A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum jelmondata George Santayana filozófus megállapítása, amely így hangzik: „Aki nem tud emlékezni a múltra, arra van átkozva, hogy megismételje azt.” E gondolatot nyomatékosította az intézmény bemutatásakor dr. Holló József nyugállományú altábornagy, címzetes egyetemi tanár, aki a közelmúltban sikeres pályázata eredményeként újabb öt esztendőre megkapta a főigazgatói kinevezést.

– Főigazgató úr! Mikor jött létre az önálló, hazánkban jelenleg is egyetlen központi hadimúzeum?

– Nagy hírű intézményünk immár nyolcvannyolc éves. Önálló hadtörténeti múzeumot 1918 előtt is szeretett volna létrehozni az ország katonai vezetése, ez azonban nem valósulhatott meg, hiszen Bécs volt a központja mindazon hadi ereklyék gyűjtésének, s a hadtörténelemmel kapcsolatos iratok tárolásának, amelyek az Osztrák– Magyar Monarchia több évszázados történetét jelentették. A Monarchia végleges felbomlását követően, 1918. november 16-án datálódott alapító oklevelünk önállóságot adott. A múzeum a várban, a Ferdinánd, később Nádor laktanyában kapott helyet, amely 1842-ben épült fel a jelenlegi formájában. Méltó helyre került a múzeum, amely a maga 7800 négyzetméterével az integrált hadi tudomány fellegvára mind a mai napig.

– Kérem, mutassa be az intézményt olvasóinknak!

– Levéltárunk több mint hétezer irat-folyóméternyi anyagot tárol, ezzel Közép-Európa egyik legnagyobb katonai levéltára. Irattárunk a 25 évnél régebbi anyagokat tárolja. Az iratanyagokat és az ereklyéket a Rákóczi-kortól gyűjtjük, ennél korábbi anyagokat a Nemzeti Múzeumban és más múzeumokban tárolnak. Mi elsősorban olyan tárgyi emlékeket, ereklyéket, festményeket, fegyvereket és egyéb haditechnikai eszközöket gyűjtünk, amelyeket egykor a magyar hadseregben használtak. Méltán lehetünk büszkék a hadikönyvtárunkra is, ahol összességében mintegy 260 ezer könyv, folyóirat, szabályzat és egyéb kiadvány található. Érdekességként említem: például ahogy alakult hazánk történelmi sorsa, úgy változott a katonai szabályzatok nyelvezete is. Így megtalálhatók a könyvtárunkban német és orosz nyelvű szabályzatok is. A könyvtár gyűjteményét nemcsak az itt dolgozó munkatársak, történészek használják, hanem a legszélesebb olvasóközönség is igénybe veheti szolgáltatásainkat.
Az anyamúzeum mellett vidéki fiókmúzeumaink is léteznek. Kiemelkedik ezek közül Szolnokon a Repüléstechnikai Szakgyűjtemény, és az elmúlt évtől ugyancsak ebben a városban található meg az a hadkiegészítési és sorkatonai szolgálatot bemutató múzeum, amely a maga nemében egyedülálló Európában. Büszkék vagyunk a keceli haditechnikai parkra, ahol az 1800-as évektől napjainkig láthatók a honvédség haditechnikai eszközei, az ágyúktól a szuperszonikus repülőgépekig, vagy éppen a közelmúltban beszerzett SS–24-es interkontinentális rakétáig, amelyet negyvenhatodikként szereltek le Európában. Mindemellett különböző harckocsik, motorkerékpárok, légitechnikai eszközök, harckocsik s egyéb lánctalpas műszaki eszközök is láthatók a múzeumban. S megemlíteném még Közép-Európa legnagyobb, épségben megmaradt XIX. századi katonai létesítményét, a komáromi Monostori erődöt, ahol számos alkalommal hadijátékok rendezésével is felidézzük hadtörténelmi múltunkat.

– Sajátos közszolgálati szerepet is betölt az ön által vezetett intézmény.

– Az 1926-ban aláírt badeni egyezmény alapján jelenleg is dolgozik két hadtörténészünk a bécsi Kriegsarchivumban, és gyakorta aktuális közszolgálati kutatást is végeznek. Idehaza az irattárunk és levéltárunk különböző igazolások kiadására is hivatott, hiszen a kárpótlási ügyek rendezéséhez, a katonai szolgálatok idejének igazolásához sokan keresnek fel minket itthonról és külföldről is.
Fontos profilunk a hadisírgondozás. Működik egy hadisír-gondozó és hagyományőrző irodánk, amely maroknyi csapatával a magyar és külföldi hadisír-gondozással jelentős feladatot lát el. Egyébiránt 54 országban van magyar katona eltemetve, s az ezekkel kapcsolatos foglalatosságot kétoldalú, illetve európai egyezmények is lehetővé teszik. Ide kapcsolódik a csata- és hadszíntérkutatás is, hiszen például, ha a Balatonból egy repülőgépet kiemelünk, ez a múzeum gyűjtőkörébe tartozó tárgyi emlékké válik. Nemrégiben pedig Oroszországban jártunk, ahol az újonnan létesült emlékművek és haditemetők műszaki átvételét intéztük.

– Beszéljünk a múzeumról, hiszen a nagyközönség leginkább a kiállítások keretében találkozik az intézménnyel.

– A múzeumunk kirakat a világra, munkatársaink az elmúlt évben 37 kiállításon mutatták be gyűjteményünk legjavát. Idehaza és külföldön gyűjti azokat a hadi cselekmények kapcsán keletkezett ereklyéket, személyi tárgyakat, haditechnikai eszközöket, fegyvereket és dokumentumokat, amelyek hadtörténetünk részei. Megpróbáltuk a múzeumot úgy megalkotni, hogy minden korosztálynak információt adjon, olyan tudásbázist jelentsen, amely a szakemberek felkészülését is szolgálja. Kiállításainkat, különösen az állandó kiállításokat úgy készítettük el, hogy azok nem csupán tartalmasak, hanem rendkívül látványosak is. Az intézet és múzeum alapkövetelménye, hogy a történelmet a maga valóságában tárja a közönség elé kiállításokban, kiadványokban egyaránt. Úgy gondolom, eddig is sikerült ennek a követelménynek megfelelni, és úgy mutatjuk be Magyarország katonai történetét, ahogy az valójában megtörtént. Rendkívül sokan látogatják a múzeumot, egyénileg és csoportosan egyaránt. Az utóbbiak közül hangsúlyoznám a külföldi, csoportosan idelátogatókat, akik elviszik hírünket a nagyvilágba. Érdekességként említem meg, hogy nemrégiben például a pakisztáni vezérkari akadémia küldöttsége járt nálunk, és több órát töltött el kiállítótermeinkben.
Több állandó kiállításunk van, köztük a Fényesebb a láncnál a kard, a Kard és koszorú, vagy éppen a Piavétől a Donig című kiállítás, amelyek egy-egy történelmi kort ölelnek fel. Ez utóbbit három teremmel bővítve május közepétől ismét látogathatja a közönség. Egyik fő törekvésünk, hogy kiállításainkkal részint maradandó élményt nyújtsunk látogatóinknak olyanformán, hogy hazánk történelméről hasznos ismereteket kapjanak. Történelmi fordulópontjaink legtöbbször egy csatához, hosszabb-rövidebb háborúhoz kapcsolódnak. Éppen ezért a hadak történetének ismerete egyúttal az ország történelmének mélyebb, alaposabb megismerését segítheti.

– Hogyan emlékeznek meg az ötvenedik évforduló kapcsán az 1956-os forradalomról és szabadságharcról?

– Ez idáig erről a jelentős történelmi fordulópontról nem volt méltó állandó kiállítás. Nagyszabású, négytermes kiállítással készülünk az évfordulóra. A kiállítás megnyitására október 20-án kerül sor egy, a korszakot felidéző konferencia keretében. Ezzel egy időben útnak indítunk egy vonatkiállítást is, amely az ország jelentősebb településeit járja majd végig. Emellett több országból is kértek kiállítást az évforduló kapcsán. Rendezünk kiállítást Svájcban, Németországban, Svédországban és az Egyesült Államokban. Kiállításunkon bemutatjuk az 1948-tól 1956-ig terjedő időszakot, a forradalom eseményeit és az ezt követő korszakot, majd eljutunk a honvédség jelenéhez is, kiemelve a szerteágazó békefenntartó tevékenységet. Két érdekességet szeretnék itt megemlíteni. Az egyik, hogy a világon az első békefenntartó missziót Magyarország küldte 1897-ben Kréta szigetére. A másik a jelennel kapcsolatos. Az Andy Wajna által most forgatott 1956-os témájú Szabadság, szerelem című filmhez szakértői segítséget adunk, emellett a mi tulajdonunkban lévő korhű haditechnikai eszközök, köztük az „éltre keltett” T–34-es harckocsik is szerepelnek a filmben.

– Mit tudhatunk meg a múzeum „kincseiről”?

– Múzeumunk több mint 57 ezer hideg- és tűzfegyverrel rendelkezik, köztük csodálatos kard- és szablyagyűjteményünk is van. Emellett egyedi festmény- és zászlógyűjteménnyel is büszkélkedhetünk. A zászlóval kapcsolatban meg kell említeni a nándorfehérvári diadal 550. évfordulóját, amelynek kapcsán júliusban nyitottuk meg a Kapisztrán Szent János és Hunyadi János hadi tetteivel és a győztes várvédő csatával kapcsolatos kiállítást, melyen eddig nem látott kuriózumokat is bemutatunk.

– A múzeumban nem csupán látnivalók vannak, hanem sajátos oktatás is zajlik.

– Így igaz. Muzeológusaink, levéltárosaink, hadtörténészeink nem csupán írnak, gyűjtenek és elemeznek, hanem tanítanak is. Nagyon sok egyetem tart itt órákat történész, muzeológus, térképész, levéltáros hallgatóknak, emellett rendszeresek a középiskolások rendhagyó történelemórái is. De mindemellett a történelmi ismeretek népszerűsítéséhez tartoznak a csapatoknál rendezett állandó és alkalomszerű kiállítások is. Így például a debreceni dandárnál látható egy állandó kiállítás, és most van előkészületben a tatai dandárnál is egy kiállítás.

– Kérem, szóljon néhány szót távlati terveikről.

– Sokféle tervünk van, ezek között említeném meg, hogy belső átrendezéssel létrehozunk egy padlásgalériát, ahol a birtokunkban lévő képzőművészeti alkotásoknak rendezünk be állandó tárlatot. Raktárhelyiségeink más objektumba történő áthelyezésével újabb termeink szabadulnak fel, amelyeket kiállítási célokra szeretnénk felhasználni. Tervezünk egy átfogó kiállítást az első világháború részletes bemutatására. Ezzel jelentős adósságot tudunk törleszteni, annál is inkább, mert ebben a háborúban Magyarország embervesztesége a negyedik volt a világon. A budai Várban, a hegy belsejében létezik egy úgynevezett sziklakórház, amely mindig honvédségi kórház volt. A helyiségei ma is megvannak, a berendezések jelentős része most is ép állapotban van. Tervünk, hogy a János kórházzal közösen létrehozunk egy sajátos miliőjű Katona-egészségügyi Múzeumot. S mivel a múzeum pincerendszere és a sziklakórház között átjárhatóság van, a majdani kórházmúzeum egy romantikus sétával a föld alatt is megközelíthető lesz.
Végezetül elmondanám, hogy az intézetet és múzeumot a nemrégiben létrehozott honlapunk segítségével is meg lehet ismerni (www.hm-him.hu). A honlapot szeretnénk úgy szerkeszteni, hogy internetes látogatóink is megismerhessék történelmi múltunk kiemelkedő fejezeteit. Munkánkat könnyíti, hogy a Honvédelmi Minisztérium hathatós támogatása eredményeként a korábbi huszonhét darabból álló számítógépparkunk már közel százhatvan gépnél tart, és a világhálóra mintegy százharminc helyen tudunk kimenni. Ezáltal rendszeres kapcsolatot tudunk tartani társintézményeinkkel Ausztriában, Németországban, Svédországban, vagy akár Törökországban. Az is fontos küldetésünk, hogy a honvédség átalakítása során felszámolásra kerülő alakulatok tárgyi emlékeit is begyűjtsük és megőrizzük az utókor számára.

Katona M. István