Napjainkban senki sem kérdőjelezi meg az olaj fontosságát. Óriási hatása van az életformánkra, valószínűleg „fekete arany” nélkül az ipari forradalom megtört volna, s egy mély civilizációs válsággal kellett volna szembenéznünk. Feltételezhetően a közeljövőben is hasonló veszéllyel találkozunk, ugyanis a Föld olajkészletei fogytán vannak. Ez vitathatatlan tény, mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy a legutóbbi évtizedben elmaradoztak a valóban nagy felfedezések. A társaságok találnak még olajat, de ezek jelentősen elmaradnak például a hatvanas években felfedezett gigantikus mezőktől. A hidegháború időszakában végig több olajat tártak fel, mint amennyit kitermeltek, vagy legalábbis minden kitermelt hordóra1 jutott egy másik, amit épp feltártak. A kilencvenes évektől kezdve kevesebb olajat fedeznek fel, mint amennyit kitermelnek. Az 1990 és 1994 közötti időszakban a kitermelt olaj 62%-át pótolták újonnan felfedezett mezőkkel. A következő ötéves periódusban, 1995 és 1999 között, ez az arány már 52%-ra esett vissza. Ma jó, ha a negyven százalékot eléri. A szakemberek szerint az igazi problémák a tetőpont elérésénél kezdődnek majd.

Az olajkészletekről nyilatkozni so sem volt egyszerű dolog, nehe zen mérhető a készletek nagysága, s bár a tudomány igyekszik szűkíteni a tévedések lehetőségét, még mindig főleg becslésekre kell alapozniuk a szakembereknek is. Ezenfelül az olajcégek, az adott országok vagy a környezetvédő szervezetek saját érdeküknek megfelelően manipulálják az eredményeiket, s ezért jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. A dolgozatban kísérletet teszek a minél aktuálisabb és pontosabb adatok felvázolására.
Afrika kapcsán szinte mindenkinek eszébe jut a természeti kincsek gazdagsága, sokfélesége. Az ásványlelőhelyek és a kimeríthetetlennek tűnő bányavidékek. De rendelkezik-e a kontinens kőolajjal? Az északi régióban, az arab világban azonnal rábólinthatunk: igen, van olajuk. Észak-Afrika jelentős készletekkel rendelkezik, ezek közül is Líbia emelkedik ki, készletei alapján Afrika olajban leggazdagabb állama, de mivel csak Fekete-Afrikára koncentrálok, az arab országok nem képezik a dolgozat témáját. A szubszaharai régióban már összetettebb a kép. Ezen országoknak csak egy része rendelkezik szignifikáns olajkészletekkel, s ezek közül is épp csak pár országról lehet elmondani, hogy olajkitermelésüknek hatása van a világpiacra, annak ellenére, hogy nagy részük szinte kizárólag exportra termel. Melyek is ezek az országok?2


Angola3

Bizonyított olajtartalék: 1500 millió tonna
Kitermelés (2004): 991 ezer hordó naponta
R/P arány4: 24,3 év
Az angolai mezőkből alacsony kéntartalmú könnyű olajat hoznak a felszín re. A portugálok, pontosabban a Companhia de Petróles de Angola (Petrangol) olajcég már 1910-ben talált olajat a gyarmaton. A kereskedelmi célú kitermelés már viszonylag korán, 1956-ban megindult. Ekkor azonban még csak a szárazföldi olajmezőket fedezték fel, melyekből viszonylag kevés van az országban. Először a Cuanza folyó vízgyűjtő területén találtak olajat a Texaco szakemberei, itt 46 kút kezdte meg működését 1959-ben. Ez a mező ma már nem jelentős, jószerivel kiapadt, annak ellenére, hogy gázinjekcióval5 is próbálkoztak. Kicsit később a Congo folyó vízgyűjtő területén is újabb mezőkre bukkannak. A kitermelésben az angol, a portugál SACOR cég leányvállalata vett részt, de az ELF is jelen volt, bár kisebb részesedéssel. A kongói lelet mintegy 8-10-szer nagyobb a cuanzainál. Az 1985-ös kitermelés az elsőnél mindössze 4200 hordó/nap, addig a másik mező esetében 39 000 hordó/nap volt. A tengeri mezőket majd csak az 1970-es 80-as évek során tárják fel Kabinda enklávé partjainál és az ország tengerpartjának északi részénél. A feltárásokban úttörő munkát végzett a Texaco, amely Santo Antonio do Zaire partjainál egy, a Kabindai mezőket tízszeresen meghaladó mező felfedezésével 1974-ben az anyaország partjaira irányítja a figyelmet az enklávé vizeiről. A feltárások jegyében Angola 13, nagyjából egyenlő szakaszra osztotta fel a tengerpartját és ezekre adta ki a koncessziókat. 1985-ig az első 5 parcellában folytak a munkálatok, majd amikor a termelés ott már beindult, áttértek a további déli parcellák feltárására is.6 Kabinda enklávé partja nem került a 13 közé, ezt a nulladik partszakasz néven emlegették. Az itteni olajtermelés mindig is fontos volt, hiszen a függetlenségi háború pusztításai nagyjából elkerülték a területet. Az épségben megmaradt olajkutak termelése nélkül Angola nem tudta volna elkerülni a gazdasági csődöt. A kitermelést Kabindában a Cabgoc, a Cabinda Gulf Oil Company, a Gulf leányvállalata végezte. Ezek a felfedezések Angolát egy csapásra a szubszaharai Afrika második legnagyobb olajkészlettel rendelkező szereplőjévé tették az 1974-es ötödik helyéről. 1974-ben 8,95 millió tonna olajat termeltek ki Angolában, azonban a függetlenség elnyerése (a portugál olajipari szakemberek távozása) és a háborús viszonyok következményeképp a termelés egy évvel később 7 millió tonnára esett vissza. Angola csak lassan, fokozatosan tudta ismét termelését növelni, hiszen a befektetők egy része inkább távozott. Ám később sikeresen visszacsalogatta őket, és képes volt termelését fokozni is. A politikai irányváltástól függetlenül az amerikai Gulf Oil üzletelt a marxista–leninista angolai kormánnyal, sőt az ország valutabevételeinek 60%-át ez a cég biztosította.7 Luanda már a függetlenné válás legelején hangsúlyozta, hogy véletlenül sem szándékozik államosítani a Gulf Oil angolai létesítményeit, vagy akár a Cabgocot. Sőt, itt fordulhatott elő az a paradox helyzet, hogy kubai katonák őriztek amerikai tulajdonban lévő, Washingtonnak szállító olajmezőket olyan támadóktól, melyeket adott esetben épp a CIA, vagy Amerika akkori szövetségesei, Zaire vagy a Dél-afrikai Köztársaság támogatott pénzzel vagy fegyverrel. Az ország jelentősebb tengeri olajmezői: a Dalia, a Girassol és a Kuito.8


Benin9

Bizonyított olajtartalék: 1,1 millió tonna
Kitermelés: 0,05 millió tonna/év
R/P arány: 19 év
Készletei kevésbé jelentősek, legfontosabb tengeri olajmezőjét, a Seme-t, 1968-ban fedezték fel. A kereskedelmi célú kitermelést azonban csak 1981-ben kezdték meg, és szinte 100 százalékát exportálják.


Csád10

Bizonyított olajtartalék: 100 millió tonna
Kitermelés (2004): 168 ezer hordó naponta
R/P arány: 14,6 év
Csád 2003 októberében kezdte el az olaj bányászatát szerény, 24 ezer hordós napi kitermeléssel. Már az ezredforduló előtt is tudni lehetett, hogy rendelkezik olajjal az ország, azonban az ott uralkodó katasztrofális közlekedési viszonyok meggátolták a kitermelés megindítását. Mivel Csád a világ 15 legfejletlenebb országának egyike, nagy várakozásokkal tekint az olaj felé. A gazdasági növekedés Csádban 2002-ben és 2003-ban is meghaladta a 10%-ot, ami egyértelműen az olajnak köszönhető.
A kitermelést egy, az Exxon Mobil vezette amerikai–malajziai konzorcium végzi.11 Az ország olaja nem túl jó minőségű.


Dél-afrikai Köztársaság12

Bizonyított olajtartalék: 15 millió hordó
Kitermelés: 30 ezer hordó/nap
R/P arány: NA
Az ország az apartheid miatt 1979 és 1993 között embargó alatt állt. Bár többen is megszegték ezt, és szállítottak olajat Dél-Afrikának: igen jól jött a politikai vezetés előrelátása, hiszen 1979-ig 18 millió tonna nyersolajat halmozott fel importból. Ennek ellenére iparának nagy része inkább az országban jelentős számban található szénre vagy uránra állt át. A kereskedelmi célú kitermelést 1993-ban kezdik. Ekkor tárta fel a Soekor,13 az állami olajcég a mossel-öböli part menti olajmezőt, illetve az attól 140 km-re délnyugatra található oribi-tengeri olajmezőt. A mossel-öböli mező főként földgázt tartalmaz. 1994-ben, az 1960-as évek óta először, külföldi olajcégeket hívtak meg, hogy végezzenek kutatásokat az ország területén és felségvizein. Az ország négy finomítóval rendelkezik, kettő Dunbarban, egy Fokváros közelében, egy pedig Sasolburgban, Johannesburgtól délnyugatra található. A négy létesítmény összesített teljesítménye meghaladja a 400 ezer hordót naponta.


Egyenlítői-Guinea14

Bizonyított olajtartalék: 200 millió tonna
Kitermelés (2004): 350 ezer hordó naponta
R/P arány: 10 év
Az alba-tengeri olajmezőt Bioko szigete mellett 1984-ben fedezte fel az amerikai Walter International olajcég. A mező kitermelése csak 1992-ben indult meg, majd 4 évre rá egy újabb jelentős mezőt, a Zafirót is művelés alá vonták. Az utóbbit a Chevron és annak amerikai partnere, az United Meridian. 1999-ben 100 000 hordót termeltek naponta. 2002-ben az ország 65 százalékos gazdasági növekedést produkált, amely kizárólag az olajkitermelésnek volt köszönhető.15 2005-ben az ország Afrika harmadik legnagyobb olajtermelője volt. A problémát az okozhatja a közeljövőben, hogy az ország vezetősége a befolyt pénz nagy részét nem forgatja vissza a gazdaságába. Amennyiben az olajtartalékok kimerülnek – erre előreláthatólag 10 éven belül kerül sor –, akkor Egyenlítői-Guinea minden esélyét elveszíti, hogy valamelyest is felzárkózzon a világ fejlettebb részéhez.


Elefántcsontpart16

Bizonyított olajtartalék: 100 millió hordó (2005)
Kitermelés: 30 ezer hordó/nap (2004)
R/P arány: 17 év17
Az 1970-es években fedeztek fel tengeri olajmezőket, majd 1980-ban megkezdték a kereskedelmi célú kitermelést, s az évtized folyamán az éves kitermelési ráta 1 millió tonna körül mozgott. Abijantól nyugatra, Jacqueville partjainál található az espoir-tengeri olajmező. A kitermelést a Philips Petrol végzi, de 10%-os részesedéssel a Pertoci, az ország állami tulajdonban lévő olajvállalata is részesedik. A mezőt 1982-ben nyitották meg 18-20 ezer hordó/nap volt a teljesítménye. Ám 1988-ban már csak a felét, mintegy 10 ezer hordót tudtak kitermelni naponta. Grand Bassam partjainál fekvő Bélier egy kisebb tengeri mező, ezt 1980-ban kezdték kitermelni, naponta 10 ezer hordót, majd később ez is 5-6 ezerre csökkent.18 Az évtized második felében 50 millió dollár értékben vízbefecskendezéssel próbáltak javítani a mező állapotán, majd 1988-ban leállították a munkálatokat, 1992 és 1995 között a kitermelés teljesen megszűnt. Itt leginkább az Exxon tevékenykedett, de jelen volt az Agip és a Texaco is. Az ország kitermelése 1986-ban már csak 20 ezer hordó/nap, a fogyasztása viszont 30 ezer hordó naponta, így már akkor importra szorult. 1995-ben a Petroci és több nyugati cég vegyes vállalkozásaként újraindította az olajkitermelést.
Az ország egyetlen finomítóját 1965-ben építette fel Vridi mellett a SIR, az elefántcsontparti kőolaj-finomítással foglalkozó állami cég. Kapacitása 700 ezer tonna volt évente. A kezdeti olajkitermelést leszámítva sose volt kihasználva, legfeljebb kapacitása 50 százaléka, ezért a Chevron más országokból, főleg Nigériából importált nyersolajat az országba, finomítás céljából. 1986-tól kapacitását évi 3,2 millió tonnára emelték, ezzel Elefántcsontpart lett a finomított olaj legfontosabb forrása Nyugat-Afrikában.


Gabon19

Bizonyított olajtartalék: 300 millió tonna
Kitermelés (2004): 235 ezer hordó naponta
R/P arány: 26, 6 év
A kereskedelmi célú kitermelés 1961-ben indult meg. Az ország rendelkezik szárazföldi és tengeri mezőkkel egyaránt, a szubszaharai Afrika harmadik legnagyobb olajkészletét mondhatja magáénak. Legjelentősebb olajmezője a szárazföldi Rabi Kounga, melyet a Shell fedezett fel 1985-ben. A mező az ország termelésének mintegy felét adja. Gabon 1975-től 1995-ig volt az OPEC tagja, amikor is kilépett. A szakítás oka az volt, hogy a tagsági díj tekintetében ugyanannyit kellett befizetnie, mint a nagy OPEC-tagállamoknak, azonban nem volt egyenlő a szavazati joga. Gabon 2000-ben 15 millió tonna kőolajat termelt ki, 95%-ban exportra termelt, legfőképp az USA-ba szállított. Ennek ellenére ma már több olajmezőn a kínaiak végzik a kitermelést. Olajiparának központja az Ogooué folyó mentén lévő 200 ezres lakosú Port Gentil. A város egyben az ország legforgalmasabb kikötőjével és két kőolaj-finomítóval is rendelkezik.20


Ghána21

Bizonyított olajtartalék: 16, 5 millió hordó
Kitermelés (2005): 6000 hordó/nap
R/P arány: NA
Az ország már kitermelte olajkészletének tetemes részét. Az 1970-es években fedezték fel két tengeri olajmezejét, a Saltpondot és a Tanót, amelyeket 1978-ban kezdtek bányászni. 1983-ban alapították a Ghana National Petroleum Corporationt (GNPC), az állami olajvállalatot, addig csak a nyugati cégek tevékenykedtek az országban. Legnagyobb talán az amerikai Amoco volt, amely Ada és a togói határ közti partszakaszon végzett kitermelést tengeri olajmezőkön, valamint a Perto Canada International, mely a Tano folyó vízgyűjtő területén bányászott olajat. A kilencvenes évek elején a GNPC ismételten felülvizsgálta az ország területét, újabb mezőket keresett. A GNPC 1992-ben Angolában 2 tengeri mező kitermelésére szerződött, részesedését nyersolajban kapta meg.
Az ország egyetlen olajfinomítója Temánál található, melyet 1990-ben felújítottak, s 28 ezer hordó/nap teljesítményét 34 000-re bővítették. Temát olajvezeték köti össze Akosombo kikötőjével. 1992-ben az ország olajkészlete még 37 millió tonna körül mozgott, ma már csak töredéke, ezért a kitermelést erősen viszszafogták. Az ország olajszükségleteinek 90%-át Nigériából szerzi be, ami konfliktust is szült a két ország között, például amikor Ghána 150 millió dolláros tartozást halmozott fel.22


Kamerun23

Bizonyított olajtartalék: 400 millió hordó (2005)
Kitermelés (ezer hordó naponta 2004-ben): 62
R/P arány: 6 év
1978-ban kezdték a kereskedelmi célú kitermelést, de a felszínre hozott olajának csak 75%-át exportálja. Fő kereskedelmi partnerei a nyugat-európai országok, illetőleg az USA. A kitermelésnek nagy lendületet adott az 1990-es új olajtörvény, amely megkönnyítette a nyugati cégek munkáját. Kamerun tengeri olajmezőkkel rendelkezik, melyek feltárása az ELF és a Pecten (a Shell leányvállalata) nevéhez fűződik.


Kongói Köztársaság24

Bizonyított olajtartalék: 300 millió tonna
Kitermelés (ezer hordó naponta 2004-ben): 240
R/P arány: 20, 3 év
A kereskedelmi célú kitermelés 1957-ben vette kezdetét. 1969 és 1983 között az ELF és az Agip végeztek feltárásokat, melynek eredményeképpen a hetvenes években Fekete-Afrika negyedik legnagyobb kitermelője volt. Nagyrészt exportra termel, legjelentősebb olajmezője a mélyvízi Nkossa mező.


Kongói Demokratikus Köztársaság25

Bizonyított olajtartalék: 187 millió hordó (2005)
Kitermelés: 30 000 hordó/nap (2004)
R/P arány: 10 év
Tengeri olajmezők utáni kutatás már 1956-ban megkezdődött, a kereskedelmi célú kitermelés azonban csak 1975-ben indult, a készletek a Kongó folyó tölcsértorkolatánál mind a szárazföldön, mind pedig a közeli tengeri zónában találhatóak. A tengeri területeket a Chevron, a szárazföldieket pedig 1979-ben a FINA tulajdonában lévő Zairep vonta művelés alá. A szárazföldi mezők esetében gázinjekciós technológiát is alkalmaztak. Uganda és Tanzánia határvidékén is próbálkoztak kutatásokkal, de egyelőre nem találtak semmit. 1992-ben Mobutu, hogy kielégítse az ország kőolajszükségleteit, s elejét vegye a kezdődő lázongásoknak és fosztogatásnak, kisajátította a nyugati olajcégek tulajdonát az országban. Tartózkodott az államosítás kifejezéstől és hangsúlyozta, hogy később, ha rendeződik a helyzet, kárpótlást fizet majd az olajcégek tulajdonosainak.
Az ország egyetlen finomítója Moandában található, de az országban leginkább előforduló nehézolaj finomítására alkalmatlan. Az ország ezért főként exportra termel, a finomított olajat, vagy könnyű olajat importálnia kell.


Nigéria26

Bizonyított olajtartalék: 4800 millió tonna
Kitermelés (ezer hordó naponta 2004-ben): 2508
R/P arány: 38, 4 év
Nigéria a kontinensen második, szubszaharai Afrikában pedig az első helyen áll olajkincse nagyságát tekintve. Olaja jó minőségű, kénmentes és vegyes bázisú. 1971 óta az OPEC tagja. Készletei kizárólag a Niger-deltában, illetőleg az ország felségvizein, a Guineai-öbölben találhatóak. A kereskedelmi célú kitermelés 1957-ben vette kezdetét, a nagy fellendülés azonban csak az 1970-es években jött el, ami jelentősen megváltoztatta az addig elsődlegesen élelmiszer-exportáló agrárországnak számító Nigéria arculatát. A mezőgazdaság részarányát a kivitelből az olaj megjelenése 5% alá nyomta.27 Az ország első finomítóját 1965-ben építették Alesa Elemében (Port Harcourt közelében). Ennek 38 000 hordós napi kapacitását a biafrai háború után 60 000-re bővítették. 1978-ban épült fel a második finomító mintegy 100 000 hordós kapacitással Warriban. Ezek a finomítók még az NNPC, a Nigerian National Petrol Company, az állami olajvállalat kezében voltak. Az 1980-as évek során a növekvő kitermelés miatt azonban már jelentős mennyiséget voltak kénytelenek külföldön finomítani a Shell közreműködésével. Ekkor további finomítók épültek. 1980-ban kezdte működését a harmadik Kadumában 100 000 hordó/nap kapacitással, majd 1989-ben a negyedik Alesa Elemében, ahol az elsőt is találhatjuk. A négy finomító összesített teljesítménye elérte a napi 445 000 hordót, s mivel a hazai igény 250 000 hordó volt, a finomított mennyiség majdnem fele mehetett exportra. 28 Napjainkban ez az arány kissé változott, az ország termelésének már 75%-a megy exportra, legfőbb kereskedelmi partnere az EU és az USA, ez utóbbinak ötödik legnagyobb beszállítója. A nyugati cégek az 1980-as években kezdtek Nigériába beszivárogni, ennek ellenére 1988-ban a kitermelt olaj 96 százaléka olyan cégektől származott, amelyekben legalább 60%-ot birtokolt az NNPC. A piac megnyitásának gazdasági okai voltak, az olaj árának esése 16 milliárd dolláros amerikai kölcsön felvételére „kényszerí tette” Nigériát, aminek egyenes következménye lett az NNPC monopolhelyzetének feloldása. Ettől függetlenül a nagy olajcégek (Chevron Texaco, Shell, Total Fina Elf, Agip) az ezredforduló után is csak a piac harmadát tudhatják magukénak.
Az ország energiaszükségleteinek kétharmada kőolajból, egyötöde földgázból származik, a többit hő- és vízerőművek, illetőleg szén és fa felhasználásával állítják elő.29 Korábban a kőolajjal felszínre törő földgáz nagy részét elégették, később Bonnyban, a legnagyobb kiviteli kikötőben, óriási földgáz-cseppfolyósító üzem létesült.


Szenegál30

Bizonyított olajtartalék: Nincs adat
Kitermelés: Nincs adat
R/P arány: Nincs adat
Az országban már a hetvenes években is végeztek feltárásokat, ám ekkor ezek még nem vezetettek sikerre, s csak nehézolajat találtak. 1993-ban fedezte fel az ír Tullow Oil cég a Diam Niadio East olajmezőt, melynek kitermelése 1995-ben kezdődött, itt azonban inkább földgáz található, mintsem kőolaj. 1999-ben újabb mezőt, a Wagambamot tárják fel. Az ország Dakarban saját olajfinomítóval rendelkezik, jelenlegi kitermelését azonban minimálisra becsülik, miután a Tullow Oil 2001-ben, licencszerződése lejárta után kivonult Szenegálból.

Szudán31

Bizonyított olajtartalék: 900 millió tonna
Kitermelés (ezer hordó naponta 2004-ben): 301
R/P arány: 53, 7 év
Szudán nem mindig állt olyan jól olaj tekintetében, mint manapság. 1982-ben például energiaszükségleteinek négyötödét importolajból kényszerült fedezni, ma azonban már másképp áll a helyzet. Az első kutatófurásokat 1959-ben kezdték a Vörös-tenger partvidékén, de nem találnak semmit. Szárazföldön, Tawkar környékén, az etióp határ mellett is végeztek próbafúrásokat, szintén sikertelenül. Majd 1974-ben, a Chevron, kihasználva az épp csak megszületett békét, fúrásokba kezdett Dél-Szudán korábban polgárháború sújtotta vidékein. Az eredmény itt már nem maradt el, 1977-ben elkezdték kiépíteni a tornyokat, majd 1979 nyarán beindult az első kút, ami már eladásra termelt. Ez Abu Jabirahnál volt található, Dél-Kordofánban. Majd 1980-ban Benitu mellett Aali An Nil tartományban feltárták a Unity mezőt.32 Ugyanebben a tartományban 1981-ben 49 új olajkút kezdett üzemelni, összevont teljesítményük 12 000 hordó/nap volt.
1982-ben már az ország területének egyharmadát kiadták koncesszióba valamelyik külföldi olajtársaságnak, pedig Afrika legnagyobb területű országáról van szó, amely 26-szor akkora, mint Magyarország. A világ olajcégei egymással versengve érkeztek Szudánba előnyös szerződés reményében, pedig a kitermelés beindítását mind a mai napig több dolog is nehezíti. A legfontosabb az infrastruktúra és a képzett munkaerő teljes hiánya. Az esős évszakban a sár teszi szinte járhatatlanná az utakat. Port Szudánban a BP és a Shell közösen építettek olajfinomítót, mely 1964-ben kezdte meg működését 21 440 hordó/nap kapacitással. 1976-ban az állam 50 százalékos részesedést vásárolt benne. Egy második finomító építését is tervbe vették Kustinál, ám a munkálatokat végül nem kezdték meg. Aztán jött a polgárháború (lásd később). A Chevron 1984-ben vonul ki, amikor Benituban négy alkalmazottját megölték, pár hónapra rá a francia Total is kivonul, majd sorra az összes cég. Bár a nyolcvanas évek vége felé felmerül a lehetőség, hogy viszszatérjenek, Kartúmnak nem sikerül viszszacsalogatnia őket, mert nem volt képes megfelelő biztonsági garanciát nyújtani.
A kereskedelmi célú kitermelés másodszor 1992-ben veszi kezdetét. Fontosabb olajmezői a szárazföldi Unity mellett a Heglig, melyeken az 1990-es évek közepén kezdték meg a kitermelést. Az ország rendelkezik egy naponta 250 000 hordónyi olaj szállítására képes csővezetékkel, amely a tengerig, Port Szudán kikötőjéig vezet, és lehetővé teszi, hogy exportra termeljen.
(Vége)

Hetényi Soma Ambrus

2 Az adatok nagy többségét a WEC 2001 Survey of Energy Resourcesből vettem. www.worldenergy.org Ezeket több helyen kiegészítettem Probáld Ferenc: Afrika és a Közel-Kelet földrajza c. könyv adataival.

3 A British Petrol 2004-es jelentése alapján felfrissítettem azon országok adatait, amelyek szerepeltek benne.

4 Azt fejezi ki, a jelenlegi kitermelési mutatók mellett hány évig tart ki az adott ország olajkészlete.

5 Az eljárás lényege, hogy ismételten megnöveljék a kitermelés folyamán lecsökkent nyomást a mezőben, s ezáltal növeljék a termelékenységet. A felszínre törő olaj mennyisége egyenesen arányos a föld alatti nyomás mértékével.

6 Oil (Angola) www.lcweb2.loc,gov

7 Sugár András: Angolai tükör 128. o.

8 A WEC 2001-es jelentése alapján

9 National Geographic: Afrika 2005. szeptember. 72. o.

10 A British Petrol 2004-es jelentése alapján

11 HVG: 2004. 10. 23. Olajozottan haladnak 26. o.

12 National Geographic: Afrika 2005. szeptember. 72. o.

13 Southern Oil Exploration Corporation, Energy Mineral and Petroleum www.lcweb2.loc,gov

14 A British Petrol 2004-es jelentése alapján

15 HVG 2002. 12. 07. 29. p.

16 National Geographic: Afrika, 2005. szeptember.

17 A WEC 2001-es jelentése alapján

18 Petroleum (Ivory Coast) www.lcweb2.loc,gov

19 A British Petrol 2004-es jelentése alapján

20 Probáld, 160. o.

21 National Geographic: Afrika 2005. szeptember. 72. o.

22 Library of Congress Realtion with other counrtys-Nigeria (Ghana) www.lcweb2.loc,gov

23 National Geographic: Afrika 2005. szeptember. 72. o.

24 A British Petrol 2004-es jelentése alapján

25 National Geographic: Afrika 2005. szeptember. 72. o.

26 A British Petrol 2004-es jelentése alapján

27 Probald, 174. o.

28 Oil and Gas (Nigeria) www.lcweb2.loc,gov

29 Mining, petroleum and energy resources (Nigeria) www.lcweb2.lloc.gov

30 A WEC 2001-es jelentése alapján

31 A British Petrol 2004-es jelentése alapján

32 Oil (Sudan) www.lcweb2.loc,gov