A NATO újabb útelágazáshoz érkezett: vagy folytathatja a régi utat, s a hidegháború örökségeként megmaradt robusztus katonai képességeknek keres újabb és újabb feladatokat, vagy – ami mellett e tanulmány is érvel – reagál a 21. század kihívásaira, s egy gyökeres stratégiai váltásba kezd.

A NATO-ban dolgozó magyar katonák egyértelmű hite, hogy a szövetség három alapvető okból nem tarthatja fenn a korábban létező stratégiai elveket és hadipotenciált: (1) az már nem szolgálja a szövetségesek érdekeit; (2) irreális anyagi terheket jelent, és legfőképpen azért, mert (3) a folyamatosan és dinamikusan változó biztonsági környezetben azzal rövidesen ellehetetlenítené magát.
Következésképpen: a NATO-nak gyökeres koncepcionális és strukturális váltást kell végrehajtania, hogy a jövőben is a béke, a biztonság és a stabilitás szavatolásának első számú intézménye maradjon az észak-atlanti térségben és a kapcsolódó régiókban.
Az elmúlt évtized biztonsági kihívásai, különösen a balkáni, afganisztáni és iraki válságok, valamint a New Orleans-i hurrikán és a pakisztáni földrengés következményei bizonyították: a kollektív védelem megszilárdításán túl a NATO-ra egyre jelentősebb szerep hárul a különböző katonai, politikai, humanitárius válságok, természeti csapások megoldásában. Tekintettel arra, hogy a krízisek rendkívül széles skálán és sokszor a szövetségesektől távol jelentkeznek, a NATO új stratégiai szerepe és struktúrája kidolgozásánál az olyan képességek, mint az információs fölényre való törekvés, a védelmi-tervezési folyamatok felgyorsítása, a műveleti és védelmi tervező rendszer közelítése, az összhaderőnemi műveletek koordinációjának javítása, a gyors reagálási képességek létrehozása, a hálózatalapú képességek kialakítása, vagy a stratégiai szállítási kapacitások növelése mind-mind elemi fontossággal bírnak.
A NATO 2002-ben megtartott prágai csúcstalálkozóján hozott döntésekkel összhangban a NATO-transzformáció stratégiai felelőse az újonnan létrehozott norfolki Egyesített Transzformációs Parancsnokság. Fennállásának közel két esztendeje alatt a parancsnokság és az oda delegált magyar nemzeti összekötő képviseletek munkatársai elemezték a stratégiai környezet adta kihívásokat, meghatározták és rangsorolták azokat a területeket, amelyeken a NATO-nak változtatnia kell, valamint kidolgozták a NATO-transzformáció ütemezését és további alternatíváit.
A szövetségesek és mindannyiunk előtt álló komplex feladatot azonban nem elég megérteni, annak tevőleges részesévé kell válnunk. Fontos új területként jelentkezik számunkra a nagy lehetőségeket magában rejtő USJFCOM1-kapcsolatok kiszélesítése.
Ennek jegyében ajánlom a NATO Egyesített Transzformációs Parancsnokságán dolgozó magyar kollégák – Juhász György ezredes, Gáspár Tamás alezredes és dr. Babos Tibor alezredes – által készített kiváló tanulmányt az Új Honvédségi Szemle érdeklődő olvasói számára azt remélve, hogy a magyar szakirodalomban először megjelenő, a NATO-transzformációt bemutató összefoglaló közzététele révén a szélesebb szakmai közeg is bekapcsolódik a NATO jövőjét meghatározó legfontosabb folyamatba.

Brüsszel, 2005. november