A történet 2002-ben kezdõdött. A francia Szárazföldi Vezérkar meghívására a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Katonai Kommunikációs Rendszerszervezõ Tanszékérõl hárman voltak jelen a GIBERT 2002 gyakorlaton Franciaországban. A parancsnoki és törzsvezetési gyakorlaton a francia szárazföldi haderõ hadosztályai, azok híradó szervezetei, valamint a francia–német vegyes dandár törzse és híradói vettek részt. A gyakorlatvezetõség Reims közelében, egy hadosztálytörzs és a francia–német dandár Champagne-ban, a többiek a békeelhelyezési körletük közelében található gyakorlótereiken. Ezen a gyakorlaton találkoztunk elõször a RITA-val és a SICF-fel. Tágra nyílt szemmel, kissé irigykedve figyeltük a digitális tábori alaphírhálózatot (RITA) munka közben, a vezetés és irányítás eszközét, a csapatok vezetését segítõ SICF-rendszert.

A történethez hozzátartozik, hogy történetesen abban az idõben a tanszéken egy híradó alapképzettségû francia tiszt is szolgált összekötõként a magyar és a francia hadsereg között. A szakemberek közötti gyakori beszélgetések során egyre többször került szóba, hogy ezeket az eszközöket mindenkinek, a döntéshozóknak, a híradó tiszteknek, a kollégáknak és a hallgatóknak is látniuk kell(ene). A szavakat tettek követték. Jelentések, kérelmek, üzenetek, levelek mentek ide-oda, kikérdezések, meghallgatások követték egymást. Az óhajból valóság lett. A szívós, kitartó munka eredményeként 2003 elejére megállapodás született a COMMIT-gyakorlásról, annak végrehajtásáról.
A COMMIT betûszó, mely nemzetközi híradó gyakorlást takar. Így kezdõdött az a folyamat a rennes-i Híradótiszti Fõiskola és a ZMNE Katonai Kommunikációs Tanszéke között, amely napjainkban is tart. A megállapodásban, melyet a COMMIT 2003-gyakorlás elsõ mozzanataként az egyetem rektora és a Francia Köztársaság véderõ attaséja írt alá, rögzítették, hogy az együttmûködés három évre szól és a helyszínei felváltva, páratlan évben Budapesten, páros évben Rennes-ben lesznek.
Az elsõ gyakorlásra 2003 májusában került sor, egy hét idõtartamban, melyen a francia tisztek és zászlósok mellett a tanszék tanári állománya és hat egyetemi alapképzésben tanuló hallgató vett részt. Mi volt a gyakorlat tárgya? Természetesen a SICF. Felépítése, alkalmazhatósága, kezelése, formattált üzenetek (NATO) készítése és továbbítása. Mirõl is van szó? A SICF biztosítja a vezetést és irányítást (C2) a hadmûveleti területen dandártól a szárazföldi vezérkarig. Átviteli útként a RITA-t, a mûholdakat, illetve a francia haderõben alkalmazott harcászati-hadmûveleti internetet használja fel. A rendszer teljes specifikációjában biztosítja a parancsnokok és a törzsek részére, hogy a szükséges, valós idejû információ kellõ idõben rendelkezésre álljon a saját és ellenséges csapatok helyzetérõl, tevékenységérõl, felszereltségérõl, a harcmezõrõl, a technikai ellátottságról – és még hosszan lehetne sorolni az eszköz szolgáltatásait, lehetõségeit: parancsok és jelentések, formattált üzenetek küldését, szimbólumok megjelenítését a digitalizált térképen 10-15 másodpercen belül az információforrástól a felhasználóig, a dandártól a vezérkarig. Tulajdonképpen azt csináltuk, amit a GIBERT 2002-n láttunk! A gyakorlás nagy élmény volt. A magyar résztvevõk két munkanap alatt elsajátították az eszköz kezelését, begyakorolták annak gyors, szakszerû használatát, alkalmazását. A gyakorlás végén úgy köszöntünk el egymástól: viszontlátásra, 2004-ben, Rennes-ben!
2004 májusában 11fõ (7 egyetemi hallgató-tisztjelölt és 4 tanár) utazott Rennesbe, a Híradótiszti Fõiskolára. A fõiskola elhelyezése, kialakítása, felszereltsége XXI. századi színvonalú. A gyakorláson felújítottuk a SICF-ismereteinket olyannyira, hogy a késõbbiekben minden résztvevõ képessé vált az eszköz önálló kezelésére olyan szinten, hogy a híradó szakma egyik lényeges kérdését – a ráláthatóság szerkesztését – is végre tudtuk hajtani. Erre nagy szükségünk is volt, mert a gyakorlás utolsó harmadában kezdtünk közelebbi ismeretségbe kerülni vágyaink tárgyával, a RITA-val, amely nem egy szõke hölgy, hanem egy masszív tábori alaphírhálózati elem. A rendszer bemutatására nem vállalkozom a terjedelmi korlátok miatt. A gyakorlást megtekintette a magyar Honvédelmi Minisztérium államtitkára is, és elismeréssel szólt a látottakról. A fõiskola parancsnoka, Bagaria tábornok a SICF-tanfolyam elvégzésérõl szóló okmány átadásakor gratulált a sikeres tevékenységhez.
A következõ évben, 2005-ben ismét nálunk, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Híradó Tanszékén gyakoroltunk. A gyakorlat nyitányaként az egyetem rektora és a francia katonai attasé további három évre meghosszabbította a felek közötti együttmûködési megállapodást. Ezek után kezdetét vette az ismerkedés a MAESTROval, más néven a TBMS-el (Tactical Battle Management System). Ez a rendszer biztosítja a vezetést és irányítást a mûveleti területen lévõ alegységeknek zászlóaljszinttõl lefelé, egészen a harcjármûvek szintjéig. Átviteli útként a harcászati rádióhálót és a harcászati internetet használja fel. Fõ része egy Windows operációs rendszerrel futó számítógép, amely a telepített szoftverrel és adatbázissal, a kiegészítõ berendezésekkel (GPS, kamera stb.) képes nyomon követni az alegységeket, állomásokat, harcjármûveket. A rendszer a felhasznált átviteli úton keresztül „automatikusan jelent” a felette álló elöljárói szintnek és fogadja az onnan érkezõ parancsokat. Tehát biztosítja a parancsnok részére a valós idejû információkat a saját és az ellenséges csapatokról. Természetesen a TBMS és a SICF képes és tud is együttmûködni egymással! Kialakítása a hadsereg követelményeinek megfelelõ, amortizálókkal felszerelt, ezért az erõszakos fizikai behatásokkal szemben is ellenálló. Ez a gyakorlás is nagyon tanulságos volt. A gyakorlást megtekintõ elöljárók – a HM HVK törzsigazgatója, az MH Híradó Parancsnokság parancsnoka – elismeréssel szóltak a látottakról.
Egy kis intermezzo. 2006-ban, igaz, nem májusban, hanem februárban dr. Rajnai Zoltán mk. alezredessel Párizsban részt vettünk egy nemzetközi szakmai konferencián. Az elõadások szünetében, járva-kelve a kiállított híradóeszközök között, az egyik „multi” standján egy tabló és néhány jelentéktelennek tûnõ berendezés keltette fel érdeklõdésünket. Tágra nyílt szemmel egymásra néztünk és szinte egyszerre mondtuk: igen, ez az! Ez volt az elsõ találkozásunk a WIMAX-szal. Hazafelé jövet sokat, késõbb még többet beszélgettünk az eszközrõl és a felhasználás lehetséges módozatairól.v A COMMIT 2006 a RITA jegyében zajlott Rennes-ben, illetve Bretagne-ban. Májusban hat harmadéves, angol nyelvvizsgával rendelkezõ fõiskolai hallgató és négy egyetemi oktató vett részt az egyhetes intenzív gyakorláson, mely terepen, valós távolságon végrehajtott, nagyon sok hasznos szakmai tudást adó gyakorlás volt. Hallgatóink és oktatóink tapasztalatokat szereztek az összeköttetések tervezésének és létesítésének metódusairól, az állomások telepítésérõl, az összeköttetések felvételérõl és fenntartásáról, a mûködõ rendszer kiszolgálásáról.

Persze az idõ a maga sajátos módján haladt, és mire az év végére értünk, addigra eltökéltük magunkat: a WIMAX-ot meghívjuk a 2007. évi COMMIT-gyakorlásra. Mirõl is van szó? Mi is ez a WIMAX? A WIMAX betûszó: Worldwide Interoperability Microwave Access, vagyis Világméretû Együttmûködés a Mikrohullámú Hozzáférésért. Ha szabatosabban fogalmazok, akkor mikrohullámú, vezeték nélküli széles sávú adatátvitel kvázi nagy távolságra. Ennek a rendszernek a világméretû elterjesztésére hozták létre a WIMAX-fórumot, amelynek napjainkra több mint 350 tagja van. A tagok között gyártók és felhasználók egyaránt megtalálhatók.

Melyek a rendszer jellemzõi, kiemelt szolgáltatásai? Természetesen megint csak a teljesség igénye nélkül:

maximum 50 kilométer távolságra biztosíthat lefedettséget (az általunk a COMMIT 2007-gyakorláson bemutatott eszköz 40 km-t „tudott”);
közvetlen, rálátást nem igénylõ (NLOS) mûködési lehetõség;
a szolgáltatás minõségének beállítási lehetõsége a beszéd, illetve a videóalkalmazásoknál; széles spektrumkihasználás;
maximum 280 Mb/s-os bázisállomás kapacitás;
egy bázisállomáshoz 18–20 felhasználó csatlakoztatható a látott és alkalmazott konfigurációnál;
IEE 802. 16e szabványalapú, valódi, hordozható, illetve mobil végfelhasználók, számítógépekbe, laptopokba, PDA-kba integrált WIMAX-eszközökkel ellátva.

A katonai célú felhasználásról néhány gondolat.

A nagy átviteli sebesség (280 Mb/s) és a PMP üzemmód egyaránt alkalmassá teszi gerinchálózati és több felhasználót kiszolgáló bázisállomások kialakítására. Az adaptív antennarendszer alkalmazásakor jelentõsen csökkenthetõ a felesleges kisugárzás, valamint a terep jellegzetességeibõl adódó lefedettség-egyenetlenség. Kialakítása miatt átalakítók vagy külön kapcsolórendszerek nélkül biztosítja a stacioner rendszerekkel való összekapcsolhatóságot. Az eddig felsoroltak alapján a WIMAX alkalmazható például:
Rácsponti hálózatként. Mintegy 20–30 km sugarú kör lefedettségét biztosíthatja jó terep- és idõjárási viszonyok között, nagy sávszélességû hozzáféréssel, 18–20 felhasználóval. Megfelelõ konfigurálással szabályozható, hogy ki kit érhet el, mire van jogosultsága, engedélye, milyen típusú üzenet – kép, hang, adat – élvezzen a továbbításban elsõbbséget stb.
Vezetési pontok belsõ híradásának biztosítására bármilyen helyzetben, 18–20 felhasználóig.
Hadmûveleti területen önállóan tevékenykedõ katonai szervezetek (löv.z., löv.dd.) információtovábbítási igényeinek biztosítására béketámogatási mûveletekben való részvétel, NATO-, EU-, ENSZ-kötelezettségekbõl adódó feladatok teljesítése, valamint a honi területen folytatott tevékenységek során.
Katasztrófavédelmi szervezetek információtovábbítási igényeinek kiszolgálására különbözõ tevékenységek végrehajtásakor.
Rendvédelmi szervek biztosítási és egyéb feladatainak végrehajtásakor, amikor viszonylag nagy tömegû, valós idejû információ továbbítása szükséges a nagy területen elhelyezkedõ erõk között.

Ez a – teljesség igénye nélkül megfogalmazott – néhány gondolat is rávilágít arra, hogy a WIMAX napjainkban is fejlõdõ rendszer, amely sok, eddig még nem látott és tapasztalt lehetõséget rejt magában.

Elérkeztünk a 2007. évi COMMIT-gyakorláshoz. Ezt a katonai célra eddig még Európában, de lehet, hogy máshol sem használt, alkalmazott rendszert a gyakorlatban mi mûködtettük elõször május 28–31. között a COMMIT 2007- gyakorláson a Hungária körúti és az Üllõi úti campusok között. A rendszeresített Kongsberg MRR rádiókon GPS-jeleket továbbítva, azokat megjelenítve nyomon tudtuk követni a gyakorlat legendája szerinti, ENSZ-felhatalmazású, francia parancsnokság alárendeltségében lévõ magyar zászlóalj szállítmánykíséréssel foglalkozó alegységének a menetvonalon végzett tevékenységét. A felderítõk mozgóképeken jelentették Wimax-on a felderítési eredményeket. Sikeres videokonferenciákat létesítettünk a rennes-i Híradótiszti Fõiskola parancsnokával, majd a Koszovóban állomásozó francia kontingens parancsnokával. A gyakorlók – a magyar és francia tisztek, valamint a fõiskolás hallgatók – francia gyártmányú rövidhullámú rádión jelentették a feladat végrehajtását a TBMS alkalmazásával. A gyakorlás fárasztó, megfeszített ütemû, de elsõsorban sikeres volt. Minderrõl elismeréssel szólt Mikita János mk. altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar fõnökének helyettese, Philippe Zeller, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete, valamint a társminisztériumok meghívott fõosztályvezetõi is. A gyakorláson részt vett román megfigyelõcsoport tagjai, valamint a cseh és a szlovák híradótisztek elismerésüket fejezték ki a látottakról.
Jean-Albert Epitalon tábornok, a francia delegáció vezetõje a COMMIT-gyakorlások, a gyakorlások folytatását, a francia–magyar gyakorlások esetleges kiterjesztésének szükségességét (román, bolgár, azeri résztvevõkkel) fogalmazta meg, amikor jelentett a nagykövet úrnak.
Írásomban azt a megfeszített munkát igyekeztem bemutatni, amit a ZMNE Katonai kommunikációs rendszerszervezõ, illetve Híradó Tanszéke tett és tesz az oktatás színvonalának emelése, a hallgatók látókörének bõvítése érdekében azzal, hogy a COMMIT-gyakorlások ürügyén, illetve azt felhasználva ablakot nyitott és nyit a világra.

SÁNDOR VILMOS