A trianoni békediktátum évfordulóján egy politikai vitafórumon valaki azt a kijelentést tette, hogy területi sérelmei nemcsak Magyarországnak vannak Európában. Valóban: Spanyolország az utrechti békében (1713) Angliának átengedett Gibraltárt próbálja visszaszerezni immár majd 300 éve, ez idáig sikertelenül, s ha átnézzük a Spanyol Külügyminisztérium vagy a különbözõ nemzetközi fórumok, így az ENSZ vagy az Európai Unió akár jelenkori iratanyagait, számtalan olyan jegyzõkönyvet találunk, amelyek spanyol felszólalásokról vagy a spanyol–angol kétoldalú tárgyalásokról készültek Gibraltár témakörében.1 (De beszélhetnénk Korzika önállósodási törekvéseirõl is, a francia fennhatóság ellen folytatott, külföldön nem túl nagy visszhangot kiváltó gerillaharcukról.) De Gibraltár volt a II. világháború folyamán is a semlegességét kinyilvánító Spanyolország állandóan napirenden tartott ütõkártyája: Gibraltár visszakövetelésének kérdése, mint feltétel ahhoz, hogy valamely fél oldalán aktívabban fellépjen. Gibraltár tehát a spanyol külpolitika egyik sarkalatos – és máig megoldatlan – pontja, ami az Európai Unióba való belépése óta immár közös európai ügy lett: két tagállam között feszülõ vita, amit próbálnak diplomáciai úton, tárgyalásokon keresztül megoldani, de egyelõre eredménytelenül. A XXI. században, az ENSZ 1968-as dekolonializációról rendelkezõ határozata ellenére Európában még mindig van egy „nem szuverén állam”, azaz amelynek külpolitikáját egy másik tagállam: Nagy-Britannia irányítja A spanyol állam számára a Gibraltár feletti angol fennhatóság „olyan gyarmati helyzet, amely sérti Spanyolország területi integritását. A területünk e része fölötti szuverenitás visszaszerzése iránti igényünk történelmünk állandó aktualitása politikai vagy ideológiai nézetektõl függetlenül, és az is marad, amíg csak el nem érjük” – olvasható a spanyol külügyminiszternek a Szenátus Külügyi Bizottsága elõtt 2001. február 8-án elmondott beszédében.2 Spanyolország számára elfogadhatatlan, hogy spanyol területen továbbra is, még a XXI. században is, fennmaradjon egy idegen gyarmat és katonai bázis, több ezer kilométerre az anyaországtól, az Egyesült Királyságtól, a Mediterrán stratégiai bejáratánál. Anakronisztikusnak tûnik, hogy az Európai Unió és a NATO két tagállama között tovább éljen egy állandó feszültséget és vitát kiváltó probléma, ami számos kérdésben megnehezíti a közös döntéseket: az elmúlt évek során Nagy-Britannia és Spanyolország nem egy esetben egymás ellen vétóztak, illetve bizonyos kérdésekben – mint a közös európai égbolt, nem lehet végsõ döntést hozni.3

Az elõzmények a spanyol örökösödési háborúhoz nyúlnak vissza: II. Károly 1700. november 1-jén trónörökös nélkül halt meg, s ekkor a francia és az osztrák udvar egyaránt magának akarta megszerezni a spanyol trónt: a francia Anjou Fülöpöt V. Fülöp néven kikiáltották királynak, az osztrák Károly fõherceg pedig III. Károlyként lépett fel trónkövetelõként. A vita mögött az európai egyensúly megtartásának vagy borulásának kérdése húzódott meg.4
Amikor 1704. augusztus 4-én brit–holland (osztrák szövetségesek) flotta jelent meg Gibraltár partjainál III. Károly nevében és elfoglalta azt, az elfogott civil lakosság – amely V. Fülöpöt ismerte el Spanyolország királyának – csak úgy tudott megszabadulni, hogy feladta a várost, és Gibraltár városból áttelepült San Roque városkába a polgármesteri hivatallal együtt.5
1711-ben azonban Károly fõherceg lett Ausztria császára, s ez már újabb egyensúlyi problémákat vetett fel: hogy nehogy egyesítse a két koronát, angliai Anna királynõ XIV. Lajos francia királylyal kezdett tárgyalásokat s megegyeztek, hogy XIV. Lajos unokaöccsének, V. Fülöpnek királyként való elismeréséért cserébe az angolok megkapják Gibraltár várost, erõdítményeit és a kikötõjét. Ezt foglalja magában az utrechti egyezmény (1713. július 13.) X. cikkelye. S a máig tartó vita kulcsa a spanyolok számára ez a mondat: csak a várost és a hozzá tartozó védelmi létesítményeket és kikötõt engedték át és nem az egész félszigetet, sem a felségvizeit, sem a légterét!
– A semleges terület északi határa
– A 2. vasrács
– A repülõtér tengerbe nyúló leszállópályája
– Az 1. vasrács
– Az utrechti egyezményben átadott terület határa


Nagy-Britannia azonban kezdetektõl fogva egyre beljebb és beljebb terjeszkedett. Még a XVIII. század folyamán újabb erõdítéseket létesített, már az átengedett terület határain kívül, arra hivatkozva, hogy egy helyõrség megvédéséhez „az ágyúik hatótávolságáig” tart a felségterülete és ott kell erõdítményeket építeni. Erre a logikára válaszul 1731-ben a spanyolok is belekeztek egy védvonal kiépítésébe – ez lesz a „Gibraltár-vonal” (La Línea de Gibraltar): katonai tábor három erõddel a Gibraltár várost a szárazfölddel összekötõ földsávon. Ebbõl fejlõdött ki késõbb, a XIX. században a Línea de la Concepción nevû város. A már meglévõ – San Roquéba települt – katonai táborral (Campo de Gibraltar) együtt immár két spanyol katonai bázis is védte a spanyol felség terület „bejáratát”. Az egymással szembenézõ és pontosan egymás ágyúlõtávolságára lévõ erõdrendszer közötti spanyol terület (1450 m) fokozatosan mindkét fél által elismert semleges (ágyúik tüze által lefedett) övezetté alakult.6


KÍSÉRLETEK A TERÜLET VISSZASZERZÉSÉRE

Az 1704. májusi angol gyõzelmet követõen, még az év novemberében a spanyol hazafiak kísérletet tettek a Szikla visszafoglalására: egy a szárazföld felõl és egy a Szikla csúcsáról indított akció kombinálásával próbálták meglepni a védõket, azonban a szárazföldi erõk elõnyomulását az angol flotta meghiúsította. Az akció kudarcba fulladt.7 A háborúskodást az utrechti egyezmény zárta le 1713. július 13-án.
1727-ben a spanyolok újabb kísérletet tettek: az öthónapos ostromnak a sevillai egyezmény vetett véget. Sikerült legalább Menorca szigetét visszaszerezni. 1779 júliusában, kihasználva az angolok lekötöttségét az amerikai függetlenségi háborúban, a spanyolok újra megpróbálták erõvel visszaszerezni Gibraltár helyõrséget szárazföldi és tengeri rohammal, azonban ismét súlyos vereséget szenvedtek. Pedig nagyon jól elõkészítették a mûveletet: a szárazföld felõl lezárták a földnyelvet, a tenger felõl a francia és spanyol hajók, mellettük a hadmûvészet legújabb fejlesztése: úszó, hûtött és elsüllyeszthetetlen, tûzálló ütegek álltak készenlétben. De minden balul ütött ki: az ütegek felrobbantak és elsüllyedtek.
A XVIII. század folyamán még több egyezmény is megerõsítette az utrechti egyezményben Gibraltárra vonatkozó passzust. Vagyis a spanyolok nem kapták vissza a területet, de az angolok sem szereztek jogot az újabb foglalásaikra.
A Napóleon elleni háború idején létrejött angol–spanyol szövetség sem javított a helyzeten, sõt még rontott is: egy esetleges francia elõnyomulásra hivatkozva az angol helyõrség parancsnoka felrobbantatta a spanyol Línea de Gibraltar erõdítéseit, „nehogy a franciák kezére kerüljön”.
Majd az 1815-ös sárgalázjárvány idején a spanyoloktól humanitárius segítségként kapott, ideiglenesnek szánt, elkülönítõ tábort a város mellett, a semleges területen, a vész elmúltával nem bontották le. Sõt, késõbb ezek elé – spanyol oldalon – még egy õr-járõr vonalat is létesítettek a spanyol tiltakozás ellenére.
A félszigeten történõ foglalásaik mellett az angolok a parti vizekbõl is igyekeztek minél többet kiszakítani: az utrechti egyezményben a városhoz tartozónak nyilvánított kikötõn túl az angol hajók egyre nagyobb sugárban jelentek meg az Algeciras-öbölben.8 Az 1865-ös közös nyilatkozat a Gibraltári-szorosban folyó kereskedelmi hajózás szabadságáról csak újabb problémát vetett fel: az angolok által eltûrt tengeri kalóztevékenység felvirágzását. A spanyol parti õrség és vámellenõrök és az angolok közötti incidensek ezentúl állandósultak a felségvizek határainak más-más értelmezése miatt.
A XVIII. és XIX. századi brit expanzionizmus (850 m foglalás a száraz földön és terjeszkedés a tengeren) miatti incidensdömping a következõ században sem szûnt meg. Az angolok 1909-ben a „határõr” járõrvonaluk elõtt 1-2 méterrel egy rácsot építettek, ezzel fizikailag is elválasztva immár nemcsak az utrechti egyezményben nekik átengedett területet (a várost, a várat, a védelmi rendszert és a kikötõt), hanem amit azóta még hozzáfoglaltak a semleges területbõl! A rácson kívül még egy falat is építettek Gibraltár város és a Campo de Gibraltar (spanyol helyõrség) közé. Spanyolország diplomáciai lépései semmit sem értek, az angolok nyugodtan végrehajtották terveiket a spanyolok tiltakozásai ellenére.
A II. Spanyol Köztársaság két fontos intézkedést hozott: a régi védelmi vonalra (Línea de Gibraltar) települt városkába (Línea de la Concepción) vezényeltek egy gyalogos zászlóaljat állandó helyõrségnek gyakorlótérrel a semleges övezetben, és megtiltották földek eladását külföldieknek.
A spanyol polgárháború (1936–1939) zavaros idõszakát kihasználva az angolok 1938-ban (más források szerint már korábban, 1935-ben) megkezdték egy repülõgép- leszállópálya építését is a semleges zóna déli részén, a vasrács mögött. Ezt késõbb, a II. világháború alatt, még meghosszabbították mintegy két kilométerrel, részben a tengerbe benyúlva. Ez újabb két jogsértést jelentett: a spanyol felségvizekben való építkezést és a bejövõ repülõk által a spanyol légtér megsértését. 9


FRANCO TERVEI GIBRALTÁR VISSZAFOGLALÁSÁRA –
A C-HADMÛVELET

Amikor 1935 szeptemberében az olaszok megtámadták Abesszíniát, az angolok – egy esetleges Szikla elleni olasz légitámadástól tartva – védelmi gyakorlatokat kezdtek gibraltári bázisukon. Erre válaszul Franco is fel akart készülni egy esetleges nemzetközi válságra: megbízta a vezérkart, hogy készítsenek részletes leírást az angolok védelmi rendszerérõl, építményeikrõl, erõdítményeikrõl.10 Ezt decemberben terjesztette föl a vezérkar.11
Következõ lépésként, még mindig a II. világháború kitörése elõtt, 1939 augusztusában megbízta a Hadsereg Fotometriai Szolgálatát, hogy készítsen a Szikláról, az angol bázisról és környékérõl minden szögbõl részletes felvételeket, térképezzék fel, hogy hol lennének a spanyol tüzérség számára a legelõnyösebb települési helyek (állások), nagy felbontású fotókon mutassák be a leküzdendõ brit célokat: tüzérállások, légvédelmi ütegek, lõszer- és üzemanyagraktárak, víztartályok, reflektorok, elektromos központ stb. helyét. Franco meg volt gyõzõdve arról, hogy a Szikla ellen csakis nehéztüzérséggel és az új fejlesztésû aknavetõkkel lehet eredményesen támadást indítani, tengeri támogatással, illetve blokáddal az ellenkezõ oldalról.12
Ezzel párhuzamosan Franco létrehozott egy „déli határt megerõsítési bizottságot (Comisión de Fortificación de la Frontera Sur)”, élén egy neves tüzérszakemberrel, Pedro Jevenois Labernade dandártábornokkal. A bizottságnak fel kellett mérnie a Szikla körüli területek katonai szükségleteit hármas célból: 1.) erõsíteni Spanyolország védelmét egy esetleges brit elõnyomulás esetén Gibraltár körül biztonsági öv létesítésével, 2.) a Gibraltári-szoros körzetében a tüzérség megerõsítése, elegendõ számú üteg felállításával a Szikla elleni támadás esetére, 3.) hogy a támadás és a Szikla elfoglalása után le tudják zárni a szorost minden ellenséges hajó elõl aknákkal és tüzérségi tûzzel.
A bizottság 1939 augusztusa és 1940 februárja között négy részletes jelentést készített, majd terveik elfogadása után megkezdõdtek az erõdítési és a tüzérségi megerõsítést célzó munkálatok. 1941 decemberére elkészült 495 különbözõ erõdítési mû, több mint 200 nagy ûrméretû ágyú állása, 34 reflektor a szoros ún. „tiltott zónájának” éjszakai megvilágítására, utak szállítójármûvek számára és több koncentrikus védelmi vonal a parton és a félsziget felé: harckocsiakadályok, falak, csatornák stb.13 Ugyanakkor Jevenois tábornok megjegyzi, hogy éppen a védelmi berendezések miatt nem lehetne megtámadni az erõdöt, csak blokáddal, a minden oldalról rájuk zúdított tüzérségi tûzzel, a körbezárt védõk kifárasztásával, készleteik kimerülésével, valamennyi épületük, létfontosságú pontjaik lerombolásával lehetne térdre kényszeríteni, amikor sem hajóval nem tudnának utánpótlást kapni, az állandó tüzérségi tûz miatt pedig repülõket sem tudnának fogadni. Tehát csak egy ilyen elhúzódó, kifárasztó harccal lehetne a védõket megadásra kényszeríteni, úgy, ahogy ezt 1710-ben is tervezték.”14
A Nemzetvédelmi Junta elsõ ülésén, 1939. október 31-én, Franco, Juan Vigón tábornok legfelsõbb vezérkari fõnök, a három haderõnemi miniszter és vezérkari fõnökeik – mint legfelsõbb védelmi döntéshozó szervezet, megvitatták a következõ terveket:

1 a Gibraltári-szoros esetleges lezárásának lehetõségét,
2 mozgósítási tervet szükség esetén 150 hadosztály felállításáról,
3 ultranehéz tüzérségi erõ létrehozását különleges feladatokra (bizonyára Gibraltár megtámadása esetére).

„A szoros lezárására szükséges mozgó parti tüzérség felállítása, tûzvezetõ rendszer és híradó-kommunikációs hálózat létrehozása. A spanyol haditengerészetnek pedig képesnek kell lennie bármely ellenséges hajóforgalom megakadályozására a Nyugat-Mediterrán térségben, tengeralattjárókkal elzárva a francia kikötõket. Az Atlanti-óceán felõl, esetleg más haditengerészettel együttmûködve, le kell zárnia a Nyugat-Európa felé vezetõ tengeri utakat, a kikötõket pedig aknákkal és tengeralattjárókkal kell védeni. Szükség esetén Portugália partjait is le kell zárni.”15
A Hadsereg Központi Vezérkara 1940 októberére készítette el Franco elképzelései alapján a Gibraltár elleni támadás részletes tervét: a C hadmûvelet az Algeciras- öbölben koncentrált volna nagy mennyiségû nagy kaliberû tüzérséget, amely három lépcsõben indított volna nagy erejû tûzcsapást:

1 A Sziklán telepített (fix) brit ütegek ellen, amelyek ereje: 12 db 305 mm, 9 db 225 mm, 19 db 152 mm-es löveg. Állásaik pontos helye a spanyolok számára tökéletesen ismert volt a naprakész fotometriai térképeknek köszönhetõen.16 Ehhez a támadáshoz a spanyolok rendelkezésére állt: 236 ágyú és nagy ûrméretû lövegek, 99 nagy ûrméretû légvédelmi ágyú, 10-15 000 méterre a céloktól.
2 Az angol légvédelmi tüzérség elleni támadás 8-10 000 méterrõl az elõbb említett erõk megerõsítésével.
3 Tüzérségi elõkészítés (romboló tûz) a harckocsik megindulásához, 170 nagy kaliberû löveggel.

Ezeket követte volna a légitámadás 80 nappali, 20 éjszakai bombavetésre alkalmas géppel. Különös figyelmet kellene szentelni a géppuskafészkek és oldalbiztosító lövegek rombolására. A harckocsikkal kísért gyalogság megindulása elõtt aknavetõk biztosítanák a ködfüggönyt. Franco egyértelmûen az aknavetõkben és a tüzérségben bízott, azt akarta elérni, hogy a lövegek rombolóerejét ûrméretük megnövelésével erõsítsék. Meggyõzõdése volt, hogy a Szikla ellen egyedül a légierõ hatástalan lenne. Ebben lényegesen eltért Hitler elképzeléseitõl, aki légi bombákkal akarta Gibraltárt elfoglalni. (Errõl lejjebb, a Félix-hadmûvelet c. részben.)
A Franco és Hitler közötti levélváltásokból, illetve a Hendaye-ben tartott megbeszélésükrõl készült feljegyzésekbõl17 is világosan kitûnik, hogy Franco Gibraltár elfoglalását kizárólag spanyol erõkkel akarta végrehajtani: a spanyol nép önérzetével, büszkeségével ellentétes lett volna, hogy egy másik hatalom foglalja azt el. A spanyol tervben nem szerepelt német részvétel, legfeljebb kisegítõ erõként, pl. ha az angol flotta beavatkozna a szorosban, akkor kérnék a német légierõ együttmûködését, vagy végsõ esetben kérnének 40 db Junkers JU–88-as gépet. Ha a háború egy Portugáliában végrehajtott brit partraszállással folytatódna, vagy bonyolódna a helyzet Marokkóban, a Baleári- vagy a Kanári-szigeteken, kérnék a német légierõ segítségét, és a Kanári- szigetekrõl és a félsziget déli partjairól tengeralattjárókkal zárnák le a brit flotta útját – javasolta a Hadsereg Központi Vezérkara.18
Manuel Ros Agudo idézett mûvében birtokában lévõ dokumentumokra hivatkozva azt is állítja, hogy a tüzérségi és légitámadás mellett a spanyol katonai vezetés egyidejû gáztámadást is tervezett a Szikla ellen. Erre az esetre részletes kiürítési terveket is készítettek a környezõ települések civil lakosságának megvédésére. Ezzel kapcsolatban a szerzõ magángyûjteményében rendelkezik olyan dokumentumokkal, amelyek a kiürítés menetérõl tájékoztatják a városok vezetõit. Franco számára fontos volt, hogy Portugália ne avatkozzon be a tervezett hadmûveletekbe. Ezért a spanyol diplomácia lázasan dolgozott, s 1940 júliusában egy egyezmény kiegészítéseképpen sikerült is ilyen értelmû szóbeli ígéretet kapniuk.
A Szikla elfoglalásának tervét 1940 novemberében a Legfelsõbb Vezérkar I. Ügyosztálya kiegészítette egy a Szorosban aknazár telepítésére vonatkozó tervvel, amely még az angol tengeralattjárók mûködését is lehetetlenné tenné, és így a tengely kereskedelmi hajózását biztosítanák. Ebben a tanulmányban hangsúlyozzák, hogy a szoros két partja, azaz Tarifa és Punta Alcázar vagy Punta Leona között igen nehéz lenne egy aknafüzért kifeszíteni a nagyon erõs tengeráramlat és a nagy mélység miatt. A déli határt megerõsítõ bizottság egy másik megoldást javasolt:19 Gibraltártól mintegy 35 km-re kellene az aknazárat telepíteni, ott, ahol már kívül esik a brit tüzérség hatósugarán, és ott a tenger már csak mintegy 300 m mély. Kb. 2 km szélességben 4 egymást követõ vonalban kellene az aknákat telepíteni a 133 km hosszon a két tengerpart között. Az aknamezõt a spanyol tüzérség tudná védeni, a repülõk pedig õrködni, hogy a britek nehogy felszedjék azokat. Ebben a lefedett zónában csak jól körülhatárolt sávokban lehetne az óceán és a Földközi-tenger között közlekedni, a spanyol tüzérség és légierõ felügyelete alatt. Ez a lehetõség a spanyol fél számára a Földközi-tenger nyugati területe felé vezetõ út kulcsát jelentené, óriási horderejû ütõkártyát.20 A mintegy 2000 aknát a négy meglévõ aknarakó hajó mintegy két nap alatt tudta volna telepíteni.


A FELIX-HADMÛVELET

A Szikla elfoglalását Hitler is tervbe vette. 1940 nyarán német szakemberek (civilbe öltözött katonatisztek) érkeztek a terep felmérésére. Canaris admirális is Spanyolországba utazott, hogy igyekezzen meggyõzni Franco tábornokot, hogy engedje át a német csapatokat Algecirasig, csak passzívnak kellene maradnia.
1940. október 23-án, Franciaország lerohanása után, a Franco és Hitler között Hendaye-ban létrejött találkozó során Hitler már arra akarta rávenni Francót, hogy Spanyolország lépjen be a háborúba. Ismertette Gibraltár 1941. január 10- ére kitûzött német lerohanásának tervét. Ehhez azonban szükséges lett volna a spanyolok beleegyezése ahhoz, hogy a német csapatok átvonulhassanak az országon. Európa uraként, 200 hadosztálylyal a keze alatt (ennek jelentõs része a Pireneusokban) bármit megtehet, Anglia veresége pillanatok kérdése – állította Hitler. Források szerint Franco kijelentette, hogy Hitler csak olyat ígérhet, amit már birtokol, az angolokat pedig még nem gyõzte le! Egyébként pedig olyan kemény feltételeket szabott, amelyeket a németek nem tudtak vállalni: Gibraltárt, Francia Marokkót, Oránt követelte a katonai felszerelés és a tetemes élelmiszerszállítmányok (100 000 tonna búza...) mellé.
Franco emellett még azzal is elhárította Hitler kérését, hogy a háborúban való részvétel az országa számára lehetetlen, mert a hosszú polgárháború alatt teljesen kimerült, a lakosság éhezik, nem tudná a háborús terheket vállalni. A hadseregnek sincsen megfelelõ felszerelése, hogy tudnának így Angliával szembeszállni, ha pl. a Kanári-szigeteket megszállnák? Elég nagy tehertétel az országnak már az is, hogy Spanyol-Marokkóban csapatokat kell állomásoztatniuk (egyébként ezzel a franciákat is erre kényszerítik!), különben sem létkérdés Marokkó, mert a történelem során annyian annyiszor akartak már ott beavatkozni, hogy veszélyes lenne a kialakult egyensúlyt megbolygatni... Miért vállalna a spanyol nép ekkora áldozatokat, amikor cserébe nem kapna semmit? Így is elég szolgálatokat tettek már a németeknek a „jóindulatú” semlegességgel, vagyis hogy német hajók és tengeralattjárók, valamint repülõk is vételezhetnek spanyol kikötõkben üzemanyagot, kémeik és hírszerzõik szabadon járkálhatnak az országban, használhatják kikötõiket, francia erõket kötnek le Marokkóban (amikor is tartani lehet a francia magatartás megváltozásától, De Gaulle megerõsödésétõl Észak- és Nyugat-Afrikában) és Tanger semlegességét is biztosították az elfoglalásával.
Hitler ígéretet tett a spanyol hadsereg megfelelõ felszerelésekkel való ellátására és élelmiszer-szállításokra, és nem értette, hogy Franco miért ragaszkodik ennek írásban való rögzítésére.
A Hendaye-ban tartott találkozóról készült hivatalos jegyzõkönyvben (végsõ, aláírt változata: 1940. november 11.) Francónak sikerült úgy fogalmaznia, hogy Spanyolország hadba lépésének idejét majd a késõbbiekben fogja csak meghatározni. Hitler türelmetlenségében („Francóval, vagy nélküle, de elfoglalom Gibraltárt!” – jelentette ki) november 12- én kiadta 18. számú intézkedését a Gibraltár elleni, Félix-hadmûvelet elõkészítésére vonatkozóan.21 Ebben fõbb vonalakban az alábbiakat fogalmazta meg:

A hadmûvelet általános célja az Ibériai- félsziget teljes egészének bevonása a tengely hadmûveleti területébe és az angol flotta teljes kiûzése a Mediterrán nyugati térségébõl.
Gibraltár elfoglalása ehhez az elsõ lépés.
Második lépésként – amennyiben Anglia behatol a semleges Portugália területére – a németek is elözönlik Portugáliát.
Harmadik szakaszban Észak-Afrikába átdobnak két hadosztályt (ebbõl az egyik páncélos).
A Gibraltár elleni mûvelet névleges parancsnoka a spanyol államfõ, és a spanyolok részt vehetnek a támadásban, de az õ feladatuk elsõsorban a Campo de Gibraltar biztosítása a német csapatok beérkezéséig.
A német csapatoknak a spanyol határ szárazföldi és légi „átlépését” Irúnnál 1940. január 10-re tervezték. Ezt követõen mintegy 25 nappal indítják meg a Szikla elleni nagyerejû támadást. Spanyolországot szövetségesként kezelik, és az õ feladatuk a szoros védelme mindkét partról.
A Kanári-szigetek védelmére megfelelõ tüzéreszközöket kell a spanyolok rendelkezésére bocsátani.22

November 18-án Franco a már említett ellenérvei mellett azzal is próbálta elodázni a veszélyt, hogy – szerintük23 – elõször a Szuezi-csatornát kell lezárni az angolok elõl, mert ha Gibraltárnál kezdik, azzal csak a spanyolok részére Amerikából érkezõ élelmiszer-szállítmányok elõl zárják el az utat (ami éhínséget okozna!), az angolok pedig továbbra is szaba don hajózhatnak. Hitler „nagylelkûen” karácsonyig haladékot adott a spanyoloknak a döntésre…
Decemberben Canaris tengernagy Madridba utazott, és ekkor közölte Franco tábornokkal a január 10-re tervezett megindulást és a spanyol határ átlépését. Franco újra csak kitérõ és negatív választ adott az ország nagyon nehéz helyzetére, a rendkívül kemény spanyol télre és az abból eredõ közlekedési és szállítási nehézségekre stb. hivatkozva.


Hitler 18. sz. Instrukciója (Direktívája)24 (elgondolás)
(Kivonatolva)

A haderõnemi fõparancsnokok a közeljövõben folytatandó hadmûveletek kidolgozásához az alábbi alapelveket vegyék figyelembe:

1) A Franciaországhoz fûzõdõ viszony:
Franciaország irányában a politikám célja a leghatékonyabban együttmûködni vele az Anglia elleni háború érdekében. Pillanatnyilag Franciaország státusa „nem hadviselõ fél”, amelynek el kell tûrnie a területén, elsõsorban afrikai gyarmatain folyó német katonai mûveleteket, és a lehetõ legteljesebb támogatást kell nyújtania, akár saját védelmi eszközeit is igénybe véve. Legfontosabb feladata pillanatnyilag afrikai területeinek megfelelõ védelme (Nyugat- és Egyenlítõi Afrika) Angliával szemben, és De Gaulle tevékenységének megakadályozása. E helyzetbõl kiindulva Franciaországnak egyre nagyobb szerepe lesz az Anglia elleni háborúban.
(….)

2) Spanyolország és Portugália
Megkezdtük Spanyolország háborúba való beléptetésének politikai elõkészítését. Az Ibériaifélszigeten tervezett német katonai intervenció (Félix-hadmûvelet) célja az angolok kiszorítása a Nyugati Mediterrán térségbõl.

E cél érdekében:
a) el kell foglalni Gibraltárt, és le kell zárni a Gibraltári-szorost,
b) meg kell akadályozni, hogy az angolok az Ibériai-félsziget más pontján vagy az atlanti szigeteken megvessék lábukat.

A hadmûvelet elõkészítésének és végrehajtásának lépései:

I. fázis
a) felderítõ csoportok (civil ruhába öltözött tisztek) befejezik a Gibraltár elleni hadmûvelet és a repülõterek/leszállópályák elfoglalásának elõkészítését. Az álcázást és a spanyolokkal való együttmûködést a Hírszerzõ Hivatal biztonsági rendszabályai szerint kell végrehajtani.
b) A Hírszerzõ Hivatal speciális egységei, együttmûködve a spanyolokkal, biztosítják Gibraltár környékét, hogy megakadályozzák, hogy a britek kiszélesítsék felderítési zónájukat, és így megakadályozhassák a mi elõkészületeinket.
c) Az akció végrehajtására kijelölt egységeink a francia–spanyol határtól távol fognak gyülekezni anélkül, hogy tájékoztatást kapnának a készülõ mûveletekrõl.

A hadmûveletek megkezdésére vonatkozó harckészültségi értesítést a francia–spanyol határ átlépése elõtt 3 héttel fogjuk kiadni, az atlanti szigetekre vonatkozó elõkészítõ akciók sikeres befejezését követõen.
A spanyol vasútvonalak korlátolt áteresztõ képességére és az európaitól eltérõ nyomtávokra tekintettel a német egységek nagyrészt motorizált egységek lesznek, a vasutakat csak utánszállításra, logisztikai szállításokra fogjuk használni.

II. fázis
a) A Luftwaffe gépei francia területrõl felszállva és Algeciras környékérõl irányítva fognak légitámadásokat végrehajtani az angol flotta Gibraltár-öbölben horgonyzó egységei ellen, és a támadás után spanyol területen fognak leszállni.
b) Nem sokkal ezután a támadás spanyol területrõl történõ végrehajtására kijelölt egységek áthatolnak a francia–spanyol határon mind szárazföldön, mind a légtérben.

III. fázis:
Szükség esetén, Gibraltár elfoglalása után, a spanyolok támogatást adnak Spanyol-Marokkó felõl a Szoros lezárásához.

A szárazföldi erõk

A Felix-hadmûveletben részt vevõ erõknek elég erõseknek kell lenniük a Szikla elfoglalására akár spanyol segítség nélkül is.
Az intervenciós erõkkel egy idõben egy kisebb erõt is fel kell készíteni a spanyolok támogatására abban az esetben, ha az angolok más spanyol területen akarnának állást foglalni, partra szállni.
Egy esetleges Portugália elleni beavatkozásra tervezni kell egy mozgékony egységet.

Légierõ

A Gibraltár kikötõ elleni légitámadás teljes sikeréhez megfelelõ erõt kell tervezni.
A következõ tengeri célok elleni támadáshoz és a szárazföldi csapatok támogatásához Spanyolországba fogunk telepíteni zuhanóbombázókat.
Megfelelõ légvédelmi tüzérséget kell biztosítani a szárazföldi csapatok mellé, akár földi célok leküzdéséhez is.

Haditengerészet

U-boots fogják felvenni a harcot a brit hajóhad ellen, különösen a légitámadást követõen várható kiürítési mûveletek során.
A spanyolok támogatására a szoros lezárásához parti ütegeket fogunk odaszállítani a haditengerészettel együttmûködve.

Nem tervezzük olasz erõk bevonását.

Az atlanti-óceáni szigetek – különösen a Kanári- és a Zöldfok-szigetek jelentõsége megnõ a Gibraltár elleni mûveleteket követõen mind az angolok számára, mind a mi tengeri mûveleteink vezetése szempontjából.
A Haditengerészet és a Légierõ fõparancsnoka vizsgálják meg, hogyan lehet a Kanári-szigetek spanyol védelmét megerõsíteni, és hogyan lehet elfoglalni a Zöldfok-szigeteket. Ugyanígy megparancsolom, hogy vizsgálják meg Madeira- és az Azori-szigetek elfoglalásának kérdését, valamint hogy ennek milyen elõnyei és hátrányai lennének a tengeri és légi háború vezetésére.

December végére azonban, „szerencsére” lényegesen romlott a tengely helyzete a Mediterrán keleti térségében: Olaszország csúfos vereséget szenvedett a Görögország és Egyiptom elfoglalására önkényesen és rosszul tervezett katasztrofális mûveleteiben. Hitler figyelme így inkább a keleti régiók felé fordult és egyelõre elnapolta a Félix-hadmûveletet. És az a késõbbiek során sem valósult meg.25
1941 áprilisában született egy Isabelahadmûvelet fedõnevû terv, amelynek célja egy esetleges angol invázió esetén Spanyolországnak nyújtott segítség lett volna, nagyszámú csapattal, de a keleti fronton fokozódó nehézségek miatt a terv szerényebb célkitûzésekkel átalakult Ilona-tervvé, majd ezt 1942 szeptemberében biztonsági okokból átnevezték Gisela-mûveletté, amit 1943 júniusában a Nürnberg-mûvelet váltott fel egy eset leges Spanyolországban vagy Portugáliában végrehajtott szövetséges partraszállás esetére: a Pireneusok védelmét szolgáló stratégia részeként, ebben azonban már csak alig két megerõsített ezrednyi feltartóztató erõvel számoltak.
1942-ben, a határ esetleges újabb „módosulását” megelõzendõ, Franco tábornok, államfõ katonailag elfoglalta a Gibraltárt a félszigettel összekötõ földsáv semleges területébõl még megmaradt mintegy 650 métert, kiváltva természetesen az angolok tiltakozását a spanyol terület spanyolok általi elfoglalása ellen!
A II. világháború végén újra megélénkült a gyarmatok felszámolásának folyamata. Ebben vezetõ szerepet kezdett játszani az ENSZ. A gyarmattartó államoknak – köztük Nagy-Britanniának – nyilatkozniuk kellett birtokaikról, „nem autonóm területeknek” nevezve õket. 1946- ban Gibraltár is erre a listára, tehát a felszabadítandó területek közé került. Az ENSZ 1963-ban kezdett foglalkozni konkrétan Gibraltárral, s ezzel ez megszûnt angol–spanyol belügynek lenni: nemzetközi ügy lett. Az azóta eltelt idõben rengeteg tárgyalás folyt, jegyzékváltások sora, incidensek sorozata (a Gibraltáron szabadon zajló csempészet, kalózkodás, brit „eltévedt” õrjáratok, turistahajók lefoglalása, illegális tankhajók, a meghibásodott Tireless brit atommeghajtású hajó kikötése javításra stb.), kisebbnagyobb elõrelépésekkel, megtorpanásokkal, visszakozásokkal, felfüggesztésekkel, de valójában a kérdés messze van még a megoldástól. A spanyol fél álláspontja szerint Gibraltár gyarmati státusza ellentétes az ENSZ Alapokmányával, és dekolonializációját a területi integritás és nemzeti egység elve alapján kell végrehajtani, és nem az ottlakók önrendelkezési joga alapján. Ugyanis Gibraltár város lakossága az 1967-es, angolok által az ENSZ megkerülésével kezdeményezett népszavazáson úgy döntött, hogy angol terület akar maradni. A spanyolok álláspontja azonban az, hogy nem a lakosok gyakorolják a felügyeleti (szuverenitás) jogokat a város felett, hanem az angolok (ld. utrechti egyezmény), és nem tekinthetõk nemzeti egységnek (entidad nacional) sem. Tehát nem egy nép önrendelkezésérõl van szó, hanem egy ország (Spanyolország) területi integritásának helyreállításáról, amelyen egy idegen gyarmatot létesítettek és tartanak fenn.
Anglia mindig is megpróbálta kijátszani az egyezményeket. 1968 májusában alkotmányozó tanácskozást kezdett a helyi hatóságokkal. Erre Spanyolország lezárta a kapuit a brit rácsnál, csak a spanyol vendégmunkásokat és az engedélylyel rendelkezõ állandó lakos civileket engedte át, elvágva így a várost a szárazföldtõl. Az alkotmányozó gyûlés végén a britek új gibraltári alkotmánya már nem tartalmazta a „gyarmat” megnevezést, helyette „Gibraltár város, a brit uralkodó birtokainak része” szerepelt. Erre a spanyolok teljesen lezárták a kapukat, és betiltották a Gibraltár és Algeciras közötti hajóforgalmat is. Tulajdonképpen ez az utrechti egyezményben eredetileg rögzített állapot és megszorítások életbe léptetését jelentette: elvágni minden kapcsolatot a környezõ területekkel.
Az 1970-es évek végétõl kezdve, a Franco-rezsim hosszú bezártsága és elszigeteltsége után Spanyolország nyitni kezdett. Hogy csatlakozását segítse az Európai Közösségbe, majd a NATO-ba és kivédje Nagy-Britannia vétóját, újra tárgyalásokat kezdtek Gibraltár kérdésérõl. Az 1980-as lisszaboni és az 1984-es brüsszeli nyilatkozatok sem hoztak azonban megoldást. Ez utóbbira azóta is gyakran hivatkoznak: ebben Nagy-Britannia elsõ ízben fejezte ki hajlandóságát arra, hogy a szuverenitás kérdésérõl tárgyaljanak. Spanyolország azonban hangsúlyozta, hogy beleegyezése a tárgyalási folyamat megindításába és együttmûködési készsége egyáltalán nem jelenti azt, hogy elismerné a brit utólagos hódítások jogosságát, sem azt, hogy a jövõben is elfogadná a jelenlegi status quo fennmaradását. Jószándéka jeléül megnyitotta a kapukat a gyalogosforgalom elõtt, késõbb engedélyezték a személyek, jármûvek és árucikkek szabad forgalmát Gibraltár és a környezõ területek között, Nagy-Britannia azonban ragaszkodott ahhoz, hogy, bár végre hajlandó a szuverenitás kérdését napirendre tûzni, azt csak a gibraltáriak népszavazáson (1967) kinyilvánított akaratát figyelembe véve teszi, az ENSZ 1967 és 1968-as határozatait figyelmen kívül hagyva.26
A Gibraltár fölötti szuverenitás visszaszerzése fontos szempont volt Spanyolország NATO-hoz történõ csatlakozásának (1982) feltételei között is: ezt minden kormány belevette a „sajátos spanyol érdekek” körébe. Azonban, mint tudjuk, a kérdés azóta sem oldódott meg. A Spanyol Külügyminisztérium internetes honlapja külön könyvtárban rendszerezi a történelmi hátteret, a Gibraltárról folyó tárgyalások anyagait, a Gibraltárról szóló cikkeket, nyilatkozatokat – a lista tekintélyes.27


A GIBRALTÁRI SZIKLA – MA

Jelentõségét stratégiai helyzete adja: az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger közötti összeköttetés bejáratánál terül el, területe mintegy 6,5 km2. A Gibraltár viszszafoglalására tett kísérletek mindig kudarcba fulladtak. A szoros stratégiai jelentõsége a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitásával még tovább nõtt, hiszen a keleti területek, a kelet-afrikai és a dél-, délkelet-ázsiai brit gyarmatok felé irányuló kereskedelem ezen a szoroson is áthaladt.
Katonai jelentõsége mára azonban messze nem olyan nagy, mint volt a múltban a környezõ spanyol bázisok és katonai támaszpontok harcértékéhez képest.28 1991-ben a brit tengerészeti bázis parancsnoka azt nyilatkozta, hogy az angol jelenlétet jelentõsen csökkentették – mind a szárazföldi, mind a tengeri és légi erõket, mind a parancsnoki állományt illetõen –, azonban fontos a jelenlétük, hogy megnyugtassák a lakosságot. 1997-tõl a kormányzó és a fõparancsnok is polgári személyek.
A szikla jelenlegi jogállása az európai jogrendben „nem autonóm terület”, külön jogi helyzettel rendelkezik az igazgató államétól. Olyan „európai terület, amelynek külügyeit egy tagállam irányítja”. Az Egyesült Királyság csatlakozási szerzõdése 1972-ben külön státuszt ad Gibraltárnak (28. cikk):

Gibraltár

nem tartozik a közös mezõgazdasági politikáról és jogharmonizációról szóló egyezmények hatálya alá,
nem tartozik a közös vámterületbe,
nem vesz részt az európai parlamenti választásokon,
nem tartozik a Schengen-egyezmény területébe.

Ezek miatt, a spanyol fél álláspontja szerint, a terület a csempészek, pénzmosók, off-short cégek és egyéb zavaros ügyletek paradicsoma, az adóügyek állandó problémák forrásai. A félsziget vitatott hovatartozása miatt pedig nem lehet a légi forgalommal kapcsolatos közösségi normákat alkalmazni Gibraltár repülõterére. Az európai közösségen belüli légi forgalom szabadsága érdekében a brit és a spanyol kormány 1987-ben megegyezett az utasok ellenõrzésének elosztásáról egy brit és egy spanyol terminál között.
Érdekes adalék a kérdéshez való hivatalos és katonai hozzáálláshoz: Antonio Marquina, a Külkapcsolatok Biztonsági és Együttmûködés Kérdései professzora spanyol–brit nemzetközi szemináriumot akart szervezni Gibraltár kérdésérõl: „Gibraltár a kelet–nyugat konfliktus után”, s erre meg akart hívni katonai szakértõ elõadót is. Az akkori védelmi vezérkari fõnök, Gonzalo Rodríguez Martín Granizo admirálist kérte meg, hogy delegáljon egy megfelelõ szakértõt. Hosszas tárgyalások után, a CESEDEN – Legfelsõbb Nemzetvédelmi Tanulmányok Intézete – nemhogy nem küldött elõadót, hanem még meg is tiltotta, hogy bárki katona részt vegyen a szemináriumon. A tilalom még a tartalékos állományban lévõkre is megfelelõ hatást gyakorolt. Egyetlen magas rangú katonatiszt, Juan Cano Hevia altábornagy, volt londoni katonai attasé vállalta a részvételt, mondván, hogy oktatási tevékenységrõl van szó. Az 1992 tavaszára tervezett eseményre azonban mégsem került sor: a CESID (Védelmi Biztonsági és Információs Központ), a Védelmi és a Külügyminisztérium olyan nyomást gyakoroltak az egyetemre, a kormány más irányú terveire, az aktuális politikai helyzetre és a spanyol–angol tárgyalásokra kisugárzó esetleg negatív hatására hivatkozva, hogy a rektor meghajolt. „Gibraltár nem hoz szavazatokat” – magyarázta egy politikus. A katonák pedig, akik nyilvánvalóan nem értettek egyet a kormánypolitika e témában követett irányvonalával, mégis inkább csöndben maradtak.29
Ki kell emelnünk, hogy Gibraltár viszszakövetelésében valamennyi spanyol politikai erõ egyetért, a különbözõ kormányoknak azonban más-más prioritásai lehetnek. 1998-ban a spanyol Képviselõház a kormányt arra ösztönözte, hogy „ajánlja fel a brit kormánynak, hogy egy ideig közösen gyakorolja a két ország a Gibraltár feletti jogokat, mielõtt Gibraltárt végleg visszakapná Spanyolország.”30
2001. április 3-i javaslatukban hangsúlyozzák, hogy fel kell kérni az Európai Unió illetékes intézményeit, hogy bírják rá az Egyesült Királyságot, hogy Gibraltáron is tartsa be a környezetvédelmi, társasági (vállalati) és pénzügyi közösségi elõírásokat, és a brit kormánytól meg kell követelni, tartsa be kötelességeit mint a Gibraltár külügyeiért felelõs hatalom a területén virágzó kábítószer-csempészet és -kereskedelem, a csempészet, pénzmosás és adócsalás elleni küzdelemben. 2005-ben új tárgyalási platform jött létre a két külügyminisztérium megállapodása alapján: „Párbeszéd – fórum Gibraltárról”.
Elsõ ülésén a párbeszéd következõ 4 fõ témáját jelölték meg:

A repülõtér használatának kérdése: olyan megoldást találni, amely mind Gibraltár város, mint Campo de Gibraltar (Helyõrség) számára kedvezõ.
A tengeralattjárók ügye: a brit kormány ígérje meg, hogy Gibraltár kikötõjében nem fogják a jövõben tengeralattjárók nukleáris rendszereit javítani (ld. Tireless esete).
A rács ügye: a személy- és teherforgalom helyzetének elemzése a törvények és a biztonság szem elõtt tartásával.
Távközlési kérdések: Gibraltár a lakosság létszámát jóval meghaladó menynyiségû telefonvonalat kér Spanyolországtól, nehéz helyzetbe hozva ezzel a spanyol telefontársaságokat (versenyhelyzet szempontjából, ld. adóparadicsom).

A Spanyol Külügyi és Együttmûködési Minisztérium honlapján a legutolsó e témához tartozó közlemény az új gibraltári alkotmányos reformot üdvözölve is a korábbi érveket hangsúlyozza: Gibraltár nem önálló állam, tehát nincs önrendelkezési joga, Nagy-Britannia gyakorolja felette a teljes felelõsséget nemzetközi téren. A fennálló status quot az alkotmány új szövege nem befolyásolja, to- Szaggatott vonal = La Línea de Gibraltar, azaz G. védelmi erõdítések vonala (1731) vábbra is az utrechti egyezmény szövege érvényes (amely nem vonatkozik a földszorosra!), és az ENSZ 2005. december 8-án is megerõsített határozata a dekolonizációról. Folytatni kell a tárgyalásokat a vita megoldására…
http://www.memoriahistorica.org/mod ules.php?name=News&file=article&sid =153

A repülõtér tengerbe nyúló leszállópályája

ZOLTÁN MÁRTA

1 http://www.el-mundo.es/especiales/2002/04/espana/gibraltar/noticias.html, www.mae.es /noticias: pl. 51 közleményt adnak közre az 1997–2006. 06. 07. közötti idõszakból.
2 www.mae.es/La cuestión de Gibraltar. Declaraciones y referencias. (Utolsó letöltés: 2006. 06. 08.)
3 www.mae.es/La cuestión de Gibraltar. Declaraciones y referencias./Piqué I Camps külügyminiszter beszámolója a Gibraltári vitatott kérdésrõl a Kongresszusban, 2001. március 14. (Utolsó letöltés: 2006. 06. 08.)
4 José Uxó Palasí dandártábornok, vezérkari tiszt: Gibraltar no se rindió a los Ingleses. Revista Ejército. No 758, 2004. június, 39–42. o.
5 Carlos Guerrero Carranza ezredes: El éxodo de la población de Gibraltar tras la capitulación del 4 de agosto de 1704. Revista Ejército. No 758, 2004. június, 51–53. o. A városka nevében is megõrizte ezt a tényt: „Ayuntamiento de la Ciudad de Gibraltar en San Roque”, azaz „Gibraltár város Polgármesteri Hivatala San Roquéban”.
6 Carlos Guerrero Carranza ezredes: Variaciones de los límites de la actual Colonia Inglesa de Gibraltar. Usurpaciones Británicas desde 1704 a nuestros días y forticicaciones espaøolas en torno al peøón. Revista Ejército. No 758, 2004. június. 43–46. o.
7 http://www.generalisimofranco.com/historia/gibraltar.htm Gibraltar. Breve historia militar y diplomática de la Roca.
8 Carlos Guerrero Carranza ezredes: Variaciones de los límites de la actual Colonia Inglesa de Gibraltar..... Revista Ejército. No 758, 2004. június, 47. o.
9 Carlos Guerrero Carranza ezredes: Variaciones de los límites de la actual Colonia Inglesa de Gibraltar. Revista Ejército. No 758, 2004. június, 50. o.
10 Manuel Ros Agudo (Universidad Complutense de Madrid): Preparativos secretos de Franco para atacar Gibraltar (1939–1941.) Cuadernos de Historia Contemporánea ISSN: 0214-400-X 2001, número 23:pp. 299–313.
http://www.ucm.es/BUCM/revistas/ghi/0214400x/articulos/CHCO0101110299A (utolsó letöltés : 2006. 06. 11.)
11 El coronel Comandante Militar de Algeciras a Franco, 28 de septiembre de 1935, e informe sobre Gibraltar, diciembre de 1935. Archivo Histórico Militar, Madrid, (AHM-M), caja 16 n.º 2 y caja 16 n.º 3. Idézi: Manuel Ros Agudo: Preparativos secretos. 2. lj.
12 Estudio fotogramétrico de Gibraltar, por el teniente coronel de Estado Mayor Joaquín Isasi-Isasmendi, Servicio Fotogramétrico del Ejército, septiembre de 1939. Az eredeti másolata a szerzõ birtokában. Ld. «Plan G: objetivo Gibraltar». Muove, n.º 2, abril de 1997, pp. 37–45. Idézi: Manuel Ros Agudo: Preparativos secretos. 3.l. j.
13 Informe n.º 3 de la Comisión de Fortificación de la Frontera Sur, 26 de agosto de 1939, p. 2, AHA, A-9144/2.
14 Informe n.º 3 de la Comisión de Fortificación de la Frontera Sur, 26 de agosto de 1939, p. 3, AHA, A-9144/2. Idézi: Manuel Ros Agudo: Preparativos secretos... 7.8. lj.
15 Convocatoria para la primera reunión de la Junta de Defensa Nacional celebrada el 31 de octubre de 1939. Comunicación del general jefe del Alto Estado Mayor, Juan Vigón, al ministro del Aire, general Juan Yagüe, y escrito anexo, 27 de octubre de 1939. AHA, A- 13.015. . Idézi: Manuel Ros Agudo: Preparativos secretos... 6. lj.
16 A Hadsereg Központi Vezérkarának II. Ügyosztálya olyan naprakész térképekkel és tervekkel rendelkezett, amelyekben nemcsak az angol ütegek pontos helye, hanem a légvédelmi reflektoraik, alagútjaik, és járataik, üemanyagraktáraik, lõszerraktáraik, vízkészleteik, elektromos központjaik pontos helye jelölve volt.
17 Manuel Ros Agudo: Preparativos secretos..., Eduardo Palomar Baró: http://www.generalisimofranco.com/historia/hendaya01.htm, utolsó letöltés: 2006. 06. 11. Luis Álvarez de Estrada y Luque, Barón De las Torres: „Anotaciones sobre la «Conferencia de Hendaya» celebrada el 23 de octubre de 1940 entre Su Excelencia el Jefe del Estado y el Führer, canciller del Reich, con asistencia de los respectivos ministros de Asuntos Exteriores, seøores Serrano Suøer y Ribbentrop”. 26 de octubre de 1940 . http://www.galeon.com/razonespanola/re90-alv.htm, utolsó letöltés: 2006. 06. 11.
18 Planificación del Estado Mayor para la “Operación C”, 1940. október. DIHGF, II-1. 89. dok. 371–374. o. id.: Manuel Ros Agudo
19 «Condiciones hidrográficas del Estrecho de Gibraltar. Elección de lugar y maniobra», Alto Estado Mayor, 1.ª Sección, 30 de noviembre de 1940. FFF, doc. n.º 126.
20 El general jefe de la Comisión de Fortificación de la Frontera Sur, «Informe núm. 4. Anexo núm. 3», Cádiz, febrero de 1940. AHA, A-9144/2.
21 Az intézkedés spanyol és angol nyelvû fordítása az interneten: (www.adolfhitler.ws,
http://www.exordio.com/1939-1945/codex/Documentos/directiva18.html http://www.ctv.es/USERS/fnff/guerramundial.htm)
22 Eduardo Palomar Baró. http://www.generalisimofranco.com/historia/hendaya01.htm
http://www.memoriahistorica.org/modules.php?name=News&file=article&sid=153
23 A haditengerészeti miniszter – egy korábban Carrero Blanco átal megfogalmazott – és Hitlernek a fõparancsnokok és haderõnemi miniszterekkel folytatott ülésén novemberben elmondott állásfoglalása nyomán.
24 www.adolfhitler.ws, http://www.exordio.com/1939-1945/codex/Documentos/directiva18.html
http://www.ctv.es/USERS/fnff/guerramundial.htm
25 Artículo basado en la obra de R. de la Cierva http://www.24flotilla.com/A11/documentos/operaci%F3n%20felix.htm
26 José A. Armada de Sarría, ddtáb., vezérkari tiszt: Doctrina de la ONU para la Descolonización de Gibraltar. Revista Ejército, no 758, 2004. június 61–64. o.
27 www.mae.es/politica exterior /La cuestión de Gibraltar. Itt olvasható az állandóan hivatkozott utrechti egyezmény szövege is. (Utolsó letöltés: 2006. június 8.)
28 Revista Ejército, no. 619, Documento Gibraltar. 1991. augusztus.
29 Antonio Marquina: La Otra Batalla Sobre Gibraltar, Unisci Discussion Papers Enero De 2004
http://www.ucm.es/info/unisci/Gibraltar.pdf
30 www.mae.es/politica exterior /La cuestión de Gibraltar. Comisión de Asuntos Exteriores del Congreso de los Diputados, 1998 február 24, Proposición no de Ley, párrafo 7.