Harci tehergépkocsik hajnala?*

SZEMLE

2005.12.04.

A másfél éve megindított és még jócskán folyamatban lévő „Iraki Szabadság” hadművelet első szakaszát briliáns katonai sikerek, további fázisait viszont növekvő gondok jellemezték. Ami a pozitív oldalt illeti, az amerikai és szövetséges erők mindössze 21 nap alatt minden kitűzött feladatukat teljesítve katonai értelemben véve döntő győzelmet arattak. A meglepő sikert számos tényező együttes hatása eredményezte: a hadművelet minden fontos részletére kiterjedő hatékony tervezés és előkészítés; a csapatok kiváló szakmai színvonala; a legkorszerűbb fegyverrendszerek és C41 eszközök alkalmazásával elért abszolút technológiai fölény; a légtér korlátlan uralma; végül – bár nem utolsósorban – az iraki fegyveres erők nagyon szerény vagy éppenséggel semmilyen ellentevékenysége.

A kezdeti könnyű győzelmet, amelyből a konfliktus gyors befejezésére következtettek, negatív fejlemények olyan szakasza követte, amelyek fő jellemzőjét – katonai szempontból – azok a nehézségek képezik, amelyekkel az amerikai és szövetséges erők szembe találják magukat, miközben megkísérlik fenntartani (vagy inkább kikényszeríteni) a békét és biztonságot mind a városokban, mind pedig a vidéki területeken. Ezeknek a nehézségeknek egyik konkrét megnyilvánulása a főbb útvonalakon és közutakon közlekedő nélkülözhetetlen logisztikai forgalom biztonságának teljes hiánya. Éppen ez a probléma a jelen cikk tárgya.

Korábbi cikkekben már rávilágítottunk a hagyományos konfliktusok és a békefenntartó vagy békét kikényszerítő (had)műveletek közötti lényeges különbségekre. Az előbbiekben világos, lánctalpas és kerekes harcjárművekkel telített frontvonalak vannak, amelyek mögöttes térségében a frontvonaltól való távolság növekedésével csökken az ellenséges harccselekmények valószínűsége. A „keményebb” békefenntartó műveletekben a katonai erők bevetésének minden mozzanata olyan térségben történik, amelyet bízvást ellenségesnek vagy legalábbis barátságtalannak tekinthetünk. Itt már nincsenek „biztonságos” hadtápkörzetek, és felkelők vagy irreguláris fegyveres erők különböző erejű támadásaival kell számolnunk a térség bármely pontjában. Fontos körülmény, hogy bár ezek az ellenséges csoportok általában csak kis létszámban képesek tevékenykedni, és többnyire felszerelésük is szegényes, azonban rendelkeznek azzal a rendkívül jelentős előnnyel, amelyet a helyi lakosság támogatása vagy legalábbis szimpátiája biztosít számukra.

Természetüknél fogva ezek a támadások1 a szemben álló fél leggyengébb pontjaira irányulnak. A felkelőknek és a gerillacsapatoknak megvan az a választási lehetőségük, hogy gondos és körültekintő tervezéssel elkerüljék az összecsapást harckocsikkal vagy más páncélozott harcjárművekkel felszerelt harci alegységekkel. E helyett támadásaikat általában azokra a „puha” célt képező logisztikai járművekre összpontosítják, amelyek kénytelenek hosszú meneteket végrehajtani kevéssé biztonságos utánpótlási útvonalakon. Az oroszok afganisztáni hadműveleteik során voltak kénytelenek szembesülni ezzel a problémával, a nyugati haderők pedig megismerték ezeket a körülményeket a Balkán-térségben, Afganisztánban és mostanában – sokkal nagyobb méretekben – Irakban.
Az amerikai és szövetséges erők már sikeres offenzívájuk korai szakaszaiban, amikor kuvaiti megindulási körzeteikből gyorsan nyomultak előre, 72 órás megállásra kényszerültek nemcsak a heves homokviharok miatt, mint akkoriban közölték, hanem – és talán elsősorban – azért, mert a gyors előnyomulás megnyújtotta a közlekedési útvonalakat, és ezek védtelenül maradt szárnyai kiváló lehetőséget nyújtottak arra, hogy az iraki félkatonai erők támadásokat intézzenek az utánpótlást szállító konvojok ellen. Ez a helyzet már előremutatóan jelezte az események várható alakulását, a mai helyzetben pedig a csaknem folyamatos ellenséges tevékenység és a megfelelő biztonság hiánya párosul azzal a további nehézséggel, hogy az amerikai és szövetséges erők katonai logisztikai rendszere nem számolhat a helyi polgári infrastruktúra felhasználásával.

A felkelőknek a tehergépkocsi-oszlopok elleni támadásai, a lesállások, az utakon elhelyezett csapdák az elmúlt hónapokban nemcsak tovább folytatódtak, hanem megerősödtek, az iraki amerikai emberveszteségek jelentős hányada a tehergépkocsik és más nem páncélozott eszközök vezetői és utasai voltak, akik kézifegyverek vagy vállról indított rakéták tüzének, aknáknak vagy alkalmi robbanóeszközök hatásának estek áldozatul. A már elfogadhatatlannak ítélt veszteségek csökkentésére az amerikai szárazföldi haderő arra a kétségbeesett, de hasznos megoldásra kényszerült, hogy harckocsijaival és páncélozott harcjárműveivel kísérje a két fő utánpótlási útvonalon Kuvaitból és Baszrából Közép-Irakba mozgó tehergépkocsi-oszlopokat. Az Abrams harckocsikat és Bradley harcjárműveket ily módon „elfecsérelték” közvetlen támogató célokra, csillagászatira növelve a tüzelőanyag-felhasználással és a lánctalpak cseréjével kapcsolatos költségeket, nem beszélve a harcjárművek általános kopásáról, elhasználódásáról.

Az előbbieket értékelve: az amerikai szárazföldi haderő rohammunkában megszervezte a tehergépkocsik vezetőfülkéire felszerelhető kiegészítő páncélelemek készletének beszerzését. Két céggel, a Simula Aerospace & Defence Grouppal és az Armor Holding Rt.-vel kötöttek hasonló tartalmú, 30 mUSD, illetve 60 mUSD értékű szerződést a HEMTT2, a PLS3, a HET4 járművekhez és az M915 sorozatú tehergépkocsikhoz szállítandó készletekre. Időközben az Armor Holding felvásárolta a Simulát, és a mindkét szerződésből adódó feladatokat ez utóbbinál végeztette el. Ezzel párhuzamosan az Engineered Support Systems cég leányvállalatát, a Radián Rt.-t júniusban felhatalmazták arra, hogy megkezdje az FMTV sorozatú tehergépkocsik személyi védelmi készleteinek5 sorozatgyártását: a szerződött darabszám 773 készlet.

Az eddig megtett intézkedések azonban csak ideiglenes szükségmegoldásoknak tekinthetők, és mind nyilvánvalóbb követelmény, hogy magasabb szintű védettséget kell biztosítsanak legalább a járművek személyzete részére. Ez annál inkább így van, mert a köztudatban mind gyorsabban megerősödik annak tudata, hogy a jelenlegi iraki helyzet a jövőbeni lehetséges katonai beavatkozások során a veszélyes térségekben rendszeresen ismétlődik majd. A balkáni békefenntartó műveletek viszonylag kedvező biztonsági feltételei alighanem inkább kivételek, mint általánosítható normák.
Mindezek figyelembevételével a katonai tervezők alapvető döntéskényszer előtt állnak. Dönteniük kell abban, hogy milyen legyen a veszélyes térségekben alkalmazandó logisztikai utánszállító tehergépkocsik következő nemzedéke: továbbra is egyszerű tehergépkocsikkal oldják meg feladataikat úgy, mint jelenleg, vagy – legalább részben – különlegesen erre a feladatra kialakított, hatásos ballisztikai és akna elleni védelmet nyújtó, önvédelmi fegyverekkel, elektronikai eszközökkel és más korszerű berendezésekkel felszerelt járműveket hozzanak létre. Megjegyzzük, hogy hasonló járművek kialakítására a harcok körzetének közvetlen mögöttes térségében6 végzett szakosított utánpótlási feladatok ellátására már régebben is voltak javaslatok, azonban akkor a koncepciót a várható költségek és más okok miatt ejtették.

A „HARCI TEHERGÉPKOCSI” FOGALMI MEGHATÁROZÁSA

Az eddigi programok és a megvalósított tervek túlnyomó többsége a vezetőfülke valamiféle kiegészítő páncélozásával bizonyos mértékű védettséget biztosít a tehergépkocsik és az egyéb logisztikai járművek kezelői részére. A kiegészítő páncélkészleteket kezdetben tábori viszonyok között, rögtönözve alakították ki, ipari előállításuk, sorozatgyártásuk fokozatosan alakult ki. Probléma, hogy a mai katonai tehergépkocsik sokasága olyan vezetőfülkével van ellátva, amelyeket eredetileg a polgári kivitelű járművekhez terveztek és ezek hajlított, görbült felületeihez csak nehezen vagy egyáltalán nem illeszthetők a rátét páncéllemezek. A nehéz harcászati tehergépkocsiknál ezt a problémát kiküszöbölték speciálisan e célra kialakított, tömör felépítésű, sík külső felületekkel és szélvédőkkel rendelkező vezetőfülkékkel, amelyekre felszerelhető a NATO STANAG 4569 osztályozás szerinti 3. szintű védettséget nyújtó kiegészítő páncélzat (ez ellenáll a 7,62 mm-es 54 mm hosszú páncéltörő lövedék 30 m távolságból leadott lövésének). Kaphatók már ellenállóbb, nehézgéppuska tüzétől is védő lemezek, azonban ezek felszerelése jelentősen megnöveli a jármű saját tömegét (ebből számos lényegesen kedvezőtlen következmény adódik, csökken a hasznos terhelhetőség, romlik a mozgékonyság, nagyobb a rugózás terhelése stb.). Ezen eredményektől eltérően igen nehéznek bizonyult aknák hatásával szemben jó védettséget biztosítani, mégpedig elsősorban azért, mert a tehergépkocsik többségének vezetőfülkéje a gépkocsi elején, a motor felett van, a vezető és az utasok ülései pedig közvetlenül az első híd/tengely felett találhatók.

Döntés kérdése, hogy a vezetőfülkét állandó páncélozással alakítsák-e ki (páncéldobozként vagy a hagyományos keretre állandó jelleggel ráépített páncéllemezekkel), vagy könnyen fel- és leszerelhető kiegészítő páncéllemezeket alkalmazzanak. Az állandó páncélozás melletti döntés lehetővé teszi minden oldalú hatásos védelmi megoldások kidolgozását, viszont a költségek és a logisztikai szempontok figyelembevételével a cserélhető páncélelemek alkalmazása az előnyösebb. Ez utóbbi esetben kisszámú védőkészlet felszerelhető azokra a járművekre, amelyek nagyon veszélyes térségbe indulnak vagy térnek vissza abból, amikor pedig a fokozott védettségre nincs szükség, a kiegészítő páncélzat leszerelhető, ezáltal megnövelhető a hasznos terhelés és/vagy csökkenthető a tüzelőanyag-felhasználás. Alternatív megoldásként szóba jöhet a vezetőfülkék cserélhetősége is, ez azonban a kezdeti két vezetőfülke (egy hagyományos és egy páncélozott) beszerzése miatt nagyobb beruházási költséggel jár, legalábbis a járműállomány érintett részénél.

Minden eddigi erőfeszítés ellenére a jelenleg ismert megoldások a „hagyományos” békefenntartó tevékenység során előforduló fenyegetések (vagyis kézifegyverek tüze, esetenként mesterlövészek és néha aknák) elleni védelemre irányultak. Az iraki hadszíntéren helyzete ettől eltér, itt a felsorolt veszélyeken túl számolni kell a tehergépkocsik és személyzetük harckocsiaknák, az utakon alul vagy oldalt rejtve elhelyezett nagy erejű robbanótöltetek, továbbá kumulatív töltetű vállról indított rakéták általi veszélyeztetésével. Nyilvánvaló, hogy ezeket a veszélyforrásokat nem lehet semlegesíteni a meglévő járművek átalakításával vagy kiegészítő páncélozásával. A maximális túlélőképesség biztosítására szükség lenne olyan célirányos, kifejezetten a felsorolt veszélyforrások elleni védettsége, amely csak az alváz, a kocsitest és a páncélozás integrált rendszerként történő megtervezésével lehetséges. Nyilvánvalónak látszik az is, hogy amikor itt túlélőképességről tárgyalunk, akkor – ellentétben a páncélozott harcjárművekkel – nem a járműről, hanem csaknem kizárólag annak személyzetéről beszélhetünk. A jármű tekintetében legfeljebb az lehet a követelmény, hogy megőrizzen bizonyos mértékű mozgásképességet az ellenséges tűzcsapás, csapda helyéről való távozásra, fedezék keresésére. Elméletileg természetesen kívánatos lenne, hogy a jármű is túlélje az ellenséges támadást és folytathassa feladatának teljesítését, ez azonban irreális célnak tűnik mindenkor, amikor az ellenség a kézifegyvereknél komolyabb harceszközt vet be.

Bármelyik, kis belméretű, de két fő befogadására alkalmas és hosszan tartó igénybevételükre megfelelő ergonómiai feltételeket biztosító vezetőfülke megtervezése nehéz feladat. Az üreg tömeg korlátozására a szerkezeti részek (nagy keménységű/nagy szilárdságú) ballisztikai acélokból készülnének. A 3. szintű védettséget külső kerámia/kompozit panelek és repeszhatást csökkentő belső védőlemezek együttes alkalmazása biztosítaná. A vezetőfülke fenéklemez alakját úgy alakítanák ki, hogy az elterelje az egyik kerék alatt robbanó akna lökéshullámát: merev első tengely esetében erre gyakorlatilag nincs lehetőség, követelmény a független kerékfelfüggesztés. A vezetőfülke alatti robbanások elleni védettség tovább növelhető kettős fenéklemez és rugalmas alapú, összecsukódó ülések alkalmazásával. A jármű mellső része ilyen kialakítás esetén hasonlítana egy kerekes páncélozott harcjármű elejéhez. Ha az előbbiekhez hozzáillesztünk valamely hibrid elektromos erőátviteli rendszert,7 akkor ennek rugalmasságát és a mechanikai/gépészeti kapcsolatok hiányát kihasználva úgy helyezhetjük el a különféle fődarabokat és részegységeket, hogy a jármű egész felépítése, szerkezeti kialakítása és a védőelemek elrendezése is egyszerűsödjék.
Mindemellett fő problémaként megmarad a vállról indítható páncéltörő rakéták elleni túlélőképesség megfelelő szintjének biztosítása: ilyen rakétákkal elkövetett tömeges támadásokra bármely zavaros helyzetben számíthatunk, és e rakéták hatásosságát a bevetésük következtében fellépett, jól ismert „RPG-szindróma” megjelenésével mérhetjük le. Jelenleg nincsenek és a közeljövőben sem várhatók olyan technológiai megoldások, amelyek még elfogadható tömeg- és költséghatárokon belül megvédenék a tehergépkocsit ezzel a fenyegetéssel szemben.  Kivételt képez az amerikai szárazföldi haderőben rendszeresített 8×8 kerékképletű Stryker páncélozott harcjárműn átmenetileg már alkalmazott kiegészítő páncélzathoz hasonló, és az egész vezetőfülkét beborító redőnyös páncélkalitka felszerelése, amely kiváltja a kumulatív robbanótöltet korai detonációját. Ez a megoldás természetesen igen károsan befolyásolná a jármű mozgékonyságát és manőverezőképességét szűk terepszakaszokon, azonban jobbat mindeddig nem találtak ki.
Figyelembe véve a közlekedési útvonalakon előforduló támadások és rajtaütések általánosítható jellegzetességeit, az eddigieket kiegészítve megállapíthatjuk, hogy igencsak ajánlatos lenne a tehergépkocsik védettségének, passzív túlélőképességének kiegészítése aktív önvédelmi eszközökkel: ezzel csökkenthetnénk vagy megszüntethetnénk a járműoszlopok páncélozott harcjárművekkel történő kísérését. Megoldást jelenthetnének például a vezetőfülkéből egyéni fegyverekkel történő tüzelést lehetővé tevő lőrések, a tetőn pedig géppuskával vagy (jobb esetben) 40 mm-es automata gránátvetővel felszerelt távvezérelt könnyű fegyverállvány, és elektromos gyújtású füstgránátvetők egy csoportjának elhelyezése.

A minden követelményt teljesítő műszaki megoldások együttes alkalmazásának eredményeként létrehozott jármű öttengelyes lenne, 40 tonnát megközelítő saját tömeggel, nagy átmérőjű kerekekkel és megnövelt szabad magassággal az aknák elleni védelem céljából. Nem kell bizonyítani, hogy ez a jármű – sajnos – tökéletesen alkalmatlan a C–130 repülőgépekkel történő légi szállításra, nem felel meg a polgári életben jelenleg érvényes számos úthasználati előírásnak, vezetése pedig a hagyományos tehergépkocsiktól eltérően megkövetelné a vezetők és kezelők sokkal alaposabb, különleges kiképzését. Még élesebben fogalmazva megállapíthatjuk, hogy ennek a képzeletbeli „harci tehergépkocsi”-nak az ára nemcsak meghaladná bármelyik mai hagyományos nagy teljesítményű katonai tehergépkocsi árát, hanem könnyen azonos szintre kerülhetne a legjobb kerekes páncélozott harcjárművekével, ha levonjuk ez utóbbiak árából a toronyra és a fegyverzetre eső részt.
A kérdés most már leszűkül arra, hogy a vezető hadseregek, esetleg csak az amerikai szárazföldi haderő akarják-e, és készek-e arra, hogy logisztikai járműállományuk összetételét megváltoztassák és legalább részben „harci tehergépkocsi”-kat alkalmazzanak. Még józanabbul megfogalmazva a kérdés az, hogy egy ilyetén átszervezés a jövő hadműveletek folyamán luxusnak minősül-e majd, avagy drámai módon elkerülhetetlen, szükségszerű lesz.

A JELENLEGI PROGRAMOK ISMERTETÉSE
        USA

Az Egyesült Államokban a szárazföldi haderő lényeges vonatkozásokban felülvizsgálta a Jövő Harcászati Tehergépkocsi Rendszerének8 programját: e felülvizsgálat nyomán indult el az eddigi egyetlen olyan hivatalos program, amelynek célja meghatározni a megszületendő „harci tehergépkocsi” alapparamétereit.
A Kiképzési és Doktrinális Parancsnokság9 és a Szárazföldi Haderő Anyagi Parancsnoksága10 eredetileg együttesen határozták meg az FTTS követelményeit, különös tekintettel a fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás csökkentésére, a mozgékonyság növelésére, az önálló tehermozgató képesség lehetőségeinek kiterjesztésére, a korszerű járműelektronoka11 alkalmazására, egyidejűleg megkövetelve a korábbiaknál megbízhatóbb üzemeltetést és egyszerűbb karbantartást. A korszerű járműelektronika alkalmazásának követelménye abból adódott, hogy a Jövő Harci Rendszereinek12 technológiáját alkalmazó jövőbeni „akcióegységekkel” szemben elvárás a külső támogatás nélküli legalább háromnapi, sőt lehetőleg hétnapi önálló harctevékenység képessége. A szárazföldi haderő követelménye, hogy minden páncélozott harcjármű képes legyen közvetlen kapcsolatot létesíteni a támogató járművekkel utánpótlási feladat meghatározására: ebből automatikusan adódik, hogy ez utóbbi járműveket integrálni kell a híradás C2 hálózatába.
Az elképzelt FTTS 8×8 kerékképletű jármű, amely a 10 tonnás terhelhetőségi osztályba tartozik, C–130 repülőgéppel légiszállítható, motorja mintegy 330 kW teljesítményű, egész felépítése pedig hasonló a rendszeresített Növelt Mozgékonyságú Nehéz Harcászati Tehergépkocsikéhoz.13 Már 2001-ben létrehoztak egy integrált tervező munkacsoportot14 a Fort Eustis-i (Virginia állam) Szállítási Központban15 azzal a feladattal, hogy felmérje és értékelje az új technológiai megoldásokat, melyeket lehet majd felhasználni a jövőben kialakítandó tehergépkocsi-típusokhoz. A munkacsoport tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy valamilyen úton biztosítsa a létrehozandó FTTS teljes kompatibilitását az FCS program alapján már fejlesztés alatt álló új páncélozott harcjárműcsaláddal. A Páncélos, Gépjármű és Fegyverzeti Parancsnokság16 Kutatási, Fejlesztési és Műszaki Tervezési Szervezete17 által kidolgozott régebbi, „Koncepció a XXI. század tehergépkocsi bázisú harcászati járműveire” című tanulmány alapján az újabb technológiai megoldások közül a munkacsoport többet bevezetésre alkalmasnak talált: ezek közé tartoznak a legkorszerűbb dízelmotorok, a hibrid elektromos erőátviteli rendszer és a változtatható magasságú hidropneumatikus felfüggesztés. Az iraki tapasztalatok alapján az FTTS eredeti követelményeit lényegesen módosították, elsődleges fontosságúnak ítélve a kezelők túlélési esélyeinek biztosítását. A munkacsoport most azon dolgozik, hogy azonosítsa az újabb előrelépéshez alkalmazható technológiákat.

***

Amíg  az amerikai szárazföldi haderő az FTTS követelményeinek kidolgozásával van elfoglalva, és ennek során végül kialakulhat valami, ami megközelítően megfelel a „harci tehergépkocsi”-ról kialakított elképzelésnek, addig más nyugati hadseregek ennél hagyományosabb tehergépkocsi-féleségek beszerzési programjainak kidolgozására törekszenek. Bár ezen programok kiindulópontja a napjainkban elfogadott elvek alapján nagyobbrészt a katonai követelményekhez hozzáigazított polgári tehergépkocsik széles körű használata, a mostani békefenntartó műveletek tapasztalatai alapján a követelmények két fontos vonatkozásban bővültek, illetve módosultak:

•  a járműveket és ezek gépészeti fődarabjait a néhány évvel korábbi elképzelésekkel szemben sokkal intenzívebb, nehezebb „békeidejű” igénybevételre tervezik (az éves kilométer-teljesítmény a korábbi tízszeresére nőhet, legtöbbször rossz minőségű, sérült és/vagy szilárd burkolat nélküli utakon);
•  a vezetőfülkék tervezése a takarékostól a katonai követelmények teljesítése irányába tolódik el, és minden esetben kötelezően számol a kiegészítő páncélzat gyors felszerelése lehetőségének biztosításával.

BELGIUM

Folyamatban van a belga szárazföldi haderő tehergépkocsi-állományának cseréje a 8 tonnás terhelhetőségi osztályba tartozó (közepes/nehéz) 6×6 kerékképletű IVECO harcászati tehergépkocsikkal. A belga védelmi minisztérium 400 jármű szállítására szerződött az IVECO Katonai Járművek Divíziójával, és elővételi joga van további 379 járműre. Jelenleg folynak az átvételi próbák, a szállítások 2005-ben kezdődnek, és három éven át folytatódnak majd. A belga szárazföldi haderő a harcászati tehergépkocsik SM családjába tartozó és az olaszországi Piacenzában az ASTRA gyártelepen gyártott M250.40WM  típust választotta alapul. A hajtóműegység a turbófeltöltővel és visszahűtővel szerelt 294 kW teljesítményű CURSOR dízelmotorból és a ZF Eutronic automata sebességváltóból áll. Minden járművet „aknaálló” vezetőfülkével szerelnek, amelyet elláttak a lövészfegyverek tüze ellen védő ballisztikai védőkészlet paneljeinek tartóelemeivel is. A szerződés tartalmazza 300 ilyen védőkészlet szállítását is.

HOLLANDIA

A Királyi Holland Szárazföldi Haderő logisztikai rendszerének csereszabatos ISO-konténerek alkalmazásán alapuló újjászervezése nagy volumenű programjának keretében a holland védelmi minisztérium 535 nehéz tehergépkocsira fogalmazta meg követelményeit. Hosszantartó vizsgálati/kiértékelési folyamat  eredményeként a polgári járműből származtatott 8×8 kerékképletű Scania P124CB típust választották, amely a kiinduló típus 34 tonna össztömegű katonai változata 294 kW teljesítményű dízelmotorral, LHS Multilift anyagmozgató rendszerrel és összecsukható daruval. A szerződés a járműveken, trélereken, leszerelhető sík platókon, és a Wisel Laad System egyéb anyagmozgató felszerelésein kívül kiterjed a vezetőfülkék 257 ballisztikai védőkészletére is.

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

Úgy tudják, hogy a brit védelmi minisztérium Beszerzési Ügynöksége18 2004 nyarán választja ki a brit szárazföldi haderő kerekes támogató járműveinek szállítóját/szállítóit. A már jó néhány éve beélesített program 8500 jármű 2007–2013 közötti beszerzésével számol. A harcászati tehergépkocsik három fő osztályát tervezik:

•  könnyű tehergépkocsi (LCV19), amely 4×4 kerékképletű, 6 tonna hasznos teherbírású, és közepesen mozgékony;
•  közepes tehergépkocsi (MCV20), amely 6×6 kerékképletű, és 9 tonna hasznos teherbírású;
• nehéz teherelosztó (HLDC21) 8×8 kerékképletű és 15 tonna hasznos teherbírású nehéz tehergépkocsi LHS-anyagmozgató rendszerrel: ezzel a járművel tervezik 2008. évi kezdettel fokozatosan felváltani a meglévő DROPS MMCV-tehergépkocsikat.

Mindhárom osztály gépkocsijainak vezetőfülkéit úgy tervezik, hogy azokra gyorsan felszerelhetők legyenek a ballisztikai védőkészletek paneljei, a tetőre pedig egy sorozatlövő fegyver ágyazása.
A megrendelésekért az Egyesült Királyságban bejegyzett partnereik vagy leányvállalataik útján négy nagyvállalat áll versenyben:

•  MAN a HX és SX sorozatú járművekkel;
•  Mercedes-Benz az új tervezésű katonai S2000 típussal. A jelen cikk szempontjából érdemes megjegyezni, hogy az S2000 „régimódi”, előrenyúló motorháza nagyban egyszerűsíti a vezetőfülke aknarobbanás és kézifegyverek tüze elleni védelmét, egyben megkönnyíti a járművek karbantartását;
•  Oshkosh Truck Corp. Az amerikai Tengerészgyalogságnál már széles körben használt MTVR22 járművekkel, amelyeknek ugyancsak előrenyúló motorházuk van;
•  Stewart & Stevenson az FMTV járműcsaláddal (4×4, 6×6 és 8×8 típusok) az amerikai szárazföldi haderőben már rendszeresített változatok alapján.

1 A szerző minden külön magyarázat nélkül „aszimmetrikus fenyegetésekről” ír, feltehetően azért, mert lényegesen kisebb erők fenyegetnek jelentékeny erőket (a fordító megjegyzése).
2 Heavy Expanded Mobility Transport Truck (röv.: HEMTT) – Növelt mozgékonyságú nehéz tehergépkocsi; lásd még a 13. lábjegyzetet.
3 Palletized Load System (röv.: PLS) – Raklapos rakodórendszer.
4 Heavy Equipment Transporter (röv.: HET) – Nehéz vontató + tréler.
5 Crew Protection Kit (röv.: CPK).
6 Forward Edge of the Battle Area (röv.: FEBA).
7 Hybrid Electric Drive (röv.: HED).
 8 Future Tactival Truck System (röv.: FITTS).
 9 Training and Doctrine Command (röv.: TRADOC).
10 Army Materiel Command.
11 Az eredetiben: advanced vetronics.
12 Future Combat System (röv.: FCS).
13 Heavy Expanded Mobility Tactical Truck (röv.: HEMTT); lásd még az 1. lábjegyzetet.
14 Integrated Concept Team (röv.: ICT).
15 Transportation Center.
16 Tank-automotive and Armament Command (röv.: TARDEC).
17 Research, Development and Engineering.
18 Defence Procurement Agency (röv.: DPA)
19 Light Cargo Vehicle (röv.: LCV)
20 Medium Cargo Vehicle (röv.: MCV)
21 Heavy Load Distribution Capability (röv.: HLDC)
22 Medium Tactical Vehicle Replacement (röv.: MTVR) – szó szerint: Közepes Harcászati Jármű Váltótípusa

FULVIO BIANCHI