,,Rekonverziós feladatok a Magyar Honvédségben az önkéntes haderővé válás után” címmel rendezett konferenciát a ,,Katonák a törvényességért és a jogbiztonságért” (,,Katonákért”) Közhasznú Alapítvány és a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja Alapítvány (BHKKA). Gödön, a HM ReCreatív Kht. üdülőjében – december 6-án – megtartott fórum célja: a haderőből kiváló, kiválni kényszerülő hivatásos és szerződéses katonák polgári életbe, munkaerőpiacra történő visszailleszkedésének segítése, az elmúlt évtized tapasztalatainak áttekintése, valamint az önkéntes haderő létrejöttével előállt új helyzet jellemzőinek és követelményeinek összefoglalása, illetve az új ajánlások kidolgozása volt.

A sikeres munka, az együttgondolkodás alapfeltételei mind adottak voltak a konferencián, hiszen a honvédelmi, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumok, valamint a Magyar Honvédség kompetens elméleti és gyakorlati szakemberei: tanintézeti vezetők, oktatásszervezők, a reprezentatív szakszervezetek tisztségviselői, a parancsnokságok és csapatok hivatásos és szerződéses katonáinak képviselői, illetve a haderőből már korábban kivált, a társadalomba már visszailleszkedett, volt katonakollégák reprezentánsai is részt vettek a munkában.
Az önkéntes haderőből történő kiválás segítése, vagyis a rekonverzió – az elmúlt évtized tapasztalatai ellenére – a szervezet számára elsősorban nem megoldandó szociális feladatot jelent. Nemzetközi tapasztalatok támasztják alá, hogy a minőségi munkaerő, életének legaktívabb szakaszában, nem kötelezi el magát a katonai pálya iránt, ha – a szolgálat alatt biztosított javadalmazáson túl – a honvédségben nem szerez olyan képzettséget, képességet, gyakorlatot, amely további (polgári) életpályáján nagyobb foglalkoztatási biztonságot garantál, vagyis munkaerejének értékét, értékesíthetőségét növeli – mondta megnyitójában Szekeres István ny. dandártábornok, a ,,Katonákért” Alapítvány kuratóriumi elnöke. A Magyar Honvédségben feleslegessé vált munkaerőnek a polgári életbe történő átirányítása az elmúlt években is elsősorban szociális problémaként jelent meg. A közelmúlt történéseit áttekintve kijelentette: a szervezet hosszú távú érdeke és szükségletei, a minőségi szelekció helyett a szubjektív válogatás, a gyakran tudatosan is fenntartott bizonytalanságra ösztönző spontán iránymutatás volt a meghatározó. A szervezeti törekvéseket a valóságban csupán a távozni kényszerülők egzisztenciális gondjainak mérséklése, a távozók számára legkedvezőbb megoldások keresése jellemezte. Természetesen pozitív jelek, hasznos kísérletek is voltak, vannak: a szakszervezetek törekvései, a Magyar Honvédség Szociálpolitikai Közalapítványa közreműködése a pályaelhagyó közalkalmazottak szervezett átképzésében stb. Szekeres István hozzátette: hamar egymásra találtak a székesfehérvári humán szakemberek és a megyei munkaügyisek is, emellett megindultak az első munkaerő-piaci tréningek, majd a képzések is. Az egykori humánszolgálati csoportfőnökség gyakran értetlenséggel fogadott kezdeményezései, az első munkába elhelyezési bizottságok (MEB) létrehozása, a munkaügyi minisztériummal kialakított együttműködés mellett a külföldi tapasztalatok is hasznot hoztak. A megnyitóban az is elhangzott, hogy az elmúlt időszakban – az önkéntes haderő létrejöttével – megindult a szakmai felkészülés a szükségszerűen jelentkező, átmenetileg más jellegű rekonverzióra: a szolgálatukat befejező hivatásos, illetve főként szerződéses katonák rendszerszerű, folyamatos szervezeti feladatot jelentő kibocsátására.
A referátumok között Erdélyi Lajos dandártábornok az MH önkéntes haderővé történő átalakulását tekintette át. A HM humánpolitikai főosztályvezetője – egyebek között – elmondta: a rendszerváltás óta a különböző kormányzati ciklusokban jelentős létszámcsökkentések zajlottak le, ebből adódóan számos – nyugállományba vonult vagy még aktív korú katona jelent meg a munkaerőpiacon. A jelenlegi kormányzati szakaszban radikális változás történt a Magyar Honvédség életében, amióta kormánydöntés fogalmazza meg, hogy 2006. december 31-ig mintegy 29 ezerre, míg 2008. december 31-ig mintegy 27 ezerre kell csökkenteni a haderő létszámát. A főosztályvezető előadásában beszélt még az új helyzet jellemzőiről is. A haderő-átalakítás legújabb kori történetei az MH védelmi képességeinek teljes körű felülvizsgálatával indultak – mondta. Ez a védelmi felülvizsgálat áttekintette az összes – haderőn belüli, illetve azon kívüli – rendszert. Az elsődleges cél a hagyományos, az ország fegyveres védelmével kapcsolatos feladatok mellett – tette hozzá – a sokoldalú, rugalmas haderő rendszerbe állítása, a speciális (műszaki, egészségügyi, víztisztító stb.) képességek megtalálása és alkalmazása volt.
Erdélyi Lajos szerint a haderő-átalakítás most jutott el arra a pontra, amikor már nem kiegészítő, hanem valóságos, igazán komoly katonai képességet (Koszovó, Irak) is felvállalhat a Magyar Honvédség. A főosztályvezető elmondta: az átalakítás fordulópontja egy országgyűlési döntés; illetve a – korábban ad hoc jelleget kiküszöbölő – tízéves védelmi tervezési rendszer belépése volt. Az önkéntes haderő bevezetésének időpontja körül komoly viták alakultak ki. A kormányprogram azt mondta, hogy a ciklus végéig kell létrehozni az önkéntes haderőt. Egyrészt egy politikai – kormány és ellenzék közötti – vita, másrészt egy szakmai vita is lezajlott. A HM amellett érvelt, hogy mielőbb meg kell szüntetni a sorkatonai szolgálatot, létre kell hozni a professzionális haderőt. Az átállás: a szolgáltatások (őrzés-védelem, élelmezés) megteremtése, a személyi állomány biztosítása mind-mind komoly erőfeszítéseket igényelt. A legénységi állomány hosszú ideig létszámhiányos volt, az első félévben jelentős fluktuációval néztünk szembe, de tudni kell, hogy a komolyabb NATO-tapasztalatokkal rendelkező országokban is nehéz a legénységi és tiszthelyettesi állomány megfelelő utánpótlását biztosítani. A jelenlegi tapasztalatok szerint a legénységi állomány mind hosszabb ideig szeretne szolgálni, rendszerben maradni, sőt a ,,Párbeszéd 2005” állománygyűlés-sorozatban szinte elemi erővel tört fel, hogy 15 éves szolgálati időn túl is katona maradhasson a munkavállaló. Az önkéntes haderő jól működik, a törvényi szabályozás, a humánerőforrás biztosított, valamennyi haderőnem képességei alkalmazhatók, a bevezetéséről szóló döntés jól befolyásolta a folyamatokat – fejezte be gondolatait Erdélyi dandártábornok.
Hiányzó Mobilitás
Humán konverzió Magyarországon című nemzetközi tanácskozáson az MH számára megfogalmazott ajánlások megvalósulását dr. Krizbai János ezredes előadása tekintette át. A HM humánpolitikai főosztályvezető-helyettese kijelentette: az 1990-es évek második felében a katonacsaládok – a szervezeti változásokkal – nemcsak a katonaférj, a katonafeleség beosztásának megszűnésével szembesültek, hanem akár mindkét dolgozó családtag egyidejű munkanélkülivé válásával is. A nehéz helyzetet kezelni kellett, ekkor fogalmazódott meg először, hogy a munkaerőpiac részeként a foglalkoztatáspolitikai szakemberekkel, a munkaügyi központokkal, a szakszervezetekkel kell hatékonyan együttműködni. Elhangzott az is, hogy aki egy bizonyos szakmában, hivatásban sok időt töltött már el, annak ma már nehéz a váltás, a foglalkoztatási mobilitás, ezért is rendkívül fontos a viszonylag zárt világból, a Magyar Honvédségből visszailleszteni a civil világba a munkavállalókat. Krizbai János szerint nincs benne a hazai kultúrában az, hogy az életpálya során többször is váltani kell, nem elfogadott még, idegen a társadalomtól a foglalkoztatási mobilitás, mely az újabb és újabb szakmák elsajátításáról szól. Hangsúlyváltás történt, politikai döntések, jogszabályok, kihívások változtak meg jelentős mértékben, melyek a szervezeti problémához, a Magyar Honvédség átalakítási folyamatához kapcsolódnak. A létszámcsökkentés, a haderő-átalakítás természetes folyamata, hogy mindig lesz olyan réteg, amelyet – az önkéntes haderő bevezetésével viszonylag fiatalon – vissza kell irányítani a munkaerőpiacra. Több olyan kérdés – nyitottabb külső, belső környezet, piacgazdaság, munkaerőpiac, foglalkoztatáspolitika, munkanélküliség – van, melyben fontos az együttgondolkodás. Az ezredes úgy vélekedett, hogy a lezajlott átszervezéseknél kevesebb lehetőséget adtak, nem mindig segítették a foglalkoztatáspolitikai szabályzók az MH humán munkáját. Ugyanakkor az elmúlt években pozitívan változott a civil munkaerőpiac véleménye a katonákról, illetve a katonák értékítélete a civil munkaerőpiacon történő megjelenésük esélyéről is. A munkaerőpiacra hatással lévő külső környezeti változásokkal a továbbiakban is számolni kell, a kihívásokra viszont gyors és hatékony válaszokkal kell reagálni. A szervezetbe történő beléptetés, a foglalkoztatás után a ki-, illetve a társadalomba való sikeres visszaléptetés lesz a következő évek kiemelt feladata – mondta befejezésül Krizbai ezredes.
Sásik László nyugállományú ezredes az önkéntes haderővé vált Magyar Honvédség rekonverziós szükségleteiről és az új kihívásokról tartott előadást. A jelenről Sásik ezredes elmondta, hogy még jelentős átalakulás szükséges, hiszen költségvetési kényszer által vezérelt, alulfinanszírozott, fejlesztésátütemezésekkel terhelt a kor önkéntes hadereje. A ,,felfelé-kifelé” elv nem konzekvens alkalmazása azt a látszatot kelti, mintha minden hivatásos katonával a felső korhatár eléréséig számolna a haderő. Jövőkép: a profi haderő – mondta, majd hozzátette, hogy magas társadalmi presztízsű, megfelelő belső kohézióval, testületi szellemmel, szervezeti kultúrával rendelkező, a honvédelem ügye iránt elkötelezett civil szervezetekkel együttműködő Magyar Honvédségé a jövő. A kiválasztás, felkészítés, a pályán tartás a haderő közvetlenebb érdeke, mint a szolgálat utáni rekonverzió (egy sikertelen rekorvenzió munkaerőpiacra kifejtett negatív hatása késleltetett és közvetettebb). Ezt is felismerve, objektív és szubjektív okokból a honvédelmi vezetés erre a területre az indokoltnál kevesebb figyelmet fordít. A folyamatos haderő-átalakítások indukálta létszámfelesleg nem teremtett még munkaerőpiacon történő megjelenési (beszerzési) kényszert, így a humánerőforrás-gazdálkodás minőségének nincs piaci visszajelzése. A határozott idejű szolgálatra vonatkozó szerződések még évek múlva járnak le tömegesen, a kiléptetéssel együtt járó gondok még nem érzékelhetőek. A határozatlan idejű szolgálati viszonyban lévők irányába a rekonverzió helyett a honvédelmi vezetés az eddig is alkalmazott „majd elfogy” elvet érvényesíti, vagy vitatható értékű, látszatrekonverziós képzéseket indít (pl: vállalkozásbiztonsági szaktanfolyam). Megállapítható tehát, hogy objektív és szubjektív okok miatt a humánerőforrás-gazdálkodás nem minden elemében szolgálja kellően a szervezet hosszú távú érdekeit.
Sásik László előadásából kiderült: a rekonverzió nem volt és ma sem szerves része az önkéntes haderő (illetve elődszervezetei) humánerőforrás-gazdálkodásának (ennek kedvezőtlen munkaerő-piaci hatásai előre láthatóak). A rekonverzióval kapcsolatos gondok részben szemléletbeli, másrészt szervezeti, anyagi természetűek és harmadrészt rossz környezeti feltételekből (jelenlegi létszámfelesleg, a szervezet további szűkülése) adódnak. Ezek nem kényszerítették ki a rekonverzióval kapcsolatos feladatok átgondolását, a jövőre vonatkozó döntések előkészítését, a rekonverzió sikeres viteléhez szükséges szervezeti, személyi feltételek megteremtését. A rekonverziós feladatokat két irányban lehet megjelölni: az egyik csoportba tartozó feladatoknak lehet tekinteni a szolgálati idő alatt nyújtott támogatások (elsősorban a preventív, képzettségi szintet növelő képzések) szervezési feladatait; a másik csoportba sorolhatók lennének a szervezetből történő kilépést követő, elhelyezkedést elősegítő támogatások szervezési feladatai.
Sásik ezredes szerint minőségileg új helyzet állt elő, melynek megoldása közös ügyünk. Minden mulasztás, késlekedés csak rontja a szervezet (MH) jövőbeni munkarerő-piaci esélyeit.
A „barkácsolás” ideje lejárt, meg kell teremteni a működtetés szervezeti, személyi feltételeit, anyagi forrásait, a megfelelő jogszabályi környezetet. Szemléletváltás szükséges – tette hozzá –, a rekonverzió nemcsak a kilépők érdekeit szolgáló szociális segítségnyújtás, hanem és elsősorban a haderő hatékony működését biztosítani szándékozó humánerőforrás-gazdálkodási szaktevékenység! A haderő humánerőforrás-gazdálkodása (ezen belül a rekonverzió) az a szakterület, amelybe jó hatékonysággal becsatornázhatóak lennének – a mostaninál esetleg nagyobb mértékben – az együttműködésre kész civil szervezetek, tudományos műhelyek szellemi kapacitásai.
Egy felmérés száMai
Ezt követően a munkaügyi szervek lehetőségei az MH rekonverziós feladatainak támogatásában címmel Fazekas József tartott korreferátumot. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője – egyebek mellett – elmondta: amellett, hogy a haderő-átalakítás jelenleg is zajlik, piaci viszonyok alakultak ki, de a gazdaság szükséglete is komolyan átalakult. Az álláskeresők aktív támogatása, a munkahelyteremtés ma már országos jelentőségű probléma. Rendkívül fontos a ,,munkanélküli-képzés” megállítása érdekében a szakképzési rendszer áttekintése, valamint a munkaerőigény pontos megfogalmazása – tette hozzá a főosztályvezető-helyettes.
Az eredményes rekonverzió feltételeiről, az eddigi szentesi tapasztalatokról és lehetőségekről Fekete Imre főtörzszászlós, a műszaki dandár vezénylőzászlósa beszélt. A Szabó István főtörzsőrmester és az előadó által végrehajtott felmérésben öszszesen 97 fő vett részt, mely a dandár tiszthelyettesi állományának: 10%-a, a szerződéses tiszthelyettesi állományának 25%-a, legénységi állományának: 21%-a. Az átlagéletkor: 28,4 év volt. A nők aránya 12%, míg a férfiaké 88%. Tiszthelyettes 23%, legénység 77% volt. A kérdések: Mióta szolgál a honvédségben? Meddig rendelkezik érvényes szerződéssel? Meddig tervezi, hogy a honvédség kötelékében szolgál? Polgári szakképzettségét használja-e jelenlegi munkakörében? Milyen gyakorisággal vesz részt ismeretszerző, kiegészítő képzésekben? Kapott már valamilyen nem csupán a katonai életben használható képzést szolgálai ideje alatt? Az alábbiak közül milyen területen képezné magát? Szerződése lejárta után milyen területen szeretne elhelyezkedni a civil munkaerőpiacon? Hallott-e már a Magyar Honvédség rekonverziós (visszailleszkedést segítő) tervezett programjáról?
Milyen formában lenne Ön szerint a legcélszerűbb visszaillesztési képzésben részesíteni az állományt? A cafetériarendszer bevezetése esetén a felhasználható keretből fordítana-e saját át- vagy továbbképzésére a rendszerben, egy-egy rendfokozatban? A válaszadók megfogalmazták, hogy elsősorban az önként jelentkezők rekonvenziós képzését kellene támogatni (a „választék miatt” ne legyen kötelező pl. egy számára új dologgal foglalkozó tanfolyam végzése), emellett a Munkaügyi Központokat is be kellene vonni a szerződések lejárásának évében, emelni kellene a jelenleg maximálisan 15 éves szerződések időtartamát, valamint tanulmányi szabadidőt is biztosítani kellene (távolléti díj kifizetésével). A megkérdezettek 98%-a szeretne valamilyen képzésben részt venni, viszont az állomány egy része úgy gondolja, ez csupán a munkáltató „felelőssége”, ezért ők nem áldoznának erre sem pénzt, sem szabadidőt.
Az állomány döntő többsége még mindig nem érzi, nem fordít kellő figyelmet arra, hogy a határozott idejű munkaszerződése lejárta után vissza kell térnie a civil munkaerőpiacra. Érdemes lenne elgondolkodni egy, a szerződés lejártakor fizetendő képzési támogatás folyósításáról is. A Szentesről érkezett előadó szerint a szerződéses tiszthelyettesi és legénységi állományról – a műszaki dandárnál kiadott kérdőívek feldolgozása után – kiderült, hogy lehetőség szerint egyénre szabott rekonverzióra van szükség, melynek fontos kritériuma lehet, hogy ismerje el a letöltött szolgálati időt.
Vaderna János alezredes, az MH győri légvédelmi rakétadandár logisztikaizászlóalj-parancsnoka hozzászólásában kiemelte: Győrött volt olyan időszak, amikor a feltöltési korlátozások és a felvétel leállítása miatt többen több hónapja várakoztak. Az MH győri előadó szerint a reális tájékoztatás nagyon fontos, hiszen a beosztásba helyezés után már a megtartás válik a legfontosabb céllá. Tipikus motívum: a vonzó pálya, a biztos munkalehetőség, az elfogadható illetmény mellett a kedvező juttatási rendszer is. A kiválás sajátos jellemzője az olyan gépjárművezetők eltávozása, akik a jogosítványukat is a Magyar Honvédségnél szerezték.
Mészáros Géza HOSZ-elnök hozzászólásában elmondta: az érdekvédelmi szervezeteknek foglalkozni kell a munkavállalók ,,visszaintegrálásával”. Különös szervezet a Magyar Honvédség, hiszen a szervezet a maga képére formálja az embert. Így az ember, a katona hajlamos megszokni az MH gondoskodását, ám a valós igényeket mindig pontosan kell(ene) megfogalmazni. Az élethelyzet, a valós igények pontos, őszinte rögzítése után az egyéni elképzelésekkel találkozó érdekeket kell megjeleníteni. ,,Utánnyúlást”, vagyis egy olyan támogató rendszert kell kialakítani, kiépíteni, amely a veszteségeket kárpótolja, a szervezet elhagyása után rövidebb-hosszabb ideig még gondoskodik a katonáról – tette hozzá a szakszervezeti vezető.
Gyuris Mihály, az MH Szociálpolitikai Közalapítvány kuratóriumi titkára szerint szórt igények jelentkeznek, a gátló tényezők pedig nem engedik az egyéni igények megjelenítését.
Jobb tájékoztatás
A kiképzőmunka hatékonyságáról, az intézményhálózat lehetőségeiről, valamint a fejlesztés igényeiről prof. dr. Harai Dénes ezredes, a ZMNE rektorhelyettese beszélt. Szerinte a tanulás ma már létfeltétellé vált. A gazdaság pragmatikus irányba történő elmozdulása a katonák alapvető képességeit, a szervezőkészséget, a fegyelem és a rend szeretetét jól artikulálják. A régebbi képzéseket be kell azonosítani, az új akkreditációs tevékenységeket pedig az igényeknek megfelelően kell alakítani. Az informatika és a nyelvismeret mellett a mobilitási képesség a modern kor legnagyobb kihívása, elvárása. Vannak tehát olyan tudásfajták, amelyek alapvetően meghatározzák az elhelyezkedés lehetőségét: az informatika (ismeretek és különösen a gyakorlat), egyetemünkön ECDL EU akkreditált informatikai képzésben is részt lehet venni; valamint a nyelvismeret. Az egyetem akkreditált nyelvvizsga-központtal rendelkezik. Előnyt növelő tényező a földrajzi, szakmaváltási mobilitás, az önálló tanulás készsége, valamint a jó pszichofizikai kondíció. A demokratikus társadalom szabályaihoz alkalmazkodni kell, mozgósítva a munkavállaló saját aktivitását és saját kondícióit is (pénzügyi stb.). A munkaerőpiac üzenetét e tekintetben a következőképpen lehetne sarkítani: „Nincs munkád? Te vagy a hibás.” Általában azt tapasztaljuk, hogy a műszaki-technikai végzettségűek könnyebben találnak munkát, a specifikus katonai szakokon végzettek nehezebben. Ebből azt láthatjuk, hogy a jelenlegi viszonyok között milyen kompetenciáknak biztosít mozgásteret a társadalom. Úgy vélte, nekünk katonáknak, határőröknek, rendőröknek az alapvető készségeink, ismereteink – így például: vezetői és szervezőkészség, pontosság, fegyelmezettség, határozottság és nem utolsósorban a megbízhatóság – rendelkezésre állnak, nem kell kishitűnek lennünk. A társadalom igényli ezeket a gyakorlati és pragmatikus személyiségi jellemzőket. A történészek a két világháború közötti időszakra utalva már leírták, hogy a polgári életbe visszatérő katonatisztek testnevelőtanárok, iskolaigazgatók, nyomdavezetők lettek, azaz a jelzett adottságokat, készségeket jól fogadta a társadalom. Tervezzük egy tájékoztatófüzet összeállítását, amelyet minden évben megküldünk a katonai szervezeteknek, segítve a képzésekben és átképzésekben, valamint továbbképzésekben való orientációt. Ez hozzájárulhat a belső információáramlás hatékonyabbá tételéhez is. Az optimális és funkcionálisan hasznos képzés kiválasztása fontos, mivel egy roszszul megválasztott képzési formát veszteségként is meg lehet élni. A tanulási folyamat során nem szabad az optimálisnál nagyobb veszteséget szenvedni – zárta gondolatait Harai professzor.
Czimmer István László nyugállományú dandártábornok, minisztériumi főtanácsadó szerint a visszaillesztés javítása a belépéskor kezdődik meg. A korszerű, államilag elismert és garantált végzettséggel, szakképzettséggel rendelkező katonák kerültek, kerülnek ki a munkaerőpiacra – mondta. Hozzászólásában Czimmer István László elmondta még, hogy a haderőben eltöltött hosszabb-rövidebb időszak alatt végig a felkészítés, az átképzés folyik, csupán a kompetencia hiányzik. Valamennyi hozzáadott érték, az MH által kiadott képesítés jól hasznosítható a civil szférában, az új szakképzési struktúra, a vizsgakövetelményeknek történő megfelelés mind-mind ezeket támogatják.
A hozzászólók között Erdős László nyugállományú ezredes, a BEOSZ ügyvezető elnöke megfogalmazta: szükséges volna a haderőnemeken belüli állásbörzéket is szervezni. Takács Ferenc nyugállományú ezredes szerint a hatékony információáramlás, a katonával történő tervezett és folyamatos foglalkozás lehet a rekonverzió ismérve.
Kosaras László ezredes, a Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnoksága személyügyi főnöke elmondta: az emberekkel való foglalkozás terén – a belépéstől kezdve maximálisan tíz éven keresztül – az egyszerűségre való törekvés, az állandó őszinteség, illetve a lehetőség folyamatos biztosítása legyen az irányadó. Dr. Koós Anna, a BHKKA elnöke szerint az egyéni felelősség, az állami és a nem állami szervezetek, alapítványok együttműködése igazán fontos.
Összességében megállapítható, hogy emelte a tanácskozás színvonalát és sikerét a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központ Alapítvány (BHKKA) részvétele. A BHKKA volt az, amely 1996-ban az első, a témában tartott konferencia szervezését felvállalta és ajánlásokat dolgozott ki a tíz évvel ezelőtti feladatok megoldására. A konferencia – mint elhangzott – a közös gondolkodás egy állomásának tekinthető. Megtudtuk, hogy a ZMNE szociológus szakemberei a közeljövőben két vizsgálatot végeznek el a nyugállományúak, valamint a felső korhatár előtt kiváltak körében. A vizsgálatok e téren is hozhatnak új tapasztalatokat, amelyek feldolgozása lehet a megoldás keresésének következő állomása.