Közismert, hogy 2007. február 9-ével ünnepélyesen megnyitották a Batthyányemlékévet, aminek köszönhetõen az országban és külföldön megkülönböztetett módon foglalkoznak Batthyány Lajos gróf, az elsõ független felelõs kormány miniszterelnökének személyiségével és történelmi szerepével.
Nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy sokunkra gondolatébresztõen hatnak a Batthyány-emlékév programjai és eseményei. Hiszem, hogy aki csak egy kicsit is elgondolkodik Batthyány Lajos életérõl és tetteirõl, abban óhatatlanul felmerül a kérdés: Mit üzenhet Batthány életmûve a ma emberének, különösen korunk magyar katonájának, a Magyar Honvédségnek?

Szemezgetve a sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepi megnyitón a Batthyány-életmûvet és jelentõségét méltatók mondandójában, két elõadó bennünket közvetlenül érintõ, honvédelmet és hadügyet taglaló gondolatsorát emelném ki. Urbán Aladár történész, az ELTE egyetemi tanára, Batthyány-reflexiójában hangsúlyozta: „Batthyány egységes megítélése igazán csak az elmúlt 20-25 évben alakult ki. A két világháború között Széchenyi volt az ideál, '45 után pedig Kossuth. Batthyány személyében azt kell megbecsülnünk, hogy a magyar alkotmányosság kezdetének õ az elsõ miniszterelnöke, aki személyében harcolta végig a törvények kidolgozását és tett meg mindent azért, hogy ezek a törvények életbe lépjenek. Ami konkrét, hogy ezek között a törvények között ott volt a nemzetõrség fölállítása, ami újdonság a magyar történelemben. Megtalálta a formulát a létezõ császári hadsereg mellett, hogy egy nemzeti hadsereget hozzanak létre.”
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter beszédében nyomatékosan aláhúzta: A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség tisztelettel gondol elõdeire, és fontosnak tartja, hogy részt vegyen a Batthyány Lajos-emlékév szervezésében, és programjaival az eseményekben, mert óriási az adósság… Azt kevesen tudják, hogy a honvédség alapjait Batthány Lajos teremtette meg a tíz nemzetõr, illetve honvédzászlóalj létrehozását elrendelõ intézkedésével, 1848 májusában. A magyar nemzet Európa egyik legmodernebb, legjobban felszerelt, 200 ezer fõs haderejét hozta létre. Hangsúlyozta: mivel Batthyány Lajos nem csupán miniszterelnök volt, hanem fiatal korában öt évig katona is, ezért a honvédség nem csupán alapítóját, hanem egyik tagját is tiszteli benne, és ebben az évben erre fogunk emlékezni.
A közelmúltig tagadhatatlan tény volt, amit a történeti irodalom sajnálatos tényként állapított meg, hogy Magyarországon az elmúlt több mint másfél évszázadban Batthyány Lajos gróf sohasem vált közismert és népszerû történelmi személyiséggé. Kiemelkedõ életmûve és mártírhalála sem alakította ki a mély és maradandó kultuszát a nemzeti emlékezetben. A szélesebb közvélemény elõtt a mai napig történel münknek az egyik legkevésbé ismert alakja. Sokan legfeljebb annyit tudnak róla, hogy 1848. március 17-én kinevezik az elsõ felelõs magyar kormány miniszterelnökének, 1848. október 2-án lemond, 1849. október 6-án kivégezték; Budapesten a nemzet vértanújának nevét tér és örökmécses õrzi. Személyisége, magánélete, 1848 elõtti közéleti tevékenysége, miniszterelnöki munkája – számos történelmi érdeme – csak a szûkebb szakmai (történészi-hadtörténészi) körökben volt ismert. A Batthyány-életmû nem szerepelt jelentõségének megfelelõen az oktatásban sem.
Mindez alapvetõen megváltozhat a Batthyány-emlékév során, amely az oktatási és kulturális, a honvédelmi és a külügyi tárca, valamint a Miniszterelnöki Hivatal együttmûködésében valósul meg 2007. február 10. és október 6. között. Ennek eredményes jeleit tapasztaltuk az elmúlt három hónapban, mivel országszerte megrendezték a Batthyány Lajos gróf születésének 200. évfordulója alkalmából meghirdetett további hazai és külföldi programokat – pályázatokat, kiállításokat, konferenciákat, megemlékezéseket, koszorúzásokat és más rendezvényeket.
Az elmúlt rövid idõszak hozzájárult ahhoz, hogy kiderüljön, kevés olyan politikus van a múltból, kevés olyan történelmi személyiség, akinek a megítélése olyan egységes Magyarországon, mint gróf Batthyány Lajosé.
Ma már elismerik, hogy gróf Batthyány Lajos volt a reformkori Magyarország egyik politikai vezéregyénisége. Személyes tulajdonságai miatt az államférfi eszményképévé vált, hiszen minden körülmények között az alkotmányosság és a törvényesség tiszteletben tartását tekintette fõ céljának. Legnagyobb érdemei a 31 törvénycikk kidolgozása és szentesítése, melyek közül a legjelentõsebbek a jobbágyfelszabadítás és a honvédség megalakítása. Õ volt az önálló magyar haderõ újbóli megteremtõje; 1848-ban õ rendelte el a magyar honvédség felállítását, és annak szervezésében tevékenyen is részt vett. Kevésbé ismert például, hogy nevéhez fûzõdött 1848 szeptemberében „a honvédtábori kar” elnevezés bevezetése és az elsõ honvéd vezérkari tisztek kinevezése.
Az emlékév ünnepségei, eseményei várhatóan helyére teszik Batthyány személyiségét a köztudatban és a nemzet emlékezetében, erõsíteni fogják a nemzeti identitást, a nemzeti büszkeséget is. Örülünk annak, hogy a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma és a Magyar Honvédség kiemelt figyelmet szentel annak, hogy a régi nagy adósságokat törlesztve, hagyományaiban és mindennapjaiban méltó helyére állítsa a magyar honvédség megteremtõje, gróf Batthyány Lajos érdemeit. A Batthyány személyét és szerepét övezõ nagymértékû feledékenység nem új keletû, hanem több mint másfél évszázados történelmünk eredménye, az elmúlt korok történeti szemléletének következménye. Sajnálatos, hogy a közelmúltban, a forradalom 150. évfordulójának ünneplésekor a felelõs kormány és miniszterelnöke, Batthyány Lajos nem kapott kellõ figyelmet. Tény, hogy a Batthyányról alkotott kép homályosságához egyébként az is hozzájárult, hogy a gróf nem vezetett naplót, s nem volt kiterjedt levelezése sem, ami elõsegítette volna tevékenységének jobb megismerését.
Hála azonban a Batthyány-kutatók munkásságának és a médiaszakemberek tevékenységének, az elmúlt hónapokban az olvasók, a hallgatók, a nézõk, ha nem is dúskálhattak benne, de a médiában elsõ miniszterelnökünk életével és munkásságának különbözõ kérdéseivel foglalkozó interjúkat, mûsorokat, megemlékezéseket láthattak és hallhattak, cikkeket, tanulmányokat és kiadványokat olvashattak, az érdeklõdök számos rendezvényen, megemlékezésen vehettek részt országszerte. Tagadhatatlan, hogy sikerült felkelteni a magyar közvélemény – a Magyar Honvédség személyi ál- lományának is – érdeklõdését, ismertebbé és népszerûbbé tenni Batthyány Lajos gróf alakját, történelmi tetteit.
Úgy tûnik, hogy a magyarság egyre szélesebb köréhez jutnak el Batthyány életmûvének maradandó értékû, idõszerû üzenetei. Érezhetõen kitapintható, hogy oszlik a homály és egyre objektívabb kép alakul ki gróf Batthyány Lajos személyiségérõl és életérõl; inkább megbízhatóbbak ismereteink magánéletérõl, gyermek- és ifjúkoráról, katonai pályaképérõl, reformkori közéleti és politikai tevékenységérõl, miniszterelnöki munkájának történelmi érdemeirõl, hadügyi és honvédelmi munkálkodásáról; a magyar történelemben elfoglalt kiemelkedõ helyérõl, nem utolsósorban kiemelkedõ politikai és katonai szerepérõl.
Sajnálatos, hogy több mint negyed század sem volt elegendõ a valós történelmi tények beépülésére a Batthyány-képet formáló és hõsünket ünneplõ ismeretterjesztõ (olykor tudományos) írásokba. A Batthyány körüli információ hiányát máig jól mutatja például a születése idõpontja körüli bizonytalanság, gyermek- és ifjúkora, vagy katonaévei történetének súlyos pontatlanságai. Tapasztalatunk szerint még napjainkban is nagyon sok kijavítandó, elavult, téves, illetve pontatlan adat, megállapítás szerepel a Batthyány Lajossal kapcsolatos publikációkban és internetes oldalakon.
Ezek az olykor durva pontatlanságok is jelzik a szakma számára, hogy az egyre gazdagodó Batthyány-irodalom, a megjelent munkák elõrevivõ értékei ellenére a korszerû Batthyány-kép elkészítéséhez még további feltáró- és feldolgozó munkára, sok történeti és katonai kérdés tisztázására van szükség. A szakemberek munkájához, a kutatásokhoz elengedhetetlenül szükséges az ösztönzõ, rendszeres anyagi-pénzügyi támogatás és társadalmi-állami-erkölcsi elismerés. Ezekkel az eszközökkel a cél érdekében a mindenkori illetékeseknek nem szûkmarkúan, hanem hatékonyan kell bánniuk.
Ezt segíthetik elõ reményeink szerint a Batthyány Lajos gróf születésének 200. évfordulója alkalmából meghirdetett további hazai és külföldi programok-pályázatok, kiállítások, kiadványok, konferenciák, megemlékezések, koszorúzások és más rendezvények. Az események sorából kiemelkednek az 1848 márciusában született és áprilisban jóváhagyott törvényekrõl való emlékezések, melyek megalkotásában vezetõ szerepe volt gróf Batthyány Lajosnak. Április 11-én nyílnak meg a Budapesti Történeti Múzeumban „Batthyány és kora” és a HM Hadtörténeti Múzeumában „Batthyány, a magyar honvédség megteremtõje” címû kiállítások. A magyar országgyûlés emlékülést tartott az áprilisi törvények szentesítésének tiszteletére. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum rendezi meg a 2007. május 8-i tudományos konferenciát, amely Batthyány hadseregszervezésének kérdéseivel foglalkozik. Május 16. – a Magyar Honvédség alapításának évfordulója és május 21. – a honvédelem napja. E két évfordulót az idén összevontan, május 20-án ünnepeli a Honvédelmi Minisztérium, bemutatva a Batthyány által megszervezett 1848-as haderõt, valamint napjaink önkéntes hadseregét. A tervek közt szerepel szabadtéri egész alakos Batthyány-szobor átadása Budapesten.
Bátran ki lehet jelenteni, hogy ha késéssel is, de a tudomány és a szakma megtette a kötelességét és kijelölte Batthyány Lajos helyét a magyar Pantheonban, nemzetünk történelmében. Idõ kérdése, hogy mikor ívódik be a kitisztult kép a köztudatba, és a mártír nem fedi el többé a kiemelkedõ államférfit. Sõt, abban is bízunk, hogy Batthyány emlékét múló „pártpreferenciák” többé már nem fogják megzavarni. Batthyány Lajos gróf életmûve, tettei örökre és kitörülhetetlenül beírták nevét nemcsak a magyar történelembe, de hadtörténetünkbe is.

ÁCS TIBOR