A második világháború után a gyõzelmet aratott szövetséges államok, a világ újraépítése mellett, katonai képességeik folyamatos fejlesztését is elhatározták. Kezdetben az ideológiai alapot a gonosz visszatérésére való felkészülés szolgáltatta. Ám a saját biztonság erõsítését szolgáló fegyverkezés csökkentette az egymással szemben érzett biztonságérzetet. Ezt a „biztonsági dilemmát”1 erõsítette az ideológiai nézetekbõl adódó különbség.2 Mint tudjuk, a folyamat olyannyira felerõsödött, hogy a hajdani szövetségesek egymás legfõbb ellenségeivé váltak és elkezdõdött a klasszikus hidegháború, mely több évtizedes „megszállás” után a 90-es évekre véget ért.3 A Szovjetunió felbomlott és Oroszország a kapitalizmus útjára lépett. Az ellenségek újra az együttmûködés lehetõségeit kezdték keresni, majd 1997. május 27-én egyfajta szövetségre helyezték együttmûködésük alapjait.4 2001. szeptember 11-én azonban a gonosz „visszatért”. Ez alkalommal azonban nem a nácizmus, hanem a terrorizmus ellen kezdõdött globális háború; és vele együtt egy erõteljes fegyverkezés. Kezdetben az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország szövetségének erõsödését lehetett megfigyelni. Mára azonban úgy tûnik, hogy az USA biztonságkeresõ intézkedései veszélyeztetni kezdik az orosz fél biztonságérzetét.

Kettõezerhét január elején hivatalosan is bejelentette az Amerikai Egyesült Államok, hogy Kelet-Közép-Európába telepítené rakétaelhárító rendszere harmadik pillérét.5 (Az elsõ Alaszkában, Fort Greelyben, a második Kaliforniában, Vandenbergben található.) A hivatalos álláspont szerint a rendszerbe állított ellenrakéták az esetleges Észak-Korea, illetve Irán felõl érkezõ támadás visszaverését szolgálnák és nemcsak az USA, de az egyesült Európa biztonságát is jelentõs mértékben megnövelnék. Kelet-Közép-Európán belül konkrétan Csehországban egy X sávú, mintegy 5000 kilométeres hatósugarú, rakétákat felismerõ, helyzetüket, sebességüket meghatározó radar mûködne, míg Lengyelországba a radarhoz „tartozó” elfogórakétákat telepítenék.

Az orosz elemzések kétlik, hogy az észak-koreai, illetve iráni rakéták röppályája éppen Lengyelország és Csehország fölött húzódna.6 Véleményük szerint a rádiólokációs állomás és a hozzá kapcsolódó rakétatámaszpont egyértelmûen Oroszország fenyegetésére irányulnak. A február elején, Münchenben megrendezett biztonságpolitikai fórumon Vlagyimir Putyin meglepõen éles hangon bírálta az Egyesült Államok terjeszkedõ politikáját.7 Beszédében az orosz elnök azzal vádolta Washingtont, hogy európai rakétatelepítési terveivel, a nemzetközi jog alapvetõ elveit sértve, újabb fegyverkezési versenyt szít.8 A rakétatelepítési tervet teljes mértékben feleslegesnek nevezte, hihetetlennek tartva azokat az indokokat, amelyekkel Washington mindezt magyarázni igyekszik.
Az orosz elnök hangsúlyozta a korábbi fegyverzetkorlátozási megállapodások betartásának szükségességét, s nyomatékosan utalt arra, hogy országa az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása mellett van. Kijelentette, hogy Oroszország tartja magát ahhoz a korábbi megállapodáshoz, amely a stratégiai atomfegyverek jelentõs számának 2012-ig történõ megsemmisítését irányozza elõ. Ezen a téren átlátható orosz politikát ígért, s reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok is hasonló politikát folytat, s – mint fogalmazott – nem törekszik arra, hogy „több száz robbanófejet a rossz idõkre megtartson”. Putyin azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy egyedüli hatalmi, illetve erõközpontot kíván létrehozni, ami ellentétes a demokráciával. Leszögezte, hogy multipoláris világra, és biztonságpolitikai téren multilaterális diplomáciára van szükség. Az egyoldalú fellépések nem oldották meg a konfliktust, hanem csak elmérgesítették. Ez nagyon veszélyes. Senki sem érzi magát már biztonságban, mivel senki sem hivatkozhat a nemzetközi jogra – mondta.


OROSZ ÉS AMERIKAI FEJLESZTÉSEK

És hogy Oroszország további nyomatékot adjon hangjának, a védelmi miniszter bejelentette, hogy 2015-ig megújítják a fegyveres erõk haditechnikai eszközeinek 45 százalékát.9 Szergej Ivanov10 kiemelte, hogy 2015-re a hadászati rakétacsapatok több mint 50 darab Topol-M típusú, mobil és néhány tíz darab, silóban telepítendõ interkontinentális rakétát fognak kapni. Természetesen a rakétacsapatok mellett a stratégiai bombázók, a haditengerészet és a szárazföldi csapatok is több új eszközhöz jutnak. A védelmi miniszter kiemelte, hogy a fegyveres erõk százezer darab új típusú gépjármûvet is rendszerbe fognak állítani. A stratégiai bombázók – Tu–95 és Tu–160 – számát folyamatosan 50 darabon kívánják tartani. A Tu–95MS típusú, turbólégcsavaros rakétahordozókat folyamatosan Tu–160 típusú repülõgépekre cserélik. A haditengerészet 2015-ig 31 darab haditechnikai eszközt kap, többek között a 955 és 955A projektek alapján készülõ atommeghajtású rakétahordozó tengeralattjárókat. A 955 projekt elsõ példányát a közeljövõben kívánják vízre bocsátani. A szárazföldi csapatok közül 2015-re 100 harckocsi-, 97 gépkocsizó lövész- és 50 légideszant-zászlóalj lesz átfegyverezve új haditechnikai eszközökkel, valamint mindezek mellett jelentõs mennyiségû egység modernizált eszközöket fog kapni.
Az orosz bejelentés az amerikai rakétapajzs „továbbgondolását” vonta maga után. Az Egyesült Államok kijelentette, hogy az 1980-as évek elején szolgálatba állított Tomahawk manõverezõ robotrepülõgép lassan éretté válik a cserére.11 A tervek szerint az újonnan kifejlesztendõ rendszer valamikor 2015 és 2020 között állna szolgálatba. Az USA légiereje olyan fegyverben gondolkodik, amely maradéktalanul át tudja venni a Tomahawk feladatait, ám mindezt hatékonyabban oldja meg. A projekt elsõ tervezetével a Lockheed Martin rukkolt elõ. A Cruise Missile XR (ahol az XR extended range, azaz megnövelt hatótávot jelent) a tervek szerint 2000 km hatótávval fog rendelkezni a Tomahawk 1500-zal szemben. Ez természetesen súlynövekedéssel is jár, ám a 700 kg-mal nehezebb és így 2,2 tonnás Cruise Missile XR súlynövekedésébõl 500 kg-ot a harci rész megnövelése ad, amely így 1 tonnás lesz. Szintén elvárás, hogy a találati pontosságon is javítsanak. Bár a legegyszerûbb megoldás az lenne, ha valamilyen keresõfejjel látnák el a „cirkálórakétát”, az XR feltehetõleg ilyen rendszer nélkül fogja majd kijelölt célját megsemmisíteni. Ezt elsõsorban a GPSnavigáció továbbfejlesztésével, illetve kétirányú adatkapcsolattal szeretnék elérni.
Itt jegyezném meg, hogy a fegyverkezési verseny nem korlátozódik csupán Oroszország és az Egyesült Államok kettõsére. Bár jelen írás a két legnagyobbal foglalkozik, figyelemre méltó eseményként meg kell jegyezni, hogy Kína ez év januárjában elvégezte elsõ sikeres kísérletét mûholdak megsemmisítésére képes rakétájával. 12 Három héttel késõbb pedig kísérleti navigációs és helymeghatározó mûholdat állított Föld körüli pályára.13 Kína, amely korábban orosz és amerikai navigációs mûholdak szolgáltatásait vette igénybe, 2000 óta már három ilyen mûholdat lõtt fel, és azt reméli, hogy 2008-ban útjára indíthatja saját mûholdprogramját.


A HADIKIADÁSOK ALAKULÁSA

Az utóbbi idõben mind Washington, mind Moszkva jelentõsen növelte hadikiadásokra fordítandó költségvetési tételeit. A néhai Ronald Reagan elnök által kezdeményezett (akkor még SDI-nak rövidített14) amerikai rakétavédelmi programra a 80-as évek közepe óta 107 milliárd dollárt fordított az Egyesült Államok.15 A költségek megugrását jelzi, hogy míg az „utolsó békeévben”, 2000-ben az NMD (National Millise Defense – Nemzeti Rakétavédelmi program) 3,6 milliárdot vitt el a Pentagon költségvetésébõl, két évvel késõbb ez a mutató már 7,8 milliárd dollár volt, az idén pedig eléri a 9,4 milliárdot. 2008–13 között, tehát a következõ hat év alatt Washington további 56 milliárd dollárt szán az NMD-re, tovább bõvítve a projekt arzenálját. Ez utóbbi a tavaly december végi állapot szerint mintegy 500 rakétából, 16 rombolóból, 6 cirkálóból, számos mûhold- és radaregységbõl áll. Az oroszok ugyan Putyin elnöksége alatt észbe kaptak és igyekeznek lépést tartani az amerikaiakkal, ám mind anyagi lehetõségeiket (ennek fõ összetevõje a gazdasági hatékonyság), mind technológiai szintjüket tekintve jelentõs hátrányban vannak.
Fegyverkezési tervekben16 Moszkvában sincs hiány, még ha az orosz katonai büdzsé az idén (31,3 milliárd dollár) alig huszada is az amerikainak (582 milliárd). 2007–15 között az orosz védelmi minisztérium költségvetése 5 billió rubelre (189 milliárd dollár) rúg. A tárca ebbõl többek között 50 darab hadászati bombázó (Tu–160 és Tu–95), 50 Topol-M rakéta, 31 új hadihajó és 8 hadászati atom-tengeralattjáró vásárlását tervezi.17


ÉRVEK PRÓ ÉS KONTRA

Felmerül a kérdés, hogy ezen jelentõs fegyverkezési beruházások ellenére miért csak egyfajta újabb hidegháborútól kell tartani, miért „balesetszerû” az esélye a tényleges fegyveres konfliktusnak? A biztonságpolitikai elméletek alapján18 a háborúk valószínûségére ható hét tényezõ közül csupán kettõ kelthet kétségeket Oroszország és az Egyesült Államok viszonylatában.
A háborúk valószínûségére ható tényezõk a következõk:19




1. Földrajzi közelség
Bár az északi sarkkör alaszkai területénél vannak közeli pontok a két állam között, a stratégiailag fontos politikai, gazdasági központok meglehetõsen távol esnek egymástól. Ezt a mostani helyzetben nem azért fontos kiemelni, mert a távolság lehetetlenné tenné a counter-value20 és a counter-force21 stratégia alkalmazását, hanem mert a támadás célelérési ideje kellõ idõt biztosít a másik fél számára egy reagálási mechanizmus elindítására.

2. Szövetség
Az 1997 óta intézményes formában mûködik a NATO–Oroszország együttmûködési kapcsolat, mely az észak-atlanti szervezeten keresztül szövetségesi alapokra helyezi Oroszország és az Egyesült Államok kapcsolatát is. Az együttmûködés pedig azon közös érdeken nyugszik, mely a biztonságot és stabilitást kívánja szavatolni az euroatlanti térség számára.

3. Demokrácia
Mind az Egyesült Államok, mind Oroszország demokratikus államberendezkedést alakított ki saját mûködésének biztosítására. A legújabb biztonságpolitikai kutatási adatok szerint a demokráciák sokkal kevésbé hajlamosak az egymás elleni háborúra, mint ahogy azt a véletlenszerûség indokolná.22 A demokratikus béke koncepciójának egyik központi gondolata, hogy az államok belsõ demokratikus struktúrái és normái a béke szempontjából kedvezõ hatást gyakorolnak a nemzetközi rendszerre.23

4. Militarizáció mértéke
A kutatók megkülönböztetik a fegyverkezési versenyt a militarizáltságtól.24 A fegyverkezési verseny dinamikus alkalmazkodást és folyamatos készültséget jelent egy adott biztonsági szituációban. Az államok anélkül is folytatnak fegyverkezési versenyt, hogy elérnék a militarizáltság magas szintjét. Ezzel szemben a militarizáltság egy állam emberi és anyagi erõforrásainak aránytalan felhasználását jelenti a katonai készültség érdekében, amelyrõl egyelõre sem Oroszország, sem az Egyesült Államok viszonylatában nem lehet beszélni.

5. Hatalmi paritás
Az 1. pontban kifejtetteket támasztja alá a biztonságpolitikai nézetek azon csoportja, mely azt hangsúlyozza, hogy a viszonylagosan egyforma hatalommal rendelkezõ államok egyike sem lehet biztos a gyõzelemben, ezért kölcsönösen elrettentik egymást a háború kezdeményezésétõl.25 E nézet szerint a hatalom egyenletes elosztása erõsíti a békét és stabilitást a térségben, ami megfelel a hagyományos hatalmi egyensúlyi felfogásnak.

A két tényezõ, amely kétségekre adhat okot:

6. Hatalmi státus
A hatalmi státus szorosan összefügg a hatalmi paritással, de más oldalról közelíti meg a kérdést: egy nagyhatalom aktív intervenciós politikával alapozza meg hatalmi státusát, amely konfliktusokat eredményez más nagyhatalmakkal való viszonyá- ban.26 Mivel az Egyesült Államok és Oroszország is a saját érdekei szerinti politikai akaratát akarja érvényesíteni, az egyféle közös érdekszférának tekinthetõ területeken27 nõ a konfliktus kialakulásának veszélye.

7. Gazdasági fejlettség
Végiggondolván azt, hogy a gazdaság mennyire áthatja mindennapi életünket, e tényezõ alapján merülhet fel bennünk leginkább a háború elkerülhetõségének kétsége. 28

Figyelembe véve ezeket a tényezõket, a háború elkerülése mellett szóló 5:2-es arány egyértelmûen biztató. Nem beszélve arról a megállapításról, hogy minél nagyobb a fegyverek okozta rombolás és szenvedés, a szemben álló felek annál inkább törekednek az erõszak által okozott szenvedés elkerülésére.29
Visszatérvén az eredeti kérdéshez, egy újabb hidegháborút illetõen megállapítható: ennek lehetõségére csupán a jelenlegi folyamatok erõsödésével van esély. Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy politikai döntések egész sorát kellene még ahhoz meghozni, hogy ez az állapot ténylegesen kialakuljon. Bár Bush amerikai és Putyin orosz elnök is képes lenne hidegháborús helyzet elõidézésére, kérdés, hogy mandátumuk 2008-as lejártáig mennyire akarnak elõkészíteni egy ilyen veszélyesen rizikós „játszmát”. Mivel a jelenlegi vezetõk hivatali ideje túlságosan rövid újabb hidegháború kiteljesítéséhez, az igazán fontos kérdés az, hogy utódaik hogyan fognak viszonyulni egy ilyen lehetõséghez.

VASS GYÖRGY

Jegyzetek:

1 A „biztonsági dilemmáról” bõvebben: John H. Herz: The Nation-State and the Crisis of World Politics, David McKay Company Inc., 1976., New York
2 Az Egyesült Államok által képviselt kapitalizmus, illetve a Szovjetunió által képviselt szocializmus-kommunizmus.
3 George Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfõtitkár újévi beszédében egyaránt bejelenti, hogy megérett az idõ: mindkét szuperhatalom véget vet a hidegháborúnak. Az emberiség krónikája, Officina Nova, 1994, Belgium, 1096. oldal
4 1997. május 27-én, Párizsban hivatalosan is együttmûködési megállapodást kötött az észak-atlanti szövetség és Oroszország. Az együttmûködés alapja a közös érdeken nyugszik, amely a biztonságot és stabilitást kívánja szavatolni az euroatlanti térség és rajta keresztül minden olyan állam számára, amely kénytelen szembenézni a békét és prosperitást veszélyeztetõ új biztonsági kihívásokkal. (Olyan kihívásokkal, mint például: az agresszív nacionalizmus, a nukleáris proliferáció, a biológiai és vegyi fegyverek fenyegetése, a terrorizmus stb.) http://www.nato.int/docu/basictxt/fndact-a.htm
5 Szilvássy József: Amerikai radarbázis a cseheknél, rakétatámaszpont a lengyeleknél? Népszabadság, 2007. január 23. http://www.nol.hu/cikk/432496/
6 Vlagyimir Popovkin vezérezredes, az orosz ûrcsapatok fõparancsnokának nyilatkozata alapján. Az amerikai rakétavédelmi pajzs közép-európai részének bírálata. Karpatinfo.net, 2007. január 22. http://www.karpatinfo.net/article37337.html
7 A 43. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián (2007. február 10.) elhangzott orosz elnöki beszéd alapján: http://www.securityconference.de/konferenzen/rede.php?sprache=en&id=179
8 MTI: Putyin az Egyesült Államokat vádolta müncheni beszédében, 2007. február 10., http://www.mti.hu/cikk/188186/
9 Háború mûvészete: Nyolc év alatt megújul az orosz fegyveres erõk fele, 2007. február 7. http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/hirek/orosz_070207/
10 Korábbi védelmi miniszter, jelenleg elsõ miniszterelnök-helyettes
11 Háború mûvészete: Új cirkálórakéta a láthatáron. 2007. február 22. http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/hirek/cmxr_070222/
12 Hetek Online: Kínai mûhold-megsemmisítõ rakétateszt. 2007. január 23. http://www.hetek.hu/node/8704
13 MTI: Kína navigációs mûholdat állított Föld körüli pályára. 2007. február 3. http://www.mti.hu/cikk/186749/
14 Strategic Defence Initiative – Stratégiai Védelmi Kezdeményezés
15 Drogman László: Új fegyverkezési verseny Moszkva és Washington között. 2007. március 12. http://www.karpatinfo.net/article39151.html
16 Az olaj- és földgázexport exponenciális ütemben emelkedõ árbevételeinek köszönhetõen.
17 Ezek még tavalyi számadatok, ám nem kizárt, hogy hamarosan megemelik õket. Február közepén ugyanis Putyin elnök elsõ miniszterelnök- helyettessé nevezte ki Szergej Ivanovot, addigi védelmi minisztert. A Nyugaton héjaként elkönyvelt 54 éves politikusnak az elsõ miniszterelnök- helyettesi poszton – többek között – a védelmi kiadások alakítása is a hatáskörébe tartozik majd. (Ráadásul Ivanov az egyik fõ esélyese az egy év múlva esedékes orosz elnökválasztásnak.)
18 Melyek alapvetõen Stuart A. Bremer kutatásaira épülnek: Stuart A. Bremer: Dangerous Dyads: Conditions Affecting the Likelihood of the Interstate War, 1816-1965, Jurnal of Conflict Resolution, Vol. 36., No. 2, 1992. június
19 A háborúk valószínûségére ható tényezõkrõl bõvebben: Matus János: A biztonság, a gazdaság és a kölcsönös függõség problémái a nemzetközi kapcsolatok elméletének különbözõ irányzataiban, MTA doktori értekezés, 2003, Budapest, 76–81. oldal
20 „Értékek elleni” stratégia, mely támadási célként a lakossági és ipari centrumokat jelöli meg.
21 „Haderõ elleni” stratégia, mely támadási célként az ellenség hadi eszközeit, komplexumait jelöli meg a mai, technikailag fejlett korban is.
22 Matus János: A biztonság, a gazdaság és a kölcsönös függõség problémái a nemzetközi kapcsolatok elméletének különbözõ irányzataiban. MTA doktori értekezés, 2003, Budapest, 78. oldal
23 A demokratikus béke koncepciójáról bõvebben: Zeev Maoz and Bruce Russett: Nominative and Structural Causes of Democratic Peace, 1946–1986, American Political Science Review, Vol. 87., No. 3., 1993
24 Matus János: A biztonság, a gazdaság és a kölcsönös függõség problémái a nemzetközi kapcsolatok elméletének különbözõ irányzataiban. MTA doktori értekezés, 2003, Budapest, 80. oldal
25 Matus János: A biztonság, a gazdaság és a kölcsönös függõség problémái a nemzetközi kapcsolatok elméletének különbözõ irányzataiban. MTA doktori értekezés, 2003, Budapest, 77. oldal
26 Ugyanott
27 Például a stratégiailag és gazdaságilag is fontos kelet-európai területek.
28 Matus János: A biztonság, a gazdaság és a kölcsönös függõség problémái a nemzetközi kapcsolatok elméletének különbözõ irányzataiban. MTA doktori értekezés, 2003, Budapest, 79. oldal
29 Ugyanott, 93. oldal


FORRÁSOK

Könyv, publikáció
Az emberiség krónikája. Officina Nova, 1994, Belgium.
Drogman László: Új fegyverkezési verseny Moszkva és Washington között. 2007. március 12.
http://www.karpatinfo.net/article39151.html
John H. Herz: The Nation-State and the Crisis of World Politics.
David McKay Company Inc., 1976, New York.
Matus János: A biztonság, a gazdaság és a kölcsönös függõség problémái a nemzetközi kapcsolatok elméletének különbözõ irányzataiban.
MTA doktori értekezés, 2003, Budapest.
Stuart A. Bremer: Dangerous Dyads: Conditions Affecting the Likelihood of the Interstate War, 1816–1965. Jurnal of Conflict Resolution, Vol. 36., No. 2, 1992. június.
Szilvássy József: Amerikai radarbázis a cseheknél, rakétatámaszpont a lengyeleknél? Népszabadság, 2007. január 23.
http://www.nol.hu/cikk/432496/
Zeev Maoz and Bruce Russett: Nominative and Structural Causes of Democratic Peace, 1946–1986, American Political Science Review, Vol. 87., No. 3., 1993.

Internet
A 43. müncheni biztonságpolitikai konferencián (2007. február 10.) elhangzott orosz elnöki beszéd.
http://www.securityconference.de/konferenzen/rede.php?sprache =en&id=179 Az amerikai rakétavédelmi pajzs közép-európai részének bírálata. Karpatinfo.net, 2007. január 22.
http://www.karpatinfo.net/article37337.html Háború Mûvészete: Nyolc év alatt megújul az orosz fegyveres erõk fele. 2007. február 7.
http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/hirek/orosz_070207/ Háború Mûvészete: Új cirkálórakéta a láthatáron. 2007. február 22.
http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/hirek/cmxr_070222/ Hetek Online: Kínai mûhold-megsemmisítõ rakétateszt. 2007. január
23., http://www.hetek.hu/node/8704 MTI: Kína navigációs mûholdat állított Föld körüli pályára. 2007. február 3., http://www.mti.hu/cikk/186749/
MTI: Putyin az Egyesült Államokat vádolta müncheni beszédében.v 2007. február 10., http://www.mti.hu/cikk/188186/ NATO–Oroszország együttmûködési megállapodás.v http://www.nato.int/docu/basictxt/fndact-a.htm