2007.07.03.
2007. április 22–23. között rendezték meg a horvátországi Pulában a NATOtagállamok
36. akadémiaparancsnoki tanácskozását. A Hotel Histria konferencia-
központjában megtartott rendezvény házigazdájának szerepét a zágrábi
Petar Zrinski Egyesített Oktatási és Kiképzési Parancsnokság (Joint Training
and Education Command – JTEC) parancsnoka, Mirko ©undov vezérõrnagy töltötte
be. A konferencia központi témája a hadmûveletek és az átalakuló szövetség,
új kihívások az oktatók számára (Operating while transforming, a new
challenge for educators) volt.
Apulai volt a tanácskozások történetének eddigi legnépesebb összejövetele: 54
NATO- és partnerország katonai felsõoktatási intézményeinek több mint 100
vezetõje (parancsnokok, rektorok, igazgatók) volt jelen. A jelenlévõk köre
kiterjedt a fejlett ötök (Ausztria, Finnország, Svédország, Írország és Svájc), a Mediterrán
Párbeszéd (Jordánia, Mauritánia, Tunézia) országai, továbbá a békepartnerségi
országok (Albánia, Belorusszia, Horvátország, Oroszország, Ukrajna és Üzbegisztán)
képviselõire. A rendezvényen képviseltette magát a római NATO Védelmi Akadémia,
a Balti Védelmi Akadémia, a George C. Marshall Központ, az oberammergaui NATO-
iskola és a norfolki NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság is. Elõször
csatlakoztak a konferencián részt vevõk köréhez Ausztrália és a Dél-afrikai Köztársaság
képviselõi. A balkáni országok közül meghívást kapott Szerbia is.
A konferenciát – kiemelve a rendezvény fontosságát Horvátország számára –
Mirko ©undov vezérõrnagy nyitotta meg. Mate Raboteg, a horvát honvédelmi minisztérium
államtitkára megerõsítette országa euroatlanti integrációs elkötelezettségét,
egyben kifejezte reményét, hogy 2008 nemcsak a NATO (a továbbiakban: szövetség),
de hazája NATO-csatlakozási törekvéseiben is fordulópontot jelenthet. Áttekintést
adott a horvát katonai felsõoktatás átalakulásáról, az oktatási és képzési tevékenységrõl,
amely a bolognai folyamattal történõ harmonizálásra, civil-katonai és nemzetközi
együttmûködésre törekszik. Modern, mobil, az ország képességeihez és lehetõségeihez
méretezett interoperábilis hadsereg kialakítása a cél – hangsúlyozta –, a haderõreform
azonban, amely mind a képzés, mind a kiképzés területén hazai és nemzetközi
szolgálatra készít fel, fájdalmas átalakulással jár. A konferenciától azt várják a
rendezõk – mondta –, hogy az erõsítse a barátságot, a kapcsolatrendszer kiépítését,
másfelõl a rendezvény ideje alatt adjon módot a tolerancia, a mások iránti megértés
gyakorlására, a más országok tapasztalataiból való tanulásra, továbbá kulturális élmények
szerzésére Pulában, az Isztriai-félszigeten és Horvátországban.
A megnyitóbeszédet a konferencia elnöki tisztét betöltõ Marc Vankeirsbilck, a
belga légierõ altábornagya, a NATO Védelmi Akadémia parancsnoka tartotta. Kifejezte
köszönetét a horvát szervezõknek és kiemelte a konferencia fontosságát. Kifejtette,
hogy a változó biztonsági környezettel a katonai oktatásnak kötelezõ lépést tartania,
mivel csak így lehet olyan tiszteket képezni, akik képesek megfelelni a 21. század
kihívásainak. A szövetség három kontinensen vesz részt aktívan mûveletekben
(ISAF Afganisztán; NATO Iraki Kiképzõ Misszió; NATO Fõparancsnokság Szarajevó,
IFOR; Darfur, Szudán, Aktív Törekvés Mûvelet, Operation Active Endavour).
A mostani tanácskozás címe és témája logikusan kapcsolódott a tavalyi konferencia
anyagához, a bevezetett újítások, a panelelõadás, az ún. szakértõi fórumok, valamint
a viták fontos részei, mozgatórugói voltak a konferenciának.1 Kiemelte, hogy NATO
Védelmi Akadémia három korábbi fakultástanácsadója (Jaime Montoto y Simon ezredes,
Spanyolország; Jaroslav Prucha ezredes, Csehország és Siposné Kecskeméthy
Klára ezredes, Magyarország) is jelen van a delegáltak között, ami tovább erõsíti a
folytonosság és az összetartozás érzését.2 Megemlítette a tavalyi luzerni konferencián
jóváhagyott és azóta mûködõ akadémiaparancsnoki portált (Conference of
Commandants’ Portal), amelynek humán interface-ként meghatározó szerepe van az
információáramlásban. Oktatási paradigmaváltás tanúi vagyunk, a globális kihívások,
fenyegetések kiszámíthatatlansága, a mûveleti területek komplexitása hatással van a
katonai oktatásra, a soknemzeti együttmûködésre, az intenzív és egyéb távoktatási formák
segíthetnek a biztonság és a világ összetettsége megértésében – hangsúlyozta a
belga tábornok.
A pulai konferencia számos szervezési újítást hozott. A korábbi években jelentõs
idõt vett el az egyes parancsnokok bemutatkozása, ezért újszerû megoldást alakítottak
ki. A konferencia titkára, Henri Bobin francia tengerészkapitány mutatta be név, rendfokozat,
ország, intézmény szerint az egyes parancsnokokat, rektorokat és intézetigazgatókat.
Az intézmények és parancsnokaik a Conference of Commandants portálon történõ
további bemutatkozására, intézményeik honlapjának közzétételére van lehetõség.
A HADMÛVELETEKET FOLYTATÓ, ÁTALAKULÓ SZÖVETSÉG.
KIHÍVÁSOK AZ OKTATÁSBAN
A pulai konferencia megnyitó panel-elõadása a szövetségi (többek között az afganisztáni
ISAF) mûveletek tanulságaival és politikai perspektíváival foglalkozott. A panelt
az amerikai Diego Ruiz Palmer3 az ISAF-8 brit parancsnokhelyettese és Roger Lane
vezérõrnagy,4 a téma nemzetközi hírû szakemberei alkották.
Az elõadások
Ruiz Palmer elõadásában azt vizsgálta, hogyan támogathatja az oktatás a katonai mûveleteket
és a szövetség átalakulását. A transzformáció és az oktatás az érem két oldalát
képezik, ezért a transzformációs (ACT) és a mûveleti (ACO) parancsnokságoknak
szorosan együtt kell mûködnie. Elismerte, hogy ez sok esetben a mentális falak
lebontását jelenti. Elõadását az új világ leírásával kezdte, amely a nemzetközi intézményrendszer
változásának elképesztõ gyorsaságával és kiszámíthatatlanságával jellemezhetõ.
Megítélése szerint a szövetség fordulópont elõtt áll: a mostani állapot átmenet
a hidegháború utáni idõszak és az új biztonsági kontextus között. A mûveletek
is sokszínûbbé válnak, azok földrajzi kiterjedése változik. Az új kihívások és lehetõségek
függvényében sürgetõ kényszert jelent a politikai, a mûveleti nyomás, a transzformáció
folyamata is. A szövetség új biztonsági környezete, a globális intellektuális
kitekintés tükrében fontossá vált az új gondolkodásmód sürgetõ kényszere. A szövetség
a partnerkapcsolatok kiterjedt rendszerét hozta létre. Miközben folyamatosan bõvülõ
mûveletekkel kell számolnunk, fejlõdnek az átalakuláshoz kötõdõ katonai képességek.
A Balkán-régió átalakulóban van, Afganisztán pedig a NATO létének egyik
legjelentõsebb kihívása. A tömegpusztító fegyverek terjedése, a nemzetközi terrorizmus
veszélye, a rendelkezésre álló források korlátozott volta egyaránt a globális kitekintést
és a gondolkodásmód átalakítását igényli. A folytonosan változó biztonsági
környezetben hatékony, agilis szövetségre van szükség. Olyanra, amely mûveleti, soknemzeti
adaptációs és reagálóképességgel rendelkezik. A mûveleti terület és annak
környezete igen sok, bonyolult mutatóval (a városközpontok ún. fekete lyukak; rendkívül
távoli földrajzi helyek; szélsõséges idõjárási viszonyok; ismeretlen kulturális
kontextus; kicsi vagy egyáltalán nem létezõ honi támogatás; a rendkívül hosszú közlekedési,
kommunikációs és utánpótlási vonalak; a mûveleti területen sok szereplõ és
intézmény jelenléte stb.) jellemezhetõ.
Az eõadó a következõkben a transzformáció következményeit elemezte. Mondandójában
kitért az összhaderõnemi expedíciós mûveletekre, a gyors reagálású, valamint
a mûveleti területen 30 napnál hosszabb ideig tartózkodó erõkre. Hangsúlyozta,
hogy bármely nemzetközi katonai vállalkozáshoz (EU-harccsoport, NATO gyorsreagálású
erõk, Többnemzeti Összhaderõnemi Harci Kötelékek, Fokozatos Készenlétû
Szárazföldi Erõk stb.) ígérünk erõket, tisztában kell lennünk azzal, hogy minden
ország csak egy hadsereggel rendelkezik. A siker záloga: a képesség, a kompatibilitás
és a komplexitás (ti. a három „K”). Mi tehát a teendõ? – tette fel a kérdést. A siker
számos tényezõ (például a NATO-csúcsértekezletek láncolata; a szövetség partnerkapcsolatai;
a NATO gyorsreagáló erõk; az afganisztáni szerepvállalás; a vezetési
és haderõstruktúra reformja és harmonizációja; a terebélyesedõ oktatási és kiképzési
szerepkör stb.) együttes hatásának a következménye. A szövetség mûveletei nagy kihívást
jelentenek a védelmi egyetemek és katonai akadémiák oktatói és kutatói számára.
Fontos a védelmi és biztonsági kutatás és gondolkodás fejlõdése is. Az oktatásnak
stratégiai szerepe van, amely a mûveletek, a partnerkapcsolatok és a transzformáció
középpontjában áll. Az intellektuális stimuláció innovációt eredményez, a soknemzetiségû
változatosság pedig az összetartó csapatmunkát, a gondolkodás, a kiképzés,
az oktatás, a gyakorlatok és mûveletek szerves egységét képezik. Hogyan lehet
ezt megvalósítani? – tehetjük fel a kérdést. A siker záloga a majdnem hatvanéves ta-
pasztalattal rendelkezõ szövetség, az egyes nemzetek, az oktatási intézmények, kiválósági
és kiképzõközpontok együttes erõfeszítései.
Roger Lane vezérõrnagy – aki a közelmúltban tért vissza Afganisztánból –
megállapításait fõként saját tapasztalataira alapozta. Elõadásában abból indult ki,
hogy vajon a mûveletekben részt vevõ katonáknak milyen képességekkel kell rendelkezniük,
melyek a többnemzeti mûveletekben részt vevõ tisztekkel szemben támasztott
igények és elvárások. Vitaindítójában a globalizálódó világ stratégiai kihívásainak
egy részét (transznacionális terrorizmus; az energiaforrások biztonsága;
egyéb természeti erõforrások birtoklása miatt kialakuló konfliktusok; globális éghajlatváltozás;
kábítószer-kereskedelem és a szervezett bûnözés; fegyverkereskedelem;
migrácó és a tömegpusztító fegyverek terjedése) elemezte. Fel kell tennünk a
kérdést – emelte ki –, hogy vajon megfelelõ-e a tanterveinkben az egyensúly a különbözõ
témák között, nem foglalkozunk-e túl sokat a történelmi múlttal? Megítélése
szerint a mûveleti területen tevékenykedõ parancsnok fontos feladatai közé tartozik
(a teljesség igénye nélkül), hogy menedzselje saját magát és képességeit; adjon
útmutatást katonái számára, mozgósítsa és vezesse azokat; dolgozzon együtt az
embereivel; tekintse át a források felhasználását; legyen mindenkor döntésképes;
mutasson fel eredményeket. Afganisztáni tapasztalatait felhasználva beszélt a csapatépítés
egyes fázisairól is: a misszió kezdetén megismerik egymást, az erõsségeket
és gyengeségeket az emberek; mindenki nemzeti felhatalmazással érkezik; nem
biztos, hogy a csoport mindenben megegyezik, így megkérdõjelezõdhetnek a miszszió
egyes elemei, de a feladatot végre kell hajtani. Amikor összekovácsolódott a
csapat, jön az új váltás és minden kezdõdik elölrõl. Nem volt a szövetség fennállása
óta még olyan idõszak, amikor ilyen komplex kihívásokkal szembesült volna. Mi
a stratégiai oktatás feladata? Sokkal jobban kell koncentrálni a várható kockázatok
és kihívások stratégiai kontextusára; széles körû vitát kell kezdeményezni a 21. századi
hadseregek alkalmazhatóságáról; a tisztek egyéni képességcsomagját kell fejleszteni,
valamint reális kiképzést és gyakorlati képzést kell nyújtani a jelenkori
szükségleteknek megfelelõen.
A vita
A panel elõadásait követõen vita bontakozott ki. Hatalmas változás az, hogy civil dominanciájú
mûveleti területtel van dolgunk, ami összetetté és bonyolulttá teszi a dolgokat
– fogalmazódott meg véleményként. Felmerült a kérdés, hogy vajon milyen hatása
van ennek az oktatásra és felkészítésre. Felkészítõ programoknak és tanfolyamoknak
is kell lenniük, hogy a mûveleti területen a civilek és a katonák zökkenõmentesen
tudjanak együttmûködni és dolgozni. A valóságban nehéz az együttmûködés,
szigorúak a szabályok (fõleg a pénzügyiek), minden érintett fél saját szervezeti rendje
és elgondolása szerint tevékenykedik a mûveleti területen.
Az új biztonsági környezet komplex és kaotikus. Sokkal több megértésre és hálózati
kapcsolatrendszer kiépítésére van szükség a mûveleti területen dolgozó nemzetközi
és nem kormányzati szervekkel. Szoros együttmûködést kell kialakítani a polgári
és a katonai szervek, hatóságok között.
Különösen feszített a civilekkel történõ kapcsolattartás a mûveletek különbözõ
(például a békekikényszerítésre vagy a stabilizáció megteremtésére irányuló) fázisai-
ban. Ahogy Valotto olasz altábornagy fogalmazott: „rossz helyen és rossz idõben” találkozhatunk
a civilekkel a mûveleti területen. Példaként Afganisztánt említhetjük,
ahol több mint ötven helyi társadalmi és közel negyven nemzetközi szervezet támogatja
a konszolidációt. Ezekkel pedig az ISAF-nak, illetve az adott térségben tevékenykedõ
vezetõ nemzetnek együtt kell dolgoznia a siker érdekében.
A helyi lakosság megnyerése – párosulva a pénzügyi források helyes felhasználásával
– biztosíthatja a konszolidáció helyi támogatását. Ehhez olyan tisztekre van
szükség, akik képesek a helyi szokások figyelembevételével végezni feladataikat, és
képesek akár a helyi nyelvet is elsajátítani.
Felmerült, hogy a mûveleti területen a nem kormányzati és a nemzetközi szervezetek
mellett jelen vannak a magán biztonsági cégek is. Az azokban foglalkoztatott
állományt illetõen egyöntetû volt a vélemény: õk a modernkori zsoldosok. De vajon
ezek a magáncégek kinek tartoznak felelõsséggel, milyen szabályok szerint járnak el?
A mûveletek tapasztalatainak figyelembevételével adott ki útmutatót 2006 februárjában
a szövetség a magán biztonsági cégekkel való kapcsolattartás rendjérõl.
*
A program folytatásaként Agner Rokos vezérõrnagy, a Bydgoszcz-i Összhaderõnemi
Kiképzési Központ (Joint Force Training Centre – JFTC) parancsnoka mutatta be a
norfolki parancsnokság koordináló szerepét az oktatásban és kiképzésben. Elõadásában
az Összhaderõnemi Oktatási és Képzési Osztály (Joint Education and Training
Sub-division) munkáját ismertette részletesebben. Ez utóbbi fogja össze a kiválósági
központokat, a NATO Képzési Csoportot, az egyes nemzeti oktatási intézményeket,
a PfP-kiképzõközpontokat és a NATO-oktatási intézményeket. Áttekintette a szövetség
oktatási és kiképzési intézményeit (Joint Warfare Center, Stavanger; Joint Forces
Training Center, Bydgoszcz; NATO School, Oberammergau; NATO Defense College,
Rome, NATO CIS School, Latina; NATO Maritime Interdiction Operation
Training Centre, Crete), a partner kiképzõközpontokat5, a kiválósági központokat6 és
a NATO/PfP oktatási és kiképzési hálózatot.
A szövetség mûveleteit a Transzformációs Parancsnokság támogatja. Az Iraki
Kiképzõ Misszió segíti az Iraki Biztonsági Erõk hadmûveleti képzését, valamint a
magasabb szintû parancsnokok országon belüli és NATO-tagállamokban folytatott
kiképzését. Az Afrikai Unió szudáni missziója (African Union Mission in Sudan –
AMIS) a hatékony és összehangolt mûveletek végrehajtása érdekében segíti személyi
állományának stratégiai és hadmûveleti szintû kiképzését. Az ISAFfõparancsnokság
szerepet vállal különbözõ szintû törzstisztek kiképzésében is. Ez
nem korlátozódik a misszióra történõ felkészítésre a regionális parancsnokságokon,
hanem speciális tanfolyamokat is jelent az oberammergaui NATO-iskolában. Emel-
lett a kiképzési szükségletek elemzésével foglalkozó csoport az Afgán Biztonsági
Erõk képzési és kiképzési igényeinek és követelményeinek meghatározásával foglalkozik.
A HOSSZÚ TÁVÚ NEMZETKÖZI PROJEKTEK
A létfontosságú infrastruktúra (Critical Infrastructure Protection)
A 2002. évi római akadémiaparancsnoki konferencia távoktatási tanfolyami tematika
kidolgozására tett javaslatot. A témával kapcsolatos elsõ munkacsoporti értekezletet
a Kanadai Védelmi Akadémián tartották, majd a kanadai akadémia parancsnoka 2005-
ben távoktatási munkacsoportot hozott létre a téma kidolgozására a különbözõ szakterületek
képviselõibõl.
A szakemberek távoktatási tanfolyam keretében tervezték átadni a létfontosságú
infrastruktúrával kapcsolatos tudást, illetve ismereteket a jelen és a jövõ stratégiai
szintû polgári, valamint katonai vezetõinek. A tanfolyam alapvetõ célkitûzése: a létfontosságú
infrastruktúra védelmével kapcsolatos meghatározások, alapfogalmak
megismertetése, továbbá a nemzetközi szabályozás, tervek és irányelvek fejlesztéséhez
elengedhetetlen ismeretek (ideértve a szimbolikus jelentõségû infrastruktúrát, az
infrastruktúra szektorait, az egymásrautaltság kategóriáit és a változó környezeti fenyegetésekrõl
vallott felfogásunkat) bemutatása. A projektet a Kanadai Védelmi Akadémia
szakértõi befejezték, az eredményt átadták a NATO Védelmi Akadémiának és
az felkerül a NATO/PfP Oktatási és Kiképzési portálra és honlapra is.
A pulai konferencián a kanadai szakemberek azzal a céllal mutatták be a létfontosságú
infrastruktúrával foglalkozó távoktatási tanfolyam anyagát, hogy a szövetség,
a PfP, a Mediterrán Párbeszéd, az Isztambuli Együttmûködési Kezdeményezés országainak
katonai akadémiái és nemzetvédelmi egyetemei is hozzáférhessenek a tananyaghoz.
Tanterváttekintõ folyamat (Curriculum Review Process)
Évekkel ezelõtt merült fel igényként egy alezredesek és õrnagyok számára készítendõ,
nemzeteken átívelõ, harmonizált, professzionális katonai képzési tanterv összeállítása.
Vajon miért volt szükség erre a nemzeteken átívelõ projektre? A válasz: az
együttmûködõk számára ugyanaz a biztonsági környezet, katonáiknak ugyanarra a tudásra
és képességekre van szükségük. A mátrix-elgondolás tervezetéhez a 21. századi
törzstiszt legfontosabb ismeretrendszere kapcsolódik.
A projekt, amely az összes érintett és adatokat szolgáltató oktatási intézmény közös
vállalkozása, lehetõségét nyújt az egyes nemzetek számára tanterveik összehasonlításához,
illetve szükség szerinti módosításához. Lehetõvé teszi továbbá tanterveik
harmonizálását, és ösztönözheti intézményeiket annak módosítására. Kezdetben,
2004-ben 22 ország vett részt a közös vállalkozásban. Azóta folyamatosan növekszik
a résztvevõk száma. 2007-ben öt új intézmény (a cseh, a finn, a magyar és a svéd
nemzetvédelmi egyetemek, valamint a horvát fõiskola) dolgozott be az adatbázisba.
A téma elõadója: Bill Seargeant kanadai alezredes, projektmenedzser elõadásában
a 2007. évi trendekre is kitért: sokkal részletesebb az egyes tantárgyi programok
leírása; új elemként jelent meg a távoktatási forma az oktatásban. Nem változott azonban
az interaktív és a passzív tanulás aránya, a civilek számára is rendelkezésre álló
tanfolyamok száma (amire továbbra is Németországban, Olaszországban, Norvégiában
és az Egyesült Királyságban van lehetõség). Zárógondolatként hangsúlyozta az
adatbázis folyamatos naprakészen tartása és a rendelkezésre álló adatok elemzésérõl
szóló évenkénti beszámoló fontosságát.
Soknemzeti tantervadatbázis – ekvivalencia mátrix
Jim Barrett az elõadása során a Kanadai Védelmi Akadémia honlapja alapján bemutatta
az adatbázis mûködését, valamint a tantervi adatbázis mûködését. Ebbõl megtudhattuk,
hogy az ekvivalencia országok szerinti mátrixa is rendelkezésre áll, amelyben
az „1” teljes, a „2” részleges, a „3” speciális ekvivalenciát jelent.
A konferencia megerõsítette a jelenlévõk eltökéltségét a munka folytatására, valamint
a felhasználási és kezelési útmutató elkészítésére.
Referencia-tanterv a soknemzeti oktatás számára
Az évekkel ezelõtt kezdõdött az egységes tanterv kialakítása a NATO-tagállamok védelmi
egyetemei számára. 2003-ban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet
(ZMNE) kérték fel egy konkrét tematika elkészítésére. A 2004. évi szófiai konferencián
a ZMNE képviselõi a nemzetközi törzsekbe szolgálatra jelentkezõ törzstisztek
számára kidolgozott programot mutattak be. Ezt a konferencia azzal fogadta el, hogy
a módosító javaslatokat gyûjtsék össze és terjesszék a következõ évi tanácskozás
elé.8
A ZMNE Hadtudományi Kara 60 órás minimumprogramot készített a nemzetközi
törzsekbe szolgálatra jelentkezõ törzstisztek számára. A magyar szakemeberek
olyan tematikát állítottak össze, amelyet, ha minden NATO-akadémián vagy nemzetvédelmi
egyetemen egyformán oktatnak, akkor nem lehet akadálya a soknemzeti törzsekben
végzett egységes szemléletû, eredményes együttmûködésnek. A beosztásba
kerültek egyforma ismeretekkel rendelkeznek, a helyi szokások gyors elsajátítása után
képesek az azonnali eredményes munkára. A minimumprogram végleges tartalmáról
és bevezethetõségérõl a római konferenciának kellett volna döntenie, az együttmûködés
nehézségei és a folyamat túlbürokratizáltsága miatt azonban eddig nem születtek
konkrét eredmények.
A PfP Védelmi Akadémiák és Biztonsági Tanulmányok Intézetei Konzorciuma
Tananyagfejlesztési Munkacsoport (Curriculum Development Working Group)9 foglalkozik
a feladat elméleti megalapozásával, a referencia-tanterv kidolgozásával. Célkitûzései
között szerepel a szövetséges és partnerországok közötti interoperabilitás
fejlesztése, a védelmi intézményrendszerrel kapcsolatos tanterv kidolgozása, tananyagíró
és az elõzetes tananyagot értékelõ-felülvizsgáló munkacsoportok kialakítása.
A konferencián több, érdeklõdésre számot tartó elõadás is elhangzott. Tibor
Szvircsev Tresch svájci kutató a katonai mûveletek kulturális kihívásairól beszélt. A
sokszereplõs mûveleti területen – a katonai egységek mellett – jelen vannak a különbözõ
civil, továbbá a kormányzati és nem kormányzati politikai, valamint nemzetközi
szervezetek, a privát szektor, a média képviselõi. A kulturális kihívások általa felállított
piramisa szerint a mûveleti területen az egyes országok katonái közötti együttmûködés
jelenti az együttmûködés legkönnyebben kezelhetõ szintjét; jóval több konfliktussal
jár a civil-katonai együttmûködés; a legnagyobb kihívást pedig a helyi lakossággal
való együttmûködés jelenti. A soknemzeti erõk a politikai legitimitás (a soknemzeti
részvétel, a megosztott felelõsség és ellenõrzés elõsegíti a katonai mûveletek
elfogadását), a hatékonyság (közös kiképzés, a fõparancsnokság, logisztika) és a költséghatékonyság
szempontjából fontosak. A soknemzeti erõkben azonban fontos szerepe
van a korábbi missziós tapasztalatnak, a kiképzésnek, a nyelvi korlátoknak, az
esetleges elõítéleteknek és a vezetés eltérõ jellegének. Vizsgálta az egyes országok
katonái közötti együttmûködés (stratégia, hadmûveleti-harcászati szint és személyes
kapcsolatok) szintjeit a szövetség különbözõ parancsnokságain és a missziós mûveletekben.
Fred Tanner, a genfi Biztonságpolitikai Központ igazgatója a humán biztonság
és a katonai doktrína közötti kapcsolatról tartott elõadást.
SZAKÉRTÕI TÉMÁK SZERINT KIALAKÍTOTT CSOPORTOK
A pulai konferencián új elemként jelentek meg az elméleti kérdésekkel foglalkozó
szakértõi témák szerint kialakított csoportok. Ezeket thinking platformnak nevezték
el. A konferencián részt vevõ tanintézeti parancsnokok három szakértõi csoport között
választhattak:
1. A hagyományos és a modern oktatás megfelelõ összhangja a képzési erõfeszítésekben,
a rendelkezésre álló tapasztalatok áttekintése fényében.
2. A többnemzeti mûveletek hatása a tisztképzésre a szövetség átalakulásának
harcászati és stratégiai szintjén.
3. A kutatás szerepe az oktatás támogatásában.
A szakértõi csoportok mûködését iránytisztek és moderátorok segítették, a szekciók
után az egyes csoportok vezetõi (Paul Hussey vezérõrnagy, a Kanadai Védelmi
Akadémia parancsnoka, Wolf-Dieter Löser, a Führungsakademie der Bundeswehr parancsnoka,
Sir John Kiszely altábornagy, a Brit Védelmi Akadémia parancsnoka) a
plenáris ülésen ismertették a csoportokban folyó vitát, a megbeszélés fõbb gondolatatait
és a javaslatokat.
Különösen érdekes volt a hagyományos és a modern oktatási modellekkel foglalkozó
szakértõi munkacsoport értekezlete. A szakértõi munkacsoport a múlt és a jelen
tapasztalatait összegezte és következtetéseket vont le. Háromfajta oktatási módszer
terjedt el a katonai oktatásban: a hagyományos rezidensképzés, a kötelezõ és a
választható távoktatás (DL distance learning) és a blended learning.
A hagyományos és a modern oktatási modellek együttes használatát blended
learningnek nevezzük.10 A kezdeteknél három kérdést tettünk fel. Mi a blended
learning? Milyen tapasztalatok állnak rendelkezésre? Milyen tanulságok vonhatók le?
Hagyományos definíciója szerint a blended learning a tanulás sokféle lehetõségeinek
kombinációja, más megközelítésben a technológiai alapú tananyagok és a kontakt
órák kombinációja, segítésével kapcsolat teremhetõ és építhetõ ki az emberek és az
információ között. Másik értelmezés szerint olyan network alapú tanulás, amely az
aktív tanulási technikát ötvözi a tantermivel a webfelület segítségével.
A blended learning látszólag ellentétes megközelítési módokat ötvöz, a formális
és informális tanulást, a tantermit az online gyakorlattal, a digitális referenciát a kollegiális
kapcsolatokkal az egyéni és szervezeti célok elérése érdekében.11 Felmerülhet
a kérdés, vajon milyen tanfolyamokat lehet távoktatási formában tanítani? A kanadai
példát említhetjük, ahol a tartalékos tisztek számára 6-8 hónapos távoktatási tanfolyamot
szerveznek, amely egy hétvégi összevonással kezdõdik, és a végén két hét
összevonással zárul.
Fontos az összevonás, a személyes kontaktus, mert a tanárnak meghatározó szerepe
van az oktatásban. Az ilyen új típusú oktatás feltételezi a politikusok, a katonai
vezetõk szemléletváltozását is. A hagyományos és modern oktatás ötvözete, a tanterv
modulrendszerû felépítése nem igényel túl hosszú távollétet a munkából. A jövõ a
soknemzeti, közös, interminiszteriális, civil-katonai oktatásé. A tanterem, a tanulmányi
utak, a távoktatás kombinációja, a valóság és virtuális valóság elkülönítése fontos,
figyelembe kell venni a generációk közötti különbségeket és a különbözõ kultúrákat.
Melyek a legfontosabb összegzendõ tapasztalatok? A védelmi oktatásban világosan
kell megfogalmazni a követelményeket és a célkitûzéseket. Bár a rezidens képzés
alapvetõ fontosságú, de nem elegendõ. A távoktatási eszközök megjelenése az
osztályteremben integrált tanulási környezetet hoz létre. A blended learning modell
szélesebb alkalmazási területet, mélyebb tudást és nagyobb komplexitást eredményez
az oktatási tantervekben, óriási erõt jelent a hallgatók motiválásában, hasznosíthatja
a katonák tudását és tapasztalatát, ezzel dinamikus tantervet tesz lehetõvé.
A blended learning elsõsorban azokról az emberekrõl szól, akik hasznosítják. A
technológia fontos alapot teremt, de emberek számára tervezik, nemzetközi tapasztalatok
megosztását teszi lehetõvé, a modell kiépítése költséges, fenntartása azonban
nem. A sikeres blended learning struktúrák közötti hatékony együttmûködést és eszközöket
(portálok, tanulás menedzsment rendszereket) igényel.
*
Érdekes vita alakult ki a kutatás szerepérõl az oktatás támogatásában szakértõ csoportban.
Hangsúlyozták a NATO Védelmi Akadémia koordináló szerepének fontos-
ságát az anyagok terítése ügyében, a kutatási témák meghatározásában, valamint az
egyes projektek finanszírozásában. A nemzeti kutatások mellett a soknemzeti közös
tapasztalatoknak hihetetlen nagy szerepük van a szövetség átalakulásában. Javaslatként
fogalmazódott meg, hogy az egyes intézmények kutatási területeire vonatkozó
információkat az akadémiaparancsnoki portálra kellene feltenni. Ez lehetne adatbázisszerû
felépítés, de akár egyéni információ is, amelyhez a többi intézmény is hozzáférhet.
*
Elõadások hangzottak el a regionális együttmûködés témakörében is. Az Európai Biztonsági
és Védelmi Akadémia, a Balti Védelmi Akadémia, a Fekete-tengeri Akadémiai
Fórum (román kezdeményezés), a dél-afrikai regionális modell, az Albániai Regionális
Védelmi Akadémia modellje ismertetésére és megvitatására, a PfP Konzorcium
tevékenységének áttekintésére került sor.
Új eleme volt a konferenciának a Közép-európai Akadémiák Parancsnokainak
Kezdeményezése, amely az érintett országok multilaterális fóruma. E speciális munkaforma
értekezletét Rudolf Urban cseh dandártábornok és Mirko ©undov horvát vezérõrnagy
nyitották meg.12 A rendezvényen részt vettek a Balti Védelmi Akadémia,
a szerb, a cseh, a horvát, a lengyel, a román, a szlovén és a szlovák védelmi akadémiák
és egyetemek parancsnokai, rektorai. Javaslatként az alábbiak fogalmazták meg:
1. A kezdeményezés neve: Közép-európai Fórum a Katonai Oktatásról, a megbeszélés
helyszínére utalva Pula Fórum lesz.
2. Az érintett országok parancsnokai évente az akadémiaparancsnokok konferenciáján,
félévente pedig a kezdeményezés elnökségét ellátó országban találkoznak.
3. A kezdeményezés elnökségét a 2007/2008-as évben Csehország látja el. 2007.
november hónap utolsó hetében a csehországi Brno látja vendégül a kezdeményezés
parancsnokait. A szakértõi megbeszélés témája egyrészt az egyes katonai oktatási intézmények
bemutatása, valamint egyeztetés a bolognai folyamat megvalósításáról.
4. Az elnökséget 2008-ban a Balti Védelmi Akadémia veszi át.
*
A pulai konferencia eredményes volt, hatékonyan végezte a munkát és teljesítette feladatát.
Horvátország számára politikai fontosságú és egyben presztízs is volt a sikeres
rendezés, amely érdekében mindent megtettek a szervezõk.
