és szabályozó okmányainak fejlesztési terve elõírja, hogy a kidolgozott doktrinális okmányok felülvizsgálatát a kiadást követõ évben mindenképpen, azt követõen háromévenként el kell végezni. A fentieknek megfelelõen, 2003-ban a doktrínát felülvizsgáltuk ugyan, de akkor a módosítása még nem látszott indokoltnak. A 2006-ban pedig naptár szerint is esedékessé vált az újabb felülvizsgálat.
Szintén az adminisztratív jellegû okok között kell megemlíteni, hogy az elmúlt években a NATO-doktrínarendszere, hierarchiája is módosult, és a transzformációs folyamat részeként átdolgozásra kerültek olyan hivatkozási alapnak tekintett alapdoktrínák is, mint az AJP-01, a Szövetséges Összhaderõnemi Doktrína, az AJP-3, a Szövetséges Összhaderõnemi Hadmûveleti Doktrína. Megjelent egy teljesen új dokumentum, az AJP-5, a Szövetséges Összhaderõnemi Hadmûveleti Tervezési Doktrína is, és ezek a módosítások tovább indukálják a hierarchiában szereplõ többi szövetségi doktrína módosítását is.
A változások irányát az is jelzi például, hogy a Szövetséges Összhaderõnemi Doktrína AJP-01 (C) jelzetû változata – a korábbi kiadásában szereplõ 22 fejezet helyett – már csak mindössze 6 fejezetet tartalmaz, amelyek valóban csak stratégiai kérdésekkel foglalkoznak. Az új „csúcsdoktrína” már nem tartalmazza az egyes haderõnemek, a logisztika és egyéb támogató képességek együttmûködésének lehetõségeit és módszereit. Ezek ezt az új, alacsonyabb szintû doktrínákat jelenítik meg. Úgy vélem, a doktrínaalkotásban nekünk is figyelembe kell venni ezt a tendenciát.

Feltételezem, hogy a kidolgozási munkát egy jelentõs elõkészítési fázis elõzte meg. Hallhatnánk errõl is néhány szót?

– Miután elvégeztük a jelenlegi doktrína felülvizsgálatát és megállapítottuk, hogy teljesen új alkalmazási elvek megalkotására van szükség, a HM Haderõtervezési Fõosztályon dolgozó szakemberek kialakítottak egy koncepciót a doktrína megalkotására. Ezt követõen átdolgoztuk a Magyar Honvédség doktrinális és szabályozó okmányainak fejlesztési tervét, amely a kapcsolódó dokumentumok létrehozását is szabályozza. A kidolgozói munkacsoport megalakítására HM Haderõtervezési Fõosztály vezetõjének adtam utasítást. Az elõkészítés és a kidolgozás minden egyes fázisában jelentõs szerepe van a Magyar Honvédség Mûveleti Szabványosítási és Doktrinális Bizottságának, amely kéthavonta ülésezik, és ezekben a kérdésekben döntés-elõkészítõ, javaslattevõ testület. A bizottság munkájában képviselteti magát a Magyar Honvédség szinte valamennyi vezetõ szerve és szervezete. Elnöke a HM Haderõtervezési Fõosztály vezetõje. A doktrína kidolgozásának alapjául szolgáló szinopszist ez év március elején hagytam jóvá. A fõosztályvezetõ ennek megfelelõen intézkedett a kidolgozással kapcsolatos munka- és ütemterv kiadására.

Vezérezredes úr korábban említette, hogy az utóbbi idõben jelentõs változásokat él meg a NATO. Új, az alkalmazási alapelveket is érintõ koncepciókat dolgoztak ki, amelyek befolyásolják a nemzeti doktrína tartalmát is. Összefoglalná néhány gondolatban ezek lényegét?

– A szövetség stratégiai koncepciója szerint a földrajzi határok helyett az érdekek védelmére, a biztonságért viselt globális felelõsségvállalásra helyezõdött át a hangsúly, illetve az erõk alkalmazása vonatkozásában az Európán kívüli mûveletek valószínûsége nagyobb. Ennek megfelelõen a képességeinket a teljes mûveleti spektrumra kell tervezni, függetlenül attól, hogy béketámogató feladatról vagy más koalíciós mûveletben történõ részvételrõl van szó. Jelenleg négy alapvetõ fontosságú koncepcióról beszélhetünk, amelyek egymásra épülnek, és valóban jelentõs hatással vannak a katonai erõ jövõbeni alkalmazása elveire, módszereire, sõt még az egyes mûveletekben történõ részvételi lehetõségek mikéntjére is.
Mindezek új kihívást jelentenek a modern hadviselési elvek megalkotói számára. A jelenleg is kidolgozás alatt álló szövetségi koncepciók a kor követelményeinek és újszerû kihívásainak hivatottak megfelelni, egy hálózatalapú hadviselést alkalmazó, nagy pontosságú fegyverzettel ellátott, gyorsreagálású és multi-dimenzionális haderõ nagy távolságokban való hatékony alkalmazhatóságát alapozzák meg. A ma még helyenként futurisztikusnak tûnõ alkalmazási elvek és módszerek rövid idõn belül a potenciálisan kibontakozó válsághelyzetek, fegyveres konfliktusok kezelésének alapvetõ elemei lesznek. Ezek közül néhánynak a már tényleges hadmûveleti körülmények közötti alkalmazás tapasztalatai is rendelkezésre állnak.
A mûveletek hatásalapú megközelítése (Effect-Based Approach to Operations – EBAO) a biztonság elérésének és fenntartásának olyan széles értelemben vett interpretációja, amelyben a különbözõ egymásra épülõ és egymást erõsítõ – politikai, diplomáciai, katonai és más egyéb lehetséges – hatások együttes alkalmazása vezet egy adott válság megoldásához. A katonai és a nem katonai elemek és eszközök közötti összehangoltság elérésével, valamint a részt vevõ szereplõk egymástól való kölcsönös függõségének megértésével a szövetség katonai struktúrája eredményesebben lesz képes összehangolni az ezen szervezetek és szereplõk számára nyújtandó hozzájárulását. A szövetség jövõbeni összhaderõnemi mûveleteinek koncepciója (Concept for Alliance Future Joint Operations – CAFJO) egy elvi keretet fogalmaz meg az elkövetkezõ 15 évre vonatkozóan, amely körvonalazza a koncepciók, a doktrínák és képességek jövõbeni fejlesztését annak érdekében, hogy lehetõvé váljon a szövetség számára a mûveletek hatásalapú megközelítését megvalósító képességek fejlesztése. A CAFJO vázolja azokat a stratégiai körülményeket, amelyben a szövetség mûködni fog a jövõben, és összegzõ iránymutatást nyújt a koncepciók és a képességek fejlesztéséhez. A kulcskérdés a béke, a biztonság és az általános fejlõdés közötti kapcsolatrendszer.
A NATO hálózatalapú képességek koncepciója (NATO Network Enabled Capability – NNEC) a NATO azon képességének kialakítását célozza, amelynek segítségével a hálózatokon és az információs infrastruktúrákon keresztül egyesíti a mûveleti környezet minden elemét. Az NNEC célja a többcélú globális információs szolgáltatások hálózatokra alapozott egységesített rendszerének mûködtetése a mûveleti képességek integrált alkalmazása érdekében. Az NNEC a szövetség rendelkezésére álló különbözõ képességek megfelelõ kombinációja felhasználásával átfogja a döntés-elõkészítés és döntéshozatal teljes spektrumát, korábban nem látott mértékben növeli a gyorsaságát és hatékonyságát, amellyel a katonai vezetés teljesen új dimenzióját nyitja meg.
A modernizációs koncepciók fejlesztési és tesztelési (Concept Development & Experimentation – CD&E) folyamata az egyre fejlõdõ technológiák új alternatív megoldásokként történõ bevezetésére és ezt segítõ tesztelésére irányul. A CD&E program az Átalakítási Parancsnokság (ACT) – illetve tágabb értelemben véve a NATO – transzformációs feladatainak valós megmérettetését szolgálja és egyesíti a tagállamok hasonló irányú törekvéseit. Ebben a munkában való részvétel a kisebb tagországok számára is rendkívül hasznos, hiszen az élenjáró technológiákhoz való hozzájutást is segíti. A szövetség jelentõs munkát végzett a funkcionális és szakági doktrínák kidolgozásában, amelyek többségét az eltelt idõszakban mi is ratifikáltuk, illetve bevezettük. A kidolgozói munka tovább folytatódik, amely nemcsak új doktrínák megalkotását, hanem a már meglévõk átdolgozását, az új szellemiségû alapdoktrínákkal történõ harmonizálását is jelenti. Ezzel egyidejûleg stratégiai szinten formálódik az EU védelmi képességének kialakítása is, melynek egyik legfontosabb és kézzelfogható eleme a magas szintû reagálóképesség elérése érdekében megfogalmazott EU-harccsoport- koncepció, amelynek kialakításába bekapcsolódtunk, és immár megvalósításában is tevékenyen részt veszünk.
Ezeket a folyamatokat nekünk is követnünk kell, ennek kiemelt eszköze a doktrínáink megfelelõ átdolgozása. A Magyar Honvédség doktrínahierarchia-rendszerének csúcsán álló összhaderõnemi doktrína kidolgozása tehát a fenti koncepciók figyelembevételével kezdõdött meg, azért, hogy megfeleljünk napjaink elvárásainak, és ezzel együtt a szövetségi tagságunkból adódó követelményeknek.

A Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiáját 2004-ben elfogadták, hol tart a katonai stratégia kidolgozása és mennyiben befolyásolja a doktrínaalkotást?

– A Magyar Köztársaság Nemzeti Katonai Stratégiája a kormányzati politika katonai tényezõi megvalósításának egyik alapdokumentuma, amelynek legfontosabb rendeltetése, hogy a nemzeti biztonsági stratégia biztonsági értékelései és követelmé- nyei alapján, a rendelkezésre álló erõforrások figyelembevételével megfogalmazza a katonai képességek fejlesztésének célkitûzéseit, irányait, feladatait, alapjául szolgál a katonai feladatok teljes rendszerének, és végsõ soron kijelöli, milyen haderõre van szüksége az országnak. A Magyar Honvédség képességeire, alkalmazására, fejlesztésére vonatkozó követelmények meghatározásával, forrásdokumentumként az összhaderõnemi doktrína megalapozása szempontjából döntõ szerepet játszik.
A Magyar Köztársaság Nemzeti Katonai Stratégiájának kidolgozása az elfogadott Nemzeti Biztonsági Stratégia követelményeire építve már a korábbi években megkezdõdött és egy változatban már kormányzati elfogadásra készen állt. Az idõközben bekövetkezett, részben az általam is felvázolt körülmények hatására azonban aktuálissá vált egy korszerûsített, új dokumentum megalkotása. Ez a munka egy meglehetõsen széles körû, polgári és katonai szakértõket magába foglaló kidolgozó csoportra alapozva megkezdõdött. Az új stratégia megfogalmazásához a Honvéd Vezérkar közvetlen segítséget nyújt – ezt a közremûködést a stratégiai tervezõ feladatok meghatározásával a honvédelmi törvény is elõírja számunkra. A katonai vezetés már a haderõ-átalakítás feladatai végrehajtásakor, a doktrinális felülvizsgálat végrehajtásakor érzékelte a stratégiai feladatok számbavételének szükségét is. Ezért indítottunk el egy az egész Magyar Honvédséget átfogó stratégiai átvilágítást, amelynek megállapításai nagymértékben segíthetik gyakorlati hozzájárulásunkat a készülõ nemzeti katonai stratégia megalkotásához. Így válik összetartozó egésszé a honvédség belsõ helyzetét felmérni hivatott „Párbeszéd folyamat”, a haderõ-átalakítást követõ stratégiai áttekintéssel és a doktrínális megújulással. Tekintettel az új kihívások természetére, az említett külsõ és belsõ változások hatásaira és a sürgetõ idõkényszerre, a stratégiaalkotásnak és az új doktrínák kidolgozásának párhuzamosan, az érintett szakmai mûhelyek szoros együttmûködésével kell megvalósulnia. Ebben a vezérkarnak jelentõs szerepe, nagy felelõssége van.

Mikorra várható az új doktrína kiadása?

– A haderõ új profilját, a NATO- és EU-tagságunkból adódó szakmai követelményeket és koncepciókat is figyelembe vevõ alkalmazási alapelveket tartalmazó dokumentum várhatóan ez év július végére elkészül. Az alapdokumentum jelentõségét, a Magyar Honvédség mûködésének alapjait érintõ meghatározó szerepét figyelembe véve nagyon fontosnak tartom, hogy végsõ elfogadása elõtt a teljes személyi állománnyal megismertetjük azért, hogy bevezetése elõtt véleményeket, javaslatokat kérjünk az alkalmazóktól, az elõírásokat gyakorlatban érvényesítõktõl. Az Új Honvédségi Szemle olvasói lesznek az elsõk, akik teljes egészében kezükbe vehetik az összhaderõnemi doktrínát, és vélemény formálhatnak róla. Természetesen a Párbeszéd lapon, a Magyar Honvédség belsõ tájékoztatási portálján is elérhetõ lesz a dokumentum. Szintén ezt a két kommunikációs eszközt kívánjuk alapvetõen felhasználni arra, hogy egy széles körû eszmecserét folytassunk a doktrína által generált szakmai kérdésekrõl. Úgy vélem, ez is egy fontos fejezet lesz az új szolgálati kultúra kialakítására tett erõfeszítéseink sorában. Mindezeket figyelembe véve egy több mint egyéves elõkészítõ munkát követõen 2007 végére kiadhatjuk az új dokumentumot és megkezdõdhet beépítése a mindennapok gyakorlatába.

Vezérezredes úr, köszönöm a beszélgetést.

KISS ZOLTÁN