„Az Irakban tartózkodó magyar kontingens szállítózászlóaljának konvoját csütörtökön érte robbantásos támadás, a Magyar Honvédség hõsi halottjává nyilvánították a robbantásban elhunyt Nagy Richárd 27 éves szerzõdéses szakaszvezetõt. A detonáció – amelyben egy másik magyar katona könnyebben megsérült – a zászlóalj ivóvizet szállító oszlopa mellett Al Hillahtól mintegy hetven kilométerre, északkeletre történt” – áll a Honvédelmi Minisztérium egyik 2005. márciusi közleményében. A cikk szerzõi kiemelt fontosságúnak tartják az improvizált robbanóeszközök alkalmazásának ismeretét és az ellenük való védekezést. A konvojok biztonsága – sajnálatos módon – a saját erõk oltalmazásának egyik jelentõs kérdésévé fejlõdött az iraki és afganisztáni mûveletekben. Az ezeken a mûveleti területeken szolgálatot teljesítõ csapatok zsigereibe beleivódott a konvojok biztonságának fogalma, így a témakör a bevetésre induló csapatok felkészítésének egyik jelentõs területévé vált, és a konvojok biztonságát kiemelt kérdésként kezelik a miszsziós parancsnokok. Mindemellett a témát folyamatosan tudományosan is feldolgozzák, mivel az improvizált robbanóeszközök is folyamatosan fejlõdnek, melyek a mûveleti területen az ellenséges szándékú erõk arzenáljának jelentõs részét adják. A cikk szerzõi a téma tudományos vitájához igyekeznek hozzájárulni.

Afganisztánban és Irakban a konvojokat ért támadások nagy száma miatt a konvojmûveletek végrehajtása az érdeklõdés középpontjába került. Irakban az ország 2003-as megszállásától 2006 februárjáig az amerikai erõk harci veszteségeik (1735 halott és 16 500 sebesült) több mint felét, illetve kétharmadát a konvojokat ért támadások következtében szenvedték el. A támadásokat a gerillaerõk általában improvizált robbanószerkezetekkel hajtják végre, amit a szakirodalom az angol nyelvû betûszó alapján IED-nek (Improvised Explosive Device) nevez. A média sokszor az út menti bomba (roadside bomb) kifejezést használja. Az IED definíciója: az improvizált robbanóeszközök olyan rombolóhatású nem nagyüzemi módon elõállított bombák, amelyek a rombolóvagy halálos hatást egészségre ártalmas anyagokkal, pirotechnikai eszközökkel vagy gyújtóhatású vegyi anyagokkal érik el. Alkalmazásuk célja személyek vagy gépjármûvek alkalmatlanná tétele a harci alkalmazásra. Az IED-ket az ellenséges erõ zavarására, rombolására, késleltetésére vagy eredeti támadó szándéká- nak feladására használják. Az IED-ek elõállításához használhatnak katonai vagy más, kereskedelmileg elõállított robbanóanyagokat, esetenként a kettõ keverékét, vagy más, házilag elõállított robbanóanyagot.

A Newsweek folyóirat egy 2006. márciusi számának1 cikke szerint John Abizaid tábornok, az Irak elleni amerikai inváziót követõen nem sokkal, a konvojokat ért nagyszámú támadás és az ezek által okozott veszteségek miatt azt jelentette a Pentagonnak, hogy az IED-ek elleni eredményes harchoz egy „Manhattan terv”2-szerû akcióra lenne szükség.
L. Smith vezérezredes, a NATO Átalakítási Parancsnokság fõparancsnoka az IED-ek veszélyességét így jellemezte3: A stabilizációs mûveletekben az IED- – ami a jövõ fegyvere – veszély megjelent és velünk marad. Egyetlen precíziós fegyver sem ér fel egy öngyilkos merénylõvel, aki egy rakomány robbanóanyaggal és egy feltankolt jármû benzinjével támad.”... „Egy drámaian megváltozott helyzetben élünk, ahol az állandó terrorista támadásokkal, nem államokhoz tartozó extrém iszlám mozgalmakkal és olyan radikális kormányokkal állunk szemben, mint amilyenek Iránban vagy Palesztinában léteznek.
Az IED számunkra talán harcászati eszköznek tûnik, de akiket veszélyeztet, azok számára stratégiai eszköz, amelyet az elkövetõk azért vetnek be, hogy aláássák harci szellemünket és bekerülhessenek a CNN fõ híreibe azzal, hogy valahol megint megöltek egy amerikai vagy koalíciós katonát.
Mára már majdnem valamennyi, a hadszíntéren alkalmazott eszközünket páncéloztuk. Ha az ellenség azt tapasztalja, hogy egy 500 font tömegû (222 kg) bomba nem elég, holnap visszajön három darab 500 fontos, egymásra rakott eszközzel. Amennyiben ez is kevés, hatot fog robbantani. Ha a támadás a földön sikertelen, erre is van megoldás: a bombát a felüljárókon helyezik el a jármûvek fölött, és a harcjármûvek tornyában lévõ katonákat veszélyeztetik.”
A tábornok szerint kezdetben az amerikai erõk Irakban lebecsülték az IEDtámadások veszélyét és az ellenséget, akik viszont jó kiképzést kaptak. Bagdadban például az egyik bombakészítõ egy PhD-fokozattal rendelkezõ egyetemi elõadó volt. „Ez a jelentõs probléma hosszú ideig el fog bennünket kísérni. Napjainkban az IED-ek ellen nincs megfelelõ védekezés, és úgy tûnik, hogy abszolút megoldás nem is lesz.”
Irakban és Afganisztánban rengeteg fegyver és lõszer került ki a fegyveres erõk és az illetékes állami szervek ellenõrzése alól, így ezekben az országokban ma is könnyû illegális forrásokból robbanóanyagot beszerezni. Irakban, 2003-ban például az Al Qaqaa lõszerraktár4 elfoglalásakor és kifosztásakor közel 400 tonna robbanóanyag került illetéktelen kezekbe. Afganisztánban is hasonló a helyzet, ahol a közel három évtizedes háborúzás során a széles körû fegyverbegyûjtési akciók ellenére még mindig óriási mennyiségû fegyver és robbanóanyag van a gerillák és a lakosság birtokában (paradox módon ezek sok esetben leselejtezett, de nem szakszerûen hatástalanított amerikai fegyverek, melyeket a helyi szakemberek újra harcképessé tesznek). Magánszemélyek vagy terrorista szervezetek szponzorálásával mûködtetett internetes források segítségével akár hozzá nem értõ, laikus személy, vagy egy alacsony képzettségû gerilla is képes egy egyszerû IED-et elõállítani. A megfelelõ felkészültséggel rendelkezõ szakértõk viszont olyan eszközt képesek szerkeszteni, amely megsemmisítheti a 22 tonna tömegû Bradley gyalogsági harcjármûvet, vagy a korszerû Abrams/Merkava harckocsit és azok személyzetét5 is.


AZ ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA

Ahhoz, hogy az IED alkalmazásának módszereit megértsük, elõször vizsgáljuk meg egy IED felépítését. Maga a szerkezet viszonylag egyszerû: robbanótöltetbõl és gyújtószerkezetbõl áll. Formájukat, az alkalmazott gyújtási módokat, a robbanóerõt és robbanótöltetet illetõen azonban már sokfélék lehetnek. Az IED töltete lehet akár a kereskedelemben beszerezhetõ anyagokból, de lehet katonai robbanóanyag is. Fennáll viszont az a veszély is, hogy szélsõséges elemek vegyi, biológiai vagy radioaktív (nagymérvû radioaktív szennyezõdést okozó „piszkos bomba”) töltetû IED-eket vetnek be.

Az improvizált robbanóeszközök nem új keletûek. A XX. századi háborúk során többször eredményesen vetették be a különbözõ hadszíntereken. A volt Szovjetunió egykori politikai vezetõjérõl elnevezett Molotov-koktél volt az IED õse, amelyet elsõ alkalommal a spanyol polgárháborúban Franco tábornok erõi használtak a köztársaságiak egy T–26 szovjet harckocsioszlopa ellen. Ez a könnyen elõállítható eszköz egy egyszerû üvegpa- lackból, benne gyúlékony anyagból (benzin/ gázolaj kátránnyal és zsiradékkal keverve), egy fojtásból, valamint egy gyújtókanócból áll. A palackból kilógó kanócot alkalmazás elõtt meggyújtják, a célra (általában jármû vagy harcjármû) dobják, becsapódáskor az üveg összetörik, a palack tartalma a célon szétfröccsenve meggyullad, majd magas hõmérsékleten ég, a hirtelen keletkezett tûz a jármûvet felgyújthatja.
Az 1939–40-es háborúban a finnek már nagyobb mennyiségben vetették be a „koktélt” a támadó szovjet harckocsik ellen. Helsinkiben az egyik likõrgyár átállt a Molotov-koktélok gyártására, a szovjetek a háború során sok harckocsit vesztettek a „koktélokkal” végrehajtott támadások következtében. 1956-ban a magyar forradalmi erõk is sikeresen használták a „koktélt” a budapesti utcai harcokban a felül nyitott BTR–152 szovjet PSZH-k, valamint a T–34 és T–54 harckocsik ellen.
Az improvizált eszközöket a gerillaerõk technikailag folyamatosan fejlesztették. Mivel a robbanóeszközök ereje jelentõsen növekedett, melyhez biztonságos távolságról kellett beindítani a detonációt, létrejöttek a távirányítással mûködtetett eszközök, amelyek alkalmazásakor a támadónak már nem kellett dobótávolságra megközelítenie a célt. Késõbb nagyobb hatású és könnyebben kezelhetõ robbanóanyagok, mint például a plasztik került a terroristák birtokába, amelyek segítségével még hatékonyabb robbanószerkezeteket lehetett elõállítani. A plasztikos eszközöket elsõ alkalommal ÉszakÍrországban alkalmazta az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) brit katonák ellen.
Észak-Írországban 1969–97 között szintén az IRA vetett be IED-ket. A bombákat az utak alatti átereszekben vagy az utak mellett másutt helyezték el, és távirányítással robbantották fel a brit járõrök és konvojok jármûvei alatt (késõbb a vízátvezetõ csatornákat emiatt átalakították). A leginkább elhíresült akcióra az ír határhoz közeli Warrenpointnál, 1979-ben került sor, amikor 18 brit katona vesztette életét két IED felrobbantásánál. A sorozatos támadások miatt a brit erõk ellátását a konvojos módszer helyett sokszor kénytelenek voltak helikopterrel megoldani.
Vietnamban a Vietkong fel nem robbant amerikai lõszerekbõl és bombákból készített földi és vízfelszíni IED-eket alkalmazott. Amerikai hivatalos statisztikák szerint erõik összes veszteségének 33%-át aknák és IED-ek okozták.
Afganisztán 1979-es szovjet invázióját követõen egyes iszlám államok, majd az Egyesült Államok is, a kormányellenes erõket, a Mudzsahedint, jelentõs haditechnikai segítségben részesítették, így nagyszámú harckocsiakna és IED-ek készítésére alkalmas robbanóanyag került az országba. A mudzsahed erõk az aknaés IED-támadások hatásának fokozása és rejtése érdekében több módszert dolgoztak ki. Amennyiben a robbanószerkezetet például fém kannában helyezték el (lefojtották), növekedett a robbanóerõ. Az aknák robbantását közvetlen gyalogsági tûzzel kombinálták. Az fõ ellátási útvonalaktól (Afganisztán keleti határvidéke) távolabbi helyeken mûködõ mudzsahed erõk az ellenség befulladt lõszereibõl és bombáiból készítettek IED-et. A közvetlen gyújtás módszerét ritkán használták, inkább távirányítással robbantottak.
Libanon 1982-es izraeli megszállását követõen a Hezbollah széles körben vetette be az IED-et a Dél-Libanonban állomásozó izraeli erõk ellen. Egy ilyen támadás során vesztette életét 1999-ben Erez Gerstein izraeli dandártábornok, aki mindeddig a legmagasabb rendfokozatú izraeli hõsi halott Libanonban. A 2006. évi harcok során két, a személyzet vé- dettsége alapján a világ legjobbjának tartott Merkava Mark II harckocsit ért IEDtámadás, az egyik harckocsiban a négyfõs személyzet életét vesztette.
Csecsenföldön szintén „népszerû” az IED. A veszteségekrõl hivatalos statisztika nem áll rendelkezésre, de az bizonyos, hogy az improvizált robbanóeszközök jelentõs veszteséget okoznak az orosz erõknek.
Irakban és Afganisztánban a jelenleg is folyó mûveletekben az IED-eket sokáig út menti bombaként használták és tüzérségi lõszerekbõl készültek. Egy ilyen lõszer több tíz kilogrammnyi robbanóanyagot tartalmaz, robbanóereje és repeszhatása igen nagy, de páncélátütõ képessége kicsi. A terroristák a bombát késõbb szemétkupacba, vagy elhullott állati tetembe helyezték, a robbantást távirányítással, mobiltelefonnal vagy garázsajtónyitóval idézték elõ. A koalíciós erõk a terroristák elleni védekezésül zavaróberendezéseket kezdtek használni. A válaszlépés a másik oldalon sem maradt el; a gerillák a robbantást infravörös és lézeres berendezésekkel kezdték iniciálni, amelyekkel szemben az elektronikus zavaróberendezések többsége hatástalan. Amikor az amerikai erõk különleges berendezésekkel kezdték az útszéli szemétkupacokat átvizsgálni, a terroristák a szerkezeteket telefonoszlopokon, az út burkolata alá, illetve felüljárókon helyezték el. 2005-tõl egyre gyakoribb a különleges (páncéltörõ, irányított) töltetû IEDek alkalmazása. Irakban az eddigi legnagyobb erejû robbanóeszköz 270 kg robbanóanyagot tartalmazott, amely a tengerészgyalogság egyik páncélozott jármûvét semmisítette meg, és a négyfõs személyzet életét vesztette. Egy másik alkalommal négy elembõl álló, az út alatt elrejtett, ugyancsak páncélozott jármû ellen alkalmazott eszköz felrobbanásakor 14 amerikai katona halt meg.


AZ IED-EK TÍPUSAI, AKTIVÁLÁSUK

Az egyszerû IED-ek mellett a gerillaerõk egyre nagyobb arányban alkalmazzák a fejlettebb, korszerûbb IED-eket, amelyekkel nagyobb pusztítóhatás érhetõ el.
Az általában az útburkolat alatt elhelyezett, formázott IED-ek esetében a robbanóanyagot tartalmazó hengeres formájú robbanószerkezet egyik végét egy kúposra formázott rézbõl készült sapkával zárják le. A kúpos kialakítás kumulatív hatást hoz létre a kúp tengelye mentén.

Amikor a szerkezet felrobban, a megolvadt réz plazmaként igen erõs sugarat képez. A nagy nyomással és 8000 m/sec sebességgel áramló plazma könnyen átüti az egyszerû páncélzatot. Amennyiben a plazma pár méteren belül nem ütközik a céllal, akkor az eszköz a páncélzatra már nem, de kinetikai energiája alapján puha célokra továbbra is veszélyt jelent. „Találat” esetén a céljármû belsejében a hatás katasztrófaszerû, különösen, ha a jármû lõszerei felrobbannak. A páncéltörõ formára kialakított tölteteket a tervezett robbantás színhelyétõl akár 50 m távolságig is telepíthetik. A formázott IED elõállítása szaktudást igénylõ, bonyolultabb eljárás, amely „házi barkácsolással” nem készíthetõ el.
Az új típusú eszközök elõször a Közel- Keleten, Libanonban és a Gázai övezetben jelentek meg. A kezdetben alkalmazott típusok páncélozott jármûvek ellen kevésbé voltak hatásosak, de a könnyen páncélozott eszközökben igen súlyos károkat okoztak. Ugyancsak a Közel-Keleten kezdték elõször alkalmazni a haspáncélzat elleni robbanóeszközöket, amikor a megfelelõen formázott robbanóanyagot úgy helyezik el, hogy a szerkezet robbanáskor a jármû amúgy is vékony haspáncélzatát üsse át. Izraeli szakértõk szerint ezeknek a robbanóeszközöknek a készítési eljárását és használatát iráni robbantási szakértõk dolgozták ki.
A laptöltet (platter charge) egy újabb típusú, továbbfejlesztett, nagyobb távolságról vezérelhetõ eszköz, amely úgy készül, hogy egy kör vagy szögletes alakú acéllemez egyik oldalát plasztik robbanóanyaggal kenik be, és a lapot a várható célra irányozzák. A töltet gyújtását követõen a robbanás ereje az acéllapot óriási erõvel lövi a célra, nagy pusztítást okozva. A laptöltetet nem kell a cél közvetlen közelébe telepíteni.


A PUSZTÍTÓHATÁS FOKOZÁSA

Összekötés. Általában az aknamentesítés megnehezítésére használják. Ebben az esetben két akna gyújtóját kötik össze. Az aknamentesítõ jármû áthaladhat az elsõ, nem élesített aknán, amely viszont robbantja a másik szerkezetet az aknamentesítõ jármû alatt.
Egymásra helyezés. Az aknákat egymásra helyezve telepítik, a legfelsõ általában mûanyag akna, csak a legalsó eszköznek van gyújtója, ami a felderítést megnehezíti. Ez a módszer a robbanás erejét megsokszorozza.
Sorba kötés. Utakon telepített több akna gyújtóját kötik sorba, így az aknák egymás után robbannak fel.


AZ IED-EK ELHELYEZÉSE

A hagyományos, telepített IED-ek hatásukat csak az adott helyen, illetve közvetlen környezetükben fejtik ki. A robbantást maga a cél (pl. a jármû kerekének súlya), vagy, általában távirányítással, a robbantást végzõ személy válthatja ki. A távirányítás történhet vezetékekkel, mobiltelefonnal, garázstávirányítóval, de egy egyszerû gumicsõvel is, amellyel megfelelõ nyomást lehet létrehozni egy kapcsoló mûködtetéséhez.
A hagyományos robbanóeszközök új változatai „rendszeresítésén” túl a gerillaerõk új „célba juttatási” eljárásokat is kidolgoztak. Ezek egyik módszere az egyéni öngyilkos merénylõ, aki 5–12 kg robbanóanyagot visz magával a testére rögzítve, vagy a hátizsákjában. A töltet közé a nagyobb hatás elérése érdekében szögeket és golyóscsapágy-golyókat (vagy más fémtárgyakat) tesznek. A vallási fanatizmus alapján életüket feláldozni kész személyekbõl, úgy tûnik, a meg- felelõ utánpótlás folyamatosan rendelkezésre áll. A támadás helyét és idejét az öngyilkos merénylõ határozza meg. Irak után Afganisztánban is egyre gyakoribbá válnak az öngyilkos merénylõk által mûködtetett bombák.
A jármûvekre telepített IED (VBIED – Vehicle Born Improvised Explosive Device) igen veszélyes eszköz, hiszen az iniciálható robbanóanyag mennyiségét elméletben csak a jármû teherbírása korlátozza. A VBIED veszélyességét nagymértékben növeli, hogy a támadó a jármûvet pontosan célra irányíthatja, az akciót elhalaszthatja, vagy akár le is állíthatja. A VBIED-k veszélyességét az egyik amerikai szakértõ pontosságuk és robbanóerejük alapján a Tomahawk szárnyas rakétáéhoz hasonlítja.
Feltehetõen a Hezbollah intézett 182, illetve 6400 kg robbanóanyaggal teherautós VBIED-támadást Libanonban 1983 áprilisában és októberében az USA bejrúti nagykövetsége, majd egy ugyancsak bejrúti amerikai tengerészgyalogos-laktanya ellen. A halottak száma 63, illetve 242 volt. 1995 áprilisában Timothy McVeigh hajtott végre merényletet gépkocsin elhelyezett, 2300 kg-os, a kereskedelemben beszerezhetõ anyagokból, mûtrágyából és nitrometánból elõállított robbanóanyaggal az USA-ban, Oklahoma Cityben, amelynek során 168 ember vesztette életét (McVeight elfogták, halálra ítélték, majd kivégezték). Izraelben több alkalommal autóbuszokat vetettek be VBIED-ként. Csónakba rejtett VBIED rongálta meg 2000 októberében a jemeni Adenben horgonyzó amerikai Cole irányított rakétás rombolót és ölt meg 17 tengerészt. A 2001. szeptember 11-i, az eddigi legnagyobb pusztítást okozó támadás során az al-Kaida terroristái közel „tele tankkal” repülõ polgári utasszállító repülõgépeket használtak fel VBIED-ként.


ELLENTEVÉKENYSÉG

Az IED okozta veszteségek és a támadások növekvõ tendenciája miatt az ellenük való védelem az USA és más országok fegyveres erõinél a figyelem középpontjába került. Csak 2006-ban, az Egyesült Államok mintegy 3,3 milliárd USD-t költött az IED-k elleni védekezésre. A védekezés, illetve az ellentevékenység több területre terjed ki: a konvojmûveletek során alkalmazott harcászati elveknek a szerzett tapasztalatok alapján történõ módosítására, a felderítésre, valamint a passzív és aktív védelem eszközeinek és módszereinek fejlesztésére.

Harcászati elvek
A konvojmûveletekkel az USA Szárazföldi erõk FMI 3-07. 22 Counterinsurgency Operations (Gerillaerõk elleni tevékenységek) 2003-ban kiadott, ideiglenes szabályzatának 6. fejezete foglalkozik. Az iraki és afganisztáni harcok során szerzett tapasztalatok széles körû felhasználásával szerkesztett szabályzat pontosan körülhatárolja a konvojmûveletek végrehatásakor követendõ feladatokat és módszereket. A szabályzatban megfogalmazott elvek, harcászati eljárások és módszerek következetes betartása jelentõsen növelheti a konvojmûveletek biztonságát. Az FMI 3-07. 22 szabályzat 6. fejezetét az alábbiakban kissé rövidítve közöljük:

Konvojmûveletek
Mint ahogy arról már a cikk bevezetõjében is szó volt, az IED-eket leginkább a katonai menetoszlopok, napjaink szóhasználatában konvojok ellen alkalmazzák. Ezért a konvojmozgás mára az egyik legveszélyesebb katonai feladattá vált, hiszen az esetek többségében az egész ország, ahol a válságban vagy konfliktusban érintett felek jelen vannak, hadmûveleti területnek számít. A konvojmûveletek sikere a személyi állomány és a fel- szerelés megfelelõ elõ- és felkészítésétõl függ. A konvojba beosztott valamennyi katona részére személyre szabott feladatot kell meghatározni, minden katonának ismernie kell az elérendõ célt és tudnia kell, hogy mi a teendõje, ha a konvojmûvelet során harcra kerül sor. Alapos parancsnoki ellenõrzés elõzzön meg minden ténykedést, beleértve az idõzítést. Tanulmányozni kell, hogy az ellenség milyen módszereket alkalmaz erõink ténykedésének megismerésére, felmérésére és hogyan tervezi meg a támadásokat. A parancsnoki ellenõrzést minden mûveletbe be kell építeni, beleértve a feladat végrehajtását követõ beszámolót is.


A konvojmûvelet megtervezésénél követendõ feladatok, szempontok:

útfelderítés;
egészségügyi biztosítás (rádió-öszszeköttetéssel, sebesültszállítási képességgel);
repeszálló felszerelések biztosítása;
felelõsségek meghatározása a segítségnyújtás területén, sebesültszállító csoport kijelölése;
jármûvezetõk pihentetésének terve;
jármûvek szélvédõinek védelme gránátok ellen;
biztonsági intézkedések a konvoj anyagai elleni lopások (fosztogatások) megakadályozására;
kísérõk biztosítása (katonai rendõrség, gyalogság, vagy más);
fontosabb személyek (döntéshozók) kijelölése a konvojban;
a teher arányos szétosztása;
a konvoj által használt megkülönböztetõ jelzések meghatározása;
a menet közbeni tájékozódási pontok és a tûztámogatás meghatározása;
légi támogatás koordinálása (helikopteres, közvetlen légi támogatás, célok lefogása mozgásban, rádiófrekvenciák, hívójelek);
légi kísérési terv készítése;
megtévesztési terv készítése;
jelentéstétel beérkezéskor és visszatéréskor;
útfelderítés végrehajtása, ha lehetséges (lehetõleg légi felderítéssel);
a fenyegetés és a saját várható tevékenység meghatározása (beleértve, ha lehet az elöljáró parancsnokság által biztosított aknahelyzetre vonatkozó adatokat is);
a menetvonal mentén élõ polgári lakosság beállítottságának felmérése;
ellenõrzõ pontok beiktatása a menetvonalon a konvoj haladásának ellenõrzésére;
a veszélyes pontok meghatározása (hidak, szabadtéri piacok, alul- és felüljárók);
az út menti növényzet elemzése rejtõzési szempontok alapján;
az ellenség konvojtámadási módszereinek tanulmányozása;
a konvojok útbaindítási idejének változtatása;
a jármûvek elhagyásának megtervezése (annak meghatározása, hogy a személyzet mennyi idõt várjon egy sérült jármûnél, mielõtt azt magára hagyhatja);
a szállított anyag átrakásának terve;
a jármû elhagyása körülményeinek
(feltételeinek) meghatározása; meghatározandó, mikor kell a jármûvet megsemmisíteni, felgyújtani, vagy elhagyni;
ülések átrendezése a jármûvekben a hátrafelé figyelés megszervezése érdekében;
egy- vagy kétsávos közlekedésnél a polgári forgalom megállítása (feltartóztatása).

Tájékoztató a feladatról:
Indulás elõtt két órával tájékoztatót kell tartani a feladatról, ami harcászati tájékoztatóból (tájékoztató az ellenségrõl és a saját erõkrõl), a menet végrehajtásával kapcsolatos intézkedésbõl (valamennyi jármûvezetõt menetvonalvázlattal kell ellátni), valamint biztonsági tájékoztatóból áll. Meg kell határozni a követési távolságot.

A konvojmûveletekkel kapcsolatos harcászati begyakorlások az alábbi helyzetekre terjedhetnek ki:

teendõk polgári zavargás esetén (amikor az út nincs elzárva);
teendõk a valószínû ellenséges erõk akciója esetén (az út elzárva);
tüzérségi támadás;
mesterlövészek támadása;
rajtaütés;
aknák, meglepõaknák, IED-ek;
technikai meghibásodás;
teendõk vontatáskor (vontatóként, vontatottként);
közúti dugók esetén a teendõk (az út teljesen elzárva, vagy részlegesen járható);
reagálás út menti hulladékra (szemét, állati tetem, vagy más tárgy, ami IED-álcázására használható);
egészségügyi mentés, sebesültszállítás.

A begyakorlásokat az alábbi területeken mindenképpen végre kell hajtani:

Harcászati helyzetek. Mindenki számára egyénileg kell meghatározni a feladatot minden számításba jöhetõ helyzetben.
Utak. Az utakat és a terep fontosabb elemeit fel kell rajzolni egy nagyobb táblára, azon a vezetõk indulás elõtt „menjenek végig”.
Sebesültek elszállítása. Ki kell jelölni az egészségügyi és sebesültszállító csoportot. Ki kell jelölni a biztosítókat, meg kell határozni a fõbb irányokat, és mindezt be kell gyakorolni.
Összeköttetés. Beletartozik a hang-, vizuális és rádió-összeköttetés. Meg kell gyõzõdni, hogy mindenki ismeri-e mind az elsõdleges, mind a tartalék összeköttetési tervet. Ellenõrizni kell a mobiltelefonokat, hogy azok hatékonyan használhatók- e szükséghelyzetben. Biztosítani kell, hogy a tartalék összeköttetési eszközök rendelkezésre álljanak, és azokat mindenki tudja használni.
Biztosító erõk. Meg kell gyõzõdni arról, hogy a feladatot és azon belül az egyes katonák a feladataikat ismerik-e, és mindent be kell gyakorolni.
Reagáló erõk. A parancsnokok ismerjék a reagáló erõk elhelyezési körletét. Ellenõrizni kell, hogy ismerik-e a hívójeleket és a frekvenciákat.

A konvoj összetétele
A parancsnokok ismerjék az egyes jármûvek elhelyezkedését az oszlopokon belül. Az oszlopok vagy menetegységek méretétõl függetlenül minden menetoszlop négy részbõl áll: felderítõk, éljármû, fõerõk és záróelem. Ezek funkciója az alábbiakban foglalható össze:
A felderítõ jármûvek a fõerõk elõtt 3-5 percnyire haladnak. A felderítõ erõk feladata az út állapotának felderítése, a konvoj számára veszélyt jelentõ útakadályok meghatározása. Felderítõ erõk alkalmazása esetén a parancsnoknak megfelelõ idõ áll rendelkezésére a támadásra történõ reagáláshoz. A felderítõ erõk igénybevételére ugyanakkor nem mindig van lehetõség. Ebben az esetben az adott úton korábban haladt konvoj által gyûjtött adatokat kell figyelembe venni. Amenynyiben rendelkezésre áll, fontolóra kell venni a pilóta nélküli felderítõ repülõgépek használatának lehetõségét is.
Az oszlopok, vagy az egyes elemek elsõ jármûve az éljármû. Minden éljármûben egy menetütem-ellenõrzõ személy tartózkodik, aki meghatározza az elõírt menetterv teljesítéséhez szükséges sebességet az út során. Az éljármûben tartózkodó parancsnok feladata követni, hogy az oszlop a meghatározott úton halad- e. Ugyancsak a parancsnok jelent az egyes ellenõrzõ terepszakaszok átlépésérõl. Az éljármû ellenõrzi, hogy nincs-e IED elhelyezve az úton. Hídon történõ átkelésnél az irányzó feladata a híd figyelése. Amennyiben az éljármû mindezeket a feladatokat végrehajtja, a parancsnok képes a menetet és a menetsebességet folyamatosan ellenõrizni. Nehéz kategóriába tartozó, megfelelõen páncélozott jármûvet kell éljármûnek kijelölni, ha akna- vagy IED-támadás veszélye áll fenn. A fõerõk az éljármûvet követik, ezek a jármûvek teszik ki a konvoj legnagyobb részét. A fõerõket további kisebb részekre lehet osztani az irányítás megkönnyítése érdekében. A besorolt jármûvek rajfegyverekkel vannak felszerelve.
A záróelem parancsnoka felelõs a jármûvek javításáért, mentéséért és az egészségügyi támogatásért. A záróelem parancsnoka segítséget nyújt a konvojparancsnoknak a menetfegyelem betartásában. Amennyiben a záróelem egy része javítás vagy mentés miatt lemarad, a konvoj parancsnoka gondoskodik ezeknek az erõknek a biztosításáról és az öszszeköttetésrõl.

A biztonságot növelõ eljárások
Az ellenség az IED-eket leggyakrabban az útkeresztezõdéseknél, illetve kanyaroknál szokta telepíteni, ahol a jármûvek lelassulnak, illetve feltorlódnak. Épp ezért, különösen ezeken a helyeken, a térközöket folyamatosan be kell tartani. Kanyaroknál az IED-telepítés legvalószínûbb helye a kanyar belsõ oldala, ezért a kanyarokat a jármûvek minél gyorsabban hagyják el. Ezeken a helyeken folyamatosan körkörös biztosítást kell megvalósítani.
A jármûvek megerõsítése
Veszély esetén a parancsnokok a konvojmûvelet megkezdése elõtt erõsítsék meg a jármûveket. Javasolt eszközök: homokzsákok, páncéllemez, golyóálló üveg, vagy más anyag. A jármû megerõsítése esetén a következõ tényezõket kell figyelembe venni:
Rugalmasság
A megerõsítés a szükséges védelemmel álljon arányban, ugyanakkor a jármû rendeltetésszerû használata maximális rugalmasság mellett érvényesüljön. A jármûvek rakterét homokzsákokkal kell megerõsíteni.
Tömeg
Az erõsítés növeli a jármû tömegét, emiatt a szállítmány tömegét csökkenteni kell.
Az út típusa
Az útburkolat meghatározza a jármû megerõsítésének mértékét. A szilárd burkolatú utakon például a burkolatlan utakhoz képest az aknaveszély kisebb.
A jármûvek karbantartása
A jármûvek megerõsítése növeli a karbantartási igényt. A túlsúlyt jelentõ megerõsítés negatívan befolyásolja a jármû mozgékonyságát és hadi használhatóságát. A kevlár anyagból készült takarók nagyon hatékonyak, és nem növelik jelentõsen a jármû tömegét. A megerõsítés folytán megnövekedett tömeg miatt gyakoribb a jármû futómûvének meghibásodása, ezért azokat gyakrabban kell ellenõrizni.
További fegyverek elhelyezése
A gerillák elleni védelem további fegyverek elhelyezésével fokozható. A konvojt ért támadás során a támadók megsemmisítése csak pontosan célzott tûzfölénnyel valósítható meg. Amikor csak lehetséges, a katonai rendõri erõk képezzenek biztonsági folyosókat az ellátó utak mentén. Ennek megvalósítása csak állandó járõrtevékenységgel valósítható meg, amit a mûtárgyak ellenõrzésével kell kiegészíteni. A látható járõrtevékenység elrettentheti az ellenséget akciója végrehajtásától. Irakban az amerikai erõk a járõrözést a konvojok biztosítása érdekében széleskörûen alkalmazzák.


FELDERÍTÉSI FELADATOK

Az IED-ek elleni harc egyik fontos területe a felderítés hatékonyságának fokozása, az alkalmazott felderítõeszközök folyamatos fejlesztése és tökéletesítése. A kutatások az alegységszinten alkalmazható, alacsony költséggel üzemeltethetõ, egyszerû eszközök kifejlesztésére irányulnak. Az alábbiakban néhány rendszeresített, illetve alkalmazásra tervezett eszközt ismertetünk.
A felderítés hatékonysága fokozásának egyik módszere a felderítési adatok kiértékelésének felgyorsítása. Erre a célra fejlesztette ki a kanadai Oerlikon Contraves cég a „felderítõ hordozható rendszert” (RPS – Reconnaissance Portable System), amit az Afganisztánban állomásozó kanadai erõknél már rendszeresítettek. A rendszer a konvojparancsnok és helyettesének jármûvében elhelyezett laptop számítógépbõl áll, amelyek felderítõ-elemzõ programokkal vannak ellátva. Ez a NATO interoperábilis rendszer segítséget nyújt a parancsnok számára a helyzetértékelés gyors végrehajtásához, a veszély/fenyegetettség elemzéséhez, a felderítõ erõkeszközök alkalmazásához, az erõk bevetéséhez, az elöljáró parancsnokságtól történõ segítségkéréséhez, a híradó rendszerek összehangolásához, továbbá megfelelõ szimulációs programokat biztosít a feladat elõzetes begyakorlásához. Az RPS képes a GPS-adatokat fogadni és megjeleníteni, jelzi a használónak a pozícióját, alkalmas a célfelderítõ távcsövek, a korszerû felderítõ optikák adatainak fogadására és megjelenítésére.

A légi jármûvekkel folytatott menetvonal-felderítés, legyen az pilóta vezette vagy pilóta nélküli repülõgép, azonban számos megoldandó problémát vet fel. Az egyik ilyen probléma az ár, az ilyen felderítés igen költséges, és ezért nem mindig áll rendelkezésre repülõeszköz a feladat végrehajtására sem. A légi jármûvekkel folytatott felderítés egy másik sarkalatos kérdése, hogy a felderítés során megszerzett információk milyen elektronikus adatátviteli eszközök segítségével jutnak el a konvojhoz. Hasonló súlyú probléma, hogy a rendszeresített repülõeszközök komoly kiszolgálói hátteret igényelnek. Egy kiterjedtebb légifelderítési hálózat létrehozásához ráadásul elõretolt vagy kihelyezett vezetési és megfigyelési pontokra is szükség van. Mégis, a kérdéskör részletesebb megtárgyalására azért is szükség van, mert a Magyar Honvédségben is folyamatban vannak olyan fejlesztések, amelyek a konvojok biztonságát légi felderítéssel kívánják támogatni. Erre a problémára adhat megoldást az alacsony költséggel üzemeltethetõ merev szárnyú repülõgépek alkalmazása.
A Seabird Aviation Jordan cég által készített Jordan Seeker SB7L–360 repülõgéppel az amerikai haderõ 2005-ben kezdett kísérletezni. A felsõszárnyas, tolólégcsavaros gép kétfõs személyzete egy igen jó kilátást nyújtó „buborék” fülkében foglal helyet, a gép kamerája képes infravörös és színes optikai képet elõállítani, ezenkívül egy élõképet adó videorendszer is helyet kapott a gép fedélzetén. A földi vevõállomást egy Humvee (HMMWV) jármû laptop számítógépének képernyõje képezi. Maximálisan hétórás tartamú repülési idõvel és 880 km hatósugárral rendelkezik a gép. Semmiféle speciális földi kiszolgálást nem igényel, szabvány-, a gépkocsik által használt benzinnel üzemel, egyszerû szilárd burkolatú útról képes fel- és leszállni.

A másik, és egyre inkább elõtérbe kerülõ felderítõeszköz-típus a pilóta nélküli repülõgép. Az izraeli Elbit cég által gyártott Skylark VI például egy kisméretû, a kezelõ által szállítható, kis hatósugarú, a „következõ dombon túlra látó”, speciálisan a terrorizmus elleni harc részére kifejlesztett repülõeszköz. Rendszeresítése az izraeli fegyveres erõknél folyamatban van. A Skylark nappal és éjszaka is használható közelfelderítési feladatokra 10 km távolságig. Elektromos motorja csendesen üzemel, egyetlen katona elég az üzemeltetéséhez, felszállástól leszállásig önállóan mûködik.


PASSZÍV VÉDELEM

A passzív védekezés egyik fontos területe a jármûvek páncélozásának megerõsí- tése, a robbanásnak jobban ellenálló jármûvek fejlesztése. A hidegháború idõszakában a PSZH-k és a gyalogsági harcjármûvek páncélzatát az elölrõl jövõ támadások ellen optimalizálták. Az IED-ek a hatásukat viszont oldalról vagy alulról fejtik ki, ahol a korábbi filozófia alapján tervezett és épített, hagyományosan páncélozott jármûvek védelme kevésbé hatékony. A páncélvédelem fokozása jegyében az 1990-es években több új eszköz jelent meg egyes hadseregek eszköztárában, de kiderült, hogy a gerillák támadási technikájának fejlõdésével ezek a jármûvek sem képesek a lépést tartani. Napjainkban, nem utolsósorban az Izrael és Dél-Afrika által szerzett háborús tapasztalatok alapján, még korszerûbb eszközök állnak rendelkezésre.
A különbözõ jármûvek robbanásállósága más és más. Az újabb, 19 tonna tömegû Stryker harcjármûvekkel felszerelt amerikai csapatok Irakban például kisebb veszteséget szenvednek el. Általában még a robbanás miatt mûködésképtelenné, vagy totálkárossá vált Strykerszemélyzetek is túléltek IED-támadásokat kisebb sebesülésekkel.
Az amerikai erõknél Irakban elkezdték az erõsebb páncélzat alkalmazását a Humvee jármûveken is. Erre válaszul a gerillaerõk erõsebb robbanószerkezeteket kezdtek alkalmazni. A lépés-ellenlépés taktikája mindenképpen a gerillaerõknek kedvez, hiszen a bonyolult és költséges eljárásokkal továbbfejlesztett konvoj- és jármûvédelemre a terroristák viszonylag egyszerû eszközökkel tudnak hatékony választ adni.
Dél-afrikai és izraeli tapasztalatok alapján egyes páncélozott eszközöknél olyan, úgynevezett V-alakú jármûtesteket alakítottak ki, amelyek robbanásállósága jelentõsen felülmúlja más jármûvekét. A dél-afrikai Land System OMC vállalat Nyala páncélozott jármûve építésénél például az aknák és az IED-ek elleni védelem szempontjait tekintették elsõdlegesnek. A magas építésû, V-alakú, héjszerkezetû páncéltest magas szintû védelmet nyújt a személyzet részére. Az eszközt jelenleg az Afganisztánban szolgáló kanadai erõknél rendszeresítették, a hollandok pedig fontolgatják a jármû beszerzését.
A német Rheinmetall cég konvojmûveletekhez a GeFaS-jármûvet ajánlja, amelynek védettsége jó, és modulelemekkel speciális más-más feladatra konfigurálható. A jármû alapvetõen három fõ részbõl áll: elektromos rásegítõkkel elfordítható tengelyek, egy 440 kW teljesítményû motorerõ-átvitel és a modulokból álló felépítmény. Az utóbbi keresztmetszete rombusz formájú, szendvics héjszerkezettel és kiegészítõ páncélzattal rendelkezik. A modulokból a felhasználó különbözõ nagyságú jármûvet hozhat létre, a kéttengelyes parancsnoki jármûtõl kezdve akár az öttengelyes biztosítójármûig. A jármûvel a kísérletek 2006- ban kezdõdtek meg, gyártására pedig 2007-tõl kerülhet sor. A 4×4 konfigurációban, hatfõs jármûként a hossza 7,5 m, tömege üresen 12,5 t, terhelhetõsége 5 t. A vállalat által végzett kísérletek eredményei alapján a rendszerbõl kialakítható jármûvek robbanásállósága igen jó.


AKTÍV VÉDELEM

A hadiipari cégek folyamatosan fejlesztik azokat az eszközöket, amelyek képesek az improvizált robbanószerkezetek jelenlétét felfedni, azokat semlegesíteni, vagy felrobbantani, mielõtt a saját jármûvek a telepített IED hatáskörzetébe érkeznének.
A távirányítású robbanóeszközök elle- ni védelemnél számos tényezõt kell figyelembe venni (például a potenciális veszély helyének és természetének megállapítása, polgári személyek vagy saját csapatok közelsége) a megfelelõ válaszlépés megtétele elõtt. Számolni kell azzal is, hogy a jármûveken használatos szabványgenerátorok és -akkumulátorok nem képesek annyi energiát termelni, ami egy hatékony, folyamatos zavarást biztosító „védõernyõ” létrehozásához szükséges. A nagyobb teljesítmény egyben több hõt is jelent, ami valamilyen légkondicionálási igényt is vonhat maga után. A hûtés megvalósításához pedig a jármûben helyet kell keresni.
A zavarás a saját erõk híradását is érintheti (sõt, a lakosság tv- és rádióvételi lehetõségeit is befolyásolhatja), épp ezért a jelenleg alkalmazott eszközök programozhatók, képesek bizonyos csatornákat „kihagyni” a saját erõk híradása számára.
A csapatok/jármûvek számára a legnagyobb veszélyt az olyan kis frekvencián mûködõ, kis energiát felhasználó távirányító eszközök jelentik, mint az olcsón elõállítható garázskapunyitók, távirányítók. Az ellenük kifejlesztett semlegesítõ eszköz mûködtetéséhez szintén kevés energia kell. Ezeket a zavarókat szándékosan kevés energiát kisugárzónak tervezik, mert így nem jön létre interferencia a zavaróberendezés, a saját rádiók és a mesterséges holdas összeköttetés között. Az amerikai Raytheon cég kisfrekvenciás zavaróberendezéseit az amerikai erõk Irakban és Afganisztánban is használják. Amikor az ellenség elkezdte a kisfrekvenciás, nagy teljesítményû távrobbantók alkalmazását, azonnal elkezdõdtek a kísérletek a zavarás terén is korszerûbb eszközök elõállítására. A Hard-to-Kill (H2K) kiegészítõ csomaggal a nagyobb energiát igénylõ fenyegetések ellen is lehet védekezni anélkül, hogy új berendezést kellene venni.
A nagy energiaigényû zavarók nagyobb interferenciát okoznak és nagyobb energia is kell a mûködtetésükhöz. A zavaró jeladó erejének növelése nagyobb energiát vesz fel a jármû generátorától, ezáltal a jármû egyéb rendszerei áramellátása veszélybe kerülhet. A törekvés arra irányul, hogy minél jobb zavarási eredményt érjenek el minél kisebb interferencia kiváltásával úgy, hogy a jármû teljesítménye ne romoljon. Irakban a nagyfrekvenciás tartományt a terroristák jelenleg még alig használják, de a mobiltelefon- hálózatok kiépülésével a veszély ennek arányában fog növekedni.
Napjainkban az USA, Izrael, Oroszország, az Egyesült Királyság, az NSZK, Franciaország és Kanada több cége gyárt olyan termékeket, amelyek alkalmazásával az IED-támadás, illetve annak veszélye jelentõsen csökkenthetõ. A teljesség igénye nélkül most következzen néhány példa ezekre az eszközökre, amelyeket egy vagy több ország fegyveres erõinél már rendszeresítettek.
Több USA-beli vállalat már jó ideje folytat kutatásokat az improvizált, távirányítással mûködõ robbanószerkezetek semlegesítése terén. Az egyre növekvõ számú IED-támadások miatt 2005-ben az USA szárazföldi haderõ a közbeszerzési eljárás megkerülésével hordozható IEDzavaró beszerzésére kapott lehetõséget. A Warlock cég hordozható (más-más jármûbe építhetõ) zavaróberendezésébõl a fegyveres erõk részére 6500 darabot rendeltek, további 3500 megvételérõl tárgyalnak. Ugyancsak ettõl a vállalattól 2439 jármûbe fixen beépíthetõ berendezést is vesznek (utóbbi egységára 39 000 USD). A szárazföldi haderõ felügyelete alatt kifejlesztettek egy olcsóbb, ICE nevû zavaróberendezést, amibõl a tengerészgyalogság 1066 darabot szeretne az Irakban harcoló erõi részére rendszeresíteni. A 2006-os pénzügyi évben 2500 berendezés beszerzése szerepelt a tervekben. Ennek, az ugyancsak jármûbe szerelhetõ eszköznek kedvezõbb az ára (12 000 USD), jó technikai paraméterekkel rendelkezik, bõvíthetõ és fejleszthetõ.
Az izraeli Elistra vállalat EJAB (Electronic Jammer Against Bombs) készüléke egy jármûbe épített zavaróberendezés, amely összecsukható antennája segítségével körkörös zavarást képes folytatni gyakorlatilag minden frekvenciatartományban mûködõ rádió ellen. Az EJAB a megfelelõ interfész segítségével az adott helyzetnek megfelelõ legideálisabb zavaró hatást tudja kifejteni.
Az orosz Brjanszk Electromechanical Plant cég Saksaul–97 nevû jármûbe építhetõ, és a Rodiola–96 hordozható eszközeit ajánlja, amelyeket már harci körülmények között is kipróbáltak.
Az észak-írországi események és terrorista támadások miatt az Egyesült Királyságban is elõrehaladott kutatási és gyártási tevékenység folyik, ahol a távirányítású improvizált bombák elleni harc 30 évvel ezelõtt kezdõdött. Az Allen-Vanguard cég termékei közül érdemes megemlíteni a jármûbe épített és hordozható változattal is rendelkezõ Taranis zavaróeszközt, melyet több ország fegyveres erõinél is rendszeresítettek. Az eszköz extrém hõmérsékleti viszonyok között is képes eredményesen mûködni, kezelõszervei könnyen mûködtethetõek, a kezelõ számára hang és vizuális riasztás jelzi a robbanóeszköz esetleges közelségét.
Eddig nyolc NATO-ország vásárolta meg a brit TRL Technology cég Broad Shield rendszerét, amely képes egy idõben több frekvencia zavarására több GHz-ig terjedõen. A cég hordozható zavaróberendezésének tömege 3,8 kg, a telepek nélkül, a berendezés kimenõ teljesítményét szoftver szabályozza. A jármûbe épített változat 11 kg tömegû, széles sávban képes zavarásra, mérete 360×280×150 mm. A hordozható változatból nemrégiben az USA tengerészgyalogság is rendelt. Amerikai hivatalos értékelés szerint „ezek a csapatpróbán eredményesen szerepelt zavaróberendezések könnyen szállíthatóak, és az improvizált robbanószerkezetek nagy százaléka ellen hatásosnak bizonyultak”.
Az ISAF kötelékében szolgáló német erõk a német Rheinmetall Waffe Munition cég zavaróeszközeit használják. A berendezésekkel kapcsolatos harctéri tapasztalatok kedvezõek.


KIKÉPZÉS, SZIMULÁTOROK

Az USA Szárazföldi Haderõ Kiképzési és Doktrína Parancsnoksága (TRADOC) Fort Sill (Oklahoma) támaszponton egy konvojmûveletre felkészítõ gyakorlópályát építtetett az Irakba és az Afganisztánba vezényelt csapatok felkészítése, illetve felkészültségének ellenõrzése céljából. A Nemzeti Gárda mozgósított zászlóaljainak – tekintettel arra, hogy ezek az egységek kevés (vagy semmi) háborús tapasztalattal rendelkeznek – a felkészítés folyamatában ez a típusú gyakorlás kötelezõen elõírt program.
A kiképzés egy tantermi és terepfoglalkozásokból álló háromnapos felkészítéssel kezdõdik, majd éleslövészettel egybekötött konvojfeladat gyakorlásának végrehajtására kerül sor. A berendezett pálya 1,3 km hosszú, ázsiai „falusias” környezeten keresztül haladó útvonalat imitál, az alegységek a gyakorlópályán az adott hadmûveleti területen alkalmazott jármûvel, teljes felszereléssel mennek végig. A konvoj különféle feladatokat old meg: egy jármû IED-re fut és súlyosan megsérül, a „gerillaerõk” kézi páncéltörõ gránátokkal támadják a konvojt stb. A gránátok és a tüzérségi tûz becsapódásait hangjelzõkkel imitálják. A konvoj feladata a „megsemmisített” jármû sebesültjeinek a többi jármûbe történõ elhelyezése úgy, hogy közben folyamatosan gondoskodni kell az önvédelemrõl és biztosításról. A pálya mentén 60 db, 30–312 m távolságra felállított, szembefutó alak céltáblát helyeztek el, amelyek közül a végrehajtóknak gyalogsági és jármûfedélzeti fegyverekkel minél többet el kell találniuk. A döntnökök minden mozzanatot külön értékelnek. A sikeres végrehajtás feltétele, hogy az alegység valamennyi katonája (beleértve a „sebesülteket” is) és a jármûvek is jussanak el a megindulási pontról a pálya végére.

Az alegységek általában háromszor mennek végig a pályán, elõször lõszer nélkül, majd vaklõszerrel, és csak ezt követõen kerül sorra az éleslõszerrel végrehajtott gyakorlat. Hasonló gyakorlópályák az amerikai szárazföldi haderõben máshol is mûködnek. Az Infantry Magazine egyik cikke a Camp Shelby (Mississippi állam) kiképzõközpontban berendezett létesítményt mutatja be, ahol közel 20 000, hadmûveleti területre vezényelt katona kiképzése történik. Az alábbiakban ezt a tábort ismertetjük.
Hat kisebb falut építettek a központban, amelyek arab hangzású nevekkel rendelkeznek. „Benépesítésükhöz” 300 polgári személyt alkalmaznak, köztük 80 iraki-amerikait, illetve ugyanennyi afgán- amerikait. Egy felüljáró is készült, az utakat védõkorlátok is jelzik. A falvakban vannak mecsetek, épületek a helyi közigazgatás számára, piacok, fallal körbevett lakóházak, alagutak, körforgalmak, alacsonyan elhelyezett telefon- és villanyvezetékek, minden úgy elrendezve, ahogyan egy kisebb iraki vagy afganisztáni falu kinéz. A felkészülõ erõk ebben a táborban is a Fort Sill-i gyakorlópályán végrehajtandó feladatokhoz hasonló elemeket gyakorolják. Egy tipikus feladat végrehajtását a cikk így írja le:
A burkolatlan úton haladó konvoj éljármûvének nehézgéppuska-irányzója az út mentén egy szemétkupacot észlel, amibõl szabad szemmel is észrevehetõen egy kék huzal vezet el. Azonnal jelentést tesz a parancsnoknak, de késõn, és a bomba az irányzótól 15 méterre felrobban. A jármûvezetõ felgyorsít, hogy minél hamarabb elhagyják a veszélyes útszakaszt. A két másik jármû is elhalad a robbanás mellett. Ezt követõen újabb robbanást hallanak a katonák, majd az ellenség kézifegyverekkel tûz alá veszi a konvojt. A konvoj egyik része megáll, géppuskákkal és MK–19 gránátvetõkkel viszonozzák a tüzet. Az éljármû parancsnoka átveszi az elsõ három jármû fölött a parancsnokságot, letérnek az útról, megpróbálják az ellenséget bekeríteni. Röviddel ezt követõen az ellenség a támadást leállítja, a konvoj újraszervezõdik, a parancsnok jelentést tesz az elöljárónak a történtekrõl.
A felkészítés másik módszere a szimulátoros kiképzés. Az USA haderõk által a hadmûveleti területeken a leggyakrabban alkalmazott jármû, a Humvee személyzeteinek kiképzéséhez a Lockheed egy trélerben elhelyezett szimulátort fejlesztett ki. A szimulátorral gyakorolható feladatok: a konvoj megtámadásának megelõzése és elhárítása, konvojharc a támadó gerillaerõk ellen, felkészülés konvojfeladat végrehajtására és a konvoj vezetése és irányítása. A szimulátorral egy idõben egy ötfõs Humvee-személyzet (parancsnok, irányzó, jármûvezetõ és két megfigyelõ/ fegyverkezelõ) készíthetõ fel. Különbözõ hadmûveleti területek valósághû képét lehet megjeleníteni a kivetítõkön. Az USA szárazföldi haderõ ebbõl a szimulátortípusból 2005-ben nyolc darabot rendelt.
Sokkal szélesebb körben alkalmazzák a Virtuális harci konvoj kiképzõ berendezést (VCCN – Virtual Combat Convoy Trainer), amelyet szintén a háborús térségekbe telepítendõ katonák kiképzésére használnak. 2005 júliusáig 125 berendezést adtak át a szárazföldi haderõ részére, a következõ 600 darabos megrendelés leszállítására már a tapasztalatok felhasználásával került sor. A VCCN segítségével számos, a valós helyzetet megközelítõ szituáció szimulálható, alkalmazását illetõen a kezdeti tapasztalatok kedvezõek.
A Magyar Honvédség részt vesz, és feltehetõen a jövõben is részt fog venni nemzetközi missziókban, ahol a járõrözés és konvojkísérés a feladatok jelentõs részét teszi ki. Az egyre fokozódó terrorista veszély miatt a kísérõállomány megfelelõ védelmérõl minél körültekintõbben gondoskodni kell, és törekedni kell a feladat során fennálló veszélyek minél nagyobb valószínûséggel történõ elhárítására, felszámolására. Az ismertetett módszerek és eszközök ezeket a célokat szolgálják. Cikkünkben, a teljességre való törekvés nélkül, a konvojvédelem fontosságára és az ezzel kapcsolatos technikai eszközökre és azok fejlesztésének helyzetére és irányára kívántuk a figyelmet felhívni.



Jegyzetek

1 Newsweek: 2006. 03. 13. U. S. spending billions to ‘defeat’ IEDs in Iraq.
2 A II. világháború során óriási anyagi és szellemi koncentrációval és ráfordítással folytatott, az atomfegyver elõállítását célzó projekt neve.
3 Jane’s Defence Weekly 2006. május 24. 7. o.: IED Threat is Here to Stay
4 CNN 2004. október 26.: Tons of Iraq Explosives Missing http://www.cnn.com/2004/WORLD/meast/10/25/iraq.explosives/
5 2004-ben Irakban egy Bradley gyalogsági harcjármû nagy erejû IED-re futott, a haspáncélját a robbanás 20 m távolságra repítette, a személyzet több tagja életét vesztette. 2005-ben Bagdadban egy járõrözõ Abrams harckocsi mellett nagy erejû IED robbant, ami a jármû négytagú személyzetét megölte, a harckocsit súlyosan megrongálta.


FORRÁS