Az idei év legjelentősebb hazai gyakorlata, a „Bevetési irány 2006” minden mozzanatában eltért a korábban látottaktól. Nemcsak új képességek megjelenésének lehettünk szemtanúi, de a korábban már részekben alkalmazott képességelemek is új összetételben, összességében pedig új szemléletet jelezve jelentek meg a Központi Gyakorló- és Lőtéren. Noha tudtuk, hogy mesterségesen beállított helyzetben kapcsolódtak egymásba a különböző képességmodulok, mégis minden mozzanatban érzékeltük a valós válsághelyzetek mozgatóerejét. Igazi, a katonák felkészültségét reális műveleti szemléletben próbára tevő gyakorlatot hajtottak végre a Magyar Honvédség kijelölt alegységei. A gyakorlat által jelzett új fejlődési irányokról kérdeztük Havril András vezérezredest, a HM Honvéd Vezérkar főnökét.

_ Vezérezredes úr mikor és milyen megfontolásokkal állt össze a „Bevetési irány 2006” tematikája?

– Az elmúlt évben végrehajtott hasonló gyakorlat során érzékeltük, hogy az új, huszonegyedik századi kihívásokra választ adó képességek fejlesztését kell megvizsgálnunk, számba véve a fő haladási irányokat, az alkalmazásuk lehetőségeit és feltételeit. Látható volt egyrészt, hogy új képességeket kell újszerű módon alkalmaznunk – mégpedig nagyon gyorsan reagálva a szinte napról napra megújuló kihívásokra –, és rövid idő alatt képesnek kell lennünk a gyakorlatban alkalmazhatóvá tenni azokat. Tekintettel arra, hogy modulrendszerű képességekről van szó, kulcsfontosságúnak látszott az összeilleszthetőség, az együtt alkalmazhatóság kritériuma is – a korábban kizárólag NATO-terminológiaként használt interoperabilitás belső rendszerének megteremtése. A dolgok logikus egymásra építése azt is világossá tette számunkra, hogy az újszerű képességek alkalmazását szolgáló vezetési rendszert is vizsgálnunk kell, és így teljesedett ki az átfogó feladat: parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat az egyes képességelemek együttes gyakorlati alkalmazásával. Tehát tudatos tervezőmunka, folyamatos évközi képességfejlesztés és felkészítés, majd a fegyelmezett végrehajtás terméke ez a sikeres gyakorlat, amelynek eredményei messze túlmutatnak az ott látott mozzanatokon.

_ Gyökeresen új szemléletet, professzionalizmust mutató magabiztosságot lehetett érzékelni. Mi adja ennek a hátterét? Melyek a legfontosabb elemei az új szemléleti irányoknak?

– Nagyon komoly munkát végeztünk a missziókban, bekapcsolódtunk a szövetség reagáló erejének kialakításába, és tudatos munkát folytattunk itthon az új biztonsági kockázatok és kezelésük lehetséges katonai eszközrendszerének vizsgálatában. Úgy láttuk, hogy egyre inkább a gyors, pontos, kisalegységek által végrehajtott, speciális képességeket igénylő feladatokra kell összpontosítanunk. A fő irányokat tekintve a korábbi műveleti filozófiát – amelyben a reagáló képesség egy nagyobb létszámú és nagy forrásigényű folyamatos jelenlétet igényelt egy adott műveleti területen – felváltotta a pontos és napra-, ha kell, percrekész, kiterjedt felderítési információkra alapozott megközelítés, az úgynevezett Intelligence Driven Operation. Ebben kulcsszerepet kapnak a könnyű, gyors, mozgékony alegységek, a különleges műveleti erők, a korszerű hadszíntéri információs rendszer, ahol nemcsak a szemben álló félről, de a saját erők és eszközök helyzetéről, állapotáról is nagyon pontos képpel kell rendelkeznünk a hatékony alkalmazás érdekében. Olyan képességmodulok kialakítására van szükség, amelyek a katonáktól magas szintű kiképzettséget, szakértelmet, pontos, fegyelmezett, jól begyakorlott végrehajtást igényelnek. Az önkéntes haderő kialakítása teremtette meg ennek az alapfeltételét.
A jól felkészült katona szükséges előfeltétel ebben az új műveleti filozófiában, de ugyanakkor rendelkeznie kell a kor követelményei szerinti technikai eszközökkel, a feladat végrehajtását és a biztonságát garantáló kiváló felszereléssel. A biztonság kérdése új dimenziót kap ebben a megközelítésben, nemcsak azért, mert az ember, az emberi képességek megóvása alapvető kötelességünk és érdekünk, de azért is, mert a műveleti biztonság kulcsszerepet játszik az imént vázolt precíziós jellegű feladatokban, és az egész küldetés sikerének alapfeltételévé válik. Ez a felismerés vezetett bennünket abban, hogy az erők megóvását – Force Protection – biztosító képességek fejlesztését prioritásként állítsuk középpontba. A jó időben jött felismerés és a gyors cselekvés a szövetségi együttműködésben a fejlődés egyik fő irányának az élvonalába vitt bennünket.
A jól felkészített katona és a modern technológia mellett az új műveleti filozófia harmadik alappillére a vezetés hatékonysága. Az a műveleti feladatkomplexum, amit a Bevetési irány gyakorlaton térben és időben összesűrítve láttunk, egy, a korábbiaktól gyökeresen eltérő vezetési rendszert és módszert igényel. Jóval alacsonyabb szintre került a döntési kompetencia és összehasonlíthatatlanul megnövekedett az önállóság jelentősége. Kulcsfontosságúvá vált az összhaderőnemi megközelítés és alkalmazás, hatalmas a döntések és a végrehajtás információigénye, amelynek csak minden elemében korszerű híradó és informatikai rendszerekkel lehet eleget tenni.

_ Azt is látjuk a műveleti területeken, és jól érzékelhettük a gyakorlat beállításában is, hogy katonáink egy erőteljesen meghatározó polgári közegben végzik feladataikat.

– Igen. Külön is foglalkozni kell a civil-katonai kapcsolatok kérdéskörével. Azt látjuk, hogy a korábbinál sokkal nagyobb jelentőséget kap a tudatos munka ezen a téren. Egyfelől szinte minden válságkezelő műveletben meghatározóvá vált a helyi polgári lakossággal való együttműködés kérdése. Meg kell tanulnunk kialakítani és al- kalmazni azokat a módszereket, amelyekkel egy elfogadó, még jobb, támogató környezetet tudunk kialakítani. Különösen fontos a jó együttműködés kialakítása ott, ahol hosszabb távú stabilizációs feladatok végrehajtásában veszünk részt, mint például Afganisztán esetében. Létre kellett hozni az alapképességet – a CIMIC-központ egyre több segítséget ad munkánkhoz – és természetesen be kellett építeni az egyéb képességekkel való együttalkalmazás, mindenekelőtt a parancsnoki munka rendszerébe is.
A civil-katonai együttműködés másik oldala a műveletek tervezése és végrehajtása során történő feladat-összehangolás fontossága, hangsúlyozom, már a tervezés időszakában is, annak érdekében, hogy a leghatékonyabban tudjuk végrehajtani a műveleteinket. Nemcsak a hazai döntéshozó, vagy az adott műveletben szerepet játszó kormányzati szervekkel való összehangolt együttműködés a nagyon fontos, de a műveleti területen, vagy annak közelében működő kormányzati és nem kormányzati szervekkel, nemzetközi szervezetekkel lehetséges közös tevékenység módozatait is kutatni kell. A polgári szervekkel való célirányos együttműködés egy új dimenzió beépítését teszi szükségessé mind a műveleti tervezésben, mind a felkészítésben és az adott feladat végrehajtása során is. Ez utóbbi dimenziók beépítése már NATO szövetségi körben is fokozatosan érzékelhetővé válik, amikor a tervezés szintjén az összehangolt polgári katonai tervezési rendszerre vonatkozó javaslatok látnak napvilágot, vagy a műveletek hatásalapú megközelítésének (EBAO) kidolgozása folyik, amelynek célja a politikai-gazdasági-katonai eszköztárak hatékony felhasználása a kívánt műveleti eredmények elérése érdekében.
Mindez számos következménnyel jár a jövőbeni fejlődési irányok meghatározásánál. Amire itt kívánom felhívni a figyelmet, az a parancsnoki munka jellegének megváltozása, az együttműködés kialakításának képessége, nemcsak nemzeti, de nemzetközi szinten is. Itt értünk el egy másik kulcskérdéshez, a katonai vezetéssel szemben általánosságban is megváltozó követelményekhez.

_ Tábornok úr, hogyan változik a parancsnoki munka jellege, miben más a mai katonai vezetők feladata?

– Amint azt a gyakorlat beállításában – de mindenekelőtt a mindennapi műveleti tapasztalatainkban – látjuk, a parancsnok felelőssége jelentősen megnő. Számos olyan kérdésben kell döntést hoznia, amelyek korábban egy, esetenként akár két döntési szinttel magasabban jelentkeztek. Szerteágazó, nemegyszer egymásra torlódó műveleti feladatokat kell vezetnie különleges műveleti erők, légi és tűztámogatás, CIMIC, vagy éppen lélektani műveletek alkalmazásával. Soha nem látott módon megnő a felderítés, az információk szerzésének és feldolgozásának jelentőssége, és nemcsak technikai eszközökkel, de nagymértékben az emberi információgyűjtés (HUMINT) és elemzés útján, felhasználva minden lehetséges forrást. Olyan helyzeteket kell megoldania a parancsnoknak, amelyekre nincs, nem lehet kialakított séma. Sok esetben olyan ellenféllel, veszélyforrással áll szemben, amelynek beazonosítása is roppant nehéz, gondoljunk a terrorista módszerekre, az aszimmetrikus hadviselés eszközeire. Különleges érzékenységet és együttműködési képességet igénylő nemzetközi környezetben kell feladatát megszerveznie, sokszor jelentősen eltérő kultúrájú közegben, ahol a tudás nagyon fontos, de önmagában kevés, nagyfokú empátiára, nyitottságra, érzékeny gyors reagálásra, kezdeményezőkészségre van szükség a parancsnok és természetesen az őt segítő törzs részéről is. Éppen ezért indítottunk el egy gyö- keresen új kezdeményezést, amely a parancsnoki és törzsfelkészítés reformját tűzi ki célul úgy, hogy alkotó módon bevonjuk az érintett vezetői szinteket a rajparancsnoktól a haderőnemi vezetőkig. A közeljövőben találkozhat minden érintett a „Magabiztos parancsnok” és a „Hatékony törzsmunka” elnevezésű projektekkel.

_ Tehát ez is azt jelzi, a gyakorlat eredményei valóban messze túlmutatnak az ott látott mozzanatokon...

– Azt gondolom, a „Bevetési irány 2006” gyakorlat nagyon fontos állomás volt az új képességelemek összeállítása, a Magyar Honvédség új fejlődési pályára állítása szempontjából: nagyon jól sikerült az elméleti megalapozás, felkészítés és kiváló volt a végrehajtás. Nem csupán egy bemutató volt a gyakorlat, bármennyire fontos volt az a mozzanat is, hanem hetekig tartó műhelymunka a törzsekben és a gyakorlótéren, amelynek, őszintén remélem, erős kisugárzása lesz a további elméleti és gyakorlati munkára is.
Lényeges látni, hogy igen tudatos és következetes építkezés folyik az új képességek megteremtése és rendszerbe állítása terén. A szervezeti átalakítás szakmai célkitűzéseinek megfogalmazásakor is arra törekedtünk, hogy a védelmi politika által meghatározott kereteken belül olyan irányba mozduljunk el, amely hosszú távú elgondolásainkat, a haderő alkalmazhatóságát, a számára meghatározott területeken való teljesítőképessége fejlesztését hozhatja. Az a törekvésünk, hogy a finanszírozhatóság követelményének megfelelés együtt járjon a valós szükségletekre alapuló képességek, mindenekelőtt a műveleti alkalmazhatóság fejlődésével, egy jól érzékelhető teljesítmény- központú fejlesztési filozófiával és az ehhez szükséges pragmatizmussal. Bízom a sikerben, és mindent megteszek azért, hogy valóban a mindennapi gyakorlatban legyenek érzékelhetők az új fejlődési irányok.

Kiss Zoltán