Honvédelmi Minisztérium

Gondolkodjunk újszerűen a haderőben!

2007.06.06.

A rendszerváltozást követõ években kialakult a Magyar Honvédség nemzeti jellegének, küldetésének, feladatrendszerének karaktere. Ennek következtében a társadalomban kirajzolódott és tartóssá vált egy haderõkép, amelyet a haderõszervezésben beállt változások csak részben módosítottak. Ez a viszonylagosan állandósult társadalmi haderõkép azonban lassan elszakadt a Magyar Honvédség átalakítási folyamata következtében kialakult realitásoktól. Mindezek alapján a haderõ állománya egyfajta kettõsséget tapasztal a honvédelem társadalmi megítélése és a Magyar Honvédség belsõ folyamatai között. Ez a kettõsség gyengíti, illetve késlelteti a haderõ mint intézmény, illetve a szolgálatot teljesítõk identitásérzését. A kettõs megítéléshez az is hozzátartozik, hogy a haderõ átalakítási, fejlesztési és modernizációs folyamatai gyakorlatilag nem érintették a vezetõi és szakmai információáramlás és a belsõ tájékoztatás területeit. Míg a haderõ rekrutációjában, létszámában, struktúrájában, feladatrendszerében gyökeresen átalakult, addig a belsõ folyamatokról hagyományosan, sõt idõnként konzervatívan gondolkoztunk. A stratégiai felelõsségû vezetõi gondolkodás gyakorlata nem tartott lépést a szükségletekkel, nem kezdeményezte a korszerû megoldások meghonosítását, nem igényelte és nem támaszkodott az állomány kezdeményezéseire. Ennek következtében a beosztott parancsnokok körében egyfajta várakozó, felelõsségelhárító magatartás vált gyakorlattá. Amibõl eredõen bizonyos állománykategóriáknál a színtelenség jelei tapasztalhatók. A Magyar Honvédség karakterének a kor követelményeihez igazítása, valamint az állomány azonosságtudatának erõsítése érdekében célszerû elvégezni az önértékelést és feladatelemzést. Ezt az egész haderõre kiterjedõ megújulási folyamatot a stratégiai gondolkodás területeinek és szintjeinek megfelelõ elemzésével, a következtetések helyes levonásával lehet csak elindítani.

Amár kialakult hagyományok szerint egy a Magyar Honvédséget átfogó projekt indítása elõtt szeretném megosztani az értõ és érdeklõdõ közösséggel mindazokat a gondolatokat, amelyek a jövõvel kapcsolatban kialakulnak bennem, illetve foglalkoztatják a Magyar Honvédség felsõ vezetését és szakértõit is.
A közös jövõnkrõl kell úgy beszélnünk, hogy most ne a haderõ-átalakítás legyen a fõ kérdés. Annak ellenére természetesen, hogy a haderõ átalakításának folyamatát, gondjait, mindennapjait nem kerülhetjük meg, hiszen ez a jelenség több mint másfél évtizede velünk él, és a következményeivel a jövõben is számolnunk kell.
Azóta, hogy a vezérkari fõnöki beosztást átvettem, igen gyakran beszéltem arról, hogy egyik fõ célom a stabilitás elérése a Magyar Honvédségen belül. A közelmúlt eseményei azonban cáfolni látszanak a stabilitási törekvéseinket, pedig a látszat ez esetben csal. A csalóka érzet abból eredhet, hogy nem tisztáztuk a stabilitással kapcsolatos felfogásunkat.
Hogyan kell értelmeznünk a haderõ stabilitását? A dialektikus filozófia egyik alaptételébõl ered a mondás, hogy életünkben egyetlen állandó dolog van: a folyamatos változás. A folyamatos változást a haderõ életében külsõ és belsõ szempontok figyelembevételével kell értelmezni:

Külsõ hatásként a biztonsági és a társadalmi környezetet kell említenem.

Mindebbõl az következik, hogy a biztonsági követelményekbõl és a szövetségesi kötelezettségvállalásból eredõ feladatrendszer, valamint a gazdaság teherbíró képessége alakítják a haderõ méretét, struktúráját, létszámviszonyait, felkészítését, felszerelését. Kézenfekvõ tehát, hogy a külsõ körülmények változásai kényszerítõ hatással vannak a haderõ belsõ viszonyaira is.

HOGYAN ÉRTELMEZZÜK A STABILITÁS ÉS VÁLTOZÁS
DIALEKTIKUS EGYSÉGÉT A HADERÕN BELÜL?

Induljunk ki egy másik filozófiai alaptételbõl, mégpedig a dolgok, jelenségek kölcsönhatásából. Vizsgáljuk a haderõ belsõ folyamatait az állandóság és a változás, a stabilitás és a rugalmasság kölcsönhatásában. Viszonylagos állandóság tapasztalható a haderõ és a társadalom viszonyában. A haderõ, mint a társadalom alrendszere, más alrendszerektõl elkülönülõ eszköz az államhatalom kezében. Azt, hogy a haderõ eszközként kit és hogyan szolgál, az alkotmány és a törvények szigorúan rögzítik. Ezek az állandó elemek a haderõ számára. Az állandóság mellett azonban folyamatosan változhat, hogy a parlament és a kormányzat döntései miként írják elõ idõrõl idõre, hogy a feladatrendszerét milyen intézményi rendszerben (szervezettel, létszámmal, képességekkel, költségvetéssel) teljesítse.
Hogyan értelmezzük a stabilitás és a rugalmasság kölcsönhatását (dialektikáját)? Stabilitást kell elérnünk mindazon területeken, amelyeken nincs megalkuvás. A bizonyos fokú stabilitás – a rugalmas alkalmazkodás kényszere ellenére – elengedhetet- len része az életünknek, hiszen kellenek olyan megbízható, tényszerû fogódzók, amelyekre mind az egyén, mind pedig a szervezet a viszonylag hosszabb távú jövõjét tervezheti. Az instabilitás, a bizonytalanság zavaros, átláthatatlan viszonyokat teremt, amelyben igazán csak az ügyeskedõk, a konjunktúralovagok tudnak ideig-óráig boldogulni. A zavaros viszonyok elbizonytalanítják a tisztességes szándékú embereket, elõbb-utóbb a szervezeti rend fellazulásához, a fegyelem gyengüléséhez, a szakszerûség és a hatékonyság csökkenéséhez vezethetnek. Mindezek felismerése vezetett oda, hogy elhatározott szándékunkká vált 2005-tõl a stabilitás erõsítése, illetve adott területeken a megteremtése.
Senki számára nem lehet kétséges, hogy meg kell felelnünk a társadalom elvárásainak, ez a küldetésünk, erre épül a feladatrendszerünk. A társadalmi elvárásokat elsõsorban a jogszabályok – az alkotmány és a törvények – fogalmazzák meg, illetve az a közgondolkodás, amely a jogszabályokon túl a hagyományokra, szokásokra és az erkölcsi követelményekre hivatkozik. A demokratikus társadalmak népességének tudatában erõsen kódolt a haderõ szükségessége. Nem szorul magyarázatra, hogy a köztársaság érdekeinek védelmére, a biztonság garantálására hivatott.
A stabilitás elengedhetetlen a haderõ mûködésének hatékonysága területén, mert a piacgazdaságban vitathatatlan, hogy csak a hatékonyan mûködõ szervezeteknek van hosszú távon létjogosultságuk. Olyan szervezeteknek, amelyek ésszerûen, gazdaságosan használják fel az anyagi és emberi erõforrásokat, a ráfordítások nemcsak megtérülnek, hanem hasznosulnak is, tehát értékteremtés folyik a gazdálkodó egységben.
Stabilitást kell biztosítani a szolgálati rendben is. Hatékonyság és értékteremtés csak olyan szervezetekben valósulhat meg tartósan, ahol a szolgálati viszonyok és körülmények rendezettek, a jogrend és a szabályozottság feltétel nélkül érvényesül. E tekintetben két fontos aspektust kívánok megemlíteni: a szolgálati út betartását és a szolgálati elöljárók tekintélyének védelmét.
A szolgálati út betartása a haderõ hierarchikus szervezeti lényegébõl ered, melynek döntõ tényezõje a cselekvéseket meghatározó információk (parancsok és jelentések) meghatározott idõben, a megkívánt helyszínre juttatása. Az információk hitelességét döntõen az eredetük, útjuk és céljuk határozza meg. A kiegyensúlyozott mûködés fontos feltétele, hogy mindenki ismerje a jelentések rendjét, kinek, mikor, milyen információt kell adnia, illetve milyen utasításokat, parancsokat kell eljuttatnia a végrehajtókhoz. A szolgálati út sajnos nagyon sérülékeny. Megsértheti az elöljáró, az alárendelt, de akár egy kívülálló is. A szolgálati út sérülékenysége azon is múlik, hogy a szereplõi mennyire hajlamosak az informális kapcsolatok felhasználására. A szolgálati út tisztelete, komolysága végsõ soron a haderõ morális állapotát is jellemzi, mércéje annak, milyen esélye, lehetõsége van a külsõ beavatkozás torzító erejének.
A szolgálati elöljáró tekintélyének védelme nem elsõsorban személyes ügy, hanem a szervezet mûködõképességének lényeges összetevõje. Bármilyen méretû szervezet mûködésérõl legyen szó, az egyszemélyi vezetõ alkalmassága és elfogadottsága a szervezeti eredményesség meghatározó tényezõje. Az elöljáró tekintélyének érvényesülése számos összefüggésben valósul meg. Döntõ jelentõsége van az egyéni személyiségjegyeknek és felkészültségnek éppúgy, mint a környezeti hatásoknak, a hatáskörök betartásának, a biztosított feltételrendszernek és az együttmûködõ közegnek.
Ez utóbbi figyelembevétele különösen fontos az önkéntes szolgálati viszonyok között. Az alárendelt tisztelete hozzátartozik a szolgálati elöljáró tekintélyének védelméhez. Nem várhatunk el tiszteletet úgy, hogy mi magunk nem tiszteljük a velünk együttmûködõket. Nem véletlenül használom az együttmûködõ kifejezést, hiszen az önkéntesség mellett a professzionalitás követelménye, a szakmaiság és szakszerûség érvényesülése a parancsnok és beosztott, az elöljáró és alárendelt és mások érdemi együttmûködését teszi szükségessé.
Tartósan stabil viszonyokat kell teremteni az erkölcsi-fegyelmi helyzet terén. Sokat beszéltünk már róla, ezért nem kíván hosszú magyarázatot kérlelhetetlenségünk az erkölcsi-fegyelmi állapot javítása terén. Néhány összefüggést viszont érdemes felvillantani. Az önkéntesség, azaz a hivatásos, illetve szerzõdéses szolgálat vita nélkül jelenti azt, hogy önként, tudatosan és együttmûködõen vállalja a szervezet tagja a szervezethez kötõdõ erkölcsi-fegyelmi követelményeket. Az elkötelezett, lojális, fegyelmezett szolgálati viszony azonban azt is jelenti, hogy a szervezet tagjának legjobb képességei szerint öntevékenyen, kezdeményezõen kell hozzájárulni a szervezet eredményességéhez.
A stabilitás elvárt követelménye azt is jelenti, hogy egyfajta állandóságot kell elérnünk a szervezeti formák terén. Most kell igazán hangsúlyozni, hogy a struktúra a küldetéseknek, a feladatoknak a szervezeti kerete. Mivel a felgyorsult világunkban a katonai alkalmazás elvei, gyakorlata, formái és módszerei is folyamatosan változnak, így a keretként szolgáló struktúráknak úgy kell alkalmazkodniuk a kihívásokhoz, hogy érvényesüljenek a flexibilitás, a funkcionális modulrendszer, az alakíthatóság és változtathatóság képességei.
Ezzel a gondolatsorral eljutottunk a feladatokhoz. Amint erre már utaltam, a haderõ feladatait elsõsorban és döntõ módon a biztonsági szükséglet határozza meg. E mozgástérben természetszerûleg benne foglaltatik a nemzeti és szövetségi érdekrendszerbõl adódó alkalmazási szükséglet, amely további meghatározó tényezõként hat a haderõ és részei feladatrendszerére. A feladatokkal szoros összhangban vannak a képességek. A haderõ számára meghatározott feladatrendszert csak úgy lehet teljesíteni, ha ebben a stratégiai játékban szereplõk rendelkeznek mindazokkal a képességekkel, melyekkel megoldhatják a kirótt feladatokat. A feladatok és képességek viszonylatában szoros kölcsönhatás érvényesül. A meghatározott feladatok teljesítése bizonyos képességek meglétét feltételezi. A meglévõ képességek lehetnek a biztosítékai a feladatok tervezésének és jóváhagyásának, ugyanakkor az új feladatok, újabb képességek elérésének folyamatát gerjeszthetik.
A feladat és képesség összhangjának megteremtésében sajátos minõsítõ szerepe van annak az eljárási rendnek, amely szerint a feladatok megvalósulnak. A folyamatosan módosuló feladatrendszer állandóan fejlõdõ feltételrendszert vár el, amelyben döntõ fontosságú a képességfejlesztés. A harcászati, hadmûveleti képességek kifejlesztése azonban csak a korszerû eljárási módokra épülhetnek, melyeket a tapasztalatok alapján folyamatosan fejleszteni kell.
Az eljárási rend az, amely keretet és inspirációt ad a szakmaiság és szakszerûség érvényesüléséhez, az egyéni kezdeményezések és tapasztalatok hasznosításához. A stabilitás és a rugalmasság összefüggéseinek felvázolásával kívántam bevezetni azt a változási igényt, amely a haderõn belüli gondolkodásra irányul. A változtatá- si, korszerûsítési igények az elmúlt évek folyamataiból, tapasztalataiból következnek. Számos alkalommal hangsúlyoztuk, hogy a rendszerváltozás óta folyó haderõ-átalakítás folyamatában gyökeres változások következtek be a Magyar Honvédség egészében. Ha ezeket az átalakulásokat, változásokat megpróbáljuk csoportosítani, és a jelenségcsoportokat külön elemezni, akkor gyakran érdekes és ellentmondásos folyamatokra világíthatunk rá. Ezek a folyamatok – eltérõ hangsúllyal ugyan – máig hatnak vagy mûködnek, hatásukat nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Milyen folyamatok zajlottak a közelmúltban?

1. A haderõ civil kontrolljának és nemzeti jellegének megteremtése 1989–1991 között.
2. A haderõ struktúrájának, méretének, létszámviszonyainak megváltoztatása 1989-tõl folyamatosan.
3. A haderõ tömeghadsereg jellegének lebontása, feladatrendszerének átalakítása, az expedíciós jelleg erõsödése 2003-tól.
4. Az önkéntes, professzionális haderõ megteremtése, a moduljelleg erõsödése 2004-tõl.
5. A haderõ szellemiségének fejlesztése, a szolgálati kultúra megújítása, az erkölcsi- fegyelmi helyzet erõsítése, korszerûsítése 2005-tõl.
6. A stratégiai kérdések újszerû megközelítése, a meghatározó területek, jelenségek stratégiai igényû vizsgálata, az új típusú felelõs gondolkodás kialakítása 2007-tõl.

E történeti felsorolásból kiviláglik, hogy a haderõ-átalakítás csaknem tizennyolc éve tartó folyamatában a kezdeti évek után, két-három éve helyezõdött át a hangsúly a haderõ szellemiségének, karakterének fejlesztésére. Leginkább azért, mert már nem lehetett tovább halasztani.

MIT ÉRTÜNK ÚJSZERÛ GONDOLKODÁSON?

A felsorolás utolsó pontjára szeretném most felhívni a figyelmet, hangsúlyozva, hogy most elõször beszélünk nyilvánosan arról a mûhelymunkáról, amely a Magyar Honvédség vezetésében megkezdõdött. Mi ezt a projektet egyszerûen a stratégiai gondolkodás fejlesztésének nevezzük. Az elnevezés nyilvánvalóan nem pontos, hiszen többrõl, bõvebb területekrõl van szó. Inkább úgy kellene értelmezni, hogy életünk, mindennapjaink dolgait, jövõnk felvázolását stratégiai jelentõséggel kívánjuk megközelíteni.
A stratégiai gondolkodás fejlesztése tulajdonképpen annak a két-három éves folyamatnak a megkoronázása, amelyet azért indítottunk el, hogy az önkéntes, profeszszionális haderõ méltó partnere legyen a Magyar Köztársaság intézményeinek, a szövetséges haderõknek, feleljen meg a társadalmi elvárásoknak, és legyen az a szervezet, amelynek tagjai meg tudják valósítani elképzeléseiket, amelyben megtalálják számításaikat.
Az újszerû gondolkodásunknak a Párbeszéd kommunikációs folyamat volt az elsõ módszere és eszköze. Közel két év távlatából már nagy biztonsággal megállapíthatjuk, hogy a Párbeszéd a Magyar Honvédség döntõ többségének figyelmét felkeltette, véleménynyilvánításra, cselekvésre ösztönzött egyéneket, csoportokat, vezetési szinteket.
A Párbeszéd a Magyar Honvédség jelenének olyan szociológiai keresztmetszetét adta, melyet egyetlen más kutatási mintavétel nem tudott volna produkálni. Bemutatta az önkéntes haderõ életviszonyait, a szerzõdéses létrõl alkotott elképzeléseket, az állománykategóriák közötti viszonyokat, a szolgálatról, felkészítésrõl, felszerelésrõl és ellátásról alkotott képet.
A Párbeszéd bemutatta, hogy az újabb és újabb haderõ-átalakítási folyamatok, szakaszok között elmulasztottunk megfelelõ figyelmet fordítani az emberi tényezõre, a szolgálati, munka- és életkörülményekre. Feltárta, hogy a folyamatosan átalakuló struktúrákban konzerválódtak a régi mechanizmusok, a haderõ szellemisége, szolgálati kultúrája nem tartott lépést a társadalom fejlõdésével, a nagymértékû létszámcsökkentések közepette jelentõs szellemi értékeket, tudásmennyiséget vesztett, megfiatalodott parancsnoki kara, törzsei hiányában vannak a korszerû katonai vezetési ismereteknek.
Ezen felismerések jegyében indítottuk el az állomány észrevételeire támaszkodva a haderõ szellemiségének formálását, a szolgálati kultúra megújítását, az emberi viszonyok átalakítását. Ennek a munkának még csak az elején vagyunk, gyors eredményekre nem számíthatunk. Tudjuk azonban, hogy ha a haderõ életének, lényeges területeinek kérdéseit stratégiai igénnyel vizsgáljuk és fejlesztjük, akkor az eredmény egy karakterében megújult Magyar Honvédség lesz.
Számunkra most stratégiai jelentõségû kérdéssé vált: a haderõ hogyan teljesítse a tõle elvárt feladatokat a jövõben. Értjük mindez alatt a szervezeti formát, az állományt, az eszközrendszert, az eljárásokat, a kultúrát, az erkölcsöt, a fegyelmet.

A STRATÉGIAI GONDOLKODÁS LÉNYEGE

Határozott szándékunk, hogy körvonalazunk, kialakítunk, konkretizálunk egy jövõképet, amely azt tartalmazza, hogy egy bizonyos idõtávlatban a Magyar Honvédségnek milyen biztonsági kihívásoknak, szövetségi követelményeknek, társadalmi elvárásoknak kell megfelelnie. Ezek szerint:

A felsorolt területek közül vannak katonai-szakmai és humánpolitikai tartalmú megoldandó feladatok. A haderõn belüli újszerû gondolkodás lényegét abban véljük megragadni, hogy különbözõ szinteken mindenkinek felelõsen kell gondolkodnia saját helyzetérõl, szervezetében betöltött szerepérõl, a szervezet hatékonyságáról és a szervezetek harmonikus együttmûködésérõl. Erre a felelõs gondolkodásra nemcsak igényt tartunk, hanem erre inspirálni, bátorítani is szeretnénk.
A Magyar Honvédség felsõ vezetésének nemcsak a stratégiai fontossággal bíró jelenségek kiválasztása és megoldása a feladata, hanem megtalálni azokat a módszereket és eszközöket, amelyek az újszerû gondolkodásmódot jellemzik. A szolgálati kultúraváltáshoz hozzátartozik az újszerû gondolkodás, amely a szemléletmód és a problémamegoldás módszereinek megújításán alapszik. A szemléletmód megújulásának központi problémája az, hogy a jelenségeket, folyamatokat új összefüggésrendszerben elemezzük, értékeljük. Az új összefüggésrendszerhez hozzátartozik a feladatmegfelelés, az egyén-szervezet viszonya, az értékteremtés és a munkavégzés hasznosulása, a gazdaságossági szemlélet és a személyes felelõsség.
A felelõsség vállalása különös hangsúlyt kap az újszerû gondolkodásmódban. Szakítani szükséges azzal a kényelmes állásponttal, hogy elég a problémákat jelenteni, majd az elöljáró megoldja, illetve a problémák egy idõ után maguktól is megoldódnak.
Régi tapasztalat az, hogy a problémákat ott kell megvizsgálni, elemezni és megoldani, ahol keletkeztek. A probléma elhárítása, felsõ vezetõi szintre tolása csak elodázza a megoldást, felelõsséget hárít át és hatásköri zavarokat okoz. Az új gondolkodásmódhoz tartozik a fiatalok bevonása a problémamegoldásba és a döntés-elõkészítésbe. Ez a fajta fiatalítás a vezetõvé nevelés mellett újszerû látásmódot, újszerû problémamegközelítést hozhat a parancsnoki és törzsmunkában.
Mivel a stratégiai gondolkodás idõtávlata gyakran 10-15-20 év, ezért a jövõkép soha sem lehet merev, változtathatatlan, hiszen ilyen hosszú idõtávlatban a környezet, a körülmények és feltételek gyökeresen megváltozhatnak. Ezért a jövõképet meghatározó hipotéziseknek, részelemeknek rugalmasaknak kell lenniük.
A stratégiai gondolkodásnak a jövõkép megalkotásán kívül tartalmaznia kell a megvalósítás folyamatát. A jövõkép megvalósításának folyamata generálja azt a feladatrendszert, mely a jelenlegi és az elvárt helyzet (jövõkép) összehasonlításából alakul ki. Ehhez kell felsorakoztatni az egyes területek állapotából adódó feladatokat.
A stratégiai gondolkodás különbözõ szintjeit kell megragadni ahhoz, hogy a kialakított jövõkép elérésének esélyt adjunk. A stratégiai gondolkodás szintjeinek meghatározásakor abból kell kiindulni, hogy minden szinten be kell azonosítani azokat a jelenségeket és problémákat, amelyek jellemzõek, odatartozók, amelyeket abban az összefüggésben kell megoldani.
A stratégiaalkotásnál a jövõkép elérésének folyamatában, módszereiben, eszközeiben figyelembe kell venni, hogy a haderõ zárt, merev rendszer, amely viszonylag nehezen alkalmazkodik a változó világ kihívásaihoz. Ezért stratégiai célkitûzéssé kell tenni a merev rendszerek oldását, az alkalmazkodóképesség kialakítását, rugalmasságának fejlesztését.

KIEMELT TERÜLETEK

A célt csak a stratégiai gondolkodás egyes területeinek egyidejû formálásával érhetjük el. Valamely stratégiai terület kimaradása vagy elmaradása a többitõl az egész rendszer átalakításának sikerét veszélyezteti (kapcsolódási pontok hiánya stb.).

Különös figyelmet kívánunk fordítani az alábbi területekre:

A stratégiai területek felsorolásából látható, hogy a megragadott problémahalmaz egy-egy, esetenként viszont több szervezeti szint bevonását igényli. Ezért az a szándékunk, hogy az állomány széles rétegeit bevonjuk a jövõnk megtervezésébe nem pusztán gesztus, hanem szükségszerûség.
A vállalt feladat óriási, hiszen a stratégiai gondolkodás fejlesztése szemlélet- és magatartásformálást eredményez, átfogja a haderõ egészét, évtizedes idõtávlatot ölel fel, hatása a haderõn túlterjedõ, mert fontos társadalmi rétegeket is befolyásolhat. Ezért körültekintõen és felelõsséggel kell megtervezni és vezetni ezt a vállalkozást.
Célunk a Magyar Honvédség karakterének, azonosságérzetének reális alapokon történõ újrafogalmazása. A munka tartalma a stratégiai gondolkodás területeinek és szintjeinek megfelelõ elemzések elvégzése, a következtetések levonása, a feladatok meghatározása és a végrehajtás megszervezése.

Végeredményként szeretnénk elérni:

Ennek megfelelõen kezdtük el a stratégiai feladatok elemzését és ezzel párhuzamosan az irányítás rendszerének átalakítását. Miért van szükség az elemzésre, az irányítás átalakítására?

Megtörtént a stratégiai feladatok jegyzékének nagybani kidolgozása, azonban ezzel még csak a kezdeményezésünk nagyságát és várható következményeit mértük fel.

A továbbiakban azok az alapos, a részletekre is kiterjedõ munkafázisok következnek, amelyek a kezdeményezésünk valódi tartalmi lényegét jelentik:

A munkafolyamat során feladathalmazokat alakítunk ki, melyekkel kijelölhetõk a haderõ építésének a prioritásai, az alkalmazás tervezésének eredményeként pedig meghatározhatóak a mûködési szükségletek (anyagi, humán igények). A feladathalmazok egyben megmutatják a lefedetlen területeket, a szervezetek és erõforrások terén kialakuló ellentmondásokat, hiányokat. Az eljárásnak az a lényege, hogy átlátható viszonyokat teremtsünk a feladatokban, a folyamatokban, a feltételrendszerben és a kapcsolódásokban. Az átlátható viszonyok megteremtése egyben világossá és egyértelmûvé teszi a felelõsségi rendszereket is. Mindez szándékaink szerint azt is eredményezi, hogy kikényszeríti az átgondolt, felelõs döntéseket, kiküszöböli az ad hoc, a szakszerûtlen, a körültekintés és kellõ mérlegelés nélküli beavatkozásokat a rendszerbe. A stratégiai felelõsséggel megalapozott eljárás automatikusan kiépít és mûködtet egy olyan jelzõrendszert, amely mindenfajta beavatkozás összefüggéseit, kapcsolódásait kivetíti és minõsíti a várható következmények szerint.

PARTNERI EGYÜTTGONDOLKODÁS A MOTIVÁLT SZEMÉLYI ÁLLOMÁNNYAL

Az egész munkafolyamat fontos kérdése az, hogy milyen módon és formában tudjuk bevonni az állomány széles rétegeit az életüket, szolgálatukat meghatározó lényeges kérdések kialakításába. Ennek kidolgozása sürgetõ feladat. Gondolkodásunk egyik központi kérdésévé kell tenni az állománnyal, az egyénnel való foglalkozás módszereinek fejlesztését. Tudomásul kell vennünk, hogy a jövõben felértékelõdik az egyén és az emberi kapcsolatok szerepe. Azok a mûveleti feladatok, amelyekben napjainkban a Magyar Honvédség részeit alkalmazzuk, soha nem tapasztalt módon igénylik a kisalegységek tevékenységét. Ha a harcászatban növekszik a kisalegységek szerepe, akkor nagyobb figyelmet kell fordítanunk a kisközösségek belsõ viszonyaira. Erõsítenünk kell az egyén-egyén, az egyén-közösség kapcsolatokat, a bajtársiasságot, szolidaritást, a kölcsönös bizalmat.
A legfõbb okunk erre az a felismerés, hogy az önkéntes szolgálat lényege a motivált állomány. Semmilyen stratégiai, szervezeti változás, ékesszólás nem tudja helyettesíteni az elkötelezett állomány helytállását. A racionalitás követelménye az, hogy a szolgálatot vállaló egyént kell a középpontba helyezni. Tisztelni kell az egyén érdekeit és képviselni úgy, ahogy állományviszonya és állománykategóriája megköveteli.
Az ésszerû és kezelhetõ érdekek érvényesítése a megfelelõ keretek között stratégiai fontosságú kérdéssé vált az egyén és a szervezet számára egyaránt.
A feladat végrehajtásának minõsége döntõen a katonáknak a feladatokhoz és szervezetükhöz való viszonyától függ. Ahogy a feladatok mindig a maguk konkrétságában jelennek meg, úgy a végrehajtók maguk is egyének, személyiségek a maguk színes összetételében. Az egyénekbõl álló sokszínû közösségeket kell egy irányba mozgatni a siker érdekében. A közös tevékenység lényege pedig az a motiváció, amely az azonos érdekek felismerésében és tudatosulásában rejlik. A jövõben a Magyar Honvédség karakterének legfõbb vonása az lesz, hogy milyen mértékben motivált az állománya. Az önkéntes szolgálat fenntartásának stratégiai kérdése tehát: az állomány érdekeltségi rendszerének feltárása és reális kezelése.
A Magyar Honvédség személyi állománya különbözõ csoportjainak szolgálati viszonyából, állománykategóriájából, beosztásából, élethelyzetébõl eredõen eltérõ érdekei vannak. Az érdekek felismerése és felismertetése elõmozdítja a motivációk vizsgálatát. Az érdekek megjelenítése természetes dolog, amitõl nem idegenkedni kell, hanem csupán megfelelõen kell tudni kezelni. Ha mindenkiben tudatosodik a haderõben betöltött helyének, szerepének tartalma, összetevõi, lehetõségei és korlátai, akkor az egyén reálisan tudja megfogalmazni érdekeit.
A helyesen feltárt és reálisan kezelt érdekeltségi és motivációs rendszer a Magyar Honvédséget a magyar intézményrendszer egyik jól kiegyensúlyozott szervezetévé teheti.
Mindazokon a területeken, amelyek mûveléséhez stratégiai igénnyel kívánunk hozzányúlni, igényeljük az állomány véleményét, együttmûködését. A Párbeszéd folyamatban az állományé volt a fõszerep és mi katonai vezetõk partnerek voltunk és vagyunk a problémák megoldásában. Most megfordul a folyamat, a katonai felsõ vezetés veszi át a stratégiai kezdeményezést. Ezzel együtt a távlati tervek kialakításában és megvalósításában konszenzusra törekszünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha sor kerül a közösen kialakított tervek megváltoztatására, akkor azt is közösen tesszük. A Párbeszéd során kialakított partnerség így mûködik tovább.
Gondolkodjunk együtt újszerûen a haderõn belül, ezzel elérjük, hogy a társadalom is újszerûen fog gondolkodni a haderõrõl.

Havril András