A NATO-tagállamok 29 katonai akadémiájának és nemzetvédelmi egyetemének, továbbá a semleges országok (Ausztria, Finnország és Svájc), a mediterrán dialógus (MD – Egyiptom, Mauritánia, Szaúd-Arábia és Tunisz), a békepartnerségi (PfP-) országok (Belorusszia, Horvátország, Svédország,Ukrajna és Üzbegisztán), illetve a római NATO Védelmi Akadémia (NDC), a George C. Marshall Központ, az oberammergaui NATO Iskola és a 2005-ben létrejött norfolki NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság (NACT) s nem utolsósorban a Balti Védelmi Akadémia mintegy 90 parancsnoka, rektora és egyéb, más vezetője vett részt a XXXV. parancsnoki konferencián, amit 2006. április 24–26. között rendeztek meg a svájci Luzernben. A házigazda szerepét a svájci Katonai Főiskola (Swiss Armed Forces College) parancsnoka, Ulrich Zwygart vezérőrnagy töltötte be, a tanácskozás is a főiskola kampuszán zajlott. A konferencia témája a globális környezetet formáló oktatás (Education to Shape the Global Environment) volt.

A megnyitóbeszédet a konferencia elnöki tisztét betöltő Marc Vankeirsbilck, a belga légierő altábornagya, a NATO Védelmi Akadémia parancsnoka tartotta. Kifejezte köszönetét a svájci szervezőknek, és kiemelte a konferencia fontosságát, amely folytathatja a korábbi években megkezdett munkát. Kifejtette, hogy a változó biztonsági környezettel a katonai oktatásnak kötelező lépést tartania, mivel csak ilyen módon képezhetők a XXI. század kihívásainak megfelelni képes tisztek.
Üdvözlőbeszédében Ulrich Zwygart vezérőrnagy vázolta a főiskola struktúráját és kitért a többszintű képzés jelentőségére. Elmondta, hogy a főiskolai szintű (BSc) mellett egyetemi (MSc) és vezérkari képzést is folytatnak.
Christophe Keckeis altábornagy, svájci vezérkari főnök történelmi kitekintéssel kezdte megnyitóját. Párhuzamot vont Svájc 26 kantonja és a NATO 26 tagállama között. Megállapította, hogy a közös érdekek fel- és elismerése a tartós egység alapja, akár államszövetségről, akár katonai szövetségről van szó. A továbbiakban – Svájc semlegessége mellett – hangsúlyozta hazája részvételét a PfP-missziókban, a biztonságpolitikai kezdeményezésekben, valamint a globális kihívások kezelésében. Új megoldások keresésére hívta fel a konferencia résztvevőit, mondván, hogy „a tegnap megoldásai nem alkalmazhatóak automatikusan a mai viszonyokra”.


Igények és elvárások
többnemzeti környezetben

A többnemzeti műveletekben részt vevő tisztekkel szemben támasztott igények és elvárások (Required and Desired Characteristics of Officers Who Participate in Multinational Operations) címmel Umberto Rossi olasz dandártábornok tartott vitaindító előadást. Megállapításait főként saját tapasztalataira alapozta, mivel a közelmúltban tért vissza Afganisztánból, ahol a Tartományi Újjáépítési Csoport (Provincial Reconstruction Team – PRT) koordinátoraként tevékenykedett Herat térségében.
A szélsőséges afgán klimatikus domborzati és társadalmi viszonyokból kiindulva elemezte az újjáépítés nehézségeit és a rugalmas reagálás szükségességét. Fokozott hangsúlyt helyezett a civil-katonai együttműködés fontosságára azokon a területeken, amelyek az új afgán rendszer megerősítését és stabilizálását szolgálják. A nemzeti haderő kiképzését az amerikaiak végzik, a rendőrség újjászervezése német, az illegális fegyveres csoportok leszerelése japán, a kábítószer-ellenes fellépés brit, a jogrend reformja pedig olasz szakértők feladata.
Ez az öt pillér alkotja a biztonsági szektor reformját, elősegítve Afganisztán konszolidációját. Az első két pillér prioritást élvez, és sikerük biztosítja a többi területen is a fejlődést. Jó példa erre a kábítószer-ellenes fellépés, ahol az ISAF nem kíván közvetlen konfrontációt. A máktermesztést átfogó módon tervezik visszaszorítani, lehetőséget kínálva a parasztoknak az alternatív gazdálkodás kialakítására. Ehhez szoros együttműködésre van szükség a polgári és a katonai szervek, hatóságok között. Az előadó több mint 50 helyi társadalmi szervezetet és közel 40 nemzetközi szervezetet sorolt fel, amelyek támogat(hat)ják az afgán konszolidációt, és amelyekkel az International Security Assistance Forcesnak (ISAF), illetve az adott térségben tevékenykedő vezető országnak (Lead Nation) érdemes „jóban lennie” a mielőbbi siker érdekében.
A jó kapcsolat kialakításához és fenntartásához meg kell értetni a misszióban részt vevő állománnyal a baráti viszony fontosságát, mert csak így „nyerhetők meg a szívek”, ami a pénzügyi források helyes alkalmazásával párosulva biztosíthatja a helyi lakosság szimpátiáját a konszolidáció támogatásához. Ehhez olyan tisztekre van szükség, akik fogékonyak ezen problémák és kezelésük iránt, illetve megértik a részletek fontosságát, továbbá képesek a helyi szokásokat figyelembe véve végezni feladataikat, és akár a helyi nyelvet is elsajátítani.


A térbeni és időbeni
korlátok leküzdése

A következő előadás a Professzionális katonai oktatás – civil perspektívából (Professional Military Education: A Civilian Perspective) címet viselte. Az előadó Andreas Wenger professzor, a svájci Szövetségi Műszaki Intézeten belül működő Biztonsági Kutatóközpont igazgatója volt. Gyakorlati példákból – biológiai anyagok (harceszközök) felhasználásával terrortámadás egy főváros tömegközlekedési hálózata ellen, súlyosbítva a telekommunikációs rendszer elleni vírustámadással, illetve egy katonai tervezést igénylő ENSZ-művelet végrehajtásának igénye – modellezte a katonai vezetőkkel szemben támasztott, illetve támasztható követelményeket az aszimmetrikus hadviselés, illetve a válságkezelés körülményei között.
Kiemelte az intenzív és többnemzeti környezetben folytatott képzés pozitívumait, amelyek véleménye szerint jelentősen hozzájárulnak az interoperabilitáshoz és a multifunkcionalitáshoz. Ugyanakkor a tértől és időtől függetlenül folytatható tanulás, valamint a specializált képzés fontosságát is hangsúlyozta, hiszen az élethosszig tartó tanulás a folyamatos technológiai fejlődés miatt a hadseregben is követelmény. Ezt azonban össze kell egyeztetni a műveleti készültséggel, és a felkészítés során egyforma fontosságot kell tulajdonítani a szimmetrikus és aszimmetrikus válságok kezelésének, mégpedig műveleti, továbbá stratégiai szinten egyaránt.
A jelenlegi katonai vezetőknek mind nagyobb mértékben kell nem katonai jellegű kockázatokkal foglalkozniuk, és bonyolult válságokat kezelniük korlátozottan rendelkezésükre álló erőforrásokkal. Ennek érdekében a meglevő eszközöket az új kihívásokhoz kell igazítani, hiszen a haderő csak egyike a válságkezelés számos eszközének, és mivel a problémák szerteágazóak, hasznosíthatja más területek tapasztalatait, valamint felfogását.
Az oktatásban – felnőtt és szakképzett emberekről lévén szó – előtérbe kell helyezni a távoktatást, amellyel leküzdhetőek a térbeli és időbeli korlátok. Ennek az internet az alapja, kiegészítve egyéb technikai eszközökkel, így téve lehetővé az elektronikus tanterem, vagy a videoalapú képzés létrehozását.
Ilyen módon áthidalható a korlátozott források és a szaktudás iránti növekvő igények közötti szakadék, továbbá a tanuló egyéni szükségleteihez legjobban igazodó képzési struktúra, katonai szakképzés hozható létre. Ennek segítségével biztosítható a sokoldalú, a gyorsan változó igényeknek megfelelni képes katonai szakember és az élethosszig történő tanulás.
Mindehhez a magán- és a vállalati szektor közreműködésére is szükség lehet, mivel itt halmozódott fel az a fajta szaktudás, amellyel a nem katonai jellegű fenyegetések és válságok a leghatékonyabban kezelhetőek. A katonai vezetők képzésében ez a multidiszciplináris megközelítés olyan eszköz lehet, amellyel a rugalmas reagálás képessége a vezetés különböző szintjein kifejleszthető. Jó példa erre a svájci Felső Szintű Vezetőképző Tanfolyam, amely jelenleg civil biztonságpolitikai és válságkezelési vezetőképző tanfolyam, Master (MSc) fokozatú kimenettel. Anyagi hátterét a vállalati támogatások, részvételi díjak, interminiszteriális együttműködés és a szövetségi költségvetés biztosítja. Ez a képzési forma megfelel a bolognai folyamat harmadik szintjének, az aszimmetrikus kihívásokra történő válaszadás igényének, valamint összeköti a gyakorlati és az elméleti képzést. A tanfolyam hallgatói között a svájci haderő ezredesi rendfokozattal rendelkező tisztjein kívül megtalálhatóak a vállalatok, a társadalmi és a nemzetközi szervezetek, valamint a rendvédelmi és a szövetségi szervek felső vezetői is.


Nemzetközi tapasztalatok

Az előadásokat követő hozzászólások során Löser vezérőrnagy, a hamburgi Vezetési Akadémia (Führungsakademie der Bundeswehr) parancsnoka felvetette a tisztképzés szükségességét a civil-katonai kapcsolatok (CIMIC) területén. Az Afganisztánban szerzett német újjáépítési tapasztalatok ezt az igényt jelzik, kiegészítve az interkulturális kompetencia kialakításával. A katonákat és tiszteket egyaránt az adott ország vonatkozásában kell képezni, de szükség van ilyen kulturális előképzésre a műveletekben részt vevő NATO-tagállamokkal kapcsolatban is, hogy mindenki tudhassa, mire számíthat a másik nemzet képviselőitől.
Az apai részről békéscsabai gyökerekkel rendelkező, magyarságát a delegációnknak sürgősen bejelentő („Tudjuk, ez kizárólagos magyar név!” – bizonyítottuk rendkívüli tájékozottságunkat) Sir John Kiszely altábornagy, a brit katonai akadémia parancsnoka szerint jelenleg a legnagyobb feladat a hidegháborúban kialakított képzési rendszerek átalakítása annak érdekében, hogy a tisztek olyan jövőbeni feladatok kezelésére legyenek képezhetőek, amelyek kiszámíthatatlanok, bonyolultak és kényesek. A hangsúly a kiképzéstől a képzés irányába tolódik el.
A Szaúd-Arábiát képviselő Al Zahrani tábornoknak a „visszajelzések figyelembevételére” vonatkozó kérdésére Wenger professzor elmondta, hogy a hallgatók reagálásait minden szinten figyelembe veszik, ami a tanmenet gyors változtatásait eredményezheti. Nagy probléma ugyanakkor, hogy a tananyag összetételére és az oktatási folyamatba történő beillesztésére nincs kész recept. Egyedi elbírálást igényel minden változás és változtatás. Intézményes szinten a BSc-szintek bevezetése már ezeket a változásokat tükrözik.
A továbbiakban Bernard St-Laurent ezredes, a római NATO-akadémia képviseletében, vázolta a tanterv-felülvizsgálat terén elért eredményeket. Az évekkel ezelőtt kezdett folyamat célja egységes tanterv kialakítása a NATO-tagállamok védelmi egyetemei számára. A projekten több munkacsoport is dolgozik, amelyektől az adatok begyűjtése folyamatosan történik. A kanadai munkacsoport egy később távoktatásban is alkalmazható tananyagot mutatott be a kritikus infrastruktúra védelmének témakörében. Az egyelőre csak kanadai viszonyokra kialakított és mindössze négy egységből álló háromórás anyag remélhetőleg egy jelentősebb alkotófolyamat szerény kezdete. (Sajnos ez a kérdéskör egyben az akadémiaparancsnokok konferenciája, illetve együttműködése bizonyos nehézkességére, túlbürokratizáltságára is rávilágít. Mint e folyóirat szorgalmas olvasói tudhatják – lásd az Új Honvédségi Szemle 2004/7. sz. 49–53. o. – a konferencia már 2000-ben meghozta erre vonatkozó döntését. Sürgetésünkre – kellett nekünk emlékeznünk! – 2003-ban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet kérték fel egy konkrét tematika elkészítésére, amit a 2004-es konferencia el is fogadott azzal, hogy a módosító javaslatokat gyűjtse össze és terjessze a következő évi tanácskozás elé az olasz és a kanadai delegáció. Ez 2005-ben olyan formában történt meg, hogy „tovább dolgozunk rajta”. Mint látható, 2006-ra az olasz kollégák „kiszálltak” belőle, a kanadaiak pedig „váltottak”. Most az NDC próbálta kézbe venni, bár egyesek megrökönyödésére a PfP-Consortium képviselője is előállt egy hasonló elképzeléssel [„Vision”]. Itt tartunk tehát 6 év után!)
A továbbiakban St-Laurent ezredes és Johnstone alezredes, a norfolki SACT képviselője az Irak számára folyó tisztképzés helyzetéről adott tájékoztatást. A NATO kiképző missziója 2004 óta 600 fő képzését bonyolította le részben Irak, részben pedig a tagállamok, illetve Kuvait területén. A tendencia szerint a tagállamok igyekeznek a meglevő iraki létesítményeket és infrastruktúrát felhasználni – pl. az alapszintű tisztképzést az iraki Katonai Akadémián Al Rustamiyah-ban, a vezérkari képzést pedig a bagdadi Nemzetvédelmi Egyetemen, ahol komoly könyvtár, számítógépes hálózat és egy Stratégiai Kutatóintézet is található. Ugyancsak itt van az iraki Katonai Nyelvképzési Intézet is, amely a külföldre induló jelentkezők nyelvi felkészítésének bázisa.
A NATO- és a partnerországok az iraki tisztek képzését, illetve továbbképzését a meglevő képzési intézményeikben végzik, miközben fokozott figyelmet fordítanak a biztonsági, a nyelvi és kulturális különbségek kezelésére. Ennek érdekében még az adott országokban akkreditált iraki katonai attasék segítségét is igénybe veszik, így a külföldi kurzusok eddig zökkenőmentesek voltak.


Fontos a tapasztalatok hasznosítása

A konferencia második napja dr. Samuel Grier, az NDC dékánja előadásával kezdődött, melynek címe: „Keretek és tanterv a többnemzeti szakképzés számára a biztonsági és védelmi tanulmányok terén (A Framework and Curriculum for Professional Multinational Education in the Field of Security and Defense Studies)”. Az intézmény történetének rövid ismertetése után az előadó részletezte a többnemzeti környezetben folytatott tanulmányok előnyeit és kitért a nemzetközi interoperabilitás szükségességére, hiszen így biztosítható a jövő katonai vezetőinek leghatékonyabb felkészítése a majdani kihívások kezelésére. Hangsúlyozta a nemzeti intézmények összefogásának, tevékenységeik összehangolásának fontosságát, a közös munkanyelv, az angol használatának és a kiscsoportos képzés hatékonyságának jelentőségét. Mindehhez azonban olyan tanterv kidolgozására van szükség, amely modulrendszerű, biztosítja a minőségellenőrzést és az állandó visszacsatolást, valamint alkalmazkodik a megrendelők igényeihez. Ehhez kérte dr. Grier a konferencia támogatását, ami nélkül nincs esély a sikerre.
Klauswilli Gauchel nyugállományú dandártábornok, a német Szövetségi Biztonságpolitikai Akadémia (Bundes- akademie für Sicherheitspolitik) elnökhelyettese megkérdőjelezte a többnemzeti képzés előnyeit, hiszen a legtöbb intézmény nemzeti keretek között végzi a felkészítést a többnemzetű környezetben végzendő feladatokra.
Az NDC képviselője felkérte a kanadai intézményvezetőt a tanterv további fejlesztésére.
Algis Vaicelianus dandártábornok, a Balti Védelmi Akadémia (Baltic Defence College) parancsnoka a közös tanterv használhatósága mellett foglalt állást. Mint elmondta, öt szinten folytatnak oktatást, és előnyben részesítik a szakmai megfontolásokat. Folynak a munkálatok a közös tanmenet kialakításán is.
Viktar Valakanovics ezredes, a belorusz Katonai Akadémia képviselője szerint első lépésben a várható követelményeket kell meghatározni, és csak ezek függvényében összeállítani a képzési programot. (Mint látható ebből, ő nem ismerte a korábbi évek ez irányú erőfeszítéseit!)
Michael Dunn altábornagy, az amerikai Nemzetvédelmi Egyetem (NDU) elnöke az intézmények vezetőinek együttműködésében látta a kiutat. E-mail címek gyűjtésével és az internetes kommunikációval vélte megoldhatónak a tananyagfejlesztést. Szerinte Afrikától kezdve a beszerzéseken és az informatikai hadviselésen át a világűrig számos kérdéskör van, amelyben a tanintézetek vezetői együttműködhetnek. Szabad vitafórum jöhet így létre, amelyben a részvétel önkéntes és mindenki számára előnyös. Ugyancsak felhasználható az internet a végzett hallgatókkal való kapcsolattartásra. Ezzel olyan hálózat építhető ki, amely lehetővé teszi a gyors tájékozódást és a visszacsatolást, így az oktatási intézmény programjának a valós igényekhez történő pontosabb és gyorsabb igazítását.
Sebastiano Petrolito őrnagy, az olasz Felsőfokú Összhaderőnemi Vezérkari Intézet (Instituto Superiore Stato Maggiore Interforze – ISSMI) Emberi jogi és hadműveleti jogi tanszékének a munkatársa az új törzstisztek jogi képzéséről beszélt. Hangsúlyozta, hogy mind nagyobb szükség van arra, hogy a parancsnokok rendelkezzenek alapvető jogi ismeretekkel, mégpedig elsősorban a nemzetközi jog és a hadijog terén. (Jó érzés volt konstatálni, hogy ezt a fajta „meleg vizet” mennyivel korábban felfedezték a Magyar Honvédségben és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen!) Felismerve ezt az igényt Olaszország minden haderőnemnél beindította az ilyen irányú képzést, sőt kiterjesztette ezt az olasz Vöröskereszt állományára is. A moduláris rendszerű oktatás tartalmazza a genfi konvenció különböző kiegészítéseit, humanitárius törvényeket és gyakorlatot is magában foglal. A tanfolyamot elvégzett tisztek ötévente frissítő kurzusokon vesznek részt, amelyek során megismerkednek a legújabb fejleményekkel, és újabb gyakorlatokra is lehetőségük nyílik. A jogi tanfolyam nyitva áll a külső hallgatók előtt is, egyúttal pedig szerves része a vezérkari tanfolyam tantervének.
Dr. Fred Tanner, a genfi Biztonságpolitikai Központ (Geneva Centre for Security Policy) igazgatóhelyettese a külföldi szolgálatra való kitelepítés előtti képzés problematikájára koncentrált. A jelenlegi – jobbára általános szinten megfogalmazható – kihívások ismertetése után vázolta a svájci gyakorlatot, melynek lényege a konkrét misszióra kiválasztott állomány célirányos felkészítése.
A központ gondosan elemzi a korábbi missziókat – pl. Elefántcsontpart, Kongó, Sierra Leone, Darfur, Libéria, Kelet-Timor, Koszovó, Bosznia-Hercegovina, vagy Macedónia tanulságait – és a levont tapasztalatokat összegezve állítja össze a következő kurzusok anyagát. Az oktatás egy része internetalapú távoktatás formájában történik, a kontaktórákat pedig összesen két hét alatt bonyolítják le. A haderő tisztjein kívül felkészítésben részesülnek a rendőrség, a határőrség és a segélyszervezetek kijelölt tagjai is, hiszen később olyan feladatokat kaphatnak, amelyekkel hazai körülmények között viszonylag keveset foglalkoztak, például embercsempészet vagy emberkereskedelem.
A képzés módszertana ötvözi az elméleti és gyakorlati felkészítést: az előadásokat és a foglalkozásokat olyan oktatók tartják, akik személyes tapasztalatokkal rendelkeznek az adott szakterületen.
Az előadást követően, a képzés misszió alatt végezhető verziójára, a friss tananyag forrására, illetve a megfelelő oktatói állományra vonatkozó kérdések hangzottak el. Mint a válaszból kiderült, az intézet legfontosabb információforrását az ott végzett hallgatók hálózata alkotja, amely egyre bővül, és folyamatosan biztosítja a távoktatásban is folytatható felkészüléshez szükséges tananyagot. Sir Kiszely altábornagy a nem katonai szervezetekkel folytatott együttműködés jelentőségéről tartott előadásában a „Jolly Joker” típusú tisztek képzésére helyezte a hangsúlyt. Abból kiindulva, hogy a haderő a politika eszköze, megállapította, hogy ezt a képzésnek is szem előtt kell tartania, így válik csak lehetővé a haderő alkalmazása nem, vagy csak részben katonai típusú feladatok végrehajtására. A NATO Transzformációs Főparancsnokságának képviselője ugyancsak a valós igényekhez történő gyors alkalmazkodást jelölte meg fő célként. Tekintettel a rendkívül változatos, sőt kiszámíthatatlan jellegű kihívásokra, az oktatásnak és képzésnek is gyorsan kell idomulnia az adott követelményekhez, illetve olyan szakembereket kell képeznie, akik kellően adaptívak. Ezeket a szempontokat érvényre kell juttatni az egyéni és csoportos képzésben, a kitelepítés előtti és a misszió közbeni, a nemzeti és többnemzetiségű oktatásban egyaránt. Ami pedig a legfontosabb, biztosítani kell az újszerű és rugalmas gondolkodás térnyerését, az innovatív elképzelések meghonosítását.
A spanyol–olasz közös munkacsoport előadása szintén az integrált oktatásra koncentrált. Az átalakulás már megkezdődött, hiszen a fegyvernemenként elkülönített képzést mindinkább felváltja az összfegyvernemi, illetve a többnemzeti képzés. Példaként a 2003-ban az európai biztonság- és védelempolitika (ESDP) terén való képzést említették, amelyben egyebek között hazánk is rész vesz a ZMNE közreműködésével.
A másik példa a Többnemzeti Össz-haderőnemi Gyakorlat volt, amelynek középpontjában a magas intenzitású közös műveletek tervezéséhez szükséges készségek kialakítása áll. Új elem az Európai Unióval (EU) közös képzés létrehozására vonatkozó elgondolás, amelyet 2007-re kívánnak megvalósítani. Így a NATO és az EU együttműködése a katonai képzés terén is létrejöhet, miáltal aktívabb, koherensebb kooperáció jöhet létre a két szervezet között. A mintaforgatókönyvekben humanitárius akciók, harcoló felek szétválasztása, konfliktusmegelőzés, stabilizáció és rekonstrukció szerepel.
A képzésben a civil komponens erősítése is fontos szerephez jut, elsősorban a civil-katonai együttműködés és a rendőri oktatás által. A nagyobb hatékonyság biztosítása érdekében össze kell hangolni az egyes oktatási intézmények által folytatott kurzusokat. Az így jelentkező előnyök a programban szerepet vállaló belga, dán, holland, svéd és portugál egyetemeknél már jelentkeznek.
A konferenciát záró összefoglalójában az NDC parancsnoka a közös mintatanterv további fejlesztésére, a technológiai fejlesztések folytatására és az internetes fórumok aktív használatára hívott fel. Kiemelte az NDC elkötelezettségét a tananyagfejlesztés iránt, és köszönetet mondott az értékes hozzászólásokért.
(S végül egy szubjektív megjegyzés: a magyar rektor egy kicsit szomorúan búcsúzott 15 év után az akadémiaparancsnokok konferenciájától.)

Panajotu Kosztasz–Szabó Miklós