Jogi kérdések a katonai műveletek teljes skáláján felmerülnek, ezért a jogi természetű ügyekre a katonai missziók tervezésének és végrehajtásának valamennyi szakaszában tekintettel kell lenni. Egyre gyorsabban változó világunkban a NATO-műveletekkel összefüggő jogi ügyek is egyre összetettebbek. Érthető tehát, hogy mind határozottabban jelenik meg a parancsnokok, a törzs és a szolgálatot teljesítő egyének arra vonatkozó igénye, hogy megértsék a műveletek során – nagy valószínűséggel – felmerülő jogi ügyeket. Erre ösztönöz egyebek mellett a NATO imperatív követelménye is, miszerint a műveleteknek a jog (elsősorban a nemzetközi jog) talaján kell állniuk, és a végrehajtás során a jogszerűséget feltétel nélkül biztosítani kell. A NATO-műveletek eredményessége érdekében tehát elengedhetetlen a műveletekbe bevont személyzet számára kellő időben nyújtott jogi támogatás és hatékony jogi felkészítés. Ezeknek az igényeknek és elvárásoknak a teljesítése érdekében egyre nagyobb számban telepítenek jogi tanácsadókat és jogi támogató személyzetet műveleti területre. Ugyanakkor a jogi alapelvek, doktrínák, irányelvek és egyéb eljárásmódok megfelelő megértéséhez, valamint a NATO-ra vonatkozó alapvető jogi ismeretek megszerzéséhez elengedhetetlen egy hatékony és átfogó oktatási és képzési program kialakítása és – lehetőség szerint a műveletekben való részvételt megelőzően történő – végrehajtása.

Felismerve az egyes szakmai (köztük a jogi) területekre vonatkozó nemzeti és szövetségi szinten egyidejűleg megvalósítandó képzés fontosságát, valamint emlékeztetve a fegyveres konfliktusok jogának (Law of Armed Conflict – LOAC) alapvető követelményére, ugyanis a megfelelő parancsnoki szinteken – szükség szerint – jogi tanácsadóknak kell rendelkezésre állniuk annak érdekében, hogy a parancsnokok részére a jog alkalmazására vonatkozó tanácsokat tudjanak adni, és az adott kérdést illetően a fegyveres erőket megfelelő instrukciókkal lássák el.1 A NATO külön Képzési Útmutatót2 adott ki a jogi területre vonatkozóan. Ez az útmutató részletesen rögzíti a jogi tanácsadók és a jogi támogató személyzet feladatait, az általuk betöltendő szerepeket, valamint iránymutatást ad a jogi tanácsadók felkészítésére és képzésére.3 Az alábbiakban ezeket mutatjuk be.


A NATO JOGI TANÁCSADÓK FELADATAI

A jogi tanácsadók és a jogi támogató személyzet4 alapküldetése a különböző parancsnoki szinteken a katonai műveletek teljes területére kiterjedő professzionális jogi szolgálat nyújtása. Ma már nem lehet vita tárgya az, hogy a parancsnokoknak kötelességük alkalmazni a nemzetközi jogot, ideértve – műveleti körülmények között – a fegyveres konfliktusok jogát, valamint a nemzetközi humanitárius jogot.5 A nemzetközi jog más egyezményes kötelezettségei szintén alkalmazandók a katonai műveletek során.
A jogi tanácsadók műveleti tervezési eljárásba bevonásának általános követelménye mellett a hatályos NATO-irányelvek és -útmutatók sokkal speciálisabb követelményeket is tartalmaznak. A nemzetközi – és bizonyos esetekben a nemzeti – jogi előírásoknak a tervezésben, a felkészítésben és a műveletek végrehajtásában történő érvényesítésére vonatkozó követelmény megtalálható a NATO Katonai Bizottságának (Military Committee) a műveleti magatartási szabályokat (Rules of Engagement6), az információs műveleteket (Information Operations), a civil-katonai együttműködést (Civil-Military Cooperations), a befogadó nemzeti támogatásra (Host Nation Support) vonatkozó megállapodások tárgyalását, a nem 5. Cikk szerinti válságkezelési műveleteket, valamint más funkcionális területek szabályait rögzítő dokumentumaiban is. Ebből következően a parancsnokoknak magától értetődő kötelességük a megfelelő jogi támogatás biztosítása, vagyis hogy a jogi tanácsadókat a lehető leghamarabb bevonják a tervezésbe, a kiképzésbe és a műveletek valamennyi aspektusának végrehajtásába.
A műveletek jogi támogatása alapvetően három fő területre osztható: vezetés és irányítás (Command and Control), fenntartás (Sustainment), valamint egyéni szolgálattámogatás (Personnel Service Support). A vezetés és irányítás funkció magában foglalja a parancsnoki hatáskör jogi aspektusaival, az adott missziók és egyes katonai műveletek (speciális tervek, a fegyveres erő konkrét alkalmazása) jogi alapjaival és korlátaival, valamint a személyügyi igazgatás bizonyos kérdéseivel kapcsolatos tanácsokat. A fenntartás funkció egyaránt jelenti a befogadó nemzeti támogatásra vonatkozó megállapodások (Memorandum of Understanding, Technical Arrangement) tárgyalását, a fegyveres erők jogállására vonatkozó megállapodások (Status of Forces Agreements) tárgyalását és alkalmazását, de a szerződéskötési és pénzügyi jogi tanácsadást, valamint a környezetvédelmi jog kérdéseit is. Az egyéni szolgálattámogatás alatt az érintett szolgálatteljesítő egyén számára nyújtandó jogi támogatást kell érteni.
A jogi tanácsadók fenti alapfeladataikat három alapvető cél: a misszió, a szolgálat és a jogszerűség támogatása érdekében végzik. A misszió – ebben az összefüggésben – a katonai műveleti célok védelmét és előmozdítását jelenti, támogatva a parancsnokot és a törzset az emberi és anyagi források megvédésében. A jogi tanácsadók részt vesznek a kulcsfontosságú döntéshozatali eljárásokban, a jogi és sok esetben a nem jogi ügyek megjelölésében és megoldásában, lehetőség szerint még mielőtt ezen ügyek a parancsnokság számára problémaként jelentkeznének.
A szolgálat alatt – ebben az összefüggésben – a parancsnokok, a törzs és a szolgálatot teljesítő egyének jogi szükségleteinek teljesítését jelenti. A jogi tanácsadó feladata, hogy ezen „ügyfeleknek” a szituáció alapos megértésén, a jogszerű lehetőségek elemzésén és saját egyéni szakmai megítélésén alapuló, megbízható tanácsot adjon, erősítve ezzel a vezetés és irányítás, a fenntartás és támogatás funkcióit.
A jogszerűség – ebben az összefüggésben – az igazságosság fenntartását, az etikai normák előmozdítását és a köztisztelet kialakításához való segítségnyújtást jelenti. Ennek érdekében a jogi tanácsadónak, mint a parancsnokság szervezeti struktúrája szerves részének, képesnek kell lennie a jogszerűség megerősítésére a NATO és a nemzetközi közösség értékeinek a parancsnokság döntéshozatali eljárásaiba való integrálása révén. A jogi tanácsadóknak tehát segíteniük kell parancsnokaikat olyan NATO-műveletek vezetésében, amelyek révén a misszió céljai a nemzetközi jog tiszteletben tartása mellett valósíthatók meg, egyidejűleg megtartva a nemzetközi közvélemény támogatását is.


A JOGI TANÁCSADÓK SZEREPÉRŐL

A jogi tanácsadóknak feladatuk ellátása során számtalan szerepet kell betölteniük. Az alábbiakban bemutatásra kerülő szerepek különböző módokon nyilvánulhatnak meg, de leggyakrabban témaszakértőként, ügyvédként, etikai tanácsadóként és bizalmi tanácsadóként jellemzik őket.
A jogi tanácsadó által betöltendő szerepek egyike a témaszakértő (Subject Matter Expert) szerep, amely során a javasolt cselekvéssorozatot bemutatják a jogi tanácsadónak, aki véleményt mond a tervezett tevékenységek jogszerűségéről, vagy arról, hogy a célt hogyan lehet jogszerűen elérni. Ebben a szerepben a jogi tanácsadó nem saját szemszögéből vagy egyéni elvpreferenciák alapján, hanem inkább a jog részletes tanulmányozására alapozva és a célorientáltságot szem előtt tartva értelmezi a jogot. Tevékenysége pártatlanságot, szakmai függetlenséget, szorgalmasságot, erkölcsi bátorságot, a tények alapos ismeretét, határozott ítélőképességet és jogászi temperamentumot kíván.
Az ügyvéd (Advocat) szerepben a jogi tanácsadó a parancsnok szóvivőjeként lép fel a külső szervezetek vagy a felsőbb parancsnokságok irányában, alkalmazva a választott katonai tevékenységsorozat képviseletére vonatkozó jogi tréningen szerzett ismereteket. A jogi tanácsadót itt abból a célból keresik meg, hogy képviselje a parancsnokság álláspontját egy adott jogszabály jelentését és alkalmazásának szükségességét illetően, a parancsnokság álláspontjának alátámasztására bizonyítékokat mutasson be, és az érintett hatóságot győzze meg az álláspont helyességéről. Ez a szerep felmerülhet a parancsnokság irányelveinek kidolgozásakor, illetve a befogadó nemzettel (Host Nation), valamint a nem kormányzati szervekkel (NGO) való kapcsolat során is.
A szerep eredményes betöltése lelkes odaadást, ugyanakkor elfogulatlanságot és pártatlanságot is megkíván.
Etikai tanácsadóként (Ethical Advisor) a jogi tanácsadó útmutatót nyújt a felmerült, vagy várhatóan felmerülő etikai és jogi ügyekben. A szerep betöltése – a törvények és egyéb jogszabályok fényében végzett értékelés mellett – kiterjed az etikai előírásokkal kapcsolatos tanácsadásra, ideértve a katonai etikát, illetve a társadalmi elvárásokat.
A jogi tanácsadót gyakran veszik igénybe mint a parancsnok bizalmi tanácsadóját (Counselor), amely során a javasolt aktusok jogi és erkölcsi megfelelősége tárgyában kell véleményt mondania. A jogi tanácsadó ebben a szerepkörben nem pusztán jogi tanácsot ad, hanem a parancsnok bizalmi emberének számít, független értékelést nyújtva a törzs más tagjai által előkészített ügyekben. Itt a jogi ismeretekkel kombinált analitikus képességre és ítélőképességre egyaránt támaszkodni kell. Fontos, hogy a jogi tanácsadók már a döntéshozatali eljárás korai szakaszában lehetőséget kapjanak álláspontjuk kifejtésére, ezzel is megkönnyítve a parancsnokság küldetésének teljesítését.
Műveleti környezetben a jogi tanácsadó a fentebb tárgyalt szerepeket váltakozva, egymást kiegészítve és erősítve látja el. A végrehajtandó feladatok azonban nem korlátozódnak csupán a műveletek konkrét végrehajtásának idejére, a jogi tanácsadóra mind a műveleteket megelőzően, mind azt követően jelentős feladatok hárulnak. A tervezési és előmobilizációs fázisban alaposan meg kell értenie a lehetséges terveket és a művelettel kapcsolatos koncepciókat, értelmeznie kell a nemzetközi jognak a konkrét műveletre alkalmazandó szabályait, a vonatkozó NATO-eljárásmódokat és azon nemzeti jogi előírásokat, amelyek a végrehajtásra befolyással lehetnek. A jogi tanácsadó a Műveleti Tervező Csoport (Operational Planning Group), vagy más tervező és koordináló csoport tagjaként állást foglal a műveleti magatartási szabályok (ROE) tekintetében is. Ezen szakasz eredményessége megkívánja, hogy a parancsnok és a törzs kellő tájékoztatást kapjon a fegyveres erő jogi kötelességeit, illetve ezen jogi kötelességek és egyéb korlátozó hatások lehetséges minimalizálását illetően. Biztosítani kell ugyanakkor, hogy a tervek a fegyveres konfliktusok jogának (LOAC) megfeleljenek, a fegyveres erők jogi státusza kellő védelmet kapjon, valamint a művelet eredményes végrehajtása érdekében megfelelő és gazdaságos befogadó nemzeti támogatás is rendelkezésre álljon.
A mobilizációs és vezénylés előtti szakaszban elsődleges cél a kapcsolatépítés és a vezénylendő személyzet felkészítése. A jogi tanácsadónak kapcsolatot kell teremtenie a felsőbb szintű parancsnokságoknál szolgáló jogi tanácsadókkal, a koalíciós és más baráti erők törzsével, a befogadó nemzet és a nem kormányzati szervek (pl. a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága) hivatalos jogi szerveivel. A vezénylésre kerülő személyzet számára nyújtandó felkészítésnek érintenie kell a művelet jogi alapjait, a vezénylendő személyzet jogi státuszát, az érintett ország vonatkozó jogszabályait, műveleti területen a civilekkel való bánásmód szabályait, valamint a fegyveres konfliktusok jogára és más alkalmazandó jogi előírásokra vonatkozó tájékoztatást.
A visszavezénylési fázisban a jogi tanácsadó a feladatteljesítéssel kapcsolatban fennmaradt, illetve a visszavezényléssel összefüggő jogi ügyek megoldásán dolgozik. Ezen feladatok például magukban foglalhatják a kárügyek megoldását, a fegyveres konfliktusok jogának állítólagos megsértése miatti nyomozások lefolytatását, a tanúk meghallgatásában és a bírósági eljárásokban való részvételt, illetve az azokban való együttműködést.
Habár a fenti feladatok általában a műveleti parancsnokságokhoz, illetve a műveleti területre vezényelt jogi tanácsadókra vonatkoznak, minden egyes szerep és funkció ugyanúgy vonatkozik az adminisztratív hivatalokban dolgozó jogi tanácsadókra is, csupán a hangsúly térhet el. Tekintet nélkül vezénylési helyükre, valamenynyi jogi tanácsadónak teljesen be kell épülnie a parancsnoki döntéshozatali hálózatba, és képzetteknek kell lenniük a változatos kontextusban felmerülő jogi ügyek kezelésére. Röviden, a jogi tanácsadóknak képesnek kell lenniük megérteni a nemzeti, a befogadó nemzeti, a nemzetközi, a műveleti és a pénzügyi jogi ügyeket, amelyek az állandó nemzetközi, vagy egy adott műveleti parancsnokság jogi irodáján felmerülnek, vázolni a műveletekhez kapcsolódó speciális jogi megfontolásokat, valamint öszszefoglalni és alkalmazni a jogi tanulságokat.
Hangsúlyozni kell, hogy bizonyos szituációkban azok a törzstisztek, akik nem jogi tanácsadók, a felsorolt funkciók és feladatok valamelyikét szintén elláthatják: ez esetben viszont elengedhetetlen a jogi tanácsadóval történő haladéktalan kapcsolatfelvétel a szükséges tanácsadás és szakmai felügyelet érdekében.


A MŰVELETEK SORÁN FELMERÜLŐ JOGI ÜGYEK

Habár a jogi tanácsadók alapfeladataiból és az általuk betöltött szerepekből már következtethető, mégis érdemes röviden áttekinteni azokat a főbb területeket, amelyek keretében – műveletek során – jogi ügyek merülhetnek fel. Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak:

a) a háború jogával (jus ad bellum, illetve jus in bello) kapcsolatos kérdések, a fegyveres konfliktusok jogának (LOAC) és a nemzetközi humanitárius jog (IHL) előírásainak figyelembevétele, valamint a műveleti magatartási szabályok (ROE) alkalmazása;
b) általános nemzetközi jogi kérdések, ideértve a jogállási egyezményeket (Status of Forces Agreements) és más nemzetközi megállapodásokat;
c) a fegyveres erővel, illetve a szolgálatot teljesítő egyénnel kapcsolatba került személyek kártérítési ügyei, illetve az általuk elszenvedett károkért történő helytállási kötelezettség;
d) pénzügyi és szerződéskötési jog, ideértve az állomásozás és átmeneti tartózkodás, valamint a konkrét műveletekre vonatkozó egyes pénzügyi jogi kérdéseket;
e) igazgatási jog, ideértve az alkalmazandó személyügyi jogot, a befogadó illetve a küldő nemzet jogát, a környezetvédelmi jogot stb.;
f) a fent említett ügyekkel kapcsolatos oktatás és képzés kialakítása és nyújtása a fegyveres erők kijelölt állománya részére.

Mindezek tükrében a jogi tanácsadók részletes feladatai az alábbiak szerint foglalhatók össze:

a) a nemzetközi jog területén nemzetközi megállapodások (pl. státuszmegállapodások (SOFA-k), levélváltások (Exchange of Letters), áthaladási megállapodások (Transit Agreements), gyakorlatokra vonatkozó egyetértési megállapodások (Memorandum of Understandings), technikai egyezmények (Technical Arrangements), végrehajtási rendelkezések (Implementation Arrangements) és más együttműködési kérdést szabályozó dokumentumok) tárgyalása, vagy szükség szerint a magasabb szintű parancsnokságok jogi tanácsadóinak támogatása ezen tárgyalásokban;
b) együttműködve a műveleti irányításért felelős szervekkel (J3 vagy más megfelelő szerv) a műveleti tervekre (OPLANs) vonatkozó jogi előírások (ideértve a nemzetközi jog általános szabályait, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, a vonatkozó nemzetközi egyezményeket és más megállapodásokat, valamint a fegyveres konfliktusok jogát) áttekintése, részvétel az OPLAN jogi mellékletének, a műveleti magatartási szabályok (ROE) és a fegyverhasználatra (Use of Force) vonatkozó szabályok kidolgozásában, valamint a fegyveres konfliktusok jogával (LOAC) kapcsolatos tanácsadás és oktatás;
c) a törzs logisztikai és pénzügyi szerveivel együttműködve a befogadó nemzeti támogatás (HNS) jogi kérdéseinek – ideértve a vonatkozó megállapodásokat is – áttekintése és az azokkal kapcsolatos jogi tanácsadás, a szükséges megállapodások hiányában pedig tárgyalások folytatása és a dokumentumok tervezetének elkészítése. Jogi támogatás nyújtása a szerződéskötésért felelős tiszt (Contracting Officer) számára a NATO-szerződések kidolgozásában és alkalmazásában, összhangban az alkalmazandó NATO-előírásokkal;
d) a politikai tanácsadóval együttműködve a szükséges koordináció biztosítása a nemzetközi szervezetekkel;
e) a törzs gyakorlatokért és kiképzésekért felelős személyeivel együttműködve a szükséges jogi tanácsadás nyújtása a gyakorlattervezési eljárásban, valamint jogi támogatás nyújtása (vagy ennek koordinálása) a gyakorlat és kiképzés ideje alatt;
f) a civil hatóságokkal való kapcsolattartásért felelős személyekkel együttműködve részvétel a befogadó nemzettel, a küldő állammal, valamint a kormányközi (intergovernmental) és a nem kormányzati szervekkel (NGO) való koordinációban, amennyire ez az adott parancsnokság küldetése szempontjából szükséges;
g) a katonai és civil személyzeti kérdésekkel, valamint a fegyelmi (és más büntetendő) ügyekkel kapcsolatos tanácsadás, illetve részvétel az eljárásokban;
h) részvétel a környezetvédelmi károk és más kártérítési ügyek kivizsgálásában;
i) tanácsadás a személyes adatvédelem és információszolgáltatás témakörében.

A fent kifejtett feladatokkal kapcsolatban szükséges hangsúlyozni a parancsnok (legfelsőbb szintű vezetés) és a jogi tanácsadó között kialakítandó, áttételektől mentes, közvetlen munkakapcsolat fontosságát. A jogi tanácsadó minden ügyben a parancsnoknak vagy a parancsnokhelyettesnek jelent. A törzsben dolgozó valamennyi jogi tanácsadónak általános küldetése és elsődleges kötelessége, hogy – mint fő jogi tanácsadó, vagy a törzset segítő személy – legjobb tudása szerint tevékenykedjen a parancsnok (parancsnoklást ellátó tiszt), a parancsnokhelyettes, a törzsfőnök (vezető törzstiszt) irányában.
Minden jogi tanácsadónak felelősséget kell vállalnia a rendelkezésre álló jogi eszközök megfelelő felsorakoztatásáért és menedzseléséért annak érdekében, hogy a parancsnok a küldetését a lehető legjobban tudja teljesíteni. A felügyeleti beosztásban lévőktől elvárható, hogy biztosítsák a jogi személyzet megfelelő és hatékony igény- bevételét, különböző eszközökkel kísérjék figyelemmel a jogi munka szakszerűségét, biztosítsák a jogi iránymutatások teljesítését és a különböző parancsnokságok jogi ügyeinek megfelelő lefolytatását, amennyiben pedig hiányosságot észlelnek, a rögzített követelmények maradéktalan teljesítése érdekében tegyék meg a szükséges lépéseket.
Az általános jogi tanácsadói feladatok mellett a stratégiai parancsnokságoknál tevékenykedő jogi tanácsadók felelősek az alárendelt szervezetek jogi tanácsadói részére történő iránymutatásért, valamint szakmai ellenőrzésükért. Ennek megfelelően a stratégiai parancsnokságok jogi tanácsadóitól elvárt dolog, hogy:

a) áttekintsék az alárendelt parancsnokságok jogi tanácsadóinak rendelkezéseit;
b) koordinálják a törzsön belül a jogi tanácsadók és a jogi eszközök megfelelő igénybevételét;
c) ösztönözzenek a folyamatos jogi oktatásban és képzésben való részvételre, amely erősíti az alárendelt szervezetek küldetésteljesítését is;
d) felügyeljék a jogi tanácsadók, valamint az alárendelt parancsnokságokon belüli más jogi szolgálatok tevékenységét;
e) kísérjék figyelemmel az alakulatok és a szolgálatteljesítő egyén részére történő jogi szolgáltatásokat;
f) nyújtsanak jogi támogatást, vagy vegyenek részt ebben azon parancsnokságok tekintetében, amelyekhez jogi tanácsadókat nem rendeltek;
g) rendszeresen konzultáljanak más parancsnokságokkal és azok jogi tanácsadóival, és tegyenek ajánlásokat olyan intézkedésekre, amelyek javítják a NATO-n belüli jogi szolgálatot.

A JOGI KÉPZÉS FONTOSSÁGA

Katonai műveletekre komplex jogi környezetben kerül sor, azok végrehajtásának számtalan aspektusa a jogi ügyek érzékeny megközelítését kívánja meg. Néhány jogi kérdés a szolgálatot teljesítő egyén szintjén jelenik meg, mások a parancsnokok által hozott, a műveletek egészét meghatározó döntéseket befolyásolják. A parancsnokoknak mindenkor képeseknek kell lenniük a megfelelő eszközök és képességek felhasználásával gyorsan és hatékonyan reagálni a kialakult szituációkra. Ezen képességek – egyebek mellett – magukban foglalják a jogi tanácsadók, de a szolgálatot teljesítő más alárendeltek jogi ismereteit is.
Mindezen funkciók ellátása megköveteli, hogy a jogi tanácsadók kellően képzettek és felkészültek legyenek a jogi tudományok valamennyi releváns területén, és a lehetséges fegyveres konfliktusok minden fajtájára vonatkozóan önállóan, adott esetben közvetlenül a parancsnok mellett állva tudjanak tevékenykedni. Képesnek kell lenniük körvonalazni a lehetséges jogi ügyeket, és döntésre felterjeszteni azokat. Emellett, a mai műveleti körülményekben való biztonságos eligazodás érdekében a jogi tanácsadóknak a gyakorlati végrehajtás mestereinek is lenniük kell, vagyis elvárható, hogy úgy legyenek kiképezve, hogy képesek legyenek megérteni és folyamatosan figyelemmel kísérni a gyorsan változó műveleti szituációkat. Magától értetődik, hogy amennyiben katonaszemélyekről van szó, professzionális szinten kell rendelkez- niük a szükséges katonai képességekkel is. Összefoglalva tehát, a jogi tanácsadóknak abban a helyzetben kell lenniük, hogy előre felkészülten támogatni tudják az adott missziót és erősítsék a NATO-műveletek legitimációját.
Ezen küldetés eredményes végrehajtását segíti elő a jogi oktatás és képzés. A parancsnokok tehát felelősséggel tartoznak a jogi tanácsadók és az alárendeltek megfelelő képzéséért annak érdekében, hogy a műveletek a lehető legnagyobb jogi támogatást kapják. A szükséges jogi ismeretek kialakítása érdekében a jogi képzésnek a parancsnoki láncolat valamennyi szintjét el kell érnie. A képzés azonban csak akkor lesz eredményes, ha a hallgatóság által képviselt ismertanyag változatosságához igazodik. A törzs részére nyújtott tréningekbe integrált jogi képzés annak biztosítására szolgál, hogy a parancsnokok és a közvetlen alárendeltek a jogi ügyeket képesek legyenek felismerni, és a jogi tanácsadókat hatékonyan tudják felhasználni.
A jogi tanácsadók számára nyújtandó tréning kialakítása más szempontok szerint történik. A felkészítés nem csupán az alapvető képességekre vonatkozó képzést kell, hogy magában foglalja, hanem a tematikailag egymásra épülő, folyamatos jogi oktatást is az aktuális és gyakorlatban felhasználható ismeretek megszerzése céljából. A legtöbb jogi tanácsadó esetében létezik arra irányuló nemzeti követelmény, hogy folyamatos jogi oktatás keretében ismereteit és képességeit megfelelő szinten fenntartsa. Emellett ugyanakkor a különböző nemzetközi ügyek megjelenésének és változásának felfokozott üteme is megkívánja, hogy a jogi tanácsadók folyamatosan aktualizálják ismereteiket a hiteles és hatékony tanácsadás érdekében.
Habár a szakmai képzés továbbra is fontos marad, nem szabad, hogy csupán ez legyen a jogi tanácsadók által kapott egyetlen tréningforrás. A képzési tervnek tartalmaznia kell olyan felkészítést is, amely változó környezetben, helyszíneken és gyakorlatokon integrálja a jogi tanácsadókat azokba a katonai egységekbe, amelyekhez vezényelték őket, egyrészt mint oktatók, másrészt mint az egység kiképzendő állományának tagja. Emellett, tekintettel a jogi ügyek és a műveleti összefüggések sokszínűségére, megfelelő tárgyspecifikus tréningek keretében speciális képzést is tartani kell. Ilyen speciális képzésnek tekinthető a fegyveres konfliktusok jogára vonatkozó képzés.7
A taktikai, műveleti és stratégiai parancsnoki szintek kellően hatékony képzéséhez különböző képzési metódusokat kell alkalmazni. Az egyéni tréningnek elsősorban nemzeti szinten kell megtörténnie, vagyis ezen képzésért továbbra is a küldő állam tartozik felelősséggel, a NATO-nak tehát alapvetően bíznia kell abban, hogy a delegált személyek a békeidejű, illetve műveleti beosztások (PE and CE posts) betöltéséhez szükséges ismeretekkel és képességekkel rendelkezik. Az egyéni képzés mellett ugyanilyen fontos a jogi tanácsadók kollektív8 képzésekben való részvétele is. A kollektív tréning célja az egyéni tréningek összegzése, megerősítése és a csapatépítés megkönnyítése.


A NATO JOGI TANÁCSADÓI BEOSZTÁS

Ezen dolgozat írója sajnálattal olvasta a Magyar Honvédség jogi szolgálatának első embere által e folyóirat hasábjain megfogalmazott, a Magyar Honvédség katonajogászai által a NATO katonai struktúrájában jelenleg betöltött egyetlen jogász beosztásra vonatkozó követelményrendszer nem éppen pozitív minősítését.9 Megítélésem szerint – egyetértve természetesen azzal az alapvetéssel, miszerint nem állítható fel egyértelmű értékbeli sorrend a nemzetközi tapasztalattal rendelkező, illetve az ilyen tapasztalat birtokában nem levő katonák között – nem célszerű a cikkben említett NATO-jogi beosztáshoz kapcsolódó szakmai munka hazai szempontok szerinti minősítése.10
Álláspontom szerint11 a lényeg nem a nemzeti és a külföldi jogi beosztás közötti fontossági (értékbeli) sorrend felállításában van, hanem a jellegbeli különbségek kiemelésében és annak indokolt elismerésében, hogy a NATO-ban tevékenykedő jogászok eredményes feladat-végrehajtása a jogi alapismeretek magától értetődő felhasználásán túl – habár bizonyos hazai jogalkotói és jogalkalmazói ismeretek időleges háttérbe kerülése mellett – lényegesen eltérő képességeket és ismereteket is megkíván. Mindez adódik többek között az alkalmazandó jogi előírások sajátos jellegéből, a jogi munka művelet- központúságából, a célorientáltság folyamatos szem előtt tartásából és a bürokratikus elemek lehetőség szerinti kiküszöbölésével járó közvetlen felelősségből.
Úgy gondolom tehát, hogy a nemzetközi környezetben végzett jogi munka jelentősége még hazai szempontok szerint sem minősíthető marginálisnak. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a külföldi beosztás betöltése során megszerzett ismeretek, illetve elsajátított képességek hazai beosztásban, jogalkalmazóként, esetleg jogalkotóként is eredményesen felhasználhatók. A Magyar Honvédség alakulatainak külföldi katonai missziókban való részvételével kapcsolatos katonaszakmai igények, illetve a külföldi szolgálatteljesítés során esetlegesen felmerülő személyügyi, pénzügyi, logisztikai, fegyelmi és egyéb adminisztratív problémák kellő megértéséhez, valamint – a jogi szabályozás indokoltságára vonatkozóan – megalapozott állásfoglalás kialakításához nemzetközi, ha lehet, műveleti tapasztalattal rendelkező jogászokra van szükség. Ennek megszerzésére legkézenfekvőbb módon a nemzetközi válságkezelő műveletekben részt vevő magyar katonai alakulatok jogászbeosztásainak, illetve a NATO parancsnoki struktúrájában rendelkezésre álló jogászbeosztások valamelyikének betöltése révén van mód. A jogi területre szintén vonatkozó interoperabilitási követelmény teljesítéséhez tehát nélkülözhetetlenek az olyan katonajogászok, akik a NATO-eljárások résztvevőiként kellő, mondhatni első kézből szerzett tapasztalattal rendelkeznek a szövetségi együttműködés – nem csak – jogi aspektusait illetően. Természetesen nem lehet cél valamennyi katonajogász szükségszerű külföldre vezénylése, de mindenképpen támogatandó az olyan törekvés, amely a NATO-együttműködéssel, a nemzetközi katonai részvétellel, a külföldön szolgálatot teljesítő magyar katonák mindennapi életkörülményeivel kapcsolatban jogot alkalmazó, mi több, jogot alkotó katonajogászok külföldi tapasztalatszerzését mozdítja elő. Mindez ugyanis összhangban áll a jogi tanácsadók állandó képzésére és ismereteik folyamatos bővítésére, illetve naprakésszé tételére vonatkozó, a fentiekben részletezett NATO-elvárásokkal.

VARGA ATTILA

FELHASZNÁLT IRODALOM

Legal Joint Functional Training Guide (ACT Directive 75-2/J, 21 Nov. 2005)
Guidelines For Developing JFATGs (ACT Directive 75-2 Rev. 1, 30 Nov. 2004)
Protocols Additional to the Geneva Conventions of 12 August 1949 (International Commitee of the Red Cross, Geneva, 1977)
Non-Article 5 Crisis Response Operations (AJP-3.4, March 2005)
Training in the Law of Armed Conflict (STANAG 2449, Edition 1, 29 March 2004)
NATO Glossary of Terms and Definitions (AAP-6)


Jegyzetek:

1 Ld. az 1949. évi genfi egyezmények első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 82. cikkét.

2 ACT Directive 75-2/J (2005. november 21.)

3 A jelen dolgozat alapjául szolgáló Legal Joint Functional Training Guide, illetve a többi szakmai JFATG fő célja nem csupán a NATO-n belüli egységes szakmai követelmények megfogalmazása, hanem referenciadokumentumként is kíván szolgálni a tagállamok számára az adott NATO-beosztásokhoz kötődő képzési feltételek vonatkozásában.

4 A továbbiakban az egyszerűség kedvéért a jogi tanácsadók és a jogi támogató személyzet külön említése helyett egységesen a jogi tanácsadók kifejezést fogom használni.

5 Lsd. az AJP-3.4 dokumentum 0217. pontját

6 A „Rules of Engagement” kifejezésnek nehéz megadni a pontos magyar megfelelőjét. Én a „műveleti magatartási szabályok” kifejezést használom, amely éppúgy nem pontos, mint a mások által előnyben részesített „harcérintkezési szabályok” terminus. Az „engagement” kifejezés ugyanis ebben az összefüggésben az ellenséges erőkkel szembeni minden olyan (nem csupán fegyveres) akciót jelent, amelynek célja az elrettentés, a károkozás, vagy a semlegesítés. (Lsd. AAP-6, 2006)

7 Elég, ha itt csak utalok a LOAC azon előírására, miszerint a katonai műveletekbe bevont valamennyi személy egyénileg felelős a fegyveres konfliktusok jogának saját maga, valamint alárendeltjei általi érvényesítéséért. A STANAG 2449 külön foglalkozik ezzel a kérdéskörrel: hivatkozva a nemzetközi jog azon követelményére, miszerint valamennyi katonát ki kell képezni a fegyveres konfliktusok jogára, közös alapot kíván nyújtani a nemzetek számára ezen tréning kialakításához, illetve a NATO oktatási és képzési programok által nyújtandó LOAC-képzésekhez.

8 A kollektív képzés történhet osztálytermekben, gyakorlatok keretében azok színhelyén, METT-k általi látogatás során, vagy a NATO külön erre a célra létrehozott képzési központjaiban. Ilyen képzési központok pl. a NATO Iskola (Oberammergau, Németország), a Joint Warfare Centre (Stavanger, Norvégia) vagy a Joint Forces Training Centre (Bydgoszcz, Lengyelország).

9 Ld. Jogban az igazság, Új Honvédségi Szemle, 2006/6. szám

10 Fenti minősítés már csak azért sem szerencsés, mert egyetlen külföldi beosztást vet össze a minisztérium teljes jogalkotói és jogalkalmazói apparátusának munkájával. E ponton ki kell emelni azt, hogy a NATO-jogi tanácsadók – amennyiben a körülmények ezt így kívánják meg – kiterjedt szakmai háttérbázis nélkül, egy személyben kell, hogy helytálljanak az egymástól lényegesen eltérő jogi szakmai területeken.
A képet persze árnyalja a parancsnoki láncolat (Chain of Command) különböző szintjein tevékenykedő jogi tanácsadók egymást kölcsönösen támogató szerepe.

11 Álláspontomat a HM Jogi és Igazgatási Főosztályán, majd a HM Nemzetközi Jogi Főosztályán szerzett többéves szakmai, illetve a NATO macedóniai parancsnokságán eltöltött missziós tapasztalatra alapozom.