A kibontakozó információs korszakban a globalizáció tendenciái és az informatika változatlan ütemû fejlõdése minden (politikai, védelmi, gazdasági, kulturális stb.) szférában folyamatosan bõvíti a különbözõ szereplõk közötti együttmûködés lehetõségét, ugyanakkor fokozatosan növeli szerepét. Ennek megfelelõen növekszik a szereplõk közötti interoperabilitás jelentõsége is, amelynek megjelenése és elõtérbe kerülése a technikai és ezen belül elsõsorban az informatikai rendszerek és eszközök hálózatba kapcsolódásához köthetõ. Az interoperabilitás és ezen belül az informatikai rendszerek, eszközök közötti interoperabilitás szerepe napjainkban különösen jelentõs szerepre tett szert a katonai alkalmazásban. A megváltozott biztonságpolitikai környezetben, a katonai mûveletek jellegében és az azokat végrehajtó erõk felépítésében bekövetkezett változások eredményeként az interoperabilitást a NATO új stratégiai koncepciója a szövetség hatékony mûködése egyik alapvetõen meghatározó tényezõjének minõsítette. A NATO prágai csúcsértekezletét megelõzõen, a Prágai Képességfejlesztési Elkötelezettség elõkészítéseként a védelmi miniszterek az interoperabilitást már a négy kiemelt jelentõségû mûveleti képességterület egyikeként azonosították. Jelen publikáció elõzõ része összegezte az interoperabilitási megoldások alapjait, fõbb típusaikat és jellemzõiket, majd bemutatta az információcsere adatmodelleire épülõ megoldásokat. A második rész most a bit- és karakterorientált üzenetalapú interoperabilitási megoldásokat ismerteti, áttekintve fõbb típusaikat és jellemzõiket.

A bitorientált üzenetszabványok a NATO-ban a Link-, az Egyesült Államok hadseregében pedig a TADIL (illetve napjainkban már a TDL) megjelölést viselik. Valamennyi megnevezés alapja az adatkapcsolat fogalma. A távközlésben az adatkapcsolat (data link) adatok egyik helyrõl egy másikra történõ továbbításának (küldésének és fogadásának) módja és eszköze, amely magában foglal(hat) két adat-végberendezést és az ezeket összekötõ adatátviteli vonalat. A speciális katonai bitorientált üzenetszabványokat a harcászati szinten alkalmazzák, jellemzõjük az alkalmazott üzenetformátumok, protokollok, kommunikációs megoldások és architektúrák, valamint a konkrét átvitelt biztosító kommunikációs eszközrendszer integrációja. Az Egyesült Államok hadseregének fogalomjegyzéke szerint a harcászati digitális információkapcsolat1 az egyesített vezérkar által jóváhagyott, szabványos kommunikációs kapcsolat digitális információk átvitelére.
A NATO-ban és a NATO-tagállamok hadseregeiben alkalmazott bitorientált üzenetszabványok két átfogó csoportba sorolhatóak. Az elsõbe az 1950–1960 között kialakított és mindmáig alkalmazott Link–1, 11/11B, 4A/4C és 14 tartoznak. A második csoportot pedig az 1970-es évek végén megjelent Link–16 üzenetszabvány-család különbözõ változatai képezik. Az elsõ csoport üzenetszabványai a STANAG 5501, 5511, 5504, 5514, míg mûködési eljárásaikat az ADatP–31, –11/–33, –04, –14 dokumentumokban szabályozták.
A Link–1 az 1950-es évek végén kidolgozott duplex, pont-pont típusú digitális adatátviteli kapcsolat, amelyet elsõsorban a NATO légvédelmi rendszere2 használt. A viszonylag lassú, 1200/2400 bps sebességû, kriptográfiai védelem nélküli adatkapcsolat eredetileg telefonvonalakra épült, késõbb azonban továbbfejlesztették többcsatornás rádiókommunikációs és mûholdas átviteli technológiára is. A Link–1 az S-sorozatú üzenetkészlet segítségével alapvetõen a légi helyzetre vonatkozó felderítési és kapcsolatmenedzsment- adatok cseréjét biztosította a légtérellenõrzõ és légvédelmi irányító központok, valamint a légi mûveleti központok3 között. A magyar, cseh és lengyel NATOcsatlakozást követõen telepített légtérszuverenitási hadmûveleti központok4 is egy korlátozott Link–1 képesség révén csatlakoztak a NATO légvédelmi rendszeréhez.
Az 1960-as években megjelent Link–11 (amerikai megnevezéssel TADIL A) üzenetszabvány félduplex üzemmódú, védett, zavarvédelemmel nem rendelkezõ öszszeköttetést biztosít légi, szárazföldi és tengerészeti eszközök között. Alapvetõ mûködésmódja esetén egy vezérlõ állomás kérdezi le sorban a tagállomásokat. A HF frekvenciasávban történõ alkalmazás esetén az elméleti hatótávolság több mint 500 km, az UHF-sávban viszont kevesebb mint 50 km, a sebesség HF-sávban 1364 bps, UHF-sávban 2205 bps. Emellett mûholdas és optikai kábeles átviteli mód is lehetséges. A Link–11 az M-sorozatú üzenetkészlettel légi, felszíni és felszín alatti helyzetinformációk (trackek) adatait, elektronikai hadviselési adatokat és korlátozott mértékben vezetési adatokat képes továbbítani, de nem támogatja a légi irányítást és más alkalmazási területeket. A NATO-ban a Link–11 elsõsorban haditengerészeti alkalmazású, de képes hadszíntéri rakétavédelmi információk továbbítására is, így a szárazföldi légvédelmi rakétaeszközöket is felszerelték (felszerelhették) Link–11 képességgel. A Link–11B (TADIL B) egy dedikált duplex, pont-pont típusú digitális adatátviteli kapcsolat, amelynek szabványos sebessége 1200 bps, de opcionálisan 600 és n*1200 bps sebességgel is mûködtethetõ. A Link–11B a NATO-ban elsõsorban a szárazföldi légvédelmirakéta-vezetési pontoknak a NATO légvédelmi rendszerével történõ összeköttetését támogatja egy speciális csatolófelületen5 keresztül. Egyes NATO-tagállamokban a Link–11B a szárazföldi légvédelem alapvetõ adatátviteli kapcsolata.
A Link–4 (TADIL C) egy UHF-sávban mûködõ, nem védett, zavarvédelemmel nem rendelkezõ, idõosztásos, 5000 bps sebességû, két változatot magában foglaló adatátviteli kapcsolat a légi irányítás és a vadászrepülõk között, amely a légi irányítás és a vadászrepülõk közötti adatcsere során V- és R-sorozatú üzenetek segítségével biztosítja az automatikus hajófedélzeti leszállítás, a légi irányítás, a rávezetés, a csapásmérés irányítását és a haditengerészeti repülõk navigációja támogatását.6 Egy Link–4A hálózat legfeljebb 8 résztvevõ között mûködtethetõ. Ez volt az elsõ adatátviteli kapcsolat, amelyet digitális vezetési eszközként beépítettek vadászrepülõkbe. A Link–4C egy vadászrepülõ-vadászrepülõ kapcsolat a Link–4A kiegészítésére, bár a két adatátviteli kapcsolat közvetlenül nem kommunikál egymással. F sorozatú üzeneteket használ és bizonyos zavarvédelmi képességekkel is rendelkezik. A Link–4C-t csak az F–14 gépeken telepítették, egy hálózatban egy idõben 4 F–14 lehet. Végül a Link–14 alkalmas a haditengerészeti géptávírókapcsolat-felderítési információk továbbítására a harcászati adatfeldolgozó képességekkel rendelkezõ hadihajókról az ilyen képességgel nem rendelkezõ hadihajókra. A megvalósítás módja igen nagy távolságú összeköttetést is biztosít. A mûködtetés során több Link–14 hálózat is kialakítható, például egy a légi és egy a felszíni/felszín alatti adatok számára. Az 1970-es évek végén megjelenõ új bitorientált üzenet- és adatátviteli megoldások alapvetõ eltérése a korábbiaktól az volt, hogy elvált egymástól az adatátvitelt megvalósító rendszer és az alkalmazott üzenetformátum.
A többfunkciós információelosztó rendszer (amerikai megnevezéssel összhaderõnemi harcászati információelosztó rendszer)7 egy minden haderõnem (légierõ, haditengerészet és szárazföldi erõk) és minden alkalmazó/eszköz (vezetési pontok és végrehajtó eszközrendszerek) igényeit kielégítõ nagy kapacitású, védett és zavarvédett adatátviteli rendszer. Az átviteli kapacitásigény csak UHF sávban biztosítható, így a hosszú távú összeköttetések csak átjátszótechnológiák alkalmazásával biztosíthatók. Az információelosztó rendszer többszörös hozzáférésû idõosztásos architektúrára8 épül. A rendszer több különbözõ üzenetformátumot támogat, amelyek közé tartozik a Link–16, az VMF és az IJMS.
A Link–16 (TADIL J) üzenetformátum-szabvány az MIDS/JTIDS architektúra optimális kihasználására épülve valamennyi harcászati szervezet/eszközrendszer információcsere- igényeinek kielégítését célozta meg, támogatva a vezetési, felderítési, elektronikai hadviselési, fegyverirányítási, helymeghatározó és azonosítási információk továbbítását. A Link–16 lehetõvé teszi rögzített, kötetlen (szöveges) és változó formátumú üzenetek továbbítását. A rögzített formátumú üzeneteket a J-sorozatú üzenetkészlet tartalmazza. Az adatátviteli sebesség az alkalmazott titkosítási módszertõl és így a tömörítési módtól függõen 28 800, 57 600, vagy 115 200 bps lehet. A Link–16 üzenetszabványa a STANAG 5516, mûködési eljárásait az ADatP–16 dokumentu mokban szabályozták. A tervek szerint a Link–16 fokozatosan felváltja a Link–4A, Link–4C és Link–11 adatkapcsolatokat.
A változó hosszú üzenetformátumot9 az Egyesült Államok hadseregében vezették be. Eredetileg a Link–16 (TADIL J) üzenetei közé tartozott, de aztán elkülönítették és K-sorozat megnevezéssel önálló üzenetszabvánnyá vált, amely bármely digitális átvitelre alkalmas rádióátviteli rendszeren továbbítható. Az üzenetkészlet alkalmas hálózatmenedzsment, általános információcsere, tûztámogatási, légierõ, felderítési, szárazföldi és haditengerészeti mûveleti, harci kiszolgáló, összhaderõnemi alkalmi harccsoport mûveleti, valamint légvédelmi/légtérfelügyeleti információk továbbítására. Az üzenetformátum a Link–16 és a Link–22 formátumokkal közös, szabványos adatelemekre épül. Az átmeneti JTIDS üzenetspecifikációt10 azért alakították ki, mert a JITDS eszközrendszere korábban jelent meg, mint a Link-16 (TADIL J) üzenetkészlet. Az átmeneti megoldás az Egyesült Államok légierejében, illetve a NATO, az Egyesült Királyság és Franciaország AWACS repülõgépein valósít meg. Gyakorlatilag a Link–11 üzenetkészletet „csomagolták be” a JTIDS architektúrába azonos funkciókkal, de nagyobb átviteli kapacitással és zavarvédettséggel, bár a fejlettebb JTIDS-funkciók kihasználása nélkül. A Link–22 (más megnevezéssel NATO-továbbfejlesztett Link–1111) fejlesztése az 1990-es évek végén kezdõdött meg, mint a Link–16 és a Link–11 hibrid megoldása, egy zavarvédett, nagy távolságú adatátvitelt biztosító, rögzített frekvenciájú, vagy frekvenciaugratásos, TDMA, vagy dinamikus TDMA architektúrájú adatátviteli megoldás a HF és/vagy az UHF sávban. A Link–22 a tervek szerint képes lesz továbbítani a Link–16 J-sorozatú üzeneteit, illetve az új, saját F-sorozatú üzeneteket is.
A felsorolt típusok mellett a NATO-tagállamok hadseregeiben számos más változat is megtalálható. Ezek közé tartoznak többek között: a kép- és jelfelderítés támogatására kialakított közös adatkapcsolat, amely öt különbözõ osztályban 200 kbps adatfeltöltési és 10, 137 és 234 Mbps adatletöltési sebességet biztosít a földi központok és a légi vagy ûrbeli telepítésû eszközök között; a pilóta nélküli repülõgépekkel adatkapcsolatot biztosító harcászati közös adatkapcsolat; a szárazföldi légvédelmi rakétarendszerek és vezetési pontjaik közötti adatkapcsolatot biztosító szárazföldi harcászati adatkapcsolat; a PATRIOT légvédelmi rendszerek közötti kapcsolatot biztosító PATRIOT digitális információkapcsolat; valamint a légierõ közvetlen légi támogatást nyújtó repülõgépei és a szárazföldi haderõ rendszerei közötti kapcsolatot támogató helyzetismeret adatkapcsolat.12


KARAKTERORIENTÁLT ÜZENETFORMÁTUMOK

A katonai szervezetek, csoportosítások közötti információcsere a katonai vezetés és az együttmûködés nélkülözhetetlen feltétele. A vezetés által támasztott követelményeknek megfelelõen az információcsere során továbbítandó információnak tömörnek, pontosnak, naprakésznek és egyértelmûnek, könnyen érthetõnek kell lennie. Ezeket a tulajdon ságokat az információcsere során használt nyelvnek is támogatnia kell. A hagyományos információcsere során alkalmazott, kötetlen formátumú természetes nyelv e tekintetben számos olyan hátránnyal rendelkezik, amelyek a felsorolt tulajdonságokkal ellentétesek (pl. egyes szavak információvesztés nélkül elhagyhatók, más szavaknak több jelentésük is lehetséges). Különösen nehéz az információcsere során alkalmazott közvetítõ nyelv megválasztása, eredményes és hatékony alkalmazása többnyelvû környezetben, ami napjainkban a katonai mûveletek végrehajtásának alapvetõ sajátossága.
A problémák feloldására, az információcsere megvalósítására egy informatikai rendszerek, eszközök által is támogatott környezetben kialakítható olyan mesterséges nyelv, amelynek szókészlete (lexikája) elõzetesen egyeztetett jelentésû, értelmezésû összetevõkre („szavakra”, rövidítésekre, kódokra) korlátozott, és az alkalmazható nyelvi struktúrák (szintaktikája), illetve az ezek által hordozott információk (pl. a szavak pozíciójának, vagy egymáshoz viszonyított helyének jelentése egy adott nyelvi struktúrában) is elõzetesen egyeztetettek, ezzel biztosítható egységes értelmezésük. Mesterséges nyelv esetében is információcserehatékonyság-növelõ tulajdonság lehet az, hogy az üzeneteket ne csak informatikai eszközök segítségével, hanem „manuálisan” is elõ lehessen állítani, illetve „el lehessen olvasni” (értelmezni).
A fenti célok megvalósítására kezdték alkalmazni a NATO formatizált üzenetkezelõ rendszert (NATO Message Text Formatting System, FORMETS),13 amelynek rendeltetése az információcsere során felhasznált üzenetek szabványosítása, és ezzel a különbözõ NATO- és nemzeti szervezetek, erõk és rendszerek közötti interoperabilitás növelése. A FORMETS szabályokat, szerkezeteket és szótárat nyújt olyan szabványosított karakterorientált üzenetformátumok (MTF) számára, amelyek egyaránt használhatók hagyományos (manuális) és informatikai eszközökkel támogatott (had)mûveleti környezetben. Célja, hogy növelje a pontosságot, csökkentse az üzenetek elõkészítésének, olvasásának és feldolgozásának idejét és erõforrásigényét, csökkentse a félreértés kockázatát, illetve biztosítsa, hogy az üzenetek teljes és egyértelmû adatokat tartalmazzanak.
A FORMETS formatizált üzenetei egységesen bevezetõ szövegbõl, az üzenet törzsszövegébõl és záró szövegbõl épülnek fel. A bevezetõ és a záró szövegrészek nem tartoznak közvetlenül az üzenethez, a továbbítás során használt adatokat (minõsítési, kezelési, biztonsági kategóriákat, tárgyleírásokat és egyéb kiegészítõ adatokat) hordoznak. Maguk az üzenetek üzenetrészekbõl, ezek pedig mezõkbõl állnak. Az üzenetrészek akár több szinten is szegmensekbe csoportosíthatóak.
Az üzenet (Message Text) összetartozó üzenetrészek, szegmensek csoportja, amelyet egy üzenetként lehet továbbítani. Az üzenetformátum egy üzenettípus, meghatározott információt hordozó üzenetek csoportjának specifikációja, amely tartalmazza az üzenetformátum megnevezését, azonosítóját, valamint az üzenetet alkotó üzenetrészek, szegmensek sorrendjét, összetételét, szerepeltetésének és ismétlõdésének szabályait. A szegmens (Segment) két vagy több egymást követõ, tartalmilag öszszetartozó üzenetrész, amelyek egy csoportként ismételhetõek. A FORMETS-ben több száz szabványosított üzenetformátum található, köztük olyanok, mint a SAJÁT SZÁRAZFÖLDI HELYZET JELENTÉSE (Own land forces situation report, OWN SITREP), a LÉGIERÕ HARCREND (Order of battle – air forces, ORBATAIR), az AKNAMEZÕ-TELEPÍTÉSI PARANCS (Minefield laying order, MINLAYORD), a FOGADÓ NEMZETI TÁMOGATÁSI IGÉNY (Host nation support request, NSREQ), vagy a LETARTÓZTATÁSI JELENTÉS (Arrest Report, ARRESTREP).
Az üzenetrész (Set) összetartozó mezõk (adatelemek) csoportja. Az üzenetrészformátum egy üzenetrésztípus, meghatározott információt hordozó üzenetrészek csoportjának specifikációja, amely tartalmazza az üzenetrész megnevezését, azonosítóját, valamint a tartalmazott mezõk sorrendjét, használati rendjét és ismétlõdésének szabályait. Az üzenetrészeket oly módon határozták meg, hogy szükség esetén több különbözõ üzenetben is felhasználhatók legyenek. A FORMETS-ben több mint 1500 szabványos üzenetrész-formátum szerepel.
Az üzenetrészeknek, szegmenseknek abban a sorrendben és olyan ismétlõdéssel kell (lehet) szerepelniük az üzenetben, ahogy azt az üzenetformátumban meghatározták.
Egy üzenetrész vagy szegmens az üzenetformátumban meghatározottak szerint lehet kötelezõ, feltételes, vagy mûveleti helyzettõl függõ. Kötelezõ (Mandatory) öszszetevõnek feltétlenül, még információhiány esetében is szerepelnie kell, ez utóbbi esetben a kötelezõ mezõkben kötõjelet kell megadni. A feltételes (Conditional) összetevõket a felhasználói utasításban foglaltaknak megfelelõen kell szerepeltetni. Végül a mûveleti helyzettõl függõ (Operationally Determined) összetevõk elhagyhatóak, ha a megfelelõ információ nem áll rendelkezésre.
A táblázatos formátumú (Columnar) üzenetrészek a manuális feldolgozás megkönnyítésére szolgálnak. Ezekben az üzenetrész adatait oszlopfejlécek alatt, oszlopokba rendezetten jelenítik meg. Az elsõ sor kizárólag az üzenetrész azonosítóját tartalmazza, 14 a másodikban a megfelelõen tabulált oszlopfejlécek találhatók, majd ezt követik a további sorokban az oszlopfejlécekhez megfelelõ módon igazított adatok. A kötetlen formátumú szöveges (Free Text) üzenetrészek mérethatár nélküli, általában természetes nyelvi szöveget tartalmaznak, amely lehetõséget biztosít a formatizált üzenetrészekben nem továbbítható információk rögzítésére. A csoportba négy üzenetrésztípus tartozik: a KIEGÉSZÍTÉS (Amplification, AMPN), a HOZZÁ- FÛZÉS (Narrative, NARR), a MEGJEGYZÉSEK (Remarks, RMKS) és az ÁLTALÁNOS SZÖVEG (General Text, GENTEXT), amelyek sorrendben a megelõzõ üzenetrészre, néhány megelõzõ üzenetrészre, vagy az üzenet egészére vonatkoznak, illetve kötetlenül használhatók.
Az üzenetrészek között vannak gyakran, majdnem minden üzenetben szereplõ típusok is. Az elsõ üzenetrész, amennyiben szerepel benne, a MÛVELET (Operation, OPER), illetve a GYAKORLAT (Exercise, EXER), azonosítja az adott mûveletet vagy gyakorlatot. Ezt kötelezõen az üzenet típusát meghatározó ÜZENETAZONOSÍTÓ (Message Identifier, MSGID) üzenetrésznek kell követnie, majd ezt követheti( k) a REFERENCIA (Reference, REF) üzenetrész(ek).
A mezõ (Field) az üzenetrészek elemi információegysége. A mezõformátum egy vagy több, hasonló adatot tartalmazó mezõ specifikációja, amely tartalmazza a mezõformátum azonosító számát,15 nevét, szöveges meghatározását, a formátumhoz tarto zó felhasználási típusokat, az alkalmazott adatelemeket és kódokat, valamint a kapcsolódó struktúrákat. Az egyes mezõformátumokhoz különbözõ felhasználási típusok (Field Use) tartozhatnak, amelyeket saját azonosító16 és részben azonos vagy eltérõ tartalom (adatelemek) jellemez. A mezõk lehetséges tartalma meghatározható a lehetséges értékek (kódok) megadásával, egész szám, decimális tizedes szám, vagy alfanumerikus intervallumok megadásával; valamint leíró meghatározással. A FORMETS- ben vannak elemi és összetett mezõformátumok. Az utóbbiak más mezõformátumok sorozatából állnak (pld. dátum = év, hónap, nap). A FORMETS-ben több mint 1000 mezõformátum és több ezer felhasználási típus szerepel, köztük olyanok, mint hónapnév, általános repülõgép-szerepkör, szervezetazonosító, vezetési szint, konvojtípus, rombolástípus, tûzgyorsaság stb.
A következõkben lássunk egy példát egy formatizált üzenet tartalmára, amelyben a bevezetõ és zárószöveg normál, az üzenettörzs (maga a FORMETS formatizált üzenet) félkövér betûtípussal szerepel.

1. ábra Formatizált üzenet (példa)17

A FORMETS üzenetformátum-szabvány nem áll egyedül a katonai alkalmazásban.
Az elõzményének tekinthetõ üzenetformátum-szabványok már korábban megjelentek az Egyesült Államok hadseregében. Ezek közé tartozik az Egyesült Államok Formatizált Üzenetszabványa (United States Message Text Format, USMTF) és a haditengerészetnél alkalmazott szabvány (Over-the-Horizon Gold, OTH-G). Az 1970- es években kialakított üzenetformátumok még az akkori adatátviteli lehetõségekhez és eszközökhöz alkalmazkodva korlátozott hosszúságú, telexen is továbbítható sorokra és a lehetõ legrövidebb ábrázolásmódra épültek. Az egyedi megoldás miatt ezeket az üzenetformátumokat támogató alkalmazásokat értelemszerûen kizárólag a katonai informatikai rendszerek számára dolgozták ki.
A katonai informatikai rendszerekben alkalmazott szakterület-specifikus üzenetformátum- szabványok felváltására természetes módon merült fel a széles körben alkalmazott XML18 nyelv használata. Az XML formátum teljesen egyenértékûen biztosítja az MTF formátumú üzenettartalmak reprezentációját, és alkalmazása maga után vonná a kapcsolódó alkalmazások egyre bõvülõ körének elérhetõségét, felhasználási lehetõségét. A korábbi rendszerek érdekében történõ visszaalakítás is könnyen megoldható lenne a XML stíluslap technológia19 alkalmazásával. Az MTF-XML áttérésre számos elõnye ellenére, elsõsorban a meglévõ rendszerek átalakításának nehézségei következtében egyelõre még nem került sor.


ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK

A katonai informatikai és más (pld. fegyver-) rendszerek (eszközök) közötti információcsere esetében az interoperabilitás megegyezés szerinti megoldások alkalmazását feltételezi. Ez a fizikai szinten elsõsorban technikai, a szintaktikai és szemantikai szinteken pedig alapvetõen elvi jellegû megoldásokat, megegyezéseket igényel. A magasabb szintek interoperabilitása az alattuk lévõ szintek interoperabilitásának függvénye, azonban a rétegelt architektúrából következõen a különbözõ szintek egymástól bizonyos mértékig függetlenek. Ugyanaz az üzenetformátum továbbítható például különbözõ vezetékes hordozókon vagy rádióösszeköttetésen keresztül is, illetve ugyanaz a tartalom továbbítható különbözõ formátumokban, például valamely TADIL, vagy MTF formátumban, vagy akár XML üzenet formájában.
Napjainkra az információtechnológiában olyan helyzet alakult ki, hogy az elsõ két szinten jelentõs mértékben csökkent és a közeljövõben várhatóan tovább csökken a heterogenitás: mind a fizikai átviteli módszerek, mind az üzenetformátumok esetében egyes szabványos megoldások uralkodóvá válnak. Az egyedi, gyártó- vagy feladatspecifikus megoldások az informatikai forradalom következtében két ok miatt is fokozatosan háttérbe szorulnak. Az elsõ ok az információs környezet gyorsuló ütemû integrálódása, világméretekben összekapcsolódó rendszerbe szervezõdése. Egy ilyen rendszerhez történõ kapcsolódás ugyanis hatékonyan és megbízhatóan nyilvánvalóan a leggyakrabban alkalmazott megoldásokhoz történõ alkalmazkodással lehetséges. A második ok a változatlanul gyors ütemben fejlõdõ információtechnológia által biztosított képességnövekedés. Ennek eredményeként például a feldolgozási és átviteli sebesség növekedése teszi sok esetben feleslegessé egyes, korábban lényeges szempontok (pl. az üzenet karakteres vagy bitorientált jellege, hossza, vagy szerkezeti bonyolultsága) érvényesítését.
Mindezek következtében együttmûködõ informatikai rendszerek (alkalmazások, alkalmazáskomponensek) között az elsõ két szinten – például egy szabványos OSI fizikai rétegmegoldás, TCP/IP protokoll, illetve XML üzenetformátum alkalmazásával – ma már viszonylag könnyen meg lehet valósítani az interoperabilitást. Sokkal nagyobb feladatot jelent azonban a különbözõ rendszerek esetében biztosítani az üzenetek segítsé gével továbbított, vagy adatbázisokban tárolt és hozzáférhetõ adatok, illetve a rendszerek által biztosított funkciók azonos értelmezését, vagyis a szemantikai interoperabilitást. A bemutatott interoperabilitási megoldások alapvetõen egy olyan együttmûködési körben lehetnek eredményesek, amelyeket a jól körülhatároltság, a funkcionális hasonlóság, valamint az együttmûködés szorossága és tartóssága jellemez. Az együttmûködõ szereplõk és támogatott folyamataik funkcionális azonossága, hasonlósága maga után vonja a kezelt információk körének és tartalmának azonosságát vagy hasonlóságát.
Ebbõl következõen a kezelt információk heterogenitása sokkal inkább reprezentációs (formai), mint fogalmi (tartalmi) kérdésekben jelentkezik. Mindez jelentõs mértékben megkönnyíti a közös közvetítõ reprezentáció, egy szabványos megoldás meghatározását, és az egyes szereplõk számára a belsõ és a közvetítõ reprezentáció közötti jelentésmegõrzõ átalakítást.
Jól körülhatárolt szereplõi kör és szoros, tartós együttmûködés nélkül, eljárási okokból és gyakorlati tapasztalatok hiányában nehezen lehet hatékonyan meghatározni a valós információcsere-igényeket és nehezen lehet kialakítani az egyeztetett közös közvetítõ reprezentációt. A funkcionális hasonlóság és a szoros, tartós együttmûködés hiánya vagy alacsony szintje pedig maga után vonja a kezelt információk körének és tartalmának jelentõs eltéréseit, heterogenitását. Ebben az esetben – az egyes szereplõk autonómiájának fenntartása esetén – számos részterületen nehéz, vagy egyenesen lehetetlen olyan közvetítõ reprezentációt, szabványos megoldást találni, amely bármely két szereplõ között biztosítja a teljes értékû és jelentésmegõrzõ információcsere feltételeit.
Emellett az együttmûködõ szereplõk körének, illetve az együttmûködés tartalmának (az információcserében érintett információk körének) kibõvülésével a megvalósítás lehetõségei – még meghatározott kör és szoros együttmûködés esetén is – fokozatosan beszûkülnek. Kiterjedt együttmûködési kör és széles körû, differenciált tartalmú információcsere esetén a legtöbb területen már csökken a lehetõség az egyes információk alkalmazási területspecifikus változatainak összehangolására. Ennek következtében az egyetlen szabványos megoldás helyett már több, egymást kiegészítõ, vagy egymás mellett párhuzamosan létezõ változatra van szükség.
Összességében tehát megállapítható, hogy a NATO-ban az információcserében érintett adatok (információreprezentációk) kölcsönösen elfogadott értelmezését egyrészt a szabványos bit- és karakterorientált üzenetformátumok, másrészt az információcsere adatmodellekbe szervezett adatelemszabványok támogatják. Ezeket a szabványokat jelentõs és folyamatos egyeztetéssel alakították ki és fejlesztik tovább napjainkban is. A bemutatott megoldások jelentõs hátteret biztosítottak és biztosítanak az interoperábilis katonai informatikai rendszerek kifejlesztéséhez, azonban teljes körû és minden esetben alkalmazható megoldást nem jelenthetnek. Az informatikai interoperabilitás megvalósítására további, új típusú megoldásokat és módszereket szükséges keresni és kialakítani.

MUNK SÁNDOR

ADatP–3 Part I., NATO Message Text Formatting System (FORMETS). System Concept and Description. Baseline 10. – NATO HQ C3 Staff, 1994.
Joint Publication 1-02, Department of Defense Dictionary of Military and Associated Terms. – Joint Chiefs of Staff, 2005.


Jegyzetek


1 Tactical Digital Information Link (TADIL) ~ Joint Pub 1-02 (2005) [526. o.].
2 NATO Air Defence Ground Environment (NADGE).
3 Control and Reporting Center (CRC), Combined Air Operation Center (CAOC).
4 Air Sovereignty Operation Center (ASOC).
5 CRC SAM Interface (CSI) = légtérellenõrzõ és légvédelmi irányító központ – föld-levegõ rakéta interfész.
6 Automatic Carrier Landing System (ACLS), Air Traffic Control (ATC), Air Intercept Control (AIC), Strike Control, Ground Control Bombing System (GCBS) és Carrier Aircraft Inertial Navigation System (CAINS).
7 Multi-functional Information Distribution System (MIDS) és Joint Tactical Information Distribution System (JTIDS).
8 Time Division Multiple Access (TDMA).
9 Variable Message Format (VMF).
10 Interim JTIDS Message Specification (IJMS).
11 NATO Improved Link Eleven (NILE).
12 Common Data Link (CDL), Tactical Common Data Link (TCDL), Army Tactical Data Link 1 (ATDL 1), PATRIOT Digital Information Link (PADIL), Situation Awareness Data Link (SADL).
13 STANAG 5500, ADatP–3, NATO Message Text Formatting System (FORMETS).
14 Táblázatos üzenetrész azonosítója kötelezõen egy numerikus karakterrel kezdõdik.
15 Field Format Index Reference Number (FFIRN).
16 Field Use Designator Number (FUDN).
17 Forrás: ADatP-3 (Change 3), Part I., Chapter 3 FORMETS General Description, Figure 1 [2–3. o.]
18 Kiterjeszthetõ [formátum]leíró nyelv, eXtensible Markup Language (XML).
19 Kiterjeszthetõ stílusleíró nyelv, eXtensible Stylesheet Language (XSL).