Batthyány Lajos korszakalkotó életmûve elválaszthatatlanul összeforrt a magyarságnak 1848 márciusában elkezdõdött nagy történelmi vállalkozásával, amely a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás vívmányainak létrejöttével, lényegében az önálló polgári állam legszükségesebb eszközeinek megteremtésével új korszakot nyitott Magyarország történetében és hadügye fejlõdésében. Az elsõ magyar miniszterelnöknek fõszerepe volt abban, hogy személyes kezdeményezésével, vezetésével, szervezésével a kiharcolt vívmányok védelmére, az ország erõforrásait mozgósítva, a nemzet olyan gyökeresen új honvédelmi rendszert és hadsereget, a magyar honvédsereget hozott létre, amely az 1848–49-es szabadságharc alatt Magyarország tekintélyét növelve a világban sikeresen kiállta a nehéz katonai próbát. Ezt a tagadhatatlanul óriási jelentõségû történelmi tényt szem elõtt tartva, írásunkban az eddigi feldolgozások és saját kutatásaink eredményeire támaszkodva teszünk kísérletet – a teljesség igénye nélkül – annak bemutatására, hogy milyen körülmények és tényezõk hatására sikerült egy korszerû országvédelmet létrehozni. A nemzeti honvédelem és az új honvédség megteremtésében elévülhetetlen érdemeket szerzett gróf Batthyány Lajos miniszterelnök 1848 márciusától októberig tartó katonai és nemzetõri intézkedéseivel, hadügyi építõ tevékenységével. Ennek a sajátos honvédelmi fejlõdési folyamatnak eredményeként szervezõdött meg a „magyar lábra” állított, önálló nemzeti tömeghadsereg, hivatalos nevén 1848. december 1-jétõl a magyar honvédsereg. Ekkor alakult ki a szabadságharc állandóan változó katonai szükségleteinek megfelelõ, Európában egyedülálló új hadszervezet, a haditechnikai és a hadfelszerelési, a hadkiegészítési és kiképzési, a ruházati és élelmezési, pénzügyi és egészségügyi ellátás újszerû rendszere és a hadviselés módja.

Az új nemzeti honvédelmi rendszer kiépítéséhez és a magyar honvédsereg létrehozásához súlyos akadályokat kellett leküzdeni, mindenekelõtt a Habsburg Birodalom hadügyi rendszerével szimbiózisban lévõ feudális magyarországi honvédelmet kellett megszüntetni, átalakítani. Az 1790. évi törvények, különösen a X. törvénycikk világosan kikötötte, hogy Magyarország kapcsolt részeivel együtt szabad és egész törvényes kormányára nézve független or szág, mely semmi más országtól vagy néptõl nem függ és törvényesen megkoronázott királyai által saját törvényei, szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára kormányozandó és igazgatandó. Ám a jogilag egyértelmû törvényeket, melyek világosan kimondták Magyarország és hadügyének önállóságát, a Habsburg-ház és kormánya folyamatosan megsértette, mellõzte és elferdítette. 1
A magyar rendek az országgyûléseken csak a hadsereg fenntartásához és mûködéséhez szükséges hadiadó, az újoncállítás és a nemesi felkelés ügyeiben határozhattak, dönthettek és alkottak törvényeket. Az ellenzék a reformországgyûléseken éles politikai küzdelmet folytatva, heves vitákban követelte a honvédelmi és hadügyi jogi sérelmek megszüntetését. Mindenekelõtt a magyar katonaság alkotmányos felhasználását, a hadsereg nemzeti jellegének erõsítését, a magyar tisztek alkalmazását, a Ludovika Katonai Akadémián a magyar nyelvû tisztképzés megindítását, a magyar ezredek külföldre helyezésének megtiltását, a magyar szolgálati nyelv és nemzeti színek bevezetését, az anakronisztikus nemesi felkelés helyett nemzeti katonaság létesítését, a civil törvénykönyv hadseregbeni alkalmazását, az általános katonai összeírás bevezetését és más égetõen szükséges katonai reformokat, hadügyi átalakításokat és újításokat. Ám hiába, mert a magyar országgyûlésnek és a magyar kormányszerveknek, a helytartótanácsnak, a kancelláriának és a kamarának nem volt érdemi beleszólási joga a magyar koronához tartozó Magyarországból, Erdélybõl, Horvátországból és a határõrvidékrõl származó alakulatok és katonák elhelyezésébe, kiképzésébe, felszerelésébe, alkalmazásába, nem beszélve a birodalmi hadügy és hadsereg ügyeirõl.
A magyar királyság hadügye – mely a birodalmi hadügy szerves részét alkotta – élén a legfelsõbb hadúr, az uralkodó állt.2 A császári-királyi birodalmi hadügy és a katonai, belsõ karhatalmi szerepet betöltõ haderõ irányítását azonban az Udvari Haditanács végezte az alárendeltségébe tartozó 12 területi fõhadparancsnokság segítségével. A cs. kir. hadsereg hadrendje 1848 elején a szervezeti alárendeltség tagozódása szerint az alábbi volt: az Udvari Haditanács rendelkezett a 12 hadtest (fõhadparancsnokság, és az észak-itáliai hadsereg) 40 hadosztálya 91 dandárja kötelékében 48 sorgyalogezreddel, 37 lovasezreddel, 18 határõrezreddel, 1 tiroli gyalogezreddel, 12 vadászzászlóaljjal, 20 gránátoszászlóaljjal, 1 sajkászászlóaljjal, 5 tüzérezreddel, a mérnökkari, utász, mûszaki és még más katonai testületekkel, alakulatokkal, intézményekkel és szervezetekkel.
A haderõ létszáma 400 ezer fõ volt, amely 315 ezer gyalogosból, 49 ezer lovasból, 26 ezer tüzérbõl, 5400 mûszakiból, 4000 szekerészbõl állt. Ebbõl a haderõbõl a magyar királyság és kapcsolt részei önálló hadrendi elemekként adták az öt – budai, nagyszebeni, temesvári, péterváradi, zágrábi – fõhadparancsnokság 9 hadosztályát, melynek 22 dandárja kötelékében 15 sorgyalogezredet (egy ezred háborúban 4 zászlóaljból és 7 ezer fõbõl, békében 3 zászlóaljból, 2 gránátos és 18 lövészszázadból, századonként 198 fõ: összesen 3693 fõbõl állt), 12 huszárezredet (ezredenként 4 osztály, 8 század: háborúban 2400, békében 1340 fõvel), 5 gránátoszászlóaljat, 18 határezredet, és még más katonai intézményeket, várakat, szervezeteket. A magyar korona 1848 elején a birodalmi haderõ békeállományából 101 ezer gyalogost és lovast, Erdély 21 ezer gyalogost és lovast, a határõrvidék 50 ezer gyalogost állított ki, de a valós létszám, különbözõ okok miatt, ennél kevesebb volt.
A magyarországi hadkiegészítésû gyalog- és huszárezredek többsége (kb. 31 ezer gyalogos, 14 ezer huszár) 1848 tavaszán és nyarán az országhatáron kívül, az osztrák tartományokban, Itáliában, Galíciában, Csehországban, Morvaországban állomásozott. Ebben az idõben, 1848 elején a budai fõhadparancsnokság alárendeltségébe tartozott: 145 gyalogosszázad (ebbõl idegen 49) 19 727 fõvel, 70 lovasszázad (ebbõl idegen 62) 18 490 fõvel, az idegen 5 tüzérezred 1671 fõvel és 305 fõ erõdlegénység, összesen 32 194 fõvel, melybõl 19 ezer katona volt az idegen. A nagyszebeni fõhadparancsnokság erdélyi alakulatainak létszáma nagyon változó volt, 1848. augusztus elején több mint 23 ezer fõ. A bánáti (temesvári) fõhadparancsnokság mintegy 4-5 ezer katonával rendelkezett. A szlavóniai (péterváradi) fõhadparancsnokság alárendeltségébe kb. 5 ezer katona tartozott. A zágrábi fõhadparancsnokság kötelékében a 14 határõrezred és a sajkás zászlóalj létszáma több mint 37 ezer fõ volt.
A fentiekben vázolt cs. kir. haderõnek 1848 elején nem sikerült megakadályoznia a felhalmozott ellentétek következtében fellobbant itáliai nemzeti mozgalmakat, majd a februári párizsi forradalom hatására a Habsburg-birodalomban kirobbant felkeléseket és forradalmakat. Az abszolutisztikus Habsburg-államrendszer fõ összetartó erejének, az összbirodalmi katonai szervezet szétfeszítésében és az új magyar honvédelmi rendszer megteremtésében a döntõ fordulat a pozsonyi rendi országgyûlés 1848. március 3-ai ülésén történt meg. Kossuth Lajos ezen az ülésen azt indítványozta, hogy a királyhoz küldendõ felirati javaslatba vegyék fel a felelõs magyar kormány létrehozását és azt a követelést, mely szerint: „a honvédelmi rendszerünk nemzeti jellemünknek s a honlakosok különbözõ osztályai érdekegységének alapján gyökeres átalakítást kíván, ez átalakítást pedig úgy felséged királyi széke, mint hazánk bátorléte tekintetébõl nem halasztható intézkedést tesz szükségessé”. 3


AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK

Gróf Batthyány Lajos az ellenzék élén, majd miniszterelnökként vezetõ szerepet játszott a pozsonyi országgyûlésben a 31 törvénycikk márciusi kidolgozásában és a király általi áprilisi szentesítésében.
A március 14-ei országgyûlési felirati javaslatba bekerült a felelõs magyar kormány létrehozásának, a birodalmi katonai szervezet átalakításának és az új magyar honvédelmi, hadügyi rendszer megteremtésének követelése. A március 15-ei pesti forradalom híre elõsegítette, hogy március 17-én megtörtént gróf Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezése és megbízása egy alkotmányosan felelõs és független magyar kormány megalakítására. Az országgyûlés törvénykezési feladatainak végrehajtása közben, a március 19-ei ülésén helyesléssel fogadta a pesti tizenkét pontból azokat a követeléseket, melyek lényegében a magyar nemzeti hadügy megteremtését fogalmazták meg.4 Március 21-én titkos tanácskozáson vitatták meg az új nemzeti hadügyi rendszer, a hadsereg és a nemzetõrség kérdéseit. Másnap, 22-én elfogadták A magyar hadseregrõl címû rövid, négy paragrafusból és egy esküformából álló törvényjavaslatot, melynek végrehajtását a kormányra bízták volna. Ugyanaznap Batthyány miniszterelnök levélben kérte fel Mészáros Lázár ezredest a hadügyi tárca vezetésére, melybõl kiderülnek az új honvédelmi elgondolások is, amit az alábbi sorok bizonyítnak, amikor azt írja, hogy az általa alakítandó felelõs magyar kormányban, „a honvédelmi osztály tárczáját, melyben a sorkatonaság kormánylatán kívül egy országos nemzetõrség organisatiója is kötve van, saját felelõssége és ellenõrzése alatt átvegye”.
Batthyány Lajos miniszterelnök az országgyûlés 1848. március 23-ai ülésén hozta nyilvánosságra a nyolc miniszterbõl álló tervezett kormányának névsorát, melyben negyedikként: „Hadügy: Mészáros Lázár ezredes” szerepelt. Még aznap a miniszterelnök a kerületi ülésben azt javasolta, hogy az idegen csapatok eltávolítását az országból, a magyar alakulatok hazahívását és az alkotmányra történõ fölesketését szabályzó magyar hadseregrõl szóló törvényjavaslatot ideiglenesen tegyék félre. Bár Batthyány Lajos egyetértett a hadügy önállóságát biztosító törvénytervezettel, de a bécsi nehezményezés, a kitört lombardiai felkelés miatt, fõleg a már felterjesztett törvények és a kormánynévsor jóváhagyásának reményében, átmenetileg lemondott a magyar csapatok hazahozataláról. A miniszterelnöknek ezt az elhatározását a rendek országos ülése és a különbözõ politikai irányzatok is elfogadták.
Ám az udvar egy, március 28-ai királyi kéziratban közölte az országgyûléssel, hogy a hadsereg irányításában meg kívánja tartani a régi gyakorlatot, a bécsi központi hadügyi irányítást. Ez a hír hatalmas felháborodást váltott ki. A tömegmegmozdulástól való félelem miatt Bécsben március 31-én látszólag belenyugodtak az önálló magyar hadügy elis- merésébe. Az 1848. március 31-ei királyi válasz a hadügy alapvetõ kérdésében – a katonaságnak az országban történõ elhelyezését és alkalmazását – elismerte a nádor és a felelõs kormány jogait. De az udvar a magyar hadsereg országon kívüli alkalmazását és a katonai beosztásokba való kinevezés jogát a királynak tartotta fenn, és a szükséges ellenjegyzést a király személye körüli magyar (külügy) miniszterre bízta. A királyi leiratnak errõl a részérõl az országgyûlés március 31-ei ülésén Batthyány miniszterelnök, kijelentette: „… kötelessége a magyarnak a Monarchia integritását védelmezni kül-megtámadások és ellenségnek ellenében, de nem azon értelemben, hogy kötelessége volna beavatkozni azon esetekbe is, midõn a Monarchia egyik vagy másik tartományának bel kormányzása változást igényel és kíván.” E miniszterelnöki nyilatkozat mögött a lombardiai nemzeti felkelés iránti országos rokonszenv húzódott meg.
Kossuth Lajos is rámutatott, hogy a királyi leiratban az egyik lényeges pont a hadügy kérdése, amely a magyar szabadság és önállóság, nem az elszakadás, hanem a pragmatica sanctio alapján állva elfogadható. Az új honvédelem elveirõl megállapította: „Ezentúl a pragmatica sanctio kapcsolatainál fogva vannak kötelezettségeink is a birodalom irányában, és midõn a fejedelem azt mondja, hogy csak arra nézve, ami illeti a katonaságnak az ország határain kívüli alkalmazását, és a hadseregbeni elõléptetéseket, marad fenn a birodalmi kapocs, és marad a birodalom közös erõveli megvédése iránt, még a szabadság bázisán nem intézkednek a nemzetek, és ennélfogva az intézkedést a fejedelem magának fenntartja, de a felelõs minisztérium egyik tagja ellen jegyzése mellett, meg van adva vélekedésem szerint – mennyi papíroson lehetséges – a nemzetnek önállása, alkotmányossága, szabadsága, és a hadi dolgokba befolyása ki van víva. A többi a nemzet erejétõl függ.”
Az uralkodó által 1848 áprilisában jóváhagyott harmincegy törvénycikk mindegyike közvetve érintette a magyar hadügyet. De a törvények közül közvetlen hadügyi rendelkezései vagy vonatkozásai is voltak. Így a III. törvénycikk a felelõs minisztériumról, a IV. az évi pesti országgyûlésrõl, az V. a katonai határõrvidék képviselõ-választásáról, a VI. a részek visszacsatolásáról, a VII. Magyarország és Erdély uniójáról, a VIII. a közteherviselésrõl, a XXI. a nemzeti zászló és címer használatáról és a XXII. a nemzeti õrseregrõl rendelkezett.
Ezek a törvények határozták meg az uralkodó és az országgyûlés, a kormány és a hadügyminisztérium jogkörét a katonai és honvédelmi kérdésekben. Az ország honvédelmére és hadügyére vonatkozó legfontosabb törvény, a III. törvénycikk paragrafusai közül érdemes idézni a legjelentõsebbeket. A 6. § rögzítette, hogy „katonai és általában minden honvédelmi tárgyakban Õfelsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar minisztérium által fogja gyakorolni”. A 8. § értelmében: „a magyar hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazását, nemkülönben a katonai hivatalokra kinevezéseket, szinte úgy Õfelsége fogja, a 13. § szerint folyvást királyi személye körül leendõ felelõs magyar minister ellenjegyzése mellett elhatározni”. A 14. § felsorolja a kormány minisztériumait, a „g) Honvédelem” minisztériuma, a 18. § leszögezte: „Mindegyik miniszter azon rendeletért, melyet aláír, felelõsséggel tartozik.” A 21–31. §-ok alapján a kormány, a miniszterek, így a hadügyminiszter is az országgyû- lésnek felelõs és köteles beszámolni mûködésérõl. Az új magyar honvédelmi rendszer megteremtését szolgálta és az önálló nemzeti hadsereg létrejöttének alappillérét képezte az 1848. március 15-étõl szervezõdõ nemzetõrségrõl elfogadott 1848: XXII. tc. 35 paragrafusa. Ez a törvény kimondta, hogy a „személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítása, az ország polgárainak õrködésére bíztatik”. A nemzetõrségi fegyveres szolgálat kötelezõ minden 20 és 50 év közötti olyan férfinak, aki 200 forint értékû vagyonnal rendelkezik vagy 100 forint évi tiszta jövedelme van. A nemzetõrség megszervezése a helyi és a megyei törvényhatóságok kötelessége. A 3. § leszögezte, hogy a nemzetõrségi fegyveres szolgálatra kötelezetteken kívül a hatóságok „a nemzetõrségbe még más oly honpolgárokat is besorozhatnak, kiket az alkotmányos rend fenntartásában érdekelteknek” ítélnek. A törvény kizárta a büntetett elõéletûeket a nemzetõrségbõl és a bûnt elkövetõ nemzetõröket. A 6. § kötelezte a hatóságokat és a kinevezett küldötteket a nemzetõrök összeírására és a helybeli nemzetõr-alakulatok megalakítására. A polgárok választhattak a gyalogos és a lovas nemzetõr szolgálat között, valamint tisztjeiket századosig (századparancsnokig) maguk választhatták. A 9. § elõírta, hogy a megyei és helyi hatóságok vezetõje köteles „…a honvédelmi ministernek, úgy az õrsereg számára, mint szerkezetére, s megválasztott tisztjeire nézve jelentést teszen”. A hadügyminiszter javaslatára a nemzetõr törzstiszteket a nádor, a kapcsolt részekben a bán nevezte ki. A nádor királyi helytartó nevezhette ki a magyarországi nemzetõrség fõvezérét (ez nem történt meg), míg a kapcsolt részekben ezt a beosztást a bán vagy helyettesei tölthették be.
A törvény elõírása szerint a nemzetõrség kiképzésérõl és a kiképzés „betanítására alkalmas katonai egyénekrõl” a kormány gondoskodik. Azokat a nemzetõröket, akiknek nincs fegyverük, az állami raktárakból látják el. Érdekes, hogy a 13. § kimondta, hogy a „nemzetõrsereg minden tagjai a magyar rendes katonaság hasonló fokozatú tagjaival egyenlõ rangúaknak tekintendõk”, de a helybeli szolgálatért díjat nem kapnak. Viszont „külsõ szolgálatuk idejére díjuk a rendes katonaságéhoz hasonló lészen”, a vármegyén belül a díjat a törvényhatóság, azon kívüli szolgálatért a kormány fizeti.
A fegyverek felügyeletével három paragrafus is foglalkozik, amelyek elõírták, hogy a törvényhatóságok végzik a fegyverek szétosztását, nyilvántartását és kiadását, az ellenõrzését és a fegyver elhagyása vagy megrongálása esetén a kártérítést. A törvény 17–35. § részletesen szabályozta a nemzetõri szolgálat rendjét, a rendes és rendkívüli szolgálatok jellemzõit, a helybeli és karhatalmi szolgálat, illetve a fegyverhasználat szabályait. Nagyon fontos volt a 22. §, mely szerint a közcsend és béke helyreállítása érdekében köteles felszólításra a nemzetõrség „tulajdon községének határain kívül is tartozik szolgálatot tenni”. A nemzetõrségnek fegyveresen, mint testületnek tanácskozni, és határozatokat hozni nem volt szabad. A nemzetõrség csak a polgári elöljáró hatóság utasítására léphetett szolgálatba és alkalmazhatott fegyveres erõszakot. A nemzetõr köteles volt a parancsokat végrehajtani és a szolgálatban elkövetett vétségeiért fegyelmileg felelõsségre vonták, de testi büntetéssel nem fenyítették. A nemzetõrnek a nemzetõrség zászlajára esküt kellett tennie. Több paragrafus arról szólt, hogy külön részletes rendeletek fognak intézkedni a nem- zetõrség egyenruhájáról, az alakulatok megalakításáról, feloszlatásáról, fenntartásáról, lõszerrel való ellátásáról és a szolgálati szabályzatairól. Végül a 35. paragrafus kimondta: „A nemzetõrségi egész institutio a ministerium hatósága alá helyeztetik.”
Ez a törvény és fõleg a 3. § lehetõvé tette a kormánynak, hogy a nemzetõrségen belül – az elõírt vagyontól és jövedelemtõl eltekintve – megszervezze az önálló magyar hadsereg legfontosabb alapösszetevõit, a honvédzászlóaljakat. Lényeges katonai kérdést érintett az 1848: V. törvénycikk a népképviseleti alapon történõ országgyûlési követek választásáról, mivel az 5. paragrafusa a választókerületek között szerepeltette a katonai határõrvidék ezredeit. A törvény 55. §-a értelmében a horvátországi határõrvidéken a horvát tartományi gyûlésre, a szerémségi és a bánsági határõrvidéken, valamint a sajkás kerületben a magyar kormányra bízta a képviselõválasztás szabályzását. Ez a határõrvidék visszakerülését jelentette a magyar fennhatóság alá. A hadügy és a katonai szervezetek nemzeti jellegét erõsítette az 1848: XXI. törvénycikk, amely elõírta, hogy a minden középületen és közintézetnél, valamint a magyar hajókon „a nemzeti lobogó és ország czímere használtassék”.
Az áprilisi törvények, ha nem is teljes pontossággal, de viszonylag világosan meghatározták a magyar kormány és hadügyminisztériuma illetékességét a jog- és hatáskörébe utalt katonai és honvédelmi tárgyak vonatkozásában. A törvények alapján a honvédelem szerkezetérõl, a katonamegajánlásról, a hadiadóról, a hadsereg alakulatainak országon belüli elhelyezésérõl, ellátásáról, a nemzetõrség ügyeirõl az országgyûlés, a nádor, a kormány, a miniszterelnök, belügyminisztérium és a hadügyminisztérium intézkedhetett.
Ám lényeges kérdésekben István nádor, teljhatalmú királyi helytartó sem kapta meg a magyar hadsereg határon kívüli alkalmazásának, a katonai beosztásokba és elõléptetésekre való kinevezés jogát. Ezeket a fontos hadügyi kérdéseket a magyar hadügyminiszternek nemcsak a döntése, de ellenjegyzése alól is kivonták.
A törvények szövegének különbözõ értelmezési lehetõségét használta ki a bécsi udvar és kormány, az osztrák hadügyminiszter és a fõhadparancsnokok arra, hogy ne ismerjék el és elvitassák a magyar minisztérium hadügyi fennhatóságát. Az udvar képviselõi a Batthyány Lajos vezetésével megalakult felelõs magyar kormány megalakulásának elsõ napjától arra törekedtek, hogy a hadügyi igazgatás változatlan maradjon, és számos katonai ügyben megkérdõjelezték intézkedési, jog- és hatáskörét. Batthyány viszont törvényesnek tartotta, hogy az új nemzeti honvédelem megteremtéséhez az ország és kapcsolt részei teljes hadügye feletti rendelkezési jog a magyar minisztériumot illesse meg.
A bécsi minisztérium viszont makacsul a régi haditanács jogkörét elismerõ rendeleteket igyekezett érvényesíteni az országban és kapcsolt részeiben. A magyar és az osztrák kormány között 1848. április 11-tõl megindult a huzavona a magyar hadügyben.
A Batthyány-kormány létével állt útjában a bécsi törekvéseknek és Batthyány Lajos miniszterelnök már a minisztériuma mûködésének elsõ napjától kénytelen volt az ország védelme és közbiztonsága érdekében olyan honvédelmi, katonai és nemzetõri intézkedéseket hozni, amelyek önálló honvédelmi politikai és hadügyi szervezõmunka követését jelentették.


A HADÜGY „MAGYAR LÁBRA” ÁLLÍTÁSÁÉRT

A független honvédelem, a nemzeti hadügyi rendszer megszervezéséhez, a különbözõ magyar katonai szervezetek felállításához a magyar értelmezés szerint minden törvényes alap a Batthyány Lajos miniszterelnök és kormánya (hadügyminisztere) rendelkezésére állott. Ám a katonai ügyekben az új törvények osztrák értelmezése nyomán keletkezett közismert politikai és katonai folyamatok, események az elképzelt hadügyi szervezõmunkát 1848. április és október között nem egyszer felborították, radikálisan módosították. A tarthatatlan birodalmi hadügyi rendszer magyarországi hadrendi elemeinek lebontását és a nemzeti érdekeknek megfelelõ átalakítását, a császári- királyi hadsereg elvi egysége látszatával Magyarországon és a kapcsolt részekben állomásozó szervei és csapatai feletti rendelkezési jog érvényesítését, az új hadügyi rendszer és szervezeteinek kiépítését, a meglévõ katonai súrlódások és zavarok leküzdését nagyban gátolta az a körülmény, hogy Mészáros Lázár hadügyminiszter, szolgálati akadályoztatása miatt, a kezdetektõl nem tudott részt venni a kormány munkájában.
A hadügyi irányító- és szervezõmunka azonban megkövetelte, hogy a kormány valakit kinevezzen a gazdátlan tárca ideiglenes vezetésére. Az 1848. április 16-ai minisztertanács Batthyány Lajos miniszterelnököt bízta meg a hadügy és a nemzetõrség legfelsõbb vezetésével.5 Batthyány miniszterelnöki katonai ténykedései mellett, 1848 áprilisában és májusában ellátta az ideiglenes hadügyminiszteri teendõket is.6 „Mészáros Lázár helyettesítése, ezt joggal feltételezhetjük, nem azért jutott Batthyánynak, mert több mint négy esztendõt szolgált a hadseregben. Ez sokkal inkább a helyzet bonyolultságából következett, így Batthyány közismert határozottságára volt szükség.”7 Ám, megítélésem szerint, Batthyány határozottsága, az õt segítõ katonai tanácsadók, mindenekelõtt az Országos Nemzetõrségi Haditanács mellett nem kis szerepet játszottak tiszti szolgálata során elsajátított katonai és hadtudományi ismeretei is az 1848 áprilisától szeptemberéig meghozott helyes katonai döntéseiben, s a honvédelemmel kapcsolatos építõ és alkotó tevékenységében.
Ezen a minisztertanácsi ülésen dõlt el az is, hogy a már 1848 márciusától országszerte folyamatban lévõ nemzetõrség felállítása a miniszterelnököt fogja illetni. Ez azt jelentette, hogy a nemzetõrség ügyeit kizárólag a miniszterelnök intézte a közvetlen irányítása alatt álló, 1848. április 20-án létrehozott Országos Nemzetõrségi Haditanács segítésével. A Haditanács elnöke Ottinger Ferenc vezérõrnagy, majd Baldacci Manó ezredes és hat – gyalogsági, lovassági, tüzérségi, fegyelmi, politikai, gazdasági – osztály feladatköre volt a nemzetõrség, majd május 16-tól az önkéntes honvédsereg öszszeírása, szervezése, felszerelése és kiképzése, kivéve harctéri alkalmazásukat, amely a hadügyminisztérium hatáskörébe tartozott.
Az új nemzeti hadügyi rendszer létrehozása és fejlõdése szempontjából fontos lépés volt, hogy az 1848. április 17-i és 19-i minisztertanácsi ülés elfogadta a minisztériumok szervezeti felépítését és személyzeti összetételét, valamint a minisztériumi tisztségviselõk kinevezési rendjét és hatáskörét.8 Ezek a hivatalos elõírások lehetõvé tették, hogy a hadügyminiszter létrehozza tárcája szervezetét, az elnöki hivatalát, az államtitkár (álladalmi titkár) miniszteri hivatalát, a megfelelõ számú minisztériumi osztályokat, élükön az elsõ tanácsosokkal, mint osztályigazgatókkal, valamint a szükséges segédhivatalokat és irodákat, élükön az irodaigazgatókkal. A tisztségviselõk kinevezési szabályai szerint a minisztertanács döntött az államtitkári, az adott szakminiszter, az osztályigazgatói, tanácsosi és titkári kinevezésrõl, melyet megerõsítésre felterjesztettek a nádornak. Az egyes miniszterek saját hatáskörükben nevezték ki a tisztviselõket a fogalmazóktól lefelé.
A többi minisztériumhoz képest a hadügyminisztérium szervezése és mûködtetése igen nehézkesen és vontatottan haladt, mivel a hadi tárgyaknak ideiglenes átvételére felkért és a bécsi hadügyminisztériumban szolgáló Rousseau vezérõrnagy azt nem vállalta el. Erre Batthyány miniszterelnök 1848. április 24-én Ottinger Ferenc vezérõrnagy, budai dandárparancsnokot bízta meg a tárca vitelével a következõ rendelettel: „A hadügy ministeri tárcza ideglenes betöltésére az illetõ minister úr haza érkeztéig õrnagyvezér Ottinger Ferencz urat ezennel hivatalosan megbízom és kinevezem.”9 Ám az ideiglenes hadügyminiszter csak a Magyarországon állomásozó sorkatonaságra és szervezetekre vonatkozó napi szolgálati ügyeket intézte és nem foglalkozott a csak nevében élõ hadügyminisztérium megszervezésével.
Batthyány miniszterelnök intézkedésére jött létre a volt helytartótanács tartományi biztossági osztályából 1848. április 30-án az embrionális állapotban lévõ hadügyminisztérium elsõ osztálya, az országban állomásozó soralakulatok elhelyezése és ellátása sokrétû feladatkörével foglalkozó polgári-gazdászati osztály. Meg kell említeni, hogy a tárca megnevezésére az 1848: III. törvénycikkely 14. §-a a „honvédelmi osztály” és a miniszter megnevezésére a XXII. törvénycikkely 9. §-a a „honvédelmi minister” elnevezést használta. Ennek ellenére, kivéve néhány áprilisi és májusi esetet, a hivatalos ügyintézésben és a sajtóban nem a honvédelmi minisztérium, illetve miniszter, hanem a hadügyminisztérium és a hadügyminiszter vált elfogadottá. A Pesti Hírlap 1848. május 4-ei számában megjelent hivatalos belügyminiszteri tájékoztatója szerint: a honvédelmi minisztérium mûködési köre: „sorkatonaság, az országos biztosi hivatal, fegyvertárak, várak és erõsségek, Ludoviceum”. A tájékoztató a hadminisztérium feladatai közé sorolt még egy ügyet: „Nemzetõrség (miután rendszereztetett, mit elõbb a honvédelmi miniszter eszközlend).”10 Ez a feladatkör, ha nem is részletesen, jelezte a kormány törekvését a nemzeti érdekeknek megfelelõ új hadügyi rendszer és haderõ kiépítésére.
Ebben az idõben Batthyány és a kormány legfõbb gondja a közrend megõrzése volt az országban. A társadalmi és nemzetiségi mozgalmakkal szembeni közcsend fenntartása érdekében követelte az udvartól és a bécsi kormánytól a Galíciában és Morvaországban állomásozó magyar ezredek hazahozatalát.
Az 1848. április 26-ai minisztertanácsi ülés pedig arról döntött, hogy a közrendet veszélyeztetõ nemzetiségi mozgalmak a nemzetõrség gyors megszervezését sürgetik, mert az országban állomásozó sorkatonaság kormány iránti engedelmessége nagyon kérdésessé vált. Ezekben a hetekben a miniszterelnök mûködése szorosan egybefonódott a hadügyminisztérium és a nemzetõrség ügyeinek intézésével.11 A hadügyi és nemzetõrségi ügyeket Batthyány Lajos gróf intézte, a miniszterelnöki iroda katonai titkára, Korponay János fõhadnagy, az MTA levelezõ tagja segítségével.12
A miniszterelnök központi irányító munkája, a Nemzetõrségi Haditanács és a civil törvényhatóságok szervezõtevékenysége következtében 1848 áprilisa végére a több mint 50 ezer fõt számláló nemzetõrség már meghaladta a magyarországi fõhadparancsnokság csapatainak létszámát. A XXII. törvénycikkely szerint a „személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítására”, lényegében belsõ karhatalmi szerepkör ellátására a megyékben és városokban (más helységekben) létrehozott nemzetõrség alakulatai a kor katonai szervezési alapelvei szerint 6 századból álló gyalogzászlóaljakba (kb. 1000 fõ) és 2 századból álló lovasosztályokba (kb. 300 fõ) voltak szervezve. A megye önálló nemzetõr gyalogzászlóaljainak és lovasosztályainak parancsnokait õrnagyi rendfokozatba, többségében a volt császári-királyi tisztekbõl, a Batthyány miniszterelnök ajánlásával a nádor nevezte ki 1848. június elejétõl.
Közben a magyarországi sorezredek és katonai hivatalok kiegészítése, felszerelése, ellátása, az elõléptetések és az egyéb szövevényes ügyeik intézése Batthyány sürgetõ áprilisi rendeletei alapján a hadügyminisztérium közremûködésével, de a régi birodalmi hadszervezet hazai fõhadparancsnokságai útján igen vontatottan, éles hatásköri viták és ellenkezések közepette történt.
A Magyarország és kapcsolt részei belsõ rendjét fenyegetõ veszélyek, a horvát szeparatizmus, a szerb és más nemzetiségi mozgalmak vészterhes természete, de mindenekelõtt a Bécs és Budapest közötti hadügyi zavarok tisztázása érdekében Batthyány miniszterelnöknek sikerült kiharcolnia az 1848. május 7-ei királyi kéziratok közreadását. E kéziratok értelmében az uralkodó személye és hadügyi felségjogai testesítik meg és tartják fenn a cs. kir. hadsereg elvi egységét; az osztrák hadügyminisztérium gyakorolja a Lajtántúli hadügyi hatáskört; a Magyarország és kapcsolt részein állomásozó csapatok és elhelyezett katonai intézmények feletti rendelkezési jog- és hatáskör a magyar kormányt és hadügyminiszterét illeti.13
Az egyik királyi kézirat arra utasította Mészáros Lázár ezredest: „Miután Ön ál- talam magyarországi hadügyminiszteremmé neveztetett ki, adja át azonnal ezrede parancsnokságát az alezredesnek és siessen új helyét elfoglalni.” A másik két királyi kézirat a négy – Lederer lovassági tábornok, Hrabovszky, Jella£i , Piret altábornagy – a magyarországi központi (budai), a szerémségi (péterváradi), az egyesült károlyvárosi báni és varasdi (zágrábi) és a bánsági (temesvári) fõhadparancsnoknak és Latour osztrák hadügyminiszternek elrendelte: a határõrvidék és a magyar katonaság ezután minden parancsot, rendeletet a magyar hadügyminisztérium útján fog megkapni, és e tárcához kell felterjeszteni azoknak valamennyi jelentésüket. A kézirat az osztrák hadügyminiszternek meghagyta, hogy a hadsereg összigazgatásával kapcsolatos intézkedéseit egyeztesse a magyar hadügyminisztériummal, amennyiben azok az összhadseregre vonatkoznak és a Magyarországon kívül állomásozó magyar csapatok alkalmazására rendelkeznek.
Ezeket a rendelkezéseket az osztrák hadügyminisztérium közölte a magyarországi és a kapcsolt részek fõhadparancsnokaival, de törvényellenesen arra utasította õket, hogy a magyar hadügyminisztériumhoz felterjesztett jelentéseiket, elõterjesztéseiket, valamint a budapesti hadügyminisztérium rendeleteit, parancsait küldjék meg a bécsi hadügyminisztériumnak. A negyedik királyi kézirat István fõherceg nádort tájékoztatta a magyar hadüggyel kapcsolatos rendeletekrõl, aki az 1848. május 9-ei minisztertanácsi ülésen közölte a kormánnyal a legfelsõbb kéziratok tartalmát, kivéve az osztrák hadügyminiszter jogellenes utasítását.14
Május elsõ felében Batthyány miniszterelnök komoly erõfeszítéseket tett és rendeleteket adott ki azért, hogy a fõhadparancsnokságok kihirdessék és végrehajtsák a május 7-ei legfelsõbb kéziratokat, mely szerint „a Magyarországon és hozzá kapcsolt részekben tanyázó minden katonaság, ide értve a határõrvidéket is, a magyar hadügyminisztertõl függ”. Ezenkívül „a magyar vagy magyar koronához tartozó ezredek, hadi testületek és hadi hivatalok személyzetét, melyek a hadi fõparancsnokság alatt állnak, a hadi eskü formában, a mindenkor hívek és engedelmesek leszünk kitétel után a magyar alkotmányt fenntartani és védelmezni fogja kifejezés hozzátétele úgyszintén, úgy egyúttal helybeli polgári hatóság által kinevezett biztos jelenlétében feleskettetni”.15 A fõhadparancsnokságok vezénylõ tábornokai, kivéve a zágrábi Josip Jella£i horvát bárót, egyelõre kénytelen-kelletlen, alávetették magukat a magyar kormány és hadügyminisztérium rendelkezéseinek, és azokat végrehajtották.
A Batthyány-kormány hadügyminiszter nélküli, de Batthyány ideglenes hadügyminiszterségi tevékenységének másfél hónapja alatt határozott politikája eredményeként, sikerként könyvelhetõk el a május 7-ei királyi leiratok, melyek elrendelték Mészáros Lázárnak a honvédelmi tárca átvételét, tisztázták a magyar és osztrák hadügyminisztériumok hatáskörét és a magyar hadügyminisztérium iránti engedelmességre, kötelezte a fõhadparancsnokokat.
Ezek a leiratok legalább elvben lehetetlenné tették egy idõre, hogy a vezény- lõ tábornokok akadályozzák a rendelkezések végrehajtását, megakadályozták azt, hogy a bécsi hadügyminiszter nyíltan, a magyar hadügyminiszter megkerülésével, közvetlenül intézkedjen a Magyar Királyság és kapcsolt részei katonai kérdéseiben.16
A hadi események viharos gyorsaságú változásai és alakulása azonban naponta újabb és újabb honvédelmi döntéseket követelt meg a Batthyány miniszterelnöktõl és kormányától és a még csak nevében élõ hadügyminisztériumtól. A kormány 1848. május 15-én értesült arról, hogy a török fennhatóság alatt álló Szerbiából fegyveres önkéntesek özönlenek át a határon Karlócára azzal az ürüggyel, hogy részt vesznek a szerb nemzeti kongresszuson. Ez az ellenséges lépés a határok és az állam szuverenitásának megsértését jelentette, amire válaszul a magyar kormány Szerbiába fegyverkiviteli tilalmat, a déli határerõdök védelmi készenlétét, egy szegedi katonai tábor (seregtest) létrehozását és a nemzetõrség új csapatnemének, a háromévi szolgálatra 10 ezer fõbõl álló reguláris jellegû, önkéntes, rendes nemzetõrsereg toborzását, felállítását rendelte el.


BATTHYÁNY A NEMZETÕRSÉG SZERVEZÕJE

Batthyány miniszterelnök 1848. május 16-i felhívása és rendeletei alapján megkezdõdött az ország tíz nagyvárosában a toborzás a tíz zászlóalj megalakítása. Az önkéntes mozgó nemzetõrsereg tíz zászlóalja néhány napig rendes (mobilis) nemzetõrség vagy önkéntes rendes nemzetõrsereg megnevezést viselte. Kiss Károly, az Országos Nemzetõrségi Haditanács osztályfõnöke volt az, aki felismerte, hogy e nehézkes és pontatlan elnevezés helyett egyértelmûbb és kifejezõbb lesz barátja, Kisfaludy Károly alkotta „honvéd” szó. A költõ 1821 tavaszán írt Az élet korai címû versének 9. szakasza 5. sorában mondja ki magyar nyelven elõször, hogy az ember hazájával szemben: „nem csügged a honvéd tisztét teljesíti”. Kiss Károly kezdeményezésére terjed el hivatalosan 1848. május 19-tõl az önkéntes honvédsereg, a honvédség és a honvédzászlóalj nemes tartalmat kifejezõ szóösszetételek.17
A magyar hadügyi rendszer és a haderõ fejlõdésében radikális átalakító hatást gyakorló, minõségileg új csapatnem és katonai összetevõelem, az önkéntes honvédsereg tíz zászlóaljának toborzását és szervezését az Országos Nemzetõrségi Haditanácson keresztül maga a miniszterelnök irányította. A hadseregszervezés újkori európai történetében elõször a magyar hadügyi rendszerben jelent meg ilyen tisztán – az ezred és féldandár köteléken kívül – alapvetõ harcászati egységként az önállóan mûködni képes gyalogzászlóalj, a honvédzászlóalj formájában. 18
A honvédzászlóalj olyan katonai alakulatként jött létre, amely önállóan foly- tatta igazgatását, kiképzését, gazdálkodását és harctevékenységét. Az önálló honvédzászlóalj szervezetszerûen törzsbõl, 3 osztályból, osztályonként 2-2, összesen 6 gyalogszázadból (századonként 4 szakaszból kb. 150-180 fõbõl) állt és személyi állománya mintegy 1100 fõt számlált.
A tíz honvédzászlóalj közül az 1. és a 2. Pesten és Budán, a 3. Szegeden, a 4. Pozsonyban, az 5. Gyõrben, a 6. Veszprémben, a 7. Szombathelyen, a 8. Pécsen, a 9. Kassán és a 10. Debrecenben állt fel. A tíz honvédzászlóalj megalakítására, felfegyverzésére, kiképzésére és parancsnoki karának kialakítására Batthyány miniszterelnök a hadügyminisztériumon keresztül igénybe vette a magyarországi fõhadparancsnokságot, annak szervezeteit, csapatait, a sorezredek hadfogadóit, a felszerelési és fegyverkészleteit, a kiképzõtisztjeit és altisztjeit. A honvédzászlóaljak parancsnokai és tisztjei a hivatásos, a nyugállományú és kilépett tisztekbõl kerültek kinevezésre 1848 májusa végétõl, akik közül tábornokként és törzstisztként számosan jelentõs katonai szerepet játszottak a magyar honvédseregben.
Batthyány miniszterelnöknek a honvédség megszervezésével kapcsolatos törekvéseinek illusztrálására érdemes idézni, az ideiglenes helyettes hadügyminiszternek a budai fõhadparancsnoksághoz intézett egyik, 1848. május 19-ei utasítását, amely így rendelkezett: „A toborzás útján felállítani rendelt önkéntes honvédsereg mielõbbi célszerû létesítése tekintetébõl ministerelnöki rendelet következtében sietek e hadi fõparancsnokságot fölszólítani, hogy Szombathelyre és Kunszent Miklósra, hol jelenleg katonai hadfogadók nem léteznek – jelesen Kun.sz. Miklósra Pestrõl, Szombathelyre pedig Sopronból – a magyar nyelvet tudó katonai tiszteket a honvédsereg számára leendõ toborzás végett kiküldeni s azonnal oly intézkedést tenni szíveskedjék, miszerint ezek úgy mint a többi már létezõ és kijelölt hadfogadói, és egyéb katonai parancsnokságok a besorozandó nemzetõrök mindenképpeni átvétele, a legelsõ beoktatása, és felvigyázása felõl intézkedjenek és gondoskodjanak. A Szombathelyen és Kunszent Miklóson a fentebbi czélra felállítandó hadfogadók személyzetének alkalmazása, s illõ ellátása iránti rendelkezésére Vas vármegye és a Jász Kun kerület ezúttal már utasítva levén.”19 A hadügyminiszteri utasításnak alapján a budai fõhadparancsnokság, másnap, 1848. május 20-án megtette a szükséges intézkedést a kilenc sorezred hadfogadója felé.
Az új honvédalakulatokba került egészségügyileg alkalmas újoncok többsége az elfogadható zsoldért vállalta a 3 évi önkéntes katonai szolgálatot. A tíz honvédzászlóalj személyi állományának több mint 10%-a közép- vagy felsõfokú tanulmányokat végzett vagy végzõ ifjú volt, akik tudatosan ragadtak fegyvert a polgári vívmányok és a nemzeti eszmék védelméért. Ezek a tanult és mûvelt ifjak nagy hatást gyakoroltak a honvédzászlóaljakban szolgáló városi és falusi szegények, nincstelenek közül beállt közlegénységre, és azok harci szellemére. A megfelelõ parancsnoki vezetés, a kiképzettség foka, a szilárd tudati és erkölcsi szellem és a korán megszerzett harci tapasztalat tette az elsõ tíz honvédzászlóaljat a késõbb létrejövõ magyar honvédsereg jellegét meghatározó fõ alkotóelemévé. A honvédzászlóaljak olyan jelentõs népszerûségre tettek szert, hogy ezt az új katonai szervezetet tekintették modellnek az önálló nemzeti haderõ, a honvéd- ség felépítésénél, amelynek szervezését 1848. szeptember végétõl Batthyány miniszterelnök vezetésével végrehajtották.
Ám 1848 májusa végén az egyre szövevényesebbé váló katonai helyzet további lépéseket tett szükségessé a hadügy nemzeti rendszerének továbbfejlesztése érdekében. Sarkalatos kérdéssé vált az elsõ felelõs magyar kormány részét alkotó hadügyminisztérium tényleges megszervezése és mûködtetése. Tény, hogy 1848. április 11-tõl a kormány többi minisztériumához képest Mészáros Lázár hazatéréséig a kormányzat fõ hadügyet intézõ államigazgatási szervének mûködése, élén a tárca vezetõjével tulajdonképpen nem valósult meg. A hadügyminisztériumnak, mint központi kormányhivatalnak a hatásköre nem volt teljesen tisztázva, nem történt meg a szervezeteinek a kiépítése, a katonai és a polgári személyzet kiválogatása és kinevezése is elmaradt. Mészáros Lázár késleltetett hazatérése, a bécsi törekvés az egységes birodalmi katonai szervezet és irányítás fenntartására, a megalakult nemzetõrségnek és az önkéntes honvédseregnek a nemzeti érdekek védelmében a miniszterelnök közvetlen alárendeltségében mûködõ haditanács vezetése alá kerülése és még más körülmények azt jelentették, hogy a magyar hadügy az egységes irányítás helyett trifurkálódott, három ágra szakadt.


BATTHYÁNY ÉS MÉSZÁROS A MAGYAR HADÜGYÉRT

A tárcáját 1848. május 23-án elfoglaló Mészáros Lázár tehát a három ágra bomló hadügyi irányítás és a viharosan gyorsuló események közepette kezdte meg munkáját. Batthyány miniszterelnök rendeleteit és intézkedéseit figyelembe véve tesz erõfeszítéseket az egységes nemzeti hadügy érdekében, az elsõ felelõs magyar kormány legtöbb gonddal küszködõ minisztériuma, a minden elõzmény nélküli hadügyminisztérium megszervezésére, elhelyezésére, katonai és polgári állományának kinevezésére, mûködésének beindítására, illetékességi és hatásköre érvényesítésére.
Mészáros Lázár tudatában volt annak, hogy a „hadügy, mint hadvezetés, vagy mint védelmi hivatal igen rossz lábon állott”. Sajnálta hazáját, „melynek legbonyolódottabb, s úgyszólván semmi elõkészület nélküli ügye, a hadügy”.20 Az elsõ napokban és hetekben mindent megtett annak érdekében, hogy eligazodjon a hadügy rendezetlen, szokatlanul zavaros ügyeiben, kérdéseiben. Eközben világossá vált számára az országot fenyegetõ legnagyobb veszély is: „Az alattomos háború megkezdetett, csakhogy be nem vallatott.”21 A hadügy különbözõ területei és ágai magyar katonaság, idegen katonaság, fõhadparancsnokságok, bécsi hadügyminisztérium, nemzetõrség és honvédség, a minisztérium szervezete és személyzete, a népképviseleti országgyûlés elé terjesztendõ újoncozásról és a katonai akadémiáról szóló törvénytervezetek, a hadügyi költségvetés, a lázadó mozgalmak elleni hadmûveleti intézkedések és más katonai kérdések helyzetének tisztázása során számba vette a nehézségeket és a feladatokat. Ezeknek az ügyeknek a megoldása azt jelentette Mészárosnak „a hon hadügyminiszterének lenni, hol minden dezorganizálva levén, mindent organizálni kellett”.22
Mészáros Lázár a minisztertanács 1848. május 26-ai ülésén a soralakulatok országvédelmet jobban szolgáló elhelyezkedésével, diszlokációjával kapcsolatos elõterjesztését, „a haza jelen háborgós körülményei közt a közcsend és bátorság fenntartására” elfogadták. A 30-ai ülésen pedig azt határozták el, hogy a hadügyminisztériumban kerüljön oly módon kidolgozására „a honvédelem rendszeresítése, miszerint a közelebbi országgyûlés elébe legalább elvileg terjeszthessék”.23
Közben Mészáros megkezdte hivatalszervezõ tevékenységét is, a hadügyminisztérium megszervezése és mûködése érdekében. Noha ismerte az osztrák hadügyminisztérium szervezeti felépítését, azt mégsem tekintette mintának a magyar hadügyminisztérium létrehozásában.24
Batthyány és kormánya a legfelsõbb hadügyi hivatalának kiépítése során felismerte, hogy a minisztériumnak nemcsak a magyar hadsereg, illetve Magyarország és a kapcsolt részek fõhadparancsnokai, intézményei, objektumai és csapatai katonai közigazgatásával kell foglalkoznia. Hanem a miniszterelnöki rendeletek alapján segítenie kell a Batthyány közvetlen irányítása alatt álló nemzetõrség, de különösen az önkéntes honvédsereg szervezését és felkészítését is. Sõt a fegyveres zavargások és a háborús veszély miatt olyan szervezettel kell rendelkeznie, amely ki tudja dolgozni a szükséges hadmûveleti terveket és intézkedéseket; meg tudja adni azokat a célszerû katonai irányelveket a minisztérium osztályainak, a hadseregnek és a polgári közigazgatásnak, melyek alapján eredményes tevékenység folytatható az ország közrendjének helyreállítására.
A fenti feladatkört figyelembe vevõ hivatalszervezõ munka eredményeként 1848 augusztusára a hadügyminisztérium szervezete és létszáma a következõképpen alakult:
Hadügyminiszter Mészáros Lázár vezérõrnagy. Hadügyminisztériumi államtitkár Melczer Andor ezredes. Elnöki iroda: Korponay János százados, elnöki titkár, Csermelyi Lajos százados, segédtiszt, Sebõ Alajos fõhadnagy, segédtiszt, Jeney József hadnagy, segédtiszt, Suthy Országh Lajos hadnagy, segédtiszt és 10 segédfogalmazó, írnok, iktató, kiadó. I. Királyhágón- túli osztály: Gombos László alezredes, osztályfõnök és egy írnok. II. Katonamozdítási és elhelyezési osztály: Klauzál József õrnagy, osztályfõnök Czecz József fõhadnagy, segédtiszt Kaufmann Károly hadnagy, segédtiszt és 4 segédfogalmazó, írnok. III. Fegyver felügyelõi osztály: Marziani György ezredes, osztályigazgató Szabó Imre fõhadnagy, segédtiszt és 3 segédfogalmazó, írnok. IV. Hadügyészi osztály: Halzl János õrnagy, törzskari ügyész és osztályfõnök, valamint egy segédfogalmazó. V. Katonanevelési osztály: Tanárky Antal százados, osztályfõnök és egy írnok. VI. Újság osztály: Leitner Nándor százados, osztályigazgató és egy írnok. VII. Polgári és biztossági osztály: Török Bálint gróf, osztályfõnök, 3 tanácsos, egy osztálytitkár, egy irodaigazgató, egy irodaigazgató segéd, 4 fogalmazó, 2 segédfogalmazó, 2 irattári írnok, 6 irodai írnok, 4 díjnok. Ezen kívül ismeretlen beosztásban egy segédfogalmazó, egy írnok és 2 gyakornok. A hadügyminisztérium létszáma ebben az idõben 15 tisztbõl és 49 polgári hivatalnokból állt. (Fõleg a tiszti állomány gyakran változott).25
A minisztérium szervezete és létszáma éppen csak hogy elegendõ volt a hadügy egyre sokasodó feladatainak és irányításának végrehajtásához. A hadügyminiszter munkája közben érezte, hogy „a tárcza hiányos szerkezete már önmagában baj volt”, de mûködését még nehezítette az a tény, hogy sok helyrõl „a hadügy- igazgatási dolgokba való befolyni akarás, mindannyitóli irányadás, útbaigazítás, figyelmeztetés, röviden: a hadügyminisztérium leckézése járult”.26 Mészáros elsõsorban a hadügyminisztériumnak azt a 3 részlegét hozta létre 1848. június 1-jén, amely lényegében a vezérkar szerepkörét látta el: az elnöki irodát, a katonamozdítási és elhelyezési (mai értelemben hadmûveleti) osztályt és a katonanevelési, összeírási és toborzási osztályt. E három osztálynak mintegy 10 tisztjével kellett a vezérkar feladatkörébe tartozó kérdéseket és ügyeket megoldani.
Batthyány és a kormány az egyre romló politikai és katonai helyzet miatt, a Dráva-vonal sikeres védelmére, az esetleges horvát betöréssel szemben és a Délvidéken egyre terebélyesedõ szerb felkelés elleni eredményesebb harcra az 1848. június 6-ai ülésén elfogadta Mészáros Lázár hadügyminiszter a Szeged tájékán alakítandó tábor tervét.27 A miniszter az új hadrendben nemcsak a nemzetõri alakulatokkal megerõsített, sorkatonaságból és honvédségbõl önálló seregtest felállítására, hanem a hadügyminisztérium szervezetébe tagozódó vezérkar létrehozására is gondoltak, amely a Batthyánykormány és a hadügyminiszter elképzelései szerint a legmagasabb operatív-hadmûveleti szervként tervezi, szervezi és irányítja az ország védelmére irányuló haditevékenységet. Ezért Mészáros Lázár 1848. június 6-án levélben kérte fel az általa kiszemelt leendõ magyar vezérkari fõnököt, Nagy László alezredest, az itáliai cs. kir. hadsereg I. hadtestének vezérkari fõnökét, hogy készítsen el õ egy alapos szakvéleményt: „saját vezérkar szervezésérõl” és a magyar vezérkari testület kialakításának lehetséges útjairól.28 Ezenkívül a hadügyminiszter június 7-én átiratban kéri a külügyminisztert, hogy tájékoztassa a bécsi hadügyminisztériumot a horvát bán hatalmának erõszakos kiterjesztésérõl Szlavóniára és más ellenséges lépésekrõl. Tájékoztatja továbbá arról, hogy „Szerbország részérõl a horvátországi és bánsági mozgalmak közt összeköttetés létezik, ennél fogva bellázongás és külmegtámadással fenyegettettünk, a június 6-ai ministerialis tanácsba elhatároztatott, hogy a szerb–illír veszélyes mozgalmak ellen Varasd, Eszék és a Bánság védelmére védõ hadsereg állítassék fel, hogy így minden megtámadások visszatorlására”. Ennek az új hadseregnek nincs agresszív támadó szándéka, és Magyarország egyedül csak a királyi trón és saját integritását akarja megvédeni.29 A magyar külügyminisztérium június 16-ai átiratából kiderül, hogy „a szerb–illír veszélyes mozgalmak ellen Varasd–Eszék és a Bánság védelmére felállítandó védhadsereget” az uralkodó június 12-ei leiratában „tudomásul vette”.30 Itt kell elmondani azt is, hogy a Batthyány miniszterelnök és Mészáros hadügyminiszter sorozatos elõterjesztéseivel elérte, hogy a király 1848. június 8-ai, 10-ei, 15-ei és 16-ai kézira- taiban ismételten elismerte a magyar hadügyminisztérium önálló hatás- és jogkörét Magyarország és kapcsolt részeiben, a határõrvidéken és Erdélyben.31 Meg kell említeni, hogy Batthyány miniszterelnököt innsbrucki távollétében 1848. június 2-tõl 14-ig a nemzetõrség és honvédi ügyeiben Mészáros helyettesítette, aki számos rendeletet adott ki. Többek között június 8-án elõterjesztésére a nádor kinevezi az elsõ honvédzászlóaljak õrnagyait és parancsnokait, majd 13-án elsõ tisztjeit. Minisztertársai nevében 11- én kéri a nádor hozzájárulását a 10 honvédzászlóalj mellett még „több önkéntes honvéd zászlóaljak” felállításához, amit azonban a fõherceg elutasít.
Az eddig írtakból kiderült: a Batthyány, a kormány és Mészáros hadügyminiszter egy hadsereg felállításával kívánták megoldani „a szerb–illir veszélyes mozgalmak ellen Varasd–Eszék és a Bánság védelmét”. Ám a hadiesemények alakulása során hamar felismerték, hogy egy hadsereg és parancsnoksága a kiterjedt térségben egy idõben a két haditevékenységet nem képes irányítani, végrehajtani. Egyrészt a lehetséges horvát betörések ellen a közel 300 kilométeres Dráva-vonal határvédelmét, másrészt a már valóban folyó, nagyon hullámzó harctevékenységet a Délvidék hozzávetõlegesen mintegy 35-40 ezer négyzetkilométernyi területén. Ezért Batthyány rendeletére és Mészáros utasítására a hadügyminisztérium átdolgozta a tervet és intézkedések sorozatával két seregtest és parancsnokságai, felállítását kezdte el szervezni, egyenként körülbelül 30-30 ezer fõvel, összesen mintegy 70 ezres létszámmal. 32 A két – drávai és déli – seregtest három alapvetõ hadrendi elembõl állt fel: 1. A budai, temesvári és péterváradi fõhadparancsnokságok soralakulataiból, a gyalog, lovas és tüzércsapatokból. 2. Az önkéntes honvédsereg zászlóaljaiból. 3. A Batthyány rendeleteire megszervezett, az 1848 júniusában összeírt mintegy 200 ezer (júliusban már több mint 350 ezer) fõnyi nemzetõrség 116 zászlóaljából, 48 lovasosztályából és néhány tüzérütegébõl, valamint 1-1 hónap tábori szolgálatra mozgósított húsz megye nemzetõr- alakulataiból. A nagy önállósággal rendelkezõ hadseregparancsnokok közvetlenül a hadügyminiszternek lettek alárendelve.
Az esetleges horvát támadás elhárítására 1848 júniusa elejétõl Csány László teljhatalmú királyi biztos szervezte a déldunántúli határvédelmet. A hadügyminiszter rendeletére létrejött drávai hadsereg, melynek feladata volt a Dráva-vonal oltalmazása a folyó dunai torkolatáig, létszámban folyamatosan növekedett. A hadsereg fontos hadrendi elemeit képezték a 16., 48., 60. sorgyalogezredek, az 5. és 9. huszárezred, valamint a 7. könnyûlovas ezred alegységeinek mintegy 5200 katonája. Az 1. honvédzászlóalj 1200 honvédja. A mozgósított dunántúli megyék nemzetõr-alakulatainak kb. 23 ezer nemzetõre. Június végén már több mint 30 ezer fõt számlált a drávai hadsereg, melynek parancsnokává Ottinger Ferenc vezérõrnagyot, a budai dandár parancsnokát nevezték ki.
A Batthyány miniszterelnököt innsbrucki távollétében helyettesítõ hadügyminiszter 1848. június 11-én rendelte el a budai fõhadparancsnokságnak, hogy „Ottinger Ferencz vezérõrnagy (generalis) úrnak rögtön parancsot adjon ki, hogy az haladék nélkül, de mentül elébb Csáktornyára siessen, ott a katonai kormánylatot átveendõ, a kir. biztossal egyetértõleg azon vidéket az illírek berohanásától czélszerû rendelkezései, hazafiúi ismert buzgósága, nem különben katonai vitézkészsége által minden áron megmentse”.33 Ennek a hadseregnek állandóan változó vegyes összetételû állománya, létszáma, szervezete, harcképessége, fõparancsnokai, valamint az arcvonal hosszúsága és más katonai okok miatt nem sikerült megakadályozni Jella£i túlerõben lévõ csapatainak 1848. szeptember 11-ei invázióját. Idõközben Batthyány ügyvezetõ miniszterelnök szervezõ és kezdeményezõ tevékenységének eredményeként Móga János altábornagy, fõparancsnok a sok esetben hol hadseregnek, hol hadtestnek nevezett mintegy 18 ezer fõt számláló seregtestének 4 dandárba szervezett erõivel, az elhíresült 1848. szeptember 29-ei pákozdi csatában sikerült megállítania az ellenséget. A horvát bán erõinek a 4-5 irányban megkezdett sikeres üldözõ hadmûveleteinek végrehajtására Móga 1848. október 2-án a létszámában már kb. 26 ezer fõre szaporodott hadseregének alakulatait, 7 hadoszlopot képezõ dandárba szervezte.
Ezzel egy idõben a Batthyány-kormány határozatára a hadügyminisztérium megszervezte a másik hadsereg és parancsnoksága felállítását a Délvidéken az egyre jobban kibontakozó szerb felkelés leverésére. Mészáros hadügyminiszter 1848. június eleje óta kereste a „Szeged táján alakítandó tábor” fõparancsnokát, akinek feladata „az akaratunk ellen megkezdõdött polgárháború további elterjedését gátolni”.34 A hadügyminiszter június 27-én értesíti a megyéket és a fõparancsnokságokat, hogy kinevezte „a Duna és Tisza közt összevonandó hadiés nemzetõrseregek fõvezérévé báró Bechtold altábornagy urat”.35 Az új hadsereg-fõparancsnokot felhatalmazta, hogy „az ön alá helyezett sereggel mindazt megtenni mi az alsóvidékeni mozgalom lenyomására és lecsillapítására bölcs belátása szerint kellõnek és szükségesnek fog tartani.”36
A hadügyminiszter hadmûveleti irányelvei szerint a június végén még csak 15 ezer katonából szervezõdõ hadsereg feladata az lett, hogy a gyors, mozgékony és meglepetésszerû rajtaütéseket, vagyis gerilla- hadviselést folytató, létszámban egyre gyarapodó szerb felkelõ haderõ ellen, az eddig szétforgácsolt magyar katonai erõt koncentrálva, új alakulatokkal is megerõsítve, a támadó és védelmi harctevékenységet kombinálva, megszüntesse a délvidéki kormányellenes lázadást, és biztonságosan lezárja az országhatárt. A déli hadsereg soralakulatai a Bács megyei Verbász, a Tisza menti Obecse és a tiszántúli Nagybecskerek körzeteiben foglaltak el állásokat; ide érkeztek be a 2. és 3. honvédzászlóaljak és a nemzetõralakulatok is. Ám a hibás haditerv miatt kudarccal végzõdött a lázadók bácskai portyázásainak fõtámaszpontja, a hírhedt Szenttamás elleni 1848. július 14-ei magyar támadás. Hasonló sikertelenséggel ért véget az 1848. augusztus 19-ei második magyar támadás, amit, a Szenttamást védõ 7 ezer szerb felkelõ ellen 12 sorgyalog-, 6 honvéd- és egy önkéntes zászlóalj, 17 huszárszázad, 8 és 1/2 üteg 15 ezer katonája és több mint 15 ezer nemzetõr, összesen mintegy 30 ezer fõ hajtott végre. Sikereket aratott viszont a bánáti seregtest Kiss Ernõ ezredes vezetése alatt, amikor 3600 katonájával 1848. szeptember 2-án bevette a Perlasz melletti szerb felkelõtábort.


BATTHYÁNY ÉS A TÖRVÉNYHOZÁS

A hadügyminisztérium iratai is azt bizonyítják, hogy Batthyány Lajos miniszterelnök elgondolásait figyelembe véve, a korszerû európai hadtudományi elvek alapján dolgoztatta ki Mészáros Lázár a honvédelem bonyolult dilemmájának megoldására a törvényjavaslatokat. Az ország védelme érdekében 1848 júniusa végére elkészítette az újoncozási törvényjavaslatát: a 200 ezer újonc, ebbõl 40 ezer azonnali kiállítására és beosztására a gyalogezredek 4. zászlóaljai és tartalékosztályai, valamint a huszárezredek tartalékszázadai felállítására. Ezenkívül létre kívánt hozni egy 40 ezer fõs tartalékhadsereget, két tüzérezredet, a vezérkar intézményén kívül, az árkász, az utász és a hadmérnöki testületeket. Az 1848. június 30-ai tervezetekbõl, és a július 4-ei és 5-ei levélbõl kiderül, hogy Mészáros Lázár az országgyûléstõl maga akarta kérni a 200 000 újoncot, ebbõl a 40 000 azonnali kiállítását és beosztását az alakulatokhoz.37 A magyar hadseregrõl szóló törvényjavaslattal egy idõben dolgoztatta ki Mészáros Lázár a magyar katonai fõtanodáról szóló törvényjavaslatot is. Az Alaprajza egy felállítandó magyar katonai fõtanodának címû törvénytervezetet 1848. július 20-án nyújtotta be az országgyûlésnek a miniszter. Ez a tervezet a magyar tisztképzésben elmulasztottak pótlásának és a jövõ szükségleteit kielégítõ klasszikus program volt, amely az alapképzésen túl elõirányozta a kiválóan végzett tisztekbõl a 3 vagy 4 éves egyetemi mérnök, vezérkari, mûszaki és tüzértiszti oktatást is. Augusztus 23-án az országgyûlés felhatalmazta a hadügyminisztert a fõtanoda megnyitására. Augusztus és szeptember hónapokban elkészítették a tantervet, megkezdték az intézet berendezését, kinevezték fõigazgatóját, ám ennek ellenére nem sikerült „a magyar Ludoviceum hadi academia” 1848. október eleji megnyitása. 38
Mészáros hadügyminiszter a július 21-i ülésen nyújtotta be az ország védelmére szükséges katonai erõ kiállításáról szóló újabb törvényjavaslatát, amely augusztusban heves vitát váltott ki. A honvédelmi törvényjavaslatot indokló 1848. augusztus 16-i beszédében rámutatott arra, hogy a két lehetõség van a hadsereg szervezésére, az egyik „azonnal magyar legyen a hadsereg”, de ez a megoldás katonailag és politikailag nem jó, az általa elõterjesztett javaslat elfogadását kérte a képviselõháztól. Ám a hozzászóló képviselõk a nemzeti hadsereg felállítását követelték. A vitában harmadikként, Batthyány miniszterelnök rövid felszólalásában kijelentette, hogy a hadsereget, amelytõl védelmünket várjuk, nem méltányos és nem józan dolog „lepiszkolni és gyalázni”. A hadügyminiszter javaslatáról nem foglalt állást, de arra figyelmeztette a képviselõket, hogy nem csak azt kell nézni, hogy „mi volna jó és mi jogos” követelés egy magyar hadsereg alakítása alkalmával, hanem azt is, hogy bármit határoz a Ház, ahhoz a király hozzájárulása szükséges. „És ha õ fölsége nem fogná sanctionálni határozatunkat, egyik vagy másik ministerium leléphetne ugyan, de törvény nem lenne és így katona sem, pedig nekünk védelemre van szükségünk.”
Batthyány még többször hozzászólt a több napig húzódó éles, személyeskedésektõl sem mentes hadügyi vita során. Így augusztus 21-én leszögezte: „Azon módosítványban, mellyet hadügyminiszter úr elõterjesztett, meggyõzõdésem szerint meg van vetve a magyar hadsereg alapja. Ha nem olly messze megy még most, mint némellyek szeretnék, oka nem a hadügy minister s a többi ministerek jóakarat-hiánya. Bizonyossá teszem a házat, hogy ha az elõterjesztett módosítványban nem látnám a magyar hadsereg csíráját: én magam nem pártolnám azt, s nem hoztam volna be a házba.” A törvénynek cikkelyenkénti megvitatása után a képviselõház, kompromiszszumos megoldással, 1848. augusztus 26-án (a felsõház 28-án) elfogadta a 25 §-ból álló 1848: XXXIII. törvényt a magyar hadseregrõl. A törvényt nem szentesítette a király, de a kormány és a nemzet végrehajtotta. A törvény szabályozta a hadkötelezettség rendjét, a szolgálati idõt és a hadsereg életének minden lényeges területét. A 40 ezer újoncból 10 ezret a sorezredek 3. zászlóaljaiba és a huszárezredek 4. osztályába, 30 ezret az új honvédzászlóaljakba osztottak be.39
Az 1848. augusztus 19-i Szenttamás elleni második támadás sikertelensége miatt bizalmatlanság alakult ki Bechtold altábornaggyal szemben, ezért az országgyûlés úgy határozott, hogy a hadügyminiszter utazzon el a hadszíntérre. Mészáros vonakodott elhagyni helyét, mivel az volt a véleménye, hogy miniszterként az egyre súlyosbodó helyzetben, a horvát és szerb katonai fenyegetéssel szemben, hatáskörének gyakorlásával, irányító- és szervezõtevékenységével többet tehet a hovédelemért. Ám Mészáros Lázár hadügyminiszter az országgyûlés és a kormány határozatának megfelelõen mégis a délvidéki hadszíntérre távozott.
Augusztus végére és szeptember elejére a politikai és katona események drámai fordulatot vettek: egyrészt az udvar és az osztrák kormány nyíltan fellépett a magyar kormány ellen, követelve az önálló pénzügy és hadügy megszüntetését, másrészt Jella£i utolsó elõkészületeit tette meg az ország elleni inváziójára. Mészáros 1848. augusztus 27-én érkezett meg Verbászra. Batthyány egyik futárt a másik után küldte az ostromot sürgetõ rendeletekkel a hadügyminiszterhez. Mészáros már augusztus 28-án arról tudósította Batthyány miniszterelnököt, hogy egy horvát támadásra az itteni „katonaság kedélye lehangoltatnék”, az erõ kevés, alacsony „a támadási akarat” Szenttamás ellen. Másnap – amikor Batthyány és Deák Bécsbe utazott a vitás kérdések rendezésére – a miniszterelnöknek megírta: „Addig, míg akarják, itt maradok, noha az elsõ ütközet után, új szerekrõl kell gondolkodni, ha addig a Bán be nem tör, mert ha ez megtörténik, mi lesz akkor, nem tudom.”
Szeptember 2-án felvetette a miniszterelnöknek a horvátokkal való béke szükségességét, mivel azok a jelen körülmények miatt nagy morális erõt nyújtanak a szerbeknek. Szenttamás bevételét lehetetlennek tartotta, és „mivel én nekem nem szabad feljönni, míg Sz. Tamás az ellené, azt pedig a sereg mostani lelki és testi állapotával, mint mondám, nem lehet, ministernek Pesten, és generálnak Verbászon egyúttal lenni megint nem lehet, tehát vagy az egyiktõl vagy a másiktól felmenteni kérem magamat; kijelentvén ünnepélyesen, hogy mint vezér sem maradhatok másodrangú szerepben, azonban szolgálatomat ajánlom.”40
Szeptember 4-én ismételten tájékoztatta Batthyányt: „A mozgó hadsereg fõvezérletét, míg valami hadnagyvezér, ki több szerencsével bír, ide nem érkezend; addig is Eder vezérõrnagy és dandárparancsnok úrnak által adtam.” Ezután részletesen beszámolt a védelmi intézkedésekrõl és arról, hogy ha az új erõk megérkeznek, akkor 14 nap múlva valószínû támadhatnak. Közben Batthyány, Deák és az országgyûlés küldöttsége szeptember 10-én Bécsbõl eredménytelenül tért vissza a fõvárosba. Másnap, 11- én, amikor a Batthyány-kormány lemondott, és Jella£i haderejével átlépte a Drávát, Mészáros levelet intézett a miniszterelnökhöz a saját és a hadügyminisztérium tarthatatlan helyzete miatt, mivel „a katonai dolgokban a katona tanácsa mit sem ér”. Közben 12-én a nádor újra megbízta Batthyányt a miniszterelnökséggel és új kormány alakításával, aki errõl 13-i levelében tájékoztatta Mészárost. 41 Tudósította arról is, hogy mivel az ország kormányát átvette, „hadügyminister urat is, a legszívesebb barátsággal kérem: miszerint nemcsak eddigi tárczáját tovább is megtartani, s így engemet épen a jelen perciben, hol több minister nem létében az egész ország kormánya reám nehezül, fõként az általam kevésbbé ismert hadi ügyekben el nem hagyni”.
Mészáros szeptember 15-i, Batthyányhoz intézett levelében kijelentette: „Én Gróf Batthyány Elnök Úrral szívélyesen munkálkodok közre, és csekély tehetségemet örömest szentelem fel. Még Elnök úr nem bír egy Vezért ide állítani, ki engem helyettesít és aki több tudománnyal bír nálamnál, ki meg lehetõs lovas, de semmi vezér nem vagyok, addig itt keveset teszek, és ott, hol reorganisalni, elõkészíteni kell, pedig parlagon fog heverni minden, mivel ha Melczer Ezredes Úr még marad is (miért igen örülök), de nem tudván hogy mit gondol a minister sok tárgyban, és nem akarván határozottan rendelkezni, minden ügy lankadtan fog menni, s így boldogulni sem itt, sem ott nem fognak, azért kérem a grófot vagy ministert, vagy alárendelt generált belõlem tenni.”
Batthyány szeptember 16-i és 17-i leveleiben elrendelte Mészárosnak: „Az ellenséges táborra olly valami eldöntõ támadást tegyen”, hogy annak sikere után a csapatok jelentékeny részét a Pest felé tartó Jella£i ellen vezényelhessék. Mészáros 18-i levelében jelentette, hogy az elõkészületeket most nem tartja megnyugtatónak, de „végre eljött az idõ: történjen bármi, cselekedendek!” Közben érkezett meg egy levél, melyben a miniszterelnök közölte: „Igen óhajtanám, hogy Ön addig, míg már a ráci táborral valami elhatározó nem történik, lent a táborban maradna, ha azonban Ön azt látja, hogy itt a hadi ügyekben több hasznokat tehet, visszajövetelét nem ellenzem, csak alkalmas vezért állítson maga helyett.”
Szeptember 19-én Batthyány a következõ rendeletet küldte el a hadügy- miniszternek: „A miniszteri tanács határozatából ezennel meghagyom hadügyminiszter Úrnak: – miszerint a rendeletem vételével a szenttamási tábort tüstén támadja meg, s bármikép üssön ki az ütközet, minden disponibilis erõt Bitinától hajón Földvárra szállítson, hogy Jella£i elõrehaladása ellen az országot biztosíthassuk.” Mészáros ezt a rendeletet már késve, az ütközet napján kapta meg.
Szeptember 21-én nemcsak István nádor és Jella£i találkozója végzõdött kudarccal, hanem Szenttamás harmadik ostroma is. Errõl Mészáros Batthyánynak a következõkben számolt be: „Mint tegnap írám, már ma Szent Tamást három részrõl megtámadtam, négy órától fogva délután kétnegyed kettõig folytattam. – De siker nélkül… Köszönettel vettem abbeli határozatát, hogy ott maradjak, ahol több hasznot hajtok.” Szenttamás harmadik ostromát és az eredménytelenség okait Mészáros Lázár reálisan vázolta fel a miniszterelnökhöz intézett 1848. szeptember 22-i jelentésében és késõbb írt emlékiratában.42
A Szenttamás elleni harmadik támadás kudarca miatt nem lehetett nagy erõket átcsoportosítani Jella£i ellen. Mészáros mûködésének mégis megvoltak az eredményei: jelenlétével megakadályozta a mozgó hadsereg felbomlását és a szerb felkelés térnyerését, ami szeptember végén hozzájárulhatott volna a teljes összeomláshoz. Mészáros 1848. szeptember 27-én jelentette az ügyvezetõ miniszterelnöknek, hogy „a mozgó hadsereg vezérletét Eder vezérõrnagy úrra bízván, neki a szükséges utasításokat meghagyám – azonnal holnap útnak indulok Pestre”.43 A hadügyminiszter Verbászról Bajára utazott, majd Pestre indult.
Az 1848. szeptemberi drámai politikai és katonai események világosan jelzik, hogy a magyar honvédelmi rendszer és a haderõ átalakításának elsõ idõszaka lezárult. Tény, hogy az engedelmességet már korábban felrúgó zágrábi fõhadparancsnok, Jella£i szeptemberi támadásakor az országban állomásozó idegen sorezredek egy része átállt a horvát inváziós csapatokhoz. Az október 3-i törvénytelen királyi manifesztum után pedig a bánsági (temesvári) és az erdélyi (nagyszebeni) fõhadparancsnokságok és nem magyar alakulatai tagadták meg a törvényes magyar hadügyminiszternek az engedelmességet. A szerb felkelés kitörése óta a szlavóniai (péterváradi) fõhadparancsnokság mûködési köre csak a péterváradi erõd közvetlen körzetére terjedt ki.
Batthyány ügyvezetõ miniszterelnök történelmi érdeme, hogy személyes tevékenységével, intézkedések sorával szeptemberben elrendelte az ország védelmére a honvédzászlóaljakból álló haderõ felállítását. Megerõsítette a hadmûveleti irányító, tervezõ és végrehajtó tevékenységet, amit az is igazol, hogy a vezérkar elnevezésére 1848. szeptember 15-én bevezették „a honvédtábori kar” megnevezést és sorra neveztek ki új vezérkari tiszteket a hadügyminisztériumba és a két harcoló seregtesthez.44
A harctevékenységek során a hadsereg sorezredei, a honvédzászlóaljak és a nemzetõr-alakulatok között létrejött egy olyan magas fokú hazafias és erkölcsi egység, amely egyik fõ meghatározójává vált a haderõ további átalakításának, fejlesztésének. Bár a katonaállítási törvény hatálybalépése az uralkodó beleegyezésének hiányában késett. Batthyány miniszterelnök rendeletére Erdélyben mégis felállították a 11. és 12. honvédzászlóaljakat. Az augusztus 13-ai rendelettel pedig a honvédzászlóaljak mintájára megkezdték az önkéntes nemzetõr-alakulatok szervezését, melyeket négy kerületi táborban, Veszprémben, Vácott, Szombathelyen és Aradon vontak össze. Ezek létszáma 12 ezer fõ volt és a mintegy 15 zászlóaljat részben a drávai (dunántúli) hadseregbe, részben a déli hadseregbe osztották be 1848 szeptemberében. A hadseregfejlesztés szempontjából nagy jelentõségû volt, hogy az ügyvezetõ miniszterelnök a horvát agresszió után, a király beleegyezése nélkül, 1848. szeptember 14. és 20. közötti rendeleteivel hatályba léptette az országgyûlés által augusztusban elfogadott katonaállítási törvényt. Batthyány így lesz az 1848. szeptember 29-i pákozdi gyõzelem elõkészítõje.
Batthyány Lajos miniszterelnök elévülhetetlen érdeme, hogy lerakta az önálló országvédelem, a honvédelem, a hadügy legfontosabb alapjait és biztosította a nemzeti hadsereg további fejlõdésének lehetõségeit, amikor az 1848. október 3-ai királyi nyílt parancs kiadásával az udvar letért a jog és a törvényesség útjáról a birodalmi érdekek katonai erõvel történõ magyarországi érvényesítése érdekében. Ám az áprilisi vívmányok védelmében a nemzet, az országgyûlés a király nyílt esküszegésével szemben felvették a kesztyût és megkezdték a felkészülést a várható általános katonai támadás elhárítására.

ÁCS TIBOR

1 A magyarországi hadügy és a törvényhozás kérdéseirõl. Magyar Törvénytár. 1740–1835. évi törvénycikkek. Budapest, 1901; Magyar Törvénytár. 1836–1868. évi törvénycikkek. Budapest, 1896; Szederkényi Nándor: A magyar hadi intézmény történeti és közjogi megvilágításban. Budapest, 1896. 68–142. o.; Marczalli Henrik: Az 1790/1-diki országgyûlés. I–II. k. Budapest, 1907; Wertheimer Ede: Az 1811/12- diki magyar országgyûlés. Budapest, 1899; Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelmébõl 1823-tól 1848-ig. Pest, 1868; Bényei Miklós: A Ludovika Katonai Akadémia kérdése a reformkori országgyûléseken. Hadtörténelmi Közlemények (továbbiakban HK), 1986. 2. sz. 300–312. o.; Zachar József: A magyarországi hadügy jogi keretei, 1648–1848. Hadtörténelmi Közlemények, 1995. 2. sz. 3–22. o. Ács Tibor: Mészáros Lázár reformgondolatai a katonaságról. Mészáros Lázár születésének 200. évfordulójára. Budapest, 1996. 7–15. o.; Uõ.: Az 1848. évi törvények a nemzeti honvédelemrõl és a haderõ átalakítása magyar honvédsereggé (1848–1849). Honvédelmi reformok, haderõ-átalakítások Magyarországon 1848–1998. ZMNE, Budapest, 2001. 5–47. o.; Uõ.: A reformkor hadikultúrájáról. A magyar hadügy és tudomány kérdéseirõl. MATI, Piliscsaba. 2005. (továbbiakban – Ács 2005.) 33–64. o.

2 A birodalmi hadügyrõl: Gömöry Gusztáv: Ausztria hadereje az 1792–1866-ig folytatott háborúkban. HK, 1893. 394–411. o.; Wreda, Alphons: Geschichte der k. und k. Wehrmacht. I. k. Wien, 1898.; Sechzig Jahre Wehrmacht 1848–1908. Bearbeitet im k. und k. Kriegsarchiv. Wien, 1908.; Fályi Béla: A cs. kir. haderõ a szabadságharc elõtt. Honvéd, 1948. 2. sz. Urbán Aladár: A magyarországi osztrák hadszervezet és a hazánkban állomásozó katonaság 1848 áprilisában. HK, 1963. 4. sz. 145–169. o.; Blumenthal, Johann Henrich: Eine Armee im Biedermeier. Unser Heer. 300 Jahre Österreichisches Soldatentum in Krieg und Frieden. Wien–München–Zürich, 1965.; Borus József: A kuruc szabadságharctól ezernyolcszáznegyvennyolcig. Magyarország hadtörténete. I. k. Fõszerk. Liptai Ervin. Budapest. 1984. 401–445. o.; Bencze László: A Habsburg Birodalom katonai rendszere. A szabadságharc katonai története Pákozdtól Világosig 1848–1849. szerk. Bona Gábor. Budapest, 1998. (továbbiakban SZKT 1848–1849) 9–33. o.; Ács 2005. 24–32. o.

3 Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyûlésen – 1847/48. Kossuth Lajos összes munkái. XI. k. S.a.r. Barta István. Budapest, 1951. (továbbiakban KLÖM.) XI. k 626. o.

4 Az új magyar honvédelemrõl. Az 1847–48-ik évi országgyûlési törvénycikkek. Pozsony–Pest, 1848; Károlyi Árpád: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar elõtt. Budapest, 1936.; Kossuth Lajos az elsõ felelõs magyar minisztériumban. Kossuth Lajos Összes Munkái. (továbbiakban KLÖM.) XII. k S.a.r. Sinkovics István. Budapest, 1957.; Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Budapest, 1986.; F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok. Budapest, 1987.; Ács Tibor: Mészáros Lázár. Az elsõ magyar honvédelmi miniszter élete és munkássága. Budapest, 1995.; Hermann Róbert: Hogyan került Mészáros Lázár a Batthyány-kormányba? HK, 1996. 2. sz. 562–563. o.; Uõ.: Az áprilisi törvények hadügyi rendelkezései, a hadügyminisztérium és a katonai közigazgatás a szabadságharc idején. SZKT 1848–1849. 34–54. o.

5 Lásd részletesen: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetõri iratai. A dokumentumokat válogatta, a jegyzeteket készítette, az elõszót írta Urbán Aladár. Budapest, 1999. I. köt. 1–892. o., II. köt. 889–1790. o.; Urbán Aladár: A nemzetõrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Budapest, 1973.; Uõ.: Nemzetõrség és honvédség szervezésének idõbeni áttekintése (1848. március–szeptember). HK, 1973. 4. sz. 730–755. o.; Uõ.: Az 1848-as magyar hadügyminisztérium megszervezése (1848. április–december). HK, 1976. 1. sz. 42–75. o.; Uõ.: Batthyány és a honvédelem 1848-ban. Századok, 1982. 6. sz. 1229–1250. o.; F. Kiss Erzsébet i. m. 311–381. o.; Ács Tibor: Batthyány Lajos katonai szolgálatának története (1826. augusztus 5.–1831. április 30.). HK, 1984. 4. sz. 716–751. o.; Uõ.: A Honvédelmi Minisztérium 1848–49-ben. Honvédelem, 1988. 4. sz. 77–88. o. Uõ.: Gondolatok az 1848–49. évi magyar hadügyrõl és háborúról. HK., 1988. 2. sz. 336–361. o.; Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49. Budapest, 1983. 7–23. o.; Uõ.: A szabadságharc fegyveres ereje. HK., 1998. 1. sz. 3–27. o.; Ács Tibor: Az elsõ honvéd vezérkar létrejötte és mûködése 1848-ban. Budapest, 1999. 13–23. o.

6 Urbán Aladár: Batthyány és a honvédelem 1848-ban. Századok, 1982. 6. sz. 1229–1250. o.

7 Uo. 1230. o.

8 Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. I. rész. Kossuth Lajos Összes Munkái. XIII. k. S. a. r. Barta István. Budapest, 1952. (továbbiakban KLÖM XIII. k.) 38–39. o.; A minisztertanácsi hadügyi döntések ismertetésénél a továbbiakban felhasználtuk még F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzõkönyvek. Budapest, 1989

9 Magyar Országos Levéltár. Az 1848–49-es minisztérium levéltára. H 3. Miniszterelnök hadügyi és nemzetõri iratai. (továbbiakban MeH) 1848. 42., 46.

10 Pesti Hírlap, 1848. május 4. (47.) sz. 297. o.: Budapesti Híradó, 1848. május 9. (831.) sz. 441. o.

11 Lásd részletesen Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetõri iratai. I–II. k.

12 Ács Tibor: A Magyar Tudományos Akadémia és a hadtudomány 1825–1848. Honvédelem, 1976. 4. sz. 84–95. o.; Uõ.: Korponay János honvéd ezredes, az MTA legfiatalabb katonatagja. Hadtudomány, 2001. 3. sz. 92–102. o.

13 Urbán Aladár: A Batthyány-kormány hadügyi politikájának elsõ szakasza (1848. április–május). HK, 1971. 2. sz. 211–235. o.

14 Lásd a kéziratok teljes szövegét a Budapesti Híradó, 1848. május 21. (842.) sz. 485. o.; Gelish i. m. I. k. 15–18. o.; Böhm Jakab: A magyarországi fõhadparancsnokság 1848 tavaszán. HK, 1976. 2. sz. 241–287. o.; F. Kiss Erzsébet i. m. 1989. 316–318. o.

15 Magyar Országos Levéltár. Az 1848–49-es minisztérium levéltára. H 75. Hadügyminisztérium általános iratok (továbbiakban HM) 1848. 250.; Hadtörténelmi Levéltár. General Commando in Hungarn (továbbiakban GC) 1848; Q–12/2., 2385.; Magyar Országos Levéltár... H 82. Hadügyminisztérium biztossági osztály (továbbiakban HM bizt.) 1848. 85–1., 268.

16 Urbán i. m. 1971. 211–235. o.; Böhm Jakab: A magyarországi fõhadparancsnokság 1848 tavaszán (1848. április 16.–1848. május 23.). HK, 1983. 1. sz. 43–72. o.

17 Urbán i. m. 1973. 234–235. o.; Uõ.: Sztankó Soma tervezete az 1848-as honvédség felállítására. HK, 1986. 3. sz. 525–540. o.; Lásd részletesen Uõ.: Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetõri iratai. I. k. 1999. 527–595. o.; Ács Tibor: Tudós és katona. Kiss Károly élete és hadtudományi munkássága (1793–1866). Budapest, 1982. 8., 44. o., Uõ.: „Nem csügged a honvéd tisztét teljesíti”. Kisfaludy Károly katonaévei. Kortárs, 1990. 3. sz. 110–115. o.

18 Rónai Horváth Jenõ: Az újabbkori hadviselés története. Budapest, 1891. 29–42., 71–76., 156–164., 329–332. o.; A hadmûvészet középkori és újkori klasszikusai. Rázsó Gyula: Bevezetõ. Budapest, 1974. 68–83., 379–622. o.; A magyar katonai gondolkodás története. Szerk. Ács Tibor. Budapest, 1995. 76–106. o.

19 HM 1848. 299.; GC 1848.Q-44/3., Z. 2455.

20 Mészáros Lázár emlékiratai. Az eredeti kéziratokból közrebocsátja Szokoly Viktor (továbbiakban MLEI. I. k.). Pest, 1867., 67. oldal.

21 Uo. 39. o.

22 Uo. 2. o.

23 HM 1848. 199., 202., F. Kiss Erzsébet i. m., 1989. 50–51. o.

24 HM 1848. 585., GC 1848. Q 93/4.

25 Az összefoglalás Gelich, Urbán, F. Kiss és Ács idézett munkái alapján történt meg.

26 MLEI. I. k. 67. o.

27 HM 1848. 320., 321.; F. Kiss i. m. 1989. 53–59. o

28 Ács Tibor: Az elsõ honvéd vezérkar létrejötte és mûködése 1848-ban. Budapest, 1999. 25–29. o.

29 HM 1848. 221.

30 HM 1848. 634.

31 Gelich i. m. I. k. 50–68. o.; F. Kiss i. m. 1989. 318–324.; Ács i. m. 1988. 352–354. o.

32 HM 1848. 464., 496., 549., 635., 638., 797.

33 HM 1848. 295.

34 HM 1848. 556.

35 HM 1848. 754., 761., 763.

36 HM 1848. 773.

37 HM 1848. 1055., 1068.; Bajai Türr István Múzeum Adattár. Mészáros család iratai. 1017/II. 3 fólió, 8 fólió.

38 Lásd részletesen Ács Tibor: A Magyar Hadi Fõtanoda 1848–1849. HK, 1999. 2. sz. 303–351. o.

39 Az 1848/49. évi népképviseleti országgyûlés. Szerk. Beér János. Bev. Beér János–Csizmadia Andor. Budapest, 1954. (továbbiakban Beér–Csizmadia) 260–262., 552–573. o.; Közlöny, 1848. augusztus 18. (70.) sz. 339–341. augusztus 19. (71.) sz. 348–353., augusztus 20. (72.) sz. 355–359., augusztus 21. (73.) sz. 361–364., augusztus 23. (75.) sz. 369–375., augusztus 24. (76.) sz. 377–383., augusztus 28. (80.) sz. 408. o.

40 Me. 1848:573.

41 Lásd részletesen ügyvezetõ miniszterelnöki katonai intézkedéseire: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetõri iratai. A dokumentumokat válogatta, a jegyzeteket készítette, az elõszót írta Urbán Aladár. Budapest, 1999. II. köt. 1264–1677. o..

42 MOL H 75. Mészáros Lázár verbászi iratai (továbbiakban MLV) 1848. 143., 144., 115., 163.; Ács i. m. 1999. 54–57. o.

43 MLV 1848. 230.; Me 1848. 2245.

44 Közlöny, 1848. szeptember 18. (101.) sz. 511. o.; Ács i. m. 1999. 48–53. o.