A cikksorozat előző részében az Európai Unió harccsoport-koncepciójának kialakítása felé vezető utat – annak is főként politikai és katonapolitikai szintjét tekintettük át. Jelen írásunk témája maga a koncepció, amely még napjainkban is új elemekkel gazdagodik és a kezdeti műveleti készenlét tapasztalatainak feldolgozásával további finomítások tárgya.

A harccsoport-koncepciót tartalmazó dokumentum önmagában csupán a bázisát jelentette a harccsoportokkal foglalkozó EU-szintű katonai doktrinális kidolgozó munkának. A Katonai Bizottság – a tagállamok egyeztetett állásfoglalása alapján – kidolgozta a harccsoportok rendszerbe állításának ütemtervét is, amely a koncepció megszületése (2004 közepe) és a harccsoportok teljes készenlétének elérése (2007. év eleje) közötti időszakra határozza meg az elvégzendő feladatokat. Az ütemterv több, a harccsoport-koncepció részletes kibontását tartalmazó további részdokumentum elkészítését is előirányozta.

A harccsoport az EU gyors reagálású elemeinek speciális formáját képezi, egy megfelelő katonai képességekkel bíró és időben garantálható válaszlehetőséget jelent az EU gyors reagálást igénylő válságkezelő műveletei során.
A harccsoport olyan hatékony, hiteles, gyorsan telepíthető és koherens kötelékcsomag, amely az önálló műveletekre vagy a nagyobb volumenű műveletek kezdeti szakaszára alkalmas minimális köteléknagyságot biztosít. Alapját összfegyvernemi, zászlóaljméretű alegység képezi, amelyet harctámogató- és harckiszolgáló-támogatóelemekkel erősítenek meg. Uniós harccsoport a nemzeti felajánlás mellett a többnemzetűség elvén alapuló megoldás révén is létrejöhet, mégpedig egy keretnemzet szervezőtevékenysége révén, vagy a tagállamok multinacionális koalíciójával. Az interoperabilitás és a katonai hatékonyság minden esetben kulcsfontosságú alapkövetelmény. A harccsoporthoz csatolni kell egy (kötelék-) parancsnokságot (F)HQ, és előre azonosított hadműveleti és stratégiai szintű alkalmazást elősegítő elemeket (enablers), mint például a stratégiai szállítás vagy a logisztika (részletesen lásd később).
A harccsoportokkal szemben követelmény az, hogy a mintegy 5 napos politikai döntéshozatali eljárást követően 10 nappal a műveleti területen megkezdhesse a tevékenységet. (1. ábra)
Ez azt jelenti, hogy a harccsoportba tartozó, vagy ahhoz csatolt kötelékeket olyan erőkből-eszközökből kell képezni, amelyek 5–10 napos készenlétben vannak. Ez átfogó követelmény valamennyi tagállam számára. Ugyanakkor a tagállamok ennél rövidebb készenlétű erőkkel is hozzájárulhatnak a harccsoporthoz. A harccsoport többféle lehetséges küldetést kaphat. Nagyságát illetően mintegy 1500 fős létszámmal számolunk. Emellett azonban részletes iránymutatás szükséges a konkrét küldetésre vonatkozó öszszetétel előzetes megállapításához, melyeket a kijelölt műveleti parancsnok (OpCdr) határoz meg. A légi, tengerészeti és egyéb hadműveleti és stratégiai szintű alkalmazást elősegítő elemek összetételét a konkrét követelményeknek megfelelően kell megállapítani. A harccsoportnak szüksége van előre kijelölt fogadó, várakozási és továbbítási (Reception, Staging and Onward Movement, RSOM) képességekre megfelelő önvédelemmel (közelbiztosítással), amelynek mértéke a fenyegetettségtől és a befogadó nemzet lehetőségeitől függ. A harccsoportnak fenntarthatónak kell lennie a művelet befejezéséig vagy felváltó erők beérkezéséig. Tervezési alapadatként a harccsoportnak 30 napos kezdeti műveleti fenntarthatósággal kell rendelkeznie, amely 120 napig meghosszabbítható a megfelelő utánpótlás biztosításával. Mivel a harccsoport alapját képező gyalogoszászlóalj és a vezetését ellátó (kötelék) parancsnokság (F)HQ között szoros kapcsolatnak kell lennie, ezért az interoperabilitás és az előzetes közös felkészítés (kiképzés) szintén követelmény.
A harccsoportok méretét, összetételét és pontos darabszámát a valószínű alkalmazási követelmények, illetve az EU által vezetett válságkezelő katonai műveletekre vonatkozó ambíciószint alapján lehet pontosan meghatározni. A tagállamok elkötelezték magukat az EU Alapszerződés 17/2. paragrafusában felsorolt (gyakorlatilag a NYEU „petersbergi feladataival” megegyező), illetve az Európai Biztonsági Stratégiában említett (a „Petersbergen túlmutató”) hatékony gyors reagálású akciók végrehajtása mellett. Bár a harccsoport(ok) képesek lennének valamennyi feladat végrehajtására, alkalmazásuk – képességeiknél fogva – leginkább a válságkezelő műveletek harci mozzanataiban érvényesülhet, értelemszerűen figyelembe véve a méretükből fakadó korlátokat. Az ilyen műveletek általában (de nem kizárólag) ENSZ-felkérésre, vagy ENSZ-mandátum alapján valósulhatnak meg. Bár a bevetés valószínű földrajzi területe az EU-n kívül bárhol lehet, a konkrét, a gyors reakciót igénylő térségek azonosítása és elemzése megkönnyítheti a felkészítés helyes koncentrálását. A konkrét földrajzi térségek azonosításában a dokumentum szerint az Európai Biztonsági Stratégia elemzése, illetve a folyamatosan naprakészen tartott EU-figyelőlista (EU-Watchlist) segíthet. (Ennek eredményei a jövőbeli kidolgozó munka során realizálódhatnak.)
Tervezési alapként a Brüsszeltől számított mintegy 6000 km-es sugarú körben számíthatunk a harccsoportok bevetésére. Az EU-nak képesnek kell lennie egyszerre több gyors reagálású művelet végrehajtására is. A jelenlegi EU-haderő-katalógusban foglaltak, továbbá a tagállamok egyéb elkötelezettségei figyelembevételével egyidejűleg kettő, egyenként egy harccsoporttal végrehajtandó válságkezelő művelet képezi a jelenleg reálisan megvalósítható katonai ambíciószint alapját. A két művelet közel azonos időben történő megindítására való képesség szintén része a fent említett ambíciószintnek. Az első becslések a szükséges (létrehozandó) harccsoportok számát 7–9 harccsoportban határozták meg. A szükséglet megállapítását a koncepció a további kidolgozó munkától tette függővé, jóllehet leszögezte, hogy nem szükséges valamennyi harccsoportnak egyidejűleg 5–10 napos készenlétben lennie. A dokumentum ebben a részben utalt az egyidejűleg indítandó műveletek számára, a tartalékképzésre, továbbá a rotáció lehetőségére, mint a harccsoportok darabszámát alapvetően befolyásoló faktorokra. Mindenesetre a két egyidejű művelethez szükséges számú harccsoport 5–10 napos készenlétben tartása alapvető fontosságú.
A tagállamok elkötelezettsége lényeges elem, különösen a multinacionális harccsoportok és a hozzájuk csatolt elemek hitelessége miatt. A harccsoportok létrehozása során a tagállamok gyors reagálásra képes erőinek-eszközeinek és képességeinek felajánlása döntő jelentőségű. A harccsoportok készenlétének naprakészen tartását az EU Katonai Bizottsága a Katonai Törzsön keresztül valósítja meg. A dokumentum külön felhívja a figyelmet az eljárás rugalmasságának biztosítására. Azonban lényeges leszögezni, hogy a harccsoport(ok) bevetése fölötti végső engedélyezési jogot a tagállam(ok) minden esetben maguknak tartják fenn. (Azaz az előzetes felajánlás és a készenléti helyzetben tartás nem jelent automatikus bevetést egy konkrét válság esetében, amennyiben valamelyik csapathozzájáruló tagállam bármilyen oknál fogva ezt nem engedélyezi.)
A dokumentum utal a közös normatívák (standards) szükségességére, a felkészítés-kiképzés reális és rendszeres végrehajtására (ez különösen a többnemzetű harccsoportok esetében kulcsfontosságú, mint még a későbbiekben utalni fogunk rá). Kívánatos, hogy a kiképzés során mind a harccsoportot alkotó kötelékek, mind a hozzájuk rendelt egyéb (légi szállító, haditengerészeti stb.) elemek begyakorolják a közös tevékenységet. A harccsoport teljes műveleti készenlétét (FOC) lehetőleg egy, a teljes állománynyal és a technikai eszközök bevonásával végrehajtott gyakorlatnak kell megelőznie, amely egyben hitelesítheti is a harccsoport készenlétét a műveletek végrehajtására. A harccsoportok hitelesítése (certification) azonban az azt alkotó tagállamok nemzeti felelősségi körébe tartozik, jóllehet az EU Katonai Bizottsága átfogó iránymutatást ad és figyelemmel kíséri a hitelesítés végrehajtását.


1. ábra A harccsoport készenlétével kapcsolatos követelmény

A harccsoportok telepíthetősége a készenlét kulcsfontosságú eleme. A harccsoportok telepítéséhez szükséges erők-eszközök és képességek biztosításáért a harccsoportot felajánló tagállam(ok) felel(nek). A fenntarthatóság biztosítása szintén tagállami felelősség, figyelembe véve azt a tényt, hogy a telepítés körzete az esetek zömében olyan térségben történhet, ahol a befogadó nemzeti támogatás szerény, vagy egyenesen nem is létezik.
A koncepcióban külön helyet kap a NATO Response Force-szal (NRF) kapcsolatos, egymás kiegészítő jellegére (komplementaritására) vonatkozó igény. Ez különösen azon tagállamok esetében lényeges, amelyek ugyanazon erőiket kívánják a jövőben az EU harccsoportjaiba, illetve az NRF-be felajánlani.
A vezetés és irányítás kérdéseiről szólva a koncepció kiemeli a keretnemzeti elv széles körű alkalmazását, továbbá a rövid készenléti időből fakadóan a vezetési struktúrák készenlétének arányos biztosítását. Nagy hangsúlyt helyez a dokumentum a döntő fontosságú vezetési elemek (OHQ, FHQ) gyors azonosítására és kijelölésére. A kijelölhető műveleti parancsnokságra a kézenfekvő (és preferált) megoldást az EU Katonai Törzsén belül létrehozás alatt álló műveletirányító központ (Operations Center) kínálja. A harccsoport magja és a kötelékparancsnokság (FHQ) közti szoros kapcsolat pedig azt sugallja – írja a dokumentum –, hogy a kötelékparancsnokságot a harccsoportot felajánlott tagállam(ok) biztosítsa (biztosítsák). Ezáltal biztosítható lehet az egyidejű készenlét és az egyidejű, fennakadás nélkül megvalósítható aktiválás. A kötelékparancsnokság nagysága és összetétele a harccsoport és a csatolt elemek konkrét elvonuló állományától függ.
A dokumentum kitér még az előzetes tervezés fontosságára az EU-figyelőlista alapján. A már említett stratégiai szintű EU-katonai szervezeti átalakulás (bővülés) egyik elemének, az úgynevezett polgári-katonai részlegnek (Civil-Military Cell) létrehozása ennek az előtervezési igénynek a strukturális szükségleteit teremtheti és teremti is meg. Ez természetes nem jelenti azt, hogy a harccsoport bevetése előtt végrehajtandó (szükségszerűen gyors) műveleti tervezést ne kellene végrehajtani. A dokumentum említi a harccsoportok alkalmazását elősegítő jogi és pénzügyi rendelkezések meglétére. Erre (mint később látni fogjuk) a tagállamoknak is fel kell készülni, mivel a rövid készenléti idő a legtöbb tagállam esetében nem teszi lehetővé a hazai jogi engedélyezési keretek szokásos törvényhozási ütemben történő megteremtését.
Végezetül a koncepció kijelöli az elgondolás részletes kibontásának további irányait. Ezen belül a szükséges harccsoportok számának meghatározása, a harccsoportok létrehozása elveinek lefektetése, a teljes készenlét eléréséig átmeneti készenlét tartalmának rögzítése, az EU stratégiai katonai irányító szerveinek a folyamatban játszott szerepére vonatkozó pontosítás megtétele, a harccsoportokkal szemben támasztott részletes normatívák és követelmények meghatározása, a stratégiai mozgékonyság feltételeinek további kimunkálása, továbbá egy részletes ütemterv kidolgozása a teljes készenlét eléréséhez.


A harccsoport-koncepció mellékletben rögzíti a „harccsoport-csomag” elméleti összetételét. (2. ábra) A harccsoport magját egy (könnyű) gyalogoszászlóalj képezi, alapvetően három gyalogosszázaddal. A zászlóaljhoz az elgondolás szerint szervezetszerűen hozzá tartozik a zászlóalj parancsnoksága, az azt kiszolgáló támogató-alegység (század), egy tűztámogató (aknavető, páncéltörő) alegység, egy (harcászati) felderítő alegység és egy törzstámogató (szervezetszerű logisztikai) alegység. A gyalogoszászlóaljhoz a konkrét helyzet követelményeinek megfelelően rendelnek további harctámogató- és harckiszolgáló-támogató elemeket. A harccsoport-csomagba tartozik a vezetést megvalósító kötelékparancsnokság (force headquarters, FHQ). Az általános felfogás szerint a harccsoportok által megvalósítandó feladat komplexitása és a stratégiai elemek összehangolása miatt ennek a zászlóaljszinttől magasabb, nagyjából dandárszintű parancsnoksági struktúrának kell lennie. (A tanulmány írásának idején az ezzel kapcsolatos szakmai vita még folyamatban volt.) Külön csoportot képeznek a „csomagon” belül a harccsoporthoz rendelt előre kijelölt hadműveleti és stratégiai szintű műveletet elősegítő erők és eszközök (enablers), amelyeknek nagyságára és összetételére szintén a konkrét helyzet követelményei alapján intézkednek.
A harccsoport-koncepció, mint alapdokumentum, összefoglalva tartalmazza a korábbi hármas tagállami kezdeményezés alapelemeit, rendszerezve azt a stratégiai szintű katonai-technikai gondolkodás metodológiájával. A koncepció kidolgozásában és egyeztetésében az időközben már 25 tagúra bővült EU valamennyi tagállama az egyenrangúság elvének maximális betartásával részt vett. Ez ideig talán nem is született olyan katonai-technikai jellegű EU-alapdokumentum, amelynek ennyi módosított változata járt volna körben a tárgyalóasztalokon és a fővárosokban a kidolgozás közel négy hónapos időtartama alatt. Az elméleti munka ugyanakkor korántsem szorítkozott egyedül a katonákra. Az unió különböző szintű állandó politikai tanácskozó testületeiben és a védelempolitika alakításában részt vevő tagállami döntéshozók alkalmi találkozói során mindig terítékre került a harccsoportok témája, így a koncepció az ott megszületett kompromisszumok eredményeképpen újabb és újabb konkrét elemekkel bővülhetett, amelyeket a katonai szakértők az eredeti koncepcióhoz kapcsolt mellékletek formájában dolgoztak ki.
A harccsoport-koncepció
a megvalósulás útján
A 2004-es év második felétől kezdve, az alapok lefektetését követően további, egyrészt az elméleti alapokat részletező, másrészt a gyakorlati előkészítést célzó tevékenység folyt úgy az EU közösségi szintjén, mint a tagállamok multilaterális és kétoldalú kapcsolatainak egyéb fórumain. Ez a folyamat napjainkban is teljes lendülettel halad.
A tagállamok politikai
elkötelezettsége
Politikai téren megkezdődött a tagállamok belső döntés-előkészítő tevékenysége, a kialakított elgondolásnak megfelelő erők-eszközök és képességek azonosítása és a lehetőségek felmérése. Már a koncepció kidolgozása során kezdetét vette az esetleges multilaterális harccsoportokhoz számba jöhető partnerek kiválasztása, megtörténtek az első kapcsolatfelvételek a tagállamok között. Az államok politikai döntéshozatalát jelentősen befolyásolta a viszonylag rövid határidő. A tanácsi döntésnek megfelelően ugyanis 2004 novemberében az EU védelmi minisztereinek találkozóján katonai képességfelajánlási konferencia (Military Capability Commitment Conference) keretében kellett megtenni az első felajánlásokat az EU-harccsoportokban való részvételre. Az már ekkor is várható volt, hogy a kezdeti elgondolás kidolgozói – Franciaország és az Egyesült Királyság – már az átmeneti műveleti képesség (IOC) időszakában, azaz gyakorlatilag 2005 januárjától önálló nemzeti harccsoporttal kötelezik el magukat az elgondolás gyakorlati megvalósítása mellett. Mások – főként az unió közepes és kisebb tagállamai – alapvetően keretnemzeti vagy multinacionális megoldásban gondolkodva igyekeztek a már meglévő, alapvetően regionális katonai együttműködési kapcsolataikra építve elmozdulni a gyakorlati megoldás felé.
A 2004 novemberében tartott EU védelmi miniszteri találkozó keretein belül lezajlott katonai képességfelajánlási konferencián1 a tagállamok összesen 13 harccsoport létrehozását jelentették be. A fenti rendezvényen került sor több részképesség (niche capability) beazonosítására és felajánlására2 is.
A harccsoport-koncepció elméleti alapjai
Az elméleti kidolgozó munka terén már szeptemberben meghatározták a harccsoportokkal szemben támasztott átfogó követelményeket.
Ezek olyan általános tulajdonságokra utaltak, amelyeket már korábban is említettünk. Egyik ilyen a felhasználhatóság (availability). Ez alatt az értendő, hogy a tagállamok felelősek azért, hogy az általuk felajánlott kötelék a meghatározott időszakban gyakorlatilag is elérhető legyen, azaz ne legyen más irányba elkötelezve. (Ez nem mond ellent annak az elvnek, hogy a konkrét bevetés végső engedélyezése az illető tagállam szuverén joga marad.) Külön hangsúlyt helyeztek arra, hogy a nemzeti korlátozások (caveats) és megkötések (restrictions) világosan be legyenek jelentve a felajánlás során (és ideális esetben azokat a minimális szinten kell megfogalmazni). A másik átfogó követelmény az alkalmazhatóság és a telepíthetőség (employability and deployability). Ennek a követelménynek az alapvető tartalma az, hogy a harccsoportnak a hozzá rendelt vezetési ponttal ((F)HQ), továbbá a telepítést lehetővé tévő képességeknek (enablers) oly módon kell készenlétben állniuk, hogy a meghatározott időhatárokon belül azaz a tanács együttes fellépését (Joint Action) követően legkésőbb a 10. napon képesek legyenek a mandátumban foglalt feladat végrehajtására a műveleti területen. A korábban említett felhasználhatósággal összefügg, de azzal össze nem keverendő a készenlét (readiness) követelménye, amelyet lakonikus rövidséggel 5–10 napban jelöltek meg. Követelmény még a rugalmasság (flexibility), amelynek tartalma gyakorlatilag a széles skálán mozgó küldetések minden egyes fajtájának (azaz a skála alsó szélén található humanitárius műveletektől a legintenzívebb fajtáig, a harcoló felek erővel történő szétválasztásáig) eredményes végrehajtására. Az összekapcsolhatóság (connectivity) követelménye alapvetően a harccsoport és az ahhoz csatoltak vezetésirányítása, ezen belül technikailag a híradó és az informatikai rendszerek közös működtetésére utal, méghozzá összhaderőnemi (joint) környezetben. A fenntarthatóság (sustainability) követelménye a már említett 30–120 napos folyamatos végrehajtásra való képességet és annak összes személyi, anyagi-technikai vonzatát hangsúlyozza. A túlélési képesség (survavibility) a kötelék önvédelemre vonatkozó (ideértve a „barátitűz-incidensek elkerülését”) kívánalmakat rögzíti. A kötelék egészségügyi biztosítása (medical force protection) az előző követelménytől elkülönítve, külön hangsúlyt kapva szerepel, megemlítve a pszichológiai, fizikai és egészségi alkalmasság általános követelményeit, de utalva a megszokottól eltérő műveleti terület környezeti tényezőiből fakadó pótlólagos egészségvédelmi követelményekre is (oltások, immunizálás, járványmegelőzés stb.), amelyet a konkrét bevetésre történő felkészülés időszakában kell végrehajtani. Az interoperabilitás (interoperability) követelménye többrétegű. Egyrészt utal a harccsoporton belüli együttes működés feltételeire (nyelvi, technikai, eljárásbeli), másrészt megemlíti a NATO-követelmények és -eljárások ismereteit (amelyek mellett az EU csupán kiegészítő eljárásbeli elemeket alkalmaz), harmadrészt rámutat a más nemzetközi szervezetek (ENSZ, AU stb.), különösen a harccsoportot felváltó követő kötelékkel való együttes működés kívánalmaira is. (Ezeket az átfogó követelményeket a későbbiekben, 2005 februárjában részletesen is kibontották, amelyről a megfelelő helyen ismét áttekintést nyújtunk.)

Még a katonai képességfelajánlási konferencia előtt tisztázódtak a harccsoportok létrehozásával (BG generation) kapcsolatos részletek is. Az ezzel foglalkozó dokumentum rögzíti a harccsoportok létrehozásának lehetséges módjait (önálló nemzeti, keretnemzeti alapon létrejövő és multilaterális harccsoportok), amelyekbe magas készenlétű nemzeti vagy eleve többnemzetű erők jelölhetők ki. Megszabja, hogy a harccsoportot létrehozó és felajánló tagállamnak (tagállamok csoportjának) tájékoztatni kell az uniót a felajánlás időtartamáról, ezen belül azonban a saját nemzeti hatáskörbe utalja a harccsoportba tartozó kötelékek esetleges rotációját vagy helyettesítését a felajánlás időtartama alatt. A dokumentum előírja a koherens és teljes harccsoport meglétét felajánlás esetén, ugyanakkor teret hagy az esetleges képességhiányoknak, feltéve, hogy azokat már a felajánlás folyamatában világosan bejelentették. (Ezeket az esetleges hiányokat a harccsoport-létrehozás folyamatában, eseti alapon tervezi az unió pótolni.) A létrehozás koordinációs folyamata biztosítja, sőt bátorítja a résképességek (niche capabilities) felajánlását, aláhúzva, hogy azoknak valós katonai szükségletet kell kielégíteniük és szintén meg kell felelniük a harccsoportokkal szemben támasztott normatíváknak és követelményeknek. Aláhúzza, hogy a kulcsfontosságú követelmény a katonai hatékonyság.
Lényeges momentum a harccsoport-létrehozás mechanizmusának kimunkálása. Ez rögzíti, hogy jóllehet a tagállamok harccsoport-felajánlásának időtartama nincsen korlátozva, féléves (hat hónapos) periódusok szerint történik a készenlét tervezése (ez alapvetően a harccsoportok és az NRF-elkötelezettség közötti összhang megteremtése miatt lehet az érintett tagállamok számára szükséges). A harccsoport-létrehozás mechanizmusának alapelve az elkötelezettség lépésenkénti erősítése (3. ábra) a kezdeti felajánlástól a határozott elkötelezettségig.
A tervezés során 5 éves tervezési időtartammal számolnak. A tervezési időszakban hathavonta kerül sor rendszeres harccsoport-koordinációs konferenciára (BG Coordination Conference), melynek során a felajánlások megtehetők. A felajánlásokat ezeken a konferenciákon hozzák összhangba a követelményekkel és az esetleges résképesség-igényekkel.
Ezeknek a konferenciáknak az elkötelezettség lépcsőzetes erősítése érdekében hármas célkitűzésük van. Egyrészt feljegyzik a kezdeti felajánlásokat (initial offers), amelyeknek az elkövetkező három és fél évre éven túli időszakra vonatkozóan kell megtörténniük, ahol a felajánlott harccsoport tervezett készenléti időtartamát és harccsoportra vonatkozó, a tagállamok által rendelkezésre bocsátott egyéb információkat (összetétel, korlátok stb.) rögzítik. A másik cél a konkrét harccsoport-felajánlás rögzítése, amely a konferenciát követő három és fél és másfél év közötti időszakra vonatkozóan történik. Ekkor hangolják össze a felajánlásokat (elsősorban időben) és ekkor történik meg a harccsoportra jellemző képességhiány résképességekkel vagy más módon történő előzetes orvoslása (a hátralévő minimum másfél évnek elegendőnek kell lennie a harccsoporthoz eredetileg nem tartozó résképesség-elemekkel való közös tevékenység begyakorlására és így a teljes kötelék hitelesítésére). A konferencia harmadik eleme a hat hónap és a másfél év közötti időintervallumra vonatkozóan a részletes harccsoport-csomag elkötelezettségének megerősítése. Ez már részletes adatokkal kell hogy szolgáljon a tagállamok részéről, egyben lehetőséget nyújt konkrét felkészítési rendezvények összehangolására és más, a készenlétet konkrétan szolgáló intézkedések (pl. légiszállítási keretszerződések megkötése stb.) megtételére is.
Fontos megjegyezni, hogy a hathavonta, gördülő rendszerben történő harccsoport-létrehozási konferenciák nem helyettesítik a konkrét bevetésre vonatkozó haderő-generálási folyamatot. Ezzel párhuzamosan egyszerűsíthetik is azt, amennyiben a készenlétben álló harccsoport-csomag a létrehozandó EU-kötelék magját képezi.
Külön mellékletben fektették le 2004 októberében a harccsoportok kiképzésével és gyakorlatoztatásával kapcsolatos alapelveket is. Ez kimondja, hogy a harccsoportok felkészítésének és gyakorlatoztatásának alapvetően az elfogadott (a dokumentum elkészítésekor természetesen még a jövőben kidolgozandó), harccsoportokra vonatkozó részletes normatívák és követelmények (detailed standards and criteria) teljesítését kell célul kitűzniük. (A kidolgozók elismerik, hogy a korábban ismertetett átfogó normatívák és követelmények ehhez túl általánosak.) Az alapelvekben rögzítik azt is, hogy mivel a harccsoportok létrehozásának többféle módja is van, nem lehet egységes kiképzési útmutatást adni. Ezért fokozottan jelentkezik a tagállamok felelőssége a harccsoportok felkészítése során. Az EU Katonai Bizottsága (EUMC) csupán informálódik a harccsoportok felkészítésének folyamatáról a tagállamok tájékoztatása alapján. Az EU Katonai Törzse (EUMS) ugyanakkor több módon is bekapcsolódik a felkészítési folyamatba. Egyrészt koordináló szerepkört lát(hat) el a harccsoport és a felajánlott kötelékparancsnokságok között a felkészítési rendezvények összehangolása során. Másrészt közvetít(het) a tagállamok között a felkészítési rendezvényekhez való (megfigyelői vagy résztvevő) csatlakozás megkönnyítése érdekében. Ez különösen az időben párhuzamosan felkészülő harccsoportok esetében lehet értékes. Összességében tehát az EU legfelső szintű katonai szervei alapvetően csupán közvetítői (clearing house) szerepet játszanak a folyamatban.
A dokumentum hangsúlyozza a lehetséges bevetés(ek) földrajzi térségére vonatkozó konkrét felkészülés fontosságát a készenléti állapot előtti felkészítés során. A szóba jöhető térségekre vonatkozóan az EU-figyelőlista tud támpontot adni.


3. ábra
A harccsoport-létrehozás koordinációs mechanizmusa
4. ábra
A harccsoportok hitelesítésének sematikus ábrázolása
Az anyagban hasonlóan általános elvek találhatók a harccsoportok hitelesítésével kapcsolatban is. A szerzők igyekeztek egyszerű és rugalmas hitelesítési rendszert kidolgozni. Alapelv, hogy a hitelesítés tagállami felelősség marad. A hitelesítés két lépcsőben történik. Elsőként az egység (-alegység) szintű (unit level) hitelesítésnek kell megtörténnie, melynek során a harccsoportba kijelölt alegység(ek)et kell levizsgáztatni a feladat végrehajtására való felkészültségből. Második lépés a harccsoport-csomag együttes hitelesítése, amikor a teljes kötelék (és ezen belül a csatolt elemek) felkészültségét veszik górcső alá. (4. ábra) A tagállamok kötelesek az EU Katonai Bizottságának bemutatni az elkötelezett harccsoportok gyakorlat- és hitelesítési programját, továbbá kötelesek a bizottságot tájékoztatni az egységszintű hitelesítések megtörténtéről. Az EU Katonai Törzse – megfigyelői minőségben – részt vehet a teljes harccsoport hitelesítését célzó tevékenységben. A Katonai Törzs egyébként köteles nyilvántartani minden, a harccsoportok listájához kötődő felkészítési és hitelesítési rendezvényt, amelyről a Katonai Bizottságnak meghatározott időközönként jelentést is tesz. Fontos hangsúlyozni, hogy a harccsoport készenléti periódusát megelőzően az EU Katonai Bizottsága köteles jelenteni a Biztonságpolitikai Bizottságnak (PSC), hogy a kérdéses harccsoport(ok) hitelesítése rendben megtörtént.
Az 2005 tavaszán zajlott a harccsoportokkal kapcsolatos részletes normatívák és követelmények kidolgozása, melyet szintén a harccsoport-koncepció mellékleteként adtak ki. Helyszűke miatt itt a teljesség igénye nélkül emelünk ki néhány jellemző gondolatot, amellyel a követelmények részletességét kívánjuk érzékeltetni.
A harccsoportokkal szemben támasztott felhasználhatóság (availability) című résznél a dokumentum alapvetően azokat a forgatókönyveket elemzi, amelyeket az EU 2010-es Haderő Célkitűzés haderőszükségletének meghatározása során dolgoztak ki. Ezek a forgatókönyvek szolgálnak az EU válságkezelő katonai feladatainak szakmai tervezési bázisául.
A koncepció a részletes követelményeket az alábbiak szerint bontja ki:
A harccsoportoknak képeseknek kell lenniük akár egyedüli katonai komponensként, akár nagyobb katonai komponens részeként részt venni bármely olyan műveletben, amit a tanács meghatároz. Ezen belül a harccsoportoknak képeseknek kell lenniük önálló kötelékként vagy egy nagyobb kötelék előrevetett csoportjaként:
l a harcoló felek erővel történő szétválasztását célzó műveletekre, ideértve a válságkezelést, a béketeremtést és a közlekedési-utánpótlási vonalak biztosítását;
l a válságmegelőző műveletekre, amely a megelőző telepítést, az összhaderőnemi lefegyverzési műveleteket és az embargóműveleteket foglalhatja magába;
l az ellenséges környezetben végrehajtott evakuációs műveletekre, ideértve a nem harcolók kimenekítését célzó műveleteket;
l a humanitárius műveletek segítésére, amely a katasztrófa következményeinek felszámolását és a biztonságos környezetbe való migráció elősegítését foglalhatja magába.
A harccsoportoknak nem kell képesnek lenniük a stabilizációs, újjáépítési és katonai tanácsadási forgatókönyvekben foglalt feladatokra, ugyanakkor a helyzet változása esetén készen kell állniuk arra, hogy ha az ilyen művelet ismételten az erőszakos tevékenységek irányába tolódik el, a korábban említett forgatókönyvek szerinti képesség szükséglete ismételten felmerülhet.
Valamennyi műveleti korlátozást előzetesen, félre nem érthetően be kell jelenteni és ideális esetben a minimális szinten kell tartani. A részletes követelmények máris szolgálhatnak néhány, a gyakorlati tervezést elősegítő paraméterrel, így például:
l többnemzetű harccsoportnál mind elméleti, mind gyakorlati síkon ki kell alakítani a fogalmak, küldetések, feladatok és résztevékenységek egységes értelmezését és végrehajtásuk egységes irányításának elveit harcászati szinten;
l tisztázni kell, hogy a harccsoport egészének és egyes elemeinek milyen konkrét katonai feladatok végrehajtására kell képesnek lenniük a különféle forgatókönyvekben;
l a harccsoportot alkotó alegységek kiképzését oly módon kell megtervezni, hogy az általános kiképzési elveket figyelembe véve, a fokozatosság betartásával képesek legyenek alapfeladataikat ellátni először önállóan, majd többnemzetű együttműködés keretében;
l a harccsoport felkészítését, kiképzését a legnagyobb igénybevétellel járó, legbonyolultabb felhasználásra kell koncentrálni, ez pedig a harcoló felek erővel való szétválasztása;
l a felkészülés időszakában egyértelműen tisztázni kell a nemzeti korlátozásokat (idő- vagy földrajzi-éghajlati tényezőkből, felszerelésből, eszköztípusból, jogszabályból, eljárásrendből fakadó korlátozó tényezőket) és azokat világosan és egyértelműen be kell jelenteni.
Következő példánkban, a készenlét (readiness) elemzésénél a dokumentum az alábbi megállapításokat teszi:
A harccsoportokat olyan erőkre-eszközökre és képességekre kell építeni, amelyek készenléti ideje 5–10 nap között van. A kijelölt kötelékparancsnoknak a konkrét katonai elemzést követően joga van az érintett tagállamok és az EU Katonai Bizottsága jóváhagyásával a készenléti állapot módosítására. Míg a harccsoport zömét, ideértve a harctámogató és harckiszolgáló-támogató, továbbá a stratégiai telepítést elősegítő elemeket 5–10 napos készenlétben kell tartani, a harccsoport más, specializált elemeire jellemző lehet a kevésbé szigorú készenlét.
Amikor a harccsoportot felajánlották, illetve kijelölték egy meghatározott rendelkezésre állási periódusra, az azt alkotó tagállamoknak 6 hónapos, szilárd elkötelezettséget kell vállalniuk. A harccsoportoknak „teljes feltöltéssel” kell rendelkezésre állniuk a készenlét teljes időtartamában. A rendelkezésre állás ideje előtt a tagállamoknak be kell fejezniük a telepítést megelőző felkészülési, kiképzési és hitelesítési feladatokat. Ezen időszakot megelőzően a felszerelés és a logisztikai készletek meghatározott készenléti szinten tartását célzó előkészületeket is be kell fejezni. A rendelkezésre állás kezdőnapjától a harccsoport egységesített rend szerint jelent az EU FORCEPREP típusüzenete alapján. (Ezt az egységesített eljárást az EU Katonai Bizottsága a közeljövőben fogja jóváhagyni.) A rendelkezésre állás ideje alatt a harccsoport valamennyi alegységének és elemének képesnek kell lennie a kijelölt felszíni vagy légi szállítási indulópontra (APOD/SPOD) előretelepülni a készenléti idejükből fakadó időszükséglet figyelembevételével (5–10 nap), ahogy azt a konkrét műveleti terv számukra meghatározza (és amennyiben az alkalmazást engedélyező nemzeti jóváhagyás megtörtént). Következtetésként – többek között – az alábbiak fogalmazhatóak meg:
l a harccsoport 100%-os feltöltöttségét 6 hónap alatt folyamatosan biztosítani kell. Ez személyügyi szempontból azt jelenti, hogy figyelembe véve az egyéb szolgálati kötelmekből és az egészségügyi helyzetből fakadó óhatatlan hiányzásokat, a harccsoportot 115–125%-ban kell feltölteni és kiképezni, ügyelve a szakmai kompetenciák szintjének megtartására;
l a harccsoport felkészítésével egyidejűleg módosítani kell az érintett kötelékek általános készenléti helyzetét és rendezni kell a készenlét biztosításával együttjáró részleteket is (jogi, pénzügyi, ellátmánybeli kérdések, kiértesíthetőség, helyettesítések, a rendelkezésre állás ideje alatt végzendő szinten tartó képzés korlátai stb.);
l ki kell jelölni az indulópontokat (melyeket a harccsoportot alkotó többi tagállammal is egyeztetni kell) és be kell gyakorolni az oda történő előretelepülést.
Utolsó példánkban a fenntarthatóságra (sustainability) vonatkozó részletes követelmények kibontását szemléltetjük.
Alapvető megállapítás, hogy a harccsoportnak képesnek kell lennie minimum 30 napos folyamatos végrehajtásra, amelyet maximum 120 napig lehet meghosszabbítani megfelelő utánpótlás biztosítása esetén. Ezek után követő erőket kell telepíteni, ha a körülmények azt továbbra is megkívánják, mindaddig, amíg stabil helyzet nem alakult ki.
A felelősségek megállapításánál kihangsúlyozza, hogy a harccsoportot alkotó tagállamok felelősek azért, hogy a kötelékparancsnok és a harccsoport parancsnoka részére biztosítsák mindazokat a hatásköröket, képességeket, vezetési és irányítási lehetőségeket, információkat és logisztikát, amely a művelet valamennyi szakaszának végrehajtásához szükséges. Biztosítaniuk kell a kötelékparancsnokság, a harccsoportok és valamennyi alárendelt alegység logisztikai képességét a 30 napos tevékenységre és azt követően a 120. napig terjedő utánpótlásra. Képesnek kell lenniük nemzeti befogadó támogatás felhasználására abban az esetben, ha a meghosszabbított időkeretek ezt megkövetelik. A keretnemzet felelős az általános jellegű utánpótlás és a tábori szolgáltatások biztosításáért. A rendelkezésre állás időszakát megelőzően a tagállamoknak valamennyi szükséges bilaterális vagy multilaterális egyeztetést el kell végezniük, és ezek részleteiről tájékoztatniuk kell a kötelékparancsnokságot (FHQ). A tagállamoknak 30 napos magas intenzitású konfliktusnak megfelelő műveleti önállóságot biztosító szintet kell elérniük, és a rendelkezésre állás ideje alatt a harccsoport számára rendelt felszerelésnek és készleteknek a csapatok készenléti szintjének megfelelő szinten kell lenniük.
A harccsoport logisztikai támogatásáról szólva a dokumentum vonatkozó része leszögezi, hogy a kötelékparancsnokság felelős a művelet logisztikai elgondolásának, továbbá a fenntarthatóságra vonatkozó irányelveknek a kidolgozására és érvényesítésére a művelet kezdeti szakaszában. A harccsoportoknak képesnek kell lenniük települni és működni sivár környezetben anélkül, hogy nemzeti befogadó támogatást élveznének. Működésük során feladataikat, ahol csak lehet, a helyi infrastruktúrára való támaszkodás nélkül kell tervezniük és végrehajtaniuk. A művelet menetében a kötelékparancsnok felelős a befogadó nemzet forrásainak felhasználását szabályozni a katonai logisztikai támogatás racionalizálása érdekében. Ügyelnie kell arra, hogy ez a lehető legkevesebb, a művelet céljával ellentétes hatást váltsa ki. A harccsoportnak magának pedig szavatolnia kell, hogy a fegyverzeti és egyéb eszközei az alaprendeltetés végrehajtására alkalmasak maradjanak, és hogy rendelkeznek elégséges hozzárendelt logisztikai, adminisztratív és eszköztámogatással minimum 10 napra, mely 30 napig meghosszabbítható, amennyiben szükséges. A logisztikai képességet a művelet végrehajtását még nem veszélyeztető minimumon kell tartani.
Az ebből a követelményrendszerből világosan levonható következtetések (szintén a teljesség igénye nélkül) az alábbiak lehetnek:
l a rendelkezésre állás időszakában 30 magas intenzitású harci napra számolt indulókészletet kell felhalmozni, és azok szállítására olyan szállítóeszközparkot kell kijelölni, amely lehetővé teszi a készenléti időn belül történő elszállítást;
l a rendelkezésre állás időszakában előszerződéssel vagy felhalmozással meg kell oldani az esetleges további 90 harci naphoz szükséges anyagi és eszközkészletek beszerzését (esetleg legyártását), ideértve a fegyverzeti és technikai eszközökben keletkezett veszteség pótlását is;
l a harccsoport első 10 harci napjára elegendő anyag- és eszközszükségletet valamennyi anyagnemből célszerű a harccsoportba tartozó logisztikai támogató elem raktáraiban letárolni (ehhez még célszerű a készenlét elérésének időtartama és a stratégiai szállítás időtartama alatt felhasználásra kerülő anyagszükségletet is számvetni).
A harccsoportokra vonatkozó részletes normák és követelmények elfogadásával egyidejűleg a korábban, orientációs jelleggel kiadott – az átfogó normákról és követelményekről szóló – mellékletet hatályon kívül helyezték. Ez a példa jól szemlélteti a jövőbeni kidolgozó munka fő módszerét. Mindez azt jelenti, hogy – a tagállami egyeztetésen átesett – részletesen kidolgozott dokumentumok fogják felváltani azokat a vázlatos leírásokat, amelyek a koncepció születése időszakában keletkeztek.
A koncepció kidolgozása során elkerülhetetlen politikai és szakmai viták lángoltak fel két, az unió külpolitikai törekvései szempontjából megkülönböztetett területen. Egyrészről az EU és az ENSZ kapcsolatának további alakulása, másrészről pedig az EU és a NATO törekvéseinek összhangba hozása mentén.